Levelesláda
3. fejezet
- Meséljetek el nekem mindent - kérte Harry.
- Nem igazán van mit mesélni - vallotta be Ginny. - Nagy pánik tört ki, amikor megjelentek a halálfalók és elkezdtek gyújtogatni. Senki sem sérült meg szerencsére, de aztán, amikor megjelent a Sötét Jegy, mindenki menekülni kezdett, még a csuklyások is.
- Aztán az erdőnél kerestünk menedéket, és anyáék sorban hazahoppanáltak minket - egészítette ki Ron.
- De ha nem támadtak meg kifejezetten senkit, akkor miért csinálták? Gondolod, hogy figyelemelterelés volt? - gondolkodott Harry.
- Ötletem sincs, haver - vallotta be legjobb barátja. - Majd beszélünk erről Hermionéval. Ő mindig hamarabb rájön ezekre a dolgokra.
- És mondd csak, Harry, hogy telt a hétvégéd a mi kedves bátyánkkal? - érdeklődött az egyik iker.
- Jól - mondta kissé elpirulva. A hangja ugyanakkor nem volt olyan örömteli, mint amennyire jó volt Billel a hétvége. Összeszorult a szíve a gondolatra, hogy a férfi nemsokára visszamegy Egyiptomba.
- Nem tűnsz valami boldognak - mondta Ron. - Csinált valamit Bill?
- Természetesen nagyon szívesen seggbe rúgjuk, ha elszomorított téged - ajánlotta fel Fred.
- Vagy megbűvöljük a széket, hogy kidobja magából...
- Vagy bekenjük Magifix Ragasztóval, hogy ne tudjon kiszállni belőle...
- Vagy egyszerűen bezárjuk egy szobába anyával, és hagyjuk, hogy beleőrüljön - tette hozzá segítőkészen Ginny.
- Dehogy is! - kiáltott fel egyre szörnyülködőbb kifejezéssel az arcán Harry. - Amúgy is! Ő a testvéretek! Hogy mondhattok ilyeneket?
- Ahogy te is az vagy - mondta Ron. - Vagyis... nem, inkább nem vagy az - javította ki magát, ahogyan a Bill és Harry közötti kialakulóban lévő kapcsolatra gondolt. - Inkább csak olyasmi.
- Igen, és ez feljogosít minket arra, hogy bárkit helyre tegyünk, aki veled packázik, még a saját bátyánkat is, ha arról van szó - jelentette ki George.
- Nem, Bill nem csinált semmit - sietett megnyugtatni őket Harry.
- Akkor ez a baj? - kúszott egy vigyor Fred arcára. - Szeretted volna, ha csinál valamit?
- Tehát, ha jól értem, ezentúl úgy kell hívjunk téged, hogy A Fiú, Aki Huncut Lett?
- Elég! - kiáltott fel Ginny. - Hagyjátok már szegényt! Nem látjátok, mennyire feszélyezi a téma? - És valóban, Harry arca lángolt zavarában, s mikor megérezte magán mindegyikük tekintetét, megpróbált kezei mögé elbújni.
- Akkor mi a baj, haver? - húzta össze a szemöldökét Ron. - Nem vagyok túl jó ebben, de tudod, hogy ha bármi van, rám számíthatsz.
- Tudom. Csak... én csak azt hiszem, hogy kicsit nehezen viselem, hogy most, hogy ennyi időt együtt töltöttem Billel, megint olyan messze lesz tőlem.
- Félsz, hogy talál valaki mást Egyiptomban? - kérdezte a lány.
- Talán - vonta meg a vállát a Kis Túlélő.
- De hát ez őrültség! - A mondat Rontól jött.
- Igen, Harry - helyeselt Ginny. - Ha nem gondolná komolyan, akkor nem adta volna neked az Intent láncot.
- Mi? A nyakláncomra gondolsz? - A fiú a nyakában lógó medál köré fonta ujjait. Az ékszerben érezhetően lüktetett Bill mágiája, ami minden alkalommal, amikor hozzáért, végigcikázott rajta.
- Nem mondta el Bill, hogy mi ez, amikor neked adta? - vonta kérdőre a család lánygyermeke. Harry elgondolkodott egy pillanatra.
A nyár folyamán egyetlen levél érkezett Billtől bagollyal. A madár a rácson ült, csőrével megkocogtatta Harry ablakát, aki bár beengedni nem tudta az állatot, elvette tőle a borítékot, s a mellékelt apró csomagot. Még mindig tisztán fel tudta idézni a szavakat.
Drága Harry,
Boldog születésnapot kívánok neked! Kérlek, fogadd el tőlem ezt az apró ajándékot, és vele együtt az őszinte szándékomat is, hogy veled lehessek. Semmi sem melegítené fel jobban elátkozott lelkemet, mint egy Igen tőled. Borostyán kúszna fel házam falán, s szívemben kinyílna a te hóvirágod.
Mindörökké a tiéd,
Bill
Harry kivette ládájából a levelet, aztán átadta a lánynak, akinek szeme gyorsan végigsiklott a sorokon, majd felnézett, s tekintete a fiú nyakában lógó láncra szegeződött.
- Nem tudod, hogy mit akart ezzel Bill?
- Nem igazán - vallotta be Harry. Úgy gondolta, valamilyen szerelmes levél szerűség lehetett. Sokat cukkolta a varázspergamenjükön Billt azzal, hogy abszolút szakmát tévesztett, és hogy költőnek kellett volna mennie, ám a férfi csak annyit kérdezett tőle, hogy hordani fogja-e a nyakláncot, Harry pedig boldogan mondott igent.
