ff: Gone in Sixty Seconds

[mycabou]

Gone in Sixty Seconds
korhatár: NC-17
páros: Hero x Ren, Naru x Hanbang
fandom: Smash, NU'EST
Vajon milyen lehet egy veszélyes éjszakai életet élni? Mikor érzed az ereidben az adrenalint, mikor minden csak egy hajszálon múlik? Élvezed a mocskos életet és a gyönyörű autókat? Itt kiderül, hogy mi történik, ha az egyik legnagyobb tolvajcsoport egyik tagja szemet vet egy ártatlan iskolás fiúra, aki szép lassan részese lesz a kalandjaiknak.





Már évek óta arról ábrándoztam, hogy milyen lehet vele személyesen találkozni. Mindig is csodáltam azt, amit elért a szakmájában ilyen rövid idő alatt. Most mégis, hogy alig van itt néhány méterre tőlem, valahogy nem érzem már különlegesnek. Rá kellett jönnöm, hogy ő is csak egy olyan egyszerű ember, mint mi vagyunk. Neki is vannak gondjai, és talán sokkal rosszabb az élete, mint az átlagos embereké. A tegnapiak után nem tudom, hogy lehet akkora ereje, hogy még most is mosolyogva meséljen a szakma előnyeiről és hátrányairól. Eddig csak a divat miatt tiszteltem, de most már minden elismerésem az övé, én valószínű, hogy soha nem leszek olyan erős, mint ő. Ahogy nézem, látom rajta, hogy fáj neki minden mozdulat, mégis próbálja rejtegetni. Nem tudom, hogy érzi-e, hogy bámulom, de remélem, hogy nem vesz észre. Nem tudom, mire képes, de az újságokban és a tévében látottak alapján kissé buta, szóval bármikor lelepleződhet, hogy "ismerjük" egymást. Én pedig nem szeretném, ha miatta engem sem hagynának békén. Sőt, egyáltalán nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá.
Órák után karon ragadom Minhyunt, gyorsan elköszönök a többiektől, és elrángatom a közeli cukrászdába. Valakivel muszáj beszélnem, mert nem bírom, bele fogok őrülni, ha nem mondhatom el valakinek. Leülök a szokásos asztalomhoz a sarokba, ő pedig velem szembe és kérdőn néz rám. Gyorsan megrendelem a tejszínhabos sütimet, amihez jár ajándék fagyi is, és azon gondolkozom, hogy mégis mit mondjak pontosan. Már most zavarban vagyok, pedig még el sem kezdtem. De mi van, ha ez máris azt jelenti a tegnapi után, hogy én is meleg lettem? Én nem értek az ilyenekhez, semmi tapasztalatom nincs, és... áh, megőrülök! Belemarkolok a hajamba, arrébb tolom a tányért és ráfejelek az asztallapra. Olyan hülye vagyok, nem kellett volna elrángatnom, hiszen figyelmeztettek. Megmondták, ha valakinek is elmondom a tegnap történteket, akkor lehet, hogy halott ember vagyok. De ha kihagyom belőle Jeongsoot? Akkor nem kell félnem... vagy mégis?

- Mikortól számít valaki melegnek? - a kérdés hallattán félrenyel és köhögni kezd. Remek, még csak az kell, hogy miattam fulladjon meg valaki.

- Nem hinném, hogy az lennél. Az is csoda, hogy engem nem utálsz az miatt, hogy az vagyok - mondja még köhögve.

- Akkor sem, ha... ha... - Most el kellene mondanom? De mégis hogyan? Szegényt így is sokkolta a kérdésem, mi lenne, ha megmondanám neki az igazat, azt, hogy ma reggel az a vörös olyan helyeken nyúlkált, ahol nem kellett volna? Még magamnak sem szoktam azt csinálni, erre meg... - Még akkor sem, ha azért késtem, mert a vörös hajú srác a bárból...

- Lefeküdtetek?

- Nem... csak... letámadott és szóval érted... most akkor én meleg vagyok? Péntek óta csak ő jár a fejemben, és undorodom saját magamtól, hogy mit csinált velem, főleg mert élveztem. Ez ilyenkor normális?

- Tudod, akit nem tudsz kiverni a fejedből, annak ott kell lennie.

