Jössz nekem eggyel - 2. fejezet
Megérkezett a folytatás, még nem jutunk el a partiig, de a Hale-ekig azért igen ;)
Ennek e fejezetnek van egy hosszú, nagyon korhatáros, light BDSM része. Ez volt a figyelmeztetés. :D
Jó szórakozást!
A következő péntek délután Derek megállt a kórház parkolójában, és mivel korán ideért, bement Stiles osztályára. Nővérek, nehezen mozgó betegek, beszélgető emberek között sétált végig a folyosón, mire megtalálta a megfelelő ajtót. Mintha végszóra tenné, ki is nyílt, és egy idős, járókeretre támaszkodó asszony lépett ki rajta. Stiles úgy jött mögötte, hogy ha kell, segíthesse. És közben beszélt:
- Tényleg tessék minden nap elvégezni a gyakorlatot.
- Jaj, doktor úr…
- Minden nap.
Az asszony megpillantotta Dereket.
- Ide vár? Arany keze van a doktor úrnak, de ez a gyakorlatoztatás… Nem vagyok én katona!
- Azért csak tessék gyakorlatozni. És nem vagyok doktor.
- De nekem az - mosolygott az asszony. Ezer ráncba szaladt az arca. A folyosó túlsó feléről odalépett hozzá egy férfi, láthatóan a fia. Stiles figyelte, ahogy elindulnak kifelé, a tekintete csak aztán siklott át Derekre.
- Korán jöttél. Az arany kezemre pályázol? - Felemelte és megmozgatta az ujjait, éppen úgy, mint korábban a kocsmában. Derek teste viszont jóval erősebben reagált, mert azóta már tudta, mire képesek igazából ezek az ujjak.
- Ha lehet, elvinném őket Beacon Hillsbe - mondta, hogy elterelje a figyelmét a fellobbanó vágyról. - Jöhetsz te is.
Végigmérte Stilest. Lehet, hogy nem volt orvos, de olyan világoskék pólóinget és nadrágot viselt, mint az orvosok. A póló hosszúkás V-kivágása látni engedte a bőrét. A színe meg jól illett a szeméhez és hajához.
- Furán nézel - állapította meg Stiles. - Érdekelne, hogy mire gondolsz közben.
- Orvosruhában vagy.
- És? Beindulsz az orvosoktól?
- Van alatta bármi? - mérte végig Derek Stiles alakját. Ő elvigyorodott.
- Ki tudhatja… - Megragadta Derek kezét, és elindult be a helyiségbe.
Amint belökte maguk mögött az ajtót, Derek elkapta, és odarántotta magához. Az ajka végigsiklott Stiles simára borotvált arcbőrén, onnan le a nyakára, ami izgatóan puha és jó illatú volt, majd arrébb húzta a felsőjét, hogy a nyakkivágáson kilátsszon a kulcscsontja. Megérintette a nyelvével. Stiles nyögött egyet. Dereket elégedettséggel és izgalommal töltötte el ez a hang. Stiles két lába közé ékelte a combját, hozzádörgölte a férfi ágyékához.
- Derek… - Stiles a sóhaj és a figyelmeztetés határán járt. - Ez a munkahelyem.
- És soha senki nem szokott felnyögni a szobádban?
- Nem éppen… így… - Stiles elakadt. Derek elkapta a csuklóját, a háta mögé fogta, egy kézzel lefogva mindkét kezét, és még közelebb ölelve magához. A másik kezével a hajába túrt. Stiles nyöszörgött. - Tényleg beindulsz az orvosoktól.
- Tőled indulok be.
Találkozott a tekintetük. Stiles szeme aranybarnán ragyogott, és mivel Derek egészen közel húzta magához, nyilvánvaló volt, hogy ő is beindult.
- Akkor sem dugok a munkahelyemen.
Derek sóhajtott, elengedte, és hátralépett. Jogos. Ő se akarna a kapitányságon szexelni. Körülnézett a kezelőszobában. Pedig van itt egy ágy…
Stiles nem mozdult, csak mélyeket lélegzett. Aztán végre odasétált az íróasztalához, amin egy számítógép várakozott, meg egy kávés csésze, és némi bolti muffincsomagolás morzsákkal. Meg egy táska is volt az asztal alatt. Egy sporttáska. Stiles azt rángatta elő.
- Át fogok öltözni. Próbáld türtőztetni magad.
- Azt hiszed viccelsz, pedig…
- Nem - fejezte be helyette Stiles. - Tudom, hogy nem. Mindjárt indulásra kész leszek. Addig gondold át, tegyünk-e egy gyors kitérőt valamelyikünk hálószobájában.
Derek komolyan átgondolta. De szerette volna elkerülni a legnagyobb forgalmat, és a szülei várták őket. Szóval tudta, hogy nem rángathatja haza szexelni ezt a pasast. Este egy szobában fognak aludni. Egy ágyban. Hiszen mindenki úgy tudja, együtt járnak. Csak addig kell kibírnia…
- Ha elkészülsz, indulunk - mondta. Stiles már a paraván mögött szöszmötölt, és a testéről lecsúszó anyagok hangja már megint beindította Dereket.
Hiba, hogy nem szexelt azóta, amióta Stilesnál járt. Hatalmas hiba.
- Egy kávét azért vehetek? - Stiles kilépett a paraván mögül. - Úgy értem, elvitelre.
- Ha nem öntöd ki az autómban…
- Ha nem játszol autóversenyt, amíg kávézgatok…
Derek az égre emelte a szemét. Stiles megállt előtte. Sötét farmert és piros inget viselt. Hagyta, hogy Derek végigmérje.
- Jó leszek így?
- Mindenhogy jó vagy.
- Cicám, bemutatsz a szüleidnek. Igenis ki kell néznem hozzá valahogy.
- Ha még egyszer azt mondod, hogy „cicám”… - Derek elakadt. Hirtelen nem jutott megfelelő fenyegetés eszébe. Stiles pislogott.
- Igen?
- Rettenetes vagy. Szörnyeteg. - Derek frusztráltan fújt egyet. Stiles felnevetett, és magához ölelte.
- Te meg lovagias. És édes. És szexi… - Végigharapdálta az állát, eljutott a füléig, és belelehelt. Derek felszisszent.
- Ezt csak akkor folytasd, ha mégis dugni akarsz a munkahelyeden.
- Egy szörnyeteg nem áll meg itt… - mormolta Stiles a fülébe, és finoman az ajkai közé vette a cimpát. Dereken édes, bizsergős élvezet futott végig.
- Nem értem, miért akarnék egy ilyen rettenetes embert bemutatni a szüleimnek…
Stiles az arcához dörgölőzött, aztán hátralépett.
- Én se értem. Gyere, hívj meg egy kávéra, ahogy a lovagias pasimhoz illik. És menjünk a szüleidhez.
Derek megfogta a kezét. Talán ostobaság volt, mert ez Stiles munkahelye, és semmi okuk itt szerepet játszani. De Stiles megszorította az ujjait, rámosolygott, felkapta a táskáját, és elindult kifelé. Kézen fogva.
Stiles kitöltötte Derek autóját. Kávés-karamellás-stilesos illat lengte be a levegőt pár perc alatt, és a férfi folyamatosan beszélt, motoszkált, helyezkedett. Derek felkészült arra, hogy a háromórás autóút a társaságában fárasztó lesz - de negyedóra alatt inkább otthonossá vált. Dereket magát is meglepte, hogy szívesen beszélget a férfivel. Még Laurához sem volt kedves a koktélozások nagy részében, és csak azért emberelte meg magát, hogy a nővére ne aggódjon.
De ezt élvezte. Stiles észjárása bámulatos volt, könnyedén ugrott a témákban egy kliensről egy sorozatra, egy gyerekkori emlékről valamilyen tudományos cikkre, majd egy könyvre. Lenyűgözte Dereket.
- Létezik olyan dolog, amiről nem tudsz valami érdekese mesélni?
Stiles felnevetett.
- Imádom az apró kis tényeket, és nem alszom sokat, szóval van időm mindennek utánajárni a világon. Ha már nincs más, aki lekösse a szabadidőmet…
Stiles ránézett a szeme sarkából. Derek nyelt egyet, és visszafordította a figyelmét az útra. Nap mint nap vele lenni… vonzónak és veszélyesnek tűnt egyszerre.
- Mesélj a szüleidről! - szólalt meg Stiles rövid hallgatás után.
- Jogászcsalád. Már a nagyapám is az volt, sőt, a dédapám is… Anya elismert és sikeres. Államügyész. Apa bíró. Nyálasan szerelmesek még negyven év után is.
- Nyálasan?
- Hát… - Derek vállat vont, bámulta az utat. - Figyelnek egymásra. Közös kis rutinjaik vannak. Randinapok, kettesben eltöltött hétvégék vagy esték. Tudják, milyen napja volt a másiknak egyetlen sziából.
- Irigylésre méltó.
- Az.
- Te mikor mondtál le erről?
Derek megdermedt. Stiles kivárt egy darabig, az ujjai kopogtak a kávéspohara műanyag tetején.
- Egy darabig biztos azt gondoltad, majd te is megtalálod a másik feledet, akivel olyan lesz a házasságod, mint nekik. Most meg… azt mondod, nem vagy párkapcsolatra alkalmas.
