Need | Szükség - III. rész

[lorddracul]

Ron reakciója egyszer... és kétszer.

Hermione vágott egy grimaszt.
- Egy kicsit ordított, elhordta Pitont mindennek, majd nyíltan rákérdezett odakinn Harrynél, ha ennyire jól elbeszélgetnek a bájitalokról, akkor ez azt jelenti, hogy szerelmes abba... öhm, a szemét tetűbe?
- És Harry? - Ginny lélegzetvisszafojtva érdeklődött, kezei ökölbe szorultak.
- Ronra meredt, mintha azt javasolta volna, hogy a Giant Squid* játssza el a Seeker-t Angliában.
A nők halványan elmosolyodtak, amikor Hermione fölidézte George szavait.

Hermione a füle mögé tűrte egy hajtincsét, és töprengve folytatta.
- Úgy gondolom, ez ébresztette rá Harryt, hogy amit érez Piton iránt, az szerelem. Nem hiszem, hogy magától rájött volna, de amikor Ron említette... A következő találkozásuknál olyan különös tekintettel nézett Pitonra... - Hermione hangja elcsuklott, zavartan elpirult.
Ginny ránézett, arca egyszerre tűnt információra éhesnek, és aggódónak.
- Igen?
Hermione fészkelődött.
- Ő... furcsán sétált és...volt egy szívásnyoma.

Ginny felnyögött, majd újra zokogni kezdett, elrejtette arcát a kezeiben. Érezte, hogy Hermione közelebb húzódik, azután karjait az ő vállai köré fonja.
- Bocsánat - szólt kásás hangon. - Nem kellett volna elmondanom ezt.

Ginny hevesen rázkódott, de megpróbált nyugodtan lélegezni.
- Nem, nem - zihálta. - Minden rendben van.
- Nem, nincsen.

Ginny megrázta a fejét, és arra koncentrált, hogy gyorsan lecsendesítse vadul dobogó szivét. Amikor úgy érezte, hogy ismét az irányítása alatt tartja, felnézett.
- Azután?

Hermione félrenézett.
- Az... A minisztériumi kihallgatások, aztán Piton tárgyalása.
- A Próféta szerint, Harry, Piton mellet szólalt fel - kockáztatta meg a feltevést Ginny.
Hallgatólagos megállapodás alapján, mindketten elkerülték, hogy arról beszéljenek, mi történt a Misztériumi osztályoknál, amikor Harry örökre legyőzte Voldemortot.
- Igen, Harry Piton nevében beszélt. Áldhatjuk a szerencsénket, hogy Vitrol nem volt jelen.

Az aggódó pillantás visszatért Ginny arcára.
- Miért? Mit írt volna?
Hermione grimaszolt egyet.
- Semmi olyasmit, ami nem igaz, hiszen nem merné újra feldühíteni Harryt, de szörnyen kicsavart volna mindent.

- Mi történt? - ösztönözte Ginny a lányt a folyatatásra.
- Amikortól a perek már nem nyilvánosak voltak, nem vehetett többé részt rajtuk. Gyűlölte, hogy ki kellett maradni az egészből, hogy nem lehetett jelen. Kezdek arra gondolni, hogy talán így volt jó. Mi lett volna, ha látja, hogy Harry teljesen elvakult Piton iránt.
Ginny odébb hessegette a gondolatot, és arra koncentrált, amit Hermione mesélt.

- Nos, Harry azzal kezdte, hogy elmondta nekik az eseményeket a saját szemszögéből. Ezek, Piton szempontjából, nem túlzottan jó pontok, szemmel látható volt, hogy Scrimgeour nem enyhíti meg az ítélkezésben. De akkor Harry folytatta, és elmondta nekik, mit tett Piton, hogy a segítségére legyen. Tudod, létfontosságú információk a Halálfalókról. Azt ígérte nekik, hogy megkapják Piton első perének anyagát, majd Dumbledore végrendeletét is.
- Dumbledorét? De... nem hittem volna, hogy csinált még egyet?

