[Tr.fanfic] Káros szenvedélyem magja
Író: bloodism
Fordította: jarithka
Fordítás történt: angolról magyarra
Fandom: Supernatural
Párosítás: Destiel (Dean/Castiel)
Besorolás: NC-17
Típus: one-shot
Figyelmeztetések: szexuális helyzetek, enyhe erőszak, enyhe vérjáték [ford.m: és enyhe káromkodás]
Rövid történet: Miután véletlenül fény derül Castiel hajtépő fétisére, Dean képtelen rá, hogy megállja a kis angyal szekálását - akármikor, ha alkalom nyílik rá. Mindez csak játék és szórakozás, amíg Castiel a saját kezébe nem veszi a dolgok irányítását…
Fordítói megjegyzés: Ez az első SPN fordításom, de nagyon élveztem, ráadásul az írónő hihetetlenül jó történeteket ír, úgyhogy nem kizárt, hogy a jövőben még mazsolázok tőle :D A bónusz egyértelműen a hajtépési fétis, ami igencsak kedves a szívemnek. Igen, rossz vagyok XD
Ti emlékeztek, mikor postoltam utoljára bármi fordítást? Én sem.
Eredeti történetet megtaláljátok itt: katt
Mindössze egy kis véletlen.
Amikor Castiel a tökéletes kezeivel rámarkolt Dean bőrkabátjának gallérjára és majdnem minden erejét felhasználva nekivágta a sikátor nyálkás falának, Dean lélegzete elakadt és ösztönösen hunyorítani kezdett. Nem tudott azokba a hatalmas, átható, kék szemekbe nézni, amikor annyira közel volt hozzájuk. Nem, mikor tudta, hogy átverte őt - elárulta a barátját.
Az ajka lüktetett, az arca égett, viszont nem hagyhatta, hogy Castiel csak úgy eltűnjön. Ő Dean Kibaszott Winchester, aki leszarja mások véleményét, különösen az idióta, felidegesített angyalokét. Tehát fordított magukon, a keze pedig végigszaladt Cas testén, hogy valahol fogást találjon rajta. Mikor rábukkant a borzas, összekuszált tincsekre Cas tarkóján, a férfi szeme a másodperc tört része alatt elkerekedett.
Dean nehezen lélegzett, rohadtul dühös volt, de nem foglalkozott vele - ó, hisz elkapta Cast! Cast, aki képes lett volna úgy elhajítani, mint egy rongybabát, és aki ehelyett csak állt, fejét hátradöntve, miközben a torka minden egyes nyelésnél nagyot mozdult. Dean szemei követték a mozdulatokat, majd még szorosabbra vonta a fogását a hajszálakon, mielőtt rántott volna rajtuk.
- Sohasem kértem tőled, hogy adj nekem mindent, Cas! A te választásod volt.
A hangja feszült volt, magas, ideges, emellett, amikor Cas kerülte a pillantását, beletépett a hajába, hogy rákényszerítse őt arra, hogy ránézzen. Ahogy a tekintetük találkozott, Dean visszahőkölt, egy pillanat alatt. Akár egy vízzel töltött lufi - a felgyülemlett stressz és düh eloszlott, bénultan állt Cas előtt, a tombolás köde felszállt a szeméből.
Mert francba is, már tökéletesen értette. Cas pupillái kitágultak, ő maga meg levegőért kapkodott: a sápadt ajkak elváltak egymástól és éhesen könyörögtek oxigénért. Dean lazított a szorításán a szerteszét álló tincseken, és látta, ahogy Cas vállai szinte előreestek a megkönnyebbüléstől. Aztán visszanyomta a kezét oda, ahol előzőleg volt, és olyan erőset rántott a férfi haján, amilyenre csak képes volt anélkül, hogy kitépjen a tincsekből.
Cas szemei zavarodottságtól és vágytól kerekedtek el ismét, a mellkasa megfeszült, testét pedig a nedves téglákhoz passzírozta. Dean megengedett magának egy fújtató nevetést és megrázta a fejét.
- Te perverz kis rohadék.
Aztán végre eleresztette őt és hátrébb lépett. Cas előreesett, azok a kibaszott szemek egy pillanatra sem szakadtak el Dean arcától. Utóbbi elfordult és végigfuttatta egyik kezét az arcán, és finoman összerándult, amikor az ujjai durván átszaladtak felrepedt ajkán.
Tehát Cas meleg. Szuper. Valahogy sejtette.
De a hajtépés? Francba, ez valami olyasmi volt, aminek ismerete nélkül is nyugodtan tudta volna élni az életét.
- Dean-
- Mindenkinek megvan a maga elmebaja, Cas. Csak röpítsd haza a seggünk.
És szinte rögtön megérezte a puha érintést a vállán. Visszakerültek Bobbyhoz.
-
Megint megcsinálta.
Szerette volna azt mondani, hogy nem volt szándékos, de az Isten verje meg, túlságosan csábító volt ahhoz a helyzet, hogy ignorálni tudja. Cas velük ücsörgött egy útszéli presszóban, az arckifejezése merengő volt. Dean Samet heccelte azzal, hogy a negyven éves pincérnőjüket stíröli, majd a pillantása egy másodpercre Casre siklott.
Tálcán kínálta magát a lehetőség - egy kis darab száraz sár keveredett a rövid tincsek közé a feje hátsó részén. Deannek fel sem tűnt, hogy a mondat közepén hallgatott el és még Sam is küldött felé egy jól szórakozó pillantást. Cas szemei ködben úsztak, nem egészen lehetett tisztában a környezetével. Legalábbis fizikailag semmiképp sem.
Pokolba is, kérdezték volna meg őt, miért tette, és nem tudott volna választani adni rá. Szerette az emberek határait feszegetni és az egyetlen nyilvánvaló határ, ami Casszel kapcsolatban felkínálkozott, a hajtépési fétis volt. Ezért kiegyenesedett, az ujjai rátaláltak a piszokra, körbefonták, aztán kihúzták a hajszálak közül.
Cas gyakorlatilag megugrott ültében, és ó, most már kétséget kizáróan velük volt. Felrántotta a kezét, hogy egy majdhogynem fájdalmas szorításba ragadja Dean csuklóját, és a szeme, ó, Jézus, vakító és olyan vad volt.
- Dean - morogta figyelmeztetően. A férfi beharapta az ajkait, hogy visszafogja a kuncogását, de csak kibuggyant belőle.
- Hé, ember, sár volt a hajadban. Csak segíteni akartam.
Cas nem vette be - nem volt ember és ugyan naiv volt, de nem hülye -, Dean tudta abból, ahogy a kitágult pupillák eltűntek az összeszűkült szemei közt. Egy halk suhogás és Cas eltűnt.
