Boldog esküvőt
Anonim meme kérésre született történet, csak ha már itt nyomulunk az esküvőkkel ;-)
Eredeti kérés: Szeretnék egy TW Sterek esküvőt, ugyanis én ma hajnali 5-kor estem haza egyből, és nagyon örülne a kicsi szívem, ha az övékről olvashatnék. Azt már az íróra bízom, hogy csak magát a szertartást, vagy a lagzi részét, esetleg a nászéjszakát is megírja e.
Figyelmeztetések: vérfarkas, fluffy esküvő, részletes erotika enyhe bdsm elemekkel, enyhe vérfarkas fétissel, határozott 18-as korhatárral
Megjegyzés: Ezek után? Nincs
- Ó, hogy az a… - Stiles pontosan tizenharmadszorra bonyolódott bele a nyakkendő kötésbe.
- Meg ne fojtsd magad - vigyorgott Scott. A fotelben ült, a dohányzóasztalra feltette a lábát azzal a felkiáltással, hogy még úgysem volt sohasem rajta ez a cipő, és az ő nyakkendője lezseren lógott a nyakában. Azt is Stiles kötötte meg, csak az még könnyű volt.
- Talán segíthetnél…
- Megfojtani? Kösz, de nem élnék együtt hátralévő napjaimban Derek Hale haragjával. Nem lenne egészséges.
- Csak azt nem értem - böngészte Stiles a telefonjára letöltött tutorial képeit -, hogy ha itt áttekerem, és aztán előre húzom, hova tűnik közben az ujjam, és mitől lesz rajta egy olyan csavar, aminek nincs semmilyen alapja…
- És hogy minek neked nyakkendő?
- Mert szexi. És Derek szereti, ha…
- Nem akarom tudni… - Scott fintorgott. - Akkor miért nem jó a hagyományos módszer, amiben profi vagy?
- Mert ez az esküvőm, Scott! Legyen különleges! És a Trinity csomó háromágú, mint a triskelion, és…
- Oké, oké, de az esküvő attól különleges, hogy örök hűséget fogadsz a szerelmednek, nem attól, hogy milyen a nyakkendőd. - Stiles elfordult a tükörtől, és a legjobb barátjára bámult. Scott telefonnal a kezében pillantott fel rá. - Mi van? Nincs igazam?
- Ezt Kira adta a szádba, ugye? Tutira nem magadtól jött.
Scott talányos mosollyal vállat vont.
Feszült volt. Mindössze tíz perc választotta el attól, hogy ország-világ előtt letegyen egy fogadalmat Stilesnak - és ebből nem a fogadalom zavarta, mert azt már régen megtette magában, sőt, nem egyszer a férfi előtt is, hanem az ország-világ. Derek mellkasában zsibongott a farkas, zavarta a sok ember, a sokféle szag és érzelem, a vibráló izgatottság, a várakozás.
Cora megállt előtte, két kezét a vállára tette, és a szemébe nézett. Engedte, hogy felragyogjon a tekintetében a farkas, és Derekben azonnal megszületett a válasz rá. Átalakultak a fókuszok, erőteljesebbek lettek a szagok - Cora parfümje mögött az ismerős, otthonos lény illata, meg a kintről beszökő pogácsaszag, és valahol a távolban ott volt Stiles is, akinek fűszeres illatát Derek mindenhonnan ki tudta szagolni -, érezte torkában a morgás vibrálását.
- Melletted leszek végig - ígérte Cora. Derek bólintott. A húga megszorította a vállát, karmai előtörtek, de nem téptek az öltöny selymes anyagába. - Tudod, ugye, hogy anyu és apu imádnák Stilest? És imádnák, hogy őt választottad.
Derek megint bólintott, torkát gombóc feszítette. A húga szorosan magához ölelte, és egy picit szuszogva hallgattak, és a többi, elvesztett családtagra emlékeztek.
