Játsszuk azt...!
Ismét egy régi történetet hozok, mert a májusi kéréseket még nem tudom felvállalni, a Fivérre egyelőre nem volt hangulatom, egyéb novellákkal meg még szórakozom.
Joggal kérdezhetjük, hogy miért nem a Merengőre teszek HP-s írást -- nos, egyfelől azért, mert az bizony nagyon korhatáros, ami most jön. Másfelől azért, mert már annyira ideszoktam...
Szóval következzen egy Drarry ;-)
Eredeti kérés (rövidítve): Drarryt szeretnék, szívem szerint a táblázatban megtalálható összes ötlettel, de nem leszek ennyire telhetetlen. De a kikötésem, hogy édesek legyenek egymással, durváskodás is csak annyira, amennyi belefér egy igazi szerelmi kapcsolatba.
Figyelmeztetések: BDSM, dom!Harry, szub!Draco, 18-as korhatár, erotikus tartalom, káromkodás, sok-sok-sok kink (amiket még zárójelben sem sorolok fel :-P )
Megjegyzés: Ti ismertek, tudjátok, hogy ha BDSM-et írok, minden durvulás alapja a consent, ahogy az egy igazi szerelmi kapcsolatnál illik. Nos, itt sincs ez másképp. Továbbá: kinkhónapra készült -- szerintem ez mindent megmagyaráz :-D
- De nekem nincs szükségem rád.
Malfoy arcán két kis vörös folt jelent meg. Harry azon töprengett, látta-e már valaha is ilyennek. Egyszerre volt gőgös és… reménykedő? Kicsit hátralépett, mint aki szeretne visszatáncolni, de aztán megint előrejött, lábát megvetette a küszöbön.
- Ez nem a te szükségleteidről szól, Potter - morogta.
- Nem? - Harrynek be kellett ismernie, hogy egy kicsit élvezi a helyzetet. Egy kicsit élvezi, hogy Malfoy szinte kuncsorogva toporog az ajtaja előtt. És kicsit szégyellte is, hogy ilyesmit élvez. - Pedig pont azt hittem, hogy a tartozásodnak ez a lényege.
- Baszd meg, Potter! - vágta rá Malfoy, és dehoppanált. Harry idegesen nézett körül, de persze az utcán járók közül senki sem foglalkozott az ajtaja előtt eltűnő fiúval.
- Utánanéztem, Harry, tényleg kénytelen a közeledben lenni. - Hermione a füle mögé tűrte a haját, a tincsek meg mintha szándékosan akarnák kigúnyolni, azonnal újra az arcába hullottak.
- Kénytelen? - Ron hangjában a hitetlenkedés mellett már felbukkant egy kevés kajánság is. Ron úgy röhögött, amikor Harry elmesélte neki, Draco hogyan téblábolt az ajtaja előtt, hogy Harry máris kevésbé érezte rossznak saját magát.
- Megmentette az életét, és ez kialakított közöttük egy kötést.
- Pettigrew életét is megmentettem, mégsem járt a nyakamra.
Hermione a tolla végét rágcsálta elgondolkozva.
- Igen, igen, de… Azt hiszem, ez függ attól is, hogy előtte a két varázsló között milyen volt a viszony.
- Előtte ki nem állhattuk egymást.
Hermione felvonta a szemöldökét. Harry hátrahőkölt a mindentudó pillantásától.
- Haha, jó vicceid vannak, Potter. - Malfoy most már a nappaliban terpeszkedett a kanapén, és eltartotta a kisujját, miközben a szájához emelte a csészét. Harry egy pillanatra lehunyta a szemét, de aztán mégsem tudta levenni a tekintetét a kezéről. Még ez a láthatóan teljesen ösztönös, arisztokratikus mozdulat is megkapó lett hirtelen.
Megrázta a fejét. Lehet, hogy kezd megőrülni.
- Hermione mondta, nem én.
- Nehogy már az a kis sárvé…
- Malfoy! - A szőke torkán akadt a szó, bizonytalanul bámult Harryre. - Ne merészeld ócsárolni a barátaimat, mert kidoblak téged a lakásból, és sírhatsz a küszöbömön.
- Baszd meg, Potter… - sziszegte Malfoy. Harry felvonta a szemöldökét.
- Apukád megengedte, hogy ilyen csúnyán beszélj?
- Te megengeded? - nézett fel rá Malfoy.
- Te tényleg főzöl? - Malfoy megint a küszöbön táncolt, csak ezúttal a konyha küszöbén. Harry meg azon töprengett, mégis hogyan lehetett ennyire ostoba, hogy beengedte ezt a kis elkényeztetett, aranyvérű szépfiút az életébe.
- Ja, képzeld, vacsorát főzök. Házimanó nélkül.
- Granger miatt?
Harry megdermedt. Kiegyenesedett a pultnál, és végigmérte Malfoyt. Ő már beóvakodott a konyhába, és most az asztal mellett nehezedett bizonytalanul egyik lábáról a másikra. Amióta állandóan nála lógott, állandóan zavartnak tűnt.
- Azt hittem, ennél jobbak a megfigyelőképességeid, de akkor elmesélem, hogy Hermione nem velem jár, hanem Ronnal, szóval nem, nem főzök neki vacsorát.
- Úgy értem, miatta nincs házimanód?
Harry vállat vont.
- Nincs rá szükségem.
- Segítsek? - Harry őszintén meglepődött. Malfoy úgy vigyorodott el, mint akinek tetszik a helyzet. - Emlékszem, milyen szerencsétlen vagy az üst mellett, szerintem jól jön ide egy tapasztalt főző, nehogy kárt tégy magadban. Vagy bennem.
Harry sziszegett. Na persze, Malfoy és az önzetlen segítség még mindig nem járt kézenfogva.
- Ó, basszus… - Malfoy talán mondott még valamit, de a szavai nyögésbe fordultak.
Harry egyik kezével a szőke, döbbenetesen puha tincsek közé túrt, a másikkal a fiú két kezét fogta össze hátul a derekánál. Durván megszorította a csuklóit, belemarkolt a hajába, lefelé nyomta a fejét, a kanapé ülőpárnáira, és közben keményen lökött előre a csípőjével.