Dean elégedetten vigyorgott önmaga zsenialitásán, amikor feltűnt a furcsa kifejezés öccse arcán. Sam ajkai finoman megrándultak és nem kevés ránc is összeszaladt a szemöldökei közt.
- Mi van Casszel?
Dean megköszörülte a torkát és próbálta a vigyort is letörölni a képéről. Lezseren megvonta a vállát.
- Bizonyára csak angyal havibaj.
-
Deannek fel sem tűnt, amikor harmadjára csinálta.
Sam, Dean és Cas Bobby nappalijában ültek, könyveket lapozgattak és pihentek. Persze, itt volt a kibaszott apokalipszis, ám Dean senki és semmi kedvéért nem hagyta volna tönkretenni az „ő” szabadidejét.
- Miért akarna valaki műanyag lenni?
Cas kérdése mindenkit felpillantásra késztetett, Dean pedig örült, hogy nem ő volt az egyetlen, aki összezavarodottnak látszott. Amikor meglátta az angyal kezében lévő újság borítóját, beleprüszkölt a sörébe. Sam elvigyorodott és újra a könyvére nézett. Bobby továbbra is folytatta a hitetlenkedő bámulást.
- Ki adta az istenverte angyalnak azt a magazint?
- Biztos vagyok benne, hogy valahol itt heverhetett - krákogta Dean remekül szórakozva, ahogy a torka még mindig rekedt volt a köhögéstől.
Hárította a párnát, amit Bobby hajított felé, viszont a repülő objektum eltalálta a sörét és az egész az ölében kötött ki.
- A nők csinálják, hogy nagyobb felszerelésük legyen - kezdett bele Dean a magyarázatba, mikor sem Sam, sem Bobby nem vetette bele magát a kihívásba. Talpra kecmergett és lerázta a kezét a levegőben, hogy megszabaduljon valamennyi sörtől. Ahogy elindult a konyha irányába, észrevette, hogy Cas mennyire összezavarodott - a szája elnyílva, finom homlokráncolás, elgondolkozó pillantás -, így amikor Dean elhaladt mellette, kinyújtotta a kezét, hogy megborzolja az angyal haját egy lágy nevetéssel egybekötve.
Ameddig másodpercekkel később vissza nem tért a konyhából egy mosogató ronggyal a kezében, nem tűnt fel neki, hogy Bobby, Sam és Cas mind őt bámulják. Párszor rájuk pislogott, fölbe gyökerezett lábakkal.
- Mi van? - A pillantása végigszaladt Samen, aztán Bobbyn, aztán meg Casen. Ó.
Castiel állkapcsa megfeszült és az a vad, kéjvágyó tekintet újra Deanbe vágódott. Dean keze megrándult az oldala mellett - a kéz, ami átfésülte Cas haját - és a teste valahogy… bizsergett.
- Kezdesz nagyon taperolós lenni az angyallal, fiú. - Bobby hangja morgó és jól szórakozó, és amikor Dean rájuk pillantott Sammel, feltűnt neki, hogy mosolyogtak. A szemeik csillogtak.
Nem mintha számított volna, miközben Cas még mindig őt bámulta.
Megköszörülte a torkát egy szaggatott köhögéssel, végigdörzsölte a tarkóját egyik száraz kezével, aztán visszament a kanapéhoz és kényszerítette magát, hogy belesüllyedjen az ott lévő párnákba. Kis híján ismét felborította a sörét a folyamat közben, ezért bizonytalanul tapogatta, hogy megállítsa a billegésben, figyelmen kívül hagyva a pírt, ami felkúszott az arcán, amikor meghallotta Sam horkantását a szoba másik feléből.
Egy halk rezzenés és egy aprócska fuvallat. Amikor Dean felnézett, hogy megkeresse a hang és a szél forrását, a gyomra fordult egyet.
Cas eltűnt.
-
Legközelebbi alkalommal, amikor megpróbálta, a kényszer vezérelte.
Általában a Pokol vagy a Világ Vége a domináns gondolat a fejében, de mostanában Cas állandóan közéjük furakodott. Néhány reggel arra ébredt, hogy ragyogó kék szemek függtek a levegőben pontosan őelőtte. Pislogott párat és az illúzió eltűnt.
Egy motelszobában voltak, Cas háta egyesen és mereven feszült neki a kanapé hátának, amin mind ültek. Sam Dean bal oldalán, míg Cas a jobb oldalán kapott helyet. Dean mindkét karját a háttámlára dobva pihentette, a lábai hatalmas terpeszben hevertek maga előtt. Francba is, remek érzés csak úgy semmit sem csinálni.
Épp egy film ment - Inception, legalábbis Sam azt mondta - és Dean egy kicsit elvesztette a fonalat. Elvesztette az érdeklődését is. De Cas veszélyesen koncentrálónak tűnt.
Dean zavart tekintete végigszaladt Cas haján. Egy kicsit kócos és borzas a széltől, amivel korábban volt szerencséjük találkozni. Ez a nosztalgia egy áramlatát ébresztette fel Deanben, amikor visszaemlékezett, hogy pontosan ugyanígy nézett ki a haja az első találkozásuk alkalmával.
Nem volt tudatában a mozdulatainak. Még akkor sem, amikor az ujjai kontaktusba léptek a lágy, egyenes tincsekkel. Az ujja köré tekerte őket, közéjük túrt, ujjbegyei közt pödörgette őket, pár másodperccel később pedig Cas pillantása egyértelműen kitüntette őt a figyelmével.
Egy robbanás hangjára a tévékészülék hangszóróiból Dean összerándult, majd megmerevedett, amikor végre rohadtul rájött, hogy az átkozott keze éppen beletúrt egy férfi - Cas - hajába.
Viszont nem húzta vissza a kezét. Visszafordult a filmhez, érdeklődést tettetve a furcsa és kicsavart világnak. Az ujjbegyei cirógatták és bebarangolták Cas nyakának hátsó részét, a rövidebb hajszálakkal játszott, mielőtt visszatért azokhoz a tincsekhez Castiel fülének csúcsánál.
Vetett egy pillantást Samre, de öccse túlságosan el volt foglalva a filmmel. A látóterét teljesen kitöltötte Dean feje. Úgy nézett ki, mintha teljesen ártatlanul csak pihentette volna a karját a kanapé háttámláján.
Cas még mindig nem lökte el. Minden harmadik másodpercben Dean küldött felé egy pillantást, a szemének hozzá kellett szoknia a szoba sötétjéhez. Cas szeme tűzben égett és vágyban és csak őt látta. Dean finoman rámarkolt egy marék hajra és húzott rajta, mire Cas lélegzete elakadt. Aztán közelebb csúszott, a combjaik egymásnak nyomódtak, a keze annyira közel került Dean térdéhez.
