Sodródj az árral 6. fejezet
Cím: Sodródj az árral!
páros: Kyo x Uruha
Kyo pov - Hire (páros fejezetek)
Uruha pov - Mycacchiii (páratlan fejezetek)
besorolás: +18
Újabb rohamom volt, megint megütöttem, így kibilincselte a fél kezem az ágyhoz, amíg le nem nyugodtam.
Mikor elengedett elvettem a kulcsot, majd leeresztettem a wc-n.
Kimentem, de hallottam, hogy telefonál, munka ügyben, tehát megint bezár… Na azt már nem! Szaladok mellé és kattintom rá a bilincs másik felét.
- Te meg mi a francot művelsz? - rivall rám. - Hol a kulcs?
- A halakkal alszik… - mondom tök nyugodtan.
- Ne szórakozz, mennem kell dolgozni!
- Hát akkor el kell, hogy vigyél magaddal - pislogok.
Nagyot sóhajt, de nem ellenkezik. Ó je!
Felöltöztet, majd együtt elindulunk. Jön érte a kollégája, így beszállunk mögé.
Jót nevet rajtunk, engem pedig megdicsér, hogy már megint sikerült keresztbe tennem.
Valakit megerőszakoltak és az orvosa bejelentette, de ha jól vettem ki a szavakból, akkor egy dokit dugtak és egy másik tett feljelentést, így a bántalmazottat megyünk kihallgatni, ha szóba áll velünk…
Felmegyünk a lakáshoz, de mielőtt bemennénk, leszedik rólunk a bilincset, mert hát elég hülyén néznénk ki, ha így mennénk be.
Kopogtatunk és egy magas szőke, orrkendős alak nyit ajtót. Kissé ismerős nekem…
Bemegyünk és Kaoruék elkezdik kikérdezni, én nézelődöm meg hallgatom a történetet, de hamar megunom, így felfedező útra indulok, de az egyik szoba csukva van, bár ahogy lököm érzem, mintha valaki tartaná belülről. Röhögök egyet magamban, majd lökök rajt egy erőset és meg is hallom a koccanást, majd ahogy belépek, meglátok egy kis embert a földön feküdni eszméletlenül.
A szobában félhomály van, de azért mindent ki tudok venni… még a sarokban lévő reszkető alakot is, akihez habozás nélkül megyek közelebb és meglátom a kedvenc dokim, elég rémült tekintettel.
- M-mit keresel itt? Megint álmodom?
- Szia szöszi - mosolygok. - Szóval téged bántottak… - nézek szemébe.
Mivel ül a földön, így leülök elé.
- Ki ez a pasi? - kérdezem, de nem válaszol csak meredten néz rám.
Közelebb hajolok hozzá és pár centire tőle kezdem el vizslatni. felemelem a kezem és végigsimítok az arcán meg a nyakán, mire megremeg.
- Hm… finom puha… - hajolok a nyakába, immár ajkaimmal és elkezdem puszilgatni, mire remegni kezd. - Nem bántalak.. . - simítok végig oldalán.
Percekkel később megcsókolom, ő pedig viszonozza. Gyengéden csókoljuk egymást, kedveskedőn. Mikor ennek vége szakad, végigsimít az ajkaimon.
Olyan mintha egymással ismerkednénk szavak nélkül. - vigyorodom el ördögien, majd vadul elkezdjük egymást falni… mintha csak tudtuk volna, mit akar a másik. Ennek Kaoru vet véget, ahogy megköszörüli a torkát. Felé kapom a fejem és látom, hogy az egész bagázs ott az ajtóban, illetve a szőke, a törpe mellett guggol.
- Mit csináltál az úrral? - néz rám fenyegetően Kao.
- Semmit… elaludt - vigyorgok.
- Na persze…
- Óhajt vallomást tenni? - kérdezi Kaoru kollégája Uruhához fordulva, de én már nem hallom a választ, mert kirángatott az ajtón, mondván, hogy megvárjuk kinn a kollégáját.