Stiles maga válogatta a zenéket. Derek végighallgatta persze az ötletelését, és néha morgott, néha meg ellazultabban hevert közben a kanapén, de azért elsősorban Stiles ízlése és véleménye dominált, és most jó volt hallani az ismerős dallamokat. Minden idegszála repesett, amikor megpillantotta a kert másik végében Dereket és Corát, ahogy elindultak. Az apja megfogta a kezét, a szorítása meleg és nagyon erős volt. Stiles tisztán érezte benne a szeretetet és a büszkeséget.
Középen találkoztak össze. Cora szorosan megölelte, és puszit lehelt az arcára, miközben a seriff megszorította Derek kezét, és talán szavak nélkül mondott neki valamit, és Derek talán meg is értette, mert a szuper érzékeinek hála tökéletesen tudott olvasni az emberi érzésekben.
Aztán végre egymás elé léptek, és egy végtelenbe nyúló másodpercig Stiles csak bámulta, hogy Derek mennyire szép a sötétszürke öltönyben, szürke csokornyakkendővel, égkék inggel, széles vállal, és nyilvánvaló izgatottsággal. Derek tenyere meleg volt, amikor megfogta a kezét. Így indultak el a széksorok között a szertartásra, a nyomukban Cora és a seriff egymásba karolva.
Tényleg rengetegen voltak, de Derek már csak Stilesra fókuszált. A tekintetének melegére, ujjainak finomságára. A pillanat torokszorító szépségére, amikor felhúzták a gyűrűt. Az ízére, amikor megcsókolta, és aztán nem eresztette olyan hosszan, hogy a vendégek már hujjogni kezdtek, és valaki felvetette, hogy menjenek szobára, és őszintén, Derek meg is tette volna, ha lehet. Sőt, pontosan érezte, hogy Stiles is szívesen megtenné.
Aztán rengeteg mosoly és kézszorítás és puszi. Gratulációk, összekoccanó poharak, Stiles boldogságtól édes illata maga mellett, örökkön összeérő karjuk, egymást kereső kezük. Pezsgő simogatása a torkán, napsütés és süteményillat, érzelmek és szavak kavargása. Cora végig a közelében maradt, ahogy ígérte, és Stiles néha odahajolt hozzá, és édes apróságokat suttogott a fülébe.
Később átkeveredtek a vacsorához is, és megtehette, hogy odahúzza magához Stilest, és csókolja, vagy csak megérinti a karját, összefűzi az ujjaikat, beleszagol a nyakába. Stiles vezetésével bejárták az asztalokat, a férfi viccelődött a vendégekkel, Derek félmosollyal, elégedetten hallgatta, néha maga is válaszolt egy-egy megjegyzésre. Mélyeket lélegzett a szagából. Beszédek, ízek és illatok, színek és hangkavalkád.
- Jól vagy?
Stiles két tenyerébe vette Derek arcát, figyelmesen bámulta tág pupilláit, a szeme ellágyulását. Derek a tekintetével intett. A sátor alatt kialakított tánctér felől várakozó moraj hallatszott, de Stilest ez most nem érdekelte. Ha két perccel később kezdik el a nyitótáncot, akkor sem történik semmi. Semmi olyan, ami ne érné meg, hogy lopjon maguknak két percet kettesben.
- Tudom, hogy egy kicsit sok, és… - Elhallgatott, mert Derek könnyedén megérintette az ajkát. - Azt szeretném, ha jól éreznéd magad.
- Jól érzem magam - felelt Derek lágyan. - Egy kicsit tartottam tőle, hogy képtelen leszek megszólalni - ismerte be hirtelen.
- Már úgy érted, az igeneknél? - Derek biccentett. Stiles felnevetett. - Lehet, hogy elég a ráutaló magatartás, nagyfiú…
Szorosan hozzásimult a férfihez, Derek mordult egyet, amikor felkínálta a nyakát, és lecsapott rá. Farkasösztön. Stiles imádta.
- Na, mit gondolsz, táncoljunk kicsit?
- Ha muszáj… - morogta Derek.
Stiles megfogta a kezét, és vigyorogva elindult a sátor felé.