Így maradtak a film maradék részére.
-
Mindössze egy kis véletlen.
Egy kardforgató démonnal harcoltak - honnan a faszból szerzett egy démon egy szamuráj kardot?! -, aki Sam és Dean minden erejét próbára tette, hacsak nem akartak eggyel kevesebb végtaggal, viszont sok fájdalommal távozni az élők sorából. Cas segített nekik, de fenébe is, ennek az ázsiainak voltak trükkjei.
Nagyon gyorsan történt.
A démon előrelendült Casért és úgy tűnt, mintha a kard pengéje elsőosztályos jegyet kapott volna Cas nyakához. Ezért Dean kinyújtotta az egyik karját és belemarkolt Cas hajába, majd éppen időben elhúzta az útból. Sam feltűnt a démon mögött és belemerítette a kését a szörny hátába. Fény tört elő a testéből, de Deannek nem maradt ideje ünnepelni.
Castiel megjelent előtte, a szemei lángokban álltak és két forró ujj nyomódott a homlokának. A motelszobába kerültek.
- Cas-
Dean egy erőszakos lökésnek hála hátratántorodott és a kibaszott életbe is, ez fájt! A feje lüktetett és a háta fájdalomtól égett, miközben nekidőlt a falnak, aminek pillanatokkal azelőtt lökték neki. Felrántotta a fejét és megajándékozta egy zavarodott, egyben dühös pillantással Cast, aki veszélyes elszántsággal sétált felé.
- Mi a franc?!
- Te! Kibírhatatlan vagy! Mert tudod. Tudod, Dean! Akkor meg miért csinálod? - Cas már csak centiméterekre volt tőle, perzselő lélegzet csapott az arcába. Igazából Dean egy kicsit megijedt és ezt még a szeme is tükrözte, elkerekedett és csillogni kezdett.
- Mi? Miről beszélsz? Megvesztél?!
- Ez a porhüvely… Ezek az érzések, amik elöntik ezt a porhüvelyt. Ez… bármit is érezzek, kellemetlen és dühítő - sziszegte Cas Dean arcába, miközben a keze felcsúszott a férfi gallérjához, hogy ökölbe szoruljon rajta. A csuklói hátsó része nekipréselődtek Dean mellkasába, akinek minden egyes lélegzetvételért küzdenie kellett. - Nem segítesz ezen az egészen.
Dean gyorsan átpörgetett a fejében mindent, próbálta kitalálni, hogy mit művelhetett, amivel ennyire felbosszantotta Cast. Amikor rájött, tágra nyíltak a szemei. Ó, a picsába…
- Én… Fogalmam sincs, Cas. Fogalmam sincs, hogy miért, én… - A hangja elhalt és riadt tekintete az angyal arcát pásztázta. Az ajka vérzett, a sötét vér keresztül kígyózott Cas arcának sápadt bőrén, és a szemei, csessze meg, azok a kibaszott szemek. Legalább olyan dühösek, mint rettegőek voltak, legalább annyira összezavarodottak, mint éberek. - Beindultál, Cas. Ez baromi izgató.
Castiel szorítása ellazult Dean gallérján, mire a vadász újra nekiesett a falnak. Az arckifejezése semmit sem változott.
- Ismerem az emberek működési mechanizmusát, Dean. De, ha tudod… ha tudod, hogy ez az egész ennyire beindít és elsöpri az önuralmam, miért csinálod? - Cas hangja érdes és éles, és legalább ezernyi ponton hasít Deanbe. Egyszerűen… képtelen volt válaszolni. Nem vágyott Castielre. Ő hetero - a pokolba, még Dr Sexy sem vette rá, hogy buzi legyen!
Tehát miért is tette meg annyiszor? Ez a forróság, ez a közelség, ez a tökéletesen vad kifejezése Cas arcán. Ezek.
Újra Castiel szájára pillantott, figyelte, hogyan kanyargott egyre lejjebb és lejjebb és lejjebb a vércsík. El akarta kapni. Elkapni, mielőtt az első csepp lehullana az angyal álláról, meglátni, hogy vajon milyen íze van, Castielnek milyen íze van.
Tehát mégis. Ó, kibaszottul mégis.
Előrelendült és elnyílt ajkait Cas állának nyomta, magába szívta a vas erős ízét, lehunyta a szemét. Picsába, picsába, picsába, picsába, picsába! Cas még levegőt venni is elfelejtett, teljesen megmeredve állt előtte. Dean visszahúzódott, az ajkai vörösen fénylettek, Cas szemei rögtön oda szegeződtek. Aztán az arckifejezése eltorzult és egyenesen pusztítónak tűnt.
Félúton találkoztak, véres ajkak léptek kapcsolatba egymással, vakmerőség talált magas lángra, fogak koccantak egymásnak. Cas keze lecsúszott Dean gallérjáról és a férfi nyakán kötött ki, majd az arcára simította. A másik követte, hogy csatlakozzon hozzá, közrefogták két oldalról, majd előre nyomta magát, uralkodón, csak magáévá téve Deant.
Dean megengedett magának egy kéjes nyögést, miközben a nyelve találkozott a másikéval és végigsiklott Cas szájpadlásán. A fal kellemetlenül kemény volt a gerince mögött, Cas hüvelykujjai pedig már belemélyedtek az arccsontjába, a nyelve teljesen körbejárta a száját, végigsimított az oldalán, a fogain, jóságos ég, mindenhol.
Dean törte meg a csókot, hogy levegőhöz jusson. A bőre kipirult, a pupillái kitágultak, a szája körüli bőr vérrel mocskolódott be. Cas sem nézett ki sokkal jobban; azok a tökéletes ajkak éppen eléggé elnyíltak ahhoz, hogy Dean láthassa a nedves nyelvet, ami pillanatokkal ezelőtt még az ő szájában volt. Amikor Cas kezei lehulltak az arcáról, a vadász egy gyors rántással rátalált az angyal derekára és magához húzta.
Nadrágon keresztül egymáshoz dörzsölődtek a merevedéseik, aminek hatására Dean hátravetette a fejét, egyenesen a falnak, összeszorította a szemét és a torkából előtört egy hördülés. Cas egy gyenge nyöszörgéssel reagált, a feje előreesett, és ezzel Deannek tökéletes rálátása nyílt a borzas hajára. Egy vigyor terült el Dean elnyílt, érzékenyre csókolt ajkain, amint a keze ráakadt Cas tarkójára.
Durván megrántotta a tincseket, mire Cas azonnal rámeredt, megfeszült az álla és visszatértek a lángok a szemébe.
- Ez… ez elég új - mondta Dean rekedten. Egész lassan, de kezdte kiverni a víz - francba, ez egy angyal, egy pasi, én meg kanos vagyok, és mikor így bámul rám, hogyan tudnék a pánikolásra koncentrálni?
