... amik sosem gyógyulnak be
Író: Jarith
Cím: Sérülések
Fandom: KAT-TUN
Párosítás: Akame
Típus: Kisregény
Korhatár: +16
Figyelmeztetések: AU, angst, hurt, szereplő halála, kínzás, durva nyelvezet, slash
Köszönet: Azoknak, akik talán nem is tudják, hogy nekik hála vagyok még egyben
Megjegyzés:
„Még ha le is gyengültünk az összezavarodásig
(
Read more... )
Comments 22
Reply
Reply
Jaj, annyira gyerek. "Azt mondta gyógyíthatatlan" kezelésről még nem is hallott~
De bolond... Mégis kit fog hívni, ha lesz valami? Kit mást? Ne higgye már, hogy egyedül lehet ott Kame mellett, ha beindul a haldoklás... Annyira gyerek.
"mármint két fiú... SZEXELTÉL MÁR RYOVAL?" xDDDD Jaj, Jiiiiiiin xDDDD "Miért, te nem voltál ott, mikor Ryo megfektetett?" JIIIIIIIIIIIIN XDDDD
Oh, bb, ezt mennyire megértem <3 Fránya egy dolog a fantázia, mi ( ... )
Reply
Reply
Kicsit az-az érzésem, mármint, hogy Jin felhívta Ryót és Pit, szóval ezzel a dologgal kapcsolatban, mintha Jinben nem is mindig tudatosulna Kame fogyatékossága... Mikor szeretünk valakit másnak látjuk, a "hibáit" is kisebbnek és Jin most pont ilyen kicsit szerintem. Ő másképp néz Kaméra, elfogultan talán. És hiába tudja az esze a tényeket, van amit nem tud legyűrni magában. (Amúgy imádom Ryo Pi párosát nálad, kellene írod velük valami könnyed, szerelmetes, civakodós klisés sztorit. Imádnám.)
Hm, ez annyira... annyira öntudatlan, szerelmes viselkedés. Ryo kívülállónak bélyegzése. De amúgy ez teljes érthető, mikor szerelmes az ember, vagy bizalommal van a másik iránt, akkor ezt érzi. Valami burkot kettőjük körül, melyben csak ketten vannak, a benne lévő dolgokat csak ketten érthetik meg, senki más nem.
Nyugi, nem harap, ilyen az alap arcberendezkedése. Imádom, ahogy oltod Ryót. :D
(nem vagyok benne, hogy a ( ... )
Reply
Igazából ilyennek is akarom őt írni. Mert Jin számára Kame... nem az, hogy nem tudja róla, hogy beteg, de nem úgy néz rá, ahogy mások tartják fogyatékosnak. Ő szereti és igen... emiatt az ember bizonyos dolgokat máshogy lát. És ő tölti a legtöbb időt Kaméval.
(Köszönöm :D Imádom írni őket itt, mert valahogy... úgy íratják magukat xDDDD És én is gondolkoztam rajta :D Úgyhogy nem kizárt, hogy belevágok ;) )
Igen... emellett Jinnek tényleg fáj, hogy úgy érzi, senki sem támogatja igazán, még a barátai sem. Pedig kellene neki az, hogy támogassák. Mert ő nem fogja ott hagyni Kamét. Semmi pénzért sem. Szereti őt :)
Köszönöm xDDD Imádom Ryót, mindenhogy, de oltani is xDDD
(Igen, kihagytam, köszönöm, javítom <3 ( ... )
Reply
*próbál visszazökkenni a való életbe*
Nagyon nagyon tetszett ^o^ RyoPi rábu, Ryo felvilágosítása, Kazu imádnivaló természete, Jin gondolatvilága, mind mind nagyon jó volt olvasni.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam ^^
<3
Reply
Ennek örülök :) Köszi, hogy olvastad és írtál~
Reply
ha sikerül felfognom és átgondolnom utána lehet írok még :)
Reply
Remélem, kíváncsi lennék majd a gondolataidra :)
Reply
Az első rész, mikor Jin és Miyazaki találkoznak, és Miyazaki odaadja a gyógyszert Jinnek. Ott annyira gyereknek látszik, reménykedik és a saját kis világába repül hirtelen, mikor azt hiszi a nő hazudott neki. Az első erős szorítás a szívemen.
Szeretem itt a RyoPiN hármast, igazi barátok. a RyoPi párost meg imádom :D
Egy kis könnyed rész volt szerintem ez, még ha itt már rá is jöttem, hogy mi fog következni. Őszintén most először, mióta olvasok akame ficeket amibe van nc-17es rész, azt akartam, hogy bárcsak ne lenne... ^^"
Óóó, Jin piszkos fantáziája, na meg az enyém.. xD
Kame és Ryo találkozása és aztán a 'mégis...' szó. Második szorítás a szívemen...
A földön síró Kame és az őt ölelő Jin kép még most is előttem van és először is és most is sikerült megkönnyeznem. Ezt a részt köszönöm! <3 ( ... )
Reply
Jin nagyon szeretné hinni, hogy ez az egész nem úgy fog végződni, ahogyan pedig az életben mindig végződnek az ilyen esetek... mert ő még gyerek. Nincs felkészülve ekkora fájdalomra...
Igen, én is :D Jó őket írni <3
Igazság szerint én nagyon sokat dilemmáztam rajta, hogy megírjam-e ezt a jelenetet, de miután már az elejétől kezdve a fejemben volt, azt mondtam, hogy megírom. Csak azért is. Mert kell bele.
*megsimiz*
Nagyon szívesen. Ez a jelenet is kellett. Nekem is a fejemben van, azóta is <3
Előbb-utóbb ki kellett mondatnom Jinnel... neki is tudnia kell. Tudatosítania kell.
Köszönöm. Reméltem, hogy jól sikerült, mert... ha ezt a jelenetet elcseszem, akkor kész. Akkor körülbelül keresztet vethettem volna az egészre. Úgyhogy örülök, hogy túl vagyunk rajta mindannyian... ők is, ti is, én is ^^
Kegyetlen vagyok, tudom... nagyon. Az egész történet miatt :')
Egyáltalán nem baj, nagyon örülök, hogy ennyit írtál, hihetetlen nagy öröm a szívemnek, köszönöm <3 És hát az én ( ... )
Reply
Eszméletlen, ahogy ábrázolod Jin vívódásait, amit ez az egész kapcsolat kivált belőle - ahogy visszaadod, azokat a pillanatokat, mikor a legfőbb gondja az, hogy a szívére vagy az eszére hallgasson-e. A pillanatnyi érzések, tettek érzékeltetése.
Érdekes, hogy mekkora - legalábbis nekem az jött le - hangsúlyt fektettél arra, hogy mennyire komolyan elgondolkodik azon, hogy mit tehet meg, mit nem, és hol lépi át a határokat, amik egy eleve sérült fiúnál jóval kevesebb teret engednek neki.
Kazuya pedig egyszerűen tündérire sikeredett < 3 A Jinről festett képes rész kimondottan édes volt. :)
Ráadásul furcsa, hogy mennyire érett gondolatai vannak a betegsége ellenére.
Egyszerűen nem lehet nem szeretni őket ebben a történetben, ahogy - az alapvető dráma ellenére - ezt a történetet sem.: )
Reply
Reply
Leave a comment