Írásszerűség
Nahmármegint >.<
Cím: Selfish Love
Figyelmeztetés: Slash picit, meg más is ^^ pfujférfinőverzióXD
Korhatár: így másodszorra? akad... de igazán majd a 4. fejezetben
Fejezetek: 2/5
Köszönet: Avenonénak bétázás és "következőfejezetmikorleszmár?" miatt ^^ És mert kaptam DBSK ficceket XD XD XD
Fotózáson vagyok egy magazinnak. Szerencsém van, mert eléggé fotogén vagyok. Ha nő lennék, azt lehetne mondani, hogy pont olyan arcom van, ami egy ügyes sminktől, gyönyörűvé válik. De nem vagyok nő, mégis ugyan ezt el lehet mondani. Igazából az utcára se nagyon megyek ki úgy, hogy nincs kihúzva a szemem. Ez valahogy természetessé vált. A smink, és bizonyos viselkedés hozzánk tartozik.
Az megint más dolog, hogy ezt szeretni kell. Ha nem élvezed a kattogó gépet, ahogy az arcodba mászik, ha nem leled örömöd abban, hogy utána a végeredményen egy nagyon félreérthetően pózoló szexis hermafrodita köszön vissza a képekről, akkor hiába vagy jó zenész, nem lesz elég. Ez van. Ez az ipar, nem csak arról szól, hogy mennyire vagy jó. Lehetek akármennyire gitárvirtuóz, és rohadhatok napi 5-6 órát annál az eszement énektanárnál, ha nem tudom magam eladni.
De én eltudom. Sohasem okozott gondot a smink, a furcsa ruha, sőt kifejezetten szeretem. És nem jöttem még zavarba egyetlen színpadi csóktól sem. Bizonyos feltételezésekkel ellentétben, nem vagyok meleg. Biszexuális vagyok.
Vagyis, ha nem Mitsu-val szeretkezem, akkor mindenki mással dugok… Mitsu ezekről nem tud. A barátaim nem világosítják fel őt erről, az övéi meg nem tudják.
Itt, a tükörrel szemben ülve, figyelve, ahogy a sminkes borzasztóan lassan egy baromi szép nőt varázsol belőlem, zavart kellene éreznem. Ehelyett örülök. Jól nézek ki, és örülnék, ha ezt ő is látná… És tessék telefoncsörgés. Elnézést kérek a fiatal lánytól, felkelek a székből, és megkeresem a táskámban a készüléket.
Már a külső kijelzőn felvillanó névtől jobb kedvem lesz.
- Pont rád gondoltam! - szólok bele a telefonba mosolyogva.
- Nem vagy itt.
- He?
- Próba van, Miyavi. - Olyan cifrát káromkodom, hogy a sminkes lány elpirul. SKIN. Rohadt, istenverte SKIN...
- Fotózáson vagyok, elfelejtettem neked mondani. Két órán belül végzek, és ott vagyok.
- Két óra múlva itt akarlak látni. - Elköszönés nélkül teszi le a kagylót. Ismételten káromkodom, és dühösen vágom a mobilt a táskámba. A lány összerezzen mögöttem. Bocsánatot kérek és visszaülök a székbe, de remeg a kezem a dühtől.
Esetleg ha őméltósága Gackt Camui nem éppen szex után szólt volna, mikor lesz a következő SKIN próba, hanem akkor, amikor nálam van a naptáram. Akkor meg tudtam volna mondani, hogy nem tudok ott lenni, mert fotózásom van, amit nem mondhatok le. Ez már a negyedik időpont, és vagy ráérek végre ezekre, a képekre, vagy visszadobják az egész cikket velem. Az meg luxus. Nem engedhetem meg magamnak…
Múltkor, mikor felmentünk hozzám, és szex helyett elrángatott vacsorázni, azért végül nálam maradt éjszakára. Nem szoktunk egymás karjában elaludni, egy ágyban igen, de semmi átölelés és ilyesmi… még mindig mérgesen meredek egyre szépülő önmagamra. A fene essen Gackt-ba! A fene essen az egész rohadt SKIN-be!
