Egérfogó
Sok szeretettel küldöm ezt a történetet wiharveszanyonak, és kívánok egérmentes szülinapot :)
Cím: Egérfogó
Páros: Derek/Stiles (Boyd/Cora, Scott/Kira)
Tartalom: …és akkor a falka házába beették magukat az egerek.
Korhatár: 12 év
Figyelmeztetések: kicsi káromkodás, ügyetlen druida!Stiles, alfa!Derek
Nem arról van szó, hogy Stilesnak gondja lett volna az egerekkel. Állatkertben például. Vagy jó, terráriumban akár egy lakásban is ellehetnek. Stilesnak azzal volt gondja, ha az egerek az ő szobájában osonnak. Az apró, kaparászó lábakkal, motozással, szem előtt elcikkanó mozgással volt gondja. Meg összerágott szatyrokkal, müzlis dobozzal, kenyérvéggel. Kinek lenne kedve egy egér után enni a kenyeret? Pfuj…
- A te házad, nem kellene neked megoldani? - kérdezte Derektől, amikor összeültek, hogy megbeszéljék, a helyzetet. A megbeszélés amúgy röhögcsélésbe fulladt, mert Isaac megjegyzéseket tett Ericára, hogy retteg-e az egerektől, és leginkább csak Stiles próbálta visszaterelni a témát az eredeti, ház-rágcsálótlanítási vonalra.
Derek mindenesetre a megjegyzés után úgy nézett rá, mint aki menten szét akarja tépni. Persze Stiles különösebben nem hatódott meg ezen, mert Dereknél ez az alapcsomag része volt. Legalábbis Stilesszal szemben. Heti egy gyilkos pillantás, napi egy rosszalló szemöldökráncolás nélkül Stiles élete talán üres is lenne…
- De komolyan, haver.
- Engem nem zavarnak - jegyezte meg Boyd, ami azért volt különös, mert Boyd általában nem szólalt meg, csak színesítette jelenlétével a képet. Erica most úgy nézett rá, mint akit elárultak, de Stiles már sejtette, hogy Boyd ezzel a megjegyzéssel Coránál akar mindenáron bevágódni. Ez Erica szempontjából nem volt túl szerencsés…
- Jó, engem igen - mondta, mielőtt a csajok összekaptak volna.
- Akkor keress valami bűbájt ellenük - vont vállat Cora.
- Hányszor mondjam még, ez nem így működik… - morgott Stiles. A falka tagjai meg voltak győződve arról, hogy Stiles tökéletes druidájuk lenne. Sajnos egyelőre Stiles nem nagyon uralta a természet erejét, maximum az uralta Stilest, ha kedve támadt. És úgy tűnt, egér-parára a druidáknak nincs receptjük. Vagy a világ nem tartja olyan fontosnak, hogy Stiles önerőből hirtelen egértelenítse a házat.
- Lehetne egy macskánk - szólalt meg Kira. Stiles nem volt biztos abban, hogy Kirát zavarják az egerek, de azt el tudta képzelni, hogy szeretne egy macskát.
- Ja, a macskák egerésznek - biccentett Scott, mint aki szófogadóan megtámogatja a barátnője igényeit.
- Szó sem lehet róla - közölte Derek. - Ide nem jön macska.
- Pedig nekem tetszik az ötlet - nézett rá Stiles. Megkapta a heti adagját a gyilkos pillantásból, és jólesőn borzongott meg tőle.
- Ide nem jön macska - szögezte le újra Derek.
A macska szürke volt, karcsú és bűbájos.
Alapvetően Kirát és Stilest kedvelte, ami elég logikus, mert a vérfarkasok mégiscsak félig-meddig kutyák. Nyilván a macska nem tett úgy, mint aki tartana kutyáktól vagy vérfarkasoktól, inkább úgy tett, mint aki lenézi őket. És ez Stiles szerint rendben is volt így.
- Mit keres ez itt? - morgott Derek minden alkalommal, ha a macska előfáradt Stiles vagy Kira (és Scott) szobájából. Ami elég gyakran megesett, mert a macska hamar kezdte úgy érezni, hogy ez tulajdonképpen az ő otthona, hová valamiért betette a lábát egy csomó vérfarkas.
