16. fanfiction fordítás: A thousand beautiful things (5/22)
Páros: KangTeuk (és Hanchul, Yewook, Yunjae, Wonkyu)
Korhatár: NC-17
Felhívás: yaoi
A Super Junior az SM Entertainmenthez tartozik (mou~ sajnos nem a miénk)
Megjegyzés: Maffia AU. Kangin nem számít arra, hogy talál egy gyereket miközben megtámadja a rivális családot. Szintén nem számít arra, hogy a gyerek olyan valaki lesz, akire a leginkább kincsként tekint.
A fanfiction nem az enyém, csak fordítom. Az írás sharl tulajdona! A fordítás a szerző engedélyével készül.
Az első három fejezet fordítása a régi livejournalomon van, ott nem válaszolok a kommentárokra - ha van, lesz.
( 1. fejezet )( 2. fejezet )( 3. fejezet )( 4. fejezet )
Kyuhyun megijedt.
Pontosabban meg volt rémülve.
Amióta ő és Siwon együtt dolgoztak Kyuhyun irodájában, csodálkozott, hogy milyen könnyű volt megszokni a másik állandó jelenlétét. Először csak kényelmes volt, utána már szokássá vált. Később pedig realizálta, hogy ami szokás volt, már hagyománnyá nőtte ki magát.
Ha korábban élvezte a tökéletes csendet ami esténként körülölelte, most mégis fullasztotta. Kyuhyun nem értette, miért; Siwon nem volt hangos, sőt, a Consigliere nagyon csendes volt, mikor dolgozott. Csak pár mély lélegzetet vett és néha ásított, de egyébként majdnem olyan volt, mint ha Siwon nem lett volna a szobában és Kyuhyun ismét nyakig belemerülhetett bármilyen munkába, amit Kangin adott neki.
Ezért volt annyira zavaros, mert a harmadik napon Siwonnak Japánba kellett utaznia üzleti ügyek miatt, ő pedig egyedül találta magát az irodájában.
Az ötödik napon Kangin nagyon mérges lett rá, mivel nem kapott készhez semmit. Kyuhyunnak az elkövetkezendő pár napban a Don irodájában kellett dolgoznia, mivel Kangin szükségesnek gondolta, hogy figyelje, hogy a fiatal hacker tényleg dolgozik-e. Kyuhyun úgy érezte, hogy bosszantó, hogy pont őt felügyelik.
Mire Siwon visszatért Japánból, már minden a normális kerékvágás szerint működött. Késő estig együtt dolgoztak és a Kim család vezetője úgy érezte, hogy ismét rendkívül alkalmas technikai szakemberek - hackerek - vannak a markában.
Senki sem kérdőjelezte meg a furcsa barátságot ő és Siwon között, amíg Yunho egyik nap meg nem említette, hogy Kyuhyun és Siwon úgy tűnt, hogy igen szoros kapcsolatban állnak mostanában. Kyuhyun ekkor kezdett el gondolkodni. Aztán észrevette, hogy mennyire jól esett neki, ha Siwon megérintette, és hogy alvás előtt legalább ötven percig Siwonra gondolva fekszik az ágyában.
Hamarosan Kyuhyun rájött, hogy mennyire szüksége van Siwonra; a rémisztő valóság ahogy elérte a tudatát, rájött, hogy mennyire ragaszkodik a Consiglierehez.
A leglogikusabb dolgot akarta tenni: meg kellene mondania Siwonnak, hogy vissza akarja szerezni a személyes terét és hogy kényelmetlen számára, hogy ennyi időt tölt Siwon társaságában. Távol kellett volna tartania magát a másiktól és akkor újra kényelmesen tudott volna aludni.
De már túl sok mindent tettek együtt és már túl messzire mentek; Siwon durva volt. A Consigliere egyik este az iroda falához lökte, egymás szemeibe néztek és Siwon olyan erősen szorította a vállát, hogy szinte már fájt.
- Kyuhyun, már rá kellett volna jönnöd, hogy szeretlek, nem?
A hátborzongató vád némán lebegett közöttük és Kyuhyun csak pislogni volt képes, mikor Siwon közelebb hajolt hozzá. A tapasztalatlanságát akarta hibáztatni, mikor az ajkuk összeért és képtelen volt viszonozni a csókot.
Természetesen Siwon ezt elutasításnak vette és egyedül hagyta Kyuhyunt. Kyuhyun később feleszmélt, hogy már egy órája ott állt, végül megmozdult és visszament a saját szobájába, képtelen lett volna dolgozni a történtek után. Egész éjjel nem tudott aludni, reggel pedig Kyuhyun megtudta Hangengtől, hogy Siwonnak Yunhowal Busanba kellett utaznia egy üzlet miatt és két hétig nem tér vissza.
A puszta gondolatra, hogy Siwon nem lesz mellette két hétig, Kyuhyun sietős léptekkel rohant le a lépcsőn és mire észbe kapott volna, már a következő Busanba tartó gépen ült.
Gyorsan felhívta Jaejoongot, aki megmondta, hogy melyik szállodában szállt meg Siwon és Yunho és Kyuhyun örökké hálás volt Jaejoongnak, amiért nem kérdezte meg, hogy mit csinál Busanban... Biztos volt benne, hogy nem tudott volna rá válaszolni. Amúgy is, Kangin biztosan meg fogja ölni, ha újra Szöulban lesz.
Úgy érezte, hogy össze-vissza keringett és később szerencsére pont a hotel előtt állva találta magát. Nem hozta magával a laptopját, hogy feltörje a hotel rendszerét és nem akarta a recepción sem követelni, hogy mondják meg melyik szobában van Choi Siwon -bár később úgy gondolta, hogy ez nagyon hasznos is lehet, főleg, ha Heechul csinálja. Leült az előcsarnokba és ignorálta azt, hogy a portás és a londiner fura tekintettel méregeti. A biztonsági őr inkább odament hozzá és megkérdezte, hogy segíthet-e valamit, hiszen ez volt a dolga. Kyuhyun azt válaszolta, hogy vár valakit és ez egy biztosíték volt számára, hogy a biztonságiak nem fogják kidobni az épületből.
Végül Siwon és Yunho megérkezett a szállodába. Először nem látta őket, csak a hotel vendégeinek suttogását hallotta körülötte, nem értette, hogy hirtelen mi ez a felfordulás. Természetesen nem lepődött meg, Siwon és Yunho rendkívül jóképűek voltak és minden nő őket bámulta, ahogy sétáltak. Akkor pedig főleg, ha ők ketten egy helyen és egy időben vannak, és érezni lehetett, hogy a nők gyakorlatilag elájultak.
