Árkádia városa
Sajnos most nincs időm még annak sem utánanézni, amit esetleg értenék. Csak leírtam a zavaros jegyzeteimet. Zárójelbe raktam, amit nem értek, vagy amiben nem vagyok biztos. Mondjuk néha abban sem, hogy éppen ki beszél (nem is csak Bic és Bac esetében), vagy néha arra sem emlékszem, hogy adott időpontban beszélnek-e egyáltalán…
Igyekszem dr. Hársing Lajos fordításából fölhasználni, amit tudok (éppen ennek a résznek a fordítását nem ismerem). Köszönöm szépen Bernardo Cellini segítségét.
Bármilyen javításért vagy kiegészítésért hálás lennék, bár most már úgyis nemsokára levetítik az epizódot magyarul.
Rebecca: Bob, várj meg! Bob, légy szíves, vigyél magaddal! Bob, várj meg!
Bob: Már megmondták neked, hogy nem, Rebecca! És a nem, az nem!
Rebecca: Ó, Bob! Nem igazság!
Magnó: Ez az első egyedüli utad. Cél: a régiek tava. (…) elkerülni/hogy elkerüld a vízesések hálózatát.
Rebecca: A csillagtalan folyó. - Lehet, hogy túl kicsi vagyok a barlangos klubjához, de nem a térképolvasáshoz.
Bob: Ó, ez a komisz kölyök, (hogy csinálta/mit csinál/?)? Ne mozdulj onnan, jövök! A barlangkutatás komoly dolog, gondolj a (…?) (sziklaomlásokra?)!
Rebecca: Szó sincs róla, nem félek! Látni akarom a tavat, találkozni akarok a lenti emberekkel!
Bob: Senki nem él a föld alatt! Csak a mormoták! És a denevérek!
Rebecca: És a sárgarépák!
Bob: Gyere vissza! A lenti emberek egy mese!
Rebecca: Én hiszek a mesékben!
Bob: Ha ilyen okos vagy, segíts magadon, ahogy tudsz. Komisz kölyök…
Rebecca: (...)
Spartakus: Nicsak, ki ébresztett föl titeket?
Bob: Rebecca! Ó, soha nem kellett volna elengednem. Rebecca, (gyere (vissza)!
Rebecca: Segítség! Bob, gyere, gyorsan!
Bob: Ó, de hogyan is engedhettem el? Rebecca! Rebecca!
Bic és Bac: Látod, amit én látok? - És te is látod, amit én látok? - Shagmikus! - Nézzük, lélegzik-e? - Érzem, hogy lélegzik. - Hallom, hogy lélegzik. - Lélegzik. - Jobban érzem magam. Shagshag! Shagshag! Arkana, gyertek megnézni! Shagmikus! Igen, shagmikus!
Arkana: Gondoljátok, hogy a fönti civilizációból való?
Bac: Kétségkívül.
Arkana: De se napot, se holdat, se csillagokat nem látok!
Bic: Gondolod, hogy több évszázadnyi (…)-val biztosan (...)
Bic és Bac: Logibik!
Rebecca: Tudtam én, hogy élnek emberek odalent.
Bob: Rebecca! Rebecca!
Alapagy: (Nézd a nagyot, szuperföldalatti!)
Zsebpiszok: És a kicsit!
Maxigáz: (…)
Bob: Ki vagy te? De hát…honnan jössz?
Arkana: Arkana vagyok, Árkádia városának követe.
Bob: Árkádia városa? Azt akarod mondani, hogy földönkívüli vagy?
Arkana: Nem. A föld közepéből jövök, segítséget keresni nálatok.
Bob: A föld közepéből?
Arkana: Hadd mondjam el nektek.
Arkana: Minden a nagy világrengéssel kezdődött. A nagy világrengés egyik földrészt a másik után temette a föld alá. (Fölemelte Árkádia szigetét, és gyökerestül kitépte.) (...?) A föld közepébe menekülve csak néhány árkádiai élte túl. Ma Árkádia mintaszerű város, furcsa napja, a Shagma körül meghúzódva. (...) Az árkádiaiak teljesen elfeledték a múltat, mert őseik így akarták. És a fönti civilizáció nem több, mint mese. Se Shangor, se Shangora, még Bic és Bac, Árkádia legöregebb, szerencsét hozó lényei se tudják, honnan ered a Shagma.
