Boldog névnapot!
Sok boldog névnapot Csoxikám!
Ennek alkalmából fogadd szeretettel a ficcet, amivel körülbelül egy hetet foglalkoztam, de saját megítélésem szerint még ígyis kevés volt rá ez az idő:) Kritikát szívesen fogadok bárkitől! Csak egy kérésem van: finoman.
Cím: Heat of the moment
Pár: Jensen/Jared
Korhatár: NC-17
Szavak: 4829
Műfaj: hihetetlenül hosszú ONE-SHOT, general, romantic, slash
Megjegyzés: A történet szereplői valós személyek, akiket nem áll szándékomban zaklatni. Minden a valósággal megegyező esemény a véletlen műve. A sztorit kedves barátnőm, Csoxi névnapja alkalmából írtam! Remélem tetszik drágám, bár előre szólok, hogy én nem vagyok megelégedve, bár én soha nem vagyok megelégedve :D
~~Utólag is boldog születésnapot Jared Padaleckinek!
- Tudod Jensen ez a legidiótább születésnapi meglepetés, amiről valaha hallottam! - mordult fel Sera Gamble, aki az ovális asztal legtávolabbi pontján ült.
- Na ne már! Látjátok, hogy Jay mostanában mennyire készen van. Szerintem tuti feldobná egy ilyen műsor! - vágott vissza kicsit sértetten az ötletgazda, majd a mellette lévő Ericre nézett bizakodóan. A kopaszodó férfi volt az egyetlen esélye.
- Igaza van Jensennek! - mosolyodott el sokat sejtően Kripke. - Ha nem is fogja bevenni, legalább mindnyájan szórakozunk egy jót! Megcsináljuk és kész! - ezzel le lett zárva a vita, Jensen pedig ragyogott a boldogságtól. Rögtön felpattant az asztaltól, majd hálálkodva távozott a lakókocsiból. Sera durcáson nézte, ahogy becsapódik az ajtó.
- Nem értem Eric, hogy az én ötletem miért nem volt elég jó - emelte fel hangját, miközben szemeivel mélyen írótársát vizslatta.
- Ne haragudj Sera, de a beöltözős bulit már eljátszottuk tavaly…
- És milyen jól sikerült! - vágott közbe a nő.
- Így igaz, de ez most Jared születésnapja és talán ez a halálra ijesztjük dolog, még vissza is lendítheti őt a régi kerékvágásba. Ráadásul tudod, hogy a szokásos pia-parti sem marad el. Én személy szerint abszintra gondoltam… - kezdett bele suttogva, a nőnek pedig felcsillant a szeme és mélyen elvörösödött. A férfi elnevette magát. Tudta, hogy a nőnek az abszint a gyengepontja.
- Nos, ez esetben Eric nincs okom panaszra. Csak nehogy megint olyan jelenetet rendezzen Jensen, mint az ő születésnapján. Atyaég, és még nem is emlékszik rá! - kiáltott fel, ahogy eszébe jutottak a márciusi események. Kripke elnevette magát az emlékre. Az bizony egy óriási buli volt, órási félreértésekkel és rengeteg, de rengeteg whiskyvel.
- Én csak szegény Jaredet sajnálom. Szerintem az az este összezavarta egy életre! Talán most minden helyre jön - mondta, és tényleg őszintén remélte, hogy végre megint minden a régi lesz. Sera egyetértően bólintott.
***
Július 19-e nem is kezdődhetett volna szebben Jared életében. A háta sajgott, fáradt volt és legszívesebben szétverte volna azt a rohadt órát, amely a feje feletti éjjeliszekrényen dörömbölt. Végül letett erről az ötletéről, majd kelletlenül felült ágyában. Az első dolog, amit megpillantott az a telefonja volt. „Önnek 24 új üzenete érkezett” olvasta le a kijelzőről. Bár nem sok kedve volt hozzá, de elkezdte sorban olvasni az smseket. A legtöbb a családtagjaitól jött, mind-mind valamilyen vicces szülinapi köszöntő volt. Jared párat meg is mosolygott, de igazából nem voltak rá nagy hatással. Amikor az utolsó üzenetet is elolvasta, dörömböltek a lakókocsi ajtaján.
- Ki az? - tette fel a kérdést, habár szinte egészen biztos volt a személy kilétében.
- Szerinted? Na kapkod magad, mert azonnal bemegyek és nincs kedvem meglátni meztelenül! - kiáltotta az ismerős hang, amely hallatára felgyorsult Jared szívverése. Jensen Ackles. A férfi, akivel több időt töltött az előző három évben, mint bárki mással. A férfi, aki vele volt jóban-rosszban és kiállt mellette. A legjobb barátja.
- Jen! Honnan a francból veszed, hogy meztelen vagyok? - nevetett fel Jared hangosan. Az egyszer biztos, hogy ha valaki, akkor Jensen képes volt őt megnevettetni. Pedig általában a fiatalabb férfi volt a mókamester a csapatban.
- Onnan, hogy a múltkor elárultad, hogy meztelenül szoktál aludni! Ne tagadd! - kiáltotta Jensen határozottan, majd pár másodperc múlva elfordult a kulcs a zárban és kinyílt a fehér ajtó. Jared elnevette magát barátja láttán, aki mindkét szemét eltakarta.
- Elveheted a kezeidet! - mondta vigyorogva, mire Jensen óvatosan kikukucskált ujjai között. Amikor meggyőződött róla, hogy színésztársa tényleg fel van öltözve - már ha az a piros boxer ruhának számított - szabadjára engedte szeme világát.
- Hm, ez a vad szín nem vall Sammyre - ütött rá barátja hasára játékosan, majd beljebb tessékelte magát az ajtón. A lakókocsiban persze most is óriási felfordulás volt - mint mindig. Savanyú cukros zacskók betömve a polcok közé, ruhák a földön, a tegnapi sörös üvegek félig kilógva a kukából. Jared le sem tagadhatta volna, hogy ez az ő területe. Bezzeg az idősebb férfi lakókocsijában majdnem mindig rend honolt. Jensen a fejét csóválva nézett körbe. - És ez a rendetlenség sem jellemző.
- Látom már nagyon supernaturalos kedvedben vagy - felelte Jared mosolyogva, majd a szeméthegyen átvergődve elindult a fürdő felé - Nos, ha nem baj akkor most Sammy letusol. Addig érezd otthon magad.
Színésztársának nem kellett kétszer mondani. Ahogy becsukódott barátja mögött az ajtó, rögtön átrágta magát Jared ruháin és immár a lakókocsi egyik sarkát kémlelte. Miután megtalálta a megfelelő helyet rögtön bele is nyúlt zsebébe, majd elhelyezte a rendkívül apró szerkezetet.
- Bocsi, Jay - suttogta, majd olyan halkan, ahogy csak tudott, kiosont a lakókocsiból.
***
A fiatal férfi nagyon nem értette, hogy mi történik. Az egész stáb felettébb furcsa volt vele egész nap, ráadásul Jensen reggeli távozása sem esett jól neki. Amikor megkérdezte a férfit, az csak annyit felelt, hogy közbe jött valami. A másik dolog, hogy senki sem köszöntötte fel születésnapja alkalmából, ami megint csak rátett egy lapáttal. Persze az is megfordult a fejében, hogy valami meglepetéspartira készülnek, de akkor miért mindenki ilyen nyugodt? Mintha csak egy átlagos forgatási nap lenne. Illetve átlagosnak nem volt mondható, mert a rendező számtalanszor újra játszatta velük a jeleneteket, mert szerinte nem volt megfelelő. Eric Kripke sem tűnt elégedetnek.
- Sokkal nagyobb átéléssel! Szerinted Sam vágna valaha is ilyen képet? Ez nem egy szappanopera! - kiáltott rá mérgesen, és Jared elkönyvelte magában, hogy ez élete legrosszabb napja. Segélykérően Jensenre nézett, de ő is csak mereven bámulta, eszébe sem jutott megnyugtatni. Hát ennyit érne a férfinak? Pedig ha tudná, hogy mit érez iránta…
- Szerintem tartsunk egy kis szünetet! - javasolta Kim Manners. A többiek egyetértően bólogattak, Jared pedig sietve a lakókocsijához ment, majd magára vágta az ajtót. Mindenki elégedetten vigyorgott.
- Szegény Jay! - kámpicsorodott el Jensen, aki legszívesebben rögtön követte volna barátját. Nem gyakran látta ennyire kiborulva, de tudta, hogy a végén nem fog haragudni. - Nade nincs időnk a sajnálatra, munkára emberek! - kiáltott fel újult erővel, ami mindenkit lázba hozott. Hiába, Jensennek hihetetlen mély és határozott hangja volt, és ezt kitűnően ki is tudta használni.
- Trevor a fényeket, Shannon az asztalokat… jaj Tim azt ne tedd oda! - a színész teljesen izgalomba jött a szervezkedéstől. Végül mindenki ellátta a saját feladatát, már csak az „ünnepelt” hiányzott, akit a szobájában elhelyezett mini-kamerán keresztül figyeltek, ha esetleg hamarabb ki akarna jönni. De Jared nagyon nem úgy nézett ki, mint aki hajlandó a kijövetelre. Pont a terv szerint - gondolta Jensen.
- Na most mindenki bújjon el a helyére, és szorítsatok srácok! - kacsintott társaira a színész, majd elindult barátja lakókocsija felé. Mikor meggyőződött arról, hogy mindenki eltűnt a forgatás helyszínéről, hangosan kopogott. Ahogy sejtette nem érkezett válasz, ezért lassan lenyomta a kilincset. Jaredet az ágyán gubbasztva találta meg.
- Hé, szia - szólalt meg gyengéden, mire Jared felnézett rá azokkal a nagy kutyaszemeivel, melyek most kicsit se voltak szimpatikusak. Jensen nagyot nyelt - Odakint már mindenki téged vár. Hidd el, most beleadunk mindent és le is tudtuk a mai napra a forgatást.