Szóval a macska, aki éppen Stiles karja mellett ült a kanapé karfáján, úgy mérte végig Dereket, hogy a tekintete azt kérdezte: „mit keres ez itt?”
- Nem tudna egerészni, ha nem járhatna szabadon a házban - mondta Stiles. Derek kelletlenül mordult.
- Ez a macska nem egerészik - szögezte le.
- Na, akkor miért van kevesebb kaparászás? - tette fel Stiles a kérdést. Derek ajka megrándult.
- Nyilván nincs kevesebb, csak a dorombolás elnyomja - morogta.
Stiles nevetett. A macska meg hozzádörgölőzött Stiles kezéhez, és tényleg dorombolni kezdett.
- Ne hallgass a morgós vérfarkasra… - mormolta Stiles a macskának, aki az ölébe helyezkedett, és dagasztani kezdett a farmerén. - Igenis szuper munkát végzel…
Derek mordult egyet. A macska felnézett rá és fújt. Derek elcsörtetett.
A helyzet javulni látszott. És hallatszott.
Jó, tény, hogy Macska úr az ideje nagy részében édesnél édesebb pózokba kucorodva aludt, vagy Stilest és Kirát zaklatta simogatásért, esetleg a környékére jövő vérfarkasokra fújt. De valamikor nyilván vadászott is, mert a kaparászás határozottan ritkult, a megrágott kenyérvégekről és felfalt müzliről pedig legfeljebb Scott vagy Isaac tehetett - és Stiles utánuk még hajlandó volt enni.
Úgyhogy Stiles és Kira meg is egyezett abban, hogy kiváló döntés volt idevenni Macska urat (a név ügyében képtelenek voltak dűlőre jutni, szóval maradt a Macska úr). A legtöbb vérfarkast nem érdekelte különösebben a dolog - valószínűleg éppen annyira nem zavarta őket a macska, amennyire az egerek sem -, egyedül Derek morgott minden alkalommal, ha Stilest Macska úrral az ölében találta.
- Ha szeretnél megszabadulni az élősködőktől, ki kellene raknod ezt is - mutatott Macska úrra. Aki éppen csak a füle botját mozdította erre.
Stiles nevetett.
- Ugyan, nagyfiú… Nem is keresztezi az útjaidat.
- Hah…
- Elegerészik itt csendben.
Derek közelebb lépett, letámaszkodott Stiles két oldalán a fotel karfáján. Forró, édes Derek-illat jött vele.
- Nem a macska egerészik - sziszegte Derek. És a szeme is felragyogott. Macska úr megrezzent, de igen bölcsen még mindig alvónak (halottnak?) tettette magát.
- Hanem mégis ki? Talán te? - csattant fel Stiles.
Derek szeme vörösen izzott. Stiles nyelt egyet. De a férfi nem felelt.
Stiles akkor kezdett nyomozásba. Hát, már tényleg nem sok egér akadt a házban, szóval nem volt könnyű dolga, de két nappal később egy éjszakán meghallotta a motozást és aztán a ruganyos macskalépteket is. Majdnem ugyanolyan ruganyos léptekkel osont ki ő is.
Meg is találta Macska urat: összegömbölyödve aludt egy babzsákfotelben.
És valaki vadászott a verandán, mordulva ugrott.
Stiles az üvegajtóhoz lopakodott, és kilesett.
Nagytestű, fekete farkas tenyerelt az egérre, a harapása gyilkos és kegyetlen volt.
Csend lett. Stiles sejtette, hogy a farkas hallja, hogyan ver a szíve, hogyan lélegzik. És esélyt akar adni neki, hogy visszaosonjon az ágyába.
A tolóajtó surrogott, ahogy Stiles kinyitotta. Éjszaka hűvös percegése szökött be a nappaliba. Az erdőt sötétség uralta, de mivel már évek óta itt élt, Stiles szeme egész jól kezelte ezt a sötétséget, és látta a farkast.
- Te voltál…? - Stiles egyszerre kérdezte és jelentette ki. A farkas mordult. Nem nézett Stiles felé. Ő leereszkedett a veranda picit hűvös fájára. - De hát… miért?