Siwon látszólag nagyon meglepődött, hogy látta őt - habár maga Kyuhyun is meg volt döbbenve, hogy jelenleg Busanban van. Kyuhyun nem tudta, hogy milyen érzés lett úrrá rajta, de csak azt akarta, hogy Siwon karjaiban lehessen. Bár Kyuhyun magához akarta szorítani, nem tudott nagy erőt kifejteni, gyenge volt. Millió gondolat cikázott a fejében, például, hogy mit gondolna a halott apja, ha meglátná őt az "ellensége" karjaiban, de Kyuhyun rájött, hogy ez nem is érdekli őt.
Mielőtt észrevette volna, visszaölelte Siwont.
**************************************
A következő nap Yunho lassan ébredt fel és még nem nyerte vissza az érzékeit. Nem nyitotta ki a szemét, nem akart még felébredni; a sebész átvetette a karját az ágy másik oldalára, de az ujjai csak a hideg lepedőt érezte szerelme meleg teste helyett. Kelletlenül ült fel és mérte fel a környezetét, és az ismeretlen szobát bámulta. A múlt este eseményei átvillantak az elméjén és Yunho felnyögött. Kevesebb, mint negyvennyolc óra alatt az ő és Jaejoong élete teljes fordulatot vett. A nap, ami egy átlagos hétköznapi reggellel kezdődött, egy olyan estével ért véget, ahol több, mint egy tucat embert öltek meg és most mindketten - újra - a Kim család részei.
Kangin megparancsolta nekik, hogy újra csatlakozzanak a családhoz; sem Jaejoong, sem Yunho nem ellenkezett. Tudták és megértették, hogy milyen súlyos a helyzet és továbbra is meghátrálni ezektől a dolgoktól hülye és gyáva dolog volt, főleg, hogy tudták, hogy a barátaik milyen veszélyeknek voltak kitéve. Ráadásul a tény, hogy Jungsut tegnap elrabolták Yunhotól és Jaejoongtól - akármennyire is erősek voltak -, nem tudta egyedül lépést tartani az eseményekkel. Segítségre volt szükségük.
Később a Donnal való gyors megbeszélés után mindenki egyetértett azzal, hogy mindketten, Jaejoong és Yunho is folytathatja a saját munkáját, mint író és főorvos. Az, hogy hirtelen eltűntek volna a társadalomból, túlságosan feltűnt volna a rivális családoknak. Emellett hasznos is volt, hogy ők is megoszthattak ismeretlen információkat velük. A különbség csask annyi volt, hogy mostantól a Kim család kúriájában kellett maradniuk. Yunho tudta jól, hogy Jaejoong nem bánná, de Jungsu az teljesen más eset.
Jungsu tegnap este megébredt az autóban, mikor a Kim család háza felé tartottak. A torkából feltörő sikoly elég volt hozzá, hogy Yesung kis híján nekimenjen egy fának. Habár a gyerek biztonságban volt Jaejoong karjai között, Yunho kitalálta, hogy a mostani tapasztalatai hozták vissza Jungsu emlékeit arról, hogy be volt zárva és bántalmazták. Szerencsére Jaejoong meg tudta nyugtatni Jungsut, vagy különben Yesungnak füldugóval kellett volna vezetnie. Jó volt, hogy a kölyök elaludt; mert ahogy Yunho visszaemlékezett, Jungsu talán sokkal jobban félt attól, hogy meglátta Kangint.
Ryeowook felajánlotta, hogy előkészíti Jungsunak az egyik vendégszobát, de Jaejoong megnyugtatta, hogy a fiú vele és Yunhoval fog aludni. Ez egy régi trükk volt, amit akkor használtak, ha Jungsu félt, vagy rémálmai voltak és Yunho nem tudott segíteni rajra; emlékezett, hogy Jungsu akkor aludt velük először, mikor hatalmas vihar volt és nem mert egyedül maradni. Talán ezért is maradt sokkal emlékezetesebb az a pillanat, mikor Jungsu először megszólalt.
A karjában tartott gyerekre nézve Yunho hálás volt, hogy Jungsu még aludt. A fiú talán nem ébred fel a következő pár órában, nagyon kimerült volt; a tegnap egyértelműen kifárasztotta. Ráadásul az alvás segít benne, hogy Jungsu teste gyorsabban gyógyuljon. Jaejoong nagyon felbőszült volt, mikor Jungsu apró testén felfedezett pár horzsolást, de szerencsére Yunho nem talált törött bordákat. A kötél - amivel meg volt kötözve a fiú - megvágta a csuklóit és a bokáit, de nem volt más sérülése. Még pár hét pihenés és Jungsu ismét képes lenne futni.
Mivel nem tudott elaludni, Yunho úgy döntött, hogy megkeresi Jaejoongot. Már rég volt, hogy a kúriban volt, de még emlékezett az elrendezésre és ha szerencséje van, akkor biztosan megtalálja a szerelmét a csak a fő személyzetnek fenntartott konyhában.
A sebész diadalom ittasan elvigyorodott, mikor pár perccel később meglátta a társát az egyik széken ülni, aki épp fojtott hangon beszélgetett Kanginnal. A Don rögtön megszakította a társalgást, ahogy realizálta, hogy valaki jött, de mikor meglátta, hogy csak Yunho az, megnyugodott. Yunho odament és átölelte Jaejoong derekát, a főnök pedig csak beleegyezően bólintott.
- Kangin csak Jungsuról kérdezett - informálta az író, miközben titokzatosan mosolygott a Donra, ahogy kihajolt szeretője karjai közül.
- Azt hittem, nem érdekel, hogy mi van vele - vonta fel a szemöldökét Yunho.
- Nem is, csak kíváncsi vagyok. Ez minden - vágott vissza Kangin és az előtte ülőket bámulta.
Jaejoong szarkasztikusan felnevetett, de nem mondott semmit, tudta, hogy Kangin csak tagad; a Don ennél jobban törődik Jungsuval, csak nem fogja beismerni. Nem volt szokatlan, hogy Kangint is aggasztja a fiú sorsa, hiszen ő volt az, aki megtalálta.
Az órára pillantva Jaejoong úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy egyenek valamit. Talán reggelit kellene csinálni a csapat többi tagjának, tudta, hogy értékelni fogják a tegnap este történtek után.
