hm!
Néz a fetasajtból kikacsintgató zöldség.
Az asztal közepétől kicsit hátrébb ls jobbrább van, legalábbis felőlem szemlélve, én pedig az asztal belső sarkánál ülök, meg a konyhának is ez belső sarka, szóval igazán nagyon bell, és nagyon sarokban vagyok, ennél jobban csak akkor lehetnék, ha beépülnék a falba. De annak füle van, ellenben szárnya még nincs, talán lebótolhatnánk.
Előbb viszont a salátástál.
Határozottan figyel.
A kávém pedig közvetlen a bal kezem mellett szemléli ezt az egészet, lassan hűlődve, a partvonalról.
Egy kiürült, ámde a néhai kávé habemlékiratait örző kék, csillámhányópónis bögre koalícióra lépett a salistállal, a figyelésben. De ő nem csinálja olyan jól, mivel a félig üres narancsleves pohár beletakar a képbe.
Az másik megpróbál közém, és a salátástál közé állni, de a fejem túl magasan van, és sajnos belátok a stratétiai fontosságú helyekre... innen a tudat, ha én látom, ő is lát.
Aztán jött Wyn és eltette a salistálat a hűtőbe.