Zárt ajtók 3. fejezet
Ryo azt tehetett vele, amit csak akart. Okura megadóan simult keze alá. Nishikido lassan fedezte fel magának csapattársa testét. Ha azt látta, valami kivételesen jól esik neki, tovább időzött, de a maximum hang, amit ki tudott csikarni Tadayoshiból, egy hangosabb sóhaj volt.
Mintha az idő is megszűnt volna. Okura észre sem vette, Ryo mikor fordította őt a hasára, már csak a másik nyelvét érezte végigjátszani gerince mentén, és a kezét, ahogy megkeresi az ő kezét és összefonja ujjaikat. Ha lett volna még tiszta gondolata, talán megrémül, vagy furcsállja a helyzetet. Idegennek kellett volna éreznie a hátához simuló testet. Úgy érezte, ez most mind nem számít. Majd végiggondolja máskor, most csak az a pillanat létezett. A hirtelen jött fájdalom, amitől erősebben szorította Ryo kezét, a nyugtató csókok, amiket a tarkójára kapott, és a halk suttogás. Nishikido lassan ringó csípője, majd egyre erősebb lökései. Túl hamar véget ért. Még érezte, ahogy Ryo erősebben harap vállába, hogy visszafojtsa utolsó nyögését, majd őt is magával ragadta az élvezet.
- Le kéne zuhanyozni.
- Le… - percek óta feküdtek némán a mennyezetet fürkészve, mire Nishikido megszólalt. Tadayoshi remélte, hogy az első mondat valamiféle magyarázat lesz arra, hogy mi is történt közöttük. De hiába. Ryo most elmegy, lezuhanyozik, bebújik a saját ágyába, és úgy tesznek majd, mintha nem történt volna semmi. Nem ők lesznek az elsők a JE-nél, akik megosztották már a másikkal egy alkalom erejéig az ágyukat…
- Gyere - nyújtotta a kezét Ryo. Egy pillanatra Okura azt érezte, hogy bekerült valami elfuserált doramába, ahol ő most s főhősnő, akinek el kell fogadni Ryo kezét, csak hogy a néző felsóhajthasson, hogy a férfi milyen lovagias, és kedves, a lány meg milyen kis aranyos, hogy pirulva fogadja a felé nyújtott kezet.
Másfelől viszont fájt minden tagja, és borzasztóan jól esett volna most még a másik kezének az érintése is. Mint valami biztosíték, hogy nem fog eltűnni. Tehát megfogta a felé nyújtott végtagot, és hagyta, hogy csapattársa felhúzza az ágyról.
Mikor végeztek a zuhannyal, és megtörülköztek, Tadayoshi dereka köré tekerte a törülközőt, Ryo viszont teljesen meztelenül lépdelt vissza a szobába. Okura fancsalian nézte az ágyát. A lepedő összegyűrve, a takaró a földön, a párnák… Rápillantott Ryo-ra. Rendezett, puha ágy. És elég széles hiába egyszemélyes, elférnének azon ketten is. Nishikido kitalálta a gondolatait. Bemászott az ágyába, de úgy, hogy hagyjon helyet Tadayoshinak is. Okura elmosolyodott, és nekilátott megkeresni a földre esett takaró alatt a pólóját és az alsóját.
- Mit csinálsz? - könyökölt fel Ryo.
- Keresem a ruhám.
- Minek?
- Utálok meztelenül aludni.
- Majd most megszereted… nah gyere már, mert álmos vagyok! - Okura elkeseredetten fújtatott. Neki is majd leragadt a szeme. Egy éjszakát csak kibír majd ruha nélkül…
Bemászott az ágyba, hátat fordított Ryo-nak és kihúzódott a matrac szélére. Nisikido halkan felnevetett, közelebb húzta magához Tadayoshit, bal kezét átvetette a derekán, és szorosan simult a hátához. Fejébe beköltözött az egymást kergető gondolatok helyére Okura illata, és szinte azonnal elaludt.