- Ez egy formális udvarlási szándék. Amit azzal, hogy felvetted a nyakláncot, el is fogadtál. A szándékban, vagyis az Intentben két virágot kell megnevezni, amik azt jelképezik, hogy mit ígérnek neked. A harmadik ígéret már maga az ajándék, aminek valamilyen formában virágnak kell lennie. Lehet ez egy csokor, akár egy kép a virágról, egy ruha vagy egy ékszer.
- És mit jelentenek ezek? - kérdezte zavarodottan a fiú.
- Azt hiszem, anyának van erről egy könyve valahol. Ha szeretnéd, megkeresem neked és felhozom - mondta Ginny, majd Harry bólintására kisietett a szobából.
- Úgy tűnik, ebben már nyakig benne vagy - vigyorgott Fred.
Harry gyengén felmosolygott rá.
- Az, hogy elfogadtam, jelent valamit?
- Nem tudom, haver - kezdte tanácstalanul Ron. - Eredetileg ezt tizenöt éves korban szokás kapni. Ha elfogadják, egyfajta jegyesség alakul ki, de ez csak az udvarlási időszak. De mivel még nem vagy tizenöt, ezért Bill nem udvarolhat neked. Szerintem csak azt akarta veled tudatni, hogy már választott.
- Mit választott? - értetlenkedett Harry.
- Téged - felelte Ron, mintha ez teljesen magától értetődő lenne.
- Itt vagyok - jött vissza néhány perc múlva a lány. - Meg is van: a hóvirág reményt jelent, a borostyán hűséget, ragaszkodást.
- És a nyakláncom milyen virágot ábrázol? - Ahogyan megnézte, nem igazán hasonlított virágra. Ezüstből volt, így még a színét sem tudta volna megállapítani.
- Szerintem az egy még ki nem nyílt kikerics - mondta Ginny.
- És az mit jelent?
- Idézem a könyvet: „Szívemet lángra lobbantotta az irántad érzett szerelem, és örömmel engedelmeskedem a mennyei érzületnek.”* - A szavak hallatán Harry csak elvörösödött.
- Tudod, ha neked ez kellemetlen, bármikor visszaadhatod neki a láncot.
- Nem - rebegte Harry. - Inkább megtartanám.
Az ikrek vigyorogva hátba veregették őt, Ginny is kedvesen rámosolygott, majd magukra hagyták a fiúkat, hogy alhassanak.
- Akkor minden rendben van? - érdeklődött Ron.
- Igen.
HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~
B: Ébren vagy még?
H: Igen. Ginnyék épp most mentek el.
B: Sikerült kibeszélnetek?
H: Csak egy kicsit.
B: Remélem, hogy csak jókat mondtak rólam - habár erősen kételkedem benne.
H: Csak aggódnak miattunk.
B: Van rá okuk?
H: Szerintem nincs.
B: Ennek nagyon örülök.
H: Ginny elmondta, mit jelentenek a virágok a leveledben.
B: Ez zavar téged?
H: Nem, de nem értem, miért nem mondtad el?
B: Elmondtam volna később, majd ha abba a korba lépsz. Senki sem helyeselné addig, ha ilyesmiről beszélnék veled. Nem akartam kockáztatni, hogy megpróbáljanak eltiltani tőlem. Ugyanakkor biztos voltam benne, hogy ki tudod deríteni a segítségem nélkül is.
H: Mikor leszek elég idős hozzá?
B: Nem olvastad el a könyveket, amiket adtam? Minden le van írva bennük.
H: Olvastam a kötésekről, de ez nem volt köztük.
B: Mert ez nem kötés, inkább egy ígéret. Általában tizenöt éves korban kapja meg az ember az Intentet, és tizenhét éves koráig tart az udvarlási szakasz. Utána még egy Intentet kell, hogy kapjon, aminek viszont már nem virágokhoz kell kötődnie, hanem drágakövekhez. Annak az elfogadása már egyet jelent a jegyességgel, ezért általában gyűrűt adnak ilyenkor, vagy valamilyen drágakővel díszített talárt az esküvőre.
H: De én még nem is vagyok tizenöt.
B: Az, hogy elfogadtad a szándékom, csak annyit jelent, hogy amikor belépsz a korba, nem kell már megkérdezzelek, hanem egyből megkezdhetem az udvarlást.
H: Biztos vagy benne, hogy ilyen sokáig akarsz várni rám?
B: Száz évet is várnék, ha szükséges lenne.
Harry szívét felmelegítették ezek a szavak, és arra gondolt, hogy a nyaklánca azt jelenti, tartozik valakihez. Ez a gondolat pedig egy olyan mosolyt varázsolt az arcára, amiről nem tudta, el fog-e tűnni valaha - épp úgy, mint a szorítás a mellkasában.
HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~
- Hát, eljött az idő - sóhajtott Bill, ahogyan ott álltak ketten a szobájában, körülöttük a csomagjaival. - Mennem kell.
- Tudom - mondta Harry, de nem akarta elereszteni a férfi talárját. - Nagyon fogsz hiányozni.
- Karácsonykor újra látjuk egymást, és addig is minden nap tudunk beszélni.
- Az lesz az egyetlen egy dolog, ami visszatart attól, hogy azt higgyem, az egész egy álom volt.
- Be kell ismerned, szép álom lenne - vigyorgott az átoktörő a fiúra, oldva ezzel egy kicsit a hangulatot.