Csendben várunk, de én ismét unom magam, így elindulok. befelé a lakásba.
- Hova, hova? - ránt vissza Kaoru.
- Csak körbenézek…
Nem értem mért, de elenged így szabadon be tudok menni a lakásba… a nappaliba kötök ki először, ahol meglátok egy összetört képet a földön. Közelebb megyek és megvizsgálom… Három alakot látok rajta. Az orrkendős srácot... a fekvős pasit, ha jól láttam, és… Takeru?? - döbbenek le.
Mit keres ő ezen a képen? Talán ismeri őket?
Takerut egyszer az éjszakában ismertem meg... kurva… párszor dugtunk, de ő mindig beszélgetett volna… igaz nem sokat tudtunk egymásról, nekem mégis szimpi srác volt. Vajon mi lehet vele? - gondolkodom el, de Kaoru megzavar.
- Tedd azt le, indulunk!
- De én ismerem őt…
- És ez mért fontos?
- Semmi, menjünk.
Az orrkendős kísér ki bennünket.
Milyen kapcsolat lehet köztük? Valami itt nekem nagyon gyanús… Véletlen? Valahogy ki kellene nyomoznom. Kaoru biztos elhajtana, hogy nem segít… de én mégis meg akarom tudni, vagy legalább egy kicsit a szöszi közelébe lenni… Jézusom, miket beszélek? Minek akarom én a dokit? Megdugni! Igen, ez az! Meg akarom rakni! Tuti!
Mire észbe kapok, mát otthon is vagyunk.
Már ki is találtam, hogy mit fogok tenni.
Este Kaoru korán lefekszik és vár maga mellé.
Jó fiú révén megfürdök és beugrok mellé. Szerencsére nem ölelt magához… azt nem bírtam volna ki… váh…
Miután elalszik, óvatosan kimászok az ágyból, nehogy felébresszem, majd kimegyek a papírjaihoz. A ma történtekről írt egy rövid jelentést… és mivel elfelejtettem a szöszi nevét, így meglesem… Takashima Kouyou… már emlékszem!
Halkan felöltözök és elhagyom a lakást.
A szokásos helyemre megyek, a bárba. Itt szoktam felszedni mindenkit, de most nem azért jöttem. Nem ülök le, hanem hátra megyek az irodai részre, majd kopogás nélkül berontok.
Tora az asztalánál ül a papírok fölött, miközben cigit szív… csoda, hogy nem ül senki az ölében…- vigyorodom el.
- Kyo! - örül meg nekem, és azonnal felkel, hogy közelebb jöhessen. - Jó rég nem láttalak! Merre voltál?
- Dolgom volt… - válaszolom tömören.
- Mi járatban itt hátul? - vigyorog még mindig.
- Beszédem van veled…
- Hallgatlak. - vált hirtelen komolyra és ültet le, majd ő is visszaül.
- Takerut keresem…
- Keresd a pokolba… megölték.
- Hm… ki?
- Nem tudni… holtan találták egy sikátorban.
- Értem… mikor?
- Egy jó hete kb. Dugtál volna vele?
- Nem, igazából csak feltűnt nekem valami… - kockáztassunk, hátha ez is bejön. - Ismersz egy bizonyos Takashima Kouyout?
- Uruhára gondolsz?
- Uruha? Mégis ki ő?
Erre csak felnevet. Jó volt a megérzésem…
- A környék egyik legjobb kurvája… Őt sem láttam már egy ideje… vagyis inkább pár napja… a főnöke dühös is rendesen.
Mondja, de én leakadtam ott, hogy „a környék egyik legjobb kurvája”, hogy lehet, hogy én nem hallottam még róla? És még nem botlottam bele?
Még többet akarok tudni!
- Mondj el nekem róla mindent! - válaszolom határozottan, mire Tora mesélni kezd.