A hűtőhöz sétált és elégedett mosollyal nézett végig a hűtő tartalmán, amivel Ryeowook feltöltötte. Gyorsan kigondolta a menüt és Jaejoong nyitogatni kezdte a szekrényeket, hogy megkeresse a szükséges evőeszközöket; már egy ideje volt, hogy ebben a konyhában utoljára főzött.
Siwon amikor belépett a konyhába, csak azt látta, hogy Jaejoong pár szelet fehér kenyeret tesz a pultra
- Reggelit csinálsz? - vigyorgott a Consigliere; már rég nem kóstolta Jaejoong ételeit, de emlékezett rá, hogy mindig finomabb volt, mint amit Ryeowook csinált - habár soha nem vallaná be a fiatal hackernek azt, hogy Siwonnal tényleg szüksége van néha arra, hogy Ryeowook enni adjon neki.
- Igen, francia pirítóst és palacsintát. Yunho pedig kávét.
- Yunho, könyörgöm, mondd, hogy te csinálod közülünk a legjobb kávét! - sóhajtott fel hangosan Siwon.
A sebész hangosan felnevetett és letett egy csésze kávét a Consigliere elé, aki azonnal lehunyta a szemeit és belekortyolt a gőzölgő folyadékba. Eközben Jaejoong egy tányér palacsintátt tett le Kangin elé, juharsziruppal a tetején, mielőtt továbbment volna Siwonhoz és mielőtt francia pirítóst csinált volna Yunhonak.
- Talán fel kellene ébreszteni Jungsut; itt az ideje, hogy reggelizzen. Tegnap reggel óta nem evett semmit és kétlem, hogy azok a barmok adtak volna inni neki, nemhogy enni - mondta az író a szerelmének, miközben erőszakosan vágta ketté a kenyérszeleteket.
Yunho megborzongva nézte, ahogy a párja gyakorlatilag széttrancsírozta a kenyeret, ami most már nem francia pirítósnak nézett ki, hanem sokkal inkább tésztának.
- Felébresztem, de kérlek, ne rontsd el a reggelinket.
*************************************
Hangeng és Heechul volt a következő, akiket meg kellett etetni, és a díva természete még mindig nagyon indulatos volt - utált felkelni ezen a "kibaszott korai reggelen." Szerencsére egy hatalmas torony áfonyás palacsinta azonnal kirántotta a rossz hangulatából és természetesen segített benne még a hozzá járó fekete amerikai kávé egy kis tejjel és cukorral. Az asztal körüli beszélgetés nagyon könnyed volt; Hangeng megosztott a többiekkel néhány szórakoztató történetet, ami múlt héten történt egy fiatal taggal, aki eljátszotta, hogy lázas és megfázott, csak azért, hogy ne vegyen részt az erőteljes edzéseken. Az élvonalbeli akkor eldöntötte, hogy ő is beszáll a játékba; megengedte, hogy a fiatal srác ellógjon, de cserébe a hét hátralevő részére megduplázta az edzéseit, hogy bosszút álljon. A fiatal kölyök erre rájött és akkor már nem volt más választása, követnie kellett azokat a képtelen dolgokat, amiket Hangeng talált ki neki.
- Ennyire utálja az edzéseket? - kérdezte Siwon, miközben elvett egy újabb darab palacsintát.
Hangeng megrázta a fejét, - Nem az, hogy utálja. Szerintem csak lusta.
Különböző kuncogások és röhögések követték a mondatát.
- Biztos még egy "apa-akarta-hogy-csatlakozzak" eset - kommentálta Jaejoong, mialatt két szelet kenyeret megkent vajjal és letette őket a pultra. Duruzsolást hallottak, majd belépett pár pillanattal később Kyuhyun, mögötte pedig Yesung és Ryeowook.
- Ne segítsek, hyung? - kérdezte Ryeowook.
- De, kérlek, azokat meg tudod csinálni? - Jaejoong pár palacsintára bökött, amik egy másik serpenyőben voltak, ő pedig addig ellenőrzi a francia pirítóst.
- Persze.
- Egyre jobb vagy benne - bólintott elismerően a szerző Ryeowook felé, aki ügyesen forgatta meg a palacsintákat. Kinyitotta a szekrényt és kivett belőle egy üres tányért és rátette az elkészült francia pirítóst.
Yesung felkacagott. - Ő az egyetlen aki főz ránk, mióta elmentél; még jó, hogy egyre jobb benne - öntött magának egy csésze kávét és tett bele két kockacukrot, majd összekeverte. - Ha egyszer jó kedve van, ez történik - folytatta ismét és elégedetten mosolygott rá a párjára.
Siwon megragadta erős karjával Kyuhyun derekát. - Igen, a múltkor három napig nem ettünk semmit, mert duzzogott - gúnyolódott a Consigliere, majd hozzátette - Emlékeztek, mikor nem tudta feltörni azt az oldalt? Egy heti kajától fosztott meg minket!
- Pofa be - méregette csúnya pillantásokkal Siwont. - A National Geographic elárulta, hogy az oldalukon különösen fejlett tűzfal van. Különben is, talán meg kellene tanulnod főzni! - Ryeowook látta, hogy Jaejoong megforgatta a szemeit, ő pedig védekezően megvonta a vállát. - Most mi van? Meg akartam szerezni a Dél-afrikai zsiráfokról szóló anyagot.
Yesung nevetett egyet, mielőtt közelebb vonta magához a szerelmét. Egy lágy csókot adott a másik nyakára, majd így szólt:
- Tudod, hogy bármikor elmehetünk oda és láthatjuk, ha akarod. Boldog lennék, ha ott tölthetném veled a jól megérdemelt szabadságomat.
Ryeowook megforgatta a szemeit és azt motyogta: - Uh-huh, akarod a fenéket. Jobban szereted, ha az egész napot az ágyban töltjük.
Yesung önelégülten vigyorgott és hárított: - Azt hiszem bárhol fel tudom fedezni a lakás minden zugát, ahol fekszel. Ráadásul, mindig te fekszel rajtam, ha érted, mire gondolok.
- Oké, oké, fejezzétek be. - Kangin végül megelégelte nézni, hogy Ryeowook hirtelen mennyire elpirult a másik véleménye hallatán. A Don nagyon nem találta mulattatónak, ahogy a legjobb alkalmazottai mindig büszkélkednek az egészségtelen mértékű szexuális étvágyukkal a sikeres küldetések után. Utána pedig mindig van akció. Sajnálatos módon, olyan érzése volt, mint ha egy rakás hormontúltengéses tinédzserrel lett volna körülvéve, akik csak most fedezték fel a szexet és függővé váltak.