- Most meg akarsz vigasztalni vagy mi? Mert akkor kezdjük ott Jensen Ackles, hogy rád vagyok a legmérgesebb - jelentette ki a legijesztőbb hangon, amit valaha hallott Jensen. Az idősebb férfi viszont nem ijedt meg, inkább levágódott barátja mellé az ágyra és kíváncsian kémlelte.
- Miért vagy rám mérges? - kérdezte térdeit felhúzva, gyengéden előre dőlve. Ebben a pozícióban egy ártatlan kiscicára emlékeztette Jaredet, de ez most nem az ellágyulás ideje volt.
- Azért, mert annyit nem mondtál nekem, hogy boldog születésnapot és egész nap átnéztél rajtam! Köszönöm szépen! - ez volt az a pont, ahol Jared majdnem elsírta magát. Kicsit kezdett neki sok lenni ez az egész. A Sandyvel való szakítása, Jensen viselkedése és ez az egész rohadt nap. Ha nem lett volna ilyen fene nagy akaratereje, akkor bizony most elbőgte volna magát. De nem tette. Jensen pontosan tudta, hogy mit érez barátja és kezdett nagyon csúnya bűntudata lenni.
- El kell mondanom valamit, Jared - kezdett bele egy apró mosollyal a száján - Azért nem mondtam eddig még semmit, mert egy orbitális születésnapi bulit rendeztünk neked odakint! Szóval ha most nem jelenik meg egy rohadt nagy mosoly a szádon, akkor nem állok jót magamért! - beszélt egyre vidámabban, majd a meglepett Jared nyakába vetette magát. - Boldog születésnapot!
Jared köpni-nyelni nem tudott meglepetésében. Nyomban visszaölelt, majd amikor szétváltak akaratlanul is mosolyra húzódott a szája.
- Na, erre vártam haver! - nevetett Jensen, majd felpattant az ágyról és felsegítette Jaredet is - Legalább tegyél majd úgy, mintha meglepődnél, oké?
- Oké! - felelte Jared visszamosolyogva, és hirtelen melegség öntötte el a szívét. - Köszönöm!
Jensen csak vigyorodott, majd végigsimított barátja arcán. Hogy mennyire szerette ezt a mosolygós arcot! Jared szívverése felgyorsult az érintésre, és kicsit közelebb hajolt. Már épp azon volt, hogy végre megteszi azt, amiről hetek óta ábrándozott, de ekkor egy oda nem illő hang megtörte az idillt. Egy óriási sikítást hallottak a fiúk.
- Ez mi a fene volt? - kérdezte Jensen hátrébb lépve, meglepett arccal. A pillanat varázsa teljesen elmúlt. Jared csalódott kiskutyaszemekkel méregette színésztársát.
- Hát azt neked kéne tudnod. Biztos Nicki hülyül, hogy kicsaljon végre minket - felelte, majd megpróbált boldogabb arckifejezést erőltetni magára. Elvégre az ő születésnapi partijáról volt szó, nem szabad a többiek előtt szomorúnak lennie. - Na, akkor ideje kimenni és meglepődnöm! - mondta vidáman, majd Jensen lelkes bólogatása után kimentek az ajtón.
***
Jared sokfajta születésnapi partin volt már, de még egy olyannal sem találkozott, ahol a vendégek láthatatlanok voltak. Ugyanis ahogy kiléptek az ajtón, nem fogadta őket más csak a feldíszített asztalok, italos üvegek, rágcsálnivalók, zenelejátszó. Minden, ami szem-szájnak ingere, csak épp a zajos vendégsereg hiányzott a képből. Jared el is mosolyodott a látottakon, majd barátjára nézett, aki viszont nagyon elsápadt.
- Mondhatom szépek vagytok gyerekek! Most már elő jöhet mindenki, nem kell szívatni! - ordította vidáman az ünnepelt, de nem válaszolt senki a kiáltásra. Jensen idegesen megrángatta az ingjét. - Mi van?
- Nem tudom. Nem ez volt megbeszélve. Úgy volt, hogy mindenki egy pezsgőspohárral köszönt minket és azt mondják „Meglepetés!” - Jensen láthatóan nem viccelt, nagyon feldúltnak tűnt. Sietve ment közelebb az asztalokhoz, majd benézett a fák közéi is - az egész esemény ugyanis az erdő szélén volt megtartva -, de sehol nem talált senkit. - Nem hiszem el, hogy ezek átszervezték a dolgot.
- Nyugodj meg, Jen. Biztos elbújtak az erdőbe és azt várják, hogy keressük meg őket - sétált barátja mellé vigyorogva Jared, és ekkor valaki megfogta hátulról a karját. - Mi a fen… - pördült meg a férfi kicsit ijedten, de csak egy ismerős arc köszönt rá vissza. - Katie? Hát te is eljöttél a születésnapomra?
Katie Cassidy nem válaszolt, csak erősen fogta Jared karját. Arca sápadt volt még a rengeteg pirosító alatt is, amit felkent rá. A fiatal férfi ekkor kezdett aggódni.
- Ugye most csak szívattok? Katie, ne csináld már!
- Jared… - kezdett bele nehézkesen a nő, majd lábai összecsuklottak alatta. - Az… az erdőben… többiek… - nyögte, majd elájult. Jensen rémülten segített Jarednek megtartani a törékeny testet. Csak ekkor lettek figyelmesek a nő mellkasára. Ömlött belőle a vér.
- Jaj - nevetett fel Jared hitetlenkedve, majd barátját kezdte el kémlelni - Most komolyan be akarnak ezzel etetni? Ez művér! - felelte, de Jensen kicsit sem lett vidámabb. Kérkedően belenyúlt a nő vérző sebébe, majd megnyalta ujjait. Szemei azon nyomban elkerekedtek.
- És a művérnek mióta van igazi vér íze? - kérdezte elborzadva, majd felpattant és ráförmedt Jaredre - Esküszöm neked Jay, hogy ez már nem vicc! Én azonnal hívom a mentőket! - ordította, majd előhalászta mobiltelefonját, ami igazából Dean Winchesteré volt, de egy igazi hívásra tökéletesen megfelelt. Jarednek az arcára fagyott a mosoly a háttérben. Ez most tényleg komoly lenne?
- Jó estét, egy mentőt szeretnék… - hadarta Jensen a telefonba, de ekkor puskalövés hallatszott és kiesett kezéből a készülék. Mindkét férfi a zaj irányába fordult és meglátták a magas fekete férfit. Szakadt ruháját és rendkívül bamba ábrázatát talán még mulatságosnak is lehetett volna nevezni, de a kezében lévő shotgun kicsit se volt vicces.
- Elnézést, uram - kezdett bele Jared, de amint megszólalt egy gólyó pont mellette ért földet. Jared most már tényleg elhitte, hogy ennek a fele sem tréfa.
- Haver, tűnjünk innen, MOST! - kiáltott Jensen rémülten, majd megragadta Jared kezét és elrángatta az ájult Katie mellől. A fiatal férfi ugyan nem szívesen hagyta ott a nőt, de azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy IGAZI golyók repülnek el a feje mellett. Szép kis születésnap, az egyszer biztos! Jared már azzal a gondolattal is eljátszott, hogy talán ez az utolsó. Nade nem szabad ilyen pesszimistán hozzáállni! „Csak csináld úgy, mintha egy forgatás lenne” győzködte magát, majd követte színésztársát az erdőbe. Úgy szaladtak, mint még soha.
~
- Vajon követ még?! - lihegett Jensen, amikor már alaposan bent voltak a fák között. A tájékozódásukat sajnos az is gátolta, hogy időközben teljesen besötétedett. Egyetlen fényforrásuk csak egy kicsi elemlámpa volt, amely még a forgatásról maradt Jared zsebében. Meg persze a két telefon, melyek hát nem voltak olyan hú de nagy fénnyel.
- Fogalmam sincs, Jen. De ez rohadt durva volt! Mégis ki a fene volt ez a csávó? - lehelte Jared kifulladva, miközben kezével egy fának támaszkodott. Imádott futni ez tény és való, de ez most felért egy egész maratonnal.
- Nem tudom. Biztos nem a stáb tagja, soha nem láttam még. Ráadásul az egy teljesen igazi fegyver volt! Szegény Katie! - ült le Jensen egy fa tövéhez, de azon nyomban fel is pattant - TE JÓ ÉG!! - ordított fel, Jared pedig rögtön odavilágított az elemlámpájával.
- Baszki! - kerekedett el Jared szeme, amint meglátta az élettelen testet. Egy igazi hulla feküdt a fa tövében, a színéből ítélve talán lehetett vagy féléves is. Jensen rémülten lépett barátja mellé.
- Jared, nem tudom mi folyik itt, de ez kezd kicsit… - és ekkor elhallgatott, mert mocorgásra lett figyelmes az egyik irányból. Jared nagyot nyelt, ő is tisztán hallotta azt a roppanó hangot, mely tőle pár méterről jött. - Psszt! - figyelmeztette Jensen, majd mindketten meglapultak a vaskos fa mögött.
- Fiúk, ti vagytok azok? - kérdezte egy hang, mely nagyon ismerős volt.
- Bobby? - sóhajtott fel Jared, a producer pedig szintén megörült, de ekkor egy hatalmas sikítás hagyta el a száját. - Ááá, srácok meneküljetek!
A két színész persze nem hagyhatta ennyiben a dolgot, rögtön kiugrottak rejtekhelyükről, de mire feleszméltek az őszes hajú férfi már el is tűnt a feketeségben. Az egész olyan volt, mintha elnyelte volna a föld. Hátborzongató volt az élmény, és Jaredet ez nagyon emlékeztette a szerepükre. Ó, bárcsak tudna gondolkodni Sam agyával. Ő biztosan tudná, hogy most mi a teendő. Bár az is igaz, hogy Samnek lenne valami fegyvere.