A farkas közelebb óvakodott hozzá. Csapzott volt a bundája, éjfekete. Stiles egyszer látta csak Derek farkasalakját, még évekkel ezelőtt. Óvatosan nyúlt ki felé, aztán visszahúzta a kezét. Nem lenne illendő a falka alfáját kurkászni az éj leple alatt.
- Derek…?
A farkas leült, a szeme vörösen ragyogott, mintha azt mondaná: „mert ez az én házam”. Stiles ezt meg tudta érteni.
Ébren feküdt az ágyában. Derek léptei majdnem olyan csendesek voltak emberként, mint farkasként, de az ajtó halkan nyikordult, ahogy belépett hozzá.
- Kiirtottad az egereket - mondta Stiles.
- Ezt akartad, nem? - mordult Derek.
Sötét volt, Stiles nem látta, hogy újabb gyilkos pillantást kap-e. Egy pillanatra megörült, mert a sötét elfedi az ő arcának vörösét is, de aztán rájött, hogy Derek nyilván ezer más dologból is tudja, hogy feszült, nemcsak a bőre színéből.
- Hát… gondolom, köszönöm…
- Köszönöd? Ennyi? - Derek közelebb jött, a léptei fenyegetőnek tűntek. Stiles nyelt egyet.
- Mit akarsz még?
- Azt a dögöt hetek óta kényezteted, mert azt hiszed, ő irtja az egereket. - Derek hangja panaszosnak tűnt. Stiles szíve kihagyott egy ütemet.
- És… és akkor… akkor most azt várod, hogy… téged is? - Benyomódott az ágy, ahogy Derek leereszkedett rá. Parázslott a szeme. Stiles szinte hangtalanul tátogta: - Kényeztesselek?
- Ideje lenne - felelt Derek borzongatóan izgató hangon.
Stiles felnyögött.
- Én nem tudtam! Ha tudtam volna, hogy erre vágysz…
Elhallgatott, mert Derek megérintette az arcát. Simogatta. Kényeztette. Stiles nyelt egyet és közelebb mozdult. Dereknek forró, fűszeres illata volt. Stiles kitapintotta a borostáját, aztán a nyakát (Derek erre mordult egyet), a kulcscsontját, a mellkasa tökéletes, és basszus, ruhátlan ívét.
- Ugye… ugye nadrág van rajtad? - kérdezte Stiles megremegő hangon.
- Derítsd ki - javasolta Derek.
Volt rajta nadrág.
Igaz, nem sokáig.
Derek bőre forró volt, a harapdálása izgató, az érintése bizsergető. Stiles simogatta, csókolta, dédelgette. És lehet, hogy ő egyetlen egeret sem fogott meg, de Derek sem maradt el mögötte a kényeztetésben.
- Én… basszus, bárcsak előbb rájöttem volna, hogy ezt akarod - sóhajtott Stiles kielégültségtől és Derek közelségétől bizsergő testtel.
- Nem akartam, hogy tudd - ismerte be Derek.
- Basszus, miért nem? Hát ez kurva jó, ezt állandóan csinálnunk kellene! - tiltakozott Stiles. Hallotta, hogy Derek elmosolyodik. A férfi odahúzta magához, erős és birtokló volt az ölelése.
- Rendben, csináljuk.
Csókolóztak. Aztán Stilesnak lett érkezése megkérdezni:
- De akkor most miért? Miért árultad el?
- Féltékeny voltam arra dögre - szakadt ki Derekből. - Állandóan törleszkedett hozzád, fogdostad és macskaszagod lett.
Stiles felnevetett. Derek bosszúsan dörgölte az arcát a nyakához, talán hogy elnyomja a macskaszagot.
- Megtartom ezt a macskát. Lehet, hogy nem fog egeret, de jó szolgálatot tesz - nevetett Stiles.
Derek sóhajtott.
- Már nem próbálom letagadni… - motyogta. Stiles a hajába futtatta az ujjait, és megmasszírozta a fejét.
- Majd meglátjuk, nagyfiú, majd meglátjuk. Azért Macska úr marad. Biztos, ami biztos.