- Az - értett egyet Cas. A kék szemek gyorsan leugrottak Dean ajkaihoz, mielőtt ismét visszatértek volna a férfi határozott tekintetéhez. - Én… nem tudom, hogyan kellene megbirkóznom ezzel.
Dean megengedett magának egy elcsigázott nevetést, miközben az ujjbegyeit Cas tarkójába nyomta. Az angyal szemei megvillantak.
- Csak ússz az árral. Majd foglalkozunk ezzel az akármivel később.
Cas előrehajolva bólintott és a következő pillanatban már megint csókolóztak. Az idősebb mindkét kezével Dean fejének két oldalán támaszkodott, míg a vadász Cas nadrágjának az övével bajlódott. Jézus, egy nem ember, baromi furcsa, de mégis akarta. Ő-
A hang, amit Cas kiadott, amikor Dean puszta kézzel rámarkolt a farkára, egészen gyönyörű volt. Elszakadt Deantől, túlságosan lekötötte, hogy levegőért kapkodjon, minthogy a csók miatt aggódjon. A férfi elvigyorodott, majd egyetlen könnyed, sikló mozdulatot tett a kezével, amivel kis híján a térdeire kényszerítette az angyalt. Leírhatatlan volt. Az a hang…! Mintha szűkölés, morgás és nyögés olvadt volna egybe. Plusz egy mély, rezonáló basszus.
- Dean.
Cas hirtelen ott volt és minden nem emberi erejével letépte Dean mellkasáról a pólót, aki figyelte, hogyan hullnak a cafatok a padlóra. Tiltakozásra nyitotta a száját, ám egy „mi a fasz” helyett levegőért kapott. Cas ajkai másodpercek alatt a mellbimbója körül voltak, szívogatták és harapdálták és a kurva életbe.
- Hol a fenében tanultad ezt? - Dean keze hol simogatta, hol tépte Cas haját, a szemei fennakadtak az élvezettől. Nem volt benne biztos, de mintha a „pizzafutár” szót hallotta volna, mielőtt megint megmozdította a kezét és masszírozni kezdte az angyal férfiasságát, akinek a válasza belefulladt abba a tökéletes hangba.
Dean félbehagyta a munkásságát, hogy teljesen megszabaduljon Cas övétől, aztán kikényszerítse a nadrágjából és a boxeréből is lelökve róla a ballonkabátot és kigombolva az áttetsző fehér inget. Nem mintha olyan nagy sikerrel járt volna. Nem ment, miközben Cas kezei még mindig a falnak préselődtek, a szája pedig továbbra is Dean egyik mellbimbóján dolgozott.
Dean kemény volt és szenvedett és most azonnal akarta a folytatást. Egy frusztrált morranást követően hátrébb lökte az angyalt és letépte magáról a saját ruháit, aminek hála a merevedése végre szabadon simult az alhasának. Cas ránézett, zavarodottan és romlottan, az arckifejezése nyílt, eltiport és kába volt.
Ez az egész dolog valószínűleg érzékenyen érintette. Mindkettőjüket.
Valami meglátszódhatott Dean arcán, mert hamarosan Cas karjai között volt és a kibaszott levegőben. A háta a tapétának nyomódott, és Cas dereka köré kellett fonnia a lábát, hogy megtartsa magát. Az ágyékaik összedörzsölődtek, és Dean biztos volt felőle, hogy soha az életben nem adott még ki olyan követelődző hangot, mint akkor.
- Cas, ó, a francba! - nyögte lefelé pillantva. Cas nagy, forró tenyerei Dean combjához nyomódtak, a szája pedig rátalált a nyakára, a csípője lassan és gyengéden körözött az övének, és Krisztus, ennél gyorsabban akarta. Úgy szegezték a falhoz, mint egy kis csitrit, teljesen kitárulkozott a másik előtt, de nem tudta rávenni magát, hogy komolyabban érdekelje. Nem, amikor ilyen veszélyesen jó volt az egész.
Cas lökött rajta egyet, a férfiasságaik összepréselődtek, az élvezet szikrái lejtettek táncot Dean szemhéja mögött; Cas, a majdnem-meztelen!Cas, könnyedén mozgott, a fehér ing úgy lengett körülöttük, mint a szárnyak, amiket Dean nem láthatott; és a hang, az a hang! Az tette annyira tökéletessé. Cas gyönyörének apró sikolyai.
Dean öntudatlanul kapaszkodott bele Cas hajába, amikor az gyorsított a tempón, és csak egyre nőtt és nőtt és nőtt. Fel fog robbanni, érezte, nagyon, olyan kibaszott nagyon közel.
- Cas! - Alig lehetett hallani, de ahhoz elég hangos volt, hogy Cas megemelje a fejét. És az az arckifejezés, az az arc, az a kibaszott minden elérte, hogy Dean túllendülve a határain elélvezzen, az ujjaival Cas haját tépte. Pillanatok alatt követte őt az angyal is Dean új, kedvenc hangeffektjével, a vadász mellkasát teljesen bemocskolva ondóval.
Mikor végre mindketten magukhoz tértek, Dean első gondolata az volt, vajon hogyan állhatott még mindig Cas?
Találkozott a pillantásuk, Castiel pedig egy egész kicsit úgy tűnt, mintha zavarba jött volna.
- Ez elég… - Nem fejezte be. Dean lefejtette saját kezét Castiel tarkójáról és végigfuttatta az arcán, miközben túlságosan is tudatában volt annak, hogy még mindig fel volt passzírozva a falra egy angyalnak köszönhetően. Kiszabadította magát és ránehezedett remegő lábaira.
- Ja - reagált nehezen lélegezve. Egy pillanatig csak álltak a csendben. Cas várt, jött rá Dean. Ez a… valami, bármi is legyen az, megváltoztatta őket. Tudnia kellett, hogy még mindig minden rendben volt-e köztük.
A férfi meglepetten konstatálta, hogy tökéletesen rendben van a helyzettel. Rendben van Castiellel, rendben van a férfi dologgal, talán még a meleg dologgal is rendben van, és a kibaszott életbe, tök rendben van az agyat eldobó szexszel.
- Zuhany? - kérdezte Dean rekedten, és amikor Cas felpillantott rá, tudta, hogy érti Dean valódi mondandóját. Egy lágy mosollyal Cas kinyújtotta a kezét és összefonta Deanével. Utóbbi lenézett a kezeikre, sokkal több kíváncsisággal az érintésre, mint sem aggodalommal, ami annyira kötözködő lett volna. Újra az angyalra emelte a tekintetét, és egy kicsit meg is szédült a csillogástól, ami a szemében habzott. Cas elmosolyodott.
