Variációk egy témára - Próza Nostra Könyvek I. - Az atomkatasztrófa gyermekei
Múlt év tavaszán a Próza Nostra blog novellapályázatot hirdetett a csernobili atomkatasztrófa 30. évfordulója alkalmából. Arra voltak kíváncsiak, hogy ennyi év távlatából hogyan mozgatja meg ez a téma a szerzőket, milyen hatásokat hagyott maga után az emlékezet vagy éppen a sokhelyütt olvasható, sokféle információ a katasztrófa körülményeiről.
Ahogy a címben írtam sokféle variáció született ugyanazon témára, a szerzők sokszínűen ragadták meg ezt a tragikus eseményt. Más-más aspektusát emelték ki az eseményeknek, más-más zsánerben alkottak. Mindenekelőtt azt jegyezném meg, hogy jól lett megválasztva a kötetbe kerülő novellák sorrendje. Nincs kilógó szöveg, jól illeszkednek egymáshoz a darabok. Mindegyik novellában van valami, amiért érdekes elolvasni, felkelti a figyelmet. Van valami plusz bennük, amiért érdemes megmutatni őket.
Azonban nehéz erről a kötetről teljesen elfogulatlanul beszélnem, mert az én novellám is megtalálható benne, így a második elolvasással, próbáltam kívülről, kissé eltávolodva nézni a kötetet, és így is élvezetes volt a végeredmény, talán, egy kicsit más, mint, amikor szinte még frissen olvastam. Érdekes „olvasáskísérlet” volt.
Szerzőtársak novelláiról:
Weiner Sennyey Tibor: 01:23:58
Szerettem a novella szimbolikáját, ahogy az órák és a cím összejátszott, a mesélő és mégis komoly stílust, ahol egy órásmester embereket és órákat is gyógyított a maga kedves módján. Az idő jellemzése megfogott: "mert az idő romlottan is megy tovább...". Elgondolkodtató.
Szetlik Péter: NAP
Olyan, mint egy morfium ittas látomás. A katasztrófa egyik elszenvedőjének álomképeként értelmeztem, akinek az elméje így képes csak feldolgozni a történteket. Csak sejteni lehet a leírtakból a történéseket, de ott vannak a sorok között. Érzékletes, lírai szimbólumok jellemzik.
Kovách Kristóf: Írás a falon
A természetfeletti keveredik a realitással a novellában. Nem evilági lények döntésein, tettein keresztül ismerünk meg nagyon is emberi hibákat. Ez nagyon is emberivé teszi ezeket a lényeket. Egyiküket a bosszú mozgatja, és ezzel okoz katasztrófát, a másikuk pedig az ő döntését próbálja megérteni. Mindketten választ keresnek, ahogy az emberek is választ keresnek arra, hogy miért is léteznek ezen a földön. Elgondolkodtató, érdekes kérdéseket körüljáró írás.
Acsai Roland: Radioaktív farkasok
Ennek a novellának főleg a nyelvezete fogott meg. Szép képekkel közvetíti az átadni kívánt gondolatokat, néhány helyen szinte már költőien. Főszereplője az emlékeit keresi harmincév után visszatérve az atomkatasztrófa helyszínére. Jól mossa össze az álmot a valósággal.
Farkas Balázs: Grafit
Ez a novella az egyik kedvencem a kötetből. Egyszerre ragadja meg az üresség érzését, az élni akarást, és a történésekben való értelem keresését. A főhős végig keresi önmagát, amit végül abban az ürességben talál meg, ami elől végig menekül. Az ürességen kívül a hit is nagy szerepet játszik a történetben. Eléggé depresszív, de ugyanakkor életigenlő írás.
Bégányi Dániel: Legnagyobb tervezett hiba
Jól kidolgozott jövőkép a kiiktatott veszélyforrásokkal és génmanipulációjával. Az élethű élménypark ötlete nagyon tetszett. Érdekes kérdéseket vet fel a novella, főleg a fekete hattyú szimbólum volt elgondolkodtató.
