(no subject)
Még régen szerepjátékoztam a vámpírtanyán, amitől egy idő után besokalltam.. Elég jó kis társaság volt akkor, de szétszéledtünk a folyamatos cseszegetések miatt. Ma visszanéztem, és a játékosok totál kicserélődtek. Az admin meg sehol:D Gyakorlatilag lóg a semmibe az egész. Lehet visszanézek.. Most hogy így olvasgattam a régebbi játékaimat ott, volt egy jó kis rész, ami már kisregénybe illő :D
Bemásolom. Most mondjátok hogy nem tudok rizsázni :DD
Karakterem, vámpírvadász Gregor Azarias.
"Én csak álltam az ajtóban és hülyén nevettem,ahogyan Josh előadja a rémisztő meséjét,miközben idiótán játszott a kis zseblámpájával.A legrémisztőbb résznél,a lámpa kialudt.Halk morajt hallottam,aztán pedig sikolyt.A sikolyt,mely kis barátom szájából hangzott fel,elfojtotta egy roppanás.A roppanás után...Bűzt éreztem.
/Greg hangja egyre gyengébb lesz,tekintete pedig csak a sötétségbe bámul.Túl van azon a koron,amikor már sírni támad kedve,de még mindig elérzékenyül a legfájóbb résznél.
-Nem tudtam,mi történik,csak idegesen hátraléptem és onnan próbáltam kivenni a sötétben zajló eseményeket,a hangoktól megőrültem.Kétségbeesetten próbáltam előkaparni a saját lámpámat,majd mikor sokadszori próbálkozásra az végre a kezemben maradt és sikerült egy kis fényt csiholnom a homályba,a lámpát a ház belsejébe irányítottam.Bár ne történt volna úgy..Amikor a fénycsóva bevilágította a kis helységet,egy állatot láttam,amint a barátom testén csemegézik.Valószínűleg már régen lakomázhatott,mert könyörtelenül mászott a vérrel borított tetemen és kéjjel teli mosollyal csámcsogott azon.Mikor észrevette a fényt,kissé megborzongott,felém nézett,nekem pedig azonnal szembeötlöttek a vörös nedűtől csöpögő szemfogak.A lámpa a kezemben azon nyomban kialudt,a lábaim pedig futást parancsoltak.Csak futottam ki a tisztásról,be az erdőbe,ahol még rengetegszer megbotlottam,de nem volt bátorságom visszafordulni.Talán éreztem,hogy barátomnak már ez a veszte és feleslegesen futnék vissza önként a halálba.Futottam,egészen addig,amíg be nem értem a városba.Rengetegszer visszanéztem,nem-e eredt utánam a szörnyeteg,de a sötétségben rengeteg kis árny kezdett velem őrjítő játékot űzni.Mikor kifáradtam,összeestem.Reggel a polgárőrök szállásán ébredtem,de még tisztán emlékeztem mindenre.Reménykedtem,hogy csak egy rossz álom,de közölték velem,hogy Josh nem ért haza tegnap este és még mindig nem találták meg.
/Szája most már teljesen kiszáradt,így kis szünetet tart.A szárazságot lassan megtöri egy meleg,lecsorduló könny,mely a sötétben valószínűleg nem látszik,de jobb is így.
-Nos,valami ilyesmi történet késztet egy gyereket arra,hogy gyűlölni kezdje a vámpírokat és vadásszá váljon.."
Bemásolom. Most mondjátok hogy nem tudok rizsázni :DD
Karakterem, vámpírvadász Gregor Azarias.
"Én csak álltam az ajtóban és hülyén nevettem,ahogyan Josh előadja a rémisztő meséjét,miközben idiótán játszott a kis zseblámpájával.A legrémisztőbb résznél,a lámpa kialudt.Halk morajt hallottam,aztán pedig sikolyt.A sikolyt,mely kis barátom szájából hangzott fel,elfojtotta egy roppanás.A roppanás után...Bűzt éreztem.
/Greg hangja egyre gyengébb lesz,tekintete pedig csak a sötétségbe bámul.Túl van azon a koron,amikor már sírni támad kedve,de még mindig elérzékenyül a legfájóbb résznél.
-Nem tudtam,mi történik,csak idegesen hátraléptem és onnan próbáltam kivenni a sötétben zajló eseményeket,a hangoktól megőrültem.Kétségbeesetten próbáltam előkaparni a saját lámpámat,majd mikor sokadszori próbálkozásra az végre a kezemben maradt és sikerült egy kis fényt csiholnom a homályba,a lámpát a ház belsejébe irányítottam.Bár ne történt volna úgy..Amikor a fénycsóva bevilágította a kis helységet,egy állatot láttam,amint a barátom testén csemegézik.Valószínűleg már régen lakomázhatott,mert könyörtelenül mászott a vérrel borított tetemen és kéjjel teli mosollyal csámcsogott azon.Mikor észrevette a fényt,kissé megborzongott,felém nézett,nekem pedig azonnal szembeötlöttek a vörös nedűtől csöpögő szemfogak.A lámpa a kezemben azon nyomban kialudt,a lábaim pedig futást parancsoltak.Csak futottam ki a tisztásról,be az erdőbe,ahol még rengetegszer megbotlottam,de nem volt bátorságom visszafordulni.Talán éreztem,hogy barátomnak már ez a veszte és feleslegesen futnék vissza önként a halálba.Futottam,egészen addig,amíg be nem értem a városba.Rengetegszer visszanéztem,nem-e eredt utánam a szörnyeteg,de a sötétségben rengeteg kis árny kezdett velem őrjítő játékot űzni.Mikor kifáradtam,összeestem.Reggel a polgárőrök szállásán ébredtem,de még tisztán emlékeztem mindenre.Reménykedtem,hogy csak egy rossz álom,de közölték velem,hogy Josh nem ért haza tegnap este és még mindig nem találták meg.
/Szája most már teljesen kiszáradt,így kis szünetet tart.A szárazságot lassan megtöri egy meleg,lecsorduló könny,mely a sötétben valószínűleg nem látszik,de jobb is így.
-Nos,valami ilyesmi történet késztet egy gyereket arra,hogy gyűlölni kezdje a vámpírokat és vadásszá váljon.."