[Fanfic] Aduász | Tizenegyedik fejezet
Cím: Aduász
Író: jarithka
Fandom: Marvel/Avengers
Párosítás: Loki/Tony, mellékpárosként Natasha/Clint várható
Típus: multichapter
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetések: az összes fejezetre vonatkozóan erőszak, trágár beszéd, nem kevés vér, kínzás
Szószám: 5839
Történet: Öt hónap telt el azóta, hogy Manhattan a Chituri és Loki támadásának áldozatává vált. Mindenki azt hitte, hogy ezzel vége, mert vége is kellett volna legyen, Asgard Thor személyében a szavát adta erre. Aztán egy váratlan napon Loki visszatér, de egyáltalán nem úgy, ahogy a Bosszúállók várták volna.
Ajánlás: Azt hiszem, ezt mindenkinek ajánlom, aki lát egy kis fantáziát ebben a párosban :)
Megjegyzés: Egy ideig biztosan nem lesz friss, mert január 21-én van az utolsó vizsgám, és legalább addig muszáj tanulnom, az utolsó kettő elég húzós lesz, előre is bocsánat :) Remélem, azért a hónap végére még össze tudom húzni a következő fejezetet.
Tizenegyedik fejezet - Szerepcsere
Tony Stark hozzászokott, hogy nagyobb közönség előtt szerepeljen. Karizmatikus volt és még hírből sem ismerte a lámpaláz fogalmát. Sosem feszélyezte az, hogy hányan állnak előtte, egy embernek ugyanolyan jól tudott beszélni, mint százezernek. A hírnév és kitüntetett figyelem jót tett az üzletnek. Tony önbizalmát különösebben nem fokozta, ám nem is csökkentette. Egyszerűen… hidegen hagyta. Eljátszott egy szerepet az embereknek, amit a tömeg természetesen megkajált, ahogy azt kellett. Soha senki sem vitatta a tettei mögött rejlő motivációt vagy eredeti célt, ami a rosszabb napjain töprengésre késztette.
Csakhogy olykor olyanok előtt kellett állnia és lehetőleg hihetően hazudnia, legfőképp az ő érdekükben, akik tökéletesen ismerték, és akiket egyáltalán nem lehetett meggyőzni a címlap Tony Starkkal.
Steve Rogers például egy volt ezen személyek közül. Mély szomorúsággal konstatálta, hogy Bruce is ugyanúgy kezdett felnőni mellé, illetve már a bérgyilkos párost sem tudta annyira hülyére venni, mint hajdanán.
A legfőbb kérdés az volt, hogy az utolsó Bosszúállóval miként fog bírni.
Thor azzal nyitotta a beszélgetést a konyhában, miután Tony elrohant és néhány másodperc alatt felöltözött végre, hogy ne mutogassa tovább büszkeségét a láthatóan száznyolcvanas vérnyomással küszködő félistennek, illetve a szőke az ablak betörésével bejutott az épületbe, hogy a falnak vágta az asztalt, ami panaszos hangok kíséretében alkotóelemeire hullott.
Ez elég gyorsan megmutatta a milliomos számára a másik álláspontját. Nem tudta hibáztatni, ő is féltette volna még a fogadott öccsét is önmagától. Különösen, ha a szokásos leánykéréslépést átugorva döngette volna ez a bizonyos önmaga a kistestvért.
Thor miatt a férfinek erősen pedofil érzete támadt önmagától, pedig ez maximum fordítva lett volna igaz. Volt egy olyan érzése, hogy Loki mindössze nagyon jól tartotta magát a korához képest.
- Mondhatok valamit? - tette fel a kérdést óvatosan Tony, mire Thor dühtől villámló szemekkel elbődült.
- NEM! - A milliomos visszavonulóan tett egy lépést hátra és inkább megtartotta magának a megjegyzését azzal kapcsolatban, hogy Thor mennyi hajgumit vehetett volna a pénzen, amennyibe a ripityára tört asztal került. - Mégis miféle játékot űzöl, vasak embere?
Tony nem győzött pislogni a megnevezésen.
- Tudod, a nevem nem azért-
- Loki az öcsém! - tört ki a félistenből, mintha meg sem hallotta volna a másikat, ami valószínűleg pontosan így is volt. - Az, amit műveltél vele, megalázó és sérti Loki becsületét!
- Excusez-moi? A becsületét? - A szőkét egy pillanatra összezavarta, hogy a vele szemközt álló olyan nyelvet használt, amit nem ismert, ezért Tony könnyedén folytatni tudta. Sosem volt még ennyire hálás az éttermekből felszedett, szegényes franciatudásának. - Nem mintha lenne még neki olyan, de ezen inkább ne vesszünk össze. Amit pedig csináltunk, az…
- Nem méltó hozzá! - lépett közelebb hozzá vészjósló, mély hangon beszélve Thor. Tonyt egy kissé feszélyezte a nagyon keménynek és nagyon klopfolónak kinéző pöröly a férfi kezében. Szebb halálnemet is el tudott volna képzelni magának, mint az agyvelője falra kenése. - Loki a fivérem és ezáltal Asgard másik hercege!
- Technikailag nem, hiszen ő ezt a részét tagadja - jegyezte meg Stark, de a kint gyülekező viharfelhők láttán és a testét elérő fuvallatok hatására arra jutott, hogy ezt a témát hanyagolnia kellene. - Nézd, ez valóban nem a legjobb módja volt annak, hogy megtudd, hogy-
- Mióta? - szakította félbe őt Thor.
- Nem lehetne, hogy csak elfelejtsük ezt az egészet?
Tony gyomrától kezdve a tüdején át az egész teste beleremegett abba a dörgésbe, ami nem sokkal később követte az eget keresztülszelő villámot. El kellett ismernie, ez meglehetősen látványos és hatásvadász trükk volt. Kezdte felfedezni a családi vonásokat kettőjük között.
- Nem tudom, pontosan - rántotta meg a vállát. - Talán egy hónapja.
- Egy hónapja?!
Miután Tony szapora tempóban átnavigálta magát és törékeny, halandó testét az asztal romjainak másik oldalára, megmenekült attól, hogy Thor esetlegesen olyat tegyen, amit később mindketten bánnának. Nem mintha a milliomos kételkedett volna abban, hogy amennyiben a szőke valóban bántani akarná, ne tudná megtenni. Valahogy nem voltak azonos súlycsoportban a páncélja nélkül.
- Nem tudom, mit tervez a fivérem, aminek a része ez a kisded, hozzá nem illő játszadozás - mondta Thor egyre inkább mélyülő hanggal és haraggal teli tekintettel -, de tőled ezt nem vártam, Tony Stark. Nem te mondtad nekem azt, hogy nem kellene szemet hunynom mind a fölött, amit Loki Midgarddal tett? - vonta fel a szemöldökét a férfi. - Nálad ezt jelenti a meg nem bocsájtás?
Tonynak az volt ezzel a beszélgetéssel a legnagyobb problémája, hogy mindezt már kis milliószor lejátszotta a fejében, és ezen a ponton sosem jutott túl. Valahol persze szerencsésnek kellett volna éreznie magát, mert ezúttal legalább választ kaphatott a kérdéseire. Másfelől viszont hiába az anyjuk függönyéből varrott díszruha, Thor meglehetősen ijesztő tudott lenni, ha akart.
- Nézd, tényleg nem terveztem, hogy ez lesz, de… Loki ért ahhoz, hogyan használja a nyelvét.
Még éppen időben húzta le a fejét, mikor a nyakába robbant az egész konyhai szekrénysor és a fal egy része a Mjölnirnek köszönhetően.
- Nem úgy értettem! - nyögte ki, miután a poron kívül tiszta levegő is jutott a tüdejébe. - Nem úgy értettem! Francba, tudod mennyi pénzembe fog ez kerülni?!
Nem derült ki, hogy vajon Thor tudja-e, mert a következő pillanatban Tony torka a félisten szorításában találta magát, a férfi háta pedig a falnak préselődött azon a részen, ahol még nem futottak rajta repedések tucatjai.
Thor másik keze a pöröly nyele köré feszült, ahogy gyakorlatilag belehajolt Tony arcába.
- Loki férfi.
- Hidd el, feltűnt - préselte ki magából.
- A ti világotokban lehetséges, hogy elfogadott mindaz, amit tettél, de Asgardban nem. A harcosok oldalán mindig egy szeretett nő áll.
Ebből nem nagyon jöhetett ki győztesen, de az ösztönei azt súgták, jobb lesz, ha kimondja azt, ami először az eszébe jut. A helyzet nem nyújtott neki gondolkozási időt.
- Loki nem harcos - szűrte az összeszorított fogain keresztül Stark. Érezte, hogy Thor ujjai szorosabbra fonódnak a torkán. - Nem vetted még észre, hogy Loki minden, csak nem az, ami te vagy? Még szánt szándékkal keresztbe is akar neked tenni! Emellett… gondolhatod, hogy szívesebben döngetnék valaki mást, de ne mondd, hogy nem látod a hasonlóságot köztük Pepperrel - ironizált.
Megkönnyebbülten kapott levegőért, mikor a talpa végre megint a padlót érte és normálisan tudott lélegezni. Thor arckifejezése semmivel sem látszott derűsebbnek, azonban az életveszély elkerülése rendkívüli kedélyességgel töltötte el Tonyt.
- Nem értelek, Tony Stark.
- Én sem magamat, hidd el. - Nekidőlt a falnak és megdörzsölte a nyakát. Felírta az „Ennyire sose legyél hülye és/vagy részeg” listájára a Thorral való szkanderezést. Még páncélban sem tanácsolta magának. - Nem tudom, hogyan kezdődött. Őszintén. Egyszer csak ott volt, és… Nem erősségem, hogy nemet mondjak arra, ami fizikailag megmozgat. - Ennél finomabban nem tudta volna kifejezni, hogy a kedvenc fánkjait is csupán azért nem használta ízléstelenebb célra az evésnél, mert finomabbak voltak, mint amennyire szexuálisan vonzóak. - Kérdezd meg Peppert, többek közt ezért ért véget a kapcsolatunk mindenféle téren.
Ez nem úgy tűnt, mintha megnyugtatta volna Thort, de a karjait a teste mellé eresztette. Mjölnir veszély ideiglenes elhárítva.
- Loki mindig szerette áthágni a szabályokat - szólalt meg a szőke. - Mindenhol kereste azt, amivel megbotránkoztathatott minket, a családunkat, a társaimat. Volt rá példa, hogy egy csábító nő alakját felvéve férfiakat hálózott be, akik aztán szégyenszemre viselhették a bélyegét annak, amit Loki tett velük.
Tony magában elismerően hümmögött. Nem is tudta, hogy megtisztelve vagy megsértve érezze magát, amiért még csak arról sem tudott, hogy Loki képes nővé változni. Viszont addig nem nyugszik, míg egyszer nem veszi rá őt az átváltozásra.
- Fajtalanság az, amit művelsz, Tony Stark - fordult felé teljes testtel Thor, ami az ő esetében igencsak meggyőző és hatásos mozdulatnak minősült. - Loki talán nem harcos, de nem érdemli azt, hogy megalázzák azzal, hogy egy másik férfi viszi az ágyába. Nem tűröm, hogy ezt műveld vele, bármit is tett hosszú hónapokkal ezelőtt itt.
Szikrázó, bármikor robbanó feszültséggel pumpálódott tele a helyiség, egy zárt, kattogó doboznak tűnt az egész, odakint hiába fogott tombolásba a Thor érzelmei generálta vihar és a szél hiába ölelte át mindkettőjük testét behatolva a lyukon keresztül, amit még a félisten ütött.
Üvegszilánkok és morzsák kavarogtak a levegőben.
- Tudod, semmi olyat nem tettem, amibe az öcséd nem egyezett bele. Egész aranyos tőled, hogy azt hiszed, bármire kényszeríteni tudom Lokit. Naiv, de aranyos.
Tony tisztában volt vele, hogy nem ezt a feleletet akarta hallani a másik, és erre már azelőtt rájött, hogy a szőke megragadta a pólóját, aztán kirántotta magával az ablak hűlt helyén.