- Most mit csinálna Dean Winchester? - tette fel a kérdést Jensen, nyilvánvalóan neki is ugyanazon járt az agya. Jared arcán egy apró mosoly jelent meg.
- Vigyázna Samre… de ezt nem kell célzásnak venni!
Jensen elvigyorodott, de épp csak annyira, hogy ne legyen feltűnő. Természetesen tudta, hogy ezt célzásnak kell venni. És ahogy akarja Jared. Ő szülinapja, ő kívánsága. Jensen meg fogja védeni az ő kis „tesóját”, bármilyen sötét lény is vegye őket üldözőbe.
- Nem veszem annak, nyugi! Na menjünk valamerre, mert kiráz a hideg ettől a hullától - felelte Jensen grimaszolva, majd gyengéden megérintette Jared karját - Nem lesz semmi baj.
***
Jared szerette volna elhinni, hogy nem lesz semmi baj. Valahogy még sem tudta. Este 9 volt, Katie-t meglőtték, egy Rambo kinézetű pasi rájuk támadt, Robertet elnyelte a föld és még egy hullát is találtak az erdőben. Hogy lehetne minden rendben? Mindenesetre jó volt abban a tudatban élni, hogy akit a legjobban szeretsz a Földön itt van melletted és vigyáz rád. Jared nem tudta megállni, hogy ne nézze folyamatosan barátját. Annak ellenére, hogy Jensen belépett a harmincas éveibe csöppet sem látszott meg rajta a kor, sőt! A fiatal színész szerint sokkal sármosabb lett, most pedig, hogy a holdfény így bevilágította az arcát még csodálatosabb volt!
- Mi az? - kérdezte mosolyogva Jensen, amikor magán érezte a szeretetteljes pillantásokat. Nem tudta nem észrevenni, hogy milyen tekintettel néz rá barátja. Jared azon nyomban elfordította vöröslő arcát. Először nem válaszolt, csak hagyta, hogy sétáljanak egymás mellett a sötétben. Az erdő most teljesen nyugodtnak tűnt, a kabócák és tücskök ciripelésén kívül nem zavarta meg semmi a csendet.
- Jensen, én… - kezdett bele halkan Jared, majd egy pillanatra megállt - Szeretnék kérdezni valamit.
- Oké, csak bátran - felelte társa, majd gyorsan hozzátette vigyorogva - Ha azt akarod kérdezni, hogy viszlek-e a hátamon, a válasz az, hogy NEM. - Jared elnevette magát. Nos, normális esetben biztos ez lett volna az első kérdése, de ez most nem egy normális eset volt. A fiatal férfi hirtelen elkomolyodott és ezt barátja is észrevette.
- Tudod a márciusi buliról akarok beszélni…
- Jaj, csak nehogy azzal gyere megint, hogy mennyire tacsra vágtam magam. Tisztában vagyok vele! - mondta Jensen fejcsóválva. Félelmetesen jó buli volt ezt be kell vallani. Jensennek 30 percen át csak innia volt szabad, nem is volt meglepő, hogy utána mennyire „felszabadultan” viselkedett.
- Nem, csak azt szeretném kérdezni, hogy emlékszel-e rá, hogy mi történt? Mármint a motel ágyra - Jared óvatosan tekintett barátjára, aki kérdően nézett rá vissza. Szeretett volna rájönni, hogy miről beszél a fiatal színész, de egyszerűen nem emlékezett semmire. Vagy csak nem akart?
- Ne haragudj, nem nagyon. Csináltam valami hülyeséget?
- Hülyeségnek nem nevezném… - pirult el Jared, majd úgy döntött nem kerülgeti tovább a forró kását. Itt volt az ideje megtenni a dolgot, amit már lassan öt hónapja halogatott. Ráadásul nem is biztos, hogy lesz rá lehetősége újra. Főleg, mivel még mindig ebben a nagy, ijesztő erdőben bolyongtak, és nem találtak ki belőle. - Tudod Jen, miattad szakítottam Sandyvel.
Jensen Ackles elképedt. Nem kicsit, nagyon. Ugyanakkor valami hihetetlen furcsa érzés öntötte el, amit nem tudott körülírni. Érezte már ezt nagyon régóta, lassan már három éve. De mindig csak egy csodálatos álomnak tűnt. Egy messzi-messzi álomnak. Most viszont itt volt tőle egy karnyújtásnyira, sőt már annyira sem.
- Tényleg? - kérdezte halkan, miközben Jared sóhaját már az arcán érezte. Kezei lágyan körülfonódtak a magasabb férfi nyakán, és mélyen egymás szemébe néztek. Csodálatos két másodperc volt, mely után még csodálatosabb pillanatok következtek. Ajkaik mohón kaptak egymás után, és hirtelen minden eszébe jutott Jensennek. Minden a márciusi partiról, minden egyes Jareddel eltöltött édes pillanat. Hogy is felejthette volna el?
Ez a csók viszont sokkal forróbb volt, mint az italtól mámoros. Ez tiszta volt és igaz. Egyikőjük sem élt át még hasonlót. A gyönyörű pillanatokat persze mindig megzavarja valami… Ez most sem volt másképp.
- MEGLEP…etés - kiáltott fel hirtelen egy rakás ember, hogy még abban a pillanatban el is haraphassák a szót. A stábbal ugyanis úgy beszélte meg Jensen, hogy pontosan fél 10kor jönnek elő és alaposan rájuk ordítanak. A férfi viszont kicsit megfeledkezett a dologról… egy nagyon kicsit. Persze az ordításra nyomban szétváltak.
- Jensen… - szólalt meg zavartan Jared, de az ő zavartsága semmi sem volt a csomó emberéhez képest, akik most rájuk bámultak kérdően. Katie Cassidy, aki immár vértől mentesen és életerősen állt mellettük még a pezsgősüveget is kiejtette a kezéből. Bobby Singernek sem volt az ég világon semmi baja, Mr. Rambo kinézetű férfi pedig úgy vigyorgott, mint a vakablak. Jared zavartan mosolygott, majd Jensenre nézett szúrósan, aki bocsánatkérően pislogott vissza rá.
- Ömm… boldog születésnapot! - nyomott egy apró csókot a szájára, elvégre már úgyis mindegy volt, majd mielőtt bárki megszólalhatott volna ráförmedt a vendégségre - Most mit bámul mindenki? Boldog születésnapot kívántam az ünnepeltnek, nem szabad?
Erre többen kuncogni kezdtek, mások pedig susmorogni. Mivel enyhén kínos volt a helyzet, Kim Manners úgy gondolta old kicsit a feszültségen. Abban mindig nagyon jó volt.
- Egyetértek! - kiáltott fel érces hangján, majd odasétált Jaredhez és átkarolta - Boldog születésnapot, fiam! Remélem sikerült megijeszteni téged. Mindez kedves barátod… - mérte végig Jensent, majd kijavította magát - barátnőd ötlete volt.
- Barátnő a te jó… - mordult fel játékosan Jensen, Kim pedig elmenekült előle még mielőtt komolyabb ütést kaphatott volna. Mindenesetre Jared kezdett ellazulni, majd egész halkan odasúgta Jensennek - Ezért még csúnyán elfenekellek! - viccelődött, majd nem tudtak tovább beszélni, mert hirtelen mindenki ellepte Jaredet, hogy felköszöntse.
***
- Szóval, mi is van most köztük? - érdeklődött Nicki Aycox, aki fekete abszintot iszogatott Lauren Cohannal. Körülbelül éjfél lehetett már, a forgatási helyszín pedig teljesen átalakulva nyújtott szórakozást a stáb tagjainak. Shannon, a sminkes lány összeállított egy hihetetlenül jó cd-t kifejezetten Jared születésnapjára. Többen így a „színpadon” ropták, köztük Jim Beaver, aki az általa kitalált új tánccal, mindenkit jó kedvre derített. A két nő nem volt annyira a zene híve, ezért inkább csak külső szemlélők voltak.
- Azt megmondani nem tudom, de…- kezdett bele Lauren, majd kicsit halkabban folytatta - Szerintem totálisan egymásba vannak zúgva. Amikor szerepeltem velük a harmadik évadban, komolyan olyanok voltak, mint egy kis szerelmes pár. Most meg ez a csók…
- Szerintem is. Épp táncolni akartam egyet Jareddel, erre Jensen egyből lenyúlta tőlem. Most meg bele se merek gondolni, hogy hol vannak… - nevetett a hajába túrva Nicki, majd belekortyolt italába. Igazából nagyon is szeretett volna belegondolni, hogy hol vannak a fiúk. Hiába, ő is nőből volt…
~
- Erre! - kiáltott Jensen, ahogy párjával a lakókocsik között bujkáltak. Jared nem bírta megállni, hogy ne kuncogjon, annyira régen élt már át hasonlót.
- Te aztán hihetetlen vagy hallod! Még a hullaházból is kihozattál egy hallottat, csak azért, hogy beijessz engem! - suttogta nevetve az idősebb férfinak, miközben a nyakát csókolgatta. Jensen kellemesen beleborzongott a gesztusba, de közben mereven leskelődött a lakókocsi mögött. - Mondd, mi vár még rám?
- Mindjárt megtudod, ha végre el tudunk jutni a kocsimba! - felelte Jensen sokat sejtően, majd amikor végre tiszta lett a terep berohantak a négykerekű lakásba.
Jensen sóhajtva fordította el a zárat az ajtón, Jared pedig ámulva nézett szét. Mindenhol kék mécsesek sorakoztak, és kellemes vanília illat terjengett a szobában. A fiatal színész nem tudta, hogy most azért van melege, mert elpirult vagy mert a hőfok is fel lett kicsit csavarva. Mindenesetre elvarázsolta a látvány. Nem voltak virágok szórva a padlóra és óriási szíves lufik sem sorakoztak a falon, de erre nem is volt szükség. A szolíd romantika sokkal jobban bejött Jarednek, és úgy látszik ebben is hasonlítottak szerelmével.
