Csak ez, meg az...
Oh, és eljött a szombat... Tegnap nem akartam a viszonylagos jókedvem elrontani,
úgyhogy nem írtam le, hogy mi történt csütörtökön, de azt hiszem nem is fontos...
Már megbékéltem a dolgokkal, nem fogok tovább évődni rajta, mert nem éri meg az időt és energiát... Szeretnék csak a pozitív dolgokra koncentrálni, hiszen azok a fontosak, nem?
De azért néha jó megtapasztalni negatív dolgokat is, mert akkor döbben rá,
hogy mi is az igazán fontos dolog. Kiemeli a jó dolgokat, ha történik valami rossz.
De azért jobb lenne, ha nem lennének rossz dolgok, mert akkor nyugodtan létezhetnék~
Tegnap voltam japánon~ Tiszta izgi ^^ Rég tanultam már valamit, ami ennyire leköti a figyelmem...
És a társaság sem utolsó. Rengeteget nevetünk, mindig nagyon jól szórakozunk~
Huhh... Meg tegnap olyan dolog történt, ami már rég nem...
Mamám "mamásan" viselkedett és főzött ebédet... Nem szokása, mindig hárít...
De amúgy tényleg!
A mamák általában főznek, meg sütnek, nem?? Az enyém ilyeneket nem csinál...
Sőt!! Teljesen meg van sértődve, ha megkérjük csináljon valamit. Kész vicc, nem?
De tegnap valamilyen oknál fogva, ő ajánlotta fel, hogy megcsinálja
(de tuti, hogy fogjuk még hetekig hallgatni, hogy ő milyen rendes, hogy megfőzött x pénteken...).
Mindegy... Most nagyon gonosz voltam szerintem, de aki nem ismeri mamám,
az nem tudja igazán átérezni az egészet... Meg most tuti teljesen hálátlannak tűnök, meg ilyenek.
Pedig nem! Szeretem mamám, nem arról van szó... Csak legyen mamás!! :)
Volt egy olyan, hogy egyszer megígérte (még kicsi voltam), hogy megsüti a kedvenc sütimet,
mert azt anyum nem tudta (meg félt is tőle, mert mamám olyan hihetetlen bonyolultnak állította be,
hogy ahhoz mekkora nagy tapasztalat kell, meg nem is volt ideje), szóval ő nem próbálkozott vele.
Aztán telt az idő, mindig telt, és még mindig... De amúgy itt hónapokra kell gondolni, majdnem egy évre...
Aztán anyum, amikor szabadságon volt, és volt ideje ilyenekkel foglalkozni, akkor a kezébe vette az ügyet,
meg a szakácskönyvet és megcsinálta. Elsőre sikerült neki. Mamám valamit beszólt ekkor,
de már nem emlékszem pontosan, hogy mit... De gondolhatjátok, hogy egy gyereknek milyen rossz,
amikor fel van készülve valamire, aztán csak vár, csak vár, meg vár... És semmi...
De voltak még húzásai mamámnak... Szintén kicsi voltam, olyan 12 éves...
Az utcánkban lakik egyik barátnőm mamája, mi nyaranta mindig vagy nálunk, vagy náluk játszottunk.
Egyik délután jött mama, és beszélgetni kezdtek a nénivel.
Aztán mamám azt mondta: "Az én menyem nem csinál semmit, haza jön a munkából, csak tv-t néz. (stb.)"
Ekkor nagyon mérges lettem... Rákiabáltam, hogy ne mondjon anyára rosszat.
Aztán haza szaladtam, és elmondtam anyának. Anya meg megkérdezte mamától, hogy mi is volt ez.
Persze ő mindent tagadott. Hogy én hazudok, meg ilyenek. Persze az, hogy én bőgök, az nem számított...
Sosem jutna eszembe ilyet hazudni.
Ezt "a gyerek hazudik, én nem mondtam semmit" dolgot sokszor eljátszotta, tiszta hülyének nézett...
Attól, hogy valaki gyerek, még nem hülye.
Uhhhhh... Bocsánat, hogy rosszakat beszéltem mamámról, de ezt most le kellett írnom...
Így van elképzelésetek, hogy mi is a helyzet mamámmal. És én tényleg szeretem őt,
mert amúgy a hibái ellenére aranyos, meg kedves. Csak van ez a... nem tudom milyen énje,
ami egy kicsit gonosz... Vagyis nem gonosz, de nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy milyen.
Jajjj, megint sokat pofáztam... Meg hülyeségeket... De nézzétek el nekem, kérlek~
Mára ennyi voltam.