Rebecca: Mi az a Shagma?
Arkana: Egy mesterséges nap, (…) (Senki nem tudja.) A legelső árkádiaiaktól (…) nem maradt más, mint egy furcsa fém: a sárgaréz. (…) ma a gyerekek ünnepre készülnek; arra, amelyen mindegyikük be fogja mutatni a bölcseknek, a Diogenészekkel együtt, az első találmányát, az első mesterművét.
A gyerekek: (…?) A shaggykat! - Láttad a shaggymat? - Mindent meg tudnak csinálni.
Diogenész: Kímélnetek kellene Shagshagot, nagyon idős.
Shangora: Mint a múzeum, ahonnan mindennap kijön?
Diogenész: Vagy lehet, hogy még inkább, Shangora.
Shangora: De ki készítette?
Diogenész: Senki nem tudja.
Bic: Shagshag öröktől fogva itt volt.
Bac: Mint a Shagmánk.
Bic és Bac: Mint mi.
Shangora: És az örök előtt?
Bic: Az örök előtt?
Bac: (…)
Arkana: De a Shagma beteg. Még a bölcsek, akik mindennap (…) a Shagmát, sem tudják, hogyan gyógyítsák meg. És ha egy nap a Shagma megszűnne dobogni? Ki mer Árkádiában valóban gondolni erre (/ebbe valóban belegondolni)? - A nagy biblabóban minden gyerek (…) növények és ásványok (…) a hét szivárvány energiája alatt, (ahogy előttük a szüleik tanították nekik).
Shangora: Shangor, készen állsz?
Shangor: Mi lesz az első mesterművünk?
Shangora: Egy teremtmény a fönti civilizációból.
Shangor: Mi vagyunk az egyedüli élőlények, a föld közepén. Jól tudod, hogy a fönti civilizáció sohasem létezett. Egy mese.
Shangora: Én hiszek a mesékben.
Shangor: A Shagma gyengül, Shangora.
Shangora: Ó, nem, ne most! - A Shagmánk tényleg nagyon beteg, a végén föl fog robbanni. Mit kéne csinálni, hogy megjavítsuk, meggyógyítsuk? Vagy hogy találjunk egy tervet a számítógépben, valamit? Bic és Bac, kutassatok az emlékezetetekben!
Bic és Bac: Logibik! A múzeum!
Shangor: Belépni a múzeumba? De ez lehetetlen, a múzeum tabu, tilos! A Diogenészek éjjel-nappal őrzik, senki soha nem lép be!
Bic és Bac: Kivéve Shagshagot!
Shangor: Nem értem, miért tilos belépnünk ebbe a múzeumba, (…)
Shangora: (…?) A shaggyk nem takarítanak itt gyakran.
Bac: Tudod használni?
Bic: (Hát hogyne!)
Shangor: (A végén a Diogenészek észrevesznek minket.)
Bac: (…)
Árkádia táblaképei: Ez a levéltár sohasem fedhető fel a leszármazottaink előtt. Sohasem tudhatják, hogy az őseik valaha a föld felszínén éltek.
Shangora: A föld felszínén?
Árkádia táblaképei: Felejtsék el a nagy világrengést (…) minden életet lehetetlenné tett. A mi fönti civilizációnk túlélői ne legyenek többek a gyermekeink számára, mint egy mese. Csak a múltunk elfeledése hoz majd számukra örömöt. Ezentúl csak egy világot ismerhetnek: az új Árkádiáét, a nap körül, amelyet teremtettünk a számukra: a Shagma körül. És most vezéreljék őket az új Árkádia táblaképei.
A gyerekek: Rajta, gyere, gyorsan, mind éppen egy teremtményt készítenek a fönti civilizációból. A múzeumban találták a modellt. - Ilyenek voltak a fönti emberek? Lába van, mint Bicnek és Bacnak. - Soha nem fognak hinni nekünk. - (Pedig most igencsak kellene.) Mind együtt megyünk bemutatni a bölcseknek a mesterművünket.
Shagmir: Miért jöttök mind együtt? De hát hol van a többi mesterművetek?
Shangora: Árkádia bölcsei! Shagmir! Loria! Íme, mindnyájunk egyetlen mesterműve!
Árkádiaiak: Furcsa! - Más, mint mi! - Lába van, mint Bicnek és Bacnak!