- Tizenkilenc éves koromban.
- Ó. Akkor mentél el tűzoltónak is?
- Nem akarok erről beszélni.
- Derek, a szüleid rád is figyelnek, vagy csak egymásra?
- Persze, hogy figyelnek! - csattant fel Derek. - Fontos nekik a család. Fontos nekik, hogy boldognak lássanak.
- És szerinted el fogják hinni, hogy együtt vagyunk? Hogy hirtelen rájöttél, mégis való neked a párkapcsolat, de én meg semmit sem tudok a múltadról, meg arról, ami veled történt? És mégis annyira fontos vagyok, hogy beviszel a családba…
Derek megszorította a kormányt. Stiles megint dobolgatott kicsit, a fejtámlának döntötte a fejét, és sóhajtott.
- Miért nem mondtad egyszerűen csak azt, hogy nem jössz? - kérdezte Derek.
- Mert jönni akartam.
Derek fújt egyet. Néhány mérföldet némán tettek meg. Derek kapaszkodott a kormányba, magába lélegezte a Stiles illatától terhes levegőt, hallgatta a férfi hallgatását. Figyelmes volt. Dereknek ötlete sem volt, hogyan lehet egy csend figyelmes, és mégis.
- Volt egy középiskolai szerelmem, Paige. Együtt kezdtük a főiskolát, de aztán elromlottak a dolgok. Elrontottam. Már, ami a párkapcsolatunkat illeti. Aztán más is történt, és már nem lehetett kijavítani. Otthagytam utána a fősulit, kallódtam vagy másfél évig, aztán végül kikötöttem a tűzoltóknál. Hát így történt. Sok munkám volt abban, hogy ne hibáztassam magam mindenért, ami történt.
- Mert nem hibáztatod? - vágta rá Stiles. Derek összerezzent. A férfi sietve folytatta: - Úgy értem… mintha ez, hogy nem akarsz kapcsolatot, büntetés lenne, amit magadra kiszabtál.
- Büntetés. Nem merül fel benned, hogy nekem így könnyebb?
- Nem. És szerintem benned se.
Derek elfintorodott. Hálás volt, hogy éppen nagyobb volt a forgalom az úton, ás bámulhatta az autókat, amiket előzgetett, így volt oka nem nézni Stiles felé. Aztán, ahogy túljutottak a sűrű szakaszon, Stiles odanyújtotta felé a tenyerét. Felkínálta, de nem nyomult, nem ragadta meg ő Derek kezét. Derek megérintette. Összesimultak az ujjaik, Stiles gyengéden megszorította Derek kézfejét, majd a hüvelykujjával cirógatni kezdte.
Újabb mérföldek teltek el némán, miközben fogták egymás kezét.
- És te? - kérdezte végül Derek, amikor el kellett engednie Stilest, hogy letérjen egy kisebb útra. - Neked milyen fontos kapcsolatod volt ezelőtt? Meg a zaklató párrandis exed előtt.
- Én egész körépsulis koromban bele voltam zúgva egy lányba. Éveken át loholtam utána reménytelenül, aztán a főiskolán, ahol már nem léteztek a régi kasztok, összejöttünk. Diadalmas néhány hét volt, amíg rá nem döbbentem, hogy inkább a fiúk érdekelnek. Biztos már előbb rájöttem volna, ha nem plátói rajongással töltöm az értékes kamaszéveimet.
Derek a fejét csóválta és nevetett. Stiles vállat vont, helyezkedett az ülésen, aztán folytatta:
- Utána évekig csak élveztem, hogy élvezem ezt az egészet. És mire megint akartam volna kapcsolatot vagy szerelmet… nem tudom. Valahogy nem volt szerencsém a randijaimmal.
Derek bólintott.
- Szerintem te alkalmas vagy párkapcsolatra - mondta, maga se tudta, miért.
- Tudod mit, Derek? Te is. Baromi alkalmas.
Stiles meglepetten bámulta az erdei utat.
- Tutira nem valami sorozatgyilkos vagy, aki most fog feldarabolni? - kérdezte, miközben Derek kanyargott a fák között.
- Hát, ha az vagyok, akkor már késő bánat, nem? - vigyorgott rá Derek.
- Van nálam paprikaspray. És telefon. Felkészültem a túlélésére.
Derek nevetett. Felbukkant előttük a ház. Meseszép volt, az ablakokon meleg fény csorgott ki, otthonos és biztonságos volt az egész. Stiles füttyentett.
- Itt nőttél fel?
- Bizony.
Leparkoltak a ház oldalában a fedett parkolóhelyek egyikére. Derek szüleinek kocsija ott állt, és a húgáé is, de Laura másnap érkezett a férjével, ahogy a többi vendég is.
Kiszálltak, Stiles tétován nézelődött, amikor Derek odalépett elé. Az ölelésébe húzta. Stiles jóleső hangot adott ki, és teljes természetességgel fogadta a csókját. Derek nem sietett. Magába lélegezte a férfi illatát még egyszer, beszívta az ízét. Megengedte magának, hogy egyszerűen csak élvezze a nyelve a játékát, a kóstolgatását. Hogy összesimuljanak, összekapaszkodjanak.
Végül Stiles homlokának döntötte a sajátját, és úgy maradt még egy kicsit.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte Stiles.
- Nem tudom, mi ez közöttünk a valóságban. És azt sem, hogy mennyire fair tőlem, hogy azt kérem, játszd el a szüleim előtt, hogy a kapcsolatunk komoly vagy igazi. De… évek óta semmi sem volt ennyire jó. Azt akartam, hogy ezt tudd, és még most halld. Mert ez tényleg igaz.
Stiles rámosolygott, és megsimogatta az arcát.
- Örülök, hogy én lehetek az, aki mellett végre jó neked. - Összefűzte az ujjaikat. - Gyere, mutass be a szüleidnek!
Derek szíve hevesebben vert, mire az ajtóhoz értek. Tudta, hogy a szülei jól fogják fogadni őket, hogy Stiles elbűvölő. És ha nem találják annak, annyival könnyebb. Akkor nem fogadják rosszul ha majd bejelenti a szakításukat. És mégis… Dobolt a szíve és szorította Stiles kezét.
Ételillat és aranyló lámpafény fogadta őket, amikor beléptek.
- Hahó!
- Na, bejöttetek? - Cora a nappaliban ült a kanapén, onnan szólt oda hozzájuk. A széles boltívtől, ami elválasztotta őket, csak a lány lába látszott. Feltette a dohányzóasztalra. - Kezdtem azt hinni, lerángatjátok egymásról a ruhát ott kint.
- Cora! - mordult Derek a húgára. Stiles viszont vigyorgott.
- Szerintem mi jóban leszünk - jelentette be, miközben besétált a nappaliba. Érdeklődőn nézett körül.
Derek szüleinek fontos volt a közös tér. A földszint nagyját kitette a nappali és az étkező. Sok könyv, sok növény, modern mozi- és hifirendszer, hatalmas, U-alakban elrendezett kanapé.
- Derek! Megjöttetek! - Derek anyja a konyha felől érkezett, és egy pillanat alatt szoros ölelésbe vonta. Cukor- és fűszerillat lengte körül, a hajszálai simogatták Derek nyakát, az ölelése megtartotta, befedte. Most igazán anyának tűnt, nem annak a komoly államügyésznek, aki a bírósági képeken volt.
Hátrébb lépett, megfogta Derek felkarját, meleg és gyengéd volt a tenyere.
- Rendben volt az út?
- Anya, szerintem az öcsi képes levezetni kétszáz mérföldet… - szúrta oda Cora.
- Neked a bátyád vagyok…
- Jaj már…
- Látom, te is keresed még a tökéletes becenevet neki - szólalt meg Stiles. - Én is dolgozom az ügyön. Egyelőre a nyuszit és a cicát is visszautasította.
- Feltétlenül állatokban gondolkozol? Mert én eddig úgy tudtam, Derek egy farkas. Magányos farkas.
Derek mordult egyet, megerősítve a farkas-hasonlatot. Az anyja az égre emelte a szemét, és közelebb lépett Stileshoz, aki már a szőnyegen állt a kanapé közelében. Derek figyelte, ahogy a nő egy pillanatra Talia Hale államügyésszé válik. Vagy nem is… inkább egy anyatigrissé, aki felméri, hogy ez a férfi elég jó-e a fiának. Stiles ruganyos mozdulattal lépett elé, kezet nyújtott, és a mosolya egyszerre volt kedves és megkapó. Derek bámulta.
- Örülök, hogy te is el tudtál jönni - mondta a nő Stilesnak.
- Ki nem hagynék egy lehetőséget arra, hogy kilessem, mi negyven év boldog házasság titka - mosolygott Stiles. Aztán Derekre pillantott, és még szélesebb lett a mosolya. - Meg azt is élveztem, hogy három órán keresztül kérdésekkel bombázhatom, és nem tud lelépni, mert nincs hova.
- Veled tényleg jóban leszünk - állapította meg Cora. - Laura nem hazudott.
Derek odalépett Stileshoz, aki azonnal az ölelésébe simult.
- Nem is volt minden kérdésed rettenetes.
- Ó. Akkor majd hazafelé ügyesebb leszek.