A két óra öt perc múlva telik le, és én már itt állok a próbaterem előtt. Siettem, úgy meghajtottam az autómat, mint talán még soha. Szegényke… Végignézek magamon. Világoskék farmer, amin hatalmas virágminták vannak. Fehér trikó, ami 100%-ig átlátszik, felfedve minden mintát, amit örökre a bőrömbe festettek. Az egész megjelenésemet egy fekete kabát teszi tökéletessé, ami olyan, mintha ráborult volna egy festéküzlet egész kínálata. Hatalmas napszemüveg rejti tökéletesre sminkelt arcom nagy részét. Két mély levegőt veszek, kicsit megborzolom kiengedett hajam, és belépek.
- Elnézést kérek a késésért! - mondom jó hangosan. És leteszem a kezemben tartott gitárom, csak azért, hogy utána teljesen Gackt felé fordulva levehessem a napszemüvegem.
Pontosan az villan meg a szemében, amire vágytam. A birtoklás, a vágy, hogy itt van valaki a szobában, aki gyönyörű, de ő még nem tette rá a kezét. Mármint, ja, de persze, nem is egyszer, de ha eddig a tükörbe nézve nem láttam, mennyire jól festek így, hát a tekintetében látom letükröződni.
- Ha megbocsátotok egy percre, valamit meg kell beszélnem vele… - mondja sietve, és karon ragad. Kivonszol egészen a folyosó legvégéig egy használaton kívüli stúdióba. Belülről be is zárja, és már húz is magához. A szám előtt két centivel állítom meg.
- Nincs nálam ilyen színű rúzs, és szerintem feltűnne nekik, hogy eltűnt…
- Hogy te mennyire előrelátó vagy ma! - súgja a nyakamba, és az orrával cirógatja, kedveskedve mintha a szeretőjét becézné.
Pedig nem vagyok a szeretője. Csak néha megdug. Ettől a gondolattól akár el is szomorodnék, ha nem érezném a kezét a nadrágom elején.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet…
- Szerintem pedig nagyon is az - súgja vissza a számtól alig egy centire.
- Vissza kell mennünk…
- Öt perc senkinek sem fog feltűnni.
- Öt perc alatt te a nadrágom lehúzásáig se jutsz el… - nem szokott sietni. Vad, ez tény, de ez nála nem egyenlő a lerohanással és a kapkodással.
- Ki mondta, hogy le akarom venni a nadrágod?
- Gackt ez tényleg nem a legjobb ötlet… egy óra és vége a próbának, utána azt teszel velem, amit csak akarsz.
- Nem érek rá.
- Mondd le.
- Nem.
- Miért?
- Te aztán tudod, hogy vedd el a kedvem bármitől is - fintorog és elhúzódik.
- Mondd le a randid, és akkor átmegyek hozzád - húzom vissza magamhoz. Ilyen ajánlatot ritkán kap tőlem.
- Azt mondtam, nem - mondja határozottan, de nem gorombán. Mégis újból elhúzódik.
- Szebb, mint én? Jobb szerető? - kérdezem durcásan. Tudom, hogy hülye kérdések, tudom, hogy hülyeség megkérdezni, de szinte magától hagyják el a szavak a számat.
Felnevet. Hangosan, de nem vidáman. Azt érzem, hogy elveszítem. El lehet veszíteni valakit, aki sohasem volt igazán a tied?
- Nem szebb, nem jobb. Más, különleges, új falat… mint ahogy kivételesen a te unalomig ismert tested is jelenhetett volna újdonságot, ha nem szólsz közbe. És most munkára! - mondja és kinyitja előttem az ajtót.
Egy hülye, érzelgős idióta vagyok, mert sírni volna kedvem. Nem elég, hogy sérteget, még egy utolsó rongynak is néz. Fantasztikus… remek… a férfi, akivel nem csak évek óta együtt alszom, de valaki olyan volt, akire felnéztem, így gondolkozik. Csak használ, és már unalomig ismer…
Szinte fellököm őt, úgy megyek el mellette. Berohanok a próbaterembe, felkapom a gitárom, és egy szó nélkül viharzom el. Üvöltenek utánam, hallom a kiáltásokat, de nem érdekel, csak az, hogy eltűnjek onnan, mielőtt még elerednek a könnyeim. Már az autóban ülök, amikor csöng a telefon. Ő hív, de kinyomom, aztán hív Yoshiki, majd Sugizo, de egyikkőjüket se veszem fel. Nem akarok velük beszélni.
