Fic [Original] [hun] - Hullócsillag 1/?
Fandom: Továbbra is saját. Világ- és karakter építek éppen. - Hullócsillag lesz valószínűleg a neve
Karakterek: Lord A, Marcus Terentius
Jegyzetek: Ld. előző bejegyzés.
Kerestem mindent, nézem a semmit
Találtam mindent, látom a semmit
Eldobtam mindent, érzem a semmit
Beláttam mindent, őrzöm a semmit
Őrzöm a semmit...
Őrzöm a semmit... - Quimby - Csillagbölcsi
~~
Lord A nem volt hibátlan. Bár hiányzott belőle a kegyetlenség, érzéketlensége, ahogy mások szenvedését rezzenéstelen arccal nézte nem vált javára. Kevés emberben bízott, és könnyen elvesztette türelmét azokkal szemben, akik némaságát együgyűségnek hitték, büszkesége pedig nem engedte, hogy megtorolatlan hagyja a dolgokat.
Terentius egyszer hallotta a szolgákat suttogni az elődjéről; ura pedig értetlenül nézett rá sápadtságát látva. Azonban mindezek ellenére Lord A nem volt rossz ember. Alapvetően nyugodt természetéből kevés dolog tudta kizökkenteni - így Terence szinte megdermedt, mikor a csörömpölés hallatán benyitott a lord dolgozószobájába.
Lord A az asztalnál állt, két tenyere az asztal lapján, a finom porcelán csésze a földön összetörve; alatta elázott papíros. A feszültség tisztán sugárzott a nemes tartásából és Terentiusnak hosszú időbe telt megtalálni a hangját; de közelebb lépni nem mert.
- Uram? Mi történt? Segíthetek?
Lord A felemelte a fejét, sötét szemében furcsa láng égett, majd egy kurta-furcsa mozdulattal a földön lévő papírra mutatott. Terence odaóvakodott és felemelte a vastag szőnyegről. A tinta elmosódott, ahol a tea ráfolyt, ahol nem, ott furcsa írás volt.
- Ezt nem tudom elolvasni, uram - rázta meg a fejét Terence. Itatós papírt vett elő és letörölgette a teát, majd csengetett a lánynak, hogy takarítsa fel a cserepeket. Lord A arckifejezése még mindig sötét volt, de kiegyenesedett és a falhoz lépett.
A dolgozószoba félig-meddig könyvtárként is funkcionált, bár az igazi könyvtár a bástya volt, amelyet még két generációval ezelőtt alakítottak át. A lord leemelt pár könyvet, majd némi tétovázás után két másikat is. Terence némán állt az asztal mellett és várt, hogy ura ismét rá figyeljen. Mire a cseléd végzett a takarítással, Lord A már fél tucat könyvet halmozott fel az asztala szélére, mielőtt tiszta papírt vett volna elő, hogy átfordítsa a levelet angolra.
Furcsán formázta a betűket, mint aki nincs hozzászokva, hogy a hurkokat balról-jobbra húzza. Terence pedig lesütött szemhéja alól megleste a lordot. Sötétebb bőre volt, de a napégette parasztok vörössége nélkül. Fekete haja gondosan össze volt fogva, és kortalan arca akkor is elárulta volna nemességét, ha semmi más nem. Szája szigorú vonalú volt, körötte fekete borosta sejlett. Álla alatt fehér kendő volt szorosra fogva, mellénye, felhajtója fekete, arannyal díszítve. És láthatóan ideges, talán dühös is valamiért, amit a levélben olvasott.
Mikor Lord A befejezte az írást, intett, és Terence, érezte, ahogyan arcából kifut minden szín és megszédül, ahogyan sorról-sorra nézi a fordítást. Urára pislogott, de a nemes arckifejezése nem változott. Kemény volt, mindenre elszánt; de hát milyen legyen egy sokat megélt ember, akit ura arra kér, hogy titokban járjon utána egy furcsa hullócsillagnak?
- Utazunk, uram? - kérdezte végül, halkan. - Csak mi ketten? - bólintást kapott válaszul. Marcus Terentius nyelt egyet, majd halványan elmosolyodott. - Köszönöm, hogy magával visz, uram.
~vége~
PS: Komment. (Az a helyzet, hogy ha nem kommenteltek, akkor kiverem Lord A-ból a teljes történetet, és nem szenvedek a fogalmazással. _vejitto_ tudja, hogy mit szenvedtem amíg sikerült írni 2 értelmes sort... Az előzőnél sikeredett mindenkinek, sikerüljön most is. XD)
* - folyt.köv is lehetne, de nem akarok ígéretet tenni nem biztos dologra. ;)
PS2: Yayy, megoldottam a dilemmámat!