Derek az égre emelte a szemét. Az anyjára nézett. Talia ajkán mindentudó mosoly játszott.
- Ennétek most rögtön valamit, vagy már kibírjátok vacsoráig? Másfél óra. Addigra apád is hazaér.
- Megvárjuk - intett Derek. - Addig körbevezetem Stilest.
- Jövök én is! - pattant melléjük Cora. - Nehogy elhallgass valami, rád nézve kínos dolgot a tárlatvezetés során…
Stiles hozzábújt Derekhez, aztán kicsit távolabb lépett, hogy tudjanak mozogni.
- Akkor ne kíméljetek! Merre indulunk?
Derek vacsora után maradt kettesben az anyjával. Stiles azt mondta, kimegy kicsit nézelődni - talán lehetőséget akart adni nekik, hogy beszélgessenek -, Cora pedig az egyik egyetemi órájáról beszélgetett az apjukkal. Mert persze Cora is jogot tanult a Columbián. Derek néha egészen kívülállónak érezte magát. Néha meg úgy gondolta, ez így van rendjén. Ő kevesebb, mint a többiek, hát ez látszódjon is mindenen. Oké, szinte mindenen. A kocsit, amit a szülei vettek neki, nem utasította el, még ha a tűzoltói fizetésből nem is telt volna ilyenre.
- Szóval Stiles… - szólalt meg Talia, és Derek összerezzent. Kipakolt a mosogatógépből, amíg az anyja a maradékot varázsolta dobozokba. Stiles maga a konyhából kivezető hátsó ajtón ment ki, és már eltűnt a kivetülő lámpafény köréből. Derek becsukta a mosogatógépet, nekidőlt az ajtajának, és az anyját figyelte, ahogy a pulton pároztatja a dobozokat és a tetőket.
- Ez az egész még nagyon friss. Talán hülyeség volt, hogy elhoztam, csak… - Laura elkotyogta nekik. De ezt mégsem mondhatta.
- A nővérednek egy hónapja mutattad be - jegyezte meg az anyja. Derek torka összeszorult.
- Igen, de nem… az nem volt szándékos. Csak így jött ki a lépés.
Talia felnézett. Gyengédség volt az arcán.
- Derek, nincs szükség arra, hogy elbagatellizáld.
- Nem, nem erről van szó. Stiles meg én… - Elakadt. Most mit mondjon? Hogy nem igaz közöttük ez az egész? Akkor kár volt Stilest iderángatni és rávenni, hogy játssza el a szerepet. Az anyja odalépett mellé, megérintette a karját.
- Nincs semmi baj. Tudom.
Derek ajka elnyílt.
- Tudod? - Lebuktak? Persze, miért ne buktak volna le? Stiles helyes és szórakoztató, jó a közelében lenni, jó megérinteni, de az anyja mégiscsak az anyja. Miért ne találta volna ki?
- Látom, hogyan nézel rá - mondta halkan Talia. - Látom, mit vált ki belőled. Paige óta nem láttam ezt a mosolyt.
Paige nevére Derek megint összerezzent. Lepillantott a saját lábára, az arca lángolt.
- Hát… az sem végződött… túl jól.
- Ó, Derek… - Az anyja magához ölelte. Derek próbálta lenyelni a gombócot a torkában.
- Félek - suttogta.
Az anyja még erősebben ölelte, aztán hátrahúzódott, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Tudom. Megértem. De ez már nem ugyanaz helyzet, nem ugyanazzal az emberrel. Sőt, te sem vagy már ugyanaz az ember, mint aki akkor voltál. Meg kell engedned magadnak, hogy kilépj belőle. A gyászból. Az önbüntetésből. Megengedheted magadnak, hogy boldog légy.
- Olyan jó vele, tudod? - ismerte be Derek. - Nem is tudom, mikor volt ennyire jó valakivel.
Voltak Paige után is próbálkozásai. Néhány hamar kihunyó kapcsolat, aztán meg kalandok. Sohasem gondolta, hogy cölibátust kellene fogadnia, éppen csak azt érezte, hogy jobban nyomasztja a kapcsolat súlya annál, amennyit nyer vele. De ez most más volt. Játékos, könnyed. Most elkezdett hinni abban, hogy ez megtörténhet.
- Akkor csak élvezd. Nem kell semmi más, csak jól érezned magad - mondta Talia. - Örülök, hogy itt vagytok. Neki is. De ne érezd azt, hogy ez itt valami mérföldkő. Egyszerűen csak érezzétek holnap jól magatokat a partin.
Derek bólintott.
Még akkor is ott volt a gombóc a torkában, amikor kiment Stiles után az erdőbe. A későtavaszi éjszaka hűvös volt itt északon, jóval hűvösebb, mint a városban. Derek megborzongott kicsit, keresztbefonta a karját, igyekezett a szemét hozzászoktatni a kinti sötéthez.
- Stiles?
- Erre vagyok! - Stiles a tisztás végén állt, ahogy közeledett hozzá, Derek már látta a piros inget és a férfi világos bőrét. Stiles felé nyújtotta a kezét, és Derek összefűzte az ujjaikat. Kellemes meleg áradt a férfiből, Derek közelebb húzódott hozzá.
- Mit csináltál?
- A csillagokat néztem. Lenyűgöző, hogy itt még a tejút is látszik! - mutatott fel Stiles. - Beljebb is van egy tisztás, és ember… gyönyörű! Még apa tanított a csillagokra, egy kicsit tájékozódást is, de csak fél füllel figyeltem, mert ezer dolgon járt az eszem egyszerre. Most jó volt kicsit belefeledkezni.
Derek felpillantott. Nem emlékezett, hogy ő mikor nézett csillagokat utoljára. Stiles mögé lépett, és átölelte. Erő volt benne, stabilitás. Biztonság. Derek a vállára hajtotta a fejét, engedte, hogy ölelje és tartsa. Érezte az arcát az arca mellett, a leheletét a bőrén. Stiles jóleső sóhajt hallatott.
- Szép itt. És jó megismerni a családodat. Szeretnek téged és kedvesek velem.
Derek megfordult, hogy szembenézhessen vele, habár nem látott sokat az arcából a sötétben.
- Köszönöm, hogy itt vagy.
Stiles csókot lehelt a szájára, és nem felelt.
Stiles érdeklődőn fordult körbe fent az emeleten a szobában. Korábban, a Corával közös vezetésen éppen csak az ajtóra mutattak, mondván, hogy este itt még lesz ideje körülnézni.
- Ez volt a szobád kamaszkorodban?
Derek hümmögött. Azután, hogy eljött a főiskoláról, leszedte a plakátokat - igazából letépte -, de nagyon sokat nem változtatott soha. A falak sötétkékek, a szín, amit kamaszként választott, a polcokon azok a könyvek, amiket kamaszként olvasott, a szekrényben azok a ruhák, amiket akkor hordott, a fiókokban azok a levelek, jegyzetek, amiket… amikre nem akart gondolni többé.
- Ez izgalmas!
- Van egy izgalmasabb ötletem - lépett Stiles mögé, és a nyakába csókot lehelt. Stiles sóhajtott.
- Most tényleg nem engeded, hogy feltúrjam az egész szobádat, és megpróbáljak képet alkotni a tizenöt évvel ezelőtti Derekről?
- Legyen ez a második napirendi pont.
Stiles felnevetett. Megfordult az ölelésében, és a nyaka köré fonta a karját.
- Ha kikötünk abban az ágyban, ma már nem kelünk ki belőle.
- Vállalom a kockázatot.
Derek az ágyhoz húzta a férfit. Az anyja friss ágyneműt húzott, és most öblítő és tisztaságillat fogadta őket, ahogy hátradőltek. Csak a kezük ért össze, Derek egy pillanatig a plafont bámulta. Valaha világítós matricákat ragasztott ide, és valahogy még kamaszként is tetszett neki. Mára már nem igazán töltődtek fel fénnyel, de a fura zöld pacák ott sorakoztak a fejük felett.
- Menő voltál a középiskolában, mi? - kérdezte Stiles. Az oldalára fordult, felkönyökölt, és Dereket cirógatta. Az ujja néha bekukucskált a póló alá, de nem esett túlzásokba. - Sportoló, gazdag, helyes.
- Csak egy kamaszsrác voltam - vont vállat Derek. - Gyerekes és beképzelt.
- Mint minden menő srác. - Stiles keze most már bebújt Derek pólója alá. A hasára simult, finom volt az érintése, lassan körözött Derek bőrén a hüvelykujja.
- Na és te?
- Nyüzüge, nyughatatlan és béna. Szerinted?
Derek elkapta a kezét, Stiles fölé gördült, a csuklóját az ágyra szorította.
- Szerintem szexi vagy. És magabiztos.
- Magabiztos?
- Igen. Ha arra gondolok, hogy csak úgy besétálsz egy bárba, és megcsókolsz egy vadidegent…
- Az azt mutatja, hogy eléggé elkeseredett voltam…
Derek az ajkával simította végig Stiles ajkát.
- Egyáltalán honnan gondoltad, hogy odajöhetsz egy random pasihoz, és megcsókolhatod?
- Nem volt random - Stiles szétnyitotta a lábát, Derek a két combja közé simult, az ölük egymáshoz ért -, percek óta bámultál. Láttam, hogy rám izgultál.