Rengeteget táncoltak. Stiles felhevült, amitől még intenzívebb lett a szaga, és Derek néha egy-egy csók alatt szabadjára engedte a farkast, mert érezte, hogyan rezdül meg várakozón az ölelésében a férfi, ha érzi a nyakán a karmát, vagy nyelve az agyarakra tapint.
- Fel akarsz hergelni?
- Talán…
- Azt hallottam, a legtöbb pár annyira elfárad, mire ágyba kerül az esküvőjük napján, hogy örülnek, ha a cipőjüket lerúgják. Nemhogy szexeljenek… - Stiles várakozón elhallgatott, de Derek nem szólt semmit, csak az ujjai köröztek a fiú csuklójának selymes bőrén. - Mit szólnál, ha elébe mennénk a dolognak?
- Kiváló gondolat…
Stiles mondott valamit Scottnak, de Derek nem figyelt rá oda, csak arra fókuszált, hogy elkapja a fiú kezét, és meginduljon vele fel, a hotel nekik szánt lakosztályába.
Miután Stiles bezárta az ajtót, még hallatszottak lentről a dallamfoszlányok, sőt, ha nagyon akarja, Derek talán beszélgetéshangokat is ki tud venni, de nem akarta. Teljes figyelmével Stilesra akart koncentrálni.
- Szóval… - Stiles közelebb lépett, megsimogatta az arcát, ujjai játszottak a nyakkendő csokrával, aztán lehúzta róla az öltönykabátot. - Mire vágyik a férjem?
Derek mordult egyet. Gyors mozdulattal rántotta le Stilesról az öltönyt. Ő halványszürke inget viselt, szinte lágy ezüst színűt, és a nyakkendője volt kék. Derek végigsimította a hármas csomót - alfa, béta, omega… -, aztán kicsit kitágította, hogy hozzáférhessen a férfi nyakához. Izzadt és ettől olyan intenzív illatú volt a bőre gallér alatt, hogy Derek morogni kezdett.
- Ez tetszik? - kérdezte Stiles. Vetkőztette is közben, ujjai simogattak és masszíroztak, Derek fejbőrén, tarkóján, hátán jártak, izgatták és gyönyört ígértek.
Derek valahogy leügyeskedett mindent a másikról a nyakkendőn kívül. Megmarkolta, és odahúzta magához Stilest, megcsókolta, aztán lejjebb irányította. Félelmetesen jólesett a gondolat, hogy uralja ezt a gyönyörű, vonzó és tökéletes férfit. Stilesban erő volt akkor is, amikor letérdelt elé a néma utasításnak megfelelően. Nem volt farkasereje, de Derek pontosan tudta, hogy bármikor nemet tudna mondani neki, sőt, a benne élő farkasnak is. Bármikor hatni tudna rá - ha nem éppen azt akarná, hogy Derek utasítsa.
Derek a nyakkendőnél fogva irányította, és Stiles imádta mélyen a szájába engedni, és imádta csak a pénisze elejét, a legérzékenyebb területet szopogatni. Aztán az ágyra tolta a férfit, és fölé térdelt. Egymás szemébe néztek néhány másodpercig. Stiles a körmeit húzta végig a férfi mellkasán. Pillanatnyi fehér csík, aztán a farkas bőre meggyógyult még azelőtt, hogy pirosra váltott volna. Derek morgott, a szeme kék fénnyel ragyogott.
- Ezt szereted? - vigyorgott Stiles. - Szeretnél megkapni?
Derek kezei a vállán-hátán-fenekén kalandoztak, Stiles hangosan nyögött, amikor a két farpofája közé siklottak, és gátlástalanul tolta hátra magát, rá a férfi ujjára. Derek feszítette a testét, nyállal síkosított, kapkodva, amitől Stilesnak kiáltania kellett.