- Ez varázslatos, Jen - mondta meghatódva, majd magához húzta az alacsonyabb férfit - Ez a legijesztőbb és legszebb születésnapom, amiben valaha részem volt!
- Tényleg tetszik? - vörösödött el Jensen a bóktól. Ezeket a szép kék mécseseket még télen vette egy kiárusításon, de azóta sem használta őket. Nem hitte, hogy ennyire nagy sikere lesz Jarednél, de nagyon örült, hogy elnyerte vele a tetszését.
- Nagyon! - mosolygott Jared, majd lassan megcsókolta párját. Hosszú és romantikus csók volt. Amikor szétváltak már az ágyon feküdtek. - Tudod már 5 hónapja csak erről ábrándozok - suttogta lágyan, miközben a férfi arcát simogatta.
- Én azóta mióta megláttalak. Csakhát egyeseknek barátnője volt - vigyorgott Jensen kicsit szemrehányóan.
- És egyesek erről meg is feledkeztek március elsején - vágott vissza Jared szintén vigyorogva. Ugyan élt még benne Sandy emléke, de már nem fájt annyira. Tudta a szíve mélyén jól, hogy valójában soha nem illettek össze. És csöppet sem bánta meg, hogy szakítottak, azt meg végképp nem, amit Jensen születésnapján tettek.
- Ideje lenne felfrissíteni az emlékezetemet, nem emlékszek pontosan mit csináltunk - kuncogta Jensen, majd a derekánál fogva közelebb húzta a másik férfit. Nem tudta nem észrevenni az erőteljesen hozzányomódó, merev férfiasságot. Jared valami hasonlót érezhetett Jensennel kapcsolatban. Mindketten elmosolyodtak.
- Rendben van, de csak akkor, ha közben nem ugranak ki az ágyadból élőhallottak!
- Ígérem, nem fognak! Te kis félős… - mélyítette be deanesre a hangját Jensen, mire Jarednek eszébe jutott, hogy még mindig a forgatási ruhájukban vannak.
- Oh Dean, tudom, hogy te mindig meg fogsz engem védeni - válaszolta kiskutyaszemekkel Jared, majd elnevette magát és ismét vad csókolózásban törtek ki.
Mikor mindketten kifogytak a levegőből Jensen a nyakát kezdte el szerelmének szívogatni. Tudta, hogy ez ám nem fog elmúlni a következő forgatásra, de nem is akarta, hogy elmúljon. Mindenkivel tudatni akarta, hogy Jared az övé. Ő pedig nem is ellenkezett ez ellen. Hagy tudja meg a világ, hogy ők együtt vannak! Jensen mosolyogva szabadította meg a nem kívánt ruhadaraboktól párját, majd minden egyes kis zugot végigcsókolt a szépen kidolgozott testen. Jared apró nyögésekkel jelezte, hogy nincs ellenére a dolog. Amikor az idősebb férfi elért férfiasságához csak még jobban felerősödtek a hangok.
- Hangosan szeretjük, hangosan szeretjük? - viccelődött Jensen, de mielőtt szerelme válaszolhatott volna, már szájában is volt merevedése. Hihetetlen ügyességgel vette kezelésbe a testrészt, Jared pedig a „még, ez az, Jensen, csináld, ne hagyd abba” szavakon kívül nem is tudott mást kántálni. Már érezte, hogy kiteljesedik benne a gyönyör, amikor hirtelen Jensen elszakadt férfiasságától. Jared levegőért kapkodva ült fel, haja nedvesen tapadt homlokához.
- NE HAGYD ABBA! - rivallt rá, mire Jensen megmosolyogta és közelebb hajolt.
- Mást testrészemmel szeretnélek kielégíteni. Szerintem az sokkal élvezetesebb lesz - sóhajtotta vágytól csillogó szemekkel, Jared pedig válaszként elkezdte kicsatolni az övét. Jensen megcsókolta szerelme homlokát.
- Biztos hogy akarod?
- Most viccelsz? Ha most nem dugsz meg Jensen Ackles, akkor én teszem meg veled, de abban nem lesz köszönet! - emelte fel hangját Jared, ez a tüzesség pedig irtózatos lázba hozta Jensent.
- Ahogy akarod, Jay! Megduglak, és ez lesz életed legszebb szeretkezése! Könyörögni fogsz, hogy csináljuk újra! - válaszolt Jensen verítékes arccal, szinte már elviselhetetlenül meleg volt a szobában.
- Ez a beszéd! - nevetett fel Jared, majd magához húzta szerelmét, miközben már boxerével foglalatoskodott. A mostani csókjuk volt az eddigi legszenvedélyesebb és legkeményebb, de isteni volt. Amikor szétváltak a levegőhiány miatt, Jensen a kis éjjeli szekrényébe nyúlt, hogy előhalásszon valami krémet. Síkosító épp nem volt kéznél, de a testápoló is nagyon jól megfelelt erre a célra.
Nem is hezitált tovább, bekente vele ágaskodó farkát, majd lassan Jared bejáratához közelített. Akármennyire is feltüzelt állapotban volt, tudta, hogy szerelmének ez mennyire kellemetlen lesz először. Éppen ezért nagyon óvatosan hatolt be. Jared felszisszent az érzésre, és erőssen Jensen vállába kapaszkodott.
- Ne haragudj, bébi…- Jensen aggodalmasan nézte szerelme arcát, miközben egyre mélyebbre ment. Amikor már bent volt teljesen, lassú mozgásba kezdett.
- Semmi baj, csináld - válaszolta Jared, majd ahogy párja mozgott benne látszott, hogy egyre kellemesebb érzés lesz úrrá rajta - Úúú! Ott! - kiáltott fel a gyönyörtől, amikor Jensen eltalálta a prosztatáját. Az idősebb férfinak sem kellett kétszer mondani… kicsit gyorsított a tempón, Jared pedig hatalmasat nyögött.
- Még, gyorsabban!! MÉG! - ordította a gyönyörtől elvakultan, majd a gondolatok egyre jobban összemosódtak elméjében. Lábait automatikusan körülfonta szerelme hátán, hogy még nagyobb hozzáférést nyújtson neki. Jensen a kérésnek megfelelően gyorsított, de már ő sem volt teljesen magánál. Jared nevén kívül nem sok minden hagyta el a száját, a hangos nyögéseket és sóhajokat leszámítva. Ez a hihetetlen szenvedély kettőjük között teljesen elvette az eszüket.
- Jared!! - kiáltott fel kicsivel később Jensen, és érezte, hogy teste megfeszül. Jared ugyanebben a pillanatban érte el a gyönyör csúcsát. Fehér magjuk egyszerre lövellt ki, a fiatalabb férfié beterítve a kék ágyneműt. Jensen pihegve rogyott le szerelme mellé. Annyira sóhajtoztak, hogy beletelt pár másodpercbe mire megtudtak újra szólalni. Jared egy hatalmas mosollyal az arcán ölelte magához kedvesét.
- Szeretlek, ugye tudod? - búgta, majd megpuszilta a lefőtt Jensen arcát.
- Tudom, én is téged - mosolygott szelíden Jensen, miközben szerelme mellkasába fúrta magát. - Ez fergeteges volt.
- Akkor csináljuk újra? - nevetett Jared, a válasz pedig egy párna volt az arcába.
***
Egy héttel később hatalmas cikkek virítottak a magazinokban olyan címekkel, hogy „A szellemirtók összejöttek” vagy „Testvérekből szeretők?”, ahogy a mókásabb kedvűek írták. Jensen és Jared nem rejtette véka alá kapcsolatukat, habár óriási botrány lett belőle.
Eric pont egy ilyen újságot a kezében tartva ült a kávézóban, Sera társaságában. Épp a sorozat jövőjét latolgatták, avagy hogy lesz-e még sikeres a Supernatural, annak ellenére, hogy a főszereplők közben összemelegedtek.
- Én megmondtam, Eric, én megmondtam!
- Mit?
- Hogy ezek között lesz valami! És látod lett is!
- Én igazából örülök neki - felelte Kripke, miközben belekortyolt kávéjába. Szemeivel hosszasan figyelte a magazinban lévő képet, amelyen a két színész épp kézen fogva sétálgat egy forgalmas bevásárló utcán.
- Hogy érted ezt? - Sera nagyon nem értette Eric logikáját. Szerinte ez egy hatalmas hátrány volt, hogy a srácok így összejöttek, írótársa ennek ellenére egy hete felettébb boldog.
- Hát nem érted, Sera? Tele van az újság velük! Akkora botrány lett belőle, hogy még azok is elkezdték nézni a sorozatot, akik eddig nem! Ez egyáltalán nem hátrány… Mindenki kíváncsi rájuk és mindenki róluk beszél! Pont, ahogy elterveztem! - mosolyodott el Eric, a nő pedig mostmár teljesen értetlen arcot vágott. Nagyon sok ideje dolgozott már együtt a férfival, de még most sem tudta kiismerni.
- Pont, ahogy eltervezted? Te ezt tudtad? - kiáltott fel hitetlenkedve, de a férfi nem válaszolt. - Na jó, nekem szükségem van még egy kávéra. Mindjárt jövök! - hadarta el Sera, és már ott sem volt. Kezdett neki kicsit sok lenni ez az egész.
Kripke tudta, hogy érez a nő, de eszébe sem volt megnyugtatni. Szélesen mosolyogva ült a székén, majd belenyúlt kabátzsebébe. A mini-kamera szerencsére még mindig ott pihent a helyén, senki nem vette el. Eric nagyon boldog volt. Vajon a fiúk hogy reagálnak majd, ha megtudják, hogy egy héttel ezelőtt nem csak Jared lakókocsijában volt kamera?
Kripke nem tudta. De alig várta, hogy ezt kiderítse…
Vajon mikor kéne feltenni a videót youtube-ra? Mindjárt megérdeklődi kedves kolléganőjétől, hogy szerinte mikor a legforgalmasabb az oldal… Igen, így lesz.