- Rendben.
--vége
Fordította: jarithka
Fordítás történt: angolról magyarra
Fandom: Supernatural
Párosítás: Destiel (Dean/Castiel)
Besorolás: NC-17
Típus: one-shot
Figyelmeztetések: szexuális helyzetek, enyhe erőszak, enyhe vérjáték [ford.m: és enyhe káromkodás]
Rövid történet: Miután véletlenül fény derül Castiel hajtépő fétisére, Dean képtelen rá, hogy megállja a kis angyal szekálását - akármikor, ha alkalom nyílik rá. Mindez csak játék és szórakozás, amíg Castiel a saját kezébe nem veszi a dolgok irányítását…
Fordítói megjegyzés: Ez az első SPN fordításom, de nagyon élveztem, ráadásul az írónő hihetetlenül jó történeteket ír, úgyhogy nem kizárt, hogy a jövőben még mazsolázok tőle :D A bónusz egyértelműen a hajtépési fétis, ami igencsak kedves a szívemnek. Igen, rossz vagyok XD
Ti emlékeztek, mikor postoltam utoljára bármi fordítást? Én sem.
Eredeti történetet megtaláljátok itt: katt
Mindössze egy kis véletlen.
Amikor Castiel a tökéletes kezeivel rámarkolt Dean bőrkabátjának gallérjára és majdnem minden erejét felhasználva nekivágta a sikátor nyálkás falának, Dean lélegzete elakadt és ösztönösen hunyorítani kezdett. Nem tudott azokba a hatalmas, átható, kék szemekbe nézni, amikor annyira közel volt hozzájuk. Nem, mikor tudta, hogy átverte őt - elárulta a barátját.
Az ajka lüktetett, az arca égett, viszont nem hagyhatta, hogy Castiel csak úgy eltűnjön. Ő Dean Kibaszott Winchester, aki leszarja mások véleményét, különösen az idióta, felidegesített angyalokét. Tehát fordított magukon, a keze pedig végigszaladt Cas testén, hogy valahol fogást találjon rajta. Mikor rábukkant a borzas, összekuszált tincsekre Cas tarkóján, a férfi szeme a másodperc tört része alatt elkerekedett.
Dean nehezen lélegzett, rohadtul dühös volt, de nem foglalkozott vele - ó, hisz elkapta Cast! Cast, aki képes lett volna úgy elhajítani, mint egy rongybabát, és aki ehelyett csak állt, fejét hátradöntve, miközben a torka minden egyes nyelésnél nagyot mozdult. Dean szemei követték a mozdulatokat, majd még szorosabbra vonta a fogását a hajszálakon, mielőtt rántott volna rajtuk.
- Sohasem kértem tőled, hogy adj nekem mindent, Cas! A te választásod volt.
A hangja feszült volt, magas, ideges, emellett, amikor Cas kerülte a pillantását, beletépett a hajába, hogy rákényszerítse őt arra, hogy ránézzen. Ahogy a tekintetük találkozott, Dean visszahőkölt, egy pillanat alatt. Akár egy vízzel töltött lufi - a felgyülemlett stressz és düh eloszlott, bénultan állt Cas előtt, a tombolás köde felszállt a szeméből.
Mert francba is, már tökéletesen értette. Cas pupillái kitágultak, ő maga meg levegőért kapkodott: a sápadt ajkak elváltak egymástól és éhesen könyörögtek oxigénért. Dean lazított a szorításán a szerteszét álló tincseken, és látta, ahogy Cas vállai szinte előreestek a megkönnyebbüléstől. Aztán visszanyomta a kezét oda, ahol előzőleg volt, és olyan erőset rántott a férfi haján, amilyenre csak képes volt anélkül, hogy kitépjen a tincsekből.
Cas szemei zavarodottságtól és vágytól kerekedtek el ismét, a mellkasa megfeszült, testét pedig a nedves téglákhoz passzírozta. Dean megengedett magának egy fújtató nevetést és megrázta a fejét.
- Te perverz kis rohadék.
Aztán végre eleresztette őt és hátrébb lépett. Cas előreesett, azok a kibaszott szemek egy pillanatra sem szakadtak el Dean arcától. Utóbbi elfordult és végigfuttatta egyik kezét az arcán, és finoman összerándult, amikor az ujjai durván átszaladtak felrepedt ajkán.
Tehát Cas meleg. Szuper. Valahogy sejtette.
De a hajtépés? Francba, ez valami olyasmi volt, aminek ismerete nélkül is nyugodtan tudta volna élni az életét.
- Dean-
- Mindenkinek megvan a maga elmebaja, Cas. Csak röpítsd haza a seggünk.
És szinte rögtön megérezte a puha érintést a vállán. Visszakerültek Bobbyhoz.
-
Megint megcsinálta.
Szerette volna azt mondani, hogy nem volt szándékos, de az Isten verje meg, túlságosan csábító volt ahhoz a helyzet, hogy ignorálni tudja. Cas velük ücsörgött egy útszéli presszóban, az arckifejezése merengő volt. Dean Samet heccelte azzal, hogy a negyven éves pincérnőjüket stíröli, majd a pillantása egy másodpercre Casre siklott.
Tálcán kínálta magát a lehetőség - egy kis darab száraz sár keveredett a rövid tincsek közé a feje hátsó részén. Deannek fel sem tűnt, hogy a mondat közepén hallgatott el és még Sam is küldött felé egy jól szórakozó pillantást. Cas szemei ködben úsztak, nem egészen lehetett tisztában a környezetével. Legalábbis fizikailag semmiképp sem.
Pokolba is, kérdezték volna meg őt, miért tette, és nem tudott volna választani adni rá. Szerette az emberek határait feszegetni és az egyetlen nyilvánvaló határ, ami Casszel kapcsolatban felkínálkozott, a hajtépési fétis volt. Ezért kiegyenesedett, az ujjai rátaláltak a piszokra, körbefonták, aztán kihúzták a hajszálak közül.
Cas gyakorlatilag megugrott ültében, és ó, most már kétséget kizáróan velük volt. Felrántotta a kezét, hogy egy majdhogynem fájdalmas szorításba ragadja Dean csuklóját, és a szeme, ó, Jézus, vakító és olyan vad volt.
- Dean - morogta figyelmeztetően. A férfi beharapta az ajkait, hogy visszafogja a kuncogását, de csak kibuggyant belőle.
- Hé, ember, sár volt a hajadban. Csak segíteni akartam.
Cas nem vette be - nem volt ember és ugyan naiv volt, de nem hülye -, Dean tudta abból, ahogy a kitágult pupillák eltűntek az összeszűkült szemei közt. Egy halk suhogás és Cas eltűnt.