Nagyon hamar a lakásom elé érek. Látom az elhúzott függönyből és a nyitott ablakból, hogy Mitsu otthon van. Az ő társaságára sem vágyom. A rohadt életbe csak bőgni akarok egy jót! Kezem a kormányon, a fejem nekidöntöm. Pillanatok alatt döntök, megfordulok az autóval, és egy távolabbi bár felé veszem az irányt. Ha neki nem kellek, majd kellek másnak…
Sötétedik, mire leparkolok a szórakozóhely előtt. Kotorászom egy ideig a kesztyűtartóban, mire találok egy hajgumit, és össze is fogom a hajam. Belenézek a visszapillantó tükörbe. Alig látszik az arcomból valami, akkora a napszemüvegem. A hátsó ülésről szerzek egy baseball sapkát is, és tökéletes. Aki fel akar, úgyis felismer, de azt hiszem, anélkül is tudok magamnak nőt szerezni, hogy hangoztatnám, ki vagyok.
Még nincs tömve a hely, de már így is elég sok lenge ruhába öltözött lány ücsörög a pultnál. Szemérmesen tekintenek körbe. Ugyan hölgyeim kinek akarják magukat megjátszani?! Úgy tesznek, mintha féltve őrzött szüzességüket jöttek volna ma eldobni, miközben a fele inkább a gyerekének keres bepalizható apát, esetleg valami jó beosztásban lévő, elfuserált irodai egeret férjnek. Szánalmas.
A tánctér mögött találok egy szabad asztalt. Leülök, és a felszolgáló azonnal mellettem terem.
- Mit hozhatok uram?
- Egy sört. Hideg legyen!
- Azonnal hozom!
Előkeresem a táskámból az álcigarettámat. Ló nincs, jó a szamár is. Elvégre eleve ez az egész helyzet csak egy pótlék… Odapillantok a bárpulthoz. Oh! Igen! Ezt már jobban szeretem. Hihetetlenül hosszú fekete hajú lány, kihívó, kivágott vörös ruhában. Na, ő nem ártatlanul méreget. Élénkre színezett száját megnyalja, és kihívóan tekint rám.
Közönséges, mint egy prosti. Pont nekem való ma estére. Mitsu szemérmes csókja nem tudná feledtetni Gackt heves ölelését, de ez a lány jó lesz. Az egész testemmel felé fordulok, mert a napszemüvegemtől úgy se látja, hogy őt figyelem. Egy ragadozó mosolyával az arcán indul el felém. Ilyenkor kellene megrémülni, de nem teszem. Vele egy időben érkezik meg a söröm.
- Parancsoljon uram.
- Leülhetek?
- Köszönöm - mosolygok rá a pincérre, - és persze!- meg a lányra is.
- Attól a bumfordi szemüvegtől nem láttam biztosan, hogy engem nézel… - Ha ezt akarja. Leveszem, és a táskámba dobom.
- Így jobb?
- Sokkal - közelebb csúszik hozzám. Az italomért nyúlok, és nagyot kortyolok belőle. Hirtelen idegesnek érzem magam. Csak tudnám, hogy miért… mint egy szűz srác a beavatás előtt, pedig kamisama, de rég volt már az.
Vékony, pirosra festett körmű kezét a combomra teszi. Másik kezébe fogja a poharamat, kortyol egyet a sörből, majd hozzám hajol. A csókja keserű, és heves, az államon folyik le az alkohol. Szinte az ölembe mászik, és felfal. Bizserget, felkavarja az érzékeimet, én húzom még közelebb, magamba akarom olvasztani.
- Ennyire bejönnek neked a sminkelt pasik? - Fene se érti a nőket, mi izgatja őket egy olyan férfiben, akin több festék van, mint rajtuk, de tény, hogy sikerem van ezzel a külsővel még akkor is, ha a maga a szám teszi ki a súlyom nagy részét, annyi szájfény van rajta.
- Igen - karmolássza a mellkasomat a pólón keresztül. - Feljössz hozzám? - Nem gondolkozom sokat, elvégre ezért jöttem.
- Menjünk! - az asztalra dobom a sör árának dupláját, és elindulok kifelé. Az autóm előtt várom be a lányt.