- Magabiztos… - Derek végigcsókolta a nyakát, hozzádörgölte az altestét kényelmes, körkörös mozdulattal. Stiles nyögött egyet. Megmozdította a kezét, de Derek finoman rászorított. - Aki ilyen bevállalós, hogy eljön egy szinte ismeretlen pasival az erdő mélyére, mint valami Piroska… ne csodálkozzon, ha a farkas megharapja.
- Ez tetszene? - Stiles oldalt hajtotta a fejét, hogy felkínálja a nyakát. Derek csak az orrával simította végig, magába lélegezte az illatát. Sűrű volt, vonzó, izgalmas. - Tetszene, ha azt tehetnél velem, amit csak akarsz?
- Végül is jössz nekem eggyel. És már a rendelődben meg akartál őrjíteni.
- Itt vagyok. Ezek után legfeljebb te jössz nekem eggyel.
Derek elmosolyodott. Kicsit engedett a fogáson, de Stiles nemet intett.
- Folytasd! Tetszik. Tetszik, hogy elveszed, amit akarsz. Úgyis ígértél a múltkor egy dugást.
- És én betartom a szavam.
- Remélem is. Ha már megszerzett a farkas…
Derek horkantott. Felkelt, és addig kutatott a komódban, amíg nem talált két nyakkendőt valahonnan a kölyökkora mélyéről, valami kiöltözős eseményről. Stiles feltámaszkodott, úgy figyelte, és elvigyorodott, amikor meglátta őket. Derek visszatért az ágyra.
- Megengedtem, hogy megmozdulj?
- Mondjuk nem is tiltottad meg… - nevetett Stiles. Derek újra elkapta a csuklóját, kirántotta, hogy Stiles visszadőljön az ágyra. Hullámzott alattuk a matrac, Stiles szeme csillogott, vonzó volt a mosolya. Derek egy pillanatig bámulta, aztán a férfi feje fölé húzta a két karját, és mindkettőt kikötötte kétoldalt az ágygombhoz. Izgalmas volt nézni a sötét anyagot Stiles törékeny csuklóján. Derek végighúzta a kezét a férfi alkarján.
- Így ni. Az enyém vagy.
- Na mutasd, mit tudsz! - szemtelenkedett Stiles. Megemelte a fejét, és Derek engedélyezett maguknak egy leheletnyi csókot, de aztán elhúzódott.
Stiles csípőjére ült, lassan végigsimította a férfi torkát, a kulcscsontját, aztán elkezdte kigombolni az ingét. Nem vette le időben, és most már nem húzhatja le a karjáról. De talán izgalmasabb is volt így, hogy csak egy kicsit csomagolta ki a ruhából. Az ujjai kalandoztak a sápadt bőrön, finom izmokon. Figyelte a nyomában járó libabőrt, körülrajzolta az ágaskodó mellbimbókat.
Stiles sóhajtott, megfeszült a teste, ahogy mocorgott, de nem maradt túl sok tere így kikötözve, leszorítva. Derek a szemébe nézett. Stiles tekintete izzott, mézbarna szeme aranynak látszott a lámpafényben.
- Csak ennyire telik? - kérdezte kihívóan. Derek felvonta a szemöldökét, odahajolt a férfi mellbimbójához, és gyengéden a szájába vette. Stiles sziszegett, és amikor Derek tenyere a nadrágban is feltűnően domborodó merevedésére simult, nyögött egyet. - Ennél… több kell…
- Tényleg? - Derek elengedte, helyette a hasát, mellkasát simogatta, fel, egészen az arcáig. - Akkor kérned kell a többit.
- Neeem… - Stiles karja megrándult, de a nyakkendők kitartottak. - Szerintem kiérdemeltem, amikor nem buktattalak le a húgod előtt.
- Aha. Nagyon rendes vagy… - Derek kigombolta Stiles nadrágját, most már az alsónadrágon keresztül érintette meg a farkát. Kemény volt, belesimult a tenyerébe. Stiles lehunyta a szemét egy pillanatra, és felnyögött, amikor Derek hüvelykujja az alsó gumija alá siklott, és megérintette a bőrét. Síkos volt az előnedvtől. Derek visszahúzta az ujját. Stiles elégedetlenül mordult. - Szóval?
- Baszd meg, Derek Hale.
- Azt mondtam, kérd, ne utasítgass… - vigyorgott Derek. Megint odahajolt a férfi mellkasához, a nyelve puha táncot járt a mellbimbója körül, a hüvelykujja be-bekalandozott az alsónadrág alá. Stiles zihált, felé törleszkedett, nyöszörgött.
Derekben feszült a vágy. Elhúzódott annyi időre, hogy levetkőzzön, és Stilesról is lehámozta a farmert és az alsót.
- Piroska… - Stileson nem maradt más, csak a piros, kigombolt ing. Az anyaga ölelte a karjait, aztán a válla után az ágytakaróra omlott, szabadon hagyva a mellkasát, hasát, ágyékát. Derek legeltette rajta a szemét.
- Azt látom, hogy van itt farkas, de nem nagyon érzem… - jegyezte meg Stiles kihívóan.
Derek visszatért hozzá, simogatta, csókolta a bőrét, hallgatta a nyögéseit.
- Derek…
- Na? Mondani akarsz valamit?
- Seggfej vagy.
- Te választottál. Te döntöttél úgy, hogy éppen rám kell másznod abban a bárban. - Derek csókot lehelt a férfi torkára.
- Mert csorgattad utánam a nyálad!
- Hát hogyne. Én csak a nővéremmel iszogattam, te meg letámadtál. Úgyhogy ha most többet akarsz, szépen kérned kell.
- Azt lesheted!
- Nekem jó így is.
Derek helyezkedett egy kicsit, Stiles combjához dörgölte a saját, merev és lüktető farkát, és közben cirógatta a férfi combját, heréit, lassan lejjebb csúsztatta az ujját, kerített egy kis síkosítót is. Stiles készségesen mozdult, hogy több helyet adjon neki, de Derek éppen csak be-behatolt az ujjával a testébe. Annyira, hogy izgassa, de biztosan ne adjon neki eleget.
Stiles mellkasa csillogott az izzadtságtól és Derek nyálától, a mellbimbói ágaskodtak, a farka is, és az illata teljesen betöltötte Derek érzékeit.
- Ne már… Derek…
- Hallgatlak. - Derek most teljesen rásimult a férfire, összeért a merevedésük, Stiles megmozdította a csípőjét, jó volt a dörgölőzése.
- Dugj meg… - Stiles hangjában most már több volt a könyörgés, mint a parancs. Derek a füléhez hajolt, úgy lehelte a választ.
- Nem hallom a varázsszót.
- Kérlek.
- Mondd még egyszer.
- Te tényleg egy seggfej vagy.
Derek felnevetett. Felvette az óvszert. Őszintén remélte, hogy képes lesz addig kitartani, amíg Stiles el nem élvez. Habár nem félt attól, hogy túl az sokáig tartana. Odahelyezkedett a férfi két lába közé, és azért várt még egy pillanatot. Stiles frusztrált hangot adott ki.
- Kérlek, te rohadék!
- Te vagy a legszexibb a világon. - Derek lassan csúszott Stiles testébe. Érezte az izmai megfeszülését, aztán a lassú ellazulást. Stiles sóhajtott. - Nézz rám! Szeretném látni, mennyire jó neked.
Stiles felnézett. Sűrűn pislogott, tág volt a pupillája, piros az arca, csapzott a haja, elnyílt az ajka. Derek bámulta. Itta magába a látványt, a nyögéseket, a mozdulataira adott válaszokat. Megkereste azt a szöget, amire Stiles egy pillanatra lehunyta a szemét az élvezettől, megérintette a férfi arcát, Stiles újra ránézett, a leheletük ölelkezett, Derek mélyebbre lökött, keményebben, aztán újra lassított.
- Ez jó… - Stiles hangja karcos volt. Dereket diadal járta át.
- Helyes. Élvezd csak, gyönyörűm.
Stiles izmai megfeszültek, ökölbe szorította a kezét, Derek tudta, hogy meg akarja őt érinteni, de már nem volt idő, nem volt mód arra, hogy elengedje. Csak arra volt mód, hogy Stiles tarkójára csúsztassa a kezét, az ajkára hajoljon és harapva csókolja, így érezze a remegését, a gyönyörét, a teste szorítását. Aztán összesimítsa az arcukat, élvezze Stiles leheletét a fülén, és egyre gyorsabban mozogjon, amíg el nem élvez ő is.
Stiles pihegett alatta, feszegette a csuklóit.
Derek odanyúlt, csúszott a keze, nehéz volt kioldani a csomókat, de aztán Stiles végre köré tudta fonni a karját, a hajába túrt, a hátát simogatta, egészen hozzá bújt.
- Tényleg egy hihetetlen seggfej vagy - morogta. Derek elbizonytalanodva nézett fel, de Stiles rámosolygott. Elégedettség és boldogság látszott rajta. - Nagyon élveztem az egészet.
- Akkor jó. - Derek ajka játszott a férfiével. - Akkor most megint te jössz nekem eggyel.
Stiles felnevetett.
- Egy nagy francot, Derek Hale! Ne is reménykedj.
Odafúrta az arcát Derek nyakába, a sóhaja simogatott.