---
Tony minden porcikája sajgott, mikor végigszánkázva a nappalin a kanapénak ütődött, majd a bútordarabbal együtt hanyatt vágódott, ennek ellenére elképesztően szórakoztatta az a hang, amit Bruce produkált, mikor a jelenetnek szemtanúja volt. Ez volt az egyetlen szórakoztató része a dolognak, úgyhogy inkább kihasználta.
Letörölte az ajkáról a vért, ami vagy az ínyéből, vagy a felrepedt ajkából származott, még nem tudta megállapítani, hol fájt jobban, aztán nyögve feltérdelt, hogy körülnézzen.
Közte és Thor között akadályként ott állt Banner, illetve mind Steve, mind Clint azzal próbálkoztak, hogy visszafogják a felbőszült szőkét, amiben a mesterlövész eleve vesztes pozícióból indult, a csapat kapitánya pedig egyedül nem sokat tehetett.
- Mi az isten történt? - kérdezte Barton lihegve, amikor Thor végre valahára hajlandó volt megtorpanni.
- Tony Stark, vedd fel a masinád és küzdj meg velem!
Bruce kérdőn meredt a milliomosra, aki megvonta a vállát, és talpra kecmergett, miután úgy vélte, képes lesz anélkül megállni, hogy a térdei összecsuklanának a testsúlya alatt.
- Nem akar a sógorom lenni.
- Tessék? - meredt rá Clint. - Azt hiszem, nem értettem jól.
- Mit műveltél, Tony? - érkezett a kérdés ezúttal Steve irányából.
Ennél drámaibb helyzetet már el sem tudott volna képzelni, viszont abban is biztos volt, hogy amennyiben most kerek-perec kimondja, Thor ismét a torkának ugrik, amit szeretett volna elkerülni és egyre kevésbé a félisten fizikai termete miatt. Ha a szőke beindul, abban mindenki biztos lehetett, hogy Hulk is beleszól a vitába, ezt pedig jobb lett volna kizárni a lehetőségek közül.
Sok választása azonban nem maradt.
Vett egy mély levegőt, és…
- Megdugtam Lokit.
Ugyan másért nem, de Clint elzöldülő arca és Bruce csészealj méretűre tágult szeme miatt megérte megkocáztatni az összeverés opcióját, mint végkimenetelét a napnak.
- Te mégis mennyit vedelsz egy nap, Stark? - hüledezett a mesterlövész. - Vagy mi a francot szívsz?
- Tony, Lokiról beszélünk! - tette hozzá Banner is, az arcán a nyugalomnak még csak híre sem volt. A zaklatott és a megrendült talán helytálló szavak lettek volna a kifejezésre.
- Már Schwarzeneggernek is elmondtam, hogy nem tudom, hogyan történt - mondta védekezően. A négyen egy ellen felállás valahogy nem volt az ínyére, annak ellenére sem, hogy Steve egy szólt sem szólt, mindössze állt Thor mellett és a biztonság kedvéért a kezét még a hozzá közelebb eső méretes karon tartotta.
- Nem? - érdeklődött Clint gúnyosan. - Szerintem nem kell folyamatábrát rajzolnunk, hogy világos legyen. Jézus Krisztus, pont Lokival? Ha már mindenképp férfit akartál, nem lehetett volna mondjuk Bruce?
Tony csak nem bírta ki vigyorgát nélkül azt a gyorsaságot, amivel az említett férfi egy pipacsot megszégyenítő pirosságot öltött magára, és mindkét kezébe beletemette az arcát. Valószínűleg először attól sokkolódott, hogy Lokival vizualizálta őt, aztán pedig saját magával. Tony kíváncsi lett volna, melyik borította ki jobban.
- A magas, vékony személyekre bukom.
- Pepper nem is magas.
- Nem láttad még magassarkúban.
- Nincs jogod Lokihoz érni! - mondta Thor közbevágva és a legkevésbé sem törődve a kis párbeszéddel a másik kettő között. - Egyáltalán nem szereted őt, és-
- Ezt hívják szexnek - osztotta meg vele Tony. - Elhiheted, hogy ő sem omlott a térdeire előttem. Mármint, azért nem, hogy szerelmet valljon.
- Ó, Stark, kussoljál már! - nyögte Barton. - Senki sem kíváncsi a részletekre.
Bruce hirtelen felkapta a fejét és előbb összezavarodva nézett Tonyra, aztán mikor eljutott a belső következtetései végére, mindezt a döbbenet váltotta fel.
- Ezért voltál meztelen, mikor rád találtam a folyosón? - kérdezte hitetlenkedve. - Akkor is épp…?
- Az volt az első és utolsó alkalom eddig - mentegetőzött. A szeme sarkából látta, hogy Thor ennek hallatán sokkal kevésbé tűnt feszültnek. Tonyt ez azért bosszantotta. Mégis mit gondolt, azóta dolgozta Loki hátsóját, hogy a félisten idekerült hozzájuk? Azért elmúlt már negyven, nem tartozott a bagzó nyulak közé. - Különben is, túlreagáljátok. Nem azt mondom, hogy ő a Dalai láma, de nem olyan vészes, mint gondoljátok.
- Végül is, csak Manhattan és néhány száz ember veszett oda miatta - horkantott Clint.
Ez volt az a pillanat, mikor Steve egyetlen szó nélkül fogta magát és kisétált a szobából.
Mindenki meglepetten nézett utána, de Tony egyenesen döbbentnek érezte magát és az elképedéstől néhány másodpercig mozdulni sem bírt. Azután gondolkodás nélkül utána sietett, és próbált nem törődni sem Thor üvöltésével, sem Clint szitkozódásával.
- Hé! Steve, állj már meg!
Ugyan a bokája sajgott, valószínűleg beverhette a kanapéba, mikor egy kis segítséggel nekirepült, ám így is sikerült beérnie a férfit.
Rogers leírhatatlanul fáradtnak tűnt, mikor szemtől szembe kerültek egymással és a milliomosnak volt lehetősége tüzetesebben is megnézni az arcát közelről, és még mindig nem szólt semmit.
Volt valami a szemében, amitől Tony rosszul lett. Hányinger kerülgette tőle.
- Mondj már valamit, Steve! Mégis mi változott? Addig sem omlott össze a világ, amíg nem tudtatok róla, annyi a különbség, hogy most már ti is tudjátok.
Steve karba tette a kezét és egy pillanatra lehajtotta a fejét, míg vett egy mély lélegzetet, hogy anélkül nézhessen fel az előtte állóra, hogy az arca bármiféle támpontot nyújthatna neki.
- Mit akarsz, mit mondjak? - érdeklődött fásultan. - Miért akarod, hogy egyáltalán mondjak valamit? Rendszerint úgy sem változtat semmin az, amit mondok.
Ez nagyon jogos megjegyzés volt és pontosan ezért fájt jobban, mintha a szőke valami olyasmit vágott volna a fejéhez, aminek egyáltalán nem volt alapja. A másik dolog, ami iszonyatosan zavarta, az volt, hogy Steve nem emelte fel a hangját. Nem kiabált, nem üvöltötte le az őszülő haját a fejéről, csendes volt. Tony jobban tudta volna kezelni a kiabálást.
- Mondd azt, hogy elcsesztem - tárta szét a karját. - Vágd a fejemhez, hogy egy önző fasz vagyok, és sohasem gondolkodom.
- Egyik sem lenne teljesen igaz - mondta Steve egyszerűen. - Tedd, amit jónak látsz, Tony. Úgyis folyton azt teszed, amit akarsz. Ha neked Loki kell, akkor mindent figyelmen kívül hagyva őt fogod megszerezni.
Ezzel az utolsó, éles sajgást maga után hagyó kijelentéssel elsétált Tony mellett, aki ökölbe szorított kézzel állt és az utolsó morzsákat, amik az akaraterejéből maradtak, összeszedte, hogy ne forduljon Rogers után.
Rájött, hogy mit látott a kék szemekben, ami annyira zavarta.
Csalódottságot. Steve csalódott benne, olyannyira, hogy már ordítozni sem maradt kedve vele, és Tony sok mindent elbírt viselni, sok minden felett szemet tudott hunyni, azonban a csalódás nem tartozott ezek közé.
Egy perc csendes magány után úgy döntött, tesz valami hasznosat is. Pofán veri Lokit.
---
- Szándékosan csináltad! - közölte ingerülten, mikor gyakorlatilag berobbant Loki szobájába, aki ezúttal is az ágyán ült, viszont olvasás helyett csak maga elé meredt. Egészen addig persze, amíg Tony félbe nem szakította ebben.
Szórakozottan nézett rá.
- Természetesen.
- Miért? - kérte számon a milliomos. - Mégis mire volt ez jó?
- Előbb-utóbb meg tudták volna, Anthony - mondta lassan és idegesítően nyugodtan a fekete hajú, miközben oldalra fordult, hogy lecsúsztassa az ágyról a padlóra a lábait. - Felesleges lett volna odázni a pillanatot.
- Odázni a pil- Te seggfej! Gondolod, hogy ez volt a legjobb módja annak, hogy rájöjjenek? Hogy a farkamon illegeted a segged, miközben Thor figyel minket? Miért nem szóltál, hogy jön? Tudtad, hogy jön, nem?
Loki nem válaszolt, viszont álló helyzetbe emelkedett, majd mikor megfordult, láthatóvá vált az elégedett vigyora. Tony képes lett volna megfojtani abban a pillanatban, élete legjobb szexe ide vagy oda. Még hangulatos is lett volna a mauzóleum hangulatú szobában a gyertyák fénye alatt.
- Azt teszem, amit akarok - mormogta a mágus a bizonytalanság legelhanyagolhatóbb jele nélkül. Az arca megint nagyon közel volt Tonyéhoz, aki ismételten csak késve döbbent rá, hogy már megint kettesben van Lokival egy olyan helyen, ahol senki sem keresné egy ideig. - Elégtételt akartam venni.
A férfi kétkedve felnevetett.
- Te? Elégtételt? Mégis miért?
- Anthony.
- Loki.
- Kiengesztelhetsz - dobta fel könnyedén a lehetőséget, mintha nem is véresen komoly párbeszéd zajlana közöttük (Stark csak nem akarta elfogadni a tényt, hogy egyikük valóban nem tekintette annak), és Tony felfedezte azokat a fürgén ide-oda táncoló fényeket a zöld íriszben. Loki szórakozott rajta, méghozzá rendkívül jóízűen.
- Előbb elárulnád, miért kéne nekem kiengesztelni téged? - vonta fel a szemöldökét. Beszélgetőpartnere csak nézett rá, viszont egyre szembetűnőbb jelei voltak annak, hogy a türelme végét járja. Egyre több ránc jelent meg a homlokán és az ajkai is vékony vonallá préselődtek. - Tehát nem. Akkor mit akarsz? A szexet felejtsd el egy időre. Mindenki baszogat, átvitt értelemben, amiért kikezdtem veled, elég ez is jelenleg.
Loki lassan biccentett, bár nem tűnt megbántottnak. Tony megkockáztatta, hogy ezúttal tényleg nem az volt a célja, hogy összegyűrjék az ágytakarót, ez esetben azonban felmerül a kérdés, hogy mi? Ha nem dugtak, akkor egymás torkának ugrottak. Nagy valószínűséggel a lepedőn kívüli kommunikáció esélye közöttük elenyésző szintet kopogtatott.
A félisten tett egy lépést hátra és leült az ágy szélére. Hosszú szempilláin keresztül nézett fel Tonyra.
- Mi mindent tennél meg a társaidért, Anthony?
Ennél még az sem lepte volna meg jobban, ha Loki bejelenti, hogy úton van a trónörökös. Valahol ez is érdekes dolgokat árult el önnön mentális állapotáról.
- Hajlandó lennél meghalni azért, hogy őket mentsd? - kérdezte a mágus, mikor nem kapott választ. A milliomos érezte, hogy kiül az arcára az a merev kifejezés, amivel az elborzadását próbálta leplezni, kisebb-nagyobb sikerekkel.
- Ez most beugratós kérdés?