- Tudod, nem is rossz ötlet az, hogy megtanulj főzni - mondta Kyuhyun Siwonnak, amíg egy falat francia pirítóst rágott, amit Jaejoong készített neki. - Mindig fel tudnálak ébreszteni az éjszaka közepén, ha éhes vagyok.
- Akkor pedig azt gondolnám, hogy azért keltettél fel az éjszaka közepén, mert egy újabb menetet akarsz - sóhajtott fel a Consigliere.
- Valahogy találni kell egy lehetőséget, hogy több kalóriát égessek, ha eszek valamit alvás előtt, nem gondolod? - a hacker felöltött magára egy ártatlan mosolyt. Jaejoong egy szórakozott pillantást vetett Kanginra és a Don lemondóan sóhajtott egyet, majd az íróra egy "ne is kérdezd" tekintettel nézett.
Siwon szemei elsötétültek, mielőtt válaszolt volna. - Oh édes, már rengeteg módszerre gondoltam, hogy tudnád elégetni a kalóriádat. Sőt, mennyi pózban tudnánk csinálni.
- Az Isten szerelmére, muszáj a szexről beszélni? - kiáltott fel hirtelen Heechul. - Srácok, nagyon felizgattok és nem arra lenne szükségem korán reggel, hogy azonnal Hangengre ugorjak.
- Miért? Soha nem gondoltam volna, hogy te leszel az, aki azt mondja, hogy ne beszéljünk a szexről - kezdett el kötekedni Kangin. Hozzászólni a beszélgetéshez ebben az esetben sokkal jobb megoldás volt; már rég megtanulta ezt, gyakorlatilag semmi nem volt képes megállítani a barátait, ha elkezdtek beszélni.
A díva Kanginra nézett. - Te lennél az, ha lenne egy vibrátor benned kibaszott három órán keresztül, mielőtt a partnered végre megdug.
Mindenkiből kitört a nevetés, ahogy meglátták Hangeng arcát, ami már a vörös sötétebbik árnyalatát vette fel. Kyuhyun elhatározta, hogy tovább piszkálja a párost, ezért gyorsan hozzátette:
- Azt hittem, hogy szereted, ha szenvedsz, hyung. - Heechul már válaszra nyitotta a száját, de mielőtt bármit is mondhatott volna, egy másik hang félbeszakította.
- Jó reggelt, srácok! - Yunho is megérkezett, karjaiban pedig Jungsut tartotta; a fiú a fejét a sebész vállaiba temette. A rövid karjai pedig körülölelték a másik nyakát. - Mindenki, ő itt Jungsu. Jungsu, szeretném, ha találkoznál a barátaimmal.
Sajnálatosan, mivel mindenkitől félt, Jungsu nem adott semmi jelet arra, hogy hallotta, mit mondott neki Yunho. De mindenki le volt nyűgözve attól, hogy... milyen is a normális külsejű Jungsu. Teljesen szép látványt nyújtott, hogy tiszta ruhában látták. Utoljára akkor találkoztak a gyerekkel, mikor Kangin megtalálta; és soha senki nem tudta elfelejteni azt a napot. Ryeowook emlékezett a pillanatra, amikor Hangeng lerántotta a lepedőt Jungsu testéről; soha nem látott annál szánalmasabbat. A bordái kilógtak a kis, megkínzott és csupasz testből. Az emlék, hogy a másik hogy ordított és remegett, mikor felemelték, Ryeowook emlékezett rá, és soha nem tudta elfelejteni azt sem, hogy a fiú milyen állatias módon evett.
Most pedig csak rá kellett nézni. Ryeowook átadta őt Yunhonak és Jaejoongnak, akik valahogy átlagos gyereket faragtak Jungsuból; még ha nagyon csendes és félénk is volt.
- Oké, mondd a többieknek, hogy hello - próbálta Yunho rábeszélni Jungsut, hogy emelje fel a fejét. - Gyerünk, ne legyél udvariatlan, köszönj szépen. - Nyilvánvalóan vonakodva, de Jungsu Yunho szemeibe nézett. Látta, hogy a sebész várakozóan néz rá, kicsit még duzzogott, mielőtt teljesen megfordult volna és körbe nem kémlelt a szobában.
Egészen addig bámult, amíg fel nem ismerte Kangint, aki Jaejoong mellett ült.
A kis test azonnal megmerevedett. Nyöszörgött egy kicsit, majd összehúzta magát Yunho ölelésében és a sebész arcizmai megrándultak, mikor Jungsu karjai a szó szoros értelmében kis híján megfojtották. Szerencsére Jaejoong megsajnálta és azonnal odasétált és óvatosan, egyenként szedte le azokat az ujjakat a szerelme nyakáról.
Kangin mormogott az orra alatt. Az előző jókedve azonnal eltűnt, mikor meglátta Yunhot belépni Jungsuval. Ráadásul a fiú még mindig nagyon megijedt tőle, ha meglátta Kangin felhorkantott:
- Eltelt már kibaszott két év és a kölyök még mindig fél tőlem.
Nem érdekelte Jaejoong megszidó pillantása azért, mert olyan szavakat használt Jungsu előtt. A Don megitta a kávéját és a csészét nagy csapkodással tette le az asztalra. Megpróbálta nem Jungsura nézni, aki mikor meghallotta Kangin hangját, kisebbre húzta össze magát. Látni lehetett, hogy Kangin mérges volt, mikor elhagyta a konyhát.
Jaejoong észrevette, hogy Jungsu megnyugodott, mikor Kangin elment. Remélte, hogy javult valamit a hangulat, megtörte a csendet:
- Most eszel egy kis reggelit, jó?
Yunho leült - óvatosan kihúzott egy széket távolabb a többiektől - és a fiút az ölébe ültette; Jaejoong pedig eléjük tett a sebésznek egy tányér francia pirítóst epersziruppal és cukorral megszórva, Jungsunak pedig egy tányér palacsintát eperrel és csokoládéöntettel. Félbevágta neki, szóval Jungsu így könnyen meg tudta enni kanállal, pont ahogy pár hete megtanulta. A kölyök evett pár falatot, de nem szólalt meg. Jungsu kényelmetlenül érezte magát, hogy minden figyelem rá szegeződik, így Siwon ügyesen felhozott egy teljesen más témát a beszélgetéshez. A többiek csatlakoztak hozzá és hamarosan a szobát ismét a beszélgetés zaja töltötte be.