Nem hitte volna, hogy erre vágyik. Jó, dehogynem, csak idáig nem nagyon kívánt szembenézni vele. Ginnyvel mindig gyengéden szeretkeztek. Dracót viszont egyszerűen csak lefogta és dugta.
És hallgatta az élvezettől magasba forduló hangját, a nyögéseit, a sóhajtozását.
Besütött a nap az ablakon, Harry hagyta, hogy cirógassa az arcát. Aztán rájött, hogy nem a nap cirógatja. Malfoy szeme nagyon világosnak tűnt az éles fényben, a haja ezüstösnek, a bőrén pedig tisztán látszottak az éjszaka nyomai: harapások a nyakon és kékbe forduló zúzódás, a szorításának eredménye a felkarján.
Harry rettenetesen zavarba jött, ahogy meglátta a foltot, miközben Malfoy ujjai becéző gyengédséggel futottak végig az arcán. Emlékezett arra, ahogy a szeretője sóhajtva kérte, hogy legyen durvább, ahogy utána nyilvánvaló élvezettel nyöszörgött, amikor engedelmeskedett, hogy mennyire izgatta őt magát az, hogy uralja a fiút. És mégis furcsa volt látni érzékeny bőrén az árulkodó jeleket.
- Jó reggelt. - Draco hangja picit kásás volt, a mosolya lágy.
- Kéne egy kávé… - Harry sóhajtva nyújtózott egyet.
- Ugye nem várod azt, hogy főzzek neked egy kávét?
- Kötve hiszem, hogy iható kávét főznél.
Malfoy elnevette magát. A hang cirógatón futott végig Harry gerince mentén, mint a fiú érintése az imént az arcán.
- Te komolyan manipulálni próbálsz engem? Micsoda pancser…
Harry figyelte, hogyan kászálódik ki az ágyból, nézte, hogy nem szégyelli a meztelenségét, feneke gömbölyű ívét - amin szintén ott volt Harry kezének nyoma -, keskeny derekát, a nyújtózkodástól még jobban belapuló hasát, vonzó férfiasságát. Szép volt. Harry nyelt egyet.
- Ez micsoda? - Harry szó szerint összerezzent a hangtól, Draco most olyan megdöbbentően malfoyosan szólt, határozottan és kicsit lekezelőn. Belépett a nappaliba, és nézte a fiút, kezében a seprűvel. Úgy döntött, a kérdés csak költői lehet. - Mi ez, Potter?
- A Tűzvillám új szériája, múlt héten került piacra. De szerintem látod te is, mert rohadtul van szemed, és láttál már seprűt életedben.
- Potter javíts ki, ha tévednék, de tudtommal nem vagy profi kviddicsező. - Harry elfintorodott. Draco felvonta a szemöldökét, és egy pillanatra Harry érezte rajta a megbánást. A profi kviddics Ginny és a saját élete miatt is tabutéma volt Harry jelenlétében. De Draco nem kért bocsánatot és nem visszakozott.
- Még mindig auror vagyok - motyogta Harry. Malfoy bólintott, uralkodói mozdulattal ejtette vissza az asztalra a seprűt, és feltette a világ legidegesítőbb kérdését:
- Akkor meg miért vettél egy vadonatúj, csúcsminőségű versenyseprűt, aminek a képességeit sohasem tudnád kihasználni, mert ha munka közben repülnöd kell, úgyis a minisztériumi eszközöket használhatod csak, amikor meg a kis barátaiddal játszol, ők úgyis régebbi modellt használnak majd?
- Nem vagy az anyám, Malfoy.
- Ez kurvára nem volt válasz, Harry.
- Mert megtehetem, baszd meg.
Harry sarkon fordult, és kicsörtetett a nappaliból. Becsapta az ajtót. Meg az utána következőt is a folyosón. Sajnos a hálószoba ajtaját már nem tudta becsapni, mert az a görény addigra utolérte.
- Hagyd abba a drámázást, Potter.
- Most kurvára hagyjál békén. - Malfoy persze nem tágított, csak nézte, hogyan járkál Harry fel-alá a háló ablaka előtt. Nem kellett sokáig várnia. - Fogalmad sincs, milyen úgy felnőni, hogy kuncsorognod kell még egy méretben hozzád illő ruhadarabért is. Hogy az unokatestvéred annyi ajándékot kap egy szimpla szombat délutánra is, amennyit nem szégyell kérni, te meg csak álmodozol egyetlen saját játékról. Most a magam ura vagyok, és ha meg akarok venni egy felesleges játékot a lakásomba, hát megteszem.
- Jól van, Harry. Megteheted. - Malfoy közelebb lépett, és a karjára tette a kezét. Harry nem tudta kirántani az ujjai közül, csak bámulta az arcán az eltökéltség és a sajnálat fura keverékét. - De mondanék azért valamit. Hány éve is élsz úgy, hogy bármit megvehetsz, amit csak akarsz? - Harry az égre emelte a szemét. Malfoy gyengéden végigsimította a karját. - Ez nem becsapós kérdés, Harry. Mondjuk amióta nagykorú lettél? Vagy amióta elvégezted a Roxfortot? Az akadémiát? Van fizetésed is a vagyonod mellé…? Legjobb esetben is nyolc éve. Én huszonöt éve élek így. És én tudom, hogy még a legnagyobb vagyont is simán el lehet herdálni a magam ura vagyok szöveggel.
- Miről beszélsz?
- Ha megengeded, kicsit segítek.
- Elherdálni a vagyonomat?
Draco felnevetett.
- Normálisan befektetni, te hülye.
Csak állt a szék előtt, nézte a fiú meztelen testét, és mélyeket lélegzett. A kötelek belemélyedtek Draco húsába, Harry pontosan tudta, hogy vörös nyomokat hagynak majd a csuklóján és a bokáján is. A szemén a kendőt bűbájjal rögzítette, hogy ne mozdulhasson el, és ne eresszen be semennyi fényt sem. A labda a szájában nyöszörgéssé szűrt volna minden szót, ha Draco egyáltalán megpróbál beszélni. A süketség új volt, Harrynek magának is, mert szeretett beszélni hozzá ilyenkor - de most nem lett volna értelme.