- Ő nem. Valószínűleg elmondta Harrynek, hogy hol találja meg, és ráhagyta, hogy felhasználja, vagy sem. Nos, a tárgyalást elnapolták, és amikor megint találkoztak, elolvasták az első per anyagát, és Dumbledore végrendeletét. Otthagyta Scrigemurt minden egyéb információ nélkül, de neki mégis fel kellett mentenie Pitont, ha nem akarta, hogy a Wizengamot a véréért kiáltson.

Ginny bólintott.
- Igen, ez egy hosszú cikként, benne volt a Prófétában.
- Pontosan, és ez majdnem minden elhangzottat lefed - egyeztette Hermione. - Tehát most már tudod mi, és hogyan történt - ránézett Ginnyre. - Ez segít?

Ginny felpillantott, és megrázta a fejét. Ezen később fog gondolkodni. Először, volt egy másik dolog, amit neki tudnia kellett! Tudnia kellet, hogy Hermione tisztában volt-e...
- Hermione, a perek hónapokkal ezelőtt voltak! Miért... miért várt annyira sokáig... ha tudtad? - Hangja nagyon vékonnyá vált, mire a kérdés végére ért. Várt, de közben, remegett a válaszért.

A kérdezett vállat vont.
- Nem tudom. Harry nem sokat mondott el nekünk... a kapcsolatáról Pitonnal. Ez volt az, amiért én is úgy hittem, hogy ez ideiglenes. Ami keveset megosztott velünk, abból gondoltam, hogy baj van. Neki baja volt, mert... nos, a Háborúnak vége, és Harrynek vissza kellett volna térnie a normálishoz, visszatérni hozzád.

Ginny érezte, hogy érzelmei, megint egy üst tartalmához kezdenek hasonlóvá válni. Nagyot nyelt.
- Igen, mi mindannyian azt gondoltuk...
Érezte, hogy Hermione szorosan megöleli.
- Mit tehetnék Ginny?

- Nem, nem, igazából semmit - suttogta Ginny. - Ő.. ő eljött látogatóba, és mi.. beszélgettünk.
Kviddicsezett. Jól szórakozott. Pont, mint amikor a nyári szünetekben volt itt, tudod? Sosem mondott egy szót sem. Amíg...
- Máig.
- Igen.
- Mit mondott? - kérdezte Hermione.
Ginny kihallotta a kíváncsiságot, ami az aggodalom alatt rejtőzött.
- Hogy ő... hogy nem tudunk együtt lenni, mert... mert ott v-volt valaki más.. és ő nem tud létezni a másik nélkül, mert ő... ő e-eleped a jelenlétéért, és ő el-elveszik, ha nincsenek e-gyütt, és a bi-biztonság, amikor... - Egyre élesebb hangon folytatta, ami nehéz zokogásba fulladt, azután újra sírni kezdett.

Nem gondolta, hogy még mindig maradtak könnyei, de az üst, amihez a szívét hasonlította, kifutott, miközben forró, égő folyadékkal borította el a lelkét. A forró, sós könnyek lefutottak az orcáin, és lelestek az álláról.
Hermione finoman ringatta őt, miközben dallamtanul dúdolt. Ez hosszú ideig tartott, egészen addig, amíg Ginny teljesen kiöntött magából mindent.
Amikor megnyugodott, nem mozdult, és Hermione sem.
Együtt ültek Ginny ágyán, hang nélkül, hallgatva a lassan elcsöndesedő családi találkozót, lenn a földszinten.
Kifacsartnak érezte magát. Minden ereje elhagyta a könnyeivel együtt. A harag még mindig benne volt, nem tudta ezeket az érzéseket elnyomni teljesen. Most kirobbantak belőle a fájdalmas érzések. Furcsa zsibbadtság vett erőt rajta, és várta, hogy az előbbi erős érzelmek visszatérjenek. Tudta, nem tart ki ez az áldott zsibbadtság. A harag, a bánat és a sebek fájdalma újra eléri majd.
De nem most, nem most...

... és keresték őket.
Ron hangját hallották meg először, ahogy feléjük szállt.
Lépései felpufogtak a lécsőn, és aztán Ginny ajtaja megint kivágódott.
Hermione odafordította a fejét, Ginny megállapította, hogy ott van, de különben nem mozdult.