Jaejoongnak feltűnt valami furcsa; Jungsu mindig csendes volt, de most még a szokottabbnál is jobban. Minden étel a fiú előtt volt, még a csokoládé is, amit Jungsu imádott; általában rögtön megette. De most még a reggelijével sem végzett, a francia pirítósnak több, mint a fele érintetlen maradt. Jungsu pedig ismét megfordult és Yunho nyakába temette az arcát.
A sebész próbálta rábeszélni a fiút arra, hogy nézzen rá. - Mi a baj, kölyök? Szereted a csokit, nem? Nem vagy éhes?
Jungsu kicsit megrázta a fejét.
- Mi a baj? Fáj valamid?
Újabb fejrázás.
- Mi a baj? Mondd el szépen - Jaejoong most a fiú mellé állt és kitárta a karjait, remélve, hogy Jungsu inkább az ő ölelésébe fordul, ugyanis Yunho még nem reggelizett. Jungsu azonnal Jaejoong karjaiba fordult át. Az író nem tehetett sok mindent, hacsak nem öleli meg a fiút, remélte, hogy ez kicsit lenyugtatja. Hamarosan szuszogást hallott, Jaejoong pedig szorosabban fogta a kis testet.
Pár pillanattal később azok a barna szemek végre kinyíltak, de most könnyekkel teltek meg. Jungsu ajkai remegtek, ahogy beszélni próbált, Jaejoong pedig kedvesen megsimogatta az arcát.
- Mi a baj, drágám? Tudod, nekünk elmondhatod.
- Haza... mehetünk? - kérdezte Jungsu szipogva.
Jaejoong diszkrét pillantást vetett Yunhora; a sebész felvont a szemöldökét mielőtt vállat vont. Lepillantott a karjaiban tartott fiúra és Jaejoong mélyen azokba a barnak szemekbe nézett, majd válaszolt:
- Otthon vagyunk. Most itt lakunk.
Jungsu arcáról zavar tükröződött, szóval Jaejoong tovább magyarázott.
- Nem mehetünk oda vissza. Nem szeretnénk, hogy megint megtörténjen a tegnapi dolog, igaz? - Jungsu némán megrázta a fejét és Jaejoong elmosolyodott. - Minden rendben, szeretsz majd itt lenni. - A fiú nem válaszolt, csak beletemette az arcát az író vállába. Végszóra Yunho is csatlakozott.
Felállt és Jaejoong mögé lépett, szóval láthatta Jungsu nagy és ártatlan szemeit.
- Hé kölyök, bízol bennem? - egy apró bólintás volt a válasz és Yunho elmosolyodott. - Oké. Szóval az a helyzet, hogy Jaejoong és én úgy döntöttünk, hogy itt fogunk lakni. Az előző lakás most nagyon rendetlen és már nem biztonságos, de ez a hely nagyon az. Itt vannak a barátaink, nem fognak bántani és meg fognak védeni a rossz emberektől. Szóval jobb, ha itt maradunk. Érted?
Jungsu az ajkába harapott és ismét bólintott. Nyelt egy nagyot, mielőtt ismét lehajtotta a fejét. Kissé remegtek az ajkai és Yunho meleg szemeibe nézett.
- De... de...
- Mi az? - a sebész törődő tekintettel nézett Jungsura, próbálta szuggerálni, hogy a fiú beszéljen.
Jungsu ismét a száját harapdálta: - De Leon nincs itt, és... és Charlie és Trevor is egyedül lesz és akkor félni fognak, én pedig nem akarom, hogy féljenek és...
- Hé, hé, minden rendben. Elmegyünk és elhozzuk neked Leont, Charlie-t és Trevort, jó? - cirógatta meg a fiú nedves arcát, Yunho próbált mindent megtenni, hogy Jungsu megnyugodjon, amikor látta, hogy a fiú a sírás határán állt. Jungsu bólintott a szipogások közepette, Yunho pedig megkönnyebbülten nézett Jaejoong szemeibe. Szerencsére Leon, Charlie és Trevor itt voltak, szóval Jungsu végül lenyugodott és talán kicsit jobban szeretne maradni a kúriában. Habár Jaejoong úgy gondolta, hogy később párszor beszélnie kell Kanginnal; tudta, hogy a Don nem úgy gondolta, de Jungsu határozottan rettegett tőle és a korábbi durva beszéde sem segített sokat.
*************************************
Leon, Charlie és Trevor, ahogy Ryeowook már felfedezte, plüssállatok voltak, amiket Yunho vásárolt Jungsunak. Ő és Kyuhyun felajánlotta, hogy elviszik őket az apartmanjukba és segítenek összecsomagolni. Amúgy is be kellett menniük Szöul belvárosába, hogy vegyenek pár szükséges elektronikai dolgot. Útközben kitették a triót a lakás előtt, majd később ők is csatlakoztak hozzájuk.
Megtalálták a plüssjátékokat is, ahogy segítettek Jaejoongnak kipakolni a játékokat Jungsu szobájában. Kiderült, hogy Leon egy oroszlán, Charlie egy majom és Trevor egy béka. Jelenleg mind biztonságban voltak a nappaliban tévét néző Jungsu karjaiban. Ryeowook rázta meg a fejét a hatalmas mennyiségű játékra, amivel körbe volt véve; a sebész alaposan elárasztotta a kis fiút velük. Minden ott volt, amit a fiú szeretett volna; beleértve a plüssjátékokat, az akciófigurákat a kocsikkal és a teherautókkal, a kis kockákat, amikből házakat építhetett, kirakók és legnagyobb meglepetésére egy tiszta titánból készült tricikli, amit egy lakásban nem lehetett használni.
Ryeowook felvonta a szemöldökét a kerékpár láttán: - Ez a kerékpár valószínű, többe kerül, mint a laptopok és a mobiltelefonok, amiket ma vettem.
Jaejoong vállat vont: - Mit mondhatnék, Yunho imádja őt. - Becsukott egy dobozt és leragasztózta a tetejét, majd az író folytatta a félbeszakított mondandóját. - Örülök neki, hogy nem vett Jungsunak egy olyan játékautót, amit a kisgyerekek tudnak vezetni, tudod. Kész rémálom lett volna, ha megteszi.