A süketség új szintre emelte a kiszolgáltatottságot. Draco nem hallhatta, hogyan járja körbe, nem tudhatta, merről fogja érinteni, és nem is mondhatta el neki, hogy mit fog tenni vele, nem készíthette fel. Nem maradt más, csak a fiú bőre, amely megérezhette a közelgő érintés melegét. Harry nézte, Draco hogyan feszül meg a kötelek között, hogyan próbál mégis információt szerezni - de a bűbájok mellett nincs rá esélye -, és hogyan keményedik meg a felismeréstől, hogy most tényleg teljesen kiszolgáltatott. Bármi megtörténhet vele.
Harry nyelt egyet. Neki kell rájönni, ha valami túl sok, neki kell megtalálni a módot, hogy megnyugtassa, ha az kell, neki kell eldönteni, hogy leálljanak-e korábban. Neki kell tudni, hogy igazából mire vágyik a másik. Dracóban a csendes várakozás zihálós izgatottsággá nőtt. Türelmetlenség és félelem határán ingott, mert nem tudhatta, hogy Harry nem hagyja-e faképnél. És ha igen, vajon mennyi ideig hagyja így itt, kitárulkozva. A gyorsuló lélegzetvétel rossz gondolatokat, közelgő pánikot sejttetett.
Harry közelebb lépett, tenyere finoman érintette Draco vállát. A fiú megrezzent, felnyögött, és szinte bújt a tenyere alá. Harry elengedte, hátrébb lépett, és kivárt. Bámulta, a hűvös levegő hogyan rajzolja libabőr mintáját Draco mellkasára, a megnyugvástól hogyan csitul el a fiú lélegzete, a várakozástól hogyan mozdul meg a pénisze. Elmosolyodott.
Két kezét végigfuttatta a fiú combjain. Draco sóhajtva, érezhetően lazult el. Ujjai játszottak a combhajlatán, érintették a heréket, aztán feljebb költöztek. Simogatták a megkeményedett mellbimbókat. Harry puhán csókolta végig Draco nyakát, miközben belemart a mellkasába, erővel csavarta meg a mellbimbóit, hogy hosszan lüktessenek még az érintse nyomán. Érezte, hogyan feszül meg fájdalommal teli gyönyörtől a test alatta.
Kegyetlenül durva harapás a nyakon és közben gyengéd simogatás a fiú merevedésén. Belemarkolt a hajába, durván húzta hátra, és szopogatta a még mindig vörös mellbimbókat. Úgy szorította a karját, hogy kivörösödött, és gyengéden izgatta a fenekét. Neki is merevedése lett attól, ha figyelte, Draco mennyire élvezi, amit vele tesz, ha belegondolt, mennyire megbízik benne. Addig játszott a kettős benyomásokkal, amíg a fiú összerándulva, megfeszülő izmokkal el nem élvezett tőle.
Harry nem bánta, hogy ő nem ment el közben. Lenyalta az ujjáról az orgazmusa nyomát, figyelte, hogyan csillapul a lélegzete, leoldotta szeméről a kendőt. Draco felnézett rá, a tekintete ragyogott.
- Ezt tényleg Malfoy főzte? - Ron forgatta a villájára szúrt marhahúst. Egyszerre volt gyanakvó, értetlen és lenyűgözött.
- Végül is bájitaltanból is elég jó volt - vont vállat Harry.
- Szerintem nincs biztos infónk arról, hogy melyik mardekáros milyen volt bájitaltanból - rázta a fejét Ron -, elvégre Piton már azért képes volt kiválót adni nekik, ha meg tudták gyújtani az üst alatt a tüzet.
Bekapta a húst, és jóízűen majszolni kezdte. Omlós volt és tökéletesen harmonizált az íze a barnamártással - Harry tudta, már főzés után letesztelte.
- Hát, jól főz.
- És hol is van most?
- Hazament.
- Hmf… Afittem veed év… - Ron lenyelte a falatot, és újra nekikezdett: - Azt hittem, veled él. És ez állati finom - tette hozzá.
- A szüleihez ment - pontosított Harry. - És… Sok időt tölt itt, inkább úgy mondanám. Most elment, hogy legyen egy nyugodt esténk hárman.
- Malfoy főz rád, Harry? - kérdezte Hermione óvatosan. - Főz rád meg a barátaidra?
Harry sóhajtott.
- Szerinte nem vagyok egy konyhatündér. És nyilván igaza van, mert nem élvezem egyáltalán a főzést, csak képes vagyok rá, mert régen is muszáj volt. Ő meg imádja csinálni.
- Kiszolgál téged? Az élettartozás nem a rabszolgaságról szól…
- Francokat, Hermione, ne viccelj! - Harry sóhajtott. - Nem használom ki Dracót. A múltkor annyira leteremtett, mert vettem egy új versenyseprűt, hogy Molly is megirigyelhette volna…
- Beleszól, hogy mit veszel? - nézett most meg Ron gyanakodva. Harry az égre emelte a szemét.
- Kezébe vette a pénzügyeimet. Nem mondta ki, de nyilván az apja erre nevelte kábé ötéves kora óta, hogy egyszer majd egy családi vagyont igazgasson. De az övék most nem számottevő vagyon.
- Nem félsz, hogy ellopja?
Harry vállat vont.
- Mindent elmagyaráz, amit csinál. Nagy kár, hogy hülye vagyok számmisztikából, és nem értek egy szót sem a szorzók, kamatok és alaptőkék világából.
- Szeretnéd, ha megnézném? - kérdezte Hermione. Harry biccentett, de inkább csak a barátai megnyugtatására. Ő bízott Dracóban.
- Szeretnék kipróbálni valamit.
- Hmm? - Harry lapozott a magazinban, hogy a cikk végére érjen, aztán leeresztette maga mellé az újságot. Draco türelmesen kivárt.