- Hogyne lennél - mosolygott hidegen Loki válaszolva Tony helyett a saját kérdésére. - Ők hajlandók lennének megtenni érted ugyanezt?
Gyűlölte Lokit. Minden egyes alkalommal, amikor a férfi olyasmiket dobott, valósággal taszított a képébe, amiket önmagának szokott szegezni a tükör előtt állva. A legrészegebb, legelbaszottabb pillanataiban.
Tony nem azért volt szétcsúszott, mert ivott. Azért ivott, mert szétcsúszott volt, és ez volt az a különbség, ami fölött mindenki szemet hunyt. Pepper ismerte őt a legjobban a világon, de még a nő sem vette észre, hogy gond van, amikor haldoklott. Egy bunkót látott, és nem a férfit, aki kétségbeesetten kiabált segítségért.
- Anthony - siklott a tarkójára Loki selymes hangja. - Mondd ki. Mindketten tudjuk, hogy tudod a választ.
- Akkor minek kérdezed? - nézett rá fásultan. - Miért játszadozol velem, Loki?
A férfi ismét felkelt ültéből és ezúttal nem állt meg addig, míg nem küzdte minimálisra a közöttük lévő távolságot. Semmit sem segített az érzés Tonyn, hogy a másik megint fölé magasodott.
- Tudnom kell, számíthatok-e rád, Anthony.
Újabb homlokráncolás.
- Nem értem.
- A jó hazug - simította végig a kézfejét Tony ragyogó reaktorán - ismérve nem az, hogy képes mindenkit megtéveszteni. Természetesen ez is hozzátartozik, ám a lényeg, Anthony… hogy magadnak sosem hazudsz. Az szánalmassá tesz.
Nagyjából úgy érezte magát, mintha Loki felképelte volna. Különösen azután, hogy a félisten elfordult tőle, és átment a szoba másik felébe, hogy elvegyen a polcról egy rendkívül poros és vastag könyvet.
- Ó, és amennyiben legközelebb is a rosszabb minőségű italodból kínálsz meg a jobb helyett, én sem csak meggyógyítom a fejsebedet.
Kétféle reakciót eredményezett ez a kijelentés. Egyrészt Tony a fejéhez kapta a kezét, amin már nem volt ott a vágás, és ennek a ténye kissé meglepte, mert fel sem tűnt neki, hogy instant orvosi kezelést kapott a szexszel együtt, másrészt pedig varázslatosan hátborzongatónak találta, hogy Loki illatból megmondott négyszázötven dollár különbséget.
- Sosem gondolkoztál még azon, hogy nyomozó kutya legyél?
A könyv gerince pontosan a homloka közepén találta el.
--
Az élet a következő pár napban valóságos szappanoperává vált a toronyban. Steve mindent megtett azért, hogy ne túl feltűnően, de annál eredményesebben kerülje Starkot, aki pedig ugyanezt a bizarr táncot lejtette Thorral, aki még mindig szíjat akart hasítani a hátából, amiért elvette az öccse nem létező és egyáltalán nem tiszta szüzességét. Clint az érzelmi vihartól kézzel-lábbal próbálta óvni Natashát, aki úgy döntött, kijön végre a gyengélkedőről, plusz megakadályozni, hogy Tonyval egy helyiségbe kerüljenek, bár tény és való, hogy a macerálást és szándékos bunkózást abbahagyta. Bruce pedig újra kerülni kezdte Lokit.
Ezen az egészen pedig nagy eséllyel pont Loki szórakozott a legjobban.
Azt gondolták, a helyzet komikumát már nem lehetett növelni semmivel, és ekkor jött az élet, akár egy repedtsarkú kurva, hogy rácáfoljon a naiv elgondolásra: megjelent az ajtajuk előtt egy rég nem látott ismerős.
Tony éppen JARVIS szoftverein futtatott egy ellenőrzést, illetve rendszerfrissítés. Ezt a műveletet évente kétszer szokta elvégezni, mert egyrészt szükséges, másrészt inkább nélkülözi őt kétszer négy-öt órára egy évben, minthogy beüssön valami, aminek senki sem örülne. Például egy teljes leállás vírusveszély miatt harchelyzetben.
Ennek fényében viszont a tornyon belüli kommunikációs rendszer is leállt ideiglenesen, mivel azt teljes mértékben JARVIS vezérelte. Mégis megugrott ültében, mikor megszólalt a mobilja az asztalon egy halom csavarhúzó és körülbelül két kiló vezetékköteg alatt.
- Nagyon remélem, hogy fontos - morogta Tony, miközben a holmik felét a padlóra juttatva sikerült kiásnia a káosz mélyéről a telefont, amin Bruce arcképe villogott ütemesen. - Ajánlom, hogy fontos legyen, Brucie - mondta a meztelen válla és az arca közé szorítva a mobilt, mikor fogadta a hívást.
- Tony, fel kén-- Brucie? - Banner hüledező hangja nem kicsit dobta fel Tony hangulatát. Elvigyorodott. - Tudod mit? Nem érdekel. Fel kéne jönnöd.
- Miért? Loki felgyújtotta Thor loknijait, amiért az a hippi megpróbált a barátság jelképező koszorút fonni neki virágokból?
- Nem--
- Akkor nyilván beleuntatok abba, hogy kis körben csócsáljátok a magánéletem.
- Tony, befognád egy percre? - kérdezte Bruce egy fiát kioktató, türelmét vesztett apuka hangsúlyával. Stark természetesen azonnal elhallgatott. Már maga a tény meglepetésként érte, hogy Bruce diplomatikusan, de gyakorlatilag azt mondta neki, hogy kussoljon. - Nem örülök neki, hogy Lokival… kavarsz, főleg nem a kapcsolatod feláldozásával Pepperrel, de már hozzászoktam, hogy te nem úgy működsz, mint az emberiség maradék része. Nem örülök, de nem foglak ezzel szembesíteni minden alkalommal, amikor beszélünk. Tisztáztuk végre? Mondhatom, amit akartam?
- Csupa fül vagyok, Mr. Banner - köszörülte meg a torkát Tony, a szemével keresve az elhagyott trikóját. Jobb volt ez elfoglaltságnak, mint megmondani a professzornak, hogy mennyire hálás neki. Nem mintha a ruhák csak úgy leugráltak volna a testéről a műhelyében munka közben, de nem volt éppen egyszerű meló a hegesztés és vezetékek összekapcsolása. Jobban ment kevés rétegben. - Áruld el, mihez kellek odafent, amit nem tudok megoldani ide lentről.
Már a néhány másodperces csendből is sejtenie kellett volna, hogy valami komoly válasz érkezik. Kellett volna.
- Visszatért. Itt van Fury.
Mindössze azért nem ejtette el a telefont döbbenetében, mert már gyakorlottan kapott meg észveszejtő híreket mobilon keresztül.
---
Nick Fury megjelenésének az volt az áldásos hatása, hogy mindenki egy kicsit megfelejtkezett arról, hogy Tony kivel kufircolt éppen. Vagyis a milliomos anélkül tudott egy légtérben tartózkodni Thorral és Bartonnal, hogy Thorin és Legolas a vérét vették volna. Egy kicsit érzékenyebben érintette Natasha jelenléte, de mivel a nő még csak egy rosszalló vagy megvető pillantást sem küldött felé, úgy döntött, nem festi az ördögöt a falra.
Különben is, még Steve furcsán hűvös arca sem tudta meghatni, miközben Furyval kellett farkasszemet néznie. Tony véleménye szerint pedig ez elég kiegyenlítetlen küzdelem volt. Ami a szemek számát illette.
- Visszatért a sziesztáról, Nick? - érdeklődött a férfi, mikor senki más nem vette a fáradtságot, hogy valahogy elindítsa ezt a meglehetősen kínosnak ígérkező beszélgetést. Szerencsére Lokinak sem híre, sem hamva nem volt, és Stark örült volna, ha ez így is marad. Az Avengers Toronyban történtek után nem szívesen engedte volna Hook Kapitányt az elkanászodott Pán Péter közelébe.
- Stark - húzta gunyoros mosolyra az ajkait a bőrkabátos férfi.
- Főnök - lépett előrébb Clint, az arca olyan zavarodottságot tükrözött, mint amit a vörös hajú nő is érezhetett. - Ne vegye tolakodásnak, de…
- Nem veszem - vágott a szavába az igazgató. - Ennek ellenére sem jogosult arra, hogy kérdéseket tegyen fel nekem, Barton. - Clint arca nagyon gyorsan jellemtelen, érzelemmentes kifejezésbe rendeződött, de a szemén látszott, hogy a válasz keménysége meghökkentette. - Őszintén szólva, egyikük sem.
- Mégis mitől került zabszem a seggébe? - vonta fel a szemöldökét Tony.
- Zabszem? - kérdezte értetlenül Thor, de Steve leintette, hogy várjon.
Fury le sem vette egyetlen ép szemét a milliomosról, aki gond nélkül állta a tekintetét. Semmivel sem tartozott a néger férfinek. Az égvilágon kívül semmivel sem. Fury viszont lógott neki egy hatalmas bocsánatkéréssel, amiért az egyik embere vállon lőtte és több anyagi kárt is okoztak a tornyában, aminek a javítása még be sem fejeződött.
- Hol volt eddig? - tette fel Barton kérdését ismét. - Nem vagyunk a kis csicskái, Fury, akik szó nélkül beveszik minden marhaságát. Talán Clint igen, de a jobb napjain ő sem.
A szoba kialakításából adódóan úgy álltak, hogy Tony került a csapat élére, és velük szemben állt Fury, akár egy baljósló, keserűséget ígérő ómen. Sosem arról szólt ez az egész, hogy dacolnának a rendszerrel és nem fogadnának szót. A Bosszúállókat gyakorlatban Steve fogta össze, a SHIELD-en keresztül pedig Fury. Tony sosem volt jó a behódolásban, és azt is mindig tudta, ha valakinek vaj volt a füle mögött. Furynak jelenleg pedig egy kockamargarinnyi csorgott le a tarkóján.
A férfi még csak meg sem rezzent a tiszteletlen hang és fogalmazás hallatán, mindössze egy apró mosoly költözött a szájára.
- Nekem is lenne egy-két kérdésem, Stark.
- Meg is lepett volna, ha nem - horkantotta. - No, ki vele?
- Úgy vélem, tanácsosabb lenne ezeket négyszemközt megbeszélni.
Ezen a ponton lépett a milliomos mellé (noha egyetlen másodpercet sem vesztegetett arra, hogy Tonyra nézzen) Steve, és nem is habozott, hogy hangot adjon annak a kétségnek, ami ott ült Tony tarkójának leghátsó zugában is. Nem félt a SHIELD igazgatójától, de a rejtélyes eltűnése után az igazat megvallva a legkisebb porcikája sem kívánt kettesben maradni vele. Különben sem sültek el mostanában túlzottan szerencsésen azok a beszélgetései, amiket négyszemközt folytatott valakivel. Olykor még maga a beszélgetés sem valósult meg.
- Bármi, ami Tonyra tartozik, ránk is tartozik - mondta Furynak a szőke. Habozás nélkül kapta meg a lesújtó feleletet.
- Ezt nem az ön tiszte eldönteni, Kapitány. Stark, menjünk!
A parancsot kapó felvonta mindkét szemöldökét, a csodálkozástól a homloka közepén kötöttek ki. Steve szintén nem úgy nézett ki, mint aki a helyzet magaslatán van, a többiek pedig hallgattak. Valószínűleg ők még annyira sem értették, mi történik.
- Kap húsz percet, Fury - adta be a derekát végül, és elindult a kijárat felé. - Sűrítse össze, amennyire lehet, mert még nekem is van egy előadandó beszédem.
A maradék öt Bosszúálló kétkedéssel és némi aggódással nézett a páros után, és Clint nem is bírta szó nélkül hagyni, amint bezáródott mögöttük az ajtó, Rogershez fordult.
- Valami nincs rendben. Valami gáz van, Steve.
- Tudom - túrt bele az amúgy is kócos tincseibe. - Fury úgy tesz, mintha minden rendben volna, és ez nem vall rá.
