Hol is kezdjem?
Hmm. Talán az elején kéne. Szóval amíg nem nagyon látogattam fel lj-re, történtek itthon dolgok. Többek közt az, hogy újra kénytelen voltam a rendőrség segítségét kérni. *sóhajt* Ezúttal viszont ultimátumot kapott a drága, hogy ha megint ki kell hívni őket akkor 72 órás ideiglenes távoltartási...ami fokozható 30 esetleg 90 nappal. És ő mondta nekem, hogy szégyelljem magam...értitek...én...de hagyjuk is inkább, mert megint felidegesíteném magam. Szóval a történtek annyira felforgatták, az amúgy is gyenge idegeimet, hogy másnapra kijött belőlem minden...szó szerint. Meg se tudtam mozdulni egy fél napig, utána semmit se ehettem gyakorlatilag. Még most se vagyok idegileg teljesen rendben, de mint mindig most is igyekszem tartani magam. De most már TÉNYLEG és VÉGÉRVÉNYESEN kezdek kimerülni, és kezd elegem lenni ebből az egészből. A barátaimnak szeretném megköszönni, hogy ha nem is beszéltünk akkor, lélekben tudtam, hogy velem vannak és szeretnek. :) Úgy hogy megint csak köszönetet tudok nekik mondani. :)