Harry a nevető arcot nézte, és akaratlanul is lesiklott tekintete a férfi ajkaira. Tisztán élt benne az emlék, hogy milyen érzés volt a homlokán és a kezén éreznie azt a szájat, s arra gondolt, vajon ugyanolyan érzés lenne-e a saját ajkain érezni a másikét.
- Nem - gondolta -, valószínűleg sokkal jobb lenne.
- Nem tehetem, Harry - mondta Bill, mintha csak kitalálta volna a másik gondolatait. - Merlin rá a tanúm, semmit sem szeretnék most annál jobban, minthogy megcsókoljalak, de túl fiatal vagy, nem lenne helyes.
- Már tizennégy vagyok! - mondta Harry felháborodottan.
- Vagyis túl fiatal - tette hozzá Bill.
- Én csak szerettem volna, ha adsz nekem valamit, amire gondolhatok, amikor hiányzol. - Ahogyan Harry különös csillogással a szemében felnézett az átoktörőre, annak ellágyult a szíve. Hiszen hogyan is tagadhatná meg az ő Harryjétől azt, amit ennyire nagyon szeretne?
Ujjaival a fiú álla alá nyúlt, végigsimítva a selymes bőrt, majd egy elégedett sóhajt hallatott, ahogyan közeledett az annyira szeretett archoz.
BUMM!
Bill szobájának ajtaja nagy robajjal csapódott ki, ahogyan egy kipirult arcú Molly Weasley robbant be a szobába.
- Drága kisfiam, ugye nem akarod lekésni a zsupszkulcsodat? - érdeklődött kicsit erőltetett mosollyal az asszony.
Harry elpirulva iszkolt ki a nyitott ajtón, nem merve belegondolni, hogy az asszony látott-e valamit, vagy sem.
- Máris megyek, anya - sietett felkapni a csomagjait a férfi is.
- Nem mész sehova, fiatalember! - ripakodott rá az anyja, ahogyan bevágta maga mögött az ajtót. - Mégis mit képzeltél?! Nem úgy neveltelek, hogy ilyen illetlenül letámadd szegény Harryt!
- Én nem is támadtam le! - védekezett Bill.
- William! Ő még csak egy fiú! Nem számít, hogy akarta-e, vagy sem, ameddig a megfelelő korba nem lép, nem akarok még egy ilyet meglátni, megértetted?
- Szeretem őt! - kiabált vissza az átoktörő.
- Igen, ahogyan ő is szeret téged, de ettől függetlenül én még ugyanúgy nem fogom megengedni neked, hogy molesztáld! Hiszen csak egy gyerek! - Amikor Molly meglátta fia dacos, mérges arcát, hozzátette: - Nem vagyok ellene ennek a kapcsolatnak, én is azt szeretném, ha boldogok lennétek, de várj még egy évet. Ha valóban őszinte a szerelmetek, várni fogtok egymásra.
- Persze, hogy az - vágta rá Bill. Még a lehetőségtől is fel volt háborodna, hogy akárcsak egyikőjük részéről is szimpla fellángolás lenne az egész. Egyszerűen érezte, hogy összetartoznak, és több bizonyítékra nem is volt szüksége.
HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~
Kedves Bill!
Kicsit nehezen indult be az első pár hét a Roxfortban. Az idén nálunk rendezik meg a Trimágus Tusát, így Roxfort két másik varázslóiskolát lát vendégül. Minden iskolának egy diákot kell kiválasztania, aki részt vehet a tusán, és ők versengenek majd egymással, ami azt is jelenti, hogy az idei év izgalmainak nem én állok majd a központjában. Talán most végre részem lehet egy normális évben, bár így is elég sok gondom lesz azzal, hogy olyan családok fognak meglátogatni, akik magukhoz akarnak venni. Még mindig nem tudom, hogyan érzek ezzel kapcsolatban - nagyon örülök, hogy nem kell visszamennem Dursleyékhez, de valahogy nem érzem helyesnek, hogy beköltözöm egy vadidegen családhoz, érted? Sokkal jobban örülnék, ha itt maradhatnék a Roxfortban - már így is olyan, mintha az otthonom lenne.
Lupin professzornak új helyettese van. Tudod, tavaly Piton vette át az óráit holdtölte idején, hogy több alkalma legyen rémálmokat hozni nekünk fényes nappal, de idén segédtanárként Alastor Mordon tartja az órákat, míg Lupin professzor lábadozik.
Már két órán túl vagyunk vele, de néha úgy gondolom, jobban jártunk volna, ha Piton marad helyettesíteni.
Az első órán átváltoztatta Malfoyt egy görénnyé! Nos, nem mintha nem érdemelte volna meg, mert de, nagyon is, ez egy olyan dolog, amit bárki szívesen megcsinálna vele, de szerintem egyáltalán nem helyes, hogy egy tanár ilyet tegyen. Ha egy veszekedés után mi változtatnánk egymást görénnyé azzal a mocsokkal, akkor az rendben lenne, de nem így, hogy egy felnőtt teszi. Szerintem teljesen bolond az öreg.
A második óránkon meg elkezdett a Főbenjárókról beszélni, és mindenáron rá akart venni minket arra, hogy használjuk is őket. Aztán fogott egy pókot, és bemutatta rajta mind a hármat!
Úgyhogy elég, ha annyit mondok, hogy nem indul valami jól ez az év, ráadásul az idén heti kétszer kell Pitonhoz járnom.