- Kurvára ne is reménykedj.
folyt. köv.
Ennek e fejezetnek van egy hosszú, nagyon korhatáros, light BDSM része. Ez volt a figyelmeztetés. :D
Jó szórakozást!
A következő péntek délután Derek megállt a kórház parkolójában, és mivel korán ideért, bement Stiles osztályára. Nővérek, nehezen mozgó betegek, beszélgető emberek között sétált végig a folyosón, mire megtalálta a megfelelő ajtót. Mintha végszóra tenné, ki is nyílt, és egy idős, járókeretre támaszkodó asszony lépett ki rajta. Stiles úgy jött mögötte, hogy ha kell, segíthesse. És közben beszélt:
- Tényleg tessék minden nap elvégezni a gyakorlatot.
- Jaj, doktor úr…
- Minden nap.
Az asszony megpillantotta Dereket.
- Ide vár? Arany keze van a doktor úrnak, de ez a gyakorlatoztatás… Nem vagyok én katona!
- Azért csak tessék gyakorlatozni. És nem vagyok doktor.
- De nekem az - mosolygott az asszony. Ezer ráncba szaladt az arca. A folyosó túlsó feléről odalépett hozzá egy férfi, láthatóan a fia. Stiles figyelte, ahogy elindulnak kifelé, a tekintete csak aztán siklott át Derekre.
- Korán jöttél. Az arany kezemre pályázol? - Felemelte és megmozgatta az ujjait, éppen úgy, mint korábban a kocsmában. Derek teste viszont jóval erősebben reagált, mert azóta már tudta, mire képesek igazából ezek az ujjak.
- Ha lehet, elvinném őket Beacon Hillsbe - mondta, hogy elterelje a figyelmét a fellobbanó vágyról. - Jöhetsz te is.
Végigmérte Stilest. Lehet, hogy nem volt orvos, de olyan világoskék pólóinget és nadrágot viselt, mint az orvosok. A póló hosszúkás V-kivágása látni engedte a bőrét. A színe meg jól illett a szeméhez és hajához.
- Furán nézel - állapította meg Stiles. - Érdekelne, hogy mire gondolsz közben.
- Orvosruhában vagy.
- És? Beindulsz az orvosoktól?
- Van alatta bármi? - mérte végig Derek Stiles alakját. Ő elvigyorodott.
- Ki tudhatja… - Megragadta Derek kezét, és elindult be a helyiségbe.
Amint belökte maguk mögött az ajtót, Derek elkapta, és odarántotta magához. Az ajka végigsiklott Stiles simára borotvált arcbőrén, onnan le a nyakára, ami izgatóan puha és jó illatú volt, majd arrébb húzta a felsőjét, hogy a nyakkivágáson kilátsszon a kulcscsontja. Megérintette a nyelvével. Stiles nyögött egyet. Dereket elégedettséggel és izgalommal töltötte el ez a hang. Stiles két lába közé ékelte a combját, hozzádörgölte a férfi ágyékához.
- Derek… - Stiles a sóhaj és a figyelmeztetés határán járt. - Ez a munkahelyem.
- És soha senki nem szokott felnyögni a szobádban?
- Nem éppen… így… - Stiles elakadt. Derek elkapta a csuklóját, a háta mögé fogta, egy kézzel lefogva mindkét kezét, és még közelebb ölelve magához. A másik kezével a hajába túrt. Stiles nyöszörgött. - Tényleg beindulsz az orvosoktól.
- Tőled indulok be.
Találkozott a tekintetük. Stiles szeme aranybarnán ragyogott, és mivel Derek egészen közel húzta magához, nyilvánvaló volt, hogy ő is beindult.
- Akkor sem dugok a munkahelyemen.
Derek sóhajtott, elengedte, és hátralépett. Jogos. Ő se akarna a kapitányságon szexelni. Körülnézett a kezelőszobában. Pedig van itt egy ágy…
Stiles nem mozdult, csak mélyeket lélegzett. Aztán végre odasétált az íróasztalához, amin egy számítógép várakozott, meg egy kávés csésze, és némi bolti muffincsomagolás morzsákkal. Meg egy táska is volt az asztal alatt. Egy sporttáska. Stiles azt rángatta elő.
- Át fogok öltözni. Próbáld türtőztetni magad.
- Azt hiszed viccelsz, pedig…
- Nem - fejezte be helyette Stiles. - Tudom, hogy nem. Mindjárt indulásra kész leszek. Addig gondold át, tegyünk-e egy gyors kitérőt valamelyikünk hálószobájában.
Derek komolyan átgondolta. De szerette volna elkerülni a legnagyobb forgalmat, és a szülei várták őket. Szóval tudta, hogy nem rángathatja haza szexelni ezt a pasast. Este egy szobában fognak aludni. Egy ágyban. Hiszen mindenki úgy tudja, együtt járnak. Csak addig kell kibírnia…
- Ha elkészülsz, indulunk - mondta. Stiles már a paraván mögött szöszmötölt, és a testéről lecsúszó anyagok hangja már megint beindította Dereket.
Hiba, hogy nem szexelt azóta, amióta Stilesnál járt. Hatalmas hiba.
- Egy kávét azért vehetek? - Stiles kilépett a paraván mögül. - Úgy értem, elvitelre.
- Ha nem öntöd ki az autómban…
- Ha nem játszol autóversenyt, amíg kávézgatok…
Derek az égre emelte a szemét. Stiles megállt előtte. Sötét farmert és piros inget viselt. Hagyta, hogy Derek végigmérje.
- Jó leszek így?
- Mindenhogy jó vagy.
- Cicám, bemutatsz a szüleidnek. Igenis ki kell néznem hozzá valahogy.
- Ha még egyszer azt mondod, hogy „cicám”… - Derek elakadt. Hirtelen nem jutott megfelelő fenyegetés eszébe. Stiles pislogott.
- Igen?
- Rettenetes vagy. Szörnyeteg. - Derek frusztráltan fújt egyet. Stiles felnevetett, és magához ölelte.
- Te meg lovagias. És édes. És szexi… - Végigharapdálta az állát, eljutott a füléig, és belelehelt. Derek felszisszent.
- Ezt csak akkor folytasd, ha mégis dugni akarsz a munkahelyeden.
- Egy szörnyeteg nem áll meg itt… - mormolta Stiles a fülébe, és finoman az ajkai közé vette a cimpát. Dereken édes, bizsergős élvezet futott végig.
- Nem értem, miért akarnék egy ilyen rettenetes embert bemutatni a szüleimnek…
Stiles az arcához dörgölőzött, aztán hátralépett.
- Én se értem. Gyere, hívj meg egy kávéra, ahogy a lovagias pasimhoz illik. És menjünk a szüleidhez.
Derek megfogta a kezét. Talán ostobaság volt, mert ez Stiles munkahelye, és semmi okuk itt szerepet játszani. De Stiles megszorította az ujjait, rámosolygott, felkapta a táskáját, és elindult kifelé. Kézen fogva.
Stiles kitöltötte Derek autóját. Kávés-karamellás-stilesos illat lengte be a levegőt pár perc alatt, és a férfi folyamatosan beszélt, motoszkált, helyezkedett. Derek felkészült arra, hogy a háromórás autóút a társaságában fárasztó lesz - de negyedóra alatt inkább otthonossá vált. Dereket magát is meglepte, hogy szívesen beszélget a férfivel. Még Laurához sem volt kedves a koktélozások nagy részében, és csak azért emberelte meg magát, hogy a nővére ne aggódjon.
De ezt élvezte. Stiles észjárása bámulatos volt, könnyedén ugrott a témákban egy kliensről egy sorozatra, egy gyerekkori emlékről valamilyen tudományos cikkre, majd egy könyvre. Lenyűgözte Dereket.
- Létezik olyan dolog, amiről nem tudsz valami érdekese mesélni?
Stiles felnevetett.
- Imádom az apró kis tényeket, és nem alszom sokat, szóval van időm mindennek utánajárni a világon. Ha már nincs más, aki lekösse a szabadidőmet…
Stiles ránézett a szeme sarkából. Derek nyelt egyet, és visszafordította a figyelmét az útra. Nap mint nap vele lenni… vonzónak és veszélyesnek tűnt egyszerre.
- Mesélj a szüleidről! - szólalt meg Stiles rövid hallgatás után.
- Jogászcsalád. Már a nagyapám is az volt, sőt, a dédapám is… Anya elismert és sikeres. Államügyész. Apa bíró. Nyálasan szerelmesek még negyven év után is.
- Nyálasan?
- Hát… - Derek vállat vont, bámulta az utat. - Figyelnek egymásra. Közös kis rutinjaik vannak. Randinapok, kettesben eltöltött hétvégék vagy esték. Tudják, milyen napja volt a másiknak egyetlen sziából.
- Irigylésre méltó.
- Az.
- Te mikor mondtál le erről?
Derek megdermedt. Stiles kivárt egy darabig, az ujjai kopogtak a kávéspohara műanyag tetején.
- Egy darabig biztos azt gondoltad, majd te is megtalálod a másik feledet, akivel olyan lesz a házasságod, mint nekik. Most meg… azt mondod, nem vagy párkapcsolatra alkalmas.
- Tizenkilenc éves koromban.