A kandallóban pattogott a tűz, Harry kicsit jobban belesüppedt a kanapéba, lábait széttárta, combja ettől hozzásimult Draco arcához. Egyszer megkérdezte a fiút, hogy tulajdonképpen miért is akar mindenáron a padlón ülni. Draco ránézett, a tekintete teljesen nyílt volt. „Van benne valami megnyugtató.” Harry nem firtatta tovább az ügyet.
- Szeretném, ha vennél egy nyakörvet nekem.
- És belefér ilyesmi a költségvetésembe? - kérdezte Harry, miközben előrenyúlt, és Draco selymes tincsei közé túrt. A fiú a tenyere alá bújt, mint egy simogatást kuncsorgó állat.
- Elkülönítettem egy összeget a szexjátékokra - közölte. Harry rábámult, mert ő a kérdést viccnek szánta, a másik viszont nagyon is komolynak látszott. Hitetlenkedve megrázta a fejét, aztán előrehajolt, a térdére könyökölt, és hívogatón mozdította meg az ujjait. Draco a két combja közé kúszott, egy pillanatra lehunyta a szemét, amikor megérintette az arcát.
- És mit szeretnél, mit csináljak azzal a nyakörvvel?
- Hordhatnám, amikor itthon vagyunk. Hogy mindig érezzem, hogy tiéd vagyok. Imádnám, ha annál fogva húznál oda magadhoz, vagy ha azzal irányítanál.
Harry végighúzta az ujját a fiú torkának fehér ívén. Draco nyelt egyet, megugrott az ádámcsutkája.
- Ez felizgatna?
- Nagyon.
- És utánanéztél már a nyakörveknek? Van olyan, ami tetszene?
- Azt akarom, hogy te válassz nekem. Mondd meg, hogy milyen legyen, mondd meg, hogy lehet-e rajtam ruha is, amikor viselem, mondd meg, hogy mit tehetek meg benne és mit tilos. Azt szeretném érezni, hogy a tulajdonodnak tartasz.
- De nem vagy a tulajdonom.
Draco elmosolyodott.
- De játsszuk azt.
Gyönyörű szép volt. A bőre olyan fehér, hogy kék, szemet csalogató vonalakat rajzoltak fel a testén az erek. Ettől ártatlannak tűnt és kicsit talán kisfiúsnak is. Persze a karján és a combján szokás szerint látszottak a foltok - most éppen sárgába fordultak, már kezdtek gyógyulni. Harry picit szégyenkezett miattuk, mert sejtette, hogy ha bárki meglátná őket, ki akarná menekíteni Dracót a karmai közül. Senki sem értené, hogy Draco mennyire akarja ezt.
A nyakörv elég széles volt, világosbarna, de a hófehér bőrön, a világos tincsek alatt így is szinte sötétnek tűnt. Nyersbőrből készült, amitől az érintse selymesnek tűnt. A csat hamar átmelegedett Draco testének hőjétől, és amikor Harry becsúsztatta az ujját a nyakörv alá, hogy kitapintsa a fiú bőrét, Draco megremegett. Odahúzta magához, és lassan, gyengéden csókolta meg.
- Térdelj le! - Draco engedelmeskedett. Harry megmarkolta a nyakörvet, úgy sétált a kanapéhoz, hogy kényszerítette a fiút, kússzon utána. Leült, ráérősen bontotta szét a talárját. - Add a kezed!
Szerette Draco kezét, hosszú ujjait, keskeny kézfejét, a levetkőzhetetlen, arisztokratikus mozdulatait. A saját testére vezette, figyelte, Draco hogyan kezdi el szófogadóan simogatni. Ráérős volt és gyengéd, szinte tisztelettel érintette. Harry beleborzongott. Annyira szép volt az arca, ahogy bámulta a péniszét, az ujjai, ahogy simogatták és rákulcsolódtak. Harry odahúzta magához, és mélyen, vágyakozva csókolta meg.
- Gyönyörű vagy. - Draco elmosolyodott.
Végigdőlt a szőnyegen, a haja ezüstglóriaként keretezte az arcát, a nyakörv magára vonzotta Harry tekintetét. Kivételesen lassú lökésekkel mozgott benne, a keze végigfutott Draco combján és lábszárán.
- Simogasd magad! - Figyelte, hogyan futnak végig a fiú ujjai most a saját merevedésén. Hihetetlenül izgató volt.
Rászorított Draco combjára, és ő válaszul élesen, élvezettel nyögött fel. Most már keményebben lökött előre, hallgatta Draco remegős kiáltásait, bámulta, hogyan élvez el alatta. Imádta látni.
Utána hosszan ölelte magához.
Kopogott a kés a vágódeszkán. Draco gyors és döbbenetesen rutinos mozdulatokkal aprított, mintha egész életében kézzel főzött volna. Harry mosolygott, amikor felismert a mozdulataiban egy-egy tipikusan bájitaltanos gesztust. Például amikor mozsárban keverte és törte össze a fűszereket, vagy amikor éppen úgy vágta szabályos kockákra a krumplit, mint a különböző gumókat, amiknek Harry persze már régen elfelejtette a nevét.
- Tervezted, hogy segítesz, vagy ma inkább a bambulást választod? - kérdezte Draco anélkül, hogy felpillantott volna rá. Harry vállat vont.
- Szombat van. Az ember szombatonként bambul.
- Már ha nem akar vacsorát kapni…
Harry mögé lépett, átkarolta hátulról. Draco megakadt a lendületben, és Harryt valahogy meghatotta az, ahogy kicsit domborítva a hátát hozzábújt. Összesimult az arcuk.
- Ezzel akarsz levenni a lábamról? - Draco hangja picit karcos volt. Harry finoman megharapta a nyakát.
- Ha le akarnálak venni a lábadról, simán rád parancsolnék, hogy térdre. - Draco nevetett. Harry odahajolt a füléhez, magába szívta a testápolótól gyümölcsös, konyhai munkától fűszeres illatát. - Szeretlek.
Néhány pillanatig csend volt a konyhában. Mély, ereken izgatottan végigszáguldó, torkot összeszorító csend. Aztán Draco megfordult. Harry nézte a két kis foltot az arcán, a ragyogást a szemében. Draco odahajolt hozzá, az ajka végigsimította Harryét. Mielőtt hátrahúzódott volna, Harry belemarkolt a hajába, és keményen, harapva csókolta meg. Draco jólesően felnyögött.