Tényleg, mondani is akartam, hogy igazán jó ötlet volt tőled, hogy hagyományos módon is folytassuk a levelezésünket, ne csak a pergamenünkön - senkinek sem tűnt így fel, hogy valamilyen más módon is beszélgethetünk. Én sem szeretném, hogy bárki kutakodni kezdjen a cuccaimban a pergamen után - másnap reggelre a Próféta címlapján lennénk.
És ott mi a helyzet? Tudod már, hogy jössz-e karácsonykor?
Harry
Édes Harry!
Karácsonyig még három hónap van, sajnos ennyire előre nem tudom megmondani, hogy elengednek-e, de mindent meg fogok tenni.
Értem az aggályaidat, de legalább adj egy esélyt nekik, Harry. Biztos vagyok benne, hogy mielőtt eléd kerülnének a családok, alaposan meg fogja vizsgálni őket minden szempontból Dumbledore és a Varázsgyermekjóléti Szolgálat is. Nincs miért aggódnod.
Szeretettel,
Bill
HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~
H: Itt vagyok. Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott, de feltartott Piton.
B: Én azt hittem, hogy a tavalyi különórák után javultak a jegyeid bájitaltanból.
H: Javultak is!
B: Akkor miért kell heti kétszer lejárnod hozzá?
H: Nem igazán tudom. Bele van írva az órarendembe heti egy korrepetálás és egy személyes tanácsadás vele. Csak amikor elmentem hozzá, akkor derült ki, hogy az utóbbi arról szól, hogy én válaszolok a kérdéseire, ő pedig megjegyzéseket tesz arról, hogy milyen idióta vagyok.
B: Biztosan remek szórakozás.
H: Igen, így is mondhatjuk.
B: Na, és jó tanácsokat ad a vén denevér?
H: Ó, nagyon. A mai nap tanácsa valami olyasmi volt, hogy húzzam ki a fejem a seggemből.
B: Milyen kedves. Nem tudod, miért kell részt venned ezeken az alkalmakon?
H: Szerintem ahhoz lehet valami köze, hogy most már nem Dursleyék a gyámjaim. Valakinek figyelnie kell rám, csak azt nem értem, miért nem McGalagony teszi ezt.
B: Ötletem sincs. Talán elfoglalt azzal, hogy megkeresse a gombolyagját.
Harry ezt olvasva elvigyorodott. Billel nagyon sok mindent kibeszéltek már, többek között azt is, hogy Mordonnak agyára ment a sok sötét varázsló. Ha Harry eddig gondolkodott is azon, hogy aurornak menjen, most már biztos, hogy nem fog. Semmiképpen sem akarta úgy végezni, mint a férfi. Az általa tartott órák még mindig rémesek voltak, a hónap többi napján pedig a tanároknak segített fenntartani a rendet a folyosókon és az órákon.
Több diákot kapott el esti kiszökéseik során, mint Piton - ez pedig nagy szó volt.
H: Jó lenne újra látni téged. Azon gondolkodom, hogy nem lenne-e valamilyen mód arra, hogy hamarabb tudjunk találkozni, mint karácsony.
B: Én is gondolkodtam ezen, és végül arra jutottam, hogy ha meg tudnád szerezni a roxmortsi hétvégére az engedélyt, akkor ott találkozhatnánk.
H: Nem hiszem, hogy lenne bárki, akitől kérhetnék engedélyt, de ha te meg tudod oldani, hogy eljöjj, akkor én is meg fogom, ebben biztos lehetsz.
B: Szerintem, ha a keresztapád írna neked egyet, azt is elfogadnák.
H: Igazad van, Sirius biztosan megírná nekem az engedélyt!
B: Próbáld meg, mert már alig várom, hogy lássalak.
H: Én is.
HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~
Kedves Szipák!
Hogy vagy? Holdsáp mesélte, hogy sikerült egy biztonságos helyen meghúznod magad, úgyhogy próbálj meg ott maradni még egy darabig. Tudom, hogy már nincs olyan nagy felhajtás körülötted, de én nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy nem mászkálsz sokat az utcán.
A másik dolog, amiért írtam neked, az az, hogy szeretnék kérni tőled valamit. Megtennéd, hogy aláírod a roxmortsi engedélyem? Dumbledore biztosan mesélt neked arról, hogy már nem vagyok Dursleyék felügyelete alatt, és nincsenek még új gyámjaim sem, szóval jelenleg te vagy az egyetlen, akit megkérhetek erre.
Várom válaszod,
Harry
Kedves Harry!
Természetesen aláírom neked, csak küldd el nekem bagolypostán az engedélyt.
Hogy érted azt, hogy nincsen még új gyámod? Sürgősen találniuk kell egyet. Beszélni fogok Dumbledore-ral. Szerinted el tudná intézni, hogy Holdsáp legyen az? Megsúgom neked, hogy teljesen oda van érted, minden levelében rólad beszél. Szerintem akkor se lehetne büszkébb rád, ha a sajátja lennél. Ráadásul lenne értelme, hogy valaki olyannak bíznak a gondjaira, akivel nem csak az iskolai szünetekkor találkoztok.
Velem minden rendben van Harry, komolyan, túl sokat aggodalmaskodsz. Pont úgy viselkedsz, mint Lily.
Érezd jól magad Roxmortsban, és írj mihamarabb! Lassan már beleőrülök az unalomba, és az igazat megvallva, Holdsáp levelei nem a legérdekfeszítőbbek. De azért, ha lehet, ne mondd ezt el neki, mert biztos vagyok benne, hogy a Szőrgombolyag rontását tökéletesre fejlesztette az évek alatt - többször nem próbálnám ki.
