natsunishi
in
i_n_p
[100 Akame scenes series] gyönyörű.
Cím: 49. Gyönyörű
Írta: randomicicle
Pár: Akame
Korhatár: PG-13
Megjegyzés: Nem birtoklom őket (azt rabszolgatartásnak hívják, és az illegális)
Összefoglaló: Vajon Johnny honnan tudhatta, hogy Kame ennyire gyönyörű lesz?
Figyelmeztetés: slash
A/N(1): masterpost itt megtalálható: 100 Akame scenes series MASTERPOST
- Várj! Azt hiszem, ez jobb.
Jin felsóhajtott, és a kezébe vette a kis üveget. Kame az ujjaival az asztalon dobolt, és rá várt. Jin felhorkantott, és a festett körmeire nézett; nem igazán látott a körme színe és a választott körömlakk színe között. Mindkettő sötét árnyalatú kék, lila vagy zöld lehetett, nem volt benne biztos. Neki mindhárom ugyanolyan volt.
- Tudod, az, hogy kifesd a körmöd, nem azt jelenti, hogy az ujjaidat is kifesd, ugye? - kérdezte Kame tréfásan, miután egy rövid pillanatig Jin zavart arckifejezésén mulatott. Ő is felnevetett, majd letörölte a kezéről azt a néhány körömlakkot.
- Kész! - emelte fel a kezét diadalmasan Jin, miután mind a tíz körme elkészült. - Most meg kell mosnom a kezem.
Kame felnevetett, és bedugta a szárítót, nehogy a másik elrontsa a körmeit. Nem volt olyan hangulatban, hogy újra megcsinálja azt, amit Jin elrontott, és valószínűleg az idősebb sem akarta újrakezdeni a hercehurcát.
Mikor Jin elzárta a csapot, és megfordult, zihálnia kellett a látványtól.
Kame rövid haja remekül kiemelte a sápadt arcot, a puha bőrt. Háta enyhén ívbe feszült, ahogy az egyik kezével a hajszárítót tartotta, és a meleg levegőt fújatta a már befestett körmeire. Jin megnyalta a száját, és elraktározta az agyában a képet; a magas, karcsú testet, és azt az unatkozó arcot, amitől a másik még inkább csábítónak tűnt, még akkor is, ha éppen egyáltalán nem nézett csábítóan.
Másodjára egy nyurga, vézna, bozontos szemöldökű gyerek jelent meg a szemei előtt, és rámosolygott; összerezzent, és azon gondolkozott, Kame mikor nőtt fel, mikor lett az, ami most. Úgy nézett ki, mintha valaki más lenne, mégis, valójában nem változott sokat. A szemében ugyanaz a nyílt ártatlanság ült, nevetése még mindig olyan energikus volt, mint amikor a kertjükben softballoztak. És a kezei is ugyanolyan melegek voltak, mint mikor fiatalabb volt.
De mégis, ha Jint tíz évvel ezelőtt megkérdezték volna, hogy Kame vajon ennyire megváltozik, és ennyire önálló lesz, ő már rég a földön fetrengett volna a nevetéstől.
És ezért is volt még mindig rejtély az, hogy Johnny-san vajon honnan látta előre azt, hogy a csapattársa ennyire gyönyörűvé fog válni. Mivel Kame a másik kezét kezdte szárítani, odament hozzá, átölelte a derekát, és az arcát a barátja csupasz vállához nyomta.
- Szeretnél segíteni nekem megszárítani őket? - nevetett Kame.
Jin megrázta a fejét, majd az orra hegyével Kame nyakát kezdte simogatni, amivel egy apró kis hangot sikerült kicsalnia a csapattársából. Elengedte őt, mikor lépteket hallott; Jin visszament a kanapéra, és próbált úgy tenni, mint aki nagyon belemerült a magazinjába.
Felpillantott, amikor meghallotta a fényképező hangos kattanását, és meglátta a vaku villanását a szobában. Kame zavartan mosolyogva pillantott a fotósra, miközben azt mondta, senki sem kíváncsi arra, ahogy a körmét szárítja.
- Ó, dehogynem. De nem fogják látni - gondolta Jin, miközben a fotós felé indult.