- Az sem, hogy csak úgy a semmiből megjelenik itt - ingatta a fejét Natasha karba tett kezekkel. - Coulson után Hill lett a személyi utánfutója, legalább őt magával viszi mindenhova.
- Utánuk kell mennünk - jelentette ki Thor.
- Ne, meg kell tudnunk előbb, hogy mit akar Fury! - ellenkezett Steve, de az idegességtől ő sem tudott normálisan vagy egészen racionálisan gondolkozni. Általában a megoldások halma felsorakozott a fejében, és neki csak azt kellett átrágnia, melyik járna a legtöbb haszonnal és legkevesebb vesztességgel, ám most képtelen volt rendszerezni mindazt, amit tudott. - Esetleg JARVIS…
- Nem jó - szólt közbe rögtön Bruce. - Tony lekapcsolta JARVIS központi rendszerét, mert frissíti a programját. Néhány órás procedúra, de addig nincs belső kommunikációs rendszer az épületben és a videókamerák sem működnek, csak Tony asztalánál, mert azokat is JARVIS üzemelteti.
Úgy tűnt, zsákutcába jutottak. Egyikük sem tudott hirtelen jobb ötlettel előrukkolni, pedig minden egyes másodperccel csökkent az idejük, amit habozással tölthettek.
Clint frusztráltan felnyögött, majd ő is elindult az ajtóhoz.
- Hová mész? - kérdezte Steve hökkenten.
- Megnézek valamit.
- De…
- Nem csinálok hülyeséget - nézett hátra a válla felett. Megakadt a pillantása Natashán, aki egy szót sem szólt, de a szemében ott ült a „Mire készülsz, Clint?” kérdés. - Mindjárt visszajövök. Figyeljetek addig Natashára, oké?
---
A leggroteszkebb az volt az egészben, hogy Fury nem szólt egy szót sem, amíg mentek. Tonyt a frászt kerülgette a csiklandós érzéstől, ami a hátán zongorázott le-föl attól, hogy Fury ott sétált mögötte és egész idő alatt bámulta. A szőrpihéket a tarkóján, de akkor is.
Ez elérte, hogy még kevésbé akarja a laborja közelébe vinni őt. Egyrészt volt néhány dolog ott, amit még Furynak sem kellett látnia, új fejlesztések és mindenekelőtt a számítógépe. Ő nem tartozott azok közé, akik a titkai közelébe engednek olyanokat, akiket nem kéne. Másrészt pedig az ő hálószobája és műhelye volt legközelebb Loki szobájához, és ha ez még nem lett volna elég, az LS-200 üzemen kívül helyezése óta a félisten úgy járt-kelt ott, mintha muszáj lett volna neki. Nem kísértette a sorsot.
Kizárásos alapon maradtak a semleges területek a tornyon belül. Úgy döntött, a konyha tökéletes lesz. Legrosszabb esetben leüti Furyt egy bögrével. Amennyiben rosszra fordulnak a dolgok, persze.
Amint átlépték a küszöböt, az igazgató megköszörülte a torkát a háta mögött.
- Hol van Loki?
- Semmi körítés vagy felvezetés, mi? - füttyentett Tony elismerően. Kávéra volt szüksége. Sokra.
- Stark.
- Remek helyen van, Nick, ne aggódj - közölte hátra sem pillantva. - Mivel legutóbb kicsit rosszul indítottál nála, szerintem nem kellene erőltetni ezt a nagy találkozást. Loki jó helyen van ott, ahol van.
Tony nem tudta eldönteni, miért is védi pontosan gondolkodás nélkül a félistent. A bűntudata miatt, amiért nem akar még egyet belerúgni Thorba? Esetleg New York lakói érdekében? Hiszen, amennyiben Loki bekattan, nagy eséllyel rengetegen fognak megsérülni. Vagy talán pont Loki miatt…? Elég hülyén hangzott, hogy nem akarta elveszíteni, mert a szex nem minden, de tény, hogy abban az esetben, ha választás elé került volna, talán nem Fury oldalára billent volna a mérleg.
- Kérdeztem valamit, Stark. Beszélnem kell Lokival.
- Mi okból? - perdült meg a tengelye körül a férfi. Nekidőlt a pultnak és kérdőn felvonta a szemöldökét. - Engem nem hatsz meg ezzel a rossz zsaru színészjátékkal, úgyhogy akár ugorhatnánk is. Addig nem adok válaszokat, míg én nem kapok párat.
Nem teljesen volt meggyőződve afelől, hogy sikerült meggyőznie verbális csatája hírhedt ellenfelét, viszont az azonnali reakció hiánya azt jelezte, hogy volt esélye.
Fury mindkét karja az oldala mellé hullott, mielőtt tett pár lépést Tony felé, aki alig észrevehetően a pultra csúsztatta a kezeit a teste két oldalán. Valami még mindig nagyon nem volt rendben, és készen akart állni arra, ha esetleg gyorsan kell távoznia a pozíciójából.
- Mindig is irritált a viselkedésed - vetett oda neki Fury. - Zseniális koponya vagy, ahogy az apád is az volt, de hozzá sosem érhetsz fel. - Tony összeszűkítette a szemét. - Mégis mit tettél te le az asztalra? A csodás páncélodon kívül természetesen, ami valljuk be, inkább fegyver mintsem páncél. A reaktort, ami életben tart. Ha belegondolsz, mindkettőt önös érdekből készítetted el. Az egyiket azért, hogy életben maradj, a másikat azért, hogy kiszabadulj a terroristák fogságából. Színesre festetted, mert nem bírod ki, hogy ne figyeljenek rád. Mit tett apád? Fegyvereket fejlesztett ki, hogy Amerika megnyerje a második világháborút. Nem békeidőben szórta el őket a világban, mint ahogy te tetted. - Stark végignyalt az alsó ajkán. Tudta, hogy nem szabad figyelnie arra, amit Fury mond, de… Az az átkozott faszkalap bakanccsal taposott azon a rejtett tüskén, amiről azt hitte, épp elég mélyre ásta ahhoz, hogy ne találjanak már rá az emberek. - Találmányokat adott, amik abban az időben elképesztőek voltak, és a segítségével létrejött a világ első és egyben utolsó szuperkatonája.
Tony lehajtotta a fejét, vett egy mély levegőt, aztán felnézett Furyra, aki ugyan nem mosolygott, de az elégedettség csak úgy csöpögött az arcáról.
- Pofa be.
- Csak nem érzékeny pontra tapintottam?
- Kurvára, de arra tapintottál, és ezzel tisztában is vagy! - emelte fel a hangját a milliomos. - Szerinted nem tudom, hogy Steve az apám gépeinek a csodája? Szerinted hányszor hallgattam meg az „Anthony, menj a szobádba, sok dolgom van” szöveget, mert éppen tetves térképek fölé görnyedt, hogy hol nem kereste még Amerika Kapitányt a Csendes-óceánban?
Egyáltalán miért mondta el ezeket Furynak? Ki volt ez a néger, izompacsirta titkos ügynök neki? Nem a barátja, nem az apja, még csak közeli ismerőse sem. Semmi oka nem volt rá, hogy elmondja ezeket.
Semmi.
Felhördült és visszafordult a pult irányába, hogy elkészítse magának azt a kávét, amit már az elején magához kellett volna vennie. Mikor érezte, hogy ez egy kellemetlen és idegőrlő beszélgetés lesz.
Gyakorlatilag még hozzá sem ért a falra csavarozott szekrény kilincséhez, mikor a tarkóját érő nyomásnak köszönhetően a homloka nekicsapódott a szekrény ajtajának.
A fájdalom akkor terjedt szét a koponyájában, mikor már a padlón feküdt. Ideje sem maradt felfogni, mi történik, és a homályos látóterébe beúszott Fury eltorzult arca. A férfi megragadta a vállait, felhúzta a földről néhány centit, majd nekicsapta a padlónak.
Felnyögött.
- Nem így terveztem - hörögte egy hang, ami csak távolról hasonlított a SHIELD igazgatójáéhoz. Igazság szerint, az említett arca is egyre kevésbé hasonlított arra, ami Tony emlékeiben halványan derengett. - De ez is megfelel. Ha már ennyire ostoba vagy.
- Mi a… Jóságos ég! - kiáltott fel, miután kitisztult annyira a látása, hogy észrevegye, hogy a testén ülő személy nem is igazán személy, hanem sokkal inkább valami.
Fekete bőrdarabok hullottak az arcára, ahogy a kabát szétszakadt, amiket aztán szövetek követtek. Egy olyan lény magasodott fölé, aminek a feje leginkább… semmihez sem hasonlított, viszont a teste nyálkás volt. Nagyon. Stark nem találta rajta fogást, viszont komolyabb ismeretségbe sem akart bonyolódni a láthatóan éles és kusza fogsorral, úgyhogy valamit csinálnia kellett.
- Takarodj rólam! - sziszegte, próbálva a lábát kihúzni az óriási súly alól, eredménytelenül. - Hol van Fury? - préselte ki magából. Nem biztos, hogy szóval tudta tartani a rajta trónoló valamit, azonban megért egy próbát. Tekintve, hogy a fizikai erejével nem fogja lenyűgözni.
Lilás sárga szemek néztek le rá, és vagy nem kellett pislognia a lénynek, vagy nem volt szemhéja.
- Mi vettük át a helyét - érkezett ugyanaz a rezonáló, visszhangzó hang. Öblös volt. Tony eldöntötte, hogy első dolga lesz hányni, ha nem hal meg.
- Mi? Ki az a „mi?” És mi az, hogy átvettétek?
A barna, lila foltokkal szórt arc egyre közelebb került az övéhez. Valami büdöset is érzett, bár ez volt a legkisebb baj, mikor a mellkasára nyomódó súlyt kezdte nehezményezni a tüdeje.
- Felfaltuk, hogy a helyébe léphessünk.
Tony szeme elkerekedett.
Nem kedvelte Furyt. De az, hogy megöljék azért, hogy aztán felzabálják… vagy esetleg a megölése nélkül zabálják fel, ez olyasmi volt, amit nem kívánt neki. Őszintén szólva senkinek sem. Az agyát elöntő képektől ráadásul nem tisztult a feje, inkább növekedett a pánikja.
Már éppen azon a ponton járt, hogy ugyan feleslegesen, mert senki sem fogja hallani, ordítozni kezd az életéért, mikor hirtelen suhogást hallott és nedvességet érzett meg az arcán. Vérspricc lehetett, a lényből. Ami csak azért volt nyilvánvaló számára, mert ellenfele fejét átfúrta egy nyílvessző.
Lelökte magáról a testet, ami gyanúsan élénken mozgott a telitalálat ellenére, illetve épp letörte a nyílvessző két végét az otromba karjaival, és az asztal alatt átkúszva megpróbált minél nagyobb távolságot felvenni közte és a valaminek elkeresztelt dolog között.
- Jól vagy? - kérdezte tőle Barton kivételesen nem cinikus hangja.
- Sohasem örültem még ennyire annak, hogy látlak - nyögte, mikor Clint segítőkezét elfogadva talpra vergődött.
- Nyilvánvalóan nem vagy jól - csóválta a fejét a mesterlövész. A következő pillanatban ismét felemelte a kezében tartott íjat és egy másodperc alatt újabb nyílvesszőt helyezett az idegnek feszülve.
A lény éppen feléjük tartott, de Clint lövése visszalökte a pultig. Még kettőnek hála az egyik lába és a karja a szekrényekhez lett szegezve.
- Átlőttem a koponyáját és nem halt meg - morogta Barton. - Mi a fene ez?
- Fogalmam sincs - válaszolta Tony lélegezve két mélyet, ahogy a lilába mélyülő szemek egyenesen őrá szegeződtek. - De mivel megette vacsorára Furyt, és én lettem volna a desszert, amondó vagyok, hogy gyújtsuk fel a rohadékot.
Barton vetett felé egy hosszú, lesújtó pillantást, aztán a sziszegő hörgések közepette, amiket a lény adott ki, leeresztette az íjat és megvonta a vállát.
