Super Junior fanfiction fordítás (12/22)
Cím: A thousand beautiful things
Páros: KangTeuk
Többi páros: Heechul x Hangeng, Yunho x Jaejoong, Yesung x Ryeowook, Siwon x Kyuhyun
Műfaj: kaland/romantikus/angst
Korhatár: PG-13, később NC-17
Felhívás: férfi x férfi kapcsolat, kissé durva nyelvezet
Egyéb: A Super Junior az SM Entertainmenthez tartozik
Megjegyzés: Maffia AU. Kangin nem számít arra, hogy talál egy gyereket miközben megtámadja a rivális családot. Szintén nem számít arra, hogy a gyerek olyan valaki lesz, akire a leginkább kincsként tekint.
T/N: A fanfiction nem az enyém, csak fordítom. Az írás sharl tulajdona! A fordítás a szerző engedélyével készül.
fejezetek: { 1 / 2 / 3 / 4 / 5 / 6 / 7 / 8a / 8b / 9 / 10 / 11 / 12 / 13 / 14 / 15 / 16 / 17 / 18 / 19 / 20 / 21 / 22 }
12. fejezet
Jungsu akkor kezdett rájönni, hogy valójában kik is az őrangyalai, mikor középiskolás volt.
Épp a folyosón sétált, mikor egy ordítást hallott. Azonnal ahhoz az ajtóhoz rohant, amire Ryeowook hyung mindig azt mondta, hogy messzire kerülje el. A kíváncsi Jungsu résnyire kinyitotta az ajtót, beleskelődött, de a szemei nagyra nyíltak a látványra.
A szoba közepén egy férfi volt, aki felláncolva lógott. Hangeng hyung egy korbácsot fogott, Heechul hyungnál egy kés volt, míg Yesung hyung nyugodtan állt a sarokban és onnan szemlélte az eseményeket.
- Mikor kínoznak, főleg olyan emberek, mint mi, nincs esélyed. Levághatom minden ujjadat, egészen addig, amíg már csak a csonka lábadon vagy a térdeiden állsz. Megkérhetem Hangenget, hogy addig üssön a korbáccsal, amíg darabokra nem hasad a hús a hátadon. Melyiket akarod először kipróbálni? - hallotta Heechul suttogását, miközben a kést szinte már érzékien hútza végig a férfi combján.
Jungsu, miután a férfi szörnyülködve felhörgött, elrohant. Csak szaladt és szaladt, egészen addig, amíg el nem érte a kis faházat, amit még Yunho hyung csinált pár évvel korábban, és ott is maradt vacsoráig; túlságosan is meg volt ijedve, hogy bármit is csináljon. Kangin hyung volt az, aki megtalálta, de nem kérte meg Jungsut, hogy jöjjön ki onnan. Ehelyett ő mászott fel hozzá, és rengeteg mennyiségű ennivalót és két pokrócot is vitt magával. Mikor ismét reggel lett, minden olyan volt, mint régen, és már Jungsu sem félt többé.
Most már tudta, hogy teljesen más volt, mint a többi iskolatársa. Nem voltak szülei, de ott volt tíz férfi, aki gondoskodott róla, a számtalan testőrről nem is beszélve. Amíg a többiek valószínűleg lakásokban és családi házakban élt, ő addig egy hatalmas kúriában, valahol a város közepén, ahol a biztonság és a védelem sokkal erősebb volt, mint az elnöki palotában. De a többi gyerek nem tölti az életének első éveit egy bunkreben, mint ő.
A közhiedelemmel ellentétben, emlékezett arra, mikor rosszabbul bántak vele, mint a kutyákkal. Emlékezett a hideg éjszakákra, amikor penészes kenyeren és vizen élt, hogy túlélje. Még napfényt sem látott, csak egy apró ablak volt ott, ahol levegőhöz jutott. Képtelen volt rá, egyszerűen nem tudta elfelejteni azokat a napokat.
De azt a napot sem, mikor először találkozott a Donnal, Kangin hyunggal, aki megmentette az életét.
Ez pedig elég ok volt arra, hogy figyelmen kívül hagyja azt, hogy kik is a többiek, azt, hogy piszkos munkájuk van és embereket ölnek, kínoznak. Gyakorlatilag a barátai voltak azok a rosszfiúk, akikről a könyvekben és a képregényekben olvasott.
De törődtek vele, és olyan mértékű törődést mutattak egy nem kívánt árva felé, mint senki más, és ez elég volt Jungsunak. Fontos szerepet játszott az életében, hogy az úgynevezett szülei jobban szerették, mint bárki mást.
*****************************
- Jungsu!
Jungsu megfordult és megállt útban a zeneterem felé, és azt figyelte, ahogy Taemin teljes sebességgel száguld felé a folyosón. A fiú fáradtan kapkodta a levegőt, ahogy odaért a barátjához, Jungsu pedig elmosolyodott. A barátja nem volt egy átlagos középiskolai tanuló. Túl fiatal volt az osztálytársaihoz képest, mivel annyira okos volt, hogy pár évett ugrott a tanulmányaiban, és olyan volt, mint egy gyerek; valószínűleg ezért volt oda érte minden lány, beleértve a tanárokat is.
- Hello, Taemin! Mi újság?
A fiatal fiú még pár percig mindig a levegőt kapkodta, mielőtt megszólalt volna.
- Néhányan iskola után a Redsbe megyünk. Nincs kedves neked is jönni? - A Reds az a Red Mill, egy nagyon népszerű gyorsétterem a diákok körében. Nagyon jó hamburgereket szolgáltak ki, különféle formában és elfogadható áron, ezért hamar kedvenccé vált a tanulok szemében.
- Persze. Írok Yoohwannak és majd ott találkozunk, oké?
- Jöhetsz velünk is.
Jungsu szélesen elvigyorodott.
- Hidd el, szeretnék, de a többiek nagyon mérgesek lesznek, ha kitalálják.
- Oh, ugyan már! - duzzogott Taemin. - Minho elhozza az apja Mercedesét, nagyon jó lesz!
- Nem mehetek - nézett bocsánatkérően a barátjára. - Ráadásul van még pár dolgom, amit el kell intéznem. Han-