- Egy utcára lakom, inkább sétáljunk! - mondja, és belém karol. Hagyom, hadd vezessen.
Már a lakásajtóban, a folyósón nekem esik. Nőknél szeretek én irányítani, de most hagyom magam. Tegyen, amit csak akar. Vérzik a szám, és az övé is, a körme szinte átlyukasztja a kabátomat.
- Mindig ennyire letámadod a férfiakat? - kérdezem levegő után kapkodva már a hálószobája ajtajában.
- Nem mindig. - Biztos megint mosolyog, de nem látom ebben a sötétben. - De biztos érdekel ez téged? Inkább lazulj el - mondja, és leveszi a kabátom.
Pár pillanattal később az ágyon találom magam, a kezemet a fejem fölé szorítja, és hallom, ahogy kattan a bilincs…
A kocsimhoz sétálok vissza. Öt óra telt el azóta, hogy otthagytam a bár előtt. Öt órával ezelőtt még nem sajgott a csuklóm, és nem voltam tele olyan karmolásokkal, amit nem fogok tudni kimagyarázni. Nem is kell, majd bezárkózom a szobámba… Mitsu-nak nem lesz gondja azzal, ha egy hétig nem fekszem le vele.
Üres vagyok, és ég az egész testem. Az az idióta nő végig karmolta szerintem még a karomat is. Mindig mondják, hogy ne állj szóba idegenekkel, de a testemen lévő nyomok tükrében számomra egészen új értelmet nyert, miért is ne álljak velük szóba.
Beszállok az autómba, és a kesztyűtartóba nyúlok. Van ott egy doboz cigi végszükség esetére. Ez most az. Rágyújtok, mélyen szívom be, és lassan fújom ki a füstöt. Jól esik. Ellazulok tőle. Ebben az állapotban már van energiám előkeresni a mobilom, és megnézni kik kerestek.
Egy hívás Mitsu-tól, egy Gackt-tól, és egy e-mail.
Gackt-nii:
Rossz szavakat mondtam. Ritkán fordul velem elő, de most megtörtént. Hívj fel és beszéljük meg.
Ezt az e-mailt látva, végre átszakad a gát, és sírva borulok a kormányra.
Cím: Selfish Love
Figyelmeztetés: Slash picit, meg más is ^^ pfujférfinőverzióXD
Korhatár: így másodszorra? akad... de igazán majd a 4. fejezetben
Fejezetek: 2/5
Köszönet: Avenonénak bétázás és "következőfejezetmikorleszmár?" miatt ^^ És mert kaptam DBSK ficceket XD XD XD
Fotózáson vagyok egy magazinnak. Szerencsém van, mert eléggé fotogén vagyok. Ha nő lennék, azt lehetne mondani, hogy pont olyan arcom van, ami egy ügyes sminktől, gyönyörűvé válik. De nem vagyok nő, mégis ugyan ezt el lehet mondani. Igazából az utcára se nagyon megyek ki úgy, hogy nincs kihúzva a szemem. Ez valahogy természetessé vált. A smink, és bizonyos viselkedés hozzánk tartozik.
Az megint más dolog, hogy ezt szeretni kell. Ha nem élvezed a kattogó gépet, ahogy az arcodba mászik, ha nem leled örömöd abban, hogy utána a végeredményen egy nagyon félreérthetően pózoló szexis hermafrodita köszön vissza a képekről, akkor hiába vagy jó zenész, nem lesz elég. Ez van. Ez az ipar, nem csak arról szól, hogy mennyire vagy jó. Lehetek akármennyire gitárvirtuóz, és rohadhatok napi 5-6 órát annál az eszement énektanárnál, ha nem tudom magam eladni.
De én eltudom. Sohasem okozott gondot a smink, a furcsa ruha, sőt kifejezetten szeretem. És nem jöttem még zavarba egyetlen színpadi csóktól sem. Bizonyos feltételezésekkel ellentétben, nem vagyok meleg. Biszexuális vagyok.
Vagyis, ha nem Mitsu-val szeretkezem, akkor mindenki mással dugok… Mitsu ezekről nem tud. A barátaim nem világosítják fel őt erről, az övéi meg nem tudják.