Hajnalban megyek haza. Kaoru még alszik, így halkan közlekedek és bújok vissza az ágyba.
Remélem nem vett észre…
Nem bírok elaludni… jár az agyam, hogy hogyan is közelíthetném meg őt… lehet, hogy beszélnem kéne a főnökével, hogy enyém legyen egy éjszakára pénz fejében… Tora figyelmeztetett, hogy ne menjek az ő közelükbe, mert lehet, hogy kinyírnak… mit nekem halál?! Hisz úgy sincs már sok… és inkább úgy halnék meg, hogy dugtam egy jót a szöszivel…
Kimegyek és beveszek egy altatót. Hamar hatni kezd, így végre elalszom.
Reggel, vagyis délben ébredek fel. Kimegyek. Kao a gépe előtt ül, és gondolom jelentéseket ír.
- Keresett a bátyád. - néz fel.
- Minek? - lepődök meg.
Három éve nem beszéltem vele... kb mióta kiderült, hogy beteg vagyok… azóta elkerül - húzom keserű mosolyra a szám.
- Azt mondta, majd még hív, mert mondtam, hogy még alszol.
Képzelem mit gondolhat... egy idegen pasi veszi fel helyettem a telefont… mondjuk, már nem nagyon érdekel a véleménye, csak kétlem, hogy ezután újra keresne.
Nem tudja, miken mentem keresztül. Kaorut sem ismeri.
Majd biztos lesz, valahogy- cammogok a konyhába valami kajáért.
- Dolgozok ma is, így bezárlak… gondoltam, szólok, hogy felkészülhess.
- Fasza… - erre nem lehet felkészülni.
Bezárhat akármikor.. este úgyis kiszökök, ha úgy van... most már, hogy tudom, hogy csak elég mélyen kell aludjon és azt teszek, amit csak akarok… - vigyorgok.
- Ez olyan vicces…?
- Ha te azt tudnád… - furán néz rám, de én csak elsétálok mellette vissza a szobába.
páros: Kyo x Uruha
Kyo pov - Hire (páros fejezetek)
Uruha pov - Mycacchiii (páratlan fejezetek)
besorolás: +18
Újabb rohamom volt, megint megütöttem, így kibilincselte a fél kezem az ágyhoz, amíg le nem nyugodtam.
Mikor elengedett elvettem a kulcsot, majd leeresztettem a wc-n.
Kimentem, de hallottam, hogy telefonál, munka ügyben, tehát megint bezár… Na azt már nem! Szaladok mellé és kattintom rá a bilincs másik felét.
- Te meg mi a francot művelsz? - rivall rám. - Hol a kulcs?
- A halakkal alszik… - mondom tök nyugodtan.
- Ne szórakozz, mennem kell dolgozni!
- Hát akkor el kell, hogy vigyél magaddal - pislogok.
Nagyot sóhajt, de nem ellenkezik. Ó je!
Felöltöztet, majd együtt elindulunk. Jön érte a kollégája, így beszállunk mögé.
Jót nevet rajtunk, engem pedig megdicsér, hogy már megint sikerült keresztbe tennem.
Valakit megerőszakoltak és az orvosa bejelentette, de ha jól vettem ki a szavakból, akkor egy dokit dugtak és egy másik tett feljelentést, így a bántalmazottat megyünk kihallgatni, ha szóba áll velünk…
Felmegyünk a lakáshoz, de mielőtt bemennénk, leszedik rólunk a bilincset, mert hát elég hülyén néznénk ki, ha így mennénk be.
Kopogtatunk és egy magas szőke, orrkendős alak nyit ajtót. Kissé ismerős nekem…
Bemegyünk és Kaoruék elkezdik kikérdezni, én nézelődöm meg hallgatom a történetet, de hamar megunom, így felfedező útra indulok, de az egyik szoba csukva van, bár ahogy lököm érzem, mintha valaki tartaná belülről. Röhögök egyet magamban, majd lökök rajt egy erőset és meg is hallom a koccanást, majd ahogy belépek, meglátok egy kis embert a földön feküdni eszméletlenül.