Azzal kiitta kávéja utolsó cseppjét is és a hosszú hajú nő után indult…
THE END
Ennek alkalmából fogadd szeretettel a ficcet, amivel körülbelül egy hetet foglalkoztam, de saját megítélésem szerint még ígyis kevés volt rá ez az idő:) Kritikát szívesen fogadok bárkitől! Csak egy kérésem van: finoman.
Cím: Heat of the moment
Pár: Jensen/Jared
Korhatár: NC-17
Szavak: 4829
Műfaj: hihetetlenül hosszú ONE-SHOT, general, romantic, slash
Megjegyzés: A történet szereplői valós személyek, akiket nem áll szándékomban zaklatni. Minden a valósággal megegyező esemény a véletlen műve. A sztorit kedves barátnőm, Csoxi névnapja alkalmából írtam! Remélem tetszik drágám, bár előre szólok, hogy én nem vagyok megelégedve, bár én soha nem vagyok megelégedve :D
~~Utólag is boldog születésnapot Jared Padaleckinek!
- Tudod Jensen ez a legidiótább születésnapi meglepetés, amiről valaha hallottam! - mordult fel Sera Gamble, aki az ovális asztal legtávolabbi pontján ült.
- Na ne már! Látjátok, hogy Jay mostanában mennyire készen van. Szerintem tuti feldobná egy ilyen műsor! - vágott vissza kicsit sértetten az ötletgazda, majd a mellette lévő Ericre nézett bizakodóan. A kopaszodó férfi volt az egyetlen esélye.
- Igaza van Jensennek! - mosolyodott el sokat sejtően Kripke. - Ha nem is fogja bevenni, legalább mindnyájan szórakozunk egy jót! Megcsináljuk és kész! - ezzel le lett zárva a vita, Jensen pedig ragyogott a boldogságtól. Rögtön felpattant az asztaltól, majd hálálkodva távozott a lakókocsiból. Sera durcáson nézte, ahogy becsapódik az ajtó.
- Nem értem Eric, hogy az én ötletem miért nem volt elég jó - emelte fel hangját, miközben szemeivel mélyen írótársát vizslatta.
- Ne haragudj Sera, de a beöltözős bulit már eljátszottuk tavaly…
- És milyen jól sikerült! - vágott közbe a nő.
- Így igaz, de ez most Jared születésnapja és talán ez a halálra ijesztjük dolog, még vissza is lendítheti őt a régi kerékvágásba. Ráadásul tudod, hogy a szokásos pia-parti sem marad el. Én személy szerint abszintra gondoltam… - kezdett bele suttogva, a nőnek pedig felcsillant a szeme és mélyen elvörösödött. A férfi elnevette magát. Tudta, hogy a nőnek az abszint a gyengepontja.
- Nos, ez esetben Eric nincs okom panaszra. Csak nehogy megint olyan jelenetet rendezzen Jensen, mint az ő születésnapján. Atyaég, és még nem is emlékszik rá! - kiáltott fel, ahogy eszébe jutottak a márciusi események. Kripke elnevette magát az emlékre. Az bizony egy óriási buli volt, órási félreértésekkel és rengeteg, de rengeteg whiskyvel.
- Én csak szegény Jaredet sajnálom. Szerintem az az este összezavarta egy életre! Talán most minden helyre jön - mondta, és tényleg őszintén remélte, hogy végre megint minden a régi lesz. Sera egyetértően bólintott.
***
Július 19-e nem is kezdődhetett volna szebben Jared életében. A háta sajgott, fáradt volt és legszívesebben szétverte volna azt a rohadt órát, amely a feje feletti éjjeliszekrényen dörömbölt. Végül letett erről az ötletéről, majd kelletlenül felült ágyában. Az első dolog, amit megpillantott az a telefonja volt. „Önnek 24 új üzenete érkezett” olvasta le a kijelzőről. Bár nem sok kedve volt hozzá, de elkezdte sorban olvasni az smseket. A legtöbb a családtagjaitól jött, mind-mind valamilyen vicces szülinapi köszöntő volt. Jared párat meg is mosolygott, de igazából nem voltak rá nagy hatással. Amikor az utolsó üzenetet is elolvasta, dörömböltek a lakókocsi ajtaján.
- Ki az? - tette fel a kérdést, habár szinte egészen biztos volt a személy kilétében.
- Szerinted? Na kapkod magad, mert azonnal bemegyek és nincs kedvem meglátni meztelenül! - kiáltotta az ismerős hang, amely hallatára felgyorsult Jared szívverése. Jensen Ackles. A férfi, akivel több időt töltött az előző három évben, mint bárki mással. A férfi, aki vele volt jóban-rosszban és kiállt mellette. A legjobb barátja.
- Jen! Honnan a francból veszed, hogy meztelen vagyok? - nevetett fel Jared hangosan. Az egyszer biztos, hogy ha valaki, akkor Jensen képes volt őt megnevettetni. Pedig általában a fiatalabb férfi volt a mókamester a csapatban.
- Onnan, hogy a múltkor elárultad, hogy meztelenül szoktál aludni! Ne tagadd! - kiáltotta Jensen határozottan, majd pár másodperc múlva elfordult a kulcs a zárban és kinyílt a fehér ajtó. Jared elnevette magát barátja láttán, aki mindkét szemét eltakarta.
- Elveheted a kezeidet! - mondta vigyorogva, mire Jensen óvatosan kikukucskált ujjai között. Amikor meggyőződött róla, hogy színésztársa tényleg fel van öltözve - már ha az a piros boxer ruhának számított - szabadjára engedte szeme világát.
- Hm, ez a vad szín nem vall Sammyre - ütött rá barátja hasára játékosan, majd beljebb tessékelte magát az ajtón. A lakókocsiban persze most is óriási felfordulás volt - mint mindig. Savanyú cukros zacskók betömve a polcok közé, ruhák a földön, a tegnapi sörös üvegek félig kilógva a kukából. Jared le sem tagadhatta volna, hogy ez az ő területe. Bezzeg az idősebb férfi lakókocsijában majdnem mindig rend honolt. Jensen a fejét csóválva nézett körbe. - És ez a rendetlenség sem jellemző.
- Látom már nagyon supernaturalos kedvedben vagy - felelte Jared mosolyogva, majd a szeméthegyen átvergődve elindult a fürdő felé - Nos, ha nem baj akkor most Sammy letusol. Addig érezd otthon magad.
Színésztársának nem kellett kétszer mondani. Ahogy becsukódott barátja mögött az ajtó, rögtön átrágta magát Jared ruháin és immár a lakókocsi egyik sarkát kémlelte. Miután megtalálta a megfelelő helyet rögtön bele is nyúlt zsebébe, majd elhelyezte a rendkívül apró szerkezetet.
- Bocsi, Jay - suttogta, majd olyan halkan, ahogy csak tudott, kiosont a lakókocsiból.
***
A fiatal férfi nagyon nem értette, hogy mi történik. Az egész stáb felettébb furcsa volt vele egész nap, ráadásul Jensen reggeli távozása sem esett jól neki. Amikor megkérdezte a férfit, az csak annyit felelt, hogy közbe jött valami. A másik dolog, hogy senki sem köszöntötte fel születésnapja alkalmából, ami megint csak rátett egy lapáttal. Persze az is megfordult a fejében, hogy valami meglepetéspartira készülnek, de akkor miért mindenki ilyen nyugodt? Mintha csak egy átlagos forgatási nap lenne. Illetve átlagosnak nem volt mondható, mert a rendező számtalanszor újra játszatta velük a jeleneteket, mert szerinte nem volt megfelelő. Eric Kripke sem tűnt elégedetnek.
- Sokkal nagyobb átéléssel! Szerinted Sam vágna valaha is ilyen képet? Ez nem egy szappanopera! - kiáltott rá mérgesen, és Jared elkönyvelte magában, hogy ez élete legrosszabb napja. Segélykérően Jensenre nézett, de ő is csak mereven bámulta, eszébe sem jutott megnyugtatni. Hát ennyit érne a férfinak? Pedig ha tudná, hogy mit érez iránta…
- Szerintem tartsunk egy kis szünetet! - javasolta Kim Manners. A többiek egyetértően bólogattak, Jared pedig sietve a lakókocsijához ment, majd magára vágta az ajtót. Mindenki elégedetten vigyorgott.
- Szegény Jay! - kámpicsorodott el Jensen, aki legszívesebben rögtön követte volna barátját. Nem gyakran látta ennyire kiborulva, de tudta, hogy a végén nem fog haragudni. - Nade nincs időnk a sajnálatra, munkára emberek! - kiáltott fel újult erővel, ami mindenkit lázba hozott. Hiába, Jensennek hihetetlen mély és határozott hangja volt, és ezt kitűnően ki is tudta használni.
- Trevor a fényeket, Shannon az asztalokat… jaj Tim azt ne tedd oda! - a színész teljesen izgalomba jött a szervezkedéstől. Végül mindenki ellátta a saját feladatát, már csak az „ünnepelt” hiányzott, akit a szobájában elhelyezett mini-kamerán keresztül figyeltek, ha esetleg hamarabb ki akarna jönni. De Jared nagyon nem úgy nézett ki, mint aki hajlandó a kijövetelre. Pont a terv szerint - gondolta Jensen.
- Na most mindenki bújjon el a helyére, és szorítsatok srácok! - kacsintott társaira a színész, majd elindult barátja lakókocsija felé. Mikor meggyőződött arról, hogy mindenki eltűnt a forgatás helyszínéről, hangosan kopogott. Ahogy sejtette nem érkezett válasz, ezért lassan lenyomta a kilincset. Jaredet az ágyán gubbasztva találta meg.
- Hé, szia - szólalt meg gyengéden, mire Jared felnézett rá azokkal a nagy kutyaszemeivel, melyek most kicsit se voltak szimpatikusak. Jensen nagyot nyelt - Odakint már mindenki téged vár. Hidd el, most beleadunk mindent és le is tudtuk a mai napra a forgatást.