Itt, a tükörrel szemben ülve, figyelve, ahogy a sminkes borzasztóan lassan egy baromi szép nőt varázsol belőlem, zavart kellene éreznem. Ehelyett örülök. Jól nézek ki, és örülnék, ha ezt ő is látná… És tessék telefoncsörgés. Elnézést kérek a fiatal lánytól, felkelek a székből, és megkeresem a táskámban a készüléket.
Már a külső kijelzőn felvillanó névtől jobb kedvem lesz.
- Pont rád gondoltam! - szólok bele a telefonba mosolyogva.
- Nem vagy itt.
- He?
- Próba van, Miyavi. - Olyan cifrát káromkodom, hogy a sminkes lány elpirul. SKIN. Rohadt, istenverte SKIN...
- Fotózáson vagyok, elfelejtettem neked mondani. Két órán belül végzek, és ott vagyok.
- Két óra múlva itt akarlak látni. - Elköszönés nélkül teszi le a kagylót. Ismételten káromkodom, és dühösen vágom a mobilt a táskámba. A lány összerezzen mögöttem. Bocsánatot kérek és visszaülök a székbe, de remeg a kezem a dühtől.
Esetleg ha őméltósága Gackt Camui nem éppen szex után szólt volna, mikor lesz a következő SKIN próba, hanem akkor, amikor nálam van a naptáram. Akkor meg tudtam volna mondani, hogy nem tudok ott lenni, mert fotózásom van, amit nem mondhatok le. Ez már a negyedik időpont, és vagy ráérek végre ezekre, a képekre, vagy visszadobják az egész cikket velem. Az meg luxus. Nem engedhetem meg magamnak…
Múltkor, mikor felmentünk hozzám, és szex helyett elrángatott vacsorázni, azért végül nálam maradt éjszakára. Nem szoktunk egymás karjában elaludni, egy ágyban igen, de semmi átölelés és ilyesmi… még mindig mérgesen meredek egyre szépülő önmagamra. A fene essen Gackt-ba! A fene essen az egész rohadt SKIN-be!
A két óra öt perc múlva telik le, és én már itt állok a próbaterem előtt. Siettem, úgy meghajtottam az autómat, mint talán még soha. Szegényke… Végignézek magamon. Világoskék farmer, amin hatalmas virágminták vannak. Fehér trikó, ami 100%-ig átlátszik, felfedve minden mintát, amit örökre a bőrömbe festettek. Az egész megjelenésemet egy fekete kabát teszi tökéletessé, ami olyan, mintha ráborult volna egy festéküzlet egész kínálata. Hatalmas napszemüveg rejti tökéletesre sminkelt arcom nagy részét. Két mély levegőt veszek, kicsit megborzolom kiengedett hajam, és belépek.
- Elnézést kérek a késésért! - mondom jó hangosan. És leteszem a kezemben tartott gitárom, csak azért, hogy utána teljesen Gackt felé fordulva levehessem a napszemüvegem.
Pontosan az villan meg a szemében, amire vágytam. A birtoklás, a vágy, hogy itt van valaki a szobában, aki gyönyörű, de ő még nem tette rá a kezét. Mármint, ja, de persze, nem is egyszer, de ha eddig a tükörbe nézve nem láttam, mennyire jól festek így, hát a tekintetében látom letükröződni.
- Ha megbocsátotok egy percre, valamit meg kell beszélnem vele… - mondja sietve, és karon ragad. Kivonszol egészen a folyosó legvégéig egy használaton kívüli stúdióba. Belülről be is zárja, és már húz is magához. A szám előtt két centivel állítom meg.
- Nincs nálam ilyen színű rúzs, és szerintem feltűnne nekik, hogy eltűnt…
- Hogy te mennyire előrelátó vagy ma! - súgja a nyakamba, és az orrával cirógatja, kedveskedve mintha a szeretőjét becézné.
Pedig nem vagyok a szeretője. Csak néha megdug. Ettől a gondolattól akár el is szomorodnék, ha nem érezném a kezét a nadrágom elején.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet…
- Szerintem pedig nagyon is az - súgja vissza a számtól alig egy centire.
- Vissza kell mennünk…
- Öt perc senkinek sem fog feltűnni.
- Öt perc alatt te a nadrágom lehúzásáig se jutsz el… - nem szokott sietni. Vad, ez tény, de ez nála nem egyenlő a lerohanással és a kapkodással.