Joggal kérdezhetjük, hogy miért nem a Merengőre teszek HP-s írást -- nos, egyfelől azért, mert az bizony nagyon korhatáros, ami most jön. Másfelől azért, mert már annyira ideszoktam...
Szóval következzen egy Drarry ;-)
Eredeti kérés (rövidítve): Drarryt szeretnék, szívem szerint a táblázatban megtalálható összes ötlettel, de nem leszek ennyire telhetetlen. De a kikötésem, hogy édesek legyenek egymással, durváskodás is csak annyira, amennyi belefér egy igazi szerelmi kapcsolatba.
Figyelmeztetések: BDSM, dom!Harry, szub!Draco, 18-as korhatár, erotikus tartalom, káromkodás, sok-sok-sok kink (amiket még zárójelben sem sorolok fel :-P )
Megjegyzés: Ti ismertek, tudjátok, hogy ha BDSM-et írok, minden durvulás alapja a consent, ahogy az egy igazi szerelmi kapcsolatnál illik. Nos, itt sincs ez másképp. Továbbá: kinkhónapra készült -- szerintem ez mindent megmagyaráz :-D
- De nekem nincs szükségem rád.
Malfoy arcán két kis vörös folt jelent meg. Harry azon töprengett, látta-e már valaha is ilyennek. Egyszerre volt gőgös és… reménykedő? Kicsit hátralépett, mint aki szeretne visszatáncolni, de aztán megint előrejött, lábát megvetette a küszöbön.
- Ez nem a te szükségleteidről szól, Potter - morogta.
- Nem? - Harrynek be kellett ismernie, hogy egy kicsit élvezi a helyzetet. Egy kicsit élvezi, hogy Malfoy szinte kuncsorogva toporog az ajtaja előtt. És kicsit szégyellte is, hogy ilyesmit élvez. - Pedig pont azt hittem, hogy a tartozásodnak ez a lényege.
- Baszd meg, Potter! - vágta rá Malfoy, és dehoppanált. Harry idegesen nézett körül, de persze az utcán járók közül senki sem foglalkozott az ajtaja előtt eltűnő fiúval.
- Utánanéztem, Harry, tényleg kénytelen a közeledben lenni. - Hermione a füle mögé tűrte a haját, a tincsek meg mintha szándékosan akarnák kigúnyolni, azonnal újra az arcába hullottak.
- Kénytelen? - Ron hangjában a hitetlenkedés mellett már felbukkant egy kevés kajánság is. Ron úgy röhögött, amikor Harry elmesélte neki, Draco hogyan téblábolt az ajtaja előtt, hogy Harry máris kevésbé érezte rossznak saját magát.
- Megmentette az életét, és ez kialakított közöttük egy kötést.
- Pettigrew életét is megmentettem, mégsem járt a nyakamra.
Hermione a tolla végét rágcsálta elgondolkozva.
- Igen, igen, de… Azt hiszem, ez függ attól is, hogy előtte a két varázsló között milyen volt a viszony.
- Előtte ki nem állhattuk egymást.
Hermione felvonta a szemöldökét. Harry hátrahőkölt a mindentudó pillantásától.
- Haha, jó vicceid vannak, Potter. - Malfoy most már a nappaliban terpeszkedett a kanapén, és eltartotta a kisujját, miközben a szájához emelte a csészét. Harry egy pillanatra lehunyta a szemét, de aztán mégsem tudta levenni a tekintetét a kezéről. Még ez a láthatóan teljesen ösztönös, arisztokratikus mozdulat is megkapó lett hirtelen.
Megrázta a fejét. Lehet, hogy kezd megőrülni.
- Hermione mondta, nem én.
- Nehogy már az a kis sárvé…
- Malfoy! - A szőke torkán akadt a szó, bizonytalanul bámult Harryre. - Ne merészeld ócsárolni a barátaimat, mert kidoblak téged a lakásból, és sírhatsz a küszöbömön.
- Baszd meg, Potter… - sziszegte Malfoy. Harry felvonta a szemöldökét.
- Apukád megengedte, hogy ilyen csúnyán beszélj?
- Te megengeded? - nézett fel rá Malfoy.
- Te tényleg főzöl? - Malfoy megint a küszöbön táncolt, csak ezúttal a konyha küszöbén. Harry meg azon töprengett, mégis hogyan lehetett ennyire ostoba, hogy beengedte ezt a kis elkényeztetett, aranyvérű szépfiút az életébe.
- Ja, képzeld, vacsorát főzök. Házimanó nélkül.
- Granger miatt?
Harry megdermedt. Kiegyenesedett a pultnál, és végigmérte Malfoyt. Ő már beóvakodott a konyhába, és most az asztal mellett nehezedett bizonytalanul egyik lábáról a másikra. Amióta állandóan nála lógott, állandóan zavartnak tűnt.
- Azt hittem, ennél jobbak a megfigyelőképességeid, de akkor elmesélem, hogy Hermione nem velem jár, hanem Ronnal, szóval nem, nem főzök neki vacsorát.
- Úgy értem, miatta nincs házimanód?
Harry vállat vont.
- Nincs rá szükségem.
- Segítsek? - Harry őszintén meglepődött. Malfoy úgy vigyorodott el, mint akinek tetszik a helyzet. - Emlékszem, milyen szerencsétlen vagy az üst mellett, szerintem jól jön ide egy tapasztalt főző, nehogy kárt tégy magadban. Vagy bennem.
Harry sziszegett. Na persze, Malfoy és az önzetlen segítség még mindig nem járt kézenfogva.
- Ó, basszus… - Malfoy talán mondott még valamit, de a szavai nyögésbe fordultak.
Harry egyik kezével a szőke, döbbenetesen puha tincsek közé túrt, a másikkal a fiú két kezét fogta össze hátul a derekánál. Durván megszorította a csuklóit, belemarkolt a hajába, lefelé nyomta a fejét, a kanapé ülőpárnáira, és közben keményen lökött előre a csípőjével.