- Most meg akarsz vigasztalni vagy mi? Mert akkor kezdjük ott Jensen Ackles, hogy rád vagyok a legmérgesebb - jelentette ki a legijesztőbb hangon, amit valaha hallott Jensen. Az idősebb férfi viszont nem ijedt meg, inkább levágódott barátja mellé az ágyra és kíváncsian kémlelte.
- Miért vagy rám mérges? - kérdezte térdeit felhúzva, gyengéden előre dőlve. Ebben a pozícióban egy ártatlan kiscicára emlékeztette Jaredet, de ez most nem az ellágyulás ideje volt.
- Azért, mert annyit nem mondtál nekem, hogy boldog születésnapot és egész nap átnéztél rajtam! Köszönöm szépen! - ez volt az a pont, ahol Jared majdnem elsírta magát. Kicsit kezdett neki sok lenni ez az egész. A Sandyvel való szakítása, Jensen viselkedése és ez az egész rohadt nap. Ha nem lett volna ilyen fene nagy akaratereje, akkor bizony most elbőgte volna magát. De nem tette. Jensen pontosan tudta, hogy mit érez barátja és kezdett nagyon csúnya bűntudata lenni.
- El kell mondanom valamit, Jared - kezdett bele egy apró mosollyal a száján - Azért nem mondtam eddig még semmit, mert egy orbitális születésnapi bulit rendeztünk neked odakint! Szóval ha most nem jelenik meg egy rohadt nagy mosoly a szádon, akkor nem állok jót magamért! - beszélt egyre vidámabban, majd a meglepett Jared nyakába vetette magát. - Boldog születésnapot!
Jared köpni-nyelni nem tudott meglepetésében. Nyomban visszaölelt, majd amikor szétváltak akaratlanul is mosolyra húzódott a szája.
- Na, erre vártam haver! - nevetett Jensen, majd felpattant az ágyról és felsegítette Jaredet is - Legalább tegyél majd úgy, mintha meglepődnél, oké?
- Oké! - felelte Jared visszamosolyogva, és hirtelen melegség öntötte el a szívét. - Köszönöm!
Jensen csak vigyorodott, majd végigsimított barátja arcán. Hogy mennyire szerette ezt a mosolygós arcot! Jared szívverése felgyorsult az érintésre, és kicsit közelebb hajolt. Már épp azon volt, hogy végre megteszi azt, amiről hetek óta ábrándozott, de ekkor egy oda nem illő hang megtörte az idillt. Egy óriási sikítást hallottak a fiúk.
- Ez mi a fene volt? - kérdezte Jensen hátrébb lépve, meglepett arccal. A pillanat varázsa teljesen elmúlt. Jared csalódott kiskutyaszemekkel méregette színésztársát.
- Hát azt neked kéne tudnod. Biztos Nicki hülyül, hogy kicsaljon végre minket - felelte, majd megpróbált boldogabb arckifejezést erőltetni magára. Elvégre az ő születésnapi partijáról volt szó, nem szabad a többiek előtt szomorúnak lennie. - Na, akkor ideje kimenni és meglepődnöm! - mondta vidáman, majd Jensen lelkes bólogatása után kimentek az ajtón.
***
Jared sokfajta születésnapi partin volt már, de még egy olyannal sem találkozott, ahol a vendégek láthatatlanok voltak. Ugyanis ahogy kiléptek az ajtón, nem fogadta őket más csak a feldíszített asztalok, italos üvegek, rágcsálnivalók, zenelejátszó. Minden, ami szem-szájnak ingere, csak épp a zajos vendégsereg hiányzott a képből. Jared el is mosolyodott a látottakon, majd barátjára nézett, aki viszont nagyon elsápadt.
- Mondhatom szépek vagytok gyerekek! Most már elő jöhet mindenki, nem kell szívatni! - ordította vidáman az ünnepelt, de nem válaszolt senki a kiáltásra. Jensen idegesen megrángatta az ingjét. - Mi van?
- Nem tudom. Nem ez volt megbeszélve. Úgy volt, hogy mindenki egy pezsgőspohárral köszönt minket és azt mondják „Meglepetés!” - Jensen láthatóan nem viccelt, nagyon feldúltnak tűnt. Sietve ment közelebb az asztalokhoz, majd benézett a fák közéi is - az egész esemény ugyanis az erdő szélén volt megtartva -, de sehol nem talált senkit. - Nem hiszem el, hogy ezek átszervezték a dolgot.
- Nyugodj meg, Jen. Biztos elbújtak az erdőbe és azt várják, hogy keressük meg őket - sétált barátja mellé vigyorogva Jared, és ekkor valaki megfogta hátulról a karját. - Mi a fen… - pördült meg a férfi kicsit ijedten, de csak egy ismerős arc köszönt rá vissza. - Katie? Hát te is eljöttél a születésnapomra?
Katie Cassidy nem válaszolt, csak erősen fogta Jared karját. Arca sápadt volt még a rengeteg pirosító alatt is, amit felkent rá. A fiatal férfi ekkor kezdett aggódni.
- Ugye most csak szívattok? Katie, ne csináld már!
- Jared… - kezdett bele nehézkesen a nő, majd lábai összecsuklottak alatta. - Az… az erdőben… többiek… - nyögte, majd elájult. Jensen rémülten segített Jarednek megtartani a törékeny testet. Csak ekkor lettek figyelmesek a nő mellkasára. Ömlött belőle a vér.
- Jaj - nevetett fel Jared hitetlenkedve, majd barátját kezdte el kémlelni - Most komolyan be akarnak ezzel etetni? Ez művér! - felelte, de Jensen kicsit sem lett vidámabb. Kérkedően belenyúlt a nő vérző sebébe, majd megnyalta ujjait. Szemei azon nyomban elkerekedtek.
- És a művérnek mióta van igazi vér íze? - kérdezte elborzadva, majd felpattant és ráförmedt Jaredre - Esküszöm neked Jay, hogy ez már nem vicc! Én azonnal hívom a mentőket! - ordította, majd előhalászta mobiltelefonját, ami igazából Dean Winchesteré volt, de egy igazi hívásra tökéletesen megfelelt. Jarednek az arcára fagyott a mosoly a háttérben. Ez most tényleg komoly lenne?
- Jó estét, egy mentőt szeretnék… - hadarta Jensen a telefonba, de ekkor puskalövés hallatszott és kiesett kezéből a készülék. Mindkét férfi a zaj irányába fordult és meglátták a magas fekete férfit. Szakadt ruháját és rendkívül bamba ábrázatát talán még mulatságosnak is lehetett volna nevezni, de a kezében lévő shotgun kicsit se volt vicces.
- Elnézést, uram - kezdett bele Jared, de amint megszólalt egy gólyó pont mellette ért földet. Jared most már tényleg elhitte, hogy ennek a fele sem tréfa.
- Haver, tűnjünk innen, MOST! - kiáltott Jensen rémülten, majd megragadta Jared kezét és elrángatta az ájult Katie mellől. A fiatal férfi ugyan nem szívesen hagyta ott a nőt, de azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy IGAZI golyók repülnek el a feje mellett. Szép kis születésnap, az egyszer biztos! Jared már azzal a gondolattal is eljátszott, hogy talán ez az utolsó. Nade nem szabad ilyen pesszimistán hozzáállni! „Csak csináld úgy, mintha egy forgatás lenne” győzködte magát, majd követte színésztársát az erdőbe. Úgy szaladtak, mint még soha.
~
- Vajon követ még?! - lihegett Jensen, amikor már alaposan bent voltak a fák között. A tájékozódásukat sajnos az is gátolta, hogy időközben teljesen besötétedett. Egyetlen fényforrásuk csak egy kicsi elemlámpa volt, amely még a forgatásról maradt Jared zsebében. Meg persze a két telefon, melyek hát nem voltak olyan hú de nagy fénnyel.
- Fogalmam sincs, Jen. De ez rohadt durva volt! Mégis ki a fene volt ez a csávó? - lehelte Jared kifulladva, miközben kezével egy fának támaszkodott. Imádott futni ez tény és való, de ez most felért egy egész maratonnal.
- Nem tudom. Biztos nem a stáb tagja, soha nem láttam még. Ráadásul az egy teljesen igazi fegyver volt! Szegény Katie! - ült le Jensen egy fa tövéhez, de azon nyomban fel is pattant - TE JÓ ÉG!! - ordított fel, Jared pedig rögtön odavilágított az elemlámpájával.
- Baszki! - kerekedett el Jared szeme, amint meglátta az élettelen testet. Egy igazi hulla feküdt a fa tövében, a színéből ítélve talán lehetett vagy féléves is. Jensen rémülten lépett barátja mellé.
- Jared, nem tudom mi folyik itt, de ez kezd kicsit… - és ekkor elhallgatott, mert mocorgásra lett figyelmes az egyik irányból. Jared nagyot nyelt, ő is tisztán hallotta azt a roppanó hangot, mely tőle pár méterről jött. - Psszt! - figyelmeztette Jensen, majd mindketten meglapultak a vaskos fa mögött.
- Fiúk, ti vagytok azok? - kérdezte egy hang, mely nagyon ismerős volt.
- Bobby? - sóhajtott fel Jared, a producer pedig szintén megörült, de ekkor egy hatalmas sikítás hagyta el a száját. - Ááá, srácok meneküljetek!
A két színész persze nem hagyhatta ennyiben a dolgot, rögtön kiugrottak rejtekhelyükről, de mire feleszméltek az őszes hajú férfi már el is tűnt a feketeségben. Az egész olyan volt, mintha elnyelte volna a föld. Hátborzongató volt az élmény, és Jaredet ez nagyon emlékeztette a szerepükre. Ó, bárcsak tudna gondolkodni Sam agyával. Ő biztosan tudná, hogy most mi a teendő. Bár az is igaz, hogy Samnek lenne valami fegyvere.
- Most mit csinálna Dean Winchester? - tette fel a kérdést Jensen, nyilvánvalóan neki is ugyanazon járt az agya. Jared arcán egy apró mosoly jelent meg.