A fiatalabb férfi felnevetett: - Nos, biztos vagyok benne, ha Yunho nem is vette meg, akkor Kangin lesz az, aki megteszi. - Ryeowook elkezdte a kis akciófigurákat bedobozolni, hogy majd azokat egy nagyobba tegye. - Talán nem fogja beismerni, de a főnök is törődik a gyerekkel.
- Tudom. - Jaejoong lezárt és leragasztott egy üres dobozt. - Csak remélem, hogy nem lesz durva Jungsuval. Két év telt el azóta és a kölyök még mindig fél tőle - ismételte meg Kangin szavait.
- Kangin az Kangin. Az égiek megtiltják neki, hogy törődjön egy ellenséges család örökösével, még akkor is, ha az a család már megszűnt létezni - vett egy mély levegőt Ryeowook. - Egyébként is, a dolgok csak rosszabbodtak, amióta megtalálta a fiút, és szerintem sokkal egyszerűbb neki, ha durván viselkedik vele. Nem, nem hiszem, hogy megbánta volna, hogy megmentette - válaszolt Jaejoong ki nem mondott kérdésére.
Bármit is akart mondani a szerző, félbeszakította az, hogy kopogtak az ajtón. Yunho dőlt neki az ajtófélfának, egyik kezében egy doboz volt, a másikban a telefon.
- Rendeljek pizzát ebédre? Vagy valami mást akartok?
- A pizza jó lesz - válaszolta Jaejoong. - Tudsz rendelni még tésztát is? Jungsu nem sokat reggelizett.
A sebész bólintott és tárcsázta a megfelelő számot, de még hallotta a szerelme hangját:
- Pár csokis tiramisut is, légyszi. - Yunho mosolyogva sétált az erkélyre; Jaejoong imádta kajával "mérgezni" Jungsut.
Húsz perccel később csengettek és Yunho ajtót nyitott. A futár három doboz pizzát tartott a kezében - két margerításat, és egy pepperónis gombásat -, két csomag lasagnát és tejszínhabos pennét, és egy hatalmas doboz csokoládés tiramisut. Miután fizetett a srácnak, Yunho az ennivalót a nappaliba vitte, ahol Jungsu is volt és szólt a többieknek. A fiú valami animációs filmet nézett, de mikor megérezte az ebéd illatát, rögtön az ennivaló felé fordult.
Jungsu felegyenesedett egy kicsit, ahogy Yungsu kinyitotta az ételes dobozokat és csomagokat.
- Megehetem? - bökött a tiramisu felé. Az idősebb férfi csak kuncogott rajta.
- Előbb egyél egy kis pizzát és tésztát, utána megeheted a tortádat.
- Oh, oké. - Jungsu illedelmesen elvette a szelet pizzáját, amit Yunho nyújtott felé. Jaejoong lépett be a szobába, őt pedig követte Kyuhyun és Ryeowook, és Yunho boldogan vette észre, hogy Jungsu többé nem fél már a két idegen fiútól - szerencséjére talán már megszokta a jelenlétüket. Helyette pár lopott pillantást vetett az idegenek felé.Kyuhyun és Ryeowook tettették, hogy nem vették észre, engedték a fiúnak, hogy bámulja őket, ha akarta.
Már több, mint a felét megették a rendelt adagnak, mikor a könnyed beszélgetés közben Kyuhyun végül észrevette a szabályellenesen nagy tiramisut.
- Ez baromi nagy.
Jungsu épp akkor végzett a tésztájával és pizzájával - a tányérja szinte tiszta volt - és reménykedve nézte a tortát.
- Most már megehetem? - meredt ártatlan szemekkel Yunhora. Yunho szerint a fiú az elmúlt két évben kifejlesztette a legédesebb ártatlan kiskutyaszemekkel való nézést. Yunho biztos volt benne, hogy kevesebb, mint három éven belül a fiú az ujjai köré fogja csavarni az egész Kim családot, beleértve a Dont is.
- Persze, de azért nekünk is hagyj egy kicsit - válaszolta Jaejoong. Yunho felállt és megkereste azt a kést, amivel a tortákat szokták vágni, majd a szekrényből kivett pár papírtányért. Félbevágta a tortát, majd az egyik felét négy szeletre osztotta, a másikat pedig egy szó nélkül Jungsu elé tolta, aki rögtön megragadta a kanalát és befalt mindent.
Ryeowook őszintén meglepődött, hogy Jungsu ilyen gyorsan megette a desszertet.
- Szereted? - kérdezte olyan lágy hangon, ahogy csak tudta. Jungsu csak pislogott, majd mosolyogva bólintott egyet. Ryeowook visszamosolygott rá. - Biztos vagy benne, hogy meg tudod enni az egészet?
- Képes egyedül megenni egy egész tortát. Olyan, mint egy porszívó, ha a csokoládéról van szó - viccelődött Jaejoong és mosolygott, mikor meglátta Jungsu széles vigyorát.
*************************************
Jungsu kezdte kényelmesen érezni magát a hatalmas kúriában. Kétségkívül az első hónapban csak a szobájában, és Jaejoong és Yunho szobájában volt - ami a nappalival szemben voltl-, és a konyhákban, habár először vonakodott oda bemenni, de a kis fiú elméjében tudatosult, hogy az az a hely, ahol sok-sok finom ennivalót kaphat, főleg csokoládét.
De egy hónap múlva már elkezdte a hatalmas ház többi részét is felfedezni, például a kertet, a média- és játéktermet, a könyvtárat, még az edzőtermet is. Természetesen nem merészkedett olyan messze, hogy a veszélyes helyekre betévedjen, mint például a gyakorlati terem, ahol az alkalmi fegyverek és pisztolyok dörrenéseit lehetett hallani; oda sem ment, ahol a fegyvereket tárolták, miután megtalált egy kézigránátot, vagy éppen Kyuhyun és Ryeowook "játékszobájába" - amit veszélyesnek ítélt, miután véletlenül kitörölte azokat az anyagokat, min Ryeowook és Kyuhyun már három napja dolgozott -, és nem meglepő módon a Don irodájába sem merte betenni a lábát, hiszen már Kangin puszta jelenlététől is félt.