Nem hitte volna, hogy erre vágyik. Jó, dehogynem, csak idáig nem nagyon kívánt szembenézni vele. Ginnyvel mindig gyengéden szeretkeztek. Dracót viszont egyszerűen csak lefogta és dugta.
És hallgatta az élvezettől magasba forduló hangját, a nyögéseit, a sóhajtozását.
Besütött a nap az ablakon, Harry hagyta, hogy cirógassa az arcát. Aztán rájött, hogy nem a nap cirógatja. Malfoy szeme nagyon világosnak tűnt az éles fényben, a haja ezüstösnek, a bőrén pedig tisztán látszottak az éjszaka nyomai: harapások a nyakon és kékbe forduló zúzódás, a szorításának eredménye a felkarján.
Harry rettenetesen zavarba jött, ahogy meglátta a foltot, miközben Malfoy ujjai becéző gyengédséggel futottak végig az arcán. Emlékezett arra, ahogy a szeretője sóhajtva kérte, hogy legyen durvább, ahogy utána nyilvánvaló élvezettel nyöszörgött, amikor engedelmeskedett, hogy mennyire izgatta őt magát az, hogy uralja a fiút. És mégis furcsa volt látni érzékeny bőrén az árulkodó jeleket.
- Jó reggelt. - Draco hangja picit kásás volt, a mosolya lágy.
- Kéne egy kávé… - Harry sóhajtva nyújtózott egyet.
- Ugye nem várod azt, hogy főzzek neked egy kávét?
- Kötve hiszem, hogy iható kávét főznél.
Malfoy elnevette magát. A hang cirógatón futott végig Harry gerince mentén, mint a fiú érintése az imént az arcán.
- Te komolyan manipulálni próbálsz engem? Micsoda pancser…
Harry figyelte, hogyan kászálódik ki az ágyból, nézte, hogy nem szégyelli a meztelenségét, feneke gömbölyű ívét - amin szintén ott volt Harry kezének nyoma -, keskeny derekát, a nyújtózkodástól még jobban belapuló hasát, vonzó férfiasságát. Szép volt. Harry nyelt egyet.
- Ez micsoda? - Harry szó szerint összerezzent a hangtól, Draco most olyan megdöbbentően malfoyosan szólt, határozottan és kicsit lekezelőn. Belépett a nappaliba, és nézte a fiút, kezében a seprűvel. Úgy döntött, a kérdés csak költői lehet. - Mi ez, Potter?
- A Tűzvillám új szériája, múlt héten került piacra. De szerintem látod te is, mert rohadtul van szemed, és láttál már seprűt életedben.
- Potter javíts ki, ha tévednék, de tudtommal nem vagy profi kviddicsező. - Harry elfintorodott. Draco felvonta a szemöldökét, és egy pillanatra Harry érezte rajta a megbánást. A profi kviddics Ginny és a saját élete miatt is tabutéma volt Harry jelenlétében. De Draco nem kért bocsánatot és nem visszakozott.
- Még mindig auror vagyok - motyogta Harry. Malfoy bólintott, uralkodói mozdulattal ejtette vissza az asztalra a seprűt, és feltette a világ legidegesítőbb kérdését:
- Akkor meg miért vettél egy vadonatúj, csúcsminőségű versenyseprűt, aminek a képességeit sohasem tudnád kihasználni, mert ha munka közben repülnöd kell, úgyis a minisztériumi eszközöket használhatod csak, amikor meg a kis barátaiddal játszol, ők úgyis régebbi modellt használnak majd?
- Nem vagy az anyám, Malfoy.
- Ez kurvára nem volt válasz, Harry.
- Mert megtehetem, baszd meg.
Harry sarkon fordult, és kicsörtetett a nappaliból. Becsapta az ajtót. Meg az utána következőt is a folyosón. Sajnos a hálószoba ajtaját már nem tudta becsapni, mert az a görény addigra utolérte.
- Hagyd abba a drámázást, Potter.
- Most kurvára hagyjál békén. - Malfoy persze nem tágított, csak nézte, hogyan járkál Harry fel-alá a háló ablaka előtt. Nem kellett sokáig várnia. - Fogalmad sincs, milyen úgy felnőni, hogy kuncsorognod kell még egy méretben hozzád illő ruhadarabért is. Hogy az unokatestvéred annyi ajándékot kap egy szimpla szombat délutánra is, amennyit nem szégyell kérni, te meg csak álmodozol egyetlen saját játékról. Most a magam ura vagyok, és ha meg akarok venni egy felesleges játékot a lakásomba, hát megteszem.
- Jól van, Harry. Megteheted. - Malfoy közelebb lépett, és a karjára tette a kezét. Harry nem tudta kirántani az ujjai közül, csak bámulta az arcán az eltökéltség és a sajnálat fura keverékét. - De mondanék azért valamit. Hány éve is élsz úgy, hogy bármit megvehetsz, amit csak akarsz? - Harry az égre emelte a szemét. Malfoy gyengéden végigsimította a karját. - Ez nem becsapós kérdés, Harry. Mondjuk amióta nagykorú lettél? Vagy amióta elvégezted a Roxfortot? Az akadémiát? Van fizetésed is a vagyonod mellé…? Legjobb esetben is nyolc éve. Én huszonöt éve élek így. És én tudom, hogy még a legnagyobb vagyont is simán el lehet herdálni a magam ura vagyok szöveggel.
- Miről beszélsz?
- Ha megengeded, kicsit segítek.
- Elherdálni a vagyonomat?
Draco felnevetett.
- Normálisan befektetni, te hülye.
Csak állt a szék előtt, nézte a fiú meztelen testét, és mélyeket lélegzett. A kötelek belemélyedtek Draco húsába, Harry pontosan tudta, hogy vörös nyomokat hagynak majd a csuklóján és a bokáján is. A szemén a kendőt bűbájjal rögzítette, hogy ne mozdulhasson el, és ne eresszen be semennyi fényt sem. A labda a szájában nyöszörgéssé szűrt volna minden szót, ha Draco egyáltalán megpróbál beszélni. A süketség új volt, Harrynek magának is, mert szeretett beszélni hozzá ilyenkor - de most nem lett volna értelme.