- A te konyhád.
előző | következő
Író: jarithka
Fandom: Marvel/Avengers
Párosítás: Loki/Tony, mellékpárosként Natasha/Clint várható
Típus: multichapter
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetések: az összes fejezetre vonatkozóan erőszak, trágár beszéd, nem kevés vér, kínzás
Szószám: 5839
Történet: Öt hónap telt el azóta, hogy Manhattan a Chituri és Loki támadásának áldozatává vált. Mindenki azt hitte, hogy ezzel vége, mert vége is kellett volna legyen, Asgard Thor személyében a szavát adta erre. Aztán egy váratlan napon Loki visszatér, de egyáltalán nem úgy, ahogy a Bosszúállók várták volna.
Ajánlás: Azt hiszem, ezt mindenkinek ajánlom, aki lát egy kis fantáziát ebben a párosban :)
Megjegyzés: Egy ideig biztosan nem lesz friss, mert január 21-én van az utolsó vizsgám, és legalább addig muszáj tanulnom, az utolsó kettő elég húzós lesz, előre is bocsánat :) Remélem, azért a hónap végére még össze tudom húzni a következő fejezetet.
Tizenegyedik fejezet - Szerepcsere
Tony Stark hozzászokott, hogy nagyobb közönség előtt szerepeljen. Karizmatikus volt és még hírből sem ismerte a lámpaláz fogalmát. Sosem feszélyezte az, hogy hányan állnak előtte, egy embernek ugyanolyan jól tudott beszélni, mint százezernek. A hírnév és kitüntetett figyelem jót tett az üzletnek. Tony önbizalmát különösebben nem fokozta, ám nem is csökkentette. Egyszerűen… hidegen hagyta. Eljátszott egy szerepet az embereknek, amit a tömeg természetesen megkajált, ahogy azt kellett. Soha senki sem vitatta a tettei mögött rejlő motivációt vagy eredeti célt, ami a rosszabb napjain töprengésre késztette.
Csakhogy olykor olyanok előtt kellett állnia és lehetőleg hihetően hazudnia, legfőképp az ő érdekükben, akik tökéletesen ismerték, és akiket egyáltalán nem lehetett meggyőzni a címlap Tony Starkkal.
Steve Rogers például egy volt ezen személyek közül. Mély szomorúsággal konstatálta, hogy Bruce is ugyanúgy kezdett felnőni mellé, illetve már a bérgyilkos párost sem tudta annyira hülyére venni, mint hajdanán.
A legfőbb kérdés az volt, hogy az utolsó Bosszúállóval miként fog bírni.
Thor azzal nyitotta a beszélgetést a konyhában, miután Tony elrohant és néhány másodperc alatt felöltözött végre, hogy ne mutogassa tovább büszkeségét a láthatóan száznyolcvanas vérnyomással küszködő félistennek, illetve a szőke az ablak betörésével bejutott az épületbe, hogy a falnak vágta az asztalt, ami panaszos hangok kíséretében alkotóelemeire hullott.
Ez elég gyorsan megmutatta a milliomos számára a másik álláspontját. Nem tudta hibáztatni, ő is féltette volna még a fogadott öccsét is önmagától. Különösen, ha a szokásos leánykéréslépést átugorva döngette volna ez a bizonyos önmaga a kistestvért.
Thor miatt a férfinek erősen pedofil érzete támadt önmagától, pedig ez maximum fordítva lett volna igaz. Volt egy olyan érzése, hogy Loki mindössze nagyon jól tartotta magát a korához képest.
- Mondhatok valamit? - tette fel a kérdést óvatosan Tony, mire Thor dühtől villámló szemekkel elbődült.
- NEM! - A milliomos visszavonulóan tett egy lépést hátra és inkább megtartotta magának a megjegyzését azzal kapcsolatban, hogy Thor mennyi hajgumit vehetett volna a pénzen, amennyibe a ripityára tört asztal került. - Mégis miféle játékot űzöl, vasak embere?
Tony nem győzött pislogni a megnevezésen.
- Tudod, a nevem nem azért-
- Loki az öcsém! - tört ki a félistenből, mintha meg sem hallotta volna a másikat, ami valószínűleg pontosan így is volt. - Az, amit műveltél vele, megalázó és sérti Loki becsületét!
- Excusez-moi? A becsületét? - A szőkét egy pillanatra összezavarta, hogy a vele szemközt álló olyan nyelvet használt, amit nem ismert, ezért Tony könnyedén folytatni tudta. Sosem volt még ennyire hálás az éttermekből felszedett, szegényes franciatudásának. - Nem mintha lenne még neki olyan, de ezen inkább ne vesszünk össze. Amit pedig csináltunk, az…
- Nem méltó hozzá! - lépett közelebb hozzá vészjósló, mély hangon beszélve Thor. Tonyt egy kissé feszélyezte a nagyon keménynek és nagyon klopfolónak kinéző pöröly a férfi kezében. Szebb halálnemet is el tudott volna képzelni magának, mint az agyvelője falra kenése. - Loki a fivérem és ezáltal Asgard másik hercege!
- Technikailag nem, hiszen ő ezt a részét tagadja - jegyezte meg Stark, de a kint gyülekező viharfelhők láttán és a testét elérő fuvallatok hatására arra jutott, hogy ezt a témát hanyagolnia kellene. - Nézd, ez valóban nem a legjobb módja volt annak, hogy megtudd, hogy-
- Mióta? - szakította félbe őt Thor.
- Nem lehetne, hogy csak elfelejtsük ezt az egészet?
Tony gyomrától kezdve a tüdején át az egész teste beleremegett abba a dörgésbe, ami nem sokkal később követte az eget keresztülszelő villámot. El kellett ismernie, ez meglehetősen látványos és hatásvadász trükk volt. Kezdte felfedezni a családi vonásokat kettőjük között.
- Nem tudom, pontosan - rántotta meg a vállát. - Talán egy hónapja.
- Egy hónapja?!
Miután Tony szapora tempóban átnavigálta magát és törékeny, halandó testét az asztal romjainak másik oldalára, megmenekült attól, hogy Thor esetlegesen olyat tegyen, amit később mindketten bánnának. Nem mintha a milliomos kételkedett volna abban, hogy amennyiben a szőke valóban bántani akarná, ne tudná megtenni. Valahogy nem voltak azonos súlycsoportban a páncélja nélkül.
- Nem tudom, mit tervez a fivérem, aminek a része ez a kisded, hozzá nem illő játszadozás - mondta Thor egyre inkább mélyülő hanggal és haraggal teli tekintettel -, de tőled ezt nem vártam, Tony Stark. Nem te mondtad nekem azt, hogy nem kellene szemet hunynom mind a fölött, amit Loki Midgarddal tett? - vonta fel a szemöldökét a férfi. - Nálad ezt jelenti a meg nem bocsájtás?
Tonynak az volt ezzel a beszélgetéssel a legnagyobb problémája, hogy mindezt már kis milliószor lejátszotta a fejében, és ezen a ponton sosem jutott túl. Valahol persze szerencsésnek kellett volna éreznie magát, mert ezúttal legalább választ kaphatott a kérdéseire. Másfelől viszont hiába az anyjuk függönyéből varrott díszruha, Thor meglehetősen ijesztő tudott lenni, ha akart.
- Nézd, tényleg nem terveztem, hogy ez lesz, de… Loki ért ahhoz, hogyan használja a nyelvét.
Még éppen időben húzta le a fejét, mikor a nyakába robbant az egész konyhai szekrénysor és a fal egy része a Mjölnirnek köszönhetően.
- Nem úgy értettem! - nyögte ki, miután a poron kívül tiszta levegő is jutott a tüdejébe. - Nem úgy értettem! Francba, tudod mennyi pénzembe fog ez kerülni?!
Nem derült ki, hogy vajon Thor tudja-e, mert a következő pillanatban Tony torka a félisten szorításában találta magát, a férfi háta pedig a falnak préselődött azon a részen, ahol még nem futottak rajta repedések tucatjai.
Thor másik keze a pöröly nyele köré feszült, ahogy gyakorlatilag belehajolt Tony arcába.
- Loki férfi.
- Hidd el, feltűnt - préselte ki magából.
- A ti világotokban lehetséges, hogy elfogadott mindaz, amit tettél, de Asgardban nem. A harcosok oldalán mindig egy szeretett nő áll.
Ebből nem nagyon jöhetett ki győztesen, de az ösztönei azt súgták, jobb lesz, ha kimondja azt, ami először az eszébe jut. A helyzet nem nyújtott neki gondolkozási időt.
- Loki nem harcos - szűrte az összeszorított fogain keresztül Stark. Érezte, hogy Thor ujjai szorosabbra fonódnak a torkán. - Nem vetted még észre, hogy Loki minden, csak nem az, ami te vagy? Még szánt szándékkal keresztbe is akar neked tenni! Emellett… gondolhatod, hogy szívesebben döngetnék valaki mást, de ne mondd, hogy nem látod a hasonlóságot köztük Pepperrel - ironizált.
Megkönnyebbülten kapott levegőért, mikor a talpa végre megint a padlót érte és normálisan tudott lélegezni. Thor arckifejezése semmivel sem látszott derűsebbnek, azonban az életveszély elkerülése rendkívüli kedélyességgel töltötte el Tonyt.
- Nem értelek, Tony Stark.
- Én sem magamat, hidd el. - Nekidőlt a falnak és megdörzsölte a nyakát. Felírta az „Ennyire sose legyél hülye és/vagy részeg” listájára a Thorral való szkanderezést. Még páncélban sem tanácsolta magának. - Nem tudom, hogyan kezdődött. Őszintén. Egyszer csak ott volt, és… Nem erősségem, hogy nemet mondjak arra, ami fizikailag megmozgat. - Ennél finomabban nem tudta volna kifejezni, hogy a kedvenc fánkjait is csupán azért nem használta ízléstelenebb célra az evésnél, mert finomabbak voltak, mint amennyire szexuálisan vonzóak. - Kérdezd meg Peppert, többek közt ezért ért véget a kapcsolatunk mindenféle téren.
Ez nem úgy tűnt, mintha megnyugtatta volna Thort, de a karjait a teste mellé eresztette. Mjölnir veszély ideiglenes elhárítva.
- Loki mindig szerette áthágni a szabályokat - szólalt meg a szőke. - Mindenhol kereste azt, amivel megbotránkoztathatott minket, a családunkat, a társaimat. Volt rá példa, hogy egy csábító nő alakját felvéve férfiakat hálózott be, akik aztán szégyenszemre viselhették a bélyegét annak, amit Loki tett velük.
Tony magában elismerően hümmögött. Nem is tudta, hogy megtisztelve vagy megsértve érezze magát, amiért még csak arról sem tudott, hogy Loki képes nővé változni. Viszont addig nem nyugszik, míg egyszer nem veszi rá őt az átváltozásra.
- Fajtalanság az, amit művelsz, Tony Stark - fordult felé teljes testtel Thor, ami az ő esetében igencsak meggyőző és hatásos mozdulatnak minősült. - Loki talán nem harcos, de nem érdemli azt, hogy megalázzák azzal, hogy egy másik férfi viszi az ágyába. Nem tűröm, hogy ezt műveld vele, bármit is tett hosszú hónapokkal ezelőtt itt.
Szikrázó, bármikor robbanó feszültséggel pumpálódott tele a helyiség, egy zárt, kattogó doboznak tűnt az egész, odakint hiába fogott tombolásba a Thor érzelmei generálta vihar és a szél hiába ölelte át mindkettőjük testét behatolva a lyukon keresztül, amit még a félisten ütött.
Üvegszilánkok és morzsák kavarogtak a levegőben.
- Tudod, semmi olyat nem tettem, amibe az öcséd nem egyezett bele. Egész aranyos tőled, hogy azt hiszed, bármire kényszeríteni tudom Lokit. Naiv, de aranyos.
Tony tisztában volt vele, hogy nem ezt a feleletet akarta hallani a másik, és erre már azelőtt rájött, hogy a szőke megragadta a pólóját, aztán kirántotta magával az ablak hűlt helyén.