Jungsu fokozatosan kezdett alkalmazkodni a többi emberhez is. Várható volt, hogy Ryeowook és Siwon lesz az első két ember, akikkel a gyerek képes megbarátkozni. De hamarosan Yesunggal, Hangenggel és Kyuhyunnal is összebarátkozott és a a három férfi sok dolgot csinált együtt a fiúval; például Yesung és Hangeng meséket olvasott neki, vagy amíg Kyuhyun valami szörnyes számítógépes játékkal játszott, addig Jungsu hatalmasra nyílt szemekkel meredt a monitorra.
Egyik nap Kangin arra sétélt be az egyik szobába, hogy Jungsu Heechullal együtt nevetett, ez volt az a pillanat, mikor a Don rájött, hogy ő az egyetlen, akivel a fiú kényelmetlenül érzi magát. Persze, Jungsu puskaporral játszott Heechullal, és azon nevettek, ahogy hirtelen meggyullad, majd kialszik; Jaejoong ha ezt megtudja, biztos nem fog örülni, de szerencsére nem volt ott. A féltékenység apró szikrája férkőzött be az elméjébe, de gyorsan el is hessegette, mivel Jungsu még mindig félt, ha meglátta Kangint.
Védelmére legyen mondva, Kangin úgy érezte, hogy most is így viselkedett, mint korábban. Mivel ő volt a Kim család Donja, néha voltak üzleti találkozói, és voltak olyan napok, mikor azok nem úgy sültek el, ahogy eltervezte, és ezért rossz hangulata volt. Kanginnak be kellett ismernie, hogy bár nem ő volt a legjobb a fiú körül, főleg ha rossz kedve volt, de remek vezér volt és soha nem mutatta ki, ha bántotta valami. Szóval mikor az embereivel megérkezik a biztonságot nyújtó birodalmába, úgy érezte, hogy néha kiengedheti a dühét, és az volt a véleménye, hogy ezt jogosan megérdemli.
Nem bántotta fizikailag - vagy néha szellemileg, mint Kyuhyun és Heechul - a barátait, sőt nagyon szerette őket; csak néha szükségesnek érezte, hogy ordítson, vagy a kemény dolgokat csapkodja, ha mérges. A fő emberei már megszokták és nem bánták, ha néha kitör egy kicsit, bár Siwon párszor rámutatott, hogy a múlt évben hétszer kellett lecserélni az asztalt Kangin irodájában, mert a Don ideges volt. Szóval így az emberei is megtanulták, hogy azokon a napokon jobb, ha távol tartják magukat a főnöküktől és hagyják dühöngeni.
Jungsu okos fiú volt. Habár távol tartotta magát minden veszélyes területtől, mert félt; de mint minden gyerek, ő is kíváncsi volt. Megtalálta a módját, hogyan settenkedjen be azokba a szobákba, ahol még soha nem járt korábban, különösen azokba, amikre Jaejoong azt mondta, hogy ne menjen oda be. És amikor bármilyen zajt hallott, azt csinálta, mint a többi gyerek: visszament, vagy keresett egy búvóhelyet.
Kangin épp az egyik stresszoldó tevékenységét végezte - addig verte a falat, amíg nem ordítottak neki, hogy hagyja abba -, mikor az irodájából halk szipogást és zokogást hallott. A Don a homlokát ráncolva nézett a hang irányába és elhatározta, hogy megkeresi, hogy ki van ott. Hamarosan azonban megtalálta Jungsut, aki az asztala alatt bujkált. A fiú az egyik plüssjátékát szorongatta, miközben sírt; Kangin nem tudott segíteni rajta, de nem akart ismét ráijeszteni.
Akart pár vigasztaló szót mondani a fiúnak, de Jungsu távolabb húzódott, mikor meglátta Kangint, így ő azonnal elvetette az ötletet. Idegesen túrt bele a hajába, a Don körbenézett az irodájában és a tekintete megállapodott a kis hűtőn. Emlékezett rá, hogy tegnap csak bedobta a csokoládét a hűtőbe, amit az üzleti partnerétől kapott és tudta, hogy Jungsu imádja a csokit. Némán megköszönte az ügyfelének és megjegyezte magának, hogy reméli ad egy tagsági díjat neki az egyik klubjában. Bár az ötletét rögtön elvetette, mikor feltűnt neki, hogy a csokoládé brandyvel és afrodiziákummal volt megtöltve.
Jaejoong biztosan megölné, ha ezzel kínálná meg Jungsut.
Most már átkozta az üzletfelét, az összes csomagot széttúrta, mikor végül a legalján talált egy olyat, ami sima tejcsokoládé volt. Gyanúsan leellenőrizte mindegyiket, mielőtt párat a tányérra rakott. Olyan óvatosan tette le Jungsu elé a tányért, amennyire csak lehetett. Szerencsére, Jungsu már nem sírt; csak párat szipogott. A Don nagyon sóhajtott, mielőtt letérdelt volna a fiú elé.
- Nézd, sajnálom, ha megijesztettelek, oké? Nem volt szándékomban, szóval sajnálom... meg azt is, hogy bántottalak. - Most miért is beszélt ennyire komoly nyelven egy gyerekkel? Kangin leszidta magát, hiszen a fiú úgysem értett semmit.
Kínos csend telepedett kettejük közé, de Kangin megmozdult. Már épp ideje volt, hogy beszéljen Jungsuval és most nem akarta elhalasztani a lehetőséget. Végül a fiú abbahagyta a szipogását és félénken nézett a Don arcára.
- Miért utálsz? - suttogta könnyáztatta szemekkel.
Kangin ismét sóhajtott egy nagyot. - Nem utállak, kölyök.
- Akkor miért... miért vagy gonosz velem?
- Ha gonosz lennék, adnék neked csokit? - ellenkezett az idősebb.
Jungsu egy kis "Oh"-val válaszolt, majd ajkait harapdálva, bizonytalanul megkérdezte:
- Azok az enyémek?
Kangin bólintott, Jungsu szemei pedig megteltek reménnyel és hamarosan kidugta az egyik kezét, hogy elvegyen egyet és végül rágcsálni kezdte a csokoládét. Nos, ez jól ment. Valóban kellemes volt, Kangin pedig a fiút nézte, ahogy lassan ette a csokikat. Hamarosan mindent eltüntetett a tányérról és mielőtt újabb adagot kérhetett volna, Kangin a tányérra tette a többi csokoládét - persze nem az akoholosat. A Don biztos volt benne, hogy ettől el fog menni Jungsu étvágya és később Jaejoong nagyon mérges lesz rá, de ez most nagyon nem tudta érdekelni.