Szeretettel,
Szipák
- Meséljetek el nekem mindent - kérte Harry.
- Nem igazán van mit mesélni - vallotta be Ginny. - Nagy pánik tört ki, amikor megjelentek a halálfalók és elkezdtek gyújtogatni. Senki sem sérült meg szerencsére, de aztán, amikor megjelent a Sötét Jegy, mindenki menekülni kezdett, még a csuklyások is.
- Aztán az erdőnél kerestünk menedéket, és anyáék sorban hazahoppanáltak minket - egészítette ki Ron.
- De ha nem támadtak meg kifejezetten senkit, akkor miért csinálták? Gondolod, hogy figyelemelterelés volt? - gondolkodott Harry.
- Ötletem sincs, haver - vallotta be legjobb barátja. - Majd beszélünk erről Hermionéval. Ő mindig hamarabb rájön ezekre a dolgokra.
- És mondd csak, Harry, hogy telt a hétvégéd a mi kedves bátyánkkal? - érdeklődött az egyik iker.
- Jól - mondta kissé elpirulva. A hangja ugyanakkor nem volt olyan örömteli, mint amennyire jó volt Billel a hétvége. Összeszorult a szíve a gondolatra, hogy a férfi nemsokára visszamegy Egyiptomba.
- Nem tűnsz valami boldognak - mondta Ron. - Csinált valamit Bill?
- Természetesen nagyon szívesen seggbe rúgjuk, ha elszomorított téged - ajánlotta fel Fred.
- Vagy megbűvöljük a széket, hogy kidobja magából...
- Vagy bekenjük Magifix Ragasztóval, hogy ne tudjon kiszállni belőle...
- Vagy egyszerűen bezárjuk egy szobába anyával, és hagyjuk, hogy beleőrüljön - tette hozzá segítőkészen Ginny.
- Dehogy is! - kiáltott fel egyre szörnyülködőbb kifejezéssel az arcán Harry. - Amúgy is! Ő a testvéretek! Hogy mondhattok ilyeneket?
- Ahogy te is az vagy - mondta Ron. - Vagyis... nem, inkább nem vagy az - javította ki magát, ahogyan a Bill és Harry közötti kialakulóban lévő kapcsolatra gondolt. - Inkább csak olyasmi.
- Igen, és ez feljogosít minket arra, hogy bárkit helyre tegyünk, aki veled packázik, még a saját bátyánkat is, ha arról van szó - jelentette ki George.
- Nem, Bill nem csinált semmit - sietett megnyugtatni őket Harry.
- Akkor ez a baj? - kúszott egy vigyor Fred arcára. - Szeretted volna, ha csinál valamit?
- Tehát, ha jól értem, ezentúl úgy kell hívjunk téged, hogy A Fiú, Aki Huncut Lett?
- Elég! - kiáltott fel Ginny. - Hagyjátok már szegényt! Nem látjátok, mennyire feszélyezi a téma? - És valóban, Harry arca lángolt zavarában, s mikor megérezte magán mindegyikük tekintetét, megpróbált kezei mögé elbújni.
- Akkor mi a baj, haver? - húzta össze a szemöldökét Ron. - Nem vagyok túl jó ebben, de tudod, hogy ha bármi van, rám számíthatsz.
- Tudom. Csak... én csak azt hiszem, hogy kicsit nehezen viselem, hogy most, hogy ennyi időt együtt töltöttem Billel, megint olyan messze lesz tőlem.
- Félsz, hogy talál valaki mást Egyiptomban? - kérdezte a lány.
- Talán - vonta meg a vállát a Kis Túlélő.
- De hát ez őrültség! - A mondat Rontól jött.
- Igen, Harry - helyeselt Ginny. - Ha nem gondolná komolyan, akkor nem adta volna neked az Intent láncot.
- Mi? A nyakláncomra gondolsz? - A fiú a nyakában lógó medál köré fonta ujjait. Az ékszerben érezhetően lüktetett Bill mágiája, ami minden alkalommal, amikor hozzáért, végigcikázott rajta.
- Nem mondta el Bill, hogy mi ez, amikor neked adta? - vonta kérdőre a család lánygyermeke. Harry elgondolkodott egy pillanatra.
A nyár folyamán egyetlen levél érkezett Billtől bagollyal. A madár a rácson ült, csőrével megkocogtatta Harry ablakát, aki bár beengedni nem tudta az állatot, elvette tőle a borítékot, s a mellékelt apró csomagot. Még mindig tisztán fel tudta idézni a szavakat.
Drága Harry,
Boldog születésnapot kívánok neked! Kérlek, fogadd el tőlem ezt az apró ajándékot, és vele együtt az őszinte szándékomat is, hogy veled lehessek. Semmi sem melegítené fel jobban elátkozott lelkemet, mint egy Igen tőled. Borostyán kúszna fel házam falán, s szívemben kinyílna a te hóvirágod.
Mindörökké a tiéd,
Bill
Harry kivette ládájából a levelet, aztán átadta a lánynak, akinek szeme gyorsan végigsiklott a sorokon, majd felnézett, s tekintete a fiú nyakában lógó láncra szegeződött.
- Nem tudod, hogy mit akart ezzel Bill?
- Nem igazán - vallotta be Harry. Úgy gondolta, valamilyen szerelmes levél szerűség lehetett. Sokat cukkolta a varázspergamenjükön Billt azzal, hogy abszolút szakmát tévesztett, és hogy költőnek kellett volna mennie, ám a férfi csak annyit kérdezett tőle, hogy hordani fogja-e a nyakláncot, Harry pedig boldogan mondott igent.