Derek lemondóan mordult egyet, de nyilván sejtette, hogy Macska úr tényleg maradni fog. És már régen elfogadta.
Cím: Egérfogó
Páros: Derek/Stiles (Boyd/Cora, Scott/Kira)
Tartalom: …és akkor a falka házába beették magukat az egerek.
Korhatár: 12 év
Figyelmeztetések: kicsi káromkodás, ügyetlen druida!Stiles, alfa!Derek
Nem arról van szó, hogy Stilesnak gondja lett volna az egerekkel. Állatkertben például. Vagy jó, terráriumban akár egy lakásban is ellehetnek. Stilesnak azzal volt gondja, ha az egerek az ő szobájában osonnak. Az apró, kaparászó lábakkal, motozással, szem előtt elcikkanó mozgással volt gondja. Meg összerágott szatyrokkal, müzlis dobozzal, kenyérvéggel. Kinek lenne kedve egy egér után enni a kenyeret? Pfuj…
- A te házad, nem kellene neked megoldani? - kérdezte Derektől, amikor összeültek, hogy megbeszéljék, a helyzetet. A megbeszélés amúgy röhögcsélésbe fulladt, mert Isaac megjegyzéseket tett Ericára, hogy retteg-e az egerektől, és leginkább csak Stiles próbálta visszaterelni a témát az eredeti, ház-rágcsálótlanítási vonalra.
Derek mindenesetre a megjegyzés után úgy nézett rá, mint aki menten szét akarja tépni. Persze Stiles különösebben nem hatódott meg ezen, mert Dereknél ez az alapcsomag része volt. Legalábbis Stilesszal szemben. Heti egy gyilkos pillantás, napi egy rosszalló szemöldökráncolás nélkül Stiles élete talán üres is lenne…
- De komolyan, haver.
- Engem nem zavarnak - jegyezte meg Boyd, ami azért volt különös, mert Boyd általában nem szólalt meg, csak színesítette jelenlétével a képet. Erica most úgy nézett rá, mint akit elárultak, de Stiles már sejtette, hogy Boyd ezzel a megjegyzéssel Coránál akar mindenáron bevágódni. Ez Erica szempontjából nem volt túl szerencsés…
- Jó, engem igen - mondta, mielőtt a csajok összekaptak volna.
- Akkor keress valami bűbájt ellenük - vont vállat Cora.
- Hányszor mondjam még, ez nem így működik… - morgott Stiles. A falka tagjai meg voltak győződve arról, hogy Stiles tökéletes druidájuk lenne. Sajnos egyelőre Stiles nem nagyon uralta a természet erejét, maximum az uralta Stilest, ha kedve támadt. És úgy tűnt, egér-parára a druidáknak nincs receptjük. Vagy a világ nem tartja olyan fontosnak, hogy Stiles önerőből hirtelen egértelenítse a házat.
- Lehetne egy macskánk - szólalt meg Kira. Stiles nem volt biztos abban, hogy Kirát zavarják az egerek, de azt el tudta képzelni, hogy szeretne egy macskát.
- Ja, a macskák egerésznek - biccentett Scott, mint aki szófogadóan megtámogatja a barátnője igényeit.
- Szó sem lehet róla - közölte Derek. - Ide nem jön macska.
- Pedig nekem tetszik az ötlet - nézett rá Stiles. Megkapta a heti adagját a gyilkos pillantásból, és jólesőn borzongott meg tőle.
- Ide nem jön macska - szögezte le újra Derek.
A macska szürke volt, karcsú és bűbájos.
Alapvetően Kirát és Stilest kedvelte, ami elég logikus, mert a vérfarkasok mégiscsak félig-meddig kutyák. Nyilván a macska nem tett úgy, mint aki tartana kutyáktól vagy vérfarkasoktól, inkább úgy tett, mint aki lenézi őket. És ez Stiles szerint rendben is volt így.
- Mit keres ez itt? - morgott Derek minden alkalommal, ha a macska előfáradt Stiles vagy Kira (és Scott) szobájából. Ami elég gyakran megesett, mert a macska hamar kezdte úgy érezni, hogy ez tulajdonképpen az ő otthona, hová valamiért betette a lábát egy csomó vérfarkas.