---
Tony minden porcikája sajgott, mikor végigszánkázva a nappalin a kanapénak ütődött, majd a bútordarabbal együtt hanyatt vágódott, ennek ellenére elképesztően szórakoztatta az a hang, amit Bruce produkált, mikor a jelenetnek szemtanúja volt. Ez volt az egyetlen szórakoztató része a dolognak, úgyhogy inkább kihasználta.
Letörölte az ajkáról a vért, ami vagy az ínyéből, vagy a felrepedt ajkából származott, még nem tudta megállapítani, hol fájt jobban, aztán nyögve feltérdelt, hogy körülnézzen.
Közte és Thor között akadályként ott állt Banner, illetve mind Steve, mind Clint azzal próbálkoztak, hogy visszafogják a felbőszült szőkét, amiben a mesterlövész eleve vesztes pozícióból indult, a csapat kapitánya pedig egyedül nem sokat tehetett.
- Mi az isten történt? - kérdezte Barton lihegve, amikor Thor végre valahára hajlandó volt megtorpanni.
- Tony Stark, vedd fel a masinád és küzdj meg velem!
Bruce kérdőn meredt a milliomosra, aki megvonta a vállát, és talpra kecmergett, miután úgy vélte, képes lesz anélkül megállni, hogy a térdei összecsuklanának a testsúlya alatt.
- Nem akar a sógorom lenni.
- Tessék? - meredt rá Clint. - Azt hiszem, nem értettem jól.
- Mit műveltél, Tony? - érkezett a kérdés ezúttal Steve irányából.
Ennél drámaibb helyzetet már el sem tudott volna képzelni, viszont abban is biztos volt, hogy amennyiben most kerek-perec kimondja, Thor ismét a torkának ugrik, amit szeretett volna elkerülni és egyre kevésbé a félisten fizikai termete miatt. Ha a szőke beindul, abban mindenki biztos lehetett, hogy Hulk is beleszól a vitába, ezt pedig jobb lett volna kizárni a lehetőségek közül.
Sok választása azonban nem maradt.
Vett egy mély levegőt, és…
- Megdugtam Lokit.
Ugyan másért nem, de Clint elzöldülő arca és Bruce csészealj méretűre tágult szeme miatt megérte megkocáztatni az összeverés opcióját, mint végkimenetelét a napnak.
- Te mégis mennyit vedelsz egy nap, Stark? - hüledezett a mesterlövész. - Vagy mi a francot szívsz?
- Tony, Lokiról beszélünk! - tette hozzá Banner is, az arcán a nyugalomnak még csak híre sem volt. A zaklatott és a megrendült talán helytálló szavak lettek volna a kifejezésre.
- Már Schwarzeneggernek is elmondtam, hogy nem tudom, hogyan történt - mondta védekezően. A négyen egy ellen felállás valahogy nem volt az ínyére, annak ellenére sem, hogy Steve egy szólt sem szólt, mindössze állt Thor mellett és a biztonság kedvéért a kezét még a hozzá közelebb eső méretes karon tartotta.
- Nem? - érdeklődött Clint gúnyosan. - Szerintem nem kell folyamatábrát rajzolnunk, hogy világos legyen. Jézus Krisztus, pont Lokival? Ha már mindenképp férfit akartál, nem lehetett volna mondjuk Bruce?
Tony csak nem bírta ki vigyorgát nélkül azt a gyorsaságot, amivel az említett férfi egy pipacsot megszégyenítő pirosságot öltött magára, és mindkét kezébe beletemette az arcát. Valószínűleg először attól sokkolódott, hogy Lokival vizualizálta őt, aztán pedig saját magával. Tony kíváncsi lett volna, melyik borította ki jobban.
- A magas, vékony személyekre bukom.
- Pepper nem is magas.
- Nem láttad még magassarkúban.
- Nincs jogod Lokihoz érni! - mondta Thor közbevágva és a legkevésbé sem törődve a kis párbeszéddel a másik kettő között. - Egyáltalán nem szereted őt, és-
- Ezt hívják szexnek - osztotta meg vele Tony. - Elhiheted, hogy ő sem omlott a térdeire előttem. Mármint, azért nem, hogy szerelmet valljon.
- Ó, Stark, kussoljál már! - nyögte Barton. - Senki sem kíváncsi a részletekre.
Bruce hirtelen felkapta a fejét és előbb összezavarodva nézett Tonyra, aztán mikor eljutott a belső következtetései végére, mindezt a döbbenet váltotta fel.
- Ezért voltál meztelen, mikor rád találtam a folyosón? - kérdezte hitetlenkedve. - Akkor is épp…?
- Az volt az első és utolsó alkalom eddig - mentegetőzött. A szeme sarkából látta, hogy Thor ennek hallatán sokkal kevésbé tűnt feszültnek. Tonyt ez azért bosszantotta. Mégis mit gondolt, azóta dolgozta Loki hátsóját, hogy a félisten idekerült hozzájuk? Azért elmúlt már negyven, nem tartozott a bagzó nyulak közé. - Különben is, túlreagáljátok. Nem azt mondom, hogy ő a Dalai láma, de nem olyan vészes, mint gondoljátok.
- Végül is, csak Manhattan és néhány száz ember veszett oda miatta - horkantott Clint.
Ez volt az a pillanat, mikor Steve egyetlen szó nélkül fogta magát és kisétált a szobából.
Mindenki meglepetten nézett utána, de Tony egyenesen döbbentnek érezte magát és az elképedéstől néhány másodpercig mozdulni sem bírt. Azután gondolkodás nélkül utána sietett, és próbált nem törődni sem Thor üvöltésével, sem Clint szitkozódásával.
- Hé! Steve, állj már meg!
Ugyan a bokája sajgott, valószínűleg beverhette a kanapéba, mikor egy kis segítséggel nekirepült, ám így is sikerült beérnie a férfit.
Rogers leírhatatlanul fáradtnak tűnt, mikor szemtől szembe kerültek egymással és a milliomosnak volt lehetősége tüzetesebben is megnézni az arcát közelről, és még mindig nem szólt semmit.
Volt valami a szemében, amitől Tony rosszul lett. Hányinger kerülgette tőle.
- Mondj már valamit, Steve! Mégis mi változott? Addig sem omlott össze a világ, amíg nem tudtatok róla, annyi a különbség, hogy most már ti is tudjátok.
Steve karba tette a kezét és egy pillanatra lehajtotta a fejét, míg vett egy mély lélegzetet, hogy anélkül nézhessen fel az előtte állóra, hogy az arca bármiféle támpontot nyújthatna neki.
- Mit akarsz, mit mondjak? - érdeklődött fásultan. - Miért akarod, hogy egyáltalán mondjak valamit? Rendszerint úgy sem változtat semmin az, amit mondok.
Ez nagyon jogos megjegyzés volt és pontosan ezért fájt jobban, mintha a szőke valami olyasmit vágott volna a fejéhez, aminek egyáltalán nem volt alapja. A másik dolog, ami iszonyatosan zavarta, az volt, hogy Steve nem emelte fel a hangját. Nem kiabált, nem üvöltötte le az őszülő haját a fejéről, csendes volt. Tony jobban tudta volna kezelni a kiabálást.
- Mondd azt, hogy elcsesztem - tárta szét a karját. - Vágd a fejemhez, hogy egy önző fasz vagyok, és sohasem gondolkodom.
- Egyik sem lenne teljesen igaz - mondta Steve egyszerűen. - Tedd, amit jónak látsz, Tony. Úgyis folyton azt teszed, amit akarsz. Ha neked Loki kell, akkor mindent figyelmen kívül hagyva őt fogod megszerezni.
Ezzel az utolsó, éles sajgást maga után hagyó kijelentéssel elsétált Tony mellett, aki ökölbe szorított kézzel állt és az utolsó morzsákat, amik az akaraterejéből maradtak, összeszedte, hogy ne forduljon Rogers után.
Rájött, hogy mit látott a kék szemekben, ami annyira zavarta.
Csalódottságot. Steve csalódott benne, olyannyira, hogy már ordítozni sem maradt kedve vele, és Tony sok mindent elbírt viselni, sok minden felett szemet tudott hunyni, azonban a csalódás nem tartozott ezek közé.
Egy perc csendes magány után úgy döntött, tesz valami hasznosat is. Pofán veri Lokit.
---
- Szándékosan csináltad! - közölte ingerülten, mikor gyakorlatilag berobbant Loki szobájába, aki ezúttal is az ágyán ült, viszont olvasás helyett csak maga elé meredt. Egészen addig persze, amíg Tony félbe nem szakította ebben.
Szórakozottan nézett rá.
- Természetesen.
- Miért? - kérte számon a milliomos. - Mégis mire volt ez jó?
- Előbb-utóbb meg tudták volna, Anthony - mondta lassan és idegesítően nyugodtan a fekete hajú, miközben oldalra fordult, hogy lecsúsztassa az ágyról a padlóra a lábait. - Felesleges lett volna odázni a pillanatot.
- Odázni a pil- Te seggfej! Gondolod, hogy ez volt a legjobb módja annak, hogy rájöjjenek? Hogy a farkamon illegeted a segged, miközben Thor figyel minket? Miért nem szóltál, hogy jön? Tudtad, hogy jön, nem?
Loki nem válaszolt, viszont álló helyzetbe emelkedett, majd mikor megfordult, láthatóvá vált az elégedett vigyora. Tony képes lett volna megfojtani abban a pillanatban, élete legjobb szexe ide vagy oda. Még hangulatos is lett volna a mauzóleum hangulatú szobában a gyertyák fénye alatt.
- Azt teszem, amit akarok - mormogta a mágus a bizonytalanság legelhanyagolhatóbb jele nélkül. Az arca megint nagyon közel volt Tonyéhoz, aki ismételten csak késve döbbent rá, hogy már megint kettesben van Lokival egy olyan helyen, ahol senki sem keresné egy ideig. - Elégtételt akartam venni.
A férfi kétkedve felnevetett.
- Te? Elégtételt? Mégis miért?
- Anthony.
- Loki.
- Kiengesztelhetsz - dobta fel könnyedén a lehetőséget, mintha nem is véresen komoly párbeszéd zajlana közöttük (Stark csak nem akarta elfogadni a tényt, hogy egyikük valóban nem tekintette annak), és Tony felfedezte azokat a fürgén ide-oda táncoló fényeket a zöld íriszben. Loki szórakozott rajta, méghozzá rendkívül jóízűen.
- Előbb elárulnád, miért kéne nekem kiengesztelni téged? - vonta fel a szemöldökét. Beszélgetőpartnere csak nézett rá, viszont egyre szembetűnőbb jelei voltak annak, hogy a türelme végét járja. Egyre több ránc jelent meg a homlokán és az ajkai is vékony vonallá préselődtek. - Tehát nem. Akkor mit akarsz? A szexet felejtsd el egy időre. Mindenki baszogat, átvitt értelemben, amiért kikezdtem veled, elég ez is jelenleg.
Loki lassan biccentett, bár nem tűnt megbántottnak. Tony megkockáztatta, hogy ezúttal tényleg nem az volt a célja, hogy összegyűrjék az ágytakarót, ez esetben azonban felmerül a kérdés, hogy mi? Ha nem dugtak, akkor egymás torkának ugrottak. Nagy valószínűséggel a lepedőn kívüli kommunikáció esélye közöttük elenyésző szintet kopogtatott.
A félisten tett egy lépést hátra és leült az ágy szélére. Hosszú szempilláin keresztül nézett fel Tonyra.
- Mi mindent tennél meg a társaidért, Anthony?
Ennél még az sem lepte volna meg jobban, ha Loki bejelenti, hogy úton van a trónörökös. Valahol ez is érdekes dolgokat árult el önnön mentális állapotáról.
- Hajlandó lennél meghalni azért, hogy őket mentsd? - kérdezte a mágus, mikor nem kapott választ. A milliomos érezte, hogy kiül az arcára az a merev kifejezés, amivel az elborzadását próbálta leplezni, kisebb-nagyobb sikerekkel.
- Ez most beugratós kérdés?