Azt a képet nem tehetik közzé.
Írta: randomicicle
Pár: Akame
Korhatár: PG-13
Megjegyzés: Nem birtoklom őket (azt rabszolgatartásnak hívják, és az illegális)
Összefoglaló: Vajon Johnny honnan tudhatta, hogy Kame ennyire gyönyörű lesz?
Figyelmeztetés: slash
A/N(1): masterpost itt megtalálható: 100 Akame scenes series MASTERPOST
- Várj! Azt hiszem, ez jobb.
Jin felsóhajtott, és a kezébe vette a kis üveget. Kame az ujjaival az asztalon dobolt, és rá várt. Jin felhorkantott, és a festett körmeire nézett; nem igazán látott a körme színe és a választott körömlakk színe között. Mindkettő sötét árnyalatú kék, lila vagy zöld lehetett, nem volt benne biztos. Neki mindhárom ugyanolyan volt.
- Tudod, az, hogy kifesd a körmöd, nem azt jelenti, hogy az ujjaidat is kifesd, ugye? - kérdezte Kame tréfásan, miután egy rövid pillanatig Jin zavart arckifejezésén mulatott. Ő is felnevetett, majd letörölte a kezéről azt a néhány körömlakkot.
- Kész! - emelte fel a kezét diadalmasan Jin, miután mind a tíz körme elkészült. - Most meg kell mosnom a kezem.
Kame felnevetett, és bedugta a szárítót, nehogy a másik elrontsa a körmeit. Nem volt olyan hangulatban, hogy újra megcsinálja azt, amit Jin elrontott, és valószínűleg az idősebb sem akarta újrakezdeni a hercehurcát.
Mikor Jin elzárta a csapot, és megfordult, zihálnia kellett a látványtól.
Kame rövid haja remekül kiemelte a sápadt arcot, a puha bőrt. Háta enyhén ívbe feszült, ahogy az egyik kezével a hajszárítót tartotta, és a meleg levegőt fújatta a már befestett körmeire. Jin megnyalta a száját, és elraktározta az agyában a képet; a magas, karcsú testet, és azt az unatkozó arcot, amitől a másik még inkább csábítónak tűnt, még akkor is, ha éppen egyáltalán nem nézett csábítóan.
Másodjára egy nyurga, vézna, bozontos szemöldökű gyerek jelent meg a szemei előtt, és rámosolygott; összerezzent, és azon gondolkozott, Kame mikor nőtt fel, mikor lett az, ami most. Úgy nézett ki, mintha valaki más lenne, mégis, valójában nem változott sokat. A szemében ugyanaz a nyílt ártatlanság ült, nevetése még mindig olyan energikus volt, mint amikor a kertjükben softballoztak. És a kezei is ugyanolyan melegek voltak, mint mikor fiatalabb volt.
De mégis, ha Jint tíz évvel ezelőtt megkérdezték volna, hogy Kame vajon ennyire megváltozik, és ennyire önálló lesz, ő már rég a földön fetrengett volna a nevetéstől.
És ezért is volt még mindig rejtély az, hogy Johnny-san vajon honnan látta előre azt, hogy a csapattársa ennyire gyönyörűvé fog válni. Mivel Kame a másik kezét kezdte szárítani, odament hozzá, átölelte a derekát, és az arcát a barátja csupasz vállához nyomta.
- Szeretnél segíteni nekem megszárítani őket? - nevetett Kame.
Jin megrázta a fejét, majd az orra hegyével Kame nyakát kezdte simogatni, amivel egy apró kis hangot sikerült kicsalnia a csapattársából. Elengedte őt, mikor lépteket hallott; Jin visszament a kanapéra, és próbált úgy tenni, mint aki nagyon belemerült a magazinjába.
Felpillantott, amikor meghallotta a fényképező hangos kattanását, és meglátta a vaku villanását a szobában. Kame zavartan mosolyogva pillantott a fotósra, miközben azt mondta, senki sem kíváncsi arra, ahogy a körmét szárítja.
- Ó, dehogynem. De nem fogják látni - gondolta Jin, miközben a fotós felé indult.
Azt a képet nem tehetik közzé.