Na, ezen már nem kell görcsölnöm
Gondoltam, gyorsan posztolok egyet, mielőtt az öcsém meg a barátnője hazatalálna és társasági életet kéne élnem velük.
Annyira furcsa, hogy az éves fizikai felmérőtől az is fél, aki egyébként edzett és remek futó. Amikor olyasvalaki cidrizik már egy héttel a felmérő előtt, aki 20 köröket fut a négyszázas pályán meg negyven fekvőtámaszt csinál a férfiak féléből (a női fekvőtámasznál térdelőállás van), és meg sem kottyan neki az egész, neheztelni szoktam rá. Nem nagyon, csak ha kiderül, hogy a rettegett felmérőn a 3200 métert 16 perc 16 másodperc alatt teljesíti, úgy, hogy azzal kenterbe veri nem csak a nálánál fiatalabb nőket, de a férfiakat is.
Nem nagyon szoktam ép ésszel felérni, mikor olyan ideges és gyomorgörcsös, akinek amúgy semmi félnivalója nincs. Ez biztosan az én bajom. Mert nekem, aki nem szeret, nem tud és teher számára a futás, egyértelmű, hogy parázok, de azok, akik fürgék, mint a gepárdok mi a fenének hergelik magukat?
Amúgy unom már egy kicsit, hogy ma mást sem hallottam, csak azt, hogy a 6 km-es gyorsított menet csak gyaloglás és kocogás. Hát kérem nem az. Aki valaha is megnézte a pontszám táblazatot, az tudja, hogy a korosztálynak megfelelő pontszámért alaposan meg kell dolgozni, és a 15 kört nem lehet lefutni vagy lekocogni. Azt futni kell, pont úgy, mint a 3200 métert, csak valamivel lassabban. Az is morgásra késztet, mikor bárkinek elmesélem, hogy én inkább a 6 km-t csinálom, az a következő szavuk, hogy: jaj, én azt ki nem bírnám, olyan unalmas és monoton. Na hát, én meg a 3200-t nem bírnám. Én nem tudok gyorsan futni, ellenben jobban bírom a hosszabb távot és kitartó vagyok és még soha nem szóltam le senkit, aki a 3200-t futja inkább. Én becsülöm őket azért, mert jobban bírják szuflával, gyorsabb iramot tudnak tartani. Talán egyszer én is eljutok odáig.
De én ma megelégedtem azzal, hogy megcsináltam a magam 15 körét és ezzel átmentem a fizikai felmérőn ebben az évben. Igaz, majd megszívattak. Már ott kezdték, hogy a kutya sem tette fel a kérdést, ki mit szeretne csinálni, mert a rendes testnevelő tisztünk nem volt, csak a kis helyettese. Szóval, indítás előtt szóltam, hogy én a 6 km-t csinálnám, mire jól rám lett pirítva, hogy miért nem jeleztem ezt odabent, mert akkor ugye én más színű rajtszámot kaptam volna, hogy megkülönböztessenek a rendes futóktól. Nem tudom, ha 14 ember között egy van, aki mást csinál és ismerik az arcát meg a nevét, amit még össze is tudnak passzolni, akkor mitől olyan nehéz szemmel tartani a pályán? Na mindegy, még most sem jöttem rá. És kis híján megvágtak egy körrel. Egy körömet ugyanis a csaj, aki számolt, nem húzott be, és amikor én már a 12-diket futottam, az nála még a papíron 11 volt. Kriszta, aki a "nyulam" (vagyis a húzóemberem, aki végig futja velem a távot, diktálja a ritmust és tartja bennem a lelket) volt, szólt, hogy nem stimmel valami, de úgy tűnt nem hisznek neki. Úgyhogy én már agyban elrendeztem, hogy akkor ez 16 kör lesz és neki is álltam lefutni, mire szóltak, hogy jól van, megállhatok, mert mégis meg van. Szerettem volna felrúgni őket, de ennyi futás után nem lehet azonnal megállni, hanem levezetésként még menni kell egy kört, csak már sétálva.