- Ez egy formális udvarlási szándék. Amit azzal, hogy felvetted a nyakláncot, el is fogadtál. A szándékban, vagyis az Intentben két virágot kell megnevezni, amik azt jelképezik, hogy mit ígérnek neked. A harmadik ígéret már maga az ajándék, aminek valamilyen formában virágnak kell lennie. Lehet ez egy csokor, akár egy kép a virágról, egy ruha vagy egy ékszer.
- És mit jelentenek ezek? - kérdezte zavarodottan a fiú.
- Azt hiszem, anyának van erről egy könyve valahol. Ha szeretnéd, megkeresem neked és felhozom - mondta Ginny, majd Harry bólintására kisietett a szobából.
- Úgy tűnik, ebben már nyakig benne vagy - vigyorgott Fred.
Harry gyengén felmosolygott rá.
- Az, hogy elfogadtam, jelent valamit?
- Nem tudom, haver - kezdte tanácstalanul Ron. - Eredetileg ezt tizenöt éves korban szokás kapni. Ha elfogadják, egyfajta jegyesség alakul ki, de ez csak az udvarlási időszak. De mivel még nem vagy tizenöt, ezért Bill nem udvarolhat neked. Szerintem csak azt akarta veled tudatni, hogy már választott.
- Mit választott? - értetlenkedett Harry.
- Téged - felelte Ron, mintha ez teljesen magától értetődő lenne.
- Itt vagyok - jött vissza néhány perc múlva a lány. - Meg is van: a hóvirág reményt jelent, a borostyán hűséget, ragaszkodást.
- És a nyakláncom milyen virágot ábrázol? - Ahogyan megnézte, nem igazán hasonlított virágra. Ezüstből volt, így még a színét sem tudta volna megállapítani.
- Szerintem az egy még ki nem nyílt kikerics - mondta Ginny.
- És az mit jelent?
- Idézem a könyvet: „Szívemet lángra lobbantotta az irántad érzett szerelem, és örömmel engedelmeskedem a mennyei érzületnek.”* - A szavak hallatán Harry csak elvörösödött.
- Tudod, ha neked ez kellemetlen, bármikor visszaadhatod neki a láncot.
- Nem - rebegte Harry. - Inkább megtartanám.
Az ikrek vigyorogva hátba veregették őt, Ginny is kedvesen rámosolygott, majd magukra hagyták a fiúkat, hogy alhassanak.
- Akkor minden rendben van? - érdeklődött Ron.
- Igen.
HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~
B: Ébren vagy még?
H: Igen. Ginnyék épp most mentek el.
B: Sikerült kibeszélnetek?
H: Csak egy kicsit.
B: Remélem, hogy csak jókat mondtak rólam - habár erősen kételkedem benne.
H: Csak aggódnak miattunk.
B: Van rá okuk?
H: Szerintem nincs.
B: Ennek nagyon örülök.
H: Ginny elmondta, mit jelentenek a virágok a leveledben.
B: Ez zavar téged?
H: Nem, de nem értem, miért nem mondtad el?
B: Elmondtam volna később, majd ha abba a korba lépsz. Senki sem helyeselné addig, ha ilyesmiről beszélnék veled. Nem akartam kockáztatni, hogy megpróbáljanak eltiltani tőlem. Ugyanakkor biztos voltam benne, hogy ki tudod deríteni a segítségem nélkül is.
H: Mikor leszek elég idős hozzá?
B: Nem olvastad el a könyveket, amiket adtam? Minden le van írva bennük.
H: Olvastam a kötésekről, de ez nem volt köztük.
B: Mert ez nem kötés, inkább egy ígéret. Általában tizenöt éves korban kapja meg az ember az Intentet, és tizenhét éves koráig tart az udvarlási szakasz. Utána még egy Intentet kell, hogy kapjon, aminek viszont már nem virágokhoz kell kötődnie, hanem drágakövekhez. Annak az elfogadása már egyet jelent a jegyességgel, ezért általában gyűrűt adnak ilyenkor, vagy valamilyen drágakővel díszített talárt az esküvőre.
H: De én még nem is vagyok tizenöt.
B: Az, hogy elfogadtad a szándékom, csak annyit jelent, hogy amikor belépsz a korba, nem kell már megkérdezzelek, hanem egyből megkezdhetem az udvarlást.
H: Biztos vagy benne, hogy ilyen sokáig akarsz várni rám?
B: Száz évet is várnék, ha szükséges lenne.
Harry szívét felmelegítették ezek a szavak, és arra gondolt, hogy a nyaklánca azt jelenti, tartozik valakihez. Ez a gondolat pedig egy olyan mosolyt varázsolt az arcára, amiről nem tudta, el fog-e tűnni valaha - épp úgy, mint a szorítás a mellkasában.
HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~
- Hát, eljött az idő - sóhajtott Bill, ahogyan ott álltak ketten a szobájában, körülöttük a csomagjaival. - Mennem kell.
- Tudom - mondta Harry, de nem akarta elereszteni a férfi talárját. - Nagyon fogsz hiányozni.
- Karácsonykor újra látjuk egymást, és addig is minden nap tudunk beszélni.
- Az lesz az egyetlen egy dolog, ami visszatart attól, hogy azt higgyem, az egész egy álom volt.
- Be kell ismerned, szép álom lenne - vigyorgott az átoktörő a fiúra, oldva ezzel egy kicsit a hangulatot.