A süketség új szintre emelte a kiszolgáltatottságot. Draco nem hallhatta, hogyan járja körbe, nem tudhatta, merről fogja érinteni, és nem is mondhatta el neki, hogy mit fog tenni vele, nem készíthette fel. Nem maradt más, csak a fiú bőre, amely megérezhette a közelgő érintés melegét. Harry nézte, Draco hogyan feszül meg a kötelek között, hogyan próbál mégis információt szerezni - de a bűbájok mellett nincs rá esélye -, és hogyan keményedik meg a felismeréstől, hogy most tényleg teljesen kiszolgáltatott. Bármi megtörténhet vele.
Harry nyelt egyet. Neki kell rájönni, ha valami túl sok, neki kell megtalálni a módot, hogy megnyugtassa, ha az kell, neki kell eldönteni, hogy leálljanak-e korábban. Neki kell tudni, hogy igazából mire vágyik a másik. Dracóban a csendes várakozás zihálós izgatottsággá nőtt. Türelmetlenség és félelem határán ingott, mert nem tudhatta, hogy Harry nem hagyja-e faképnél. És ha igen, vajon mennyi ideig hagyja így itt, kitárulkozva. A gyorsuló lélegzetvétel rossz gondolatokat, közelgő pánikot sejttetett.
Harry közelebb lépett, tenyere finoman érintette Draco vállát. A fiú megrezzent, felnyögött, és szinte bújt a tenyere alá. Harry elengedte, hátrébb lépett, és kivárt. Bámulta, a hűvös levegő hogyan rajzolja libabőr mintáját Draco mellkasára, a megnyugvástól hogyan csitul el a fiú lélegzete, a várakozástól hogyan mozdul meg a pénisze. Elmosolyodott.
Két kezét végigfuttatta a fiú combjain. Draco sóhajtva, érezhetően lazult el. Ujjai játszottak a combhajlatán, érintették a heréket, aztán feljebb költöztek. Simogatták a megkeményedett mellbimbókat. Harry puhán csókolta végig Draco nyakát, miközben belemart a mellkasába, erővel csavarta meg a mellbimbóit, hogy hosszan lüktessenek még az érintse nyomán. Érezte, hogyan feszül meg fájdalommal teli gyönyörtől a test alatta.
Kegyetlenül durva harapás a nyakon és közben gyengéd simogatás a fiú merevedésén. Belemarkolt a hajába, durván húzta hátra, és szopogatta a még mindig vörös mellbimbókat. Úgy szorította a karját, hogy kivörösödött, és gyengéden izgatta a fenekét. Neki is merevedése lett attól, ha figyelte, Draco mennyire élvezi, amit vele tesz, ha belegondolt, mennyire megbízik benne. Addig játszott a kettős benyomásokkal, amíg a fiú összerándulva, megfeszülő izmokkal el nem élvezett tőle.
Harry nem bánta, hogy ő nem ment el közben. Lenyalta az ujjáról az orgazmusa nyomát, figyelte, hogyan csillapul a lélegzete, leoldotta szeméről a kendőt. Draco felnézett rá, a tekintete ragyogott.
- Ezt tényleg Malfoy főzte? - Ron forgatta a villájára szúrt marhahúst. Egyszerre volt gyanakvó, értetlen és lenyűgözött.
- Végül is bájitaltanból is elég jó volt - vont vállat Harry.
- Szerintem nincs biztos infónk arról, hogy melyik mardekáros milyen volt bájitaltanból - rázta a fejét Ron -, elvégre Piton már azért képes volt kiválót adni nekik, ha meg tudták gyújtani az üst alatt a tüzet.
Bekapta a húst, és jóízűen majszolni kezdte. Omlós volt és tökéletesen harmonizált az íze a barnamártással - Harry tudta, már főzés után letesztelte.
- Hát, jól főz.
- És hol is van most?
- Hazament.
- Hmf… Afittem veed év… - Ron lenyelte a falatot, és újra nekikezdett: - Azt hittem, veled él. És ez állati finom - tette hozzá.
- A szüleihez ment - pontosított Harry. - És… Sok időt tölt itt, inkább úgy mondanám. Most elment, hogy legyen egy nyugodt esténk hárman.
- Malfoy főz rád, Harry? - kérdezte Hermione óvatosan. - Főz rád meg a barátaidra?
Harry sóhajtott.
- Szerinte nem vagyok egy konyhatündér. És nyilván igaza van, mert nem élvezem egyáltalán a főzést, csak képes vagyok rá, mert régen is muszáj volt. Ő meg imádja csinálni.
- Kiszolgál téged? Az élettartozás nem a rabszolgaságról szól…
- Francokat, Hermione, ne viccelj! - Harry sóhajtott. - Nem használom ki Dracót. A múltkor annyira leteremtett, mert vettem egy új versenyseprűt, hogy Molly is megirigyelhette volna…
- Beleszól, hogy mit veszel? - nézett most meg Ron gyanakodva. Harry az égre emelte a szemét.
- Kezébe vette a pénzügyeimet. Nem mondta ki, de nyilván az apja erre nevelte kábé ötéves kora óta, hogy egyszer majd egy családi vagyont igazgasson. De az övék most nem számottevő vagyon.
- Nem félsz, hogy ellopja?
Harry vállat vont.
- Mindent elmagyaráz, amit csinál. Nagy kár, hogy hülye vagyok számmisztikából, és nem értek egy szót sem a szorzók, kamatok és alaptőkék világából.
- Szeretnéd, ha megnézném? - kérdezte Hermione. Harry biccentett, de inkább csak a barátai megnyugtatására. Ő bízott Dracóban.
- Szeretnék kipróbálni valamit.
- Hmm? - Harry lapozott a magazinban, hogy a cikk végére érjen, aztán leeresztette maga mellé az újságot. Draco türelmesen kivárt.
A kandallóban pattogott a tűz, Harry kicsit jobban belesüppedt a kanapéba, lábait széttárta, combja ettől hozzásimult Draco arcához. Egyszer megkérdezte a fiút, hogy tulajdonképpen miért is akar mindenáron a padlón ülni. Draco ránézett, a tekintete teljesen nyílt volt. „Van benne valami megnyugtató.” Harry nem firtatta tovább az ügyet.