Pá~~
úgyhogy nem írtam le, hogy mi történt csütörtökön, de azt hiszem nem is fontos...
Már megbékéltem a dolgokkal, nem fogok tovább évődni rajta, mert nem éri meg az időt és energiát... Szeretnék csak a pozitív dolgokra koncentrálni, hiszen azok a fontosak, nem?
De azért néha jó megtapasztalni negatív dolgokat is, mert akkor döbben rá,
hogy mi is az igazán fontos dolog. Kiemeli a jó dolgokat, ha történik valami rossz.
De azért jobb lenne, ha nem lennének rossz dolgok, mert akkor nyugodtan létezhetnék~
Tegnap voltam japánon~ Tiszta izgi ^^ Rég tanultam már valamit, ami ennyire leköti a figyelmem...
És a társaság sem utolsó. Rengeteget nevetünk, mindig nagyon jól szórakozunk~
Huhh... Meg tegnap olyan dolog történt, ami már rég nem...
Mamám "mamásan" viselkedett és főzött ebédet... Nem szokása, mindig hárít...
De amúgy tényleg!
A mamák általában főznek, meg sütnek, nem?? Az enyém ilyeneket nem csinál...
Sőt!! Teljesen meg van sértődve, ha megkérjük csináljon valamit. Kész vicc, nem?
De tegnap valamilyen oknál fogva, ő ajánlotta fel, hogy megcsinálja
(de tuti, hogy fogjuk még hetekig hallgatni, hogy ő milyen rendes, hogy megfőzött x pénteken...).
Mindegy... Most nagyon gonosz voltam szerintem, de aki nem ismeri mamám,
az nem tudja igazán átérezni az egészet... Meg most tuti teljesen hálátlannak tűnök, meg ilyenek.
Pedig nem! Szeretem mamám, nem arról van szó... Csak legyen mamás!! :)
Volt egy olyan, hogy egyszer megígérte (még kicsi voltam), hogy megsüti a kedvenc sütimet,
mert azt anyum nem tudta (meg félt is tőle, mert mamám olyan hihetetlen bonyolultnak állította be,
hogy ahhoz mekkora nagy tapasztalat kell, meg nem is volt ideje), szóval ő nem próbálkozott vele.
Aztán telt az idő, mindig telt, és még mindig... De amúgy itt hónapokra kell gondolni, majdnem egy évre...
Aztán anyum, amikor szabadságon volt, és volt ideje ilyenekkel foglalkozni, akkor a kezébe vette az ügyet,
meg a szakácskönyvet és megcsinálta. Elsőre sikerült neki. Mamám valamit beszólt ekkor,
de már nem emlékszem pontosan, hogy mit... De gondolhatjátok, hogy egy gyereknek milyen rossz,
amikor fel van készülve valamire, aztán csak vár, csak vár, meg vár... És semmi...
De voltak még húzásai mamámnak... Szintén kicsi voltam, olyan 12 éves...
Az utcánkban lakik egyik barátnőm mamája, mi nyaranta mindig vagy nálunk, vagy náluk játszottunk.
Egyik délután jött mama, és beszélgetni kezdtek a nénivel.
Aztán mamám azt mondta: "Az én menyem nem csinál semmit, haza jön a munkából, csak tv-t néz. (stb.)"
Ekkor nagyon mérges lettem... Rákiabáltam, hogy ne mondjon anyára rosszat.
Aztán haza szaladtam, és elmondtam anyának. Anya meg megkérdezte mamától, hogy mi is volt ez.
Persze ő mindent tagadott. Hogy én hazudok, meg ilyenek. Persze az, hogy én bőgök, az nem számított...
Sosem jutna eszembe ilyet hazudni.
Ezt "a gyerek hazudik, én nem mondtam semmit" dolgot sokszor eljátszotta, tiszta hülyének nézett...
Attól, hogy valaki gyerek, még nem hülye.
Uhhhhh... Bocsánat, hogy rosszakat beszéltem mamámról, de ezt most le kellett írnom...
Így van elképzelésetek, hogy mi is a helyzet mamámmal. És én tényleg szeretem őt,
mert amúgy a hibái ellenére aranyos, meg kedves. Csak van ez a... nem tudom milyen énje,
ami egy kicsit gonosz... Vagyis nem gonosz, de nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy milyen.
Jajjj, megint sokat pofáztam... Meg hülyeségeket... De nézzétek el nekem, kérlek~
Mára ennyi voltam.
Pá~~