- Hé, hát itt vagytok! Mit csináltok, üldögélve... - Ron félbeszakította magát, észrevette a sötétet a szobában, és húgát összegömbölyödve, barátnője karjaiban. - Oh.
Bejött, bezárta az ajtót, és közelebb lépett az ágyhoz.
- Harry beszélt vele, ugye? - kérdezte lágyan.
Ginny érezte, ahogy Hermione bólint.
Az ágy hirtelen megereszkedett, amikor Ron leült rá.
- Oh, Ginny - sóhajtotta, és a lány érezte bátyja kezét a vállán.

A testén reszketés futott végig. A torka összeszorult, és megint sírt volna, ha nem lenne ennyire zsibbadt, és gyenge.
- Én annyira sajnálom, Ginny - mondta Ron, miközben ügyetlenül megpaskolta.
Ginny felült, megtörölte az arcát, aztán megpróbált egy kis nevetést kicsikarni magából. Mindig is utálta, ha lányosnak, és gyengének látták a bátyjai.
- Mi, nincs felháborodás szegény kicsi húgocskád helyett? - próbált viccelni.

Ron és Hermione váltottak egy pillantást, aztán bátyja megint megpaskolta a vállát.
- Nah, te jobb vagy, az embereknek a megfizetésben, mint én. Rád fogom hagyni ezt.

- Ron - Hermione tiltakozott, de Ginny elmosolygott.
Apró volt, és egyetlen másodperc alatt vége lett, de igazi mosoly villant fel. Ron visszamosolygott. Aztán kíváncsian felkapta a fejét.

- Ginny, Harry elmondta miért? És miért most? Ő egész idő alatt itt volt, próbált együtt maradni veled. Mi mind úgy gondoltuk, ahogyan ő is...

Ginny remegett, és megragadta ölében tartott kezeit.
- Azt mondta, szüksége volt Pitonra - nyilatkozta Hermione, barátnője helyett.
Ron felemelte szemöldökeit.
- Azt nem magyarázta meg neki, hogy miért most, és nem ezelőtt? Ginny? Mondott valamit?
A lány bezárta a szemeit, és lassan bólintott. Az ajkai remegtek, és Hermione újra a válla köré fonta a karjait.

- Ő mondta - kezdte lassan, lágyan, utálta visszajátszani a memóriájában, és kimondani hangosan - Harry azt mondta, hogy megpróbálta... Kitalálta mit kell tennie... velünk. Ő vagy.. vagy én. - Vett egy nagy levegőt, benntartotta, majd kiengedte. - Azt mondta, hogy szüksége volt időre eldönteni... és hogy most döntött. Mondta... bizonyos szempontból, szeretett mindkettőnket, de közülünk csak az egyikkel tud lenni, és neki....neki azt kellett választania, akire most szüksége van.

- Mert Harrynek mindig szüksége volt Pitonra - suttogta Hermione.
Ginny vette egy újabb, remegő lélegzetet.

Harry szerette őt, de ez nem volt elég.
A szerelem nem volt elég.
Neki szüksége volt Pitonra, mindig is szüksége volt rá.

Amikor elérte a kimerültség, és alváshoz fészkelődött, megértette, neki sosem volt igazán esélye Harrynél.

--------------------------------------------------------------------------------

* Giant Squid - ez egy metálegyüttes; nem tudtam jobban visszaadni a fordításban, de valami olyasmit akarhatott itt érzékeltetni, hogy elég gáz lenne egy ilyen együttes a konzervatív Angliában. Kb, mint egy Manson koncert :)

LordDracul: Itt a vége. Én is meglepődtem, higyjétek el, valahogy hosszabra számítottam XD
Szóval, a novella kapcsán, felteszem az utolsó kérdésemet. Pontosabban kettőt. :)
1.) Szerintetek mennyire volt tisztességes Harry?
2.) Milyen lett a fordítás? (1-5 pont:)

{ előző}
{ vissza a főoldalra}