- Szeretném, ha vennél egy nyakörvet nekem.
- És belefér ilyesmi a költségvetésembe? - kérdezte Harry, miközben előrenyúlt, és Draco selymes tincsei közé túrt. A fiú a tenyere alá bújt, mint egy simogatást kuncsorgó állat.
- Elkülönítettem egy összeget a szexjátékokra - közölte. Harry rábámult, mert ő a kérdést viccnek szánta, a másik viszont nagyon is komolynak látszott. Hitetlenkedve megrázta a fejét, aztán előrehajolt, a térdére könyökölt, és hívogatón mozdította meg az ujjait. Draco a két combja közé kúszott, egy pillanatra lehunyta a szemét, amikor megérintette az arcát.
- És mit szeretnél, mit csináljak azzal a nyakörvvel?
- Hordhatnám, amikor itthon vagyunk. Hogy mindig érezzem, hogy tiéd vagyok. Imádnám, ha annál fogva húznál oda magadhoz, vagy ha azzal irányítanál.
Harry végighúzta az ujját a fiú torkának fehér ívén. Draco nyelt egyet, megugrott az ádámcsutkája.
- Ez felizgatna?
- Nagyon.
- És utánanéztél már a nyakörveknek? Van olyan, ami tetszene?
- Azt akarom, hogy te válassz nekem. Mondd meg, hogy milyen legyen, mondd meg, hogy lehet-e rajtam ruha is, amikor viselem, mondd meg, hogy mit tehetek meg benne és mit tilos. Azt szeretném érezni, hogy a tulajdonodnak tartasz.
- De nem vagy a tulajdonom.
Draco elmosolyodott.
- De játsszuk azt.
Gyönyörű szép volt. A bőre olyan fehér, hogy kék, szemet csalogató vonalakat rajzoltak fel a testén az erek. Ettől ártatlannak tűnt és kicsit talán kisfiúsnak is. Persze a karján és a combján szokás szerint látszottak a foltok - most éppen sárgába fordultak, már kezdtek gyógyulni. Harry picit szégyenkezett miattuk, mert sejtette, hogy ha bárki meglátná őket, ki akarná menekíteni Dracót a karmai közül. Senki sem értené, hogy Draco mennyire akarja ezt.
A nyakörv elég széles volt, világosbarna, de a hófehér bőrön, a világos tincsek alatt így is szinte sötétnek tűnt. Nyersbőrből készült, amitől az érintse selymesnek tűnt. A csat hamar átmelegedett Draco testének hőjétől, és amikor Harry becsúsztatta az ujját a nyakörv alá, hogy kitapintsa a fiú bőrét, Draco megremegett. Odahúzta magához, és lassan, gyengéden csókolta meg.
- Térdelj le! - Draco engedelmeskedett. Harry megmarkolta a nyakörvet, úgy sétált a kanapéhoz, hogy kényszerítette a fiút, kússzon utána. Leült, ráérősen bontotta szét a talárját. - Add a kezed!
Szerette Draco kezét, hosszú ujjait, keskeny kézfejét, a levetkőzhetetlen, arisztokratikus mozdulatait. A saját testére vezette, figyelte, Draco hogyan kezdi el szófogadóan simogatni. Ráérős volt és gyengéd, szinte tisztelettel érintette. Harry beleborzongott. Annyira szép volt az arca, ahogy bámulta a péniszét, az ujjai, ahogy simogatták és rákulcsolódtak. Harry odahúzta magához, és mélyen, vágyakozva csókolta meg.
- Gyönyörű vagy. - Draco elmosolyodott.
Végigdőlt a szőnyegen, a haja ezüstglóriaként keretezte az arcát, a nyakörv magára vonzotta Harry tekintetét. Kivételesen lassú lökésekkel mozgott benne, a keze végigfutott Draco combján és lábszárán.
- Simogasd magad! - Figyelte, hogyan futnak végig a fiú ujjai most a saját merevedésén. Hihetetlenül izgató volt.
Rászorított Draco combjára, és ő válaszul élesen, élvezettel nyögött fel. Most már keményebben lökött előre, hallgatta Draco remegős kiáltásait, bámulta, hogyan élvez el alatta. Imádta látni.
Utána hosszan ölelte magához.
Kopogott a kés a vágódeszkán. Draco gyors és döbbenetesen rutinos mozdulatokkal aprított, mintha egész életében kézzel főzött volna. Harry mosolygott, amikor felismert a mozdulataiban egy-egy tipikusan bájitaltanos gesztust. Például amikor mozsárban keverte és törte össze a fűszereket, vagy amikor éppen úgy vágta szabályos kockákra a krumplit, mint a különböző gumókat, amiknek Harry persze már régen elfelejtette a nevét.
- Tervezted, hogy segítesz, vagy ma inkább a bambulást választod? - kérdezte Draco anélkül, hogy felpillantott volna rá. Harry vállat vont.
- Szombat van. Az ember szombatonként bambul.
- Már ha nem akar vacsorát kapni…
Harry mögé lépett, átkarolta hátulról. Draco megakadt a lendületben, és Harryt valahogy meghatotta az, ahogy kicsit domborítva a hátát hozzábújt. Összesimult az arcuk.
- Ezzel akarsz levenni a lábamról? - Draco hangja picit karcos volt. Harry finoman megharapta a nyakát.
- Ha le akarnálak venni a lábadról, simán rád parancsolnék, hogy térdre. - Draco nevetett. Harry odahajolt a füléhez, magába szívta a testápolótól gyümölcsös, konyhai munkától fűszeres illatát. - Szeretlek.
Néhány pillanatig csend volt a konyhában. Mély, ereken izgatottan végigszáguldó, torkot összeszorító csend. Aztán Draco megfordult. Harry nézte a két kis foltot az arcán, a ragyogást a szemében. Draco odahajolt hozzá, az ajka végigsimította Harryét. Mielőtt hátrahúzódott volna, Harry belemarkolt a hajába, és keményen, harapva csókolta meg. Draco jólesően felnyögött.