PhotoShigenic [#34]
Boldog születésnapot, Shige~
Azt hiszem, ezzel most elég nyilvánvalóvá tettem, hogy mire fel készítettem el ezt a fordítást :) A PhotoShigenic a Wink Up magazin keretein belül egy kis rovat Shigének, ahol általa készített fotókkal kiegészítve mesél mindenféléről :D Olvastam már többet és nagyon szeretem, annyira Shigés az összes xD, úgyhogy ezt szúrtam ki elsőnek (ha már szerény kontinensünkről beszél benne xD), de valószínűleg elkészítem még pár fordítását :)
PhotoShigenic 34
Shige épp csak visszaért a külföldi kirándulásáról.
Javasoltuk, hogy ennek a hónapnak a rovata szóljon a kirándulásáról is, amikor a barátja elvesztette a telefonját a Sagrada Familiánál és Shige a sajátjáról próbálta felhívni az eltűnt készüléket.
Úgy tűnik, hogy az elkeveredett telefont a Sagrada Familia recepciójára vitték, így mikor Shige hívta, egy hang ezt felelte neki spanyolul: „A mobiltelefon itt van.”
És akkor Shige okos válasza… Sikerült egy könnyű szóban kifejeznie: „Megyek…”
Bár meg kellett ismételnie kétszer-háromszor.
Gyenge a rögtönzésekben? Ez a tapasztalat hiánya volt?
Bármelyik is, gratulálunk a spanyol megbízatásért!
Azt szokták mondani, „Londonban nem jók az ételek”. Azt hiszem, már beszéltem erről régebben. Nos, 8 napra június végén elutaztam Londonba és Spanyolországba. Ekkor jártam először Európában és rengeteg dolog volt, amit nem értettem, úgyhogy a kirándulás előtt összeszedtem némi infót a barátaimtól, akik már voltak ott. Mindenki azt mondta nekem, hogy "Londonban az ételek nem jók”. Oi, oi! Ne adjatok nekem rossz híreket az indulásom előtt!
Őszintén szólva kicsit féltem Londonba utazni. Az első dolgok, amiket kipróbáltam: a híres marhasültet és a halat sült krumplival… Eh? Csak nem normálisak voltak? Nem is igazán különböztek a japánoktól? Csak nem finomak voltak? Egy halom kaja biztosan rengeteg kalóriát tartalmaz, de finomak. Talán tíz évvel ezelőtt rosszul ítélték meg, de most az étkezési szokások sokkal nemzetközibbek. A reggeli másnap szintén jó volt. Amikor visszajöttem Japánba, elmentem egy angol étterembe, hogy összehasonlítsam a két konyhát, és majdnem ugyanolyanok voltak. Ezt azért meséltem el, mert el akartam oszlatni a legendát a londoni rossz ételekről. Hé, ti, kérjetek elnézést Londontól!
Azt szokták mondani, „a spanyol közbiztonság pocsék”. Mivel a fő utam Spanyolországba vezetett, ettől az információtól is féltem. Azt mondják, rengeteg ott a tolvaj, ilyen tanácsokat kaptam: „Ne hagyd a telefonod az asztalon!” meg „Mindig tartsd magadnál a pénzed és az útleveled!” Ismét azzal a gondolattal mentem Barcelonába, hogy „Ne adjatok nekem negatív információkat!” Amikor elkeveredtem, spanyol emberektől kaptam segítséget és útba igazítást, mindezt egyszerű angollal… Eh? Miközben a barátommal beszélgettünk, az ő táskájának cipzárja nyitva volt és egy spanyol srác mögöttünk aggódva megkérdezte: „Nyitva van! Nézd meg! Valaki lopott tőled?” … Eh?! Hát nem voltak nagyon kedves emberek? És ahogy ott volt a bevezetésben is, a barátom visszakapta a telefonját… ám nem csak ez történt, én is elhagytam ott a telefonom. Kiesett a taxiban a hotel előtt, miközben a tengerpartra mentünk. Igazán lehangolt voltam miatta, ám másnap reggel egy férfi a közeli pénztárból visszahozta nekem ezt kérdezve: „Ez nem az öné?” Mi a…?! Úgy tűnt, hogy a sofőr emlékezett rá, hogy egy japán fiú megszállt az egyik közeli hotelben és visszavitte oda neki. Túl kedves…! Igen, természetesen. Amikor hazamentem és találkoztam a barátaimmal, akik a rossz dolgokat mondták nekem, azt mondtam nekik: „A spanyolok emberek még nálatok is kedvesebbek!” Hé, ti, kérjetek elnézést Spanyolországtól!
credit <3 spilledmilk25
Azt hiszem, ezzel most elég nyilvánvalóvá tettem, hogy mire fel készítettem el ezt a fordítást :) A PhotoShigenic a Wink Up magazin keretein belül egy kis rovat Shigének, ahol általa készített fotókkal kiegészítve mesél mindenféléről :D Olvastam már többet és nagyon szeretem, annyira Shigés az összes xD, úgyhogy ezt szúrtam ki elsőnek (ha már szerény kontinensünkről beszél benne xD), de valószínűleg elkészítem még pár fordítását :)
PhotoShigenic 34
Shige épp csak visszaért a külföldi kirándulásáról.