- Hogyne lennél - mosolygott hidegen Loki válaszolva Tony helyett a saját kérdésére. - Ők hajlandók lennének megtenni érted ugyanezt?
Gyűlölte Lokit. Minden egyes alkalommal, amikor a férfi olyasmiket dobott, valósággal taszított a képébe, amiket önmagának szokott szegezni a tükör előtt állva. A legrészegebb, legelbaszottabb pillanataiban.
Tony nem azért volt szétcsúszott, mert ivott. Azért ivott, mert szétcsúszott volt, és ez volt az a különbség, ami fölött mindenki szemet hunyt. Pepper ismerte őt a legjobban a világon, de még a nő sem vette észre, hogy gond van, amikor haldoklott. Egy bunkót látott, és nem a férfit, aki kétségbeesetten kiabált segítségért.
- Anthony - siklott a tarkójára Loki selymes hangja. - Mondd ki. Mindketten tudjuk, hogy tudod a választ.
- Akkor minek kérdezed? - nézett rá fásultan. - Miért játszadozol velem, Loki?
A férfi ismét felkelt ültéből és ezúttal nem állt meg addig, míg nem küzdte minimálisra a közöttük lévő távolságot. Semmit sem segített az érzés Tonyn, hogy a másik megint fölé magasodott.
- Tudnom kell, számíthatok-e rád, Anthony.
Újabb homlokráncolás.
- Nem értem.
- A jó hazug - simította végig a kézfejét Tony ragyogó reaktorán - ismérve nem az, hogy képes mindenkit megtéveszteni. Természetesen ez is hozzátartozik, ám a lényeg, Anthony… hogy magadnak sosem hazudsz. Az szánalmassá tesz.
Nagyjából úgy érezte magát, mintha Loki felképelte volna. Különösen azután, hogy a félisten elfordult tőle, és átment a szoba másik felébe, hogy elvegyen a polcról egy rendkívül poros és vastag könyvet.
- Ó, és amennyiben legközelebb is a rosszabb minőségű italodból kínálsz meg a jobb helyett, én sem csak meggyógyítom a fejsebedet.
Kétféle reakciót eredményezett ez a kijelentés. Egyrészt Tony a fejéhez kapta a kezét, amin már nem volt ott a vágás, és ennek a ténye kissé meglepte, mert fel sem tűnt neki, hogy instant orvosi kezelést kapott a szexszel együtt, másrészt pedig varázslatosan hátborzongatónak találta, hogy Loki illatból megmondott négyszázötven dollár különbséget.
- Sosem gondolkoztál még azon, hogy nyomozó kutya legyél?
A könyv gerince pontosan a homloka közepén találta el.
--
Az élet a következő pár napban valóságos szappanoperává vált a toronyban. Steve mindent megtett azért, hogy ne túl feltűnően, de annál eredményesebben kerülje Starkot, aki pedig ugyanezt a bizarr táncot lejtette Thorral, aki még mindig szíjat akart hasítani a hátából, amiért elvette az öccse nem létező és egyáltalán nem tiszta szüzességét. Clint az érzelmi vihartól kézzel-lábbal próbálta óvni Natashát, aki úgy döntött, kijön végre a gyengélkedőről, plusz megakadályozni, hogy Tonyval egy helyiségbe kerüljenek, bár tény és való, hogy a macerálást és szándékos bunkózást abbahagyta. Bruce pedig újra kerülni kezdte Lokit.
Ezen az egészen pedig nagy eséllyel pont Loki szórakozott a legjobban.
Azt gondolták, a helyzet komikumát már nem lehetett növelni semmivel, és ekkor jött az élet, akár egy repedtsarkú kurva, hogy rácáfoljon a naiv elgondolásra: megjelent az ajtajuk előtt egy rég nem látott ismerős.
Tony éppen JARVIS szoftverein futtatott egy ellenőrzést, illetve rendszerfrissítés. Ezt a műveletet évente kétszer szokta elvégezni, mert egyrészt szükséges, másrészt inkább nélkülözi őt kétszer négy-öt órára egy évben, minthogy beüssön valami, aminek senki sem örülne. Például egy teljes leállás vírusveszély miatt harchelyzetben.
Ennek fényében viszont a tornyon belüli kommunikációs rendszer is leállt ideiglenesen, mivel azt teljes mértékben JARVIS vezérelte. Mégis megugrott ültében, mikor megszólalt a mobilja az asztalon egy halom csavarhúzó és körülbelül két kiló vezetékköteg alatt.
- Nagyon remélem, hogy fontos - morogta Tony, miközben a holmik felét a padlóra juttatva sikerült kiásnia a káosz mélyéről a telefont, amin Bruce arcképe villogott ütemesen. - Ajánlom, hogy fontos legyen, Brucie - mondta a meztelen válla és az arca közé szorítva a mobilt, mikor fogadta a hívást.
- Tony, fel kén-- Brucie? - Banner hüledező hangja nem kicsit dobta fel Tony hangulatát. Elvigyorodott. - Tudod mit? Nem érdekel. Fel kéne jönnöd.
- Miért? Loki felgyújtotta Thor loknijait, amiért az a hippi megpróbált a barátság jelképező koszorút fonni neki virágokból?
- Nem--
- Akkor nyilván beleuntatok abba, hogy kis körben csócsáljátok a magánéletem.
- Tony, befognád egy percre? - kérdezte Bruce egy fiát kioktató, türelmét vesztett apuka hangsúlyával. Stark természetesen azonnal elhallgatott. Már maga a tény meglepetésként érte, hogy Bruce diplomatikusan, de gyakorlatilag azt mondta neki, hogy kussoljon. - Nem örülök neki, hogy Lokival… kavarsz, főleg nem a kapcsolatod feláldozásával Pepperrel, de már hozzászoktam, hogy te nem úgy működsz, mint az emberiség maradék része. Nem örülök, de nem foglak ezzel szembesíteni minden alkalommal, amikor beszélünk. Tisztáztuk végre? Mondhatom, amit akartam?
- Csupa fül vagyok, Mr. Banner - köszörülte meg a torkát Tony, a szemével keresve az elhagyott trikóját. Jobb volt ez elfoglaltságnak, mint megmondani a professzornak, hogy mennyire hálás neki. Nem mintha a ruhák csak úgy leugráltak volna a testéről a műhelyében munka közben, de nem volt éppen egyszerű meló a hegesztés és vezetékek összekapcsolása. Jobban ment kevés rétegben. - Áruld el, mihez kellek odafent, amit nem tudok megoldani ide lentről.
Már a néhány másodperces csendből is sejtenie kellett volna, hogy valami komoly válasz érkezik. Kellett volna.
- Visszatért. Itt van Fury.
Mindössze azért nem ejtette el a telefont döbbenetében, mert már gyakorlottan kapott meg észveszejtő híreket mobilon keresztül.
---
Nick Fury megjelenésének az volt az áldásos hatása, hogy mindenki egy kicsit megfelejtkezett arról, hogy Tony kivel kufircolt éppen. Vagyis a milliomos anélkül tudott egy légtérben tartózkodni Thorral és Bartonnal, hogy Thorin és Legolas a vérét vették volna. Egy kicsit érzékenyebben érintette Natasha jelenléte, de mivel a nő még csak egy rosszalló vagy megvető pillantást sem küldött felé, úgy döntött, nem festi az ördögöt a falra.
Különben is, még Steve furcsán hűvös arca sem tudta meghatni, miközben Furyval kellett farkasszemet néznie. Tony véleménye szerint pedig ez elég kiegyenlítetlen küzdelem volt. Ami a szemek számát illette.
- Visszatért a sziesztáról, Nick? - érdeklődött a férfi, mikor senki más nem vette a fáradtságot, hogy valahogy elindítsa ezt a meglehetősen kínosnak ígérkező beszélgetést. Szerencsére Lokinak sem híre, sem hamva nem volt, és Stark örült volna, ha ez így is marad. Az Avengers Toronyban történtek után nem szívesen engedte volna Hook Kapitányt az elkanászodott Pán Péter közelébe.
- Stark - húzta gunyoros mosolyra az ajkait a bőrkabátos férfi.
- Főnök - lépett előrébb Clint, az arca olyan zavarodottságot tükrözött, mint amit a vörös hajú nő is érezhetett. - Ne vegye tolakodásnak, de…
- Nem veszem - vágott a szavába az igazgató. - Ennek ellenére sem jogosult arra, hogy kérdéseket tegyen fel nekem, Barton. - Clint arca nagyon gyorsan jellemtelen, érzelemmentes kifejezésbe rendeződött, de a szemén látszott, hogy a válasz keménysége meghökkentette. - Őszintén szólva, egyikük sem.
- Mégis mitől került zabszem a seggébe? - vonta fel a szemöldökét Tony.
- Zabszem? - kérdezte értetlenül Thor, de Steve leintette, hogy várjon.
Fury le sem vette egyetlen ép szemét a milliomosról, aki gond nélkül állta a tekintetét. Semmivel sem tartozott a néger férfinek. Az égvilágon kívül semmivel sem. Fury viszont lógott neki egy hatalmas bocsánatkéréssel, amiért az egyik embere vállon lőtte és több anyagi kárt is okoztak a tornyában, aminek a javítása még be sem fejeződött.
- Hol volt eddig? - tette fel Barton kérdését ismét. - Nem vagyunk a kis csicskái, Fury, akik szó nélkül beveszik minden marhaságát. Talán Clint igen, de a jobb napjain ő sem.
A szoba kialakításából adódóan úgy álltak, hogy Tony került a csapat élére, és velük szemben állt Fury, akár egy baljósló, keserűséget ígérő ómen. Sosem arról szólt ez az egész, hogy dacolnának a rendszerrel és nem fogadnának szót. A Bosszúállókat gyakorlatban Steve fogta össze, a SHIELD-en keresztül pedig Fury. Tony sosem volt jó a behódolásban, és azt is mindig tudta, ha valakinek vaj volt a füle mögött. Furynak jelenleg pedig egy kockamargarinnyi csorgott le a tarkóján.
A férfi még csak meg sem rezzent a tiszteletlen hang és fogalmazás hallatán, mindössze egy apró mosoly költözött a szájára.
- Nekem is lenne egy-két kérdésem, Stark.
- Meg is lepett volna, ha nem - horkantotta. - No, ki vele?
- Úgy vélem, tanácsosabb lenne ezeket négyszemközt megbeszélni.
Ezen a ponton lépett a milliomos mellé (noha egyetlen másodpercet sem vesztegetett arra, hogy Tonyra nézzen) Steve, és nem is habozott, hogy hangot adjon annak a kétségnek, ami ott ült Tony tarkójának leghátsó zugában is. Nem félt a SHIELD igazgatójától, de a rejtélyes eltűnése után az igazat megvallva a legkisebb porcikája sem kívánt kettesben maradni vele. Különben sem sültek el mostanában túlzottan szerencsésen azok a beszélgetései, amiket négyszemközt folytatott valakivel. Olykor még maga a beszélgetés sem valósult meg.
- Bármi, ami Tonyra tartozik, ránk is tartozik - mondta Furynak a szőke. Habozás nélkül kapta meg a lesújtó feleletet.
- Ezt nem az ön tiszte eldönteni, Kapitány. Stark, menjünk!
A parancsot kapó felvonta mindkét szemöldökét, a csodálkozástól a homloka közepén kötöttek ki. Steve szintén nem úgy nézett ki, mint aki a helyzet magaslatán van, a többiek pedig hallgattak. Valószínűleg ők még annyira sem értették, mi történik.
- Kap húsz percet, Fury - adta be a derekát végül, és elindult a kijárat felé. - Sűrítse össze, amennyire lehet, mert még nekem is van egy előadandó beszédem.
A maradék öt Bosszúálló kétkedéssel és némi aggódással nézett a páros után, és Clint nem is bírta szó nélkül hagyni, amint bezáródott mögöttük az ajtó, Rogershez fordult.
- Valami nincs rendben. Valami gáz van, Steve.
- Tudom - túrt bele az amúgy is kócos tincseibe. - Fury úgy tesz, mintha minden rendben volna, és ez nem vall rá.