- Ó. Akkor mentél el tűzoltónak is?
- Nem akarok erről beszélni.
- Derek, a szüleid rád is figyelnek, vagy csak egymásra?
- Persze, hogy figyelnek! - csattant fel Derek. - Fontos nekik a család. Fontos nekik, hogy boldognak lássanak.
- És szerinted el fogják hinni, hogy együtt vagyunk? Hogy hirtelen rájöttél, mégis való neked a párkapcsolat, de én meg semmit sem tudok a múltadról, meg arról, ami veled történt? És mégis annyira fontos vagyok, hogy beviszel a családba…
Derek megszorította a kormányt. Stiles megint dobolgatott kicsit, a fejtámlának döntötte a fejét, és sóhajtott.
- Miért nem mondtad egyszerűen csak azt, hogy nem jössz? - kérdezte Derek.
- Mert jönni akartam.
Derek fújt egyet. Néhány mérföldet némán tettek meg. Derek kapaszkodott a kormányba, magába lélegezte a Stiles illatától terhes levegőt, hallgatta a férfi hallgatását. Figyelmes volt. Dereknek ötlete sem volt, hogyan lehet egy csend figyelmes, és mégis.
- Volt egy középiskolai szerelmem, Paige. Együtt kezdtük a főiskolát, de aztán elromlottak a dolgok. Elrontottam. Már, ami a párkapcsolatunkat illeti. Aztán más is történt, és már nem lehetett kijavítani. Otthagytam utána a fősulit, kallódtam vagy másfél évig, aztán végül kikötöttem a tűzoltóknál. Hát így történt. Sok munkám volt abban, hogy ne hibáztassam magam mindenért, ami történt.
- Mert nem hibáztatod? - vágta rá Stiles. Derek összerezzent. A férfi sietve folytatta: - Úgy értem… mintha ez, hogy nem akarsz kapcsolatot, büntetés lenne, amit magadra kiszabtál.
- Büntetés. Nem merül fel benned, hogy nekem így könnyebb?
- Nem. És szerintem benned se.
Derek elfintorodott. Hálás volt, hogy éppen nagyobb volt a forgalom az úton, ás bámulhatta az autókat, amiket előzgetett, így volt oka nem nézni Stiles felé. Aztán, ahogy túljutottak a sűrű szakaszon, Stiles odanyújtotta felé a tenyerét. Felkínálta, de nem nyomult, nem ragadta meg ő Derek kezét. Derek megérintette. Összesimultak az ujjaik, Stiles gyengéden megszorította Derek kézfejét, majd a hüvelykujjával cirógatni kezdte.
Újabb mérföldek teltek el némán, miközben fogták egymás kezét.
- És te? - kérdezte végül Derek, amikor el kellett engednie Stilest, hogy letérjen egy kisebb útra. - Neked milyen fontos kapcsolatod volt ezelőtt? Meg a zaklató párrandis exed előtt.
- Én egész körépsulis koromban bele voltam zúgva egy lányba. Éveken át loholtam utána reménytelenül, aztán a főiskolán, ahol már nem léteztek a régi kasztok, összejöttünk. Diadalmas néhány hét volt, amíg rá nem döbbentem, hogy inkább a fiúk érdekelnek. Biztos már előbb rájöttem volna, ha nem plátói rajongással töltöm az értékes kamaszéveimet.
Derek a fejét csóválta és nevetett. Stiles vállat vont, helyezkedett az ülésen, aztán folytatta:
- Utána évekig csak élveztem, hogy élvezem ezt az egészet. És mire megint akartam volna kapcsolatot vagy szerelmet… nem tudom. Valahogy nem volt szerencsém a randijaimmal.
Derek bólintott.
- Szerintem te alkalmas vagy párkapcsolatra - mondta, maga se tudta, miért.
- Tudod mit, Derek? Te is. Baromi alkalmas.
Stiles meglepetten bámulta az erdei utat.
- Tutira nem valami sorozatgyilkos vagy, aki most fog feldarabolni? - kérdezte, miközben Derek kanyargott a fák között.
- Hát, ha az vagyok, akkor már késő bánat, nem? - vigyorgott rá Derek.
- Van nálam paprikaspray. És telefon. Felkészültem a túlélésére.
Derek nevetett. Felbukkant előttük a ház. Meseszép volt, az ablakokon meleg fény csorgott ki, otthonos és biztonságos volt az egész. Stiles füttyentett.
- Itt nőttél fel?
- Bizony.
Leparkoltak a ház oldalában a fedett parkolóhelyek egyikére. Derek szüleinek kocsija ott állt, és a húgáé is, de Laura másnap érkezett a férjével, ahogy a többi vendég is.
Kiszálltak, Stiles tétován nézelődött, amikor Derek odalépett elé. Az ölelésébe húzta. Stiles jóleső hangot adott ki, és teljes természetességgel fogadta a csókját. Derek nem sietett. Magába lélegezte a férfi illatát még egyszer, beszívta az ízét. Megengedte magának, hogy egyszerűen csak élvezze a nyelve a játékát, a kóstolgatását. Hogy összesimuljanak, összekapaszkodjanak.
Végül Stiles homlokának döntötte a sajátját, és úgy maradt még egy kicsit.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte Stiles.
- Nem tudom, mi ez közöttünk a valóságban. És azt sem, hogy mennyire fair tőlem, hogy azt kérem, játszd el a szüleim előtt, hogy a kapcsolatunk komoly vagy igazi. De… évek óta semmi sem volt ennyire jó. Azt akartam, hogy ezt tudd, és még most halld. Mert ez tényleg igaz.
Stiles rámosolygott, és megsimogatta az arcát.
- Örülök, hogy én lehetek az, aki mellett végre jó neked. - Összefűzte az ujjaikat. - Gyere, mutass be a szüleidnek!
Derek szíve hevesebben vert, mire az ajtóhoz értek. Tudta, hogy a szülei jól fogják fogadni őket, hogy Stiles elbűvölő. És ha nem találják annak, annyival könnyebb. Akkor nem fogadják rosszul ha majd bejelenti a szakításukat. És mégis… Dobolt a szíve és szorította Stiles kezét.
Ételillat és aranyló lámpafény fogadta őket, amikor beléptek.
- Hahó!
- Na, bejöttetek? - Cora a nappaliban ült a kanapén, onnan szólt oda hozzájuk. A széles boltívtől, ami elválasztotta őket, csak a lány lába látszott. Feltette a dohányzóasztalra. - Kezdtem azt hinni, lerángatjátok egymásról a ruhát ott kint.
- Cora! - mordult Derek a húgára. Stiles viszont vigyorgott.
- Szerintem mi jóban leszünk - jelentette be, miközben besétált a nappaliba. Érdeklődőn nézett körül.
Derek szüleinek fontos volt a közös tér. A földszint nagyját kitette a nappali és az étkező. Sok könyv, sok növény, modern mozi- és hifirendszer, hatalmas, U-alakban elrendezett kanapé.
- Derek! Megjöttetek! - Derek anyja a konyha felől érkezett, és egy pillanat alatt szoros ölelésbe vonta. Cukor- és fűszerillat lengte körül, a hajszálai simogatták Derek nyakát, az ölelése megtartotta, befedte. Most igazán anyának tűnt, nem annak a komoly államügyésznek, aki a bírósági képeken volt.
Hátrébb lépett, megfogta Derek felkarját, meleg és gyengéd volt a tenyere.
- Rendben volt az út?
- Anya, szerintem az öcsi képes levezetni kétszáz mérföldet… - szúrta oda Cora.
- Neked a bátyád vagyok…
- Jaj már…
- Látom, te is keresed még a tökéletes becenevet neki - szólalt meg Stiles. - Én is dolgozom az ügyön. Egyelőre a nyuszit és a cicát is visszautasította.
- Feltétlenül állatokban gondolkozol? Mert én eddig úgy tudtam, Derek egy farkas. Magányos farkas.
Derek mordult egyet, megerősítve a farkas-hasonlatot. Az anyja az égre emelte a szemét, és közelebb lépett Stileshoz, aki már a szőnyegen állt a kanapé közelében. Derek figyelte, ahogy a nő egy pillanatra Talia Hale államügyésszé válik. Vagy nem is… inkább egy anyatigrissé, aki felméri, hogy ez a férfi elég jó-e a fiának. Stiles ruganyos mozdulattal lépett elé, kezet nyújtott, és a mosolya egyszerre volt kedves és megkapó. Derek bámulta.
- Örülök, hogy te is el tudtál jönni - mondta a nő Stilesnak.
- Ki nem hagynék egy lehetőséget arra, hogy kilessem, mi negyven év boldog házasság titka - mosolygott Stiles. Aztán Derekre pillantott, és még szélesebb lett a mosolya. - Meg azt is élveztem, hogy három órán keresztül kérdésekkel bombázhatom, és nem tud lelépni, mert nincs hova.
- Veled tényleg jóban leszünk - állapította meg Cora. - Laura nem hazudott.
Derek odalépett Stileshoz, aki azonnal az ölelésébe simult.
- Nem is volt minden kérdésed rettenetes.
- Ó. Akkor majd hazafelé ügyesebb leszek.
Derek az égre emelte a szemét. Az anyjára nézett. Talia ajkán mindentudó mosoly játszott.