- Ki mondta, hogy le akarom venni a nadrágod?
- Gackt ez tényleg nem a legjobb ötlet… egy óra és vége a próbának, utána azt teszel velem, amit csak akarsz.
- Nem érek rá.
- Mondd le.
- Nem.
- Miért?
- Te aztán tudod, hogy vedd el a kedvem bármitől is - fintorog és elhúzódik.
- Mondd le a randid, és akkor átmegyek hozzád - húzom vissza magamhoz. Ilyen ajánlatot ritkán kap tőlem.
- Azt mondtam, nem - mondja határozottan, de nem gorombán. Mégis újból elhúzódik.
- Szebb, mint én? Jobb szerető? - kérdezem durcásan. Tudom, hogy hülye kérdések, tudom, hogy hülyeség megkérdezni, de szinte magától hagyják el a szavak a számat.
Felnevet. Hangosan, de nem vidáman. Azt érzem, hogy elveszítem. El lehet veszíteni valakit, aki sohasem volt igazán a tied?
- Nem szebb, nem jobb. Más, különleges, új falat… mint ahogy kivételesen a te unalomig ismert tested is jelenhetett volna újdonságot, ha nem szólsz közbe. És most munkára! - mondja és kinyitja előttem az ajtót.
Egy hülye, érzelgős idióta vagyok, mert sírni volna kedvem. Nem elég, hogy sérteget, még egy utolsó rongynak is néz. Fantasztikus… remek… a férfi, akivel nem csak évek óta együtt alszom, de valaki olyan volt, akire felnéztem, így gondolkozik. Csak használ, és már unalomig ismer…
Szinte fellököm őt, úgy megyek el mellette. Berohanok a próbaterembe, felkapom a gitárom, és egy szó nélkül viharzom el. Üvöltenek utánam, hallom a kiáltásokat, de nem érdekel, csak az, hogy eltűnjek onnan, mielőtt még elerednek a könnyeim. Már az autóban ülök, amikor csöng a telefon. Ő hív, de kinyomom, aztán hív Yoshiki, majd Sugizo, de egyikkőjüket se veszem fel. Nem akarok velük beszélni.
Nagyon hamar a lakásom elé érek. Látom az elhúzott függönyből és a nyitott ablakból, hogy Mitsu otthon van. Az ő társaságára sem vágyom. A rohadt életbe csak bőgni akarok egy jót! Kezem a kormányon, a fejem nekidöntöm. Pillanatok alatt döntök, megfordulok az autóval, és egy távolabbi bár felé veszem az irányt. Ha neki nem kellek, majd kellek másnak…
Sötétedik, mire leparkolok a szórakozóhely előtt. Kotorászom egy ideig a kesztyűtartóban, mire találok egy hajgumit, és össze is fogom a hajam. Belenézek a visszapillantó tükörbe. Alig látszik az arcomból valami, akkora a napszemüvegem. A hátsó ülésről szerzek egy baseball sapkát is, és tökéletes. Aki fel akar, úgyis felismer, de azt hiszem, anélkül is tudok magamnak nőt szerezni, hogy hangoztatnám, ki vagyok.
Még nincs tömve a hely, de már így is elég sok lenge ruhába öltözött lány ücsörög a pultnál. Szemérmesen tekintenek körbe. Ugyan hölgyeim kinek akarják magukat megjátszani?! Úgy tesznek, mintha féltve őrzött szüzességüket jöttek volna ma eldobni, miközben a fele inkább a gyerekének keres bepalizható apát, esetleg valami jó beosztásban lévő, elfuserált irodai egeret férjnek. Szánalmas.
A tánctér mögött találok egy szabad asztalt. Leülök, és a felszolgáló azonnal mellettem terem.
- Mit hozhatok uram?
- Egy sört. Hideg legyen!
- Azonnal hozom!
Előkeresem a táskámból az álcigarettámat. Ló nincs, jó a szamár is. Elvégre eleve ez az egész helyzet csak egy pótlék… Odapillantok a bárpulthoz. Oh! Igen! Ezt már jobban szeretem. Hihetetlenül hosszú fekete hajú lány, kihívó, kivágott vörös ruhában. Na, ő nem ártatlanul méreget. Élénkre színezett száját megnyalja, és kihívóan tekint rám.