A szobában félhomály van, de azért mindent ki tudok venni… még a sarokban lévő reszkető alakot is, akihez habozás nélkül megyek közelebb és meglátom a kedvenc dokim, elég rémült tekintettel.
- M-mit keresel itt? Megint álmodom?
- Szia szöszi - mosolygok. - Szóval téged bántottak… - nézek szemébe.
Mivel ül a földön, így leülök elé.
- Ki ez a pasi? - kérdezem, de nem válaszol csak meredten néz rám.
Közelebb hajolok hozzá és pár centire tőle kezdem el vizslatni. felemelem a kezem és végigsimítok az arcán meg a nyakán, mire megremeg.
- Hm… finom puha… - hajolok a nyakába, immár ajkaimmal és elkezdem puszilgatni, mire remegni kezd. - Nem bántalak.. . - simítok végig oldalán.
Percekkel később megcsókolom, ő pedig viszonozza. Gyengéden csókoljuk egymást, kedveskedőn. Mikor ennek vége szakad, végigsimít az ajkaimon.
Olyan mintha egymással ismerkednénk szavak nélkül. - vigyorodom el ördögien, majd vadul elkezdjük egymást falni… mintha csak tudtuk volna, mit akar a másik. Ennek Kaoru vet véget, ahogy megköszörüli a torkát. Felé kapom a fejem és látom, hogy az egész bagázs ott az ajtóban, illetve a szőke, a törpe mellett guggol.
- Mit csináltál az úrral? - néz rám fenyegetően Kao.
- Semmit… elaludt - vigyorgok.
- Na persze…
- Óhajt vallomást tenni? - kérdezi Kaoru kollégája Uruhához fordulva, de én már nem hallom a választ, mert kirángatott az ajtón, mondván, hogy megvárjuk kinn a kollégáját.
Csendben várunk, de én ismét unom magam, így elindulok. befelé a lakásba.
- Hova, hova? - ránt vissza Kaoru.
- Csak körbenézek…
Nem értem mért, de elenged így szabadon be tudok menni a lakásba… a nappaliba kötök ki először, ahol meglátok egy összetört képet a földön. Közelebb megyek és megvizsgálom… Három alakot látok rajta. Az orrkendős srácot... a fekvős pasit, ha jól láttam, és… Takeru?? - döbbenek le.
Mit keres ő ezen a képen? Talán ismeri őket?
Takerut egyszer az éjszakában ismertem meg... kurva… párszor dugtunk, de ő mindig beszélgetett volna… igaz nem sokat tudtunk egymásról, nekem mégis szimpi srác volt. Vajon mi lehet vele? - gondolkodom el, de Kaoru megzavar.
- Tedd azt le, indulunk!
- De én ismerem őt…
- És ez mért fontos?
- Semmi, menjünk.
Az orrkendős kísér ki bennünket.
Milyen kapcsolat lehet köztük? Valami itt nekem nagyon gyanús… Véletlen? Valahogy ki kellene nyomoznom. Kaoru biztos elhajtana, hogy nem segít… de én mégis meg akarom tudni, vagy legalább egy kicsit a szöszi közelébe lenni… Jézusom, miket beszélek? Minek akarom én a dokit? Megdugni! Igen, ez az! Meg akarom rakni! Tuti!
Mire észbe kapok, mát otthon is vagyunk.
Már ki is találtam, hogy mit fogok tenni.
Este Kaoru korán lefekszik és vár maga mellé.
Jó fiú révén megfürdök és beugrok mellé. Szerencsére nem ölelt magához… azt nem bírtam volna ki… váh…
Miután elalszik, óvatosan kimászok az ágyból, nehogy felébresszem, majd kimegyek a papírjaihoz. A ma történtekről írt egy rövid jelentést… és mivel elfelejtettem a szöszi nevét, így meglesem… Takashima Kouyou… már emlékszem!
