nem a szavak embere...
nos... azt hiszem, ma lesz egy hete és egy napja hogy elbasztam a gépet *tapsvihar* de, addig is írtam egy rövidke szösszenetet, chibim és ketim születésnapjára....
Cím: Nem a szavak embere...
Páros: HayaRyu
Jellemzők: nem tudom O.o"
Korhatár: nincs :3
Disclaimer: semmi pénzjutalmam nincs ebből a fanfictionból. nem birtoklom sem Ryut (Kame), sem Hayatot (Jin), ők ketten egymást birtokolják
A/N: HayaRyu szösszenet... Chibim és Ketim születésnapi ajándékának első része. ma még vár rátok ezen kívül kettő :3
Röviden: Tipikus reggel...
Hayato... Nem volt a szavak embere.
Való igaz, szerette, amikor a másik simogatására ébredhet. Szerette, amikor Ryu kissé hosszúkás ujjai beletúrnak a hajába, és lassan simogatják a fejét. Szerette, hogy amikor lopva rápillantott a fiúra, annak ajkán apró, tűnődő félmosoly játszott. Szerette azt hinni, Ryu nem veszi észre, hogy Ő ébren van.
De Ryu sem volt figyelmetlen...
Reggelente szerette nézni, ahogy Hayato alszik, úgy érezte, olyankor nyugodt. Szeretett beletúrni a kócos fürtökbe, nézni a másik arcát, ahogy lassan elmosolyodik. Ilyenkor lehunyta a szemeit, arcára töprengő félmosoly ült ki, várta, hogy a másik végre elszakadjon álmaitól, és puha csókkal köszöntse.
El akarta mondani, mennyire szereti. De... Ryu nem volt a szavak embere...
Cím: Nem a szavak embere...
Páros: HayaRyu
Jellemzők: nem tudom O.o"
Korhatár: nincs :3
Disclaimer: semmi pénzjutalmam nincs ebből a fanfictionból. nem birtoklom sem Ryut (Kame), sem Hayatot (Jin), ők ketten egymást birtokolják
A/N: HayaRyu szösszenet... Chibim és Ketim születésnapi ajándékának első része. ma még vár rátok ezen kívül kettő :3
Röviden: Tipikus reggel...
Hayato... Nem volt a szavak embere.
Való igaz, szerette, amikor a másik simogatására ébredhet. Szerette, amikor Ryu kissé hosszúkás ujjai beletúrnak a hajába, és lassan simogatják a fejét. Szerette, hogy amikor lopva rápillantott a fiúra, annak ajkán apró, tűnődő félmosoly játszott. Szerette azt hinni, Ryu nem veszi észre, hogy Ő ébren van.
De Ryu sem volt figyelmetlen...
Reggelente szerette nézni, ahogy Hayato alszik, úgy érezte, olyankor nyugodt. Szeretett beletúrni a kócos fürtökbe, nézni a másik arcát, ahogy lassan elmosolyodik. Ilyenkor lehunyta a szemeit, arcára töprengő félmosoly ült ki, várta, hogy a másik végre elszakadjon álmaitól, és puha csókkal köszöntse.
El akarta mondani, mennyire szereti. De... Ryu nem volt a szavak embere...