Tadayoshi a szájába harapott. Szeretett volna válaszokat. Meg szeretett volna kérdezni is... Tarkóját csiklandozta a másik lélegzete, mégis nagyon hamar álomba merült, és sokkal jobban aludt, mint előző éjszaka, mikor csak messziről hallhatta a halk szuszogást.
Mintha az idő is megszűnt volna. Okura észre sem vette, Ryo mikor fordította őt a hasára, már csak a másik nyelvét érezte végigjátszani gerince mentén, és a kezét, ahogy megkeresi az ő kezét és összefonja ujjaikat. Ha lett volna még tiszta gondolata, talán megrémül, vagy furcsállja a helyzetet. Idegennek kellett volna éreznie a hátához simuló testet. Úgy érezte, ez most mind nem számít. Majd végiggondolja máskor, most csak az a pillanat létezett. A hirtelen jött fájdalom, amitől erősebben szorította Ryo kezét, a nyugtató csókok, amiket a tarkójára kapott, és a halk suttogás. Nishikido lassan ringó csípője, majd egyre erősebb lökései. Túl hamar véget ért. Még érezte, ahogy Ryo erősebben harap vállába, hogy visszafojtsa utolsó nyögését, majd őt is magával ragadta az élvezet.
- Le kéne zuhanyozni.
- Le… - percek óta feküdtek némán a mennyezetet fürkészve, mire Nishikido megszólalt. Tadayoshi remélte, hogy az első mondat valamiféle magyarázat lesz arra, hogy mi is történt közöttük. De hiába. Ryo most elmegy, lezuhanyozik, bebújik a saját ágyába, és úgy tesznek majd, mintha nem történt volna semmi. Nem ők lesznek az elsők a JE-nél, akik megosztották már a másikkal egy alkalom erejéig az ágyukat…
- Gyere - nyújtotta a kezét Ryo. Egy pillanatra Okura azt érezte, hogy bekerült valami elfuserált doramába, ahol ő most s főhősnő, akinek el kell fogadni Ryo kezét, csak hogy a néző felsóhajthasson, hogy a férfi milyen lovagias, és kedves, a lány meg milyen kis aranyos, hogy pirulva fogadja a felé nyújtott kezet.
Másfelől viszont fájt minden tagja, és borzasztóan jól esett volna most még a másik kezének az érintése is. Mint valami biztosíték, hogy nem fog eltűnni. Tehát megfogta a felé nyújtott végtagot, és hagyta, hogy csapattársa felhúzza az ágyról.
Mikor végeztek a zuhannyal, és megtörülköztek, Tadayoshi dereka köré tekerte a törülközőt, Ryo viszont teljesen meztelenül lépdelt vissza a szobába. Okura fancsalian nézte az ágyát. A lepedő összegyűrve, a takaró a földön, a párnák… Rápillantott Ryo-ra. Rendezett, puha ágy. És elég széles hiába egyszemélyes, elférnének azon ketten is. Nishikido kitalálta a gondolatait. Bemászott az ágyába, de úgy, hogy hagyjon helyet Tadayoshinak is. Okura elmosolyodott, és nekilátott megkeresni a földre esett takaró alatt a pólóját és az alsóját.
- Mit csinálsz? - könyökölt fel Ryo.
- Keresem a ruhám.
- Minek?
- Utálok meztelenül aludni.
- Majd most megszereted… nah gyere már, mert álmos vagyok! - Okura elkeseredetten fújtatott. Neki is majd leragadt a szeme. Egy éjszakát csak kibír majd ruha nélkül…
Bemászott az ágyba, hátat fordított Ryo-nak és kihúzódott a matrac szélére. Nisikido halkan felnevetett, közelebb húzta magához Tadayoshit, bal kezét átvetette a derekán, és szorosan simult a hátához. Fejébe beköltözött az egymást kergető gondolatok helyére Okura illata, és szinte azonnal elaludt.
Tadayoshi a szájába harapott. Szeretett volna válaszokat. Meg szeretett volna kérdezni is... Tarkóját csiklandozta a másik lélegzete, mégis nagyon hamar álomba merült, és sokkal jobban aludt, mint előző éjszaka, mikor csak messziről hallhatta a halk szuszogást.