Nem fordultak át, Derek a hátán fekve maradt, de könnyedén irányította Stilest így is, miközben a merevedésére ültette, megtartotta a testét, keményen lökött előre, mélyre hatolt, rövidesen eltalálta pont azt a területet, amit Stiles a legjobban élvezett, időnként végigkarmolta az oldalát, nem szakítva fel a bőrt, de nyilvánvaló nyomot hagyva.
Farkassá torzult az arca a szextől és az élvezettől, Stiles figyelte a szemek ragyogását, a vadállát erejét, ahogy az ő testébe nyomul. Figyelte és élvezte. Aztán Derek keze a péniszére markolt, és Stiles önkéntelenül hunyta le a szemét, telítődött a gyönyörrel, elélvezett, és érezte, hogy Derek magára rántja, átfordult, és utána már annyira erőteljesen dugja, hogy élvezet és fájdalom egymásba olvadt Stiles testében. Aztán Derek is eljutott a csúcsra.
- Ó, édes istenem… - sóhajtott Stiles. - Nagy hiba lett volna ezt fáradtságra hivatkozva kihagyni…
Derek nem felelt, a nyakánál és a kulcscsontjánál szagolta-csókolta-nyalta a bőrt. Stiles hátravetette a fejét, hogy felkínálja magát a férfinek. Derek elégedetten szusszantott, szétbontotta a nyakkendőt, és harapdálni kezdte a bőrét, most már emberi fogakkal.
- Hé, tudod, mennyi ideig tartott megkötni azt a nyakkendőt? Most órákig itt ragadunk.
- Szörnyen hangzik…
- Úgy értem, órákig nyakkendőt fogok kötni.
- Vagy hagyod a fenébe.
- De akkor mindenki tudni fogja, hogy szexeltünk… - Derek felnézett, és tekintete felelt helyette. Stiles sóhajtott. - Jó, igazad van, amúgy is… - Nyújtózott egyet, Derek meg kihasználta az alkalmat, és végigcsókolta a felkarja belső ívét. - Hát akkor… boldog esküvőt? Mondanak ilyet?
Derek felkönyökölt, és elkapta a tekintetét.
- Szeretlek.
- Igazad van, ilyet mondanak. Szeretlek.
Eredeti kérés: Szeretnék egy TW Sterek esküvőt, ugyanis én ma hajnali 5-kor estem haza egyből, és nagyon örülne a kicsi szívem, ha az övékről olvashatnék. Azt már az íróra bízom, hogy csak magát a szertartást, vagy a lagzi részét, esetleg a nászéjszakát is megírja e.
Figyelmeztetések: vérfarkas, fluffy esküvő, részletes erotika enyhe bdsm elemekkel, enyhe vérfarkas fétissel, határozott 18-as korhatárral
Megjegyzés: Ezek után? Nincs
- Ó, hogy az a… - Stiles pontosan tizenharmadszorra bonyolódott bele a nyakkendő kötésbe.
- Meg ne fojtsd magad - vigyorgott Scott. A fotelben ült, a dohányzóasztalra feltette a lábát azzal a felkiáltással, hogy még úgysem volt sohasem rajta ez a cipő, és az ő nyakkendője lezseren lógott a nyakában. Azt is Stiles kötötte meg, csak az még könnyű volt.
- Talán segíthetnél…
- Megfojtani? Kösz, de nem élnék együtt hátralévő napjaimban Derek Hale haragjával. Nem lenne egészséges.
- Csak azt nem értem - böngészte Stiles a telefonjára letöltött tutorial képeit -, hogy ha itt áttekerem, és aztán előre húzom, hova tűnik közben az ujjam, és mitől lesz rajta egy olyan csavar, aminek nincs semmilyen alapja…
- És hogy minek neked nyakkendő?
- Mert szexi. És Derek szereti, ha…
- Nem akarom tudni… - Scott fintorgott. - Akkor miért nem jó a hagyományos módszer, amiben profi vagy?