Megkönnyebbültem. Az igazat megvallva, sokkal inkább ideges voltam attól, hogy az öcsém meg a barátnője itt van nálunk és a lány marad, mint magától a felmérőtől. Az nem is ennyire vészes. :)
Annyira furcsa, hogy az éves fizikai felmérőtől az is fél, aki egyébként edzett és remek futó. Amikor olyasvalaki cidrizik már egy héttel a felmérő előtt, aki 20 köröket fut a négyszázas pályán meg negyven fekvőtámaszt csinál a férfiak féléből (a női fekvőtámasznál térdelőállás van), és meg sem kottyan neki az egész, neheztelni szoktam rá. Nem nagyon, csak ha kiderül, hogy a rettegett felmérőn a 3200 métert 16 perc 16 másodperc alatt teljesíti, úgy, hogy azzal kenterbe veri nem csak a nálánál fiatalabb nőket, de a férfiakat is.
Nem nagyon szoktam ép ésszel felérni, mikor olyan ideges és gyomorgörcsös, akinek amúgy semmi félnivalója nincs. Ez biztosan az én bajom. Mert nekem, aki nem szeret, nem tud és teher számára a futás, egyértelmű, hogy parázok, de azok, akik fürgék, mint a gepárdok mi a fenének hergelik magukat?
Amúgy unom már egy kicsit, hogy ma mást sem hallottam, csak azt, hogy a 6 km-es gyorsított menet csak gyaloglás és kocogás. Hát kérem nem az. Aki valaha is megnézte a pontszám táblazatot, az tudja, hogy a korosztálynak megfelelő pontszámért alaposan meg kell dolgozni, és a 15 kört nem lehet lefutni vagy lekocogni. Azt futni kell, pont úgy, mint a 3200 métert, csak valamivel lassabban. Az is morgásra késztet, mikor bárkinek elmesélem, hogy én inkább a 6 km-t csinálom, az a következő szavuk, hogy: jaj, én azt ki nem bírnám, olyan unalmas és monoton. Na hát, én meg a 3200-t nem bírnám. Én nem tudok gyorsan futni, ellenben jobban bírom a hosszabb távot és kitartó vagyok és még soha nem szóltam le senkit, aki a 3200-t futja inkább. Én becsülöm őket azért, mert jobban bírják szuflával, gyorsabb iramot tudnak tartani. Talán egyszer én is eljutok odáig.
De én ma megelégedtem azzal, hogy megcsináltam a magam 15 körét és ezzel átmentem a fizikai felmérőn ebben az évben. Igaz, majd megszívattak. Már ott kezdték, hogy a kutya sem tette fel a kérdést, ki mit szeretne csinálni, mert a rendes testnevelő tisztünk nem volt, csak a kis helyettese. Szóval, indítás előtt szóltam, hogy én a 6 km-t csinálnám, mire jól rám lett pirítva, hogy miért nem jeleztem ezt odabent, mert akkor ugye én más színű rajtszámot kaptam volna, hogy megkülönböztessenek a rendes futóktól. Nem tudom, ha 14 ember között egy van, aki mást csinál és ismerik az arcát meg a nevét, amit még össze is tudnak passzolni, akkor mitől olyan nehéz szemmel tartani a pályán? Na mindegy, még most sem jöttem rá. És kis híján megvágtak egy körrel. Egy körömet ugyanis a csaj, aki számolt, nem húzott be, és amikor én már a 12-diket futottam, az nála még a papíron 11 volt. Kriszta, aki a "nyulam" (vagyis a húzóemberem, aki végig futja velem a távot, diktálja a ritmust és tartja bennem a lelket) volt, szólt, hogy nem stimmel valami, de úgy tűnt nem hisznek neki. Úgyhogy én már agyban elrendeztem, hogy akkor ez 16 kör lesz és neki is álltam lefutni, mire szóltak, hogy jól van, megállhatok, mert mégis meg van. Szerettem volna felrúgni őket, de ennyi futás után nem lehet azonnal megállni, hanem levezetésként még menni kell egy kört, csak már sétálva.
Megkönnyebbültem. Az igazat megvallva, sokkal inkább ideges voltam attól, hogy az öcsém meg a barátnője itt van nálunk és a lány marad, mint magától a felmérőtől. Az nem is ennyire vészes. :)