Dean elégedetten vigyorgott önmaga zsenialitásán, amikor feltűnt a furcsa kifejezés öccse arcán. Sam ajkai finoman megrándultak és nem kevés ránc is összeszaladt a szemöldökei közt.
- Mi van Casszel?
Dean megköszörülte a torkát és próbálta a vigyort is letörölni a képéről. Lezseren megvonta a vállát.
- Bizonyára csak angyal havibaj.
-
Deannek fel sem tűnt, amikor harmadjára csinálta.
Sam, Dean és Cas Bobby nappalijában ültek, könyveket lapozgattak és pihentek. Persze, itt volt a kibaszott apokalipszis, ám Dean senki és semmi kedvéért nem hagyta volna tönkretenni az „ő” szabadidejét.
- Miért akarna valaki műanyag lenni?
Cas kérdése mindenkit felpillantásra késztetett, Dean pedig örült, hogy nem ő volt az egyetlen, aki összezavarodottnak látszott. Amikor meglátta az angyal kezében lévő újság borítóját, beleprüszkölt a sörébe. Sam elvigyorodott és újra a könyvére nézett. Bobby továbbra is folytatta a hitetlenkedő bámulást.
- Ki adta az istenverte angyalnak azt a magazint?
- Biztos vagyok benne, hogy valahol itt heverhetett - krákogta Dean remekül szórakozva, ahogy a torka még mindig rekedt volt a köhögéstől.
Hárította a párnát, amit Bobby hajított felé, viszont a repülő objektum eltalálta a sörét és az egész az ölében kötött ki.
- A nők csinálják, hogy nagyobb felszerelésük legyen - kezdett bele Dean a magyarázatba, mikor sem Sam, sem Bobby nem vetette bele magát a kihívásba. Talpra kecmergett és lerázta a kezét a levegőben, hogy megszabaduljon valamennyi sörtől. Ahogy elindult a konyha irányába, észrevette, hogy Cas mennyire összezavarodott - a szája elnyílva, finom homlokráncolás, elgondolkozó pillantás -, így amikor Dean elhaladt mellette, kinyújtotta a kezét, hogy megborzolja az angyal haját egy lágy nevetéssel egybekötve.
Ameddig másodpercekkel később vissza nem tért a konyhából egy mosogató ronggyal a kezében, nem tűnt fel neki, hogy Bobby, Sam és Cas mind őt bámulják. Párszor rájuk pislogott, fölbe gyökerezett lábakkal.
- Mi van? - A pillantása végigszaladt Samen, aztán Bobbyn, aztán meg Casen. Ó.
Castiel állkapcsa megfeszült és az a vad, kéjvágyó tekintet újra Deanbe vágódott. Dean keze megrándult az oldala mellett - a kéz, ami átfésülte Cas haját - és a teste valahogy… bizsergett.
- Kezdesz nagyon taperolós lenni az angyallal, fiú. - Bobby hangja morgó és jól szórakozó, és amikor Dean rájuk pillantott Sammel, feltűnt neki, hogy mosolyogtak. A szemeik csillogtak.
Nem mintha számított volna, miközben Cas még mindig őt bámulta.
Megköszörülte a torkát egy szaggatott köhögéssel, végigdörzsölte a tarkóját egyik száraz kezével, aztán visszament a kanapéhoz és kényszerítette magát, hogy belesüllyedjen az ott lévő párnákba. Kis híján ismét felborította a sörét a folyamat közben, ezért bizonytalanul tapogatta, hogy megállítsa a billegésben, figyelmen kívül hagyva a pírt, ami felkúszott az arcán, amikor meghallotta Sam horkantását a szoba másik feléből.
Egy halk rezzenés és egy aprócska fuvallat. Amikor Dean felnézett, hogy megkeresse a hang és a szél forrását, a gyomra fordult egyet.
Cas eltűnt.
-
Legközelebbi alkalommal, amikor megpróbálta, a kényszer vezérelte.
Általában a Pokol vagy a Világ Vége a domináns gondolat a fejében, de mostanában Cas állandóan közéjük furakodott. Néhány reggel arra ébredt, hogy ragyogó kék szemek függtek a levegőben pontosan őelőtte. Pislogott párat és az illúzió eltűnt.
Egy motelszobában voltak, Cas háta egyesen és mereven feszült neki a kanapé hátának, amin mind ültek. Sam Dean bal oldalán, míg Cas a jobb oldalán kapott helyet. Dean mindkét karját a háttámlára dobva pihentette, a lábai hatalmas terpeszben hevertek maga előtt. Francba is, remek érzés csak úgy semmit sem csinálni.
Épp egy film ment - Inception, legalábbis Sam azt mondta - és Dean egy kicsit elvesztette a fonalat. Elvesztette az érdeklődését is. De Cas veszélyesen koncentrálónak tűnt.
Dean zavart tekintete végigszaladt Cas haján. Egy kicsit kócos és borzas a széltől, amivel korábban volt szerencséjük találkozni. Ez a nosztalgia egy áramlatát ébresztette fel Deanben, amikor visszaemlékezett, hogy pontosan ugyanígy nézett ki a haja az első találkozásuk alkalmával.
Nem volt tudatában a mozdulatainak. Még akkor sem, amikor az ujjai kontaktusba léptek a lágy, egyenes tincsekkel. Az ujja köré tekerte őket, közéjük túrt, ujjbegyei közt pödörgette őket, pár másodperccel később pedig Cas pillantása egyértelműen kitüntette őt a figyelmével.
Egy robbanás hangjára a tévékészülék hangszóróiból Dean összerándult, majd megmerevedett, amikor végre rohadtul rájött, hogy az átkozott keze éppen beletúrt egy férfi - Cas - hajába.
Viszont nem húzta vissza a kezét. Visszafordult a filmhez, érdeklődést tettetve a furcsa és kicsavart világnak. Az ujjbegyei cirógatták és bebarangolták Cas nyakának hátsó részét, a rövidebb hajszálakkal játszott, mielőtt visszatért azokhoz a tincsekhez Castiel fülének csúcsánál.
Vetett egy pillantást Samre, de öccse túlságosan el volt foglalva a filmmel. A látóterét teljesen kitöltötte Dean feje. Úgy nézett ki, mintha teljesen ártatlanul csak pihentette volna a karját a kanapé háttámláján.
Cas még mindig nem lökte el. Minden harmadik másodpercben Dean küldött felé egy pillantást, a szemének hozzá kellett szoknia a szoba sötétjéhez. Cas szeme tűzben égett és vágyban és csak őt látta. Dean finoman rámarkolt egy marék hajra és húzott rajta, mire Cas lélegzete elakadt. Aztán közelebb csúszott, a combjaik egymásnak nyomódtak, a keze annyira közel került Dean térdéhez.