Arkana: Árkádiaiak! Hallgassatok meg. Más vagyok, mint ti, de nem vagyok más, mint az őseitek.
Loria: Nincsenek őseink. A fönti civilizáció nem más, mint egy mese.
Shangora: Ó, nem! Tényleg létezett!
Loria: Egyedül vagyunk a föld közepében, a Shagma végéig.
Shangor: Nem! Árkádia bölcsei! Hallgassatok meg minket, gyertek a múzeumba, olvassátok el Árkádia táblaképeit!
Egy árkádiai: A múzeumba?
Shangor: Meg akartuk gyógyítani a Shagmánkat.
Arkana: Árkádiaiak, ne dobjátok el/utasítsátok vissza a múltatokat.
Shagmir: Lépjünk be a múzeumba.
Loria: Minek? Ha a fönti emberek valóban léteznek, kit küldjünk el találkozni velük? Egyikünk sem élné túl az utazást.
Arkana: De igen: én. Fogadjátok el, hogy a követetek legyek náluk.
Shagmir: Arkana az egyetlen reményünk. Menjünk, olvassuk el Árkádia táblaképeit.
Shagmir: A gyerekeknek igazuk van, Shagshag. (Hogyan érkeztetek idáig?)
Shagshag: Hogyan? (Nem számít.)
Shagmir: Nem számít. Nézzünk meg mindent újra.
Árkádia táblaképei: Tenger. Sivatag. Csillagok. Hold. Tehén. Macska. Mamut. Shagshag.
Shangora: Shagshag, nézd, tudtál repülni!
Shagmir: Tanulj meg minden egyes (szót), Arkana, készülj föl, hogy felismerd a fönti civilizáció dolgait.
Arkana: Sivatag. Tenger? Hold… nem, csillagok. Nap. Mamut! Tehén. Macs-/Sha- nem, ez… Shagshag.
Bic: Shagshag (…)
Bac: Ez shagmikus!
Shagshag: Eh, maradjatok csöndben, jól látjátok, hogy nehéz.
Shagmir: Próbáld újra, Arkana.
Arkana: Nap - tenger. Nap - sivatag. Nap - Shagma.
Shagmir: A szivárványainknak elég energiájuk lesz Arkana föllövéséhez?
Loria: És a visszatértéhez?
Arkana: Az őseitek léteznek. Velük fogok visszatérni.
Shangora: Viszlát, Arkana! Gyorsan gyere vissza!
Loria: Mit teszünk majd nélkülük?
Shagmir: És mivé lennénk Shagma nélkül, a napunk nélkül?
Arkana: Addig a napig, amikor a Shagmánk megbetegedett.
Rebecca: Honnan ered ez a Shagma és ki készítette?
Arkana: Öröktől fogva megvolt.
Rebecca: És az örök előtt?
Arkana: Bárcsak tudnánk, fönti emberek. A Shagma föl fog robbanni, a föld, a földünk veszélyben van. Segítségre van szükségünk.
Rebecca: Gyere, Bob, menjünk Arkanával!
Bob: Nem, föl kell menni, segítséget keresni!
Rebecca: Hogy Arkanát vesztegzár alá helyezzék?! Mialatt majd ellenőrzik a történetét, (a Shagmának bőven lesz ideje fölrobbanni)!
Bob: Várjál, hagyjál gondolkodni. A föld közepében a földtani idő biztosan nem ugyanaz, mint a miénk, tehát…
Rebecca: Gyere hát, senki nem fogja észrevenni, hogy eltűntünk!
Maxigáz: Minden tavi kalóznak! (Estraterdinaire! (szójáték a réteg és a rendkívüli szavakból?))
Rebecca: És ha minden jól megy, vacsorára hazaérünk.
Maxigáz: Kellenek nekem! Mindüket akarom! Videóadást minden réteg kalózainak! Popócici! Mondom, videóadást!
Popócici: Oké, rendben. - Itt a rádivideó. (…) A csillagtalan folyó (…) Popócici beszél hozzátok, engem hallotok.
Arkana: És most térjünk vissza Árkádiába. A Shagma sugarai!
Maxigáz: (...)
Spartakus: Arkana! Segíteni akarok meggyógyítani a Shagmádat! Ne féljetek! Kapaszkodjatok a csáklyába, gyorsan! Különben be fognak szippantani titeket!
