Nov 12, 2008 20:36
Híradót néztem. Lehet, nem kellett volna.
Adott egy lány, 13 éves. Leukémiás. Gyógyszerezik. Emiatt kilyukadt a szíve. Újat kell neki adni, hogy meghosszabbítsák (igen, igen MEGHOSSZABBÍTSÁK) az életét. Viszont ha beültetik az új szívet, kiújulhat a leukémia. És ez a kis gyerek eldöntötte egyedül (!), hogy ő ebből nem kér, köszöni. Fél éve van így hátra. Meggyőzte a gyermekvédelmist is.
Annyira szörnyű volt... majdnem elsírtam magam. Ahogy mondta, hogy mennyire nehéz.
Miért kell ma gyerekeknek ilyen hamar felnőniük? Annyira igazságtalan. Nem érem fel ésszel, hogyan lehet valaki ennyire érett. Ennyi idősen.
Annyira fájdalmas. Nekem fáj, hogy Neki ilyen élete van. Szeretnék segíteni, de tudom, hogy a legnagyobb segítség, ha békén hagyják. Hagyják nyugodtan, méltóságteljesen, a családja körében meghalni. Szörnyű ezt kimondani, de tényleg.
(Nem) mellesleg nagyon szép a lány. Tényleg. Igazi szőkeség (nem hazabeszélek,dehogy :D), kék szemek, szeplős, bájos arc.
Életében szeretett volna eljutni Disneylandbe. Nem tud, mert nem tudtak biztosítást kötni, mivel nem tudják igazolni, hogy még élni fog fél évet legalább. Én érzem ezt egyedül paródiának?
Ennek a szemét világnak a paródiája. Mi generáltuk ezt az egészet.
Nem a lány tehet arról, hogy ilyen élete van. Volt.
Annyira rossz érzésem van, és tudom, hogy semmit, az ég egy adta világon semmit sem tudok segíteni.
Ez a pár gondolat másra nem való, csak arra, hogy kiírjam. Talán hogy mások is elgondolkodjanak ezen. Rajta nem segítek. És a másik millió rákos emberen sem.
Kongóban az embereknek nincs mit enni-inni. És hol itt a "Somewhere over the rainbow"? Sehol nem látom...
Jogában áll meghalni.
elő-requiem,
rainbow,
leukémia,
paródia