Így maradtak a film maradék részére.
-
Mindössze egy kis véletlen.
Egy kardforgató démonnal harcoltak - honnan a faszból szerzett egy démon egy szamuráj kardot?! -, aki Sam és Dean minden erejét próbára tette, hacsak nem akartak eggyel kevesebb végtaggal, viszont sok fájdalommal távozni az élők sorából. Cas segített nekik, de fenébe is, ennek az ázsiainak voltak trükkjei.
Nagyon gyorsan történt.
A démon előrelendült Casért és úgy tűnt, mintha a kard pengéje elsőosztályos jegyet kapott volna Cas nyakához. Ezért Dean kinyújtotta az egyik karját és belemarkolt Cas hajába, majd éppen időben elhúzta az útból. Sam feltűnt a démon mögött és belemerítette a kését a szörny hátába. Fény tört elő a testéből, de Deannek nem maradt ideje ünnepelni.
Castiel megjelent előtte, a szemei lángokban álltak és két forró ujj nyomódott a homlokának. A motelszobába kerültek.
- Cas-
Dean egy erőszakos lökésnek hála hátratántorodott és a kibaszott életbe is, ez fájt! A feje lüktetett és a háta fájdalomtól égett, miközben nekidőlt a falnak, aminek pillanatokkal azelőtt lökték neki. Felrántotta a fejét és megajándékozta egy zavarodott, egyben dühös pillantással Cast, aki veszélyes elszántsággal sétált felé.
- Mi a franc?!
- Te! Kibírhatatlan vagy! Mert tudod. Tudod, Dean! Akkor meg miért csinálod? - Cas már csak centiméterekre volt tőle, perzselő lélegzet csapott az arcába. Igazából Dean egy kicsit megijedt és ezt még a szeme is tükrözte, elkerekedett és csillogni kezdett.
- Mi? Miről beszélsz? Megvesztél?!
- Ez a porhüvely… Ezek az érzések, amik elöntik ezt a porhüvelyt. Ez… bármit is érezzek, kellemetlen és dühítő - sziszegte Cas Dean arcába, miközben a keze felcsúszott a férfi gallérjához, hogy ökölbe szoruljon rajta. A csuklói hátsó része nekipréselődtek Dean mellkasába, akinek minden egyes lélegzetvételért küzdenie kellett. - Nem segítesz ezen az egészen.
Dean gyorsan átpörgetett a fejében mindent, próbálta kitalálni, hogy mit művelhetett, amivel ennyire felbosszantotta Cast. Amikor rájött, tágra nyíltak a szemei. Ó, a picsába…
- Én… Fogalmam sincs, Cas. Fogalmam sincs, hogy miért, én… - A hangja elhalt és riadt tekintete az angyal arcát pásztázta. Az ajka vérzett, a sötét vér keresztül kígyózott Cas arcának sápadt bőrén, és a szemei, csessze meg, azok a kibaszott szemek. Legalább olyan dühösek, mint rettegőek voltak, legalább annyira összezavarodottak, mint éberek. - Beindultál, Cas. Ez baromi izgató.
Castiel szorítása ellazult Dean gallérján, mire a vadász újra nekiesett a falnak. Az arckifejezése semmit sem változott.
- Ismerem az emberek működési mechanizmusát, Dean. De, ha tudod… ha tudod, hogy ez az egész ennyire beindít és elsöpri az önuralmam, miért csinálod? - Cas hangja érdes és éles, és legalább ezernyi ponton hasít Deanbe. Egyszerűen… képtelen volt válaszolni. Nem vágyott Castielre. Ő hetero - a pokolba, még Dr Sexy sem vette rá, hogy buzi legyen!
Tehát miért is tette meg annyiszor? Ez a forróság, ez a közelség, ez a tökéletesen vad kifejezése Cas arcán. Ezek.
Újra Castiel szájára pillantott, figyelte, hogyan kanyargott egyre lejjebb és lejjebb és lejjebb a vércsík. El akarta kapni. Elkapni, mielőtt az első csepp lehullana az angyal álláról, meglátni, hogy vajon milyen íze van, Castielnek milyen íze van.
Tehát mégis. Ó, kibaszottul mégis.
Előrelendült és elnyílt ajkait Cas állának nyomta, magába szívta a vas erős ízét, lehunyta a szemét. Picsába, picsába, picsába, picsába, picsába! Cas még levegőt venni is elfelejtett, teljesen megmeredve állt előtte. Dean visszahúzódott, az ajkai vörösen fénylettek, Cas szemei rögtön oda szegeződtek. Aztán az arckifejezése eltorzult és egyenesen pusztítónak tűnt.
Félúton találkoztak, véres ajkak léptek kapcsolatba egymással, vakmerőség talált magas lángra, fogak koccantak egymásnak. Cas keze lecsúszott Dean gallérjáról és a férfi nyakán kötött ki, majd az arcára simította. A másik követte, hogy csatlakozzon hozzá, közrefogták két oldalról, majd előre nyomta magát, uralkodón, csak magáévá téve Deant.
Dean megengedett magának egy kéjes nyögést, miközben a nyelve találkozott a másikéval és végigsiklott Cas szájpadlásán. A fal kellemetlenül kemény volt a gerince mögött, Cas hüvelykujjai pedig már belemélyedtek az arccsontjába, a nyelve teljesen körbejárta a száját, végigsimított az oldalán, a fogain, jóságos ég, mindenhol.
Dean törte meg a csókot, hogy levegőhöz jusson. A bőre kipirult, a pupillái kitágultak, a szája körüli bőr vérrel mocskolódott be. Cas sem nézett ki sokkal jobban; azok a tökéletes ajkak éppen eléggé elnyíltak ahhoz, hogy Dean láthassa a nedves nyelvet, ami pillanatokkal ezelőtt még az ő szájában volt. Amikor Cas kezei lehulltak az arcáról, a vadász egy gyors rántással rátalált az angyal derekára és magához húzta.
Nadrágon keresztül egymáshoz dörzsölődtek a merevedéseik, aminek hatására Dean hátravetette a fejét, egyenesen a falnak, összeszorította a szemét és a torkából előtört egy hördülés. Cas egy gyenge nyöszörgéssel reagált, a feje előreesett, és ezzel Deannek tökéletes rálátása nyílt a borzas hajára. Egy vigyor terült el Dean elnyílt, érzékenyre csókolt ajkain, amint a keze ráakadt Cas tarkójára.
Durván megrántotta a tincseket, mire Cas azonnal rámeredt, megfeszült az álla és visszatértek a lángok a szemébe.
- Ez… ez elég új - mondta Dean rekedten. Egész lassan, de kezdte kiverni a víz - francba, ez egy angyal, egy pasi, én meg kanos vagyok, és mikor így bámul rám, hogyan tudnék a pánikolásra koncentrálni?