- Mert ez az esküvőm, Scott! Legyen különleges! És a Trinity csomó háromágú, mint a triskelion, és…
- Oké, oké, de az esküvő attól különleges, hogy örök hűséget fogadsz a szerelmednek, nem attól, hogy milyen a nyakkendőd. - Stiles elfordult a tükörtől, és a legjobb barátjára bámult. Scott telefonnal a kezében pillantott fel rá. - Mi van? Nincs igazam?
- Ezt Kira adta a szádba, ugye? Tutira nem magadtól jött.
Scott talányos mosollyal vállat vont.
Feszült volt. Mindössze tíz perc választotta el attól, hogy ország-világ előtt letegyen egy fogadalmat Stilesnak - és ebből nem a fogadalom zavarta, mert azt már régen megtette magában, sőt, nem egyszer a férfi előtt is, hanem az ország-világ. Derek mellkasában zsibongott a farkas, zavarta a sok ember, a sokféle szag és érzelem, a vibráló izgatottság, a várakozás.
Cora megállt előtte, két kezét a vállára tette, és a szemébe nézett. Engedte, hogy felragyogjon a tekintetében a farkas, és Derekben azonnal megszületett a válasz rá. Átalakultak a fókuszok, erőteljesebbek lettek a szagok - Cora parfümje mögött az ismerős, otthonos lény illata, meg a kintről beszökő pogácsaszag, és valahol a távolban ott volt Stiles is, akinek fűszeres illatát Derek mindenhonnan ki tudta szagolni -, érezte torkában a morgás vibrálását.
- Melletted leszek végig - ígérte Cora. Derek bólintott. A húga megszorította a vállát, karmai előtörtek, de nem téptek az öltöny selymes anyagába. - Tudod, ugye, hogy anyu és apu imádnák Stilest? És imádnák, hogy őt választottad.
Derek megint bólintott, torkát gombóc feszítette. A húga szorosan magához ölelte, és egy picit szuszogva hallgattak, és a többi, elvesztett családtagra emlékeztek.
Stiles maga válogatta a zenéket. Derek végighallgatta persze az ötletelését, és néha morgott, néha meg ellazultabban hevert közben a kanapén, de azért elsősorban Stiles ízlése és véleménye dominált, és most jó volt hallani az ismerős dallamokat. Minden idegszála repesett, amikor megpillantotta a kert másik végében Dereket és Corát, ahogy elindultak. Az apja megfogta a kezét, a szorítása meleg és nagyon erős volt. Stiles tisztán érezte benne a szeretetet és a büszkeséget.
Középen találkoztak össze. Cora szorosan megölelte, és puszit lehelt az arcára, miközben a seriff megszorította Derek kezét, és talán szavak nélkül mondott neki valamit, és Derek talán meg is értette, mert a szuper érzékeinek hála tökéletesen tudott olvasni az emberi érzésekben.
Aztán végre egymás elé léptek, és egy végtelenbe nyúló másodpercig Stiles csak bámulta, hogy Derek mennyire szép a sötétszürke öltönyben, szürke csokornyakkendővel, égkék inggel, széles vállal, és nyilvánvaló izgatottsággal. Derek tenyere meleg volt, amikor megfogta a kezét. Így indultak el a széksorok között a szertartásra, a nyomukban Cora és a seriff egymásba karolva.
Tényleg rengetegen voltak, de Derek már csak Stilesra fókuszált. A tekintetének melegére, ujjainak finomságára. A pillanat torokszorító szépségére, amikor felhúzták a gyűrűt. Az ízére, amikor megcsókolta, és aztán nem eresztette olyan hosszan, hogy a vendégek már hujjogni kezdtek, és valaki felvetette, hogy menjenek szobára, és őszintén, Derek meg is tette volna, ha lehet. Sőt, pontosan érezte, hogy Stiles is szívesen megtenné.
Aztán rengeteg mosoly és kézszorítás és puszi. Gratulációk, összekoccanó poharak, Stiles boldogságtól édes illata maga mellett, örökkön összeérő karjuk, egymást kereső kezük. Pezsgő simogatása a torkán, napsütés és süteményillat, érzelmek és szavak kavargása. Cora végig a közelében maradt, ahogy ígérte, és Stiles néha odahajolt hozzá, és édes apróságokat suttogott a fülébe.