Mi az, hogy ott kell lennie? Nem kell! Nem szeretném, hogy ott legyen. Vissza akarom pörgetni az időt egészen péntekig, sőt, nem is! Sokkal egyszerűbb megverni Baekhot... szkanderban már úgyis lenyomtam, akkor nem lehet olyan nagy dolog megütni, nem? Ugyan már, mit ámítom magam! Egy ujjal sem bántanám, hiszen nem ő tehet róla, hogy az a barom pont abban a bárban lebzselt, mint mi.

Mikor hazaértem, egyből a forró zuhany alá vetettem magamat. Mindig segít lenyugodni, de egyszerűen nem megy. Folyton az a srác jár a fejemben, lehetetlenség kitörölni. Az sem esik most jól, hogy a kellemes víz lemossa rólam a mai napot, viszont a vörös érintéseit nem tudja. Emlékszem minden mozdulatára, a lenéző és vadászó tekintetére, amikből a vágy nézett vissza rám. Fejemet a hideg csempének döntöm várva a megnyugvást, hátha lecsillapodok, de sikertelen.

Ez nem lehet, nem, nem, nem! Most mégis mit csináljak? Miért pont rá? Miért nem lehet egy szép csajra, mint minden normális srácnak?

Én nem szoktam magamhoz nyúlni, most mégis késztetést érzek rá, főleg ágaskodó férfiasságomat látva. Szemeim előtt lebeg az, ahogy magatehetetlenül feküdtem az ágyon, miközben csak bámult rám. Azt hittem, akkora zavarban nem leszek soha többet, erre most? Ujjbegyeim követik oldalamon azt a vonalat, amit az ő ujjai is bejártak, hátamat pedig a hideg csempének nyomom. Remegő kézzel nyúlok farkamhoz, és félve kulcsolom köré ujjaimat, majd kezemet ütemesen mozgatni kezdem. Magamon érzem a tekintetét most is, pont úgy, mint ma reggel. Azt az égető barna szempárt, és szégyellem bevallani, de azt akarom ebben a pillanatban, hogy ezt ő csinálja velem, ne én saját magamnak. Nem sokkal később megremeg a testem és egy hangos nyögéssel élvezek a tenyerembe.

Fúj, ez gusztustalan! Mosom meg gyorsan a kezemet, majd normálisan megfürdök.

Hajamat törölgetve sétálok ki a szobámba, mikor négy vigyorgó egyént pillantok meg az ágyamon. Ezt nem hiszem el! Ekkora égést! Még Minhyun is hangosan kinevet, ezt nem hiszem el, a kis áruló!

- Te - mutatok Minyhunra - áruló! Ti pedig húzzatok haza! Most!

- Jó... jó hangos vagy - nevet Aron is.

- Jajj, ugyan már! Nem nagy ügy, legalább tudjuk, hogy pasi vagy! - röhög Baekho.

- A számból vetted ki a szót! Ki a kicsike, hmm? - ne már, hogy ez sem tud leakadni rólam!

Ha eddig még "nyugodt" voltam, most kapok idegbajt, komolyan mondom! Dühösen vágom földre a törölközőm és csörtetek az ágy elé. Egyenként felrángatom mind a négyüket és az ajtó felé lökdösöm őket, de valahogy nem nagyon akar sikerülni kirakni őket a szobámból.

- Ren, ugye a vörösre gondoltál mikor... - pirul bele a mondatba Minhyun, bennem meg elakad a levegő, és tátott szájjal nézek rá, arról ne is beszéljünk, hogy milyen vörös lehetek ebben a pillanatban. Ezt még tetőzi a többiek vigyorgó arca is.

- Milyen vörös? Dögös a csaj? Mi még miért nem láttuk? - rohamoznak egyszerre a kérdéseikkel.

- Srácok, nem csaj - kuncogja Minhyun, mire a fiúk szemei kétszeresére nőnek a döbbenettől, és a lelkesedésük alaposan lecsappant az infó hallattára, én meg most rögtön készen állok kitekerni drága barátom nyakát.

- Meleg vagy? - kérdezi JR.

- Nem. Undorítóak, gusztustalan, mikor két férfi egymáshoz ér úgy, és hánynom kell tőle. Minhyun az egyetlen, akit képtelen vagyok utálni közülük. Most mit néztek? Te se bámulj, te áruló vagy! Kölcsön kenyér visszajár! - nyújtom ki Minhyunra a nyelvem.

