A nagy szent kövek
Kínai filmhét van az Uránia moziban, és tegnap Melindával meg Tonyval beültünk az egyik filmre. Gondoltam, nem árt, ha hallok egy kis kínait... hát kínait nem sokat hallottam, de megérte elmenni.
A film története nagyjából annyi volt, hogy egy szerzetestanonc (neve Kis Láma) újév után hazamegy pár napra a családjához, és... hát nem is volt lényegében történet. Pár napot ölelt fel az egész. A lényeg annyi volt, mint rájöttem hazafelé gondolkodván, hogy a film szembeállított egymással generációkat és korszakokat.
Kis Lámát és Élő Buddhát, akik a kolostorban tévéznek (miközben kinn az udvaron ott állnak a zarándokok, akik újévi áldásért jöttek Élő Buddhához - aki amúgy 7 éves), szembeállítja a 80 éves bácsival, aki a puszta közepén él teljesen egyedül, és az a dolga, hogy szent köveket faragjon ki, és csak néha beszélgethet kicsit az arra tévedő utazókkal, így pl Kis Lámával és apjával, akik az újév után hazafelé tartanak.
A tévéző szerzetestanoncok és maga Őszentsége, a hétéves Élő Buddha érdeklődése a mai technológiák iránt jelzi egy korszak végét; azét a korszakét, amelyben még szükség van szent kövek kifaragásához értő emberre. Mert a film vége felé, ahogy az várható is, a bácsi meghal, és már nincs többé, aki kifaragja a köveket, de ez talán már nem is fontos egy olyan világban, ahol a felnőtt szerzetesek elnézik - sőt maguk is "beszállnak a buliba" -, amikor az ifjúság tévét és DVD-lemezeket csempész a kolostorba.
Ezeket végiggondolva elég szomorkás hangulatú a film. De közben tele van kis mókákkal, cselszövésekkel, amik feldobják az egészet :)
A technikai része a dolognak viszont vicces volt. Ugye kínai filmhéten azt várná az ember, hogy a film kínai nyelven lesz - nem az volt, de még csak nem is tibeti, mint utóbb kiderült... mi végig azt hittük, de aztán egy pasas mondta, hogy nem is az volt. De akkor mi? o_o Na mindegy, tkp nem is ez a fontos, hanem az, hogy nem kínai volt, és a felirat a meghirdetett angol helyett magyar volt, és így szinkrontolmács sem volt. Ez a nézők többségének nem volt gond, ugye, na de Tony, aki csak kínaiul meg angolul tud, alig egy kicsit magyarul, és semmit tibetiül - hát ő egy kukkot nem értett az egészből XD Kivéve, amikor a szereplők a Nyugati utazás c. kínai filmet nézték a tévében (mint kiderült ezt pl Tony is látta már :'D).
A másik meg, hogy a filmnek nem volt rendes vége. Lehetett annak tekinteni, ahogy Kis Láma elkíséri egy darabig a hazatérő apját a kolostortól levezető úton, na de hogy egy végefőcím, stáblista, semmi nem volt?! Egyszer csak vége lett. Ott ültünk még percekig, azt hitte mindenki, hogy vmi technikai malőr van, de aztán a vetítőszoba kis ablakán kihajolt a pasas, hogy ennyi volt, menjünk haza XD
Nem egy világmegváltó film - inkább olyan, amit már japán filmklubon is megszokhattunk: nem rossz, egyszer érdemes megnézni, de az ember nem vár tőle túl sokat.. Mindenesetre nem bántam meg, hogy elmentem.
A film története nagyjából annyi volt, hogy egy szerzetestanonc (neve Kis Láma) újév után hazamegy pár napra a családjához, és... hát nem is volt lényegében történet. Pár napot ölelt fel az egész. A lényeg annyi volt, mint rájöttem hazafelé gondolkodván, hogy a film szembeállított egymással generációkat és korszakokat.
Kis Lámát és Élő Buddhát, akik a kolostorban tévéznek (miközben kinn az udvaron ott állnak a zarándokok, akik újévi áldásért jöttek Élő Buddhához - aki amúgy 7 éves), szembeállítja a 80 éves bácsival, aki a puszta közepén él teljesen egyedül, és az a dolga, hogy szent köveket faragjon ki, és csak néha beszélgethet kicsit az arra tévedő utazókkal, így pl Kis Lámával és apjával, akik az újév után hazafelé tartanak.
A tévéző szerzetestanoncok és maga Őszentsége, a hétéves Élő Buddha érdeklődése a mai technológiák iránt jelzi egy korszak végét; azét a korszakét, amelyben még szükség van szent kövek kifaragásához értő emberre. Mert a film vége felé, ahogy az várható is, a bácsi meghal, és már nincs többé, aki kifaragja a köveket, de ez talán már nem is fontos egy olyan világban, ahol a felnőtt szerzetesek elnézik - sőt maguk is "beszállnak a buliba" -, amikor az ifjúság tévét és DVD-lemezeket csempész a kolostorba.
Ezeket végiggondolva elég szomorkás hangulatú a film. De közben tele van kis mókákkal, cselszövésekkel, amik feldobják az egészet :)
A technikai része a dolognak viszont vicces volt. Ugye kínai filmhéten azt várná az ember, hogy a film kínai nyelven lesz - nem az volt, de még csak nem is tibeti, mint utóbb kiderült... mi végig azt hittük, de aztán egy pasas mondta, hogy nem is az volt. De akkor mi? o_o Na mindegy, tkp nem is ez a fontos, hanem az, hogy nem kínai volt, és a felirat a meghirdetett angol helyett magyar volt, és így szinkrontolmács sem volt. Ez a nézők többségének nem volt gond, ugye, na de Tony, aki csak kínaiul meg angolul tud, alig egy kicsit magyarul, és semmit tibetiül - hát ő egy kukkot nem értett az egészből XD Kivéve, amikor a szereplők a Nyugati utazás c. kínai filmet nézték a tévében (mint kiderült ezt pl Tony is látta már :'D).
A másik meg, hogy a filmnek nem volt rendes vége. Lehetett annak tekinteni, ahogy Kis Láma elkíséri egy darabig a hazatérő apját a kolostortól levezető úton, na de hogy egy végefőcím, stáblista, semmi nem volt?! Egyszer csak vége lett. Ott ültünk még percekig, azt hitte mindenki, hogy vmi technikai malőr van, de aztán a vetítőszoba kis ablakán kihajolt a pasas, hogy ennyi volt, menjünk haza XD
Nem egy világmegváltó film - inkább olyan, amit már japán filmklubon is megszokhattunk: nem rossz, egyszer érdemes megnézni, de az ember nem vár tőle túl sokat.. Mindenesetre nem bántam meg, hogy elmentem.