Később átkeveredtek a vacsorához is, és megtehette, hogy odahúzza magához Stilest, és csókolja, vagy csak megérinti a karját, összefűzi az ujjaikat, beleszagol a nyakába. Stiles vezetésével bejárták az asztalokat, a férfi viccelődött a vendégekkel, Derek félmosollyal, elégedetten hallgatta, néha maga is válaszolt egy-egy megjegyzésre. Mélyeket lélegzett a szagából. Beszédek, ízek és illatok, színek és hangkavalkád.
- Jól vagy?
Stiles két tenyerébe vette Derek arcát, figyelmesen bámulta tág pupilláit, a szeme ellágyulását. Derek a tekintetével intett. A sátor alatt kialakított tánctér felől várakozó moraj hallatszott, de Stilest ez most nem érdekelte. Ha két perccel később kezdik el a nyitótáncot, akkor sem történik semmi. Semmi olyan, ami ne érné meg, hogy lopjon maguknak két percet kettesben.
- Tudom, hogy egy kicsit sok, és… - Elhallgatott, mert Derek könnyedén megérintette az ajkát. - Azt szeretném, ha jól éreznéd magad.
- Jól érzem magam - felelt Derek lágyan. - Egy kicsit tartottam tőle, hogy képtelen leszek megszólalni - ismerte be hirtelen.
- Már úgy érted, az igeneknél? - Derek biccentett. Stiles felnevetett. - Lehet, hogy elég a ráutaló magatartás, nagyfiú…
Szorosan hozzásimult a férfihez, Derek mordult egyet, amikor felkínálta a nyakát, és lecsapott rá. Farkasösztön. Stiles imádta.
- Na, mit gondolsz, táncoljunk kicsit?
- Ha muszáj… - morogta Derek.
Stiles megfogta a kezét, és vigyorogva elindult a sátor felé.
Rengeteget táncoltak. Stiles felhevült, amitől még intenzívebb lett a szaga, és Derek néha egy-egy csók alatt szabadjára engedte a farkast, mert érezte, hogyan rezdül meg várakozón az ölelésében a férfi, ha érzi a nyakán a karmát, vagy nyelve az agyarakra tapint.
- Fel akarsz hergelni?
- Talán…
- Azt hallottam, a legtöbb pár annyira elfárad, mire ágyba kerül az esküvőjük napján, hogy örülnek, ha a cipőjüket lerúgják. Nemhogy szexeljenek… - Stiles várakozón elhallgatott, de Derek nem szólt semmit, csak az ujjai köröztek a fiú csuklójának selymes bőrén. - Mit szólnál, ha elébe mennénk a dolognak?
- Kiváló gondolat…
Stiles mondott valamit Scottnak, de Derek nem figyelt rá oda, csak arra fókuszált, hogy elkapja a fiú kezét, és meginduljon vele fel, a hotel nekik szánt lakosztályába.
Miután Stiles bezárta az ajtót, még hallatszottak lentről a dallamfoszlányok, sőt, ha nagyon akarja, Derek talán beszélgetéshangokat is ki tud venni, de nem akarta. Teljes figyelmével Stilesra akart koncentrálni.
- Szóval… - Stiles közelebb lépett, megsimogatta az arcát, ujjai játszottak a nyakkendő csokrával, aztán lehúzta róla az öltönykabátot. - Mire vágyik a férjem?
Derek mordult egyet. Gyors mozdulattal rántotta le Stilesról az öltönyt. Ő halványszürke inget viselt, szinte lágy ezüst színűt, és a nyakkendője volt kék. Derek végigsimította a hármas csomót - alfa, béta, omega… -, aztán kicsit kitágította, hogy hozzáférhessen a férfi nyakához. Izzadt és ettől olyan intenzív illatú volt a bőre gallér alatt, hogy Derek morogni kezdett.
