Fic: [crossover] [Desperado/Sandman] [HUN] [Worksafe] gen
Fandom: Desperado [El Mariachi] x Sandman "crossover"
Karakter: El Mariachi és a 7 Végtelen: Végzet, Halál, Pusztítás, Álom, Kétségbeesés és Vágy, és Delírium.
200 szó
1. Rálépett az ösvényre. Nem volt visszaút és nem tudta hol ér véget. De a Végzet hajtotta, és nem bánta meg egyszer sem a döntését. A gitártok, mint egy régi, jó ismerős, mindig mellette volt és végigkísérte sorsát.
2. A golyózáporban elveszett a leheletkönnyű szárnyak suhogása, de ő mégsem félte a Halált. Hiszen az út végén mindenkinek szembe kell néznie vele.
3. Pusztított, hogy segítsen. A kartellek nélkül az egyszerű emberek jobban élhettek; félelem és kokain nélkül a gyermekeiknek nem kellett megtanulni, hogyan kell lőni mielőtt csókolni tudtak volna.
4. Álmában tudott gitározni; a hús, az izmok, ínak és apró csontok összeforrtak, nem fájtak minden pendítésnél. Gyakran ébredt könnyekkel a szemében.
5. A Kétségbeesés régi ismerőse volt. A húsába tépő kampók, a patkányok, amint belőle lakmároznak - Domino halála és a szétlőtt keze elég volt ahhoz, hogy mélyre süllyedjen.
6. Mégis, mikor meglátta Carolina-t elöntötte a Vágy, és mikor a tűz viszonzásra került… Nem panaszkodott. Örült, hogy fellélegezhet végre, még akkor is, ha a testvérével kellett szembenéznie.
7. A sebláz és a fájdalomcsillapító tequilával leöblítve elég volt ahhoz, hogy ne csodálkozzon a furcsa kislányon, aki az ágya mellett állt szakadt, felemás ruhában. Megérintette a homlokát, és a mosolyából szivárvány fakadt és - a fájdalom, ahogyan a pisztolygolyót kivették kiszakította a Delíriumból.
Karakter: El Mariachi és a 7 Végtelen: Végzet, Halál, Pusztítás, Álom, Kétségbeesés és Vágy, és Delírium.
200 szó
1. Rálépett az ösvényre. Nem volt visszaút és nem tudta hol ér véget. De a Végzet hajtotta, és nem bánta meg egyszer sem a döntését. A gitártok, mint egy régi, jó ismerős, mindig mellette volt és végigkísérte sorsát.
2. A golyózáporban elveszett a leheletkönnyű szárnyak suhogása, de ő mégsem félte a Halált. Hiszen az út végén mindenkinek szembe kell néznie vele.
3. Pusztított, hogy segítsen. A kartellek nélkül az egyszerű emberek jobban élhettek; félelem és kokain nélkül a gyermekeiknek nem kellett megtanulni, hogyan kell lőni mielőtt csókolni tudtak volna.
4. Álmában tudott gitározni; a hús, az izmok, ínak és apró csontok összeforrtak, nem fájtak minden pendítésnél. Gyakran ébredt könnyekkel a szemében.
5. A Kétségbeesés régi ismerőse volt. A húsába tépő kampók, a patkányok, amint belőle lakmároznak - Domino halála és a szétlőtt keze elég volt ahhoz, hogy mélyre süllyedjen.
6. Mégis, mikor meglátta Carolina-t elöntötte a Vágy, és mikor a tűz viszonzásra került… Nem panaszkodott. Örült, hogy fellélegezhet végre, még akkor is, ha a testvérével kellett szembenéznie.
7. A sebláz és a fájdalomcsillapító tequilával leöblítve elég volt ahhoz, hogy ne csodálkozzon a furcsa kislányon, aki az ágya mellett állt szakadt, felemás ruhában. Megérintette a homlokát, és a mosolyából szivárvány fakadt és - a fájdalom, ahogyan a pisztolygolyót kivették kiszakította a Delíriumból.