Szóval a macska, aki éppen Stiles karja mellett ült a kanapé karfáján, úgy mérte végig Dereket, hogy a tekintete azt kérdezte: „mit keres ez itt?”
- Nem tudna egerészni, ha nem járhatna szabadon a házban - mondta Stiles. Derek kelletlenül mordult.
- Ez a macska nem egerészik - szögezte le.
- Na, akkor miért van kevesebb kaparászás? - tette fel Stiles a kérdést. Derek ajka megrándult.
- Nyilván nincs kevesebb, csak a dorombolás elnyomja - morogta.
Stiles nevetett. A macska meg hozzádörgölőzött Stiles kezéhez, és tényleg dorombolni kezdett.
- Ne hallgass a morgós vérfarkasra… - mormolta Stiles a macskának, aki az ölébe helyezkedett, és dagasztani kezdett a farmerén. - Igenis szuper munkát végzel…
Derek mordult egyet. A macska felnézett rá és fújt. Derek elcsörtetett.
A helyzet javulni látszott. És hallatszott.
Jó, tény, hogy Macska úr az ideje nagy részében édesnél édesebb pózokba kucorodva aludt, vagy Stilest és Kirát zaklatta simogatásért, esetleg a környékére jövő vérfarkasokra fújt. De valamikor nyilván vadászott is, mert a kaparászás határozottan ritkult, a megrágott kenyérvégekről és felfalt müzliről pedig legfeljebb Scott vagy Isaac tehetett - és Stiles utánuk még hajlandó volt enni.
Úgyhogy Stiles és Kira meg is egyezett abban, hogy kiváló döntés volt idevenni Macska urat (a név ügyében képtelenek voltak dűlőre jutni, szóval maradt a Macska úr). A legtöbb vérfarkast nem érdekelte különösebben a dolog - valószínűleg éppen annyira nem zavarta őket a macska, amennyire az egerek sem -, egyedül Derek morgott minden alkalommal, ha Stilest Macska úrral az ölében találta.
- Ha szeretnél megszabadulni az élősködőktől, ki kellene raknod ezt is - mutatott Macska úrra. Aki éppen csak a füle botját mozdította erre.
Stiles nevetett.
- Ugyan, nagyfiú… Nem is keresztezi az útjaidat.
- Hah…
- Elegerészik itt csendben.
Derek közelebb lépett, letámaszkodott Stiles két oldalán a fotel karfáján. Forró, édes Derek-illat jött vele.
- Nem a macska egerészik - sziszegte Derek. És a szeme is felragyogott. Macska úr megrezzent, de igen bölcsen még mindig alvónak (halottnak?) tettette magát.
- Hanem mégis ki? Talán te? - csattant fel Stiles.
Derek szeme vörösen izzott. Stiles nyelt egyet. De a férfi nem felelt.
Stiles akkor kezdett nyomozásba. Hát, már tényleg nem sok egér akadt a házban, szóval nem volt könnyű dolga, de két nappal később egy éjszakán meghallotta a motozást és aztán a ruganyos macskalépteket is. Majdnem ugyanolyan ruganyos léptekkel osont ki ő is.
Meg is találta Macska urat: összegömbölyödve aludt egy babzsákfotelben.
És valaki vadászott a verandán, mordulva ugrott.
Stiles az üvegajtóhoz lopakodott, és kilesett.
Nagytestű, fekete farkas tenyerelt az egérre, a harapása gyilkos és kegyetlen volt.
Csend lett. Stiles sejtette, hogy a farkas hallja, hogyan ver a szíve, hogyan lélegzik. És esélyt akar adni neki, hogy visszaosonjon az ágyába.
A tolóajtó surrogott, ahogy Stiles kinyitotta. Éjszaka hűvös percegése szökött be a nappaliba. Az erdőt sötétség uralta, de mivel már évek óta itt élt, Stiles szeme egész jól kezelte ezt a sötétséget, és látta a farkast.
- Te voltál…? - Stiles egyszerre kérdezte és jelentette ki. A farkas mordult. Nem nézett Stiles felé. Ő leereszkedett a veranda picit hűvös fájára. - De hát… miért?