- Ez tetszik? - kérdezte Stiles. Vetkőztette is közben, ujjai simogattak és masszíroztak, Derek fejbőrén, tarkóján, hátán jártak, izgatták és gyönyört ígértek.
Derek valahogy leügyeskedett mindent a másikról a nyakkendőn kívül. Megmarkolta, és odahúzta magához Stilest, megcsókolta, aztán lejjebb irányította. Félelmetesen jólesett a gondolat, hogy uralja ezt a gyönyörű, vonzó és tökéletes férfit. Stilesban erő volt akkor is, amikor letérdelt elé a néma utasításnak megfelelően. Nem volt farkasereje, de Derek pontosan tudta, hogy bármikor nemet tudna mondani neki, sőt, a benne élő farkasnak is. Bármikor hatni tudna rá - ha nem éppen azt akarná, hogy Derek utasítsa.
Derek a nyakkendőnél fogva irányította, és Stiles imádta mélyen a szájába engedni, és imádta csak a pénisze elejét, a legérzékenyebb területet szopogatni. Aztán az ágyra tolta a férfit, és fölé térdelt. Egymás szemébe néztek néhány másodpercig. Stiles a körmeit húzta végig a férfi mellkasán. Pillanatnyi fehér csík, aztán a farkas bőre meggyógyult még azelőtt, hogy pirosra váltott volna. Derek morgott, a szeme kék fénnyel ragyogott.
- Ezt szereted? - vigyorgott Stiles. - Szeretnél megkapni?
Derek kezei a vállán-hátán-fenekén kalandoztak, Stiles hangosan nyögött, amikor a két farpofája közé siklottak, és gátlástalanul tolta hátra magát, rá a férfi ujjára. Derek feszítette a testét, nyállal síkosított, kapkodva, amitől Stilesnak kiáltania kellett.
Nem fordultak át, Derek a hátán fekve maradt, de könnyedén irányította Stilest így is, miközben a merevedésére ültette, megtartotta a testét, keményen lökött előre, mélyre hatolt, rövidesen eltalálta pont azt a területet, amit Stiles a legjobban élvezett, időnként végigkarmolta az oldalát, nem szakítva fel a bőrt, de nyilvánvaló nyomot hagyva.
Farkassá torzult az arca a szextől és az élvezettől, Stiles figyelte a szemek ragyogását, a vadállát erejét, ahogy az ő testébe nyomul. Figyelte és élvezte. Aztán Derek keze a péniszére markolt, és Stiles önkéntelenül hunyta le a szemét, telítődött a gyönyörrel, elélvezett, és érezte, hogy Derek magára rántja, átfordult, és utána már annyira erőteljesen dugja, hogy élvezet és fájdalom egymásba olvadt Stiles testében. Aztán Derek is eljutott a csúcsra.
- Ó, édes istenem… - sóhajtott Stiles. - Nagy hiba lett volna ezt fáradtságra hivatkozva kihagyni…
Derek nem felelt, a nyakánál és a kulcscsontjánál szagolta-csókolta-nyalta a bőrt. Stiles hátravetette a fejét, hogy felkínálja magát a férfinek. Derek elégedetten szusszantott, szétbontotta a nyakkendőt, és harapdálni kezdte a bőrét, most már emberi fogakkal.
- Hé, tudod, mennyi ideig tartott megkötni azt a nyakkendőt? Most órákig itt ragadunk.
- Szörnyen hangzik…
- Úgy értem, órákig nyakkendőt fogok kötni.
- Vagy hagyod a fenébe.
- De akkor mindenki tudni fogja, hogy szexeltünk… - Derek felnézett, és tekintete felelt helyette. Stiles sóhajtott. - Jó, igazad van, amúgy is… - Nyújtózott egyet, Derek meg kihasználta az alkalmat, és végigcsókolta a felkarja belső ívét. - Hát akkor… boldog esküvőt? Mondanak ilyet?
Derek felkönyökölt, és elkapta a tekintetét.
- Szeretlek.
- Igazad van, ilyet mondanak. Szeretlek.