Bob: Most én jövök.
Spartakus: Ne nézz le, Rebecca!
Rebecca: Segítség!
Shagshag: Ezek a mutatványok már nem az én koromnak valók.
Spartakus: Te jössz, Arkana!
Arkana: Túl késő, menjetek el nélkülem! Gyógyítsátok meg a Shagmát!
Spartakus: Megsérültetek?
Rebecca: Hogy hívnak?
Spartakus: Spartakusnak.
Bob: Kik támadtak meg minket?
Spartakus: A tavi kalózok. Mindenkit elkapnak, aki megpróbál kilépni a rétegéből, és eladják rabszolgának.
Bob és Rebecca: Honnan tudod mindezt?
Spartakus: Itt nőttem föl. Itt mindent megtanultam. Rajta, gyertek. Ne hagyjuk, hogy Arkana a kalózok rabszolgájává váljék.
Spartakus: A fjordok kalózai. Csatlakoznak a tavi kalózokhoz.
Rebecca: De hova mennek mind?
Spartakus: A támaszpontjukra.
Bob: Menjünk! Mire várunk itt?
Spartakus: A (tócsák banditáit) várjuk. Ez az egyetlen mód, hogy elkapjuk a nagy kalózhajót.
Rebecca: De hogyan?
Spartakus: Gyertek.
Arkana: Minek vagyunk itt?
Fogoly: Hogy eladjanak.
Arkana: Eladjanak?
Fogoly: Igen. Elcseréljenek, mint a jószágot, egy árut… hallgasd!
Arkana: Gyertek velem.
Fogoly: Minek...?
Popócici: Egy rabszolga megszökött!
Kalóz: Riadó!
Popócici: Egy rabszolga megszökött! Egy rabszolga megszökött! Riadó! Riadó!
Rebecca: Szegény jó Shagshag!
Spartakus: Vigyázat! Főképp ne mozduljatok innen. Arkana! Gyere! - Arra, Shagshag! Át tudsz menni a kristályon, gyerünk, rajta, igyekezz!
Maxigáz: Majd elkaplak titeket!
Narrátor: Gyerekek, ti, akik a föld felszínén éltek, higgyetek a mesékben. Ereszkedjetek le a rejtett rétegekbe, fedezzetek föl elfelejtett civilizációkat, kozmikus világokat, keressétek az Árkádiába vezető utat.
Igyekszem dr. Hársing Lajos fordításából fölhasználni, amit tudok (éppen ennek a résznek a fordítását nem ismerem). Köszönöm szépen Bernardo Cellini segítségét.
Bármilyen javításért vagy kiegészítésért hálás lennék, bár most már úgyis nemsokára levetítik az epizódot magyarul.
Rebecca: Bob, várj meg! Bob, légy szíves, vigyél magaddal! Bob, várj meg!
Bob: Már megmondták neked, hogy nem, Rebecca! És a nem, az nem!
Rebecca: Ó, Bob! Nem igazság!
Magnó: Ez az első egyedüli utad. Cél: a régiek tava. (…) elkerülni/hogy elkerüld a vízesések hálózatát.
Rebecca: A csillagtalan folyó. - Lehet, hogy túl kicsi vagyok a barlangos klubjához, de nem a térképolvasáshoz.
Bob: Ó, ez a komisz kölyök, (hogy csinálta/mit csinál/?)? Ne mozdulj onnan, jövök! A barlangkutatás komoly dolog, gondolj a (…?) (sziklaomlásokra?)!
Rebecca: Szó sincs róla, nem félek! Látni akarom a tavat, találkozni akarok a lenti emberekkel!
Bob: Senki nem él a föld alatt! Csak a mormoták! És a denevérek!
Rebecca: És a sárgarépák!
Bob: Gyere vissza! A lenti emberek egy mese!
Rebecca: Én hiszek a mesékben!
Bob: Ha ilyen okos vagy, segíts magadon, ahogy tudsz. Komisz kölyök…
Rebecca: (...)
Spartakus: Nicsak, ki ébresztett föl titeket?
Bob: Rebecca! Ó, soha nem kellett volna elengednem. Rebecca, (gyere (vissza)!
Rebecca: Segítség! Bob, gyere, gyorsan!
Bob: Ó, de hogyan is engedhettem el? Rebecca! Rebecca!