- Vigyázna Samre… de ezt nem kell célzásnak venni!
Jensen elvigyorodott, de épp csak annyira, hogy ne legyen feltűnő. Természetesen tudta, hogy ezt célzásnak kell venni. És ahogy akarja Jared. Ő szülinapja, ő kívánsága. Jensen meg fogja védeni az ő kis „tesóját”, bármilyen sötét lény is vegye őket üldözőbe.
- Nem veszem annak, nyugi! Na menjünk valamerre, mert kiráz a hideg ettől a hullától - felelte Jensen grimaszolva, majd gyengéden megérintette Jared karját - Nem lesz semmi baj.
***
Jared szerette volna elhinni, hogy nem lesz semmi baj. Valahogy még sem tudta. Este 9 volt, Katie-t meglőtték, egy Rambo kinézetű pasi rájuk támadt, Robertet elnyelte a föld és még egy hullát is találtak az erdőben. Hogy lehetne minden rendben? Mindenesetre jó volt abban a tudatban élni, hogy akit a legjobban szeretsz a Földön itt van melletted és vigyáz rád. Jared nem tudta megállni, hogy ne nézze folyamatosan barátját. Annak ellenére, hogy Jensen belépett a harmincas éveibe csöppet sem látszott meg rajta a kor, sőt! A fiatal színész szerint sokkal sármosabb lett, most pedig, hogy a holdfény így bevilágította az arcát még csodálatosabb volt!
- Mi az? - kérdezte mosolyogva Jensen, amikor magán érezte a szeretetteljes pillantásokat. Nem tudta nem észrevenni, hogy milyen tekintettel néz rá barátja. Jared azon nyomban elfordította vöröslő arcát. Először nem válaszolt, csak hagyta, hogy sétáljanak egymás mellett a sötétben. Az erdő most teljesen nyugodtnak tűnt, a kabócák és tücskök ciripelésén kívül nem zavarta meg semmi a csendet.
- Jensen, én… - kezdett bele halkan Jared, majd egy pillanatra megállt - Szeretnék kérdezni valamit.
- Oké, csak bátran - felelte társa, majd gyorsan hozzátette vigyorogva - Ha azt akarod kérdezni, hogy viszlek-e a hátamon, a válasz az, hogy NEM. - Jared elnevette magát. Nos, normális esetben biztos ez lett volna az első kérdése, de ez most nem egy normális eset volt. A fiatal férfi hirtelen elkomolyodott és ezt barátja is észrevette.
- Tudod a márciusi buliról akarok beszélni…
- Jaj, csak nehogy azzal gyere megint, hogy mennyire tacsra vágtam magam. Tisztában vagyok vele! - mondta Jensen fejcsóválva. Félelmetesen jó buli volt ezt be kell vallani. Jensennek 30 percen át csak innia volt szabad, nem is volt meglepő, hogy utána mennyire „felszabadultan” viselkedett.
- Nem, csak azt szeretném kérdezni, hogy emlékszel-e rá, hogy mi történt? Mármint a motel ágyra - Jared óvatosan tekintett barátjára, aki kérdően nézett rá vissza. Szeretett volna rájönni, hogy miről beszél a fiatal színész, de egyszerűen nem emlékezett semmire. Vagy csak nem akart?
- Ne haragudj, nem nagyon. Csináltam valami hülyeséget?
- Hülyeségnek nem nevezném… - pirult el Jared, majd úgy döntött nem kerülgeti tovább a forró kását. Itt volt az ideje megtenni a dolgot, amit már lassan öt hónapja halogatott. Ráadásul nem is biztos, hogy lesz rá lehetősége újra. Főleg, mivel még mindig ebben a nagy, ijesztő erdőben bolyongtak, és nem találtak ki belőle. - Tudod Jen, miattad szakítottam Sandyvel.
Jensen Ackles elképedt. Nem kicsit, nagyon. Ugyanakkor valami hihetetlen furcsa érzés öntötte el, amit nem tudott körülírni. Érezte már ezt nagyon régóta, lassan már három éve. De mindig csak egy csodálatos álomnak tűnt. Egy messzi-messzi álomnak. Most viszont itt volt tőle egy karnyújtásnyira, sőt már annyira sem.
- Tényleg? - kérdezte halkan, miközben Jared sóhaját már az arcán érezte. Kezei lágyan körülfonódtak a magasabb férfi nyakán, és mélyen egymás szemébe néztek. Csodálatos két másodperc volt, mely után még csodálatosabb pillanatok következtek. Ajkaik mohón kaptak egymás után, és hirtelen minden eszébe jutott Jensennek. Minden a márciusi partiról, minden egyes Jareddel eltöltött édes pillanat. Hogy is felejthette volna el?
Ez a csók viszont sokkal forróbb volt, mint az italtól mámoros. Ez tiszta volt és igaz. Egyikőjük sem élt át még hasonlót. A gyönyörű pillanatokat persze mindig megzavarja valami… Ez most sem volt másképp.
- MEGLEP…etés - kiáltott fel hirtelen egy rakás ember, hogy még abban a pillanatban el is haraphassák a szót. A stábbal ugyanis úgy beszélte meg Jensen, hogy pontosan fél 10kor jönnek elő és alaposan rájuk ordítanak. A férfi viszont kicsit megfeledkezett a dologról… egy nagyon kicsit. Persze az ordításra nyomban szétváltak.
- Jensen… - szólalt meg zavartan Jared, de az ő zavartsága semmi sem volt a csomó emberéhez képest, akik most rájuk bámultak kérdően. Katie Cassidy, aki immár vértől mentesen és életerősen állt mellettük még a pezsgősüveget is kiejtette a kezéből. Bobby Singernek sem volt az ég világon semmi baja, Mr. Rambo kinézetű férfi pedig úgy vigyorgott, mint a vakablak. Jared zavartan mosolygott, majd Jensenre nézett szúrósan, aki bocsánatkérően pislogott vissza rá.
- Ömm… boldog születésnapot! - nyomott egy apró csókot a szájára, elvégre már úgyis mindegy volt, majd mielőtt bárki megszólalhatott volna ráförmedt a vendégségre - Most mit bámul mindenki? Boldog születésnapot kívántam az ünnepeltnek, nem szabad?
Erre többen kuncogni kezdtek, mások pedig susmorogni. Mivel enyhén kínos volt a helyzet, Kim Manners úgy gondolta old kicsit a feszültségen. Abban mindig nagyon jó volt.
- Egyetértek! - kiáltott fel érces hangján, majd odasétált Jaredhez és átkarolta - Boldog születésnapot, fiam! Remélem sikerült megijeszteni téged. Mindez kedves barátod… - mérte végig Jensent, majd kijavította magát - barátnőd ötlete volt.
- Barátnő a te jó… - mordult fel játékosan Jensen, Kim pedig elmenekült előle még mielőtt komolyabb ütést kaphatott volna. Mindenesetre Jared kezdett ellazulni, majd egész halkan odasúgta Jensennek - Ezért még csúnyán elfenekellek! - viccelődött, majd nem tudtak tovább beszélni, mert hirtelen mindenki ellepte Jaredet, hogy felköszöntse.
***
- Szóval, mi is van most köztük? - érdeklődött Nicki Aycox, aki fekete abszintot iszogatott Lauren Cohannal. Körülbelül éjfél lehetett már, a forgatási helyszín pedig teljesen átalakulva nyújtott szórakozást a stáb tagjainak. Shannon, a sminkes lány összeállított egy hihetetlenül jó cd-t kifejezetten Jared születésnapjára. Többen így a „színpadon” ropták, köztük Jim Beaver, aki az általa kitalált új tánccal, mindenkit jó kedvre derített. A két nő nem volt annyira a zene híve, ezért inkább csak külső szemlélők voltak.
- Azt megmondani nem tudom, de…- kezdett bele Lauren, majd kicsit halkabban folytatta - Szerintem totálisan egymásba vannak zúgva. Amikor szerepeltem velük a harmadik évadban, komolyan olyanok voltak, mint egy kis szerelmes pár. Most meg ez a csók…
- Szerintem is. Épp táncolni akartam egyet Jareddel, erre Jensen egyből lenyúlta tőlem. Most meg bele se merek gondolni, hogy hol vannak… - nevetett a hajába túrva Nicki, majd belekortyolt italába. Igazából nagyon is szeretett volna belegondolni, hogy hol vannak a fiúk. Hiába, ő is nőből volt…
~
- Erre! - kiáltott Jensen, ahogy párjával a lakókocsik között bujkáltak. Jared nem bírta megállni, hogy ne kuncogjon, annyira régen élt már át hasonlót.
- Te aztán hihetetlen vagy hallod! Még a hullaházból is kihozattál egy hallottat, csak azért, hogy beijessz engem! - suttogta nevetve az idősebb férfinak, miközben a nyakát csókolgatta. Jensen kellemesen beleborzongott a gesztusba, de közben mereven leskelődött a lakókocsi mögött. - Mondd, mi vár még rám?
- Mindjárt megtudod, ha végre el tudunk jutni a kocsimba! - felelte Jensen sokat sejtően, majd amikor végre tiszta lett a terep berohantak a négykerekű lakásba.
Jensen sóhajtva fordította el a zárat az ajtón, Jared pedig ámulva nézett szét. Mindenhol kék mécsesek sorakoztak, és kellemes vanília illat terjengett a szobában. A fiatal színész nem tudta, hogy most azért van melege, mert elpirult vagy mert a hőfok is fel lett kicsit csavarva. Mindenesetre elvarázsolta a látvány. Nem voltak virágok szórva a padlóra és óriási szíves lufik sem sorakoztak a falon, de erre nem is volt szükség. A szolíd romantika sokkal jobban bejött Jarednek, és úgy látszik ebben is hasonlítottak szerelmével.
- Ez varázslatos, Jen - mondta meghatódva, majd magához húzta az alacsonyabb férfit - Ez a legijesztőbb és legszebb születésnapom, amiben valaha részem volt!