- Az sem, hogy csak úgy a semmiből megjelenik itt - ingatta a fejét Natasha karba tett kezekkel. - Coulson után Hill lett a személyi utánfutója, legalább őt magával viszi mindenhova.
- Utánuk kell mennünk - jelentette ki Thor.
- Ne, meg kell tudnunk előbb, hogy mit akar Fury! - ellenkezett Steve, de az idegességtől ő sem tudott normálisan vagy egészen racionálisan gondolkozni. Általában a megoldások halma felsorakozott a fejében, és neki csak azt kellett átrágnia, melyik járna a legtöbb haszonnal és legkevesebb vesztességgel, ám most képtelen volt rendszerezni mindazt, amit tudott. - Esetleg JARVIS…
- Nem jó - szólt közbe rögtön Bruce. - Tony lekapcsolta JARVIS központi rendszerét, mert frissíti a programját. Néhány órás procedúra, de addig nincs belső kommunikációs rendszer az épületben és a videókamerák sem működnek, csak Tony asztalánál, mert azokat is JARVIS üzemelteti.
Úgy tűnt, zsákutcába jutottak. Egyikük sem tudott hirtelen jobb ötlettel előrukkolni, pedig minden egyes másodperccel csökkent az idejük, amit habozással tölthettek.
Clint frusztráltan felnyögött, majd ő is elindult az ajtóhoz.
- Hová mész? - kérdezte Steve hökkenten.
- Megnézek valamit.
- De…
- Nem csinálok hülyeséget - nézett hátra a válla felett. Megakadt a pillantása Natashán, aki egy szót sem szólt, de a szemében ott ült a „Mire készülsz, Clint?” kérdés. - Mindjárt visszajövök. Figyeljetek addig Natashára, oké?
---
A leggroteszkebb az volt az egészben, hogy Fury nem szólt egy szót sem, amíg mentek. Tonyt a frászt kerülgette a csiklandós érzéstől, ami a hátán zongorázott le-föl attól, hogy Fury ott sétált mögötte és egész idő alatt bámulta. A szőrpihéket a tarkóján, de akkor is.
Ez elérte, hogy még kevésbé akarja a laborja közelébe vinni őt. Egyrészt volt néhány dolog ott, amit még Furynak sem kellett látnia, új fejlesztések és mindenekelőtt a számítógépe. Ő nem tartozott azok közé, akik a titkai közelébe engednek olyanokat, akiket nem kéne. Másrészt pedig az ő hálószobája és műhelye volt legközelebb Loki szobájához, és ha ez még nem lett volna elég, az LS-200 üzemen kívül helyezése óta a félisten úgy járt-kelt ott, mintha muszáj lett volna neki. Nem kísértette a sorsot.
Kizárásos alapon maradtak a semleges területek a tornyon belül. Úgy döntött, a konyha tökéletes lesz. Legrosszabb esetben leüti Furyt egy bögrével. Amennyiben rosszra fordulnak a dolgok, persze.
Amint átlépték a küszöböt, az igazgató megköszörülte a torkát a háta mögött.
- Hol van Loki?
- Semmi körítés vagy felvezetés, mi? - füttyentett Tony elismerően. Kávéra volt szüksége. Sokra.
- Stark.
- Remek helyen van, Nick, ne aggódj - közölte hátra sem pillantva. - Mivel legutóbb kicsit rosszul indítottál nála, szerintem nem kellene erőltetni ezt a nagy találkozást. Loki jó helyen van ott, ahol van.
Tony nem tudta eldönteni, miért is védi pontosan gondolkodás nélkül a félistent. A bűntudata miatt, amiért nem akar még egyet belerúgni Thorba? Esetleg New York lakói érdekében? Hiszen, amennyiben Loki bekattan, nagy eséllyel rengetegen fognak megsérülni. Vagy talán pont Loki miatt…? Elég hülyén hangzott, hogy nem akarta elveszíteni, mert a szex nem minden, de tény, hogy abban az esetben, ha választás elé került volna, talán nem Fury oldalára billent volna a mérleg.
- Kérdeztem valamit, Stark. Beszélnem kell Lokival.
- Mi okból? - perdült meg a tengelye körül a férfi. Nekidőlt a pultnak és kérdőn felvonta a szemöldökét. - Engem nem hatsz meg ezzel a rossz zsaru színészjátékkal, úgyhogy akár ugorhatnánk is. Addig nem adok válaszokat, míg én nem kapok párat.
Nem teljesen volt meggyőződve afelől, hogy sikerült meggyőznie verbális csatája hírhedt ellenfelét, viszont az azonnali reakció hiánya azt jelezte, hogy volt esélye.
Fury mindkét karja az oldala mellé hullott, mielőtt tett pár lépést Tony felé, aki alig észrevehetően a pultra csúsztatta a kezeit a teste két oldalán. Valami még mindig nagyon nem volt rendben, és készen akart állni arra, ha esetleg gyorsan kell távoznia a pozíciójából.
- Mindig is irritált a viselkedésed - vetett oda neki Fury. - Zseniális koponya vagy, ahogy az apád is az volt, de hozzá sosem érhetsz fel. - Tony összeszűkítette a szemét. - Mégis mit tettél te le az asztalra? A csodás páncélodon kívül természetesen, ami valljuk be, inkább fegyver mintsem páncél. A reaktort, ami életben tart. Ha belegondolsz, mindkettőt önös érdekből készítetted el. Az egyiket azért, hogy életben maradj, a másikat azért, hogy kiszabadulj a terroristák fogságából. Színesre festetted, mert nem bírod ki, hogy ne figyeljenek rád. Mit tett apád? Fegyvereket fejlesztett ki, hogy Amerika megnyerje a második világháborút. Nem békeidőben szórta el őket a világban, mint ahogy te tetted. - Stark végignyalt az alsó ajkán. Tudta, hogy nem szabad figyelnie arra, amit Fury mond, de… Az az átkozott faszkalap bakanccsal taposott azon a rejtett tüskén, amiről azt hitte, épp elég mélyre ásta ahhoz, hogy ne találjanak már rá az emberek. - Találmányokat adott, amik abban az időben elképesztőek voltak, és a segítségével létrejött a világ első és egyben utolsó szuperkatonája.
Tony lehajtotta a fejét, vett egy mély levegőt, aztán felnézett Furyra, aki ugyan nem mosolygott, de az elégedettség csak úgy csöpögött az arcáról.
- Pofa be.
- Csak nem érzékeny pontra tapintottam?
- Kurvára, de arra tapintottál, és ezzel tisztában is vagy! - emelte fel a hangját a milliomos. - Szerinted nem tudom, hogy Steve az apám gépeinek a csodája? Szerinted hányszor hallgattam meg az „Anthony, menj a szobádba, sok dolgom van” szöveget, mert éppen tetves térképek fölé görnyedt, hogy hol nem kereste még Amerika Kapitányt a Csendes-óceánban?
Egyáltalán miért mondta el ezeket Furynak? Ki volt ez a néger, izompacsirta titkos ügynök neki? Nem a barátja, nem az apja, még csak közeli ismerőse sem. Semmi oka nem volt rá, hogy elmondja ezeket.
Semmi.
Felhördült és visszafordult a pult irányába, hogy elkészítse magának azt a kávét, amit már az elején magához kellett volna vennie. Mikor érezte, hogy ez egy kellemetlen és idegőrlő beszélgetés lesz.
Gyakorlatilag még hozzá sem ért a falra csavarozott szekrény kilincséhez, mikor a tarkóját érő nyomásnak köszönhetően a homloka nekicsapódott a szekrény ajtajának.
A fájdalom akkor terjedt szét a koponyájában, mikor már a padlón feküdt. Ideje sem maradt felfogni, mi történik, és a homályos látóterébe beúszott Fury eltorzult arca. A férfi megragadta a vállait, felhúzta a földről néhány centit, majd nekicsapta a padlónak.
Felnyögött.
- Nem így terveztem - hörögte egy hang, ami csak távolról hasonlított a SHIELD igazgatójáéhoz. Igazság szerint, az említett arca is egyre kevésbé hasonlított arra, ami Tony emlékeiben halványan derengett. - De ez is megfelel. Ha már ennyire ostoba vagy.
- Mi a… Jóságos ég! - kiáltott fel, miután kitisztult annyira a látása, hogy észrevegye, hogy a testén ülő személy nem is igazán személy, hanem sokkal inkább valami.
Fekete bőrdarabok hullottak az arcára, ahogy a kabát szétszakadt, amiket aztán szövetek követtek. Egy olyan lény magasodott fölé, aminek a feje leginkább… semmihez sem hasonlított, viszont a teste nyálkás volt. Nagyon. Stark nem találta rajta fogást, viszont komolyabb ismeretségbe sem akart bonyolódni a láthatóan éles és kusza fogsorral, úgyhogy valamit csinálnia kellett.
- Takarodj rólam! - sziszegte, próbálva a lábát kihúzni az óriási súly alól, eredménytelenül. - Hol van Fury? - préselte ki magából. Nem biztos, hogy szóval tudta tartani a rajta trónoló valamit, azonban megért egy próbát. Tekintve, hogy a fizikai erejével nem fogja lenyűgözni.
Lilás sárga szemek néztek le rá, és vagy nem kellett pislognia a lénynek, vagy nem volt szemhéja.
- Mi vettük át a helyét - érkezett ugyanaz a rezonáló, visszhangzó hang. Öblös volt. Tony eldöntötte, hogy első dolga lesz hányni, ha nem hal meg.
- Mi? Ki az a „mi?” És mi az, hogy átvettétek?
A barna, lila foltokkal szórt arc egyre közelebb került az övéhez. Valami büdöset is érzett, bár ez volt a legkisebb baj, mikor a mellkasára nyomódó súlyt kezdte nehezményezni a tüdeje.
- Felfaltuk, hogy a helyébe léphessünk.
Tony szeme elkerekedett.
Nem kedvelte Furyt. De az, hogy megöljék azért, hogy aztán felzabálják… vagy esetleg a megölése nélkül zabálják fel, ez olyasmi volt, amit nem kívánt neki. Őszintén szólva senkinek sem. Az agyát elöntő képektől ráadásul nem tisztult a feje, inkább növekedett a pánikja.
Már éppen azon a ponton járt, hogy ugyan feleslegesen, mert senki sem fogja hallani, ordítozni kezd az életéért, mikor hirtelen suhogást hallott és nedvességet érzett meg az arcán. Vérspricc lehetett, a lényből. Ami csak azért volt nyilvánvaló számára, mert ellenfele fejét átfúrta egy nyílvessző.
Lelökte magáról a testet, ami gyanúsan élénken mozgott a telitalálat ellenére, illetve épp letörte a nyílvessző két végét az otromba karjaival, és az asztal alatt átkúszva megpróbált minél nagyobb távolságot felvenni közte és a valaminek elkeresztelt dolog között.
- Jól vagy? - kérdezte tőle Barton kivételesen nem cinikus hangja.
- Sohasem örültem még ennyire annak, hogy látlak - nyögte, mikor Clint segítőkezét elfogadva talpra vergődött.
- Nyilvánvalóan nem vagy jól - csóválta a fejét a mesterlövész. A következő pillanatban ismét felemelte a kezében tartott íjat és egy másodperc alatt újabb nyílvesszőt helyezett az idegnek feszülve.
A lény éppen feléjük tartott, de Clint lövése visszalökte a pultig. Még kettőnek hála az egyik lába és a karja a szekrényekhez lett szegezve.
- Átlőttem a koponyáját és nem halt meg - morogta Barton. - Mi a fene ez?
- Fogalmam sincs - válaszolta Tony lélegezve két mélyet, ahogy a lilába mélyülő szemek egyenesen őrá szegeződtek. - De mivel megette vacsorára Furyt, és én lettem volna a desszert, amondó vagyok, hogy gyújtsuk fel a rohadékot.
Barton vetett felé egy hosszú, lesújtó pillantást, aztán a sziszegő hörgések közepette, amiket a lény adott ki, leeresztette az íjat és megvonta a vállát.
- A te konyhád.
előző | következő