Bic és Bac: Látod, amit én látok? - És te is látod, amit én látok? - Shagmikus! - Nézzük, lélegzik-e? - Érzem, hogy lélegzik. - Hallom, hogy lélegzik. - Lélegzik. - Jobban érzem magam. Shagshag! Shagshag! Arkana, gyertek megnézni! Shagmikus! Igen, shagmikus!
Arkana: Gondoljátok, hogy a fönti civilizációból való?
Bac: Kétségkívül.
Arkana: De se napot, se holdat, se csillagokat nem látok!
Bic: Gondolod, hogy több évszázadnyi (…)-val biztosan (...)
Bic és Bac: Logibik!
Rebecca: Tudtam én, hogy élnek emberek odalent.
Bob: Rebecca! Rebecca!
Alapagy: (Nézd a nagyot, szuperföldalatti!)
Zsebpiszok: És a kicsit!
Maxigáz: (…)
Bob: Ki vagy te? De hát…honnan jössz?
Arkana: Arkana vagyok, Árkádia városának követe.
Bob: Árkádia városa? Azt akarod mondani, hogy földönkívüli vagy?
Arkana: Nem. A föld közepéből jövök, segítséget keresni nálatok.
Bob: A föld közepéből?
Arkana: Hadd mondjam el nektek.
Arkana: Minden a nagy világrengéssel kezdődött. A nagy világrengés egyik földrészt a másik után temette a föld alá. (Fölemelte Árkádia szigetét, és gyökerestül kitépte.) (...?) A föld közepébe menekülve csak néhány árkádiai élte túl. Ma Árkádia mintaszerű város, furcsa napja, a Shagma körül meghúzódva. (...) Az árkádiaiak teljesen elfeledték a múltat, mert őseik így akarták. És a fönti civilizáció nem több, mint mese. Se Shangor, se Shangora, még Bic és Bac, Árkádia legöregebb, szerencsét hozó lényei se tudják, honnan ered a Shagma.
Rebecca: Mi az a Shagma?
Arkana: Egy mesterséges nap, (…) (Senki nem tudja.) A legelső árkádiaiaktól (…) nem maradt más, mint egy furcsa fém: a sárgaréz. (…) ma a gyerekek ünnepre készülnek; arra, amelyen mindegyikük be fogja mutatni a bölcseknek, a Diogenészekkel együtt, az első találmányát, az első mesterművét.
A gyerekek: (…?) A shaggykat! - Láttad a shaggymat? - Mindent meg tudnak csinálni.
Diogenész: Kímélnetek kellene Shagshagot, nagyon idős.
Shangora: Mint a múzeum, ahonnan mindennap kijön?
Diogenész: Vagy lehet, hogy még inkább, Shangora.
Shangora: De ki készítette?
Diogenész: Senki nem tudja.
Bic: Shagshag öröktől fogva itt volt.
Bac: Mint a Shagmánk.
Bic és Bac: Mint mi.
Shangora: És az örök előtt?
Bic: Az örök előtt?
Bac: (…)
Arkana: De a Shagma beteg. Még a bölcsek, akik mindennap (…) a Shagmát, sem tudják, hogyan gyógyítsák meg. És ha egy nap a Shagma megszűnne dobogni? Ki mer Árkádiában valóban gondolni erre (/ebbe valóban belegondolni)? - A nagy biblabóban minden gyerek (…) növények és ásványok (…) a hét szivárvány energiája alatt, (ahogy előttük a szüleik tanították nekik).
Shangora: Shangor, készen állsz?
Shangor: Mi lesz az első mesterművünk?
Shangora: Egy teremtmény a fönti civilizációból.
Shangor: Mi vagyunk az egyedüli élőlények, a föld közepén. Jól tudod, hogy a fönti civilizáció sohasem létezett. Egy mese.
Shangora: Én hiszek a mesékben.
Shangor: A Shagma gyengül, Shangora.
Shangora: Ó, nem, ne most! - A Shagmánk tényleg nagyon beteg, a végén föl fog robbanni. Mit kéne csinálni, hogy megjavítsuk, meggyógyítsuk? Vagy hogy találjunk egy tervet a számítógépben, valamit? Bic és Bac, kutassatok az emlékezetetekben!
Bic és Bac: Logibik! A múzeum!