A farkas közelebb óvakodott hozzá. Csapzott volt a bundája, éjfekete. Stiles egyszer látta csak Derek farkasalakját, még évekkel ezelőtt. Óvatosan nyúlt ki felé, aztán visszahúzta a kezét. Nem lenne illendő a falka alfáját kurkászni az éj leple alatt.
- Derek…?
A farkas leült, a szeme vörösen ragyogott, mintha azt mondaná: „mert ez az én házam”. Stiles ezt meg tudta érteni.
Ébren feküdt az ágyában. Derek léptei majdnem olyan csendesek voltak emberként, mint farkasként, de az ajtó halkan nyikordult, ahogy belépett hozzá.
- Kiirtottad az egereket - mondta Stiles.
- Ezt akartad, nem? - mordult Derek.
Sötét volt, Stiles nem látta, hogy újabb gyilkos pillantást kap-e. Egy pillanatra megörült, mert a sötét elfedi az ő arcának vörösét is, de aztán rájött, hogy Derek nyilván ezer más dologból is tudja, hogy feszült, nemcsak a bőre színéből.
- Hát… gondolom, köszönöm…
- Köszönöd? Ennyi? - Derek közelebb jött, a léptei fenyegetőnek tűntek. Stiles nyelt egyet.
- Mit akarsz még?
- Azt a dögöt hetek óta kényezteted, mert azt hiszed, ő irtja az egereket. - Derek hangja panaszosnak tűnt. Stiles szíve kihagyott egy ütemet.
- És… és akkor… akkor most azt várod, hogy… téged is? - Benyomódott az ágy, ahogy Derek leereszkedett rá. Parázslott a szeme. Stiles szinte hangtalanul tátogta: - Kényeztesselek?
- Ideje lenne - felelt Derek borzongatóan izgató hangon.
Stiles felnyögött.
- Én nem tudtam! Ha tudtam volna, hogy erre vágysz…
Elhallgatott, mert Derek megérintette az arcát. Simogatta. Kényeztette. Stiles nyelt egyet és közelebb mozdult. Dereknek forró, fűszeres illata volt. Stiles kitapintotta a borostáját, aztán a nyakát (Derek erre mordult egyet), a kulcscsontját, a mellkasa tökéletes, és basszus, ruhátlan ívét.
- Ugye… ugye nadrág van rajtad? - kérdezte Stiles megremegő hangon.
- Derítsd ki - javasolta Derek.
Volt rajta nadrág.
Igaz, nem sokáig.
Derek bőre forró volt, a harapdálása izgató, az érintése bizsergető. Stiles simogatta, csókolta, dédelgette. És lehet, hogy ő egyetlen egeret sem fogott meg, de Derek sem maradt el mögötte a kényeztetésben.
- Én… basszus, bárcsak előbb rájöttem volna, hogy ezt akarod - sóhajtott Stiles kielégültségtől és Derek közelségétől bizsergő testtel.
- Nem akartam, hogy tudd - ismerte be Derek.
- Basszus, miért nem? Hát ez kurva jó, ezt állandóan csinálnunk kellene! - tiltakozott Stiles. Hallotta, hogy Derek elmosolyodik. A férfi odahúzta magához, erős és birtokló volt az ölelése.
- Rendben, csináljuk.
Csókolóztak. Aztán Stilesnak lett érkezése megkérdezni:
- De akkor most miért? Miért árultad el?
- Féltékeny voltam arra dögre - szakadt ki Derekből. - Állandóan törleszkedett hozzád, fogdostad és macskaszagod lett.
Stiles felnevetett. Derek bosszúsan dörgölte az arcát a nyakához, talán hogy elnyomja a macskaszagot.
- Megtartom ezt a macskát. Lehet, hogy nem fog egeret, de jó szolgálatot tesz - nevetett Stiles.
Derek sóhajtott.
- Már nem próbálom letagadni… - motyogta. Stiles a hajába futtatta az ujjait, és megmasszírozta a fejét.
- Majd meglátjuk, nagyfiú, majd meglátjuk. Azért Macska úr marad. Biztos, ami biztos.
Derek lemondóan mordult egyet, de nyilván sejtette, hogy Macska úr tényleg maradni fog. És már régen elfogadta.