Közönséges, mint egy prosti. Pont nekem való ma estére. Mitsu szemérmes csókja nem tudná feledtetni Gackt heves ölelését, de ez a lány jó lesz. Az egész testemmel felé fordulok, mert a napszemüvegemtől úgy se látja, hogy őt figyelem. Egy ragadozó mosolyával az arcán indul el felém. Ilyenkor kellene megrémülni, de nem teszem. Vele egy időben érkezik meg a söröm.
- Parancsoljon uram.
- Leülhetek?
- Köszönöm - mosolygok rá a pincérre, - és persze!- meg a lányra is.
- Attól a bumfordi szemüvegtől nem láttam biztosan, hogy engem nézel… - Ha ezt akarja. Leveszem, és a táskámba dobom.
- Így jobb?
- Sokkal - közelebb csúszik hozzám. Az italomért nyúlok, és nagyot kortyolok belőle. Hirtelen idegesnek érzem magam. Csak tudnám, hogy miért… mint egy szűz srác a beavatás előtt, pedig kamisama, de rég volt már az.
Vékony, pirosra festett körmű kezét a combomra teszi. Másik kezébe fogja a poharamat, kortyol egyet a sörből, majd hozzám hajol. A csókja keserű, és heves, az államon folyik le az alkohol. Szinte az ölembe mászik, és felfal. Bizserget, felkavarja az érzékeimet, én húzom még közelebb, magamba akarom olvasztani.
- Ennyire bejönnek neked a sminkelt pasik? - Fene se érti a nőket, mi izgatja őket egy olyan férfiben, akin több festék van, mint rajtuk, de tény, hogy sikerem van ezzel a külsővel még akkor is, ha a maga a szám teszi ki a súlyom nagy részét, annyi szájfény van rajta.
- Igen - karmolássza a mellkasomat a pólón keresztül. - Feljössz hozzám? - Nem gondolkozom sokat, elvégre ezért jöttem.
- Menjünk! - az asztalra dobom a sör árának dupláját, és elindulok kifelé. Az autóm előtt várom be a lányt.
- Egy utcára lakom, inkább sétáljunk! - mondja, és belém karol. Hagyom, hadd vezessen.
Már a lakásajtóban, a folyósón nekem esik. Nőknél szeretek én irányítani, de most hagyom magam. Tegyen, amit csak akar. Vérzik a szám, és az övé is, a körme szinte átlyukasztja a kabátomat.
- Mindig ennyire letámadod a férfiakat? - kérdezem levegő után kapkodva már a hálószobája ajtajában.
- Nem mindig. - Biztos megint mosolyog, de nem látom ebben a sötétben. - De biztos érdekel ez téged? Inkább lazulj el - mondja, és leveszi a kabátom.
Pár pillanattal később az ágyon találom magam, a kezemet a fejem fölé szorítja, és hallom, ahogy kattan a bilincs…
A kocsimhoz sétálok vissza. Öt óra telt el azóta, hogy otthagytam a bár előtt. Öt órával ezelőtt még nem sajgott a csuklóm, és nem voltam tele olyan karmolásokkal, amit nem fogok tudni kimagyarázni. Nem is kell, majd bezárkózom a szobámba… Mitsu-nak nem lesz gondja azzal, ha egy hétig nem fekszem le vele.
Üres vagyok, és ég az egész testem. Az az idióta nő végig karmolta szerintem még a karomat is. Mindig mondják, hogy ne állj szóba idegenekkel, de a testemen lévő nyomok tükrében számomra egészen új értelmet nyert, miért is ne álljak velük szóba.
Beszállok az autómba, és a kesztyűtartóba nyúlok. Van ott egy doboz cigi végszükség esetére. Ez most az. Rágyújtok, mélyen szívom be, és lassan fújom ki a füstöt. Jól esik. Ellazulok tőle. Ebben az állapotban már van energiám előkeresni a mobilom, és megnézni kik kerestek.
Egy hívás Mitsu-tól, egy Gackt-tól, és egy e-mail.
Gackt-nii:
Rossz szavakat mondtam. Ritkán fordul velem elő, de most megtörtént. Hívj fel és beszéljük meg.
Ezt az e-mailt látva, végre átszakad a gát, és sírva borulok a kormányra.