- Ennétek most rögtön valamit, vagy már kibírjátok vacsoráig? Másfél óra. Addigra apád is hazaér.
- Megvárjuk - intett Derek. - Addig körbevezetem Stilest.
- Jövök én is! - pattant melléjük Cora. - Nehogy elhallgass valami, rád nézve kínos dolgot a tárlatvezetés során…
Stiles hozzábújt Derekhez, aztán kicsit távolabb lépett, hogy tudjanak mozogni.
- Akkor ne kíméljetek! Merre indulunk?
Derek vacsora után maradt kettesben az anyjával. Stiles azt mondta, kimegy kicsit nézelődni - talán lehetőséget akart adni nekik, hogy beszélgessenek -, Cora pedig az egyik egyetemi órájáról beszélgetett az apjukkal. Mert persze Cora is jogot tanult a Columbián. Derek néha egészen kívülállónak érezte magát. Néha meg úgy gondolta, ez így van rendjén. Ő kevesebb, mint a többiek, hát ez látszódjon is mindenen. Oké, szinte mindenen. A kocsit, amit a szülei vettek neki, nem utasította el, még ha a tűzoltói fizetésből nem is telt volna ilyenre.
- Szóval Stiles… - szólalt meg Talia, és Derek összerezzent. Kipakolt a mosogatógépből, amíg az anyja a maradékot varázsolta dobozokba. Stiles maga a konyhából kivezető hátsó ajtón ment ki, és már eltűnt a kivetülő lámpafény köréből. Derek becsukta a mosogatógépet, nekidőlt az ajtajának, és az anyját figyelte, ahogy a pulton pároztatja a dobozokat és a tetőket.
- Ez az egész még nagyon friss. Talán hülyeség volt, hogy elhoztam, csak… - Laura elkotyogta nekik. De ezt mégsem mondhatta.
- A nővérednek egy hónapja mutattad be - jegyezte meg az anyja. Derek torka összeszorult.
- Igen, de nem… az nem volt szándékos. Csak így jött ki a lépés.
Talia felnézett. Gyengédség volt az arcán.
- Derek, nincs szükség arra, hogy elbagatellizáld.
- Nem, nem erről van szó. Stiles meg én… - Elakadt. Most mit mondjon? Hogy nem igaz közöttük ez az egész? Akkor kár volt Stilest iderángatni és rávenni, hogy játssza el a szerepet. Az anyja odalépett mellé, megérintette a karját.
- Nincs semmi baj. Tudom.
Derek ajka elnyílt.
- Tudod? - Lebuktak? Persze, miért ne buktak volna le? Stiles helyes és szórakoztató, jó a közelében lenni, jó megérinteni, de az anyja mégiscsak az anyja. Miért ne találta volna ki?
- Látom, hogyan nézel rá - mondta halkan Talia. - Látom, mit vált ki belőled. Paige óta nem láttam ezt a mosolyt.
Paige nevére Derek megint összerezzent. Lepillantott a saját lábára, az arca lángolt.
- Hát… az sem végződött… túl jól.
- Ó, Derek… - Az anyja magához ölelte. Derek próbálta lenyelni a gombócot a torkában.
- Félek - suttogta.
Az anyja még erősebben ölelte, aztán hátrahúzódott, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Tudom. Megértem. De ez már nem ugyanaz helyzet, nem ugyanazzal az emberrel. Sőt, te sem vagy már ugyanaz az ember, mint aki akkor voltál. Meg kell engedned magadnak, hogy kilépj belőle. A gyászból. Az önbüntetésből. Megengedheted magadnak, hogy boldog légy.
- Olyan jó vele, tudod? - ismerte be Derek. - Nem is tudom, mikor volt ennyire jó valakivel.
Voltak Paige után is próbálkozásai. Néhány hamar kihunyó kapcsolat, aztán meg kalandok. Sohasem gondolta, hogy cölibátust kellene fogadnia, éppen csak azt érezte, hogy jobban nyomasztja a kapcsolat súlya annál, amennyit nyer vele. De ez most más volt. Játékos, könnyed. Most elkezdett hinni abban, hogy ez megtörténhet.
- Akkor csak élvezd. Nem kell semmi más, csak jól érezned magad - mondta Talia. - Örülök, hogy itt vagytok. Neki is. De ne érezd azt, hogy ez itt valami mérföldkő. Egyszerűen csak érezzétek holnap jól magatokat a partin.
Derek bólintott.
Még akkor is ott volt a gombóc a torkában, amikor kiment Stiles után az erdőbe. A későtavaszi éjszaka hűvös volt itt északon, jóval hűvösebb, mint a városban. Derek megborzongott kicsit, keresztbefonta a karját, igyekezett a szemét hozzászoktatni a kinti sötéthez.
- Stiles?
- Erre vagyok! - Stiles a tisztás végén állt, ahogy közeledett hozzá, Derek már látta a piros inget és a férfi világos bőrét. Stiles felé nyújtotta a kezét, és Derek összefűzte az ujjaikat. Kellemes meleg áradt a férfiből, Derek közelebb húzódott hozzá.
- Mit csináltál?
- A csillagokat néztem. Lenyűgöző, hogy itt még a tejút is látszik! - mutatott fel Stiles. - Beljebb is van egy tisztás, és ember… gyönyörű! Még apa tanított a csillagokra, egy kicsit tájékozódást is, de csak fél füllel figyeltem, mert ezer dolgon járt az eszem egyszerre. Most jó volt kicsit belefeledkezni.
Derek felpillantott. Nem emlékezett, hogy ő mikor nézett csillagokat utoljára. Stiles mögé lépett, és átölelte. Erő volt benne, stabilitás. Biztonság. Derek a vállára hajtotta a fejét, engedte, hogy ölelje és tartsa. Érezte az arcát az arca mellett, a leheletét a bőrén. Stiles jóleső sóhajt hallatott.
- Szép itt. És jó megismerni a családodat. Szeretnek téged és kedvesek velem.
Derek megfordult, hogy szembenézhessen vele, habár nem látott sokat az arcából a sötétben.
- Köszönöm, hogy itt vagy.
Stiles csókot lehelt a szájára, és nem felelt.
Stiles érdeklődőn fordult körbe fent az emeleten a szobában. Korábban, a Corával közös vezetésen éppen csak az ajtóra mutattak, mondván, hogy este itt még lesz ideje körülnézni.
- Ez volt a szobád kamaszkorodban?
Derek hümmögött. Azután, hogy eljött a főiskoláról, leszedte a plakátokat - igazából letépte -, de nagyon sokat nem változtatott soha. A falak sötétkékek, a szín, amit kamaszként választott, a polcokon azok a könyvek, amiket kamaszként olvasott, a szekrényben azok a ruhák, amiket akkor hordott, a fiókokban azok a levelek, jegyzetek, amiket… amikre nem akart gondolni többé.
- Ez izgalmas!
- Van egy izgalmasabb ötletem - lépett Stiles mögé, és a nyakába csókot lehelt. Stiles sóhajtott.
- Most tényleg nem engeded, hogy feltúrjam az egész szobádat, és megpróbáljak képet alkotni a tizenöt évvel ezelőtti Derekről?
- Legyen ez a második napirendi pont.
Stiles felnevetett. Megfordult az ölelésében, és a nyaka köré fonta a karját.
- Ha kikötünk abban az ágyban, ma már nem kelünk ki belőle.
- Vállalom a kockázatot.
Derek az ágyhoz húzta a férfit. Az anyja friss ágyneműt húzott, és most öblítő és tisztaságillat fogadta őket, ahogy hátradőltek. Csak a kezük ért össze, Derek egy pillanatig a plafont bámulta. Valaha világítós matricákat ragasztott ide, és valahogy még kamaszként is tetszett neki. Mára már nem igazán töltődtek fel fénnyel, de a fura zöld pacák ott sorakoztak a fejük felett.
- Menő voltál a középiskolában, mi? - kérdezte Stiles. Az oldalára fordult, felkönyökölt, és Dereket cirógatta. Az ujja néha bekukucskált a póló alá, de nem esett túlzásokba. - Sportoló, gazdag, helyes.
- Csak egy kamaszsrác voltam - vont vállat Derek. - Gyerekes és beképzelt.
- Mint minden menő srác. - Stiles keze most már bebújt Derek pólója alá. A hasára simult, finom volt az érintése, lassan körözött Derek bőrén a hüvelykujja.
- Na és te?
- Nyüzüge, nyughatatlan és béna. Szerinted?
Derek elkapta a kezét, Stiles fölé gördült, a csuklóját az ágyra szorította.
- Szerintem szexi vagy. És magabiztos.
- Magabiztos?
- Igen. Ha arra gondolok, hogy csak úgy besétálsz egy bárba, és megcsókolsz egy vadidegent…
- Az azt mutatja, hogy eléggé elkeseredett voltam…
Derek az ajkával simította végig Stiles ajkát.
- Egyáltalán honnan gondoltad, hogy odajöhetsz egy random pasihoz, és megcsókolhatod?
- Nem volt random - Stiles szétnyitotta a lábát, Derek a két combja közé simult, az ölük egymáshoz ért -, percek óta bámultál. Láttam, hogy rám izgultál.