Harry a nevető arcot nézte, és akaratlanul is lesiklott tekintete a férfi ajkaira. Tisztán élt benne az emlék, hogy milyen érzés volt a homlokán és a kezén éreznie azt a szájat, s arra gondolt, vajon ugyanolyan érzés lenne-e a saját ajkain érezni a másikét.
- Nem - gondolta -, valószínűleg sokkal jobb lenne.
- Nem tehetem, Harry - mondta Bill, mintha csak kitalálta volna a másik gondolatait. - Merlin rá a tanúm, semmit sem szeretnék most annál jobban, minthogy megcsókoljalak, de túl fiatal vagy, nem lenne helyes.
- Már tizennégy vagyok! - mondta Harry felháborodottan.
- Vagyis túl fiatal - tette hozzá Bill.
- Én csak szerettem volna, ha adsz nekem valamit, amire gondolhatok, amikor hiányzol. - Ahogyan Harry különös csillogással a szemében felnézett az átoktörőre, annak ellágyult a szíve. Hiszen hogyan is tagadhatná meg az ő Harryjétől azt, amit ennyire nagyon szeretne?
Ujjaival a fiú álla alá nyúlt, végigsimítva a selymes bőrt, majd egy elégedett sóhajt hallatott, ahogyan közeledett az annyira szeretett archoz.
BUMM!
Bill szobájának ajtaja nagy robajjal csapódott ki, ahogyan egy kipirult arcú Molly Weasley robbant be a szobába.
- Drága kisfiam, ugye nem akarod lekésni a zsupszkulcsodat? - érdeklődött kicsit erőltetett mosollyal az asszony.
Harry elpirulva iszkolt ki a nyitott ajtón, nem merve belegondolni, hogy az asszony látott-e valamit, vagy sem.
- Máris megyek, anya - sietett felkapni a csomagjait a férfi is.
- Nem mész sehova, fiatalember! - ripakodott rá az anyja, ahogyan bevágta maga mögött az ajtót. - Mégis mit képzeltél?! Nem úgy neveltelek, hogy ilyen illetlenül letámadd szegény Harryt!
- Én nem is támadtam le! - védekezett Bill.
- William! Ő még csak egy fiú! Nem számít, hogy akarta-e, vagy sem, ameddig a megfelelő korba nem lép, nem akarok még egy ilyet meglátni, megértetted?
- Szeretem őt! - kiabált vissza az átoktörő.
- Igen, ahogyan ő is szeret téged, de ettől függetlenül én még ugyanúgy nem fogom megengedni neked, hogy molesztáld! Hiszen csak egy gyerek! - Amikor Molly meglátta fia dacos, mérges arcát, hozzátette: - Nem vagyok ellene ennek a kapcsolatnak, én is azt szeretném, ha boldogok lennétek, de várj még egy évet. Ha valóban őszinte a szerelmetek, várni fogtok egymásra.
- Persze, hogy az - vágta rá Bill. Még a lehetőségtől is fel volt háborodna, hogy akárcsak egyikőjük részéről is szimpla fellángolás lenne az egész. Egyszerűen érezte, hogy összetartoznak, és több bizonyítékra nem is volt szüksége.
HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~
Kedves Bill!
Kicsit nehezen indult be az első pár hét a Roxfortban. Az idén nálunk rendezik meg a Trimágus Tusát, így Roxfort két másik varázslóiskolát lát vendégül. Minden iskolának egy diákot kell kiválasztania, aki részt vehet a tusán, és ők versengenek majd egymással, ami azt is jelenti, hogy az idei év izgalmainak nem én állok majd a központjában. Talán most végre részem lehet egy normális évben, bár így is elég sok gondom lesz azzal, hogy olyan családok fognak meglátogatni, akik magukhoz akarnak venni. Még mindig nem tudom, hogyan érzek ezzel kapcsolatban - nagyon örülök, hogy nem kell visszamennem Dursleyékhez, de valahogy nem érzem helyesnek, hogy beköltözöm egy vadidegen családhoz, érted? Sokkal jobban örülnék, ha itt maradhatnék a Roxfortban - már így is olyan, mintha az otthonom lenne.
Lupin professzornak új helyettese van. Tudod, tavaly Piton vette át az óráit holdtölte idején, hogy több alkalma legyen rémálmokat hozni nekünk fényes nappal, de idén segédtanárként Alastor Mordon tartja az órákat, míg Lupin professzor lábadozik.
Már két órán túl vagyunk vele, de néha úgy gondolom, jobban jártunk volna, ha Piton marad helyettesíteni.
Az első órán átváltoztatta Malfoyt egy görénnyé! Nos, nem mintha nem érdemelte volna meg, mert de, nagyon is, ez egy olyan dolog, amit bárki szívesen megcsinálna vele, de szerintem egyáltalán nem helyes, hogy egy tanár ilyet tegyen. Ha egy veszekedés után mi változtatnánk egymást görénnyé azzal a mocsokkal, akkor az rendben lenne, de nem így, hogy egy felnőtt teszi. Szerintem teljesen bolond az öreg.
A második óránkon meg elkezdett a Főbenjárókról beszélni, és mindenáron rá akart venni minket arra, hogy használjuk is őket. Aztán fogott egy pókot, és bemutatta rajta mind a hármat!
Úgyhogy elég, ha annyit mondok, hogy nem indul valami jól ez az év, ráadásul az idén heti kétszer kell Pitonhoz járnom.