- Tényleg tetszik? - vörösödött el Jensen a bóktól. Ezeket a szép kék mécseseket még télen vette egy kiárusításon, de azóta sem használta őket. Nem hitte, hogy ennyire nagy sikere lesz Jarednél, de nagyon örült, hogy elnyerte vele a tetszését.
- Nagyon! - mosolygott Jared, majd lassan megcsókolta párját. Hosszú és romantikus csók volt. Amikor szétváltak már az ágyon feküdtek. - Tudod már 5 hónapja csak erről ábrándozok - suttogta lágyan, miközben a férfi arcát simogatta.
- Én azóta mióta megláttalak. Csakhát egyeseknek barátnője volt - vigyorgott Jensen kicsit szemrehányóan.
- És egyesek erről meg is feledkeztek március elsején - vágott vissza Jared szintén vigyorogva. Ugyan élt még benne Sandy emléke, de már nem fájt annyira. Tudta a szíve mélyén jól, hogy valójában soha nem illettek össze. És csöppet sem bánta meg, hogy szakítottak, azt meg végképp nem, amit Jensen születésnapján tettek.
- Ideje lenne felfrissíteni az emlékezetemet, nem emlékszek pontosan mit csináltunk - kuncogta Jensen, majd a derekánál fogva közelebb húzta a másik férfit. Nem tudta nem észrevenni az erőteljesen hozzányomódó, merev férfiasságot. Jared valami hasonlót érezhetett Jensennel kapcsolatban. Mindketten elmosolyodtak.
- Rendben van, de csak akkor, ha közben nem ugranak ki az ágyadból élőhallottak!
- Ígérem, nem fognak! Te kis félős… - mélyítette be deanesre a hangját Jensen, mire Jarednek eszébe jutott, hogy még mindig a forgatási ruhájukban vannak.
- Oh Dean, tudom, hogy te mindig meg fogsz engem védeni - válaszolta kiskutyaszemekkel Jared, majd elnevette magát és ismét vad csókolózásban törtek ki.
Mikor mindketten kifogytak a levegőből Jensen a nyakát kezdte el szerelmének szívogatni. Tudta, hogy ez ám nem fog elmúlni a következő forgatásra, de nem is akarta, hogy elmúljon. Mindenkivel tudatni akarta, hogy Jared az övé. Ő pedig nem is ellenkezett ez ellen. Hagy tudja meg a világ, hogy ők együtt vannak! Jensen mosolyogva szabadította meg a nem kívánt ruhadaraboktól párját, majd minden egyes kis zugot végigcsókolt a szépen kidolgozott testen. Jared apró nyögésekkel jelezte, hogy nincs ellenére a dolog. Amikor az idősebb férfi elért férfiasságához csak még jobban felerősödtek a hangok.
- Hangosan szeretjük, hangosan szeretjük? - viccelődött Jensen, de mielőtt szerelme válaszolhatott volna, már szájában is volt merevedése. Hihetetlen ügyességgel vette kezelésbe a testrészt, Jared pedig a „még, ez az, Jensen, csináld, ne hagyd abba” szavakon kívül nem is tudott mást kántálni. Már érezte, hogy kiteljesedik benne a gyönyör, amikor hirtelen Jensen elszakadt férfiasságától. Jared levegőért kapkodva ült fel, haja nedvesen tapadt homlokához.
- NE HAGYD ABBA! - rivallt rá, mire Jensen megmosolyogta és közelebb hajolt.
- Mást testrészemmel szeretnélek kielégíteni. Szerintem az sokkal élvezetesebb lesz - sóhajtotta vágytól csillogó szemekkel, Jared pedig válaszként elkezdte kicsatolni az övét. Jensen megcsókolta szerelme homlokát.
- Biztos hogy akarod?
- Most viccelsz? Ha most nem dugsz meg Jensen Ackles, akkor én teszem meg veled, de abban nem lesz köszönet! - emelte fel hangját Jared, ez a tüzesség pedig irtózatos lázba hozta Jensent.
- Ahogy akarod, Jay! Megduglak, és ez lesz életed legszebb szeretkezése! Könyörögni fogsz, hogy csináljuk újra! - válaszolt Jensen verítékes arccal, szinte már elviselhetetlenül meleg volt a szobában.
- Ez a beszéd! - nevetett fel Jared, majd magához húzta szerelmét, miközben már boxerével foglalatoskodott. A mostani csókjuk volt az eddigi legszenvedélyesebb és legkeményebb, de isteni volt. Amikor szétváltak a levegőhiány miatt, Jensen a kis éjjeli szekrényébe nyúlt, hogy előhalásszon valami krémet. Síkosító épp nem volt kéznél, de a testápoló is nagyon jól megfelelt erre a célra.
Nem is hezitált tovább, bekente vele ágaskodó farkát, majd lassan Jared bejáratához közelített. Akármennyire is feltüzelt állapotban volt, tudta, hogy szerelmének ez mennyire kellemetlen lesz először. Éppen ezért nagyon óvatosan hatolt be. Jared felszisszent az érzésre, és erőssen Jensen vállába kapaszkodott.
- Ne haragudj, bébi…- Jensen aggodalmasan nézte szerelme arcát, miközben egyre mélyebbre ment. Amikor már bent volt teljesen, lassú mozgásba kezdett.
- Semmi baj, csináld - válaszolta Jared, majd ahogy párja mozgott benne látszott, hogy egyre kellemesebb érzés lesz úrrá rajta - Úúú! Ott! - kiáltott fel a gyönyörtől, amikor Jensen eltalálta a prosztatáját. Az idősebb férfinak sem kellett kétszer mondani… kicsit gyorsított a tempón, Jared pedig hatalmasat nyögött.
- Még, gyorsabban!! MÉG! - ordította a gyönyörtől elvakultan, majd a gondolatok egyre jobban összemosódtak elméjében. Lábait automatikusan körülfonta szerelme hátán, hogy még nagyobb hozzáférést nyújtson neki. Jensen a kérésnek megfelelően gyorsított, de már ő sem volt teljesen magánál. Jared nevén kívül nem sok minden hagyta el a száját, a hangos nyögéseket és sóhajokat leszámítva. Ez a hihetetlen szenvedély kettőjük között teljesen elvette az eszüket.
- Jared!! - kiáltott fel kicsivel később Jensen, és érezte, hogy teste megfeszül. Jared ugyanebben a pillanatban érte el a gyönyör csúcsát. Fehér magjuk egyszerre lövellt ki, a fiatalabb férfié beterítve a kék ágyneműt. Jensen pihegve rogyott le szerelme mellé. Annyira sóhajtoztak, hogy beletelt pár másodpercbe mire megtudtak újra szólalni. Jared egy hatalmas mosollyal az arcán ölelte magához kedvesét.
- Szeretlek, ugye tudod? - búgta, majd megpuszilta a lefőtt Jensen arcát.
- Tudom, én is téged - mosolygott szelíden Jensen, miközben szerelme mellkasába fúrta magát. - Ez fergeteges volt.
- Akkor csináljuk újra? - nevetett Jared, a válasz pedig egy párna volt az arcába.
***
Egy héttel később hatalmas cikkek virítottak a magazinokban olyan címekkel, hogy „A szellemirtók összejöttek” vagy „Testvérekből szeretők?”, ahogy a mókásabb kedvűek írták. Jensen és Jared nem rejtette véka alá kapcsolatukat, habár óriási botrány lett belőle.
Eric pont egy ilyen újságot a kezében tartva ült a kávézóban, Sera társaságában. Épp a sorozat jövőjét latolgatták, avagy hogy lesz-e még sikeres a Supernatural, annak ellenére, hogy a főszereplők közben összemelegedtek.
- Én megmondtam, Eric, én megmondtam!
- Mit?
- Hogy ezek között lesz valami! És látod lett is!
- Én igazából örülök neki - felelte Kripke, miközben belekortyolt kávéjába. Szemeivel hosszasan figyelte a magazinban lévő képet, amelyen a két színész épp kézen fogva sétálgat egy forgalmas bevásárló utcán.
- Hogy érted ezt? - Sera nagyon nem értette Eric logikáját. Szerinte ez egy hatalmas hátrány volt, hogy a srácok így összejöttek, írótársa ennek ellenére egy hete felettébb boldog.
- Hát nem érted, Sera? Tele van az újság velük! Akkora botrány lett belőle, hogy még azok is elkezdték nézni a sorozatot, akik eddig nem! Ez egyáltalán nem hátrány… Mindenki kíváncsi rájuk és mindenki róluk beszél! Pont, ahogy elterveztem! - mosolyodott el Eric, a nő pedig mostmár teljesen értetlen arcot vágott. Nagyon sok ideje dolgozott már együtt a férfival, de még most sem tudta kiismerni.
- Pont, ahogy eltervezted? Te ezt tudtad? - kiáltott fel hitetlenkedve, de a férfi nem válaszolt. - Na jó, nekem szükségem van még egy kávéra. Mindjárt jövök! - hadarta el Sera, és már ott sem volt. Kezdett neki kicsit sok lenni ez az egész.
Kripke tudta, hogy érez a nő, de eszébe sem volt megnyugtatni. Szélesen mosolyogva ült a székén, majd belenyúlt kabátzsebébe. A mini-kamera szerencsére még mindig ott pihent a helyén, senki nem vette el. Eric nagyon boldog volt. Vajon a fiúk hogy reagálnak majd, ha megtudják, hogy egy héttel ezelőtt nem csak Jared lakókocsijában volt kamera?
Kripke nem tudta. De alig várta, hogy ezt kiderítse…
Vajon mikor kéne feltenni a videót youtube-ra? Mindjárt megérdeklődi kedves kolléganőjétől, hogy szerinte mikor a legforgalmasabb az oldal… Igen, így lesz.
Azzal kiitta kávéja utolsó cseppjét is és a hosszú hajú nő után indult…
THE END