Karakterek: Lord A, Marcus Terentius
Jegyzetek: Ld. előző bejegyzés.
Kerestem mindent, nézem a semmit
Találtam mindent, látom a semmit
Eldobtam mindent, érzem a semmit
Beláttam mindent, őrzöm a semmit
Őrzöm a semmit...
Őrzöm a semmit... - Quimby - Csillagbölcsi
~~
Lord A nem volt hibátlan. Bár hiányzott belőle a kegyetlenség, érzéketlensége, ahogy mások szenvedését rezzenéstelen arccal nézte nem vált javára. Kevés emberben bízott, és könnyen elvesztette türelmét azokkal szemben, akik némaságát együgyűségnek hitték, büszkesége pedig nem engedte, hogy megtorolatlan hagyja a dolgokat.
Terentius egyszer hallotta a szolgákat suttogni az elődjéről; ura pedig értetlenül nézett rá sápadtságát látva. Azonban mindezek ellenére Lord A nem volt rossz ember. Alapvetően nyugodt természetéből kevés dolog tudta kizökkenteni - így Terence szinte megdermedt, mikor a csörömpölés hallatán benyitott a lord dolgozószobájába.
Lord A az asztalnál állt, két tenyere az asztal lapján, a finom porcelán csésze a földön összetörve; alatta elázott papíros. A feszültség tisztán sugárzott a nemes tartásából és Terentiusnak hosszú időbe telt megtalálni a hangját; de közelebb lépni nem mert.
- Uram? Mi történt? Segíthetek?
Lord A felemelte a fejét, sötét szemében furcsa láng égett, majd egy kurta-furcsa mozdulattal a földön lévő papírra mutatott. Terence odaóvakodott és felemelte a vastag szőnyegről. A tinta elmosódott, ahol a tea ráfolyt, ahol nem, ott furcsa írás volt.
- Ezt nem tudom elolvasni, uram - rázta meg a fejét Terence. Itatós papírt vett elő és letörölgette a teát, majd csengetett a lánynak, hogy takarítsa fel a cserepeket. Lord A arckifejezése még mindig sötét volt, de kiegyenesedett és a falhoz lépett.
A dolgozószoba félig-meddig könyvtárként is funkcionált, bár az igazi könyvtár a bástya volt, amelyet még két generációval ezelőtt alakítottak át. A lord leemelt pár könyvet, majd némi tétovázás után két másikat is. Terence némán állt az asztal mellett és várt, hogy ura ismét rá figyeljen. Mire a cseléd végzett a takarítással, Lord A már fél tucat könyvet halmozott fel az asztala szélére, mielőtt tiszta papírt vett volna elő, hogy átfordítsa a levelet angolra.
Furcsán formázta a betűket, mint aki nincs hozzászokva, hogy a hurkokat balról-jobbra húzza. Terence pedig lesütött szemhéja alól megleste a lordot. Sötétebb bőre volt, de a napégette parasztok vörössége nélkül. Fekete haja gondosan össze volt fogva, és kortalan arca akkor is elárulta volna nemességét, ha semmi más nem. Szája szigorú vonalú volt, körötte fekete borosta sejlett. Álla alatt fehér kendő volt szorosra fogva, mellénye, felhajtója fekete, arannyal díszítve. És láthatóan ideges, talán dühös is valamiért, amit a levélben olvasott.
Mikor Lord A befejezte az írást, intett, és Terence, érezte, ahogyan arcából kifut minden szín és megszédül, ahogyan sorról-sorra nézi a fordítást. Urára pislogott, de a nemes arckifejezése nem változott. Kemény volt, mindenre elszánt; de hát milyen legyen egy sokat megélt ember, akit ura arra kér, hogy titokban járjon utána egy furcsa hullócsillagnak?
- Utazunk, uram? - kérdezte végül, halkan. - Csak mi ketten? - bólintást kapott válaszul. Marcus Terentius nyelt egyet, majd halványan elmosolyodott. - Köszönöm, hogy magával visz, uram.
~vége~
PS: Komment. (Az a helyzet, hogy ha nem kommenteltek, akkor kiverem Lord A-ból a teljes történetet, és nem szenvedek a fogalmazással. _vejitto_ tudja, hogy mit szenvedtem amíg sikerült írni 2 értelmes sort... Az előzőnél sikeredett mindenkinek, sikerüljön most is. XD)
* - folyt.köv is lehetne, de nem akarok ígéretet tenni nem biztos dologra. ;)
PS2: Yayy, megoldottam a dilemmámat!