- Magabiztos… - Derek végigcsókolta a nyakát, hozzádörgölte az altestét kényelmes, körkörös mozdulattal. Stiles nyögött egyet. Megmozdította a kezét, de Derek finoman rászorított. - Aki ilyen bevállalós, hogy eljön egy szinte ismeretlen pasival az erdő mélyére, mint valami Piroska… ne csodálkozzon, ha a farkas megharapja.
- Ez tetszene? - Stiles oldalt hajtotta a fejét, hogy felkínálja a nyakát. Derek csak az orrával simította végig, magába lélegezte az illatát. Sűrű volt, vonzó, izgalmas. - Tetszene, ha azt tehetnél velem, amit csak akarsz?
- Végül is jössz nekem eggyel. És már a rendelődben meg akartál őrjíteni.
- Itt vagyok. Ezek után legfeljebb te jössz nekem eggyel.
Derek elmosolyodott. Kicsit engedett a fogáson, de Stiles nemet intett.
- Folytasd! Tetszik. Tetszik, hogy elveszed, amit akarsz. Úgyis ígértél a múltkor egy dugást.
- És én betartom a szavam.
- Remélem is. Ha már megszerzett a farkas…
Derek horkantott. Felkelt, és addig kutatott a komódban, amíg nem talált két nyakkendőt valahonnan a kölyökkora mélyéről, valami kiöltözős eseményről. Stiles feltámaszkodott, úgy figyelte, és elvigyorodott, amikor meglátta őket. Derek visszatért az ágyra.
- Megengedtem, hogy megmozdulj?
- Mondjuk nem is tiltottad meg… - nevetett Stiles. Derek újra elkapta a csuklóját, kirántotta, hogy Stiles visszadőljön az ágyra. Hullámzott alattuk a matrac, Stiles szeme csillogott, vonzó volt a mosolya. Derek egy pillanatig bámulta, aztán a férfi feje fölé húzta a két karját, és mindkettőt kikötötte kétoldalt az ágygombhoz. Izgalmas volt nézni a sötét anyagot Stiles törékeny csuklóján. Derek végighúzta a kezét a férfi alkarján.
- Így ni. Az enyém vagy.
- Na mutasd, mit tudsz! - szemtelenkedett Stiles. Megemelte a fejét, és Derek engedélyezett maguknak egy leheletnyi csókot, de aztán elhúzódott.
Stiles csípőjére ült, lassan végigsimította a férfi torkát, a kulcscsontját, aztán elkezdte kigombolni az ingét. Nem vette le időben, és most már nem húzhatja le a karjáról. De talán izgalmasabb is volt így, hogy csak egy kicsit csomagolta ki a ruhából. Az ujjai kalandoztak a sápadt bőrön, finom izmokon. Figyelte a nyomában járó libabőrt, körülrajzolta az ágaskodó mellbimbókat.
Stiles sóhajtott, megfeszült a teste, ahogy mocorgott, de nem maradt túl sok tere így kikötözve, leszorítva. Derek a szemébe nézett. Stiles tekintete izzott, mézbarna szeme aranynak látszott a lámpafényben.
- Csak ennyire telik? - kérdezte kihívóan. Derek felvonta a szemöldökét, odahajolt a férfi mellbimbójához, és gyengéden a szájába vette. Stiles sziszegett, és amikor Derek tenyere a nadrágban is feltűnően domborodó merevedésére simult, nyögött egyet. - Ennél… több kell…
- Tényleg? - Derek elengedte, helyette a hasát, mellkasát simogatta, fel, egészen az arcáig. - Akkor kérned kell a többit.
- Neeem… - Stiles karja megrándult, de a nyakkendők kitartottak. - Szerintem kiérdemeltem, amikor nem buktattalak le a húgod előtt.
- Aha. Nagyon rendes vagy… - Derek kigombolta Stiles nadrágját, most már az alsónadrágon keresztül érintette meg a farkát. Kemény volt, belesimult a tenyerébe. Stiles lehunyta a szemét egy pillanatra, és felnyögött, amikor Derek hüvelykujja az alsó gumija alá siklott, és megérintette a bőrét. Síkos volt az előnedvtől. Derek visszahúzta az ujját. Stiles elégedetlenül mordult. - Szóval?
- Baszd meg, Derek Hale.
- Azt mondtam, kérd, ne utasítgass… - vigyorgott Derek. Megint odahajolt a férfi mellkasához, a nyelve puha táncot járt a mellbimbója körül, a hüvelykujja be-bekalandozott az alsónadrág alá. Stiles zihált, felé törleszkedett, nyöszörgött.
Derekben feszült a vágy. Elhúzódott annyi időre, hogy levetkőzzön, és Stilesról is lehámozta a farmert és az alsót.
- Piroska… - Stileson nem maradt más, csak a piros, kigombolt ing. Az anyaga ölelte a karjait, aztán a válla után az ágytakaróra omlott, szabadon hagyva a mellkasát, hasát, ágyékát. Derek legeltette rajta a szemét.
- Azt látom, hogy van itt farkas, de nem nagyon érzem… - jegyezte meg Stiles kihívóan.
Derek visszatért hozzá, simogatta, csókolta a bőrét, hallgatta a nyögéseit.
- Derek…
- Na? Mondani akarsz valamit?
- Seggfej vagy.
- Te választottál. Te döntöttél úgy, hogy éppen rám kell másznod abban a bárban. - Derek csókot lehelt a férfi torkára.
- Mert csorgattad utánam a nyálad!
- Hát hogyne. Én csak a nővéremmel iszogattam, te meg letámadtál. Úgyhogy ha most többet akarsz, szépen kérned kell.
- Azt lesheted!
- Nekem jó így is.
Derek helyezkedett egy kicsit, Stiles combjához dörgölte a saját, merev és lüktető farkát, és közben cirógatta a férfi combját, heréit, lassan lejjebb csúsztatta az ujját, kerített egy kis síkosítót is. Stiles készségesen mozdult, hogy több helyet adjon neki, de Derek éppen csak be-behatolt az ujjával a testébe. Annyira, hogy izgassa, de biztosan ne adjon neki eleget.
Stiles mellkasa csillogott az izzadtságtól és Derek nyálától, a mellbimbói ágaskodtak, a farka is, és az illata teljesen betöltötte Derek érzékeit.
- Ne már… Derek…
- Hallgatlak. - Derek most teljesen rásimult a férfire, összeért a merevedésük, Stiles megmozdította a csípőjét, jó volt a dörgölőzése.
- Dugj meg… - Stiles hangjában most már több volt a könyörgés, mint a parancs. Derek a füléhez hajolt, úgy lehelte a választ.
- Nem hallom a varázsszót.
- Kérlek.
- Mondd még egyszer.
- Te tényleg egy seggfej vagy.
Derek felnevetett. Felvette az óvszert. Őszintén remélte, hogy képes lesz addig kitartani, amíg Stiles el nem élvez. Habár nem félt attól, hogy túl az sokáig tartana. Odahelyezkedett a férfi két lába közé, és azért várt még egy pillanatot. Stiles frusztrált hangot adott ki.
- Kérlek, te rohadék!
- Te vagy a legszexibb a világon. - Derek lassan csúszott Stiles testébe. Érezte az izmai megfeszülését, aztán a lassú ellazulást. Stiles sóhajtott. - Nézz rám! Szeretném látni, mennyire jó neked.
Stiles felnézett. Sűrűn pislogott, tág volt a pupillája, piros az arca, csapzott a haja, elnyílt az ajka. Derek bámulta. Itta magába a látványt, a nyögéseket, a mozdulataira adott válaszokat. Megkereste azt a szöget, amire Stiles egy pillanatra lehunyta a szemét az élvezettől, megérintette a férfi arcát, Stiles újra ránézett, a leheletük ölelkezett, Derek mélyebbre lökött, keményebben, aztán újra lassított.
- Ez jó… - Stiles hangja karcos volt. Dereket diadal járta át.
- Helyes. Élvezd csak, gyönyörűm.
Stiles izmai megfeszültek, ökölbe szorította a kezét, Derek tudta, hogy meg akarja őt érinteni, de már nem volt idő, nem volt mód arra, hogy elengedje. Csak arra volt mód, hogy Stiles tarkójára csúsztassa a kezét, az ajkára hajoljon és harapva csókolja, így érezze a remegését, a gyönyörét, a teste szorítását. Aztán összesimítsa az arcukat, élvezze Stiles leheletét a fülén, és egyre gyorsabban mozogjon, amíg el nem élvez ő is.
Stiles pihegett alatta, feszegette a csuklóit.
Derek odanyúlt, csúszott a keze, nehéz volt kioldani a csomókat, de aztán Stiles végre köré tudta fonni a karját, a hajába túrt, a hátát simogatta, egészen hozzá bújt.
- Tényleg egy hihetetlen seggfej vagy - morogta. Derek elbizonytalanodva nézett fel, de Stiles rámosolygott. Elégedettség és boldogság látszott rajta. - Nagyon élveztem az egészet.
- Akkor jó. - Derek ajka játszott a férfiével. - Akkor most megint te jössz nekem eggyel.
Stiles felnevetett.
- Egy nagy francot, Derek Hale! Ne is reménykedj.
Odafúrta az arcát Derek nyakába, a sóhaja simogatott.
- Kurvára ne is reménykedj.
folyt. köv.