Javasoltuk, hogy ennek a hónapnak a rovata szóljon a kirándulásáról is, amikor a barátja elvesztette a telefonját a Sagrada Familiánál és Shige a sajátjáról próbálta felhívni az eltűnt készüléket.
Úgy tűnik, hogy az elkeveredett telefont a Sagrada Familia recepciójára vitték, így mikor Shige hívta, egy hang ezt felelte neki spanyolul: „A mobiltelefon itt van.”
És akkor Shige okos válasza… Sikerült egy könnyű szóban kifejeznie: „Megyek…”
Bár meg kellett ismételnie kétszer-háromszor.
Gyenge a rögtönzésekben? Ez a tapasztalat hiánya volt?
Bármelyik is, gratulálunk a spanyol megbízatásért!
Azt szokták mondani, „Londonban nem jók az ételek”. Azt hiszem, már beszéltem erről régebben. Nos, 8 napra június végén elutaztam Londonba és Spanyolországba. Ekkor jártam először Európában és rengeteg dolog volt, amit nem értettem, úgyhogy a kirándulás előtt összeszedtem némi infót a barátaimtól, akik már voltak ott. Mindenki azt mondta nekem, hogy "Londonban az ételek nem jók”. Oi, oi! Ne adjatok nekem rossz híreket az indulásom előtt!
Őszintén szólva kicsit féltem Londonba utazni. Az első dolgok, amiket kipróbáltam: a híres marhasültet és a halat sült krumplival… Eh? Csak nem normálisak voltak? Nem is igazán különböztek a japánoktól? Csak nem finomak voltak? Egy halom kaja biztosan rengeteg kalóriát tartalmaz, de finomak. Talán tíz évvel ezelőtt rosszul ítélték meg, de most az étkezési szokások sokkal nemzetközibbek. A reggeli másnap szintén jó volt. Amikor visszajöttem Japánba, elmentem egy angol étterembe, hogy összehasonlítsam a két konyhát, és majdnem ugyanolyanok voltak. Ezt azért meséltem el, mert el akartam oszlatni a legendát a londoni rossz ételekről. Hé, ti, kérjetek elnézést Londontól!
Azt szokták mondani, „a spanyol közbiztonság pocsék”. Mivel a fő utam Spanyolországba vezetett, ettől az információtól is féltem. Azt mondják, rengeteg ott a tolvaj, ilyen tanácsokat kaptam: „Ne hagyd a telefonod az asztalon!” meg „Mindig tartsd magadnál a pénzed és az útleveled!” Ismét azzal a gondolattal mentem Barcelonába, hogy „Ne adjatok nekem negatív információkat!” Amikor elkeveredtem, spanyol emberektől kaptam segítséget és útba igazítást, mindezt egyszerű angollal… Eh? Miközben a barátommal beszélgettünk, az ő táskájának cipzárja nyitva volt és egy spanyol srác mögöttünk aggódva megkérdezte: „Nyitva van! Nézd meg! Valaki lopott tőled?” … Eh?! Hát nem voltak nagyon kedves emberek? És ahogy ott volt a bevezetésben is, a barátom visszakapta a telefonját… ám nem csak ez történt, én is elhagytam ott a telefonom. Kiesett a taxiban a hotel előtt, miközben a tengerpartra mentünk. Igazán lehangolt voltam miatta, ám másnap reggel egy férfi a közeli pénztárból visszahozta nekem ezt kérdezve: „Ez nem az öné?” Mi a…?! Úgy tűnt, hogy a sofőr emlékezett rá, hogy egy japán fiú megszállt az egyik közeli hotelben és visszavitte oda neki. Túl kedves…! Igen, természetesen. Amikor hazamentem és találkoztam a barátaimmal, akik a rossz dolgokat mondták nekem, azt mondtam nekik: „A spanyolok emberek még nálatok is kedvesebbek!” Hé, ti, kérjetek elnézést Spanyolországtól!
credit <3 spilledmilk25