Nehéz
Elmúlt napok eseményei:
Vasárnap voltunk Nagyi szülinapi uzsonnáján. Nagyon jó volt, minden nagyon finom volt, és jó volt összeülni a családdal.^^
Utána hazamentünk és leültem bioszt tanulni, de annyira nem érdekelt, hogy azt mondtam, leszarom nem érdekel milyen lesz.
Másnap bementünk korán és kiderült, hogy csak kilencre kellett volna mennünk.-.- Na mondom de jó.xD
Volt húsvéti áhitat, beszélgetés-bemutató és végül a biosz tz.
Nem lett rossz. Magdi meg Petto segített és nagyjából tudtam az egészet, szóval ha négyes lesz akkor én kiugrom a bőrömből.^^
Aztán felmentem Nagyihoz szokás szerint és végül elmásztam táncra. Nagyon jó volt.^^
Igaz hulla voltam a végére és azt hittem összeesem, mert a tagjaim már alig tartottak meg.xD
És Mike közölte, hogy szerdán ott kell maradnom a haladó órára. Mondom jó. Meg fogok halni, de azért jó.xD
Aztán Reni kitalálta, hogy mivel ma úgyis szünet van menjünk el este biliárdozni aztán aludjak nála. Tök spontán jött az egész, felhívta apukámat, lezsírozta vele, úgyhogy mentünk.:)
Tök jó volt, csak nekem már elegem volt a biliárdból, mert vesztettem.xD
Hazamentünk hozzájuk aztán még fentmaradtunk. Randigurut néztünk és ahh, Will Smith~~ *___*
Megmondtam Reninek, hogy nekem ha törtik ha szakad lesz egy feka pasim.xD
Utána még beszélgettünk szóval úgy hajnali négy körül aludtunk el.
Reggel meg korán keltünk mert Reninek mennie kellett valahova. Aludtunk kb. négy órát.
Hazajöttem a 9:40es vonattal, hazaértem fél tizenegyre, bedőltem az ágyba és aludtam fél kettőig.xDxD
Tegnap este meg valahogy szóba került a Kristóf.
És Reni mondta h nemrég találkozott vele, beszélgettek és elmondta, hogy ő nagyon szeretett engem és, hogy már nem fáj neki a szakítás, de azért még érzi...és ez azért ütött.
Csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy nem vagyok képes beleszeretni abba, akivel éppen együtt vagyok??
Miért van az, hogy mások már egy hét után szerelmesek, de én majd' egy hónap után sem éreztem semmit??Miért csak nekem kell ilyen...zakkantnak, elcseszettnek lennem??
*sóhaj*
Ritka nehéz így.
Mert persze mindenki azt gondolja, hogy oké én szakítottam, nem éreztem semmit.
Pedig ez kurávra nem igaz. Miért hiszik azt az emberek, hogy nekem nem fáj az, ha tudom, hogy másoknak fájdalmat okozok? Ha tudom, hogy nem tudom megadni nekik, azt amire vágynak.
Ezen már keresztül mentem tavaly év végén...a srác szeretett engem, de én nem tudtam viszont szeretni. Szerettem mint barátot, de ennyi. És piszkosul fájt, hogy láttam szenvedni.
Majd belepusztultam annyira fájt, hogy szenvedést okozok neki.
Itt ugyanez. Kristófnak is fájt.
Így nekem is.
Miért a francért ilyen nehéz???
Oyasumi!
Vasárnap voltunk Nagyi szülinapi uzsonnáján. Nagyon jó volt, minden nagyon finom volt, és jó volt összeülni a családdal.^^
Utána hazamentünk és leültem bioszt tanulni, de annyira nem érdekelt, hogy azt mondtam, leszarom nem érdekel milyen lesz.
Másnap bementünk korán és kiderült, hogy csak kilencre kellett volna mennünk.-.- Na mondom de jó.xD
Volt húsvéti áhitat, beszélgetés-bemutató és végül a biosz tz.
Nem lett rossz. Magdi meg Petto segített és nagyjából tudtam az egészet, szóval ha négyes lesz akkor én kiugrom a bőrömből.^^
Aztán felmentem Nagyihoz szokás szerint és végül elmásztam táncra. Nagyon jó volt.^^
Igaz hulla voltam a végére és azt hittem összeesem, mert a tagjaim már alig tartottak meg.xD
És Mike közölte, hogy szerdán ott kell maradnom a haladó órára. Mondom jó. Meg fogok halni, de azért jó.xD
Aztán Reni kitalálta, hogy mivel ma úgyis szünet van menjünk el este biliárdozni aztán aludjak nála. Tök spontán jött az egész, felhívta apukámat, lezsírozta vele, úgyhogy mentünk.:)
Tök jó volt, csak nekem már elegem volt a biliárdból, mert vesztettem.xD
Hazamentünk hozzájuk aztán még fentmaradtunk. Randigurut néztünk és ahh, Will Smith~~ *___*
Megmondtam Reninek, hogy nekem ha törtik ha szakad lesz egy feka pasim.xD
Utána még beszélgettünk szóval úgy hajnali négy körül aludtunk el.
Reggel meg korán keltünk mert Reninek mennie kellett valahova. Aludtunk kb. négy órát.
Hazajöttem a 9:40es vonattal, hazaértem fél tizenegyre, bedőltem az ágyba és aludtam fél kettőig.xDxD
Tegnap este meg valahogy szóba került a Kristóf.
És Reni mondta h nemrég találkozott vele, beszélgettek és elmondta, hogy ő nagyon szeretett engem és, hogy már nem fáj neki a szakítás, de azért még érzi...és ez azért ütött.
Csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy nem vagyok képes beleszeretni abba, akivel éppen együtt vagyok??
Miért van az, hogy mások már egy hét után szerelmesek, de én majd' egy hónap után sem éreztem semmit??Miért csak nekem kell ilyen...zakkantnak, elcseszettnek lennem??
*sóhaj*
Ritka nehéz így.
Mert persze mindenki azt gondolja, hogy oké én szakítottam, nem éreztem semmit.
Pedig ez kurávra nem igaz. Miért hiszik azt az emberek, hogy nekem nem fáj az, ha tudom, hogy másoknak fájdalmat okozok? Ha tudom, hogy nem tudom megadni nekik, azt amire vágynak.
Ezen már keresztül mentem tavaly év végén...a srác szeretett engem, de én nem tudtam viszont szeretni. Szerettem mint barátot, de ennyi. És piszkosul fájt, hogy láttam szenvedni.
Majd belepusztultam annyira fájt, hogy szenvedést okozok neki.
Itt ugyanez. Kristófnak is fájt.
Így nekem is.
Miért a francért ilyen nehéz???
Oyasumi!