Következő darabka
Már kicsivel dél is elmúlt, amikor a lány mocorogni kezdett a takaró alatt. Ásított egyet, majd résnyire nyitott szemekkel kezdte vakargatni a fejét. Egyelőre még fogalma sem volt róla, hogy hol is van éppen. Eltelt még pár perc, mire teljesen felébredt. Ekkor vette észre az ismeretlen nőt, aki kíváncsian figyelte. Tétován nézett körbe a szobában.
- Hol vagyok? - fordult a nőhöz.
- Kórházban.
- Iszonyatosan fáj a fejem... Ideadná a gyógyszeremet? Gondolom, hogy elvették.
- Azt az utasítást kaptam, hogy ne adjak semmi ilyesmit.
A lány arckifejezése megváltozott, kezdett ideges lenni.
- Mégis ki intézte ezt az egészet?! Biztosan Margaret keze van a dologban... Ezért még számolok vele!
- Kisasszony, kérem nyugodjon meg.
- Maga ne parancsolgasson itt nekem, hanem adja ide a gyógyszereimet!
- Kérem, feküdjön vissza.
- Ha nem hajlandó segíteni, akkor majd saját magam járok utána.
- Kérem... - fogta meg finoman a karját, hogy maradásra bírja.
- Vegye le rólam a kezét! - lökte neki Katya az ágynak.
Még ki sem lépett a szobából, máris két biztonsági őrrel találta szemben magát. Két oldalról elkapták a karjait, de ő hadakozni kezdett velük. Sikerült kiszabadítania a bal karját, de a másik férfi azonnal elkapta.
- Eresszenek el! - ordította torka szakadtából.
- Hozz azonnal egy orvost! - utasította a férfi a társát.
A lány elszántan kapálózott, próbált szabadulni, de nem bírt. A nővér le akarta fogni a lábait, hogy valahogy nyugton tudják tartani amíg az orvos ideér, de elhibázta. Katya egyetlen rúgással nekilökte a szekrénynek, az őr is kibillent az egyensúlyából, lazult a szorítása. A lánynak sikerült kiszabadulnia és azonnal futásnak eredt.
- Állítsák meg! - kiabált utána az őr.
Az egyik ápoló megpróbált az útjába állni, mire ő a másik irányba indult.
- Álljon meg! - kiáltottak utána.
- Miért nem adják ide a holmimat?! - fordult dühösen az ápoló felé.
- Előbb jöjjön szépen vissza a szobájába.
- Hogyisne! A gyógyszeremet akarom, most rögtön, és nem hagyom, hogy megállítsanak.
Tovább szaladt, egyenesen a lift felé, de a folyosó végén megtorpant. Jensen állt előtte. Egyre szaporábban szedte a levegőt, de nem csak az izgalom vagy a fáradtság miatt. Az arca is nagyon sápadt volt, de a szemei még mindig dühtől izzottak. Az ujjaiban az eddig enyhe remegés fokozódni kezdett, ez a fiúnak is feltűnt. Hosszú másodpercekig csak némán nézték egymást, amikor a lány váratlanul rongybabaként csuklott össze és egész testében remegni kezdett.
- Hol vagyok? - fordult a nőhöz.
- Kórházban.
- Iszonyatosan fáj a fejem... Ideadná a gyógyszeremet? Gondolom, hogy elvették.
- Azt az utasítást kaptam, hogy ne adjak semmi ilyesmit.
A lány arckifejezése megváltozott, kezdett ideges lenni.
- Mégis ki intézte ezt az egészet?! Biztosan Margaret keze van a dologban... Ezért még számolok vele!
- Kisasszony, kérem nyugodjon meg.
- Maga ne parancsolgasson itt nekem, hanem adja ide a gyógyszereimet!
- Kérem, feküdjön vissza.
- Ha nem hajlandó segíteni, akkor majd saját magam járok utána.
- Kérem... - fogta meg finoman a karját, hogy maradásra bírja.
- Vegye le rólam a kezét! - lökte neki Katya az ágynak.
Még ki sem lépett a szobából, máris két biztonsági őrrel találta szemben magát. Két oldalról elkapták a karjait, de ő hadakozni kezdett velük. Sikerült kiszabadítania a bal karját, de a másik férfi azonnal elkapta.
- Eresszenek el! - ordította torka szakadtából.
- Hozz azonnal egy orvost! - utasította a férfi a társát.
A lány elszántan kapálózott, próbált szabadulni, de nem bírt. A nővér le akarta fogni a lábait, hogy valahogy nyugton tudják tartani amíg az orvos ideér, de elhibázta. Katya egyetlen rúgással nekilökte a szekrénynek, az őr is kibillent az egyensúlyából, lazult a szorítása. A lánynak sikerült kiszabadulnia és azonnal futásnak eredt.
- Állítsák meg! - kiabált utána az őr.
Az egyik ápoló megpróbált az útjába állni, mire ő a másik irányba indult.
- Álljon meg! - kiáltottak utána.
- Miért nem adják ide a holmimat?! - fordult dühösen az ápoló felé.
- Előbb jöjjön szépen vissza a szobájába.
- Hogyisne! A gyógyszeremet akarom, most rögtön, és nem hagyom, hogy megállítsanak.
Tovább szaladt, egyenesen a lift felé, de a folyosó végén megtorpant. Jensen állt előtte. Egyre szaporábban szedte a levegőt, de nem csak az izgalom vagy a fáradtság miatt. Az arca is nagyon sápadt volt, de a szemei még mindig dühtől izzottak. Az ujjaiban az eddig enyhe remegés fokozódni kezdett, ez a fiúnak is feltűnt. Hosszú másodpercekig csak némán nézték egymást, amikor a lány váratlanul rongybabaként csuklott össze és egész testében remegni kezdett.