Szentmihályi Gergely: Lovagok tánca
A novella Ukrajna jelenlegi helyzetére és a csernobili eseményekre egyszerre reflektál, amit jól vegyít. Egyszerre aktuális és múltba tekintő. Mindezt egy nyomozáson keresztül teszi, ami még jobban fokozza a novella hangulatát. A karakterek kidolgozottak, jól lett megragadva a viszonyrendszerük. A végén végig jól adagolta a feszültséget a szerző.
Szöllősi Kristóf: Likvidátor
Poszt-apokaliptikus világban játszódik a történet, ahol a világ nagy része elpusztult egy atomháborúban. A két főhős egy őrült tudóst üldöz, aki a csernobili erőmű romjai közé menekül. Realisztikus, kegyetlen írás, nem kevés iróniával. Az utolsó pár bekezdés a novella legnagyobb erőssége.
Király Csaba: Nóra két estéje a tükör előtt
Ahogy cím is mutatja fontos szerepet játszik a történetben a tükör. Ez adja a novella keretét. A sci-fi-fantasy határán mozgó mű érdekes kérdéseket vet fel. Az egyik ilyen kérdés az: kik is vagyunk mi valójában? Mi számít normálisnak? Mennyire tudjuk elfogadni, ha valaki más? Ezen kérdések boncolgatása történik a műben, noha választ nem ad rájuk, de támpontokat, amiből az olvasó tovább gondolhatja a művet, igen. Különleges stílusú írás.
Jassó Judit: A holló
Az írás spirituális oldalról közelíti meg a témát, keresztény szimbolikát használva. Isten tanácstalan, amikor hirtelen temérdek lélek jelenik meg a Menny kapuja előtt, ezért Lucifert hívja segítségül. Érdekes volt látni, hogy még a Mindenható is értetlenül áll ennyi hirtelen halál láttán, aminek képeit a hírnök, a holló vetít elé. Nagyon erős jelenet, amikor Jézus leszáll a zónába, hogy meggyőződjön a történtekről, de ennél is erősebb az utolsó, a katasztrófa pillanatában játszódó jelenet. Nagyhatású írás.
Szerencsi István: Odakint sötétedik
Számomra ez volt a legmegrendítőbb írás a kötetben. Nagyon életszerűen ábrázolja, egy, a katasztrófa utáni takarításban résztvevő, likvidátoroknak nevezett csoport egy tagjának életét, és a történések rá és társaira gyakorolt hatását. Erős érzelmi hatást gyakorol az olvasóra.
Egy novelláról nem esett még szó (Cserno-ZL-02), ami nem véletlenül maradt a végére. Gondolkoztam, hogy esetleg ezt is értékelem, lenne benne tanulság az biztos, de az csak arról szólna, hogy mennyit módosítanék még rajta ennyivel a megjelenése után is, szóval nem teszem. A pályázatra beküldve ezt a novellát már elengedtem, és a fentebbiek tanúsága szerint jól tettem, mert az én kis gyermekem jó helyre/társaságba került.
Így inkább arról írok, hogy hogyan is jutottam el a novella megírásáig. Az első lépés az volt, hogy felfedeztem a Próza Nostra blogon a kiírást, és nagyon megörültem, mikor megláttam a témát. Ez a téma mindig is vonzott, több filmet is láttam róla, és amit lehetett információt azt elolvastam. Bár a legemlékezetesebb az volt, mikor édesanyám mesélt róla. Így nem volt kérdés, hogy írni fogok a pályázatra. De a mit és hogyan az kérdéses maradt.
Természetesen először egy teljesen más ötlet jutott eszembe, mint ami végül beküldésre került, de ezen már meg sem lepődtem, a fanfiction kihívások esetében is hasonlóan születtek meg a pályaművek, így ötleteltem, ötleteltem, aztán beugrott az igazi történetalap, pontosabban a főszereplő karaktere. Ezután már jött a többi, hogy levigyem a föld alá a történetet, legyen alternatívtörténelem, stb. Végül megszületett a beküldött novella, amit, mint nálam általában, megírni gyorsabb volt, mint maga az ötletelés, aztán még bőven volt idő a csiszolásra is. És most kivételesen még az is sikerült, hogy hamarabb elengedjem, minthogy túljavítottam volna, és milyen jól tettem. Ebből a pályázatból végre megtanultam, hogy mikor kell egy írást útjára engedni és hagyni repülni.