Egy héttel később Kangin a folyosókon sétált. Késő este volt, csak akkor végzett azokkal a problémás papírmunkákkal, amikhez Siwon ragaszkodott, hogy megcsinálja és úgy döntött, hogy megérdemel egy pohár whiskeyt lefekvés előtt. Kint hatalmas vihar dúlt és ő a családjára gondolt, akiknek nem tudott segíteni. Heechultól és Hangengtől eltekintve, akik Kínában voltak, mindenki Szöul különböző területein voltak szétszóródva. Jaejoongnak ismét volt egy dedikálása ; Yunho még a kórházban volt; amíg Yesung és Siwon egy leendő ügyfelükkel találkozott. Kyuhyun és Ryeowook szintén elmentek, hogy egy informatikai gyűlésen vegyenek részt. Ha a vihar nem csillapodik, talán mindenkinek a házon kívül kell az estéjét töltenie.
Jungsu szobája előtt elhaladva, észrevette, hogy az ajtó nyitva volt és a szoba teljesen sötétségbe volt borulva. Nagyon furcsának találta, hiszen Jungsu már ritkán töltötte az éjszakákat és a nappalokat sötétben, általában égni szokott a villany. Egy kicsit nyugtalan volt és aggódott, ezért belépett a szobába, de ott nem talált senkit. Megnézte a fürdőszobát, a szekrényt és mindent, ahol Jungsu lehet, de a fiú nem volt sehol.
Olyan negatív gondolatok szövődtek a fejében, hogy mi van, ha ismét elrabolták Jungsut? De nem, az lehetetlenség lett volna; gyakorlatilag száz alkalmazottja volt csak a házon kívül, plusz a kutya is ugatott volna. Kangin úgy döntött, hogy megnézi a következő szobát, ahol Jungsu lehetett: Jaejoong és Yunho szobája. Kinyitotta az ajtót és megpillantotta a kis testet összegömbölyödve feküdni az ágyon és teljesen be volt takarva.
- Jungsu, mit csinálsz?
A fiú mocorgott egy kicsit, majd egy félelemmel teli szempár nézett rá. Kangin kicsit össze volt zavarodva, mikor meglátta Jungsu rémült arckifejezését, de mikor a fiú ránézett, a Don tudta, hogy nincs semmi komolyabb baj. Valami másnak kell lennie...
- Mit csinálsz? Jól vagy? - ült le Kangin az ágy szélére.
Jungsu az ágyneműbe fúrta az arcát és fojtott hangon válaszolt:
- Igen.
- Félsz a vihartól? - próbálta elfojtani a késztetést, hogy lerántsa a takarót Jungsu testéről. Nem lett volna helyénvaló, még csak egy hete voltak eképesek egymással beszélni és a fiú már nem félt tőle, de Kangin nem akarta eljátszani Jungsu kis bizalmát felé.
Nagyon sóhajtott, mielőtt Jungsu válaszolt. - Nem. Leon itt van velem és megvéd - nyújtotta ki a kis oroszlánt a takaró alól.
Kangin felvonta a szemöldökét. - Oké, akkor itt hagylak Leonnal - mondta és felállt.
Jungsu szinte azonnal válaszolt: - Ne! - majd felemelte a fejét. - Kérlek, maradj.
A Don arcára diadalom ittas vigyor szökött és visszaült az ágyra. Örült neki, hogy Jungsu azt akarta, hogy maradjon; még ha a kis fiú a takaró alatt is van, biztos volt benne, hogy a kettejük közötti kapcsolat javult. Látta, hogy amikor villámlott, és ezt mennydörgés követte, Jungsu teste megremegett a takaró alatt.
- Miért csinálja ezt? - kérdezte újra a gyermek, a hangja még kicsit esetlen volt. Kangin csak arra tudott következtetni, hogy a viharra értette, így próbált visszaemlékezni arra, amit az anyja mondott neki, mert nem hitte volna, hogy Jungsu megérti azt, ha azt mondja neki, hogy elektrosztatikus kisülés, légnyomás, vagy hőmérséklet és stb.
- Hát... mert a villám mond valamit és a mennydörgés pedig válaszol neki.
- De miért ennyire mérges? - kérdezte kíváncsian a fiú és már várta, hogy valaki elmagyarázza neki a dolgokat. Jungsu kimászott a takaró alól és leült az ágyra, arcát pedig Leon sörényébe temette.
- Ő nem mérges... csak ilyen. - Oh, az ellenségei biztos körberöhögnék, ha látnák, hogy a rettegett Kim család vezetője épp a viharról magyaráz egy gyereknek. Értett a fegyverekhez, gránátokhoz, a halálos fenyegetésekhez, bombákhoz és a hasonló dolgokhoz, de most kénytelen volt a rohadt zivatarról beszélgetni.
"Legalább valami férfiasabb téma lenne" - morgott magában Kangin.
Jungsu oldalra biccentette a fejét zavarában.
- Tudod, ez olyan, mint ahogy te szereted a csokoládét - mondta elhamarkodottan Kangin. - Te szereted a csokit, a mennydörgés meg így szeret beszélgetni.
Jungsu válasza egy kis "Oh" volt. Összevonta a szemöldökét a koncentrálásban, próbálta megérteni, hogy mit mond a másik. Nehéz volt bármi logikát találni benne, de minden jó dolog, ami a csokoládéval kapcsolatos, ezért elfogadta a magyarázatot.
Újra villámlott, azt pedig az eddigieknél is hangosabb mennydörgés követte, a fiú pedig a Don karjaiba ugrott félelmében. Fejét a másik mellkasába temette; ez egy olyan gesztus volt, amit akor tanult, mikor Jaejoongnál és Yunhonál volt.
Kangin ledermedt. Minden túl gyorsan történt és nem látta, hogy a fiú közeledik. A Don bizonyára nagyon meglepődött, mikor Jungsu ezt csinálta, de minden gyerek félt a vihartól és ez miatt nem okolhatta Jungsut. Felemelte a kezét és ügyetlenül megsimogatta az apró fiú hátát. Úgy tűnt, hogy kicsit megnyugodott, Jungsu eszeveszett szívverése is normalizálódott.
- Maradsz?
Ahogy bólintott, Kangin próbálta tettetni, hogy nem jött rá, milyen jó érzés Jungsut a karjaiban tartani.
Megszenvedtem ezzel a fejezettel, hogy már ma felkerüljön! Pénteken jön az újabb adag, bár a következő két fejezetet már most tudom, hogy utálni fogom fordítani.