Shangor: Belépni a múzeumba? De ez lehetetlen, a múzeum tabu, tilos! A Diogenészek éjjel-nappal őrzik, senki soha nem lép be!
Bic és Bac: Kivéve Shagshagot!
Shangor: Nem értem, miért tilos belépnünk ebbe a múzeumba, (…)
Shangora: (…?) A shaggyk nem takarítanak itt gyakran.
Bac: Tudod használni?
Bic: (Hát hogyne!)
Shangor: (A végén a Diogenészek észrevesznek minket.)
Bac: (…)
Árkádia táblaképei: Ez a levéltár sohasem fedhető fel a leszármazottaink előtt. Sohasem tudhatják, hogy az őseik valaha a föld felszínén éltek.
Shangora: A föld felszínén?
Árkádia táblaképei: Felejtsék el a nagy világrengést (…) minden életet lehetetlenné tett. A mi fönti civilizációnk túlélői ne legyenek többek a gyermekeink számára, mint egy mese. Csak a múltunk elfeledése hoz majd számukra örömöt. Ezentúl csak egy világot ismerhetnek: az új Árkádiáét, a nap körül, amelyet teremtettünk a számukra: a Shagma körül. És most vezéreljék őket az új Árkádia táblaképei.
A gyerekek: Rajta, gyere, gyorsan, mind éppen egy teremtményt készítenek a fönti civilizációból. A múzeumban találták a modellt. - Ilyenek voltak a fönti emberek? Lába van, mint Bicnek és Bacnak. - Soha nem fognak hinni nekünk. - (Pedig most igencsak kellene.) Mind együtt megyünk bemutatni a bölcseknek a mesterművünket.
Shagmir: Miért jöttök mind együtt? De hát hol van a többi mesterművetek?
Shangora: Árkádia bölcsei! Shagmir! Loria! Íme, mindnyájunk egyetlen mesterműve!
Árkádiaiak: Furcsa! - Más, mint mi! - Lába van, mint Bicnek és Bacnak!
Arkana: Árkádiaiak! Hallgassatok meg. Más vagyok, mint ti, de nem vagyok más, mint az őseitek.
Loria: Nincsenek őseink. A fönti civilizáció nem más, mint egy mese.
Shangora: Ó, nem! Tényleg létezett!
Loria: Egyedül vagyunk a föld közepében, a Shagma végéig.
Shangor: Nem! Árkádia bölcsei! Hallgassatok meg minket, gyertek a múzeumba, olvassátok el Árkádia táblaképeit!
Egy árkádiai: A múzeumba?
Shangor: Meg akartuk gyógyítani a Shagmánkat.
Arkana: Árkádiaiak, ne dobjátok el/utasítsátok vissza a múltatokat.
Shagmir: Lépjünk be a múzeumba.
Loria: Minek? Ha a fönti emberek valóban léteznek, kit küldjünk el találkozni velük? Egyikünk sem élné túl az utazást.
Arkana: De igen: én. Fogadjátok el, hogy a követetek legyek náluk.
Shagmir: Arkana az egyetlen reményünk. Menjünk, olvassuk el Árkádia táblaképeit.
Shagmir: A gyerekeknek igazuk van, Shagshag. (Hogyan érkeztetek idáig?)
Shagshag: Hogyan? (Nem számít.)
Shagmir: Nem számít. Nézzünk meg mindent újra.
Árkádia táblaképei: Tenger. Sivatag. Csillagok. Hold. Tehén. Macska. Mamut. Shagshag.
Shangora: Shagshag, nézd, tudtál repülni!
Shagmir: Tanulj meg minden egyes (szót), Arkana, készülj föl, hogy felismerd a fönti civilizáció dolgait.
Arkana: Sivatag. Tenger? Hold… nem, csillagok. Nap. Mamut! Tehén. Macs-/Sha- nem, ez… Shagshag.
Bic: Shagshag (…)
Bac: Ez shagmikus!
Shagshag: Eh, maradjatok csöndben, jól látjátok, hogy nehéz.
Shagmir: Próbáld újra, Arkana.
Arkana: Nap - tenger. Nap - sivatag. Nap - Shagma.
Shagmir: A szivárványainknak elég energiájuk lesz Arkana föllövéséhez?
Loria: És a visszatértéhez?
Arkana: Az őseitek léteznek. Velük fogok visszatérni.