- Ha én meleg vagyok, akkor te annyira, mint a sivatag! Nem nekem verték ki reggel! - kelt ki magából Minhyun. Ez azért durva volt, főleg tőle.

- Ez köcsögség volt, te is tudod, hogy ki vagyok bukva péntek óta! - indulok meg felé, mire Aron és Baekho lefognak, és próbálnak lenyugtatni, JR pedig Minhyunnal teszi ezt. - Eresszetek el, most megölöm! Hé, engedjetek már el! - ordítom, és kapálózok, amennyire tudok. Ez fájt nekem, nagyon. Tudta... tudta jól, hogy ez mennyire zavar.

- Fogd már fel, hogy tetszik neked az a srác a bárból! - kiabál vissza, és ő is próbál kitörni JR karmai közül. - Különben is, te mondtad, hogy élvezted, és nem én nyögtem úgy az előbb a fürdőben, mint egy kurva!

- Nem is tudom, hogy ki szerelmes Aronba, ha nem te! Különben meg nem vagyok kurva, de legalább én kellek valakinek, nem mint te!

Aron egy pillanatig leblokkolt az infó hallatára, így ezt kihasználva ki tudtam szabadulni a szorításukból és rávetettem magam Minhyunra. Most megtépem ezt a kis buzit. Lenyomom a földre és ráülök a derekára, majd szabájosan tépni kezdem. Nem érdekel, ha kapálózik, az sem, ha ő ugyanezt teszi velem, én akkor is meg fogom verni ezt a kis szemetet! Ott támadott hátba, ahol a legjobban fáj. Tudja jól, hogy utálom az olyanokat, mint ő. Tudja jól, hogy meginogtam, azzal is tisztában volt, hogy mi történt velem és hogy teljesen össze vagyok zavarodva. Ő pedig ezt kihasználta. Pedig szerintem eleget falaztam neki, azt sem árultam volna el, hogy szerelmes Aronba, ha nem kurváz le. Mindig ott voltam, ha bántotta valaki, próbáltam segíteni neki, erre meg kiderül, hogy nem is olyan ártatlan, mint aminek hittem, hanem egy számító dög.

Baekho és JR nagy nehezen letépnek a földön fekvő Minhyunról, aki egy vigyor kíséretében kisétál a szobámból, majd a lakásból is. Én meg nem tehetek róla, de térdre rogyok és sírni kezdek. Nem érdekel, hogy a többiek mind engem néznek, ez nekem rettentően rosszul esett. Tudom, hogy én is hibás vagyok, nem kellett volna nekem sem olyan dolgokat Minhyun fejéhez vágni, de én legalább nem szándékosan bántottam meg. Pedig azt hittem, hogy a barátom, közben egy szemét. Aron az, aki felültet az ágyra, majd kedvesen felém nyújt egy zsebkendőt. Nem kellett volna ezt látniuk. Sőt, meg sem kellett volna tudniuk ezt az egészet, akkor talán még mindig hinnék abban, hogy az a rohadék a legjobb barátom.

- Na, ne sírj! Ha ilyeneket mond neked, akkor nem is volt soha a barátod. Ne törődj vele, mi mindig melletted leszünk - simít végig a hátamon, pont, ahogy anya csinálta, mikor kisebb voltam és azt akarta, hogy nyugodjak meg.

- Hé - huppan le mellém Baekho, és karol át, ahogy a haverokat szokta -, különben is, attól, hogy egy pasi tetszik, még nem biztos, hogy meleg vagy! Lehet, hogy csak vele teszel kivételt. Ha ez megnyugtat, hetero létemre még én is elcsodálkozom, mennyire dögös tudsz lenni! - erre muszáj elnevetnem magam. - Na látod, fel a fejjel!

- Feküdj le aludni, van egy olyan érzésem, hogy holnap készül valamire, szedd össze magad, oké? Srácok, menjünk! - igen, JR-nak igaza van, nekem sincs semmi pozitív megérzésem a holnappal kapcsolatban. - Hello!

Minhyun fanok ne verjenek meg, mert akkor nem tudják, hogy miért viselkedik így :) Azért remélem tetszett, szerintem ez az eddigi legfordulatosabb fejezet!