- Az - értett egyet Cas. A kék szemek gyorsan leugrottak Dean ajkaihoz, mielőtt ismét visszatértek volna a férfi határozott tekintetéhez. - Én… nem tudom, hogyan kellene megbirkóznom ezzel.
Dean megengedett magának egy elcsigázott nevetést, miközben az ujjbegyeit Cas tarkójába nyomta. Az angyal szemei megvillantak.
- Csak ússz az árral. Majd foglalkozunk ezzel az akármivel később.
Cas előrehajolva bólintott és a következő pillanatban már megint csókolóztak. Az idősebb mindkét kezével Dean fejének két oldalán támaszkodott, míg a vadász Cas nadrágjának az övével bajlódott. Jézus, egy nem ember, baromi furcsa, de mégis akarta. Ő-
A hang, amit Cas kiadott, amikor Dean puszta kézzel rámarkolt a farkára, egészen gyönyörű volt. Elszakadt Deantől, túlságosan lekötötte, hogy levegőért kapkodjon, minthogy a csók miatt aggódjon. A férfi elvigyorodott, majd egyetlen könnyed, sikló mozdulatot tett a kezével, amivel kis híján a térdeire kényszerítette az angyalt. Leírhatatlan volt. Az a hang…! Mintha szűkölés, morgás és nyögés olvadt volna egybe. Plusz egy mély, rezonáló basszus.
- Dean.
Cas hirtelen ott volt és minden nem emberi erejével letépte Dean mellkasáról a pólót, aki figyelte, hogyan hullnak a cafatok a padlóra. Tiltakozásra nyitotta a száját, ám egy „mi a fasz” helyett levegőért kapott. Cas ajkai másodpercek alatt a mellbimbója körül voltak, szívogatták és harapdálták és a kurva életbe.
- Hol a fenében tanultad ezt? - Dean keze hol simogatta, hol tépte Cas haját, a szemei fennakadtak az élvezettől. Nem volt benne biztos, de mintha a „pizzafutár” szót hallotta volna, mielőtt megint megmozdította a kezét és masszírozni kezdte az angyal férfiasságát, akinek a válasza belefulladt abba a tökéletes hangba.
Dean félbehagyta a munkásságát, hogy teljesen megszabaduljon Cas övétől, aztán kikényszerítse a nadrágjából és a boxeréből is lelökve róla a ballonkabátot és kigombolva az áttetsző fehér inget. Nem mintha olyan nagy sikerrel járt volna. Nem ment, miközben Cas kezei még mindig a falnak préselődtek, a szája pedig továbbra is Dean egyik mellbimbóján dolgozott.
Dean kemény volt és szenvedett és most azonnal akarta a folytatást. Egy frusztrált morranást követően hátrébb lökte az angyalt és letépte magáról a saját ruháit, aminek hála a merevedése végre szabadon simult az alhasának. Cas ránézett, zavarodottan és romlottan, az arckifejezése nyílt, eltiport és kába volt.
Ez az egész dolog valószínűleg érzékenyen érintette. Mindkettőjüket.
Valami meglátszódhatott Dean arcán, mert hamarosan Cas karjai között volt és a kibaszott levegőben. A háta a tapétának nyomódott, és Cas dereka köré kellett fonnia a lábát, hogy megtartsa magát. Az ágyékaik összedörzsölődtek, és Dean biztos volt felőle, hogy soha az életben nem adott még ki olyan követelődző hangot, mint akkor.
- Cas, ó, a francba! - nyögte lefelé pillantva. Cas nagy, forró tenyerei Dean combjához nyomódtak, a szája pedig rátalált a nyakára, a csípője lassan és gyengéden körözött az övének, és Krisztus, ennél gyorsabban akarta. Úgy szegezték a falhoz, mint egy kis csitrit, teljesen kitárulkozott a másik előtt, de nem tudta rávenni magát, hogy komolyabban érdekelje. Nem, amikor ilyen veszélyesen jó volt az egész.
Cas lökött rajta egyet, a férfiasságaik összepréselődtek, az élvezet szikrái lejtettek táncot Dean szemhéja mögött; Cas, a majdnem-meztelen!Cas, könnyedén mozgott, a fehér ing úgy lengett körülöttük, mint a szárnyak, amiket Dean nem láthatott; és a hang, az a hang! Az tette annyira tökéletessé. Cas gyönyörének apró sikolyai.
Dean öntudatlanul kapaszkodott bele Cas hajába, amikor az gyorsított a tempón, és csak egyre nőtt és nőtt és nőtt. Fel fog robbanni, érezte, nagyon, olyan kibaszott nagyon közel.
- Cas! - Alig lehetett hallani, de ahhoz elég hangos volt, hogy Cas megemelje a fejét. És az az arckifejezés, az az arc, az a kibaszott minden elérte, hogy Dean túllendülve a határain elélvezzen, az ujjaival Cas haját tépte. Pillanatok alatt követte őt az angyal is Dean új, kedvenc hangeffektjével, a vadász mellkasát teljesen bemocskolva ondóval.
Mikor végre mindketten magukhoz tértek, Dean első gondolata az volt, vajon hogyan állhatott még mindig Cas?
Találkozott a pillantásuk, Castiel pedig egy egész kicsit úgy tűnt, mintha zavarba jött volna.
- Ez elég… - Nem fejezte be. Dean lefejtette saját kezét Castiel tarkójáról és végigfuttatta az arcán, miközben túlságosan is tudatában volt annak, hogy még mindig fel volt passzírozva a falra egy angyalnak köszönhetően. Kiszabadította magát és ránehezedett remegő lábaira.
- Ja - reagált nehezen lélegezve. Egy pillanatig csak álltak a csendben. Cas várt, jött rá Dean. Ez a… valami, bármi is legyen az, megváltoztatta őket. Tudnia kellett, hogy még mindig minden rendben volt-e köztük.
A férfi meglepetten konstatálta, hogy tökéletesen rendben van a helyzettel. Rendben van Castiellel, rendben van a férfi dologgal, talán még a meleg dologgal is rendben van, és a kibaszott életbe, tök rendben van az agyat eldobó szexszel.
- Zuhany? - kérdezte Dean rekedten, és amikor Cas felpillantott rá, tudta, hogy érti Dean valódi mondandóját. Egy lágy mosollyal Cas kinyújtotta a kezét és összefonta Deanével. Utóbbi lenézett a kezeikre, sokkal több kíváncsisággal az érintésre, mint sem aggodalommal, ami annyira kötözködő lett volna. Újra az angyalra emelte a tekintetét, és egy kicsit meg is szédült a csillogástól, ami a szemében habzott. Cas elmosolyodott.
- Rendben.
--vége