Shangora: Viszlát, Arkana! Gyorsan gyere vissza!
Loria: Mit teszünk majd nélkülük?
Shagmir: És mivé lennénk Shagma nélkül, a napunk nélkül?
Arkana: Addig a napig, amikor a Shagmánk megbetegedett.
Rebecca: Honnan ered ez a Shagma és ki készítette?
Arkana: Öröktől fogva megvolt.
Rebecca: És az örök előtt?
Arkana: Bárcsak tudnánk, fönti emberek. A Shagma föl fog robbanni, a föld, a földünk veszélyben van. Segítségre van szükségünk.
Rebecca: Gyere, Bob, menjünk Arkanával!
Bob: Nem, föl kell menni, segítséget keresni!
Rebecca: Hogy Arkanát vesztegzár alá helyezzék?! Mialatt majd ellenőrzik a történetét, (a Shagmának bőven lesz ideje fölrobbanni)!
Bob: Várjál, hagyjál gondolkodni. A föld közepében a földtani idő biztosan nem ugyanaz, mint a miénk, tehát…
Rebecca: Gyere hát, senki nem fogja észrevenni, hogy eltűntünk!
Maxigáz: Minden tavi kalóznak! (Estraterdinaire! (szójáték a réteg és a rendkívüli szavakból?))
Rebecca: És ha minden jól megy, vacsorára hazaérünk.
Maxigáz: Kellenek nekem! Mindüket akarom! Videóadást minden réteg kalózainak! Popócici! Mondom, videóadást!
Popócici: Oké, rendben. - Itt a rádivideó. (…) A csillagtalan folyó (…) Popócici beszél hozzátok, engem hallotok.
Arkana: És most térjünk vissza Árkádiába. A Shagma sugarai!
Maxigáz: (...)
Spartakus: Arkana! Segíteni akarok meggyógyítani a Shagmádat! Ne féljetek! Kapaszkodjatok a csáklyába, gyorsan! Különben be fognak szippantani titeket!
Bob: Most én jövök.
Spartakus: Ne nézz le, Rebecca!
Rebecca: Segítség!
Shagshag: Ezek a mutatványok már nem az én koromnak valók.
Spartakus: Te jössz, Arkana!
Arkana: Túl késő, menjetek el nélkülem! Gyógyítsátok meg a Shagmát!
Spartakus: Megsérültetek?
Rebecca: Hogy hívnak?
Spartakus: Spartakusnak.
Bob: Kik támadtak meg minket?
Spartakus: A tavi kalózok. Mindenkit elkapnak, aki megpróbál kilépni a rétegéből, és eladják rabszolgának.
Bob és Rebecca: Honnan tudod mindezt?
Spartakus: Itt nőttem föl. Itt mindent megtanultam. Rajta, gyertek. Ne hagyjuk, hogy Arkana a kalózok rabszolgájává váljék.
Spartakus: A fjordok kalózai. Csatlakoznak a tavi kalózokhoz.
Rebecca: De hova mennek mind?
Spartakus: A támaszpontjukra.
Bob: Menjünk! Mire várunk itt?
Spartakus: A (tócsák banditáit) várjuk. Ez az egyetlen mód, hogy elkapjuk a nagy kalózhajót.
Rebecca: De hogyan?
Spartakus: Gyertek.
Arkana: Minek vagyunk itt?
Fogoly: Hogy eladjanak.
Arkana: Eladjanak?
Fogoly: Igen. Elcseréljenek, mint a jószágot, egy árut… hallgasd!
Arkana: Gyertek velem.
Fogoly: Minek...?
Popócici: Egy rabszolga megszökött!
Kalóz: Riadó!
Popócici: Egy rabszolga megszökött! Egy rabszolga megszökött! Riadó! Riadó!
Rebecca: Szegény jó Shagshag!
Spartakus: Vigyázat! Főképp ne mozduljatok innen. Arkana! Gyere! - Arra, Shagshag! Át tudsz menni a kristályon, gyerünk, rajta, igyekezz!
Maxigáz: Majd elkaplak titeket!
Narrátor: Gyerekek, ti, akik a föld felszínén éltek, higgyetek a mesékben. Ereszkedjetek le a rejtett rétegekbe, fedezzetek föl elfelejtett civilizációkat, kozmikus világokat, keressétek az Árkádiába vezető utat.