...szikra...
"...látod mennyit küzdök a halálért?..." Vajon tudta, h. Eljon, pont ma, abban az 1 pillanatban... ott voltam... a kezeim között távozott... Arcát ráncos völgyek boritották be, szeme mégis... úgy ragyogott, mint tizenévesen. Testét az évek kikezdték. Az emlékeimben mégis úgy él mint 1 életerős nő, anya és mama, akihez nyaralni küldtek a szüleim. Feledhetetlenek voltak azok a pillanatok, én mégis... elfelejtettem... az órákat, heteket, azt hogy gyakran dorgált, mégis biztonságot sugárzott a tekintete, a palacsintahegyeit amiket, akkor és úgy, csak ő tudott sütni... már csak az őszülö fejet láttam a ráncos kezeit, a vánszorgó lépéseit... sokat felejtettem... nagyon sokat...
Régebben gyakran jártunk át hozzá, azért hogy ne érezze magátt egyedül a nagy házban... Bármennyi időt is töltöttünk nála 1x haza kellet mennünk.... és talán ez volt az a pillanat amikor visszazuhant abba a világba amit jól ismert - a magányba...
Emberként sokat felejtünk. Embereket, pillanatokat amik valaha talán életünk 1 kis részét képezték... 1 kis világot, ahol mindig megbújhattunk...
Emberként választhatunk... _ _
...ennek soha nem kellene igy lennie!
Régebben gyakran jártunk át hozzá, azért hogy ne érezze magátt egyedül a nagy házban... Bármennyi időt is töltöttünk nála 1x haza kellet mennünk.... és talán ez volt az a pillanat amikor visszazuhant abba a világba amit jól ismert - a magányba...
Emberként sokat felejtünk. Embereket, pillanatokat amik valaha talán életünk 1 kis részét képezték... 1 kis világot, ahol mindig megbújhattunk...
Emberként választhatunk... _ _
Click to view...ennek soha nem kellene igy lennie!