Halkan felöltözök és elhagyom a lakást.
A szokásos helyemre megyek, a bárba. Itt szoktam felszedni mindenkit, de most nem azért jöttem. Nem ülök le, hanem hátra megyek az irodai részre, majd kopogás nélkül berontok.
Tora az asztalánál ül a papírok fölött, miközben cigit szív… csoda, hogy nem ül senki az ölében…- vigyorodom el.
- Kyo! - örül meg nekem, és azonnal felkel, hogy közelebb jöhessen. - Jó rég nem láttalak! Merre voltál?
- Dolgom volt… - válaszolom tömören.
- Mi járatban itt hátul? - vigyorog még mindig.
- Beszédem van veled…
- Hallgatlak. - vált hirtelen komolyra és ültet le, majd ő is visszaül.
- Takerut keresem…
- Keresd a pokolba… megölték.
- Hm… ki?
- Nem tudni… holtan találták egy sikátorban.
- Értem… mikor?
- Egy jó hete kb. Dugtál volna vele?
- Nem, igazából csak feltűnt nekem valami… - kockáztassunk, hátha ez is bejön. - Ismersz egy bizonyos Takashima Kouyout?
- Uruhára gondolsz?
- Uruha? Mégis ki ő?
Erre csak felnevet. Jó volt a megérzésem…
- A környék egyik legjobb kurvája… Őt sem láttam már egy ideje… vagyis inkább pár napja… a főnöke dühös is rendesen.
Mondja, de én leakadtam ott, hogy „a környék egyik legjobb kurvája”, hogy lehet, hogy én nem hallottam még róla? És még nem botlottam bele?
Még többet akarok tudni!
- Mondj el nekem róla mindent! - válaszolom határozottan, mire Tora mesélni kezd.
Hajnalban megyek haza. Kaoru még alszik, így halkan közlekedek és bújok vissza az ágyba.
Remélem nem vett észre…
Nem bírok elaludni… jár az agyam, hogy hogyan is közelíthetném meg őt… lehet, hogy beszélnem kéne a főnökével, hogy enyém legyen egy éjszakára pénz fejében… Tora figyelmeztetett, hogy ne menjek az ő közelükbe, mert lehet, hogy kinyírnak… mit nekem halál?! Hisz úgy sincs már sok… és inkább úgy halnék meg, hogy dugtam egy jót a szöszivel…
Kimegyek és beveszek egy altatót. Hamar hatni kezd, így végre elalszom.
Reggel, vagyis délben ébredek fel. Kimegyek. Kao a gépe előtt ül, és gondolom jelentéseket ír.
- Keresett a bátyád. - néz fel.
- Minek? - lepődök meg.
Három éve nem beszéltem vele... kb mióta kiderült, hogy beteg vagyok… azóta elkerül - húzom keserű mosolyra a szám.
- Azt mondta, majd még hív, mert mondtam, hogy még alszol.
Képzelem mit gondolhat... egy idegen pasi veszi fel helyettem a telefont… mondjuk, már nem nagyon érdekel a véleménye, csak kétlem, hogy ezután újra keresne.
Nem tudja, miken mentem keresztül. Kaorut sem ismeri.
Majd biztos lesz, valahogy- cammogok a konyhába valami kajáért.
- Dolgozok ma is, így bezárlak… gondoltam, szólok, hogy felkészülhess.
- Fasza… - erre nem lehet felkészülni.
Bezárhat akármikor.. este úgyis kiszökök, ha úgy van... most már, hogy tudom, hogy csak elég mélyen kell aludjon és azt teszek, amit csak akarok… - vigyorgok.
- Ez olyan vicces…?
- Ha te azt tudnád… - furán néz rám, de én csak elsétálok mellette vissza a szobába.