Tényleg, mondani is akartam, hogy igazán jó ötlet volt tőled, hogy hagyományos módon is folytassuk a levelezésünket, ne csak a pergamenünkön - senkinek sem tűnt így fel, hogy valamilyen más módon is beszélgethetünk. Én sem szeretném, hogy bárki kutakodni kezdjen a cuccaimban a pergamen után - másnap reggelre a Próféta címlapján lennénk.
És ott mi a helyzet? Tudod már, hogy jössz-e karácsonykor?
Harry
Édes Harry!
Karácsonyig még három hónap van, sajnos ennyire előre nem tudom megmondani, hogy elengednek-e, de mindent meg fogok tenni.
Értem az aggályaidat, de legalább adj egy esélyt nekik, Harry. Biztos vagyok benne, hogy mielőtt eléd kerülnének a családok, alaposan meg fogja vizsgálni őket minden szempontból Dumbledore és a Varázsgyermekjóléti Szolgálat is. Nincs miért aggódnod.
Szeretettel,
Bill
HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~
H: Itt vagyok. Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott, de feltartott Piton.
B: Én azt hittem, hogy a tavalyi különórák után javultak a jegyeid bájitaltanból.
H: Javultak is!
B: Akkor miért kell heti kétszer lejárnod hozzá?
H: Nem igazán tudom. Bele van írva az órarendembe heti egy korrepetálás és egy személyes tanácsadás vele. Csak amikor elmentem hozzá, akkor derült ki, hogy az utóbbi arról szól, hogy én válaszolok a kérdéseire, ő pedig megjegyzéseket tesz arról, hogy milyen idióta vagyok.
B: Biztosan remek szórakozás.
H: Igen, így is mondhatjuk.
B: Na, és jó tanácsokat ad a vén denevér?
H: Ó, nagyon. A mai nap tanácsa valami olyasmi volt, hogy húzzam ki a fejem a seggemből.
B: Milyen kedves. Nem tudod, miért kell részt venned ezeken az alkalmakon?
H: Szerintem ahhoz lehet valami köze, hogy most már nem Dursleyék a gyámjaim. Valakinek figyelnie kell rám, csak azt nem értem, miért nem McGalagony teszi ezt.
B: Ötletem sincs. Talán elfoglalt azzal, hogy megkeresse a gombolyagját.
Harry ezt olvasva elvigyorodott. Billel nagyon sok mindent kibeszéltek már, többek között azt is, hogy Mordonnak agyára ment a sok sötét varázsló. Ha Harry eddig gondolkodott is azon, hogy aurornak menjen, most már biztos, hogy nem fog. Semmiképpen sem akarta úgy végezni, mint a férfi. Az általa tartott órák még mindig rémesek voltak, a hónap többi napján pedig a tanároknak segített fenntartani a rendet a folyosókon és az órákon.
Több diákot kapott el esti kiszökéseik során, mint Piton - ez pedig nagy szó volt.
H: Jó lenne újra látni téged. Azon gondolkodom, hogy nem lenne-e valamilyen mód arra, hogy hamarabb tudjunk találkozni, mint karácsony.
B: Én is gondolkodtam ezen, és végül arra jutottam, hogy ha meg tudnád szerezni a roxmortsi hétvégére az engedélyt, akkor ott találkozhatnánk.
H: Nem hiszem, hogy lenne bárki, akitől kérhetnék engedélyt, de ha te meg tudod oldani, hogy eljöjj, akkor én is meg fogom, ebben biztos lehetsz.
B: Szerintem, ha a keresztapád írna neked egyet, azt is elfogadnák.
H: Igazad van, Sirius biztosan megírná nekem az engedélyt!
B: Próbáld meg, mert már alig várom, hogy lássalak.
H: Én is.
HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~ HP/BW ~
Kedves Szipák!
Hogy vagy? Holdsáp mesélte, hogy sikerült egy biztonságos helyen meghúznod magad, úgyhogy próbálj meg ott maradni még egy darabig. Tudom, hogy már nincs olyan nagy felhajtás körülötted, de én nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy nem mászkálsz sokat az utcán.
A másik dolog, amiért írtam neked, az az, hogy szeretnék kérni tőled valamit. Megtennéd, hogy aláírod a roxmortsi engedélyem? Dumbledore biztosan mesélt neked arról, hogy már nem vagyok Dursleyék felügyelete alatt, és nincsenek még új gyámjaim sem, szóval jelenleg te vagy az egyetlen, akit megkérhetek erre.
Várom válaszod,
Harry
Kedves Harry!
Természetesen aláírom neked, csak küldd el nekem bagolypostán az engedélyt.
Hogy érted azt, hogy nincsen még új gyámod? Sürgősen találniuk kell egyet. Beszélni fogok Dumbledore-ral. Szerinted el tudná intézni, hogy Holdsáp legyen az? Megsúgom neked, hogy teljesen oda van érted, minden levelében rólad beszél. Szerintem akkor se lehetne büszkébb rád, ha a sajátja lennél. Ráadásul lenne értelme, hogy valaki olyannak bíznak a gondjaira, akivel nem csak az iskolai szünetekkor találkoztok.
Velem minden rendben van Harry, komolyan, túl sokat aggodalmaskodsz. Pont úgy viselkedsz, mint Lily.
Érezd jól magad Roxmortsban, és írj mihamarabb! Lassan már beleőrülök az unalomba, és az igazat megvallva, Holdsáp levelei nem a legérdekfeszítőbbek. De azért, ha lehet, ne mondd ezt el neki, mert biztos vagyok benne, hogy a Szőrgombolyag rontását tökéletesre fejlesztette az évek alatt - többször nem próbálnám ki.
Szeretettel,
Szipák