Jelenleg nincs más hátra, mint, hogy izguljak a Próza Nostra második körén, amire szintén küldtem be pályaművet: Arany 200
Ahogy a címben írtam sokféle variáció született ugyanazon témára, a szerzők sokszínűen ragadták meg ezt a tragikus eseményt. Más-más aspektusát emelték ki az eseményeknek, más-más zsánerben alkottak. Mindenekelőtt azt jegyezném meg, hogy jól lett megválasztva a kötetbe kerülő novellák sorrendje. Nincs kilógó szöveg, jól illeszkednek egymáshoz a darabok. Mindegyik novellában van valami, amiért érdekes elolvasni, felkelti a figyelmet. Van valami plusz bennük, amiért érdemes megmutatni őket.
Azonban nehéz erről a kötetről teljesen elfogulatlanul beszélnem, mert az én novellám is megtalálható benne, így a második elolvasással, próbáltam kívülről, kissé eltávolodva nézni a kötetet, és így is élvezetes volt a végeredmény, talán, egy kicsit más, mint, amikor szinte még frissen olvastam. Érdekes „olvasáskísérlet” volt.
Szerzőtársak novelláiról:
Weiner Sennyey Tibor: 01:23:58
Szerettem a novella szimbolikáját, ahogy az órák és a cím összejátszott, a mesélő és mégis komoly stílust, ahol egy órásmester embereket és órákat is gyógyított a maga kedves módján. Az idő jellemzése megfogott: "mert az idő romlottan is megy tovább...". Elgondolkodtató.
Szetlik Péter: NAP
Olyan, mint egy morfium ittas látomás. A katasztrófa egyik elszenvedőjének álomképeként értelmeztem, akinek az elméje így képes csak feldolgozni a történteket. Csak sejteni lehet a leírtakból a történéseket, de ott vannak a sorok között. Érzékletes, lírai szimbólumok jellemzik.
Kovách Kristóf: Írás a falon
A természetfeletti keveredik a realitással a novellában. Nem evilági lények döntésein, tettein keresztül ismerünk meg nagyon is emberi hibákat. Ez nagyon is emberivé teszi ezeket a lényeket. Egyiküket a bosszú mozgatja, és ezzel okoz katasztrófát, a másikuk pedig az ő döntését próbálja megérteni. Mindketten választ keresnek, ahogy az emberek is választ keresnek arra, hogy miért is léteznek ezen a földön. Elgondolkodtató, érdekes kérdéseket körüljáró írás.
Acsai Roland: Radioaktív farkasok
Ennek a novellának főleg a nyelvezete fogott meg. Szép képekkel közvetíti az átadni kívánt gondolatokat, néhány helyen szinte már költőien. Főszereplője az emlékeit keresi harmincév után visszatérve az atomkatasztrófa helyszínére. Jól mossa össze az álmot a valósággal.
Farkas Balázs: Grafit
Ez a novella az egyik kedvencem a kötetből. Egyszerre ragadja meg az üresség érzését, az élni akarást, és a történésekben való értelem keresését. A főhős végig keresi önmagát, amit végül abban az ürességben talál meg, ami elől végig menekül. Az ürességen kívül a hit is nagy szerepet játszik a történetben. Eléggé depresszív, de ugyanakkor életigenlő írás.
Bégányi Dániel: Legnagyobb tervezett hiba
Jól kidolgozott jövőkép a kiiktatott veszélyforrásokkal és génmanipulációjával. Az élethű élménypark ötlete nagyon tetszett. Érdekes kérdéseket vet fel a novella, főleg a fekete hattyú szimbólum volt elgondolkodtató.
Szentmihályi Gergely: Lovagok tánca
A novella Ukrajna jelenlegi helyzetére és a csernobili eseményekre egyszerre reflektál, amit jól vegyít. Egyszerre aktuális és múltba tekintő. Mindezt egy nyomozáson keresztül teszi, ami még jobban fokozza a novella hangulatát. A karakterek kidolgozottak, jól lett megragadva a viszonyrendszerük. A végén végig jól adagolta a feszültséget a szerző.
Szöllősi Kristóf: Likvidátor
Poszt-apokaliptikus világban játszódik a történet, ahol a világ nagy része elpusztult egy atomháborúban. A két főhős egy őrült tudóst üldöz, aki a csernobili erőmű romjai közé menekül. Realisztikus, kegyetlen írás, nem kevés iróniával. Az utolsó pár bekezdés a novella legnagyobb erőssége.
Király Csaba: Nóra két estéje a tükör előtt
Ahogy cím is mutatja fontos szerepet játszik a történetben a tükör. Ez adja a novella keretét. A sci-fi-fantasy határán mozgó mű érdekes kérdéseket vet fel. Az egyik ilyen kérdés az: kik is vagyunk mi valójában? Mi számít normálisnak? Mennyire tudjuk elfogadni, ha valaki más? Ezen kérdések boncolgatása történik a műben, noha választ nem ad rájuk, de támpontokat, amiből az olvasó tovább gondolhatja a művet, igen. Különleges stílusú írás.
Jassó Judit: A holló
Az írás spirituális oldalról közelíti meg a témát, keresztény szimbolikát használva. Isten tanácstalan, amikor hirtelen temérdek lélek jelenik meg a Menny kapuja előtt, ezért Lucifert hívja segítségül. Érdekes volt látni, hogy még a Mindenható is értetlenül áll ennyi hirtelen halál láttán, aminek képeit a hírnök, a holló vetít elé. Nagyon erős jelenet, amikor Jézus leszáll a zónába, hogy meggyőződjön a történtekről, de ennél is erősebb az utolsó, a katasztrófa pillanatában játszódó jelenet. Nagyhatású írás.
Szerencsi István: Odakint sötétedik
Számomra ez volt a legmegrendítőbb írás a kötetben. Nagyon életszerűen ábrázolja, egy, a katasztrófa utáni takarításban résztvevő, likvidátoroknak nevezett csoport egy tagjának életét, és a történések rá és társaira gyakorolt hatását. Erős érzelmi hatást gyakorol az olvasóra.
Egy novelláról nem esett még szó (Cserno-ZL-02), ami nem véletlenül maradt a végére. Gondolkoztam, hogy esetleg ezt is értékelem, lenne benne tanulság az biztos, de az csak arról szólna, hogy mennyit módosítanék még rajta ennyivel a megjelenése után is, szóval nem teszem. A pályázatra beküldve ezt a novellát már elengedtem, és a fentebbiek tanúsága szerint jól tettem, mert az én kis gyermekem jó helyre/társaságba került.
Így inkább arról írok, hogy hogyan is jutottam el a novella megírásáig. Az első lépés az volt, hogy felfedeztem a Próza Nostra blogon a kiírást, és nagyon megörültem, mikor megláttam a témát. Ez a téma mindig is vonzott, több filmet is láttam róla, és amit lehetett információt azt elolvastam. Bár a legemlékezetesebb az volt, mikor édesanyám mesélt róla. Így nem volt kérdés, hogy írni fogok a pályázatra. De a mit és hogyan az kérdéses maradt.
Természetesen először egy teljesen más ötlet jutott eszembe, mint ami végül beküldésre került, de ezen már meg sem lepődtem, a fanfiction kihívások esetében is hasonlóan születtek meg a pályaművek, így ötleteltem, ötleteltem, aztán beugrott az igazi történetalap, pontosabban a főszereplő karaktere. Ezután már jött a többi, hogy levigyem a föld alá a történetet, legyen alternatívtörténelem, stb. Végül megszületett a beküldött novella, amit, mint nálam általában, megírni gyorsabb volt, mint maga az ötletelés, aztán még bőven volt idő a csiszolásra is. És most kivételesen még az is sikerült, hogy hamarabb elengedjem, minthogy túljavítottam volna, és milyen jól tettem. Ebből a pályázatból végre megtanultam, hogy mikor kell egy írást útjára engedni és hagyni repülni.
Jelenleg nincs más hátra, mint, hogy izguljak a Próza Nostra második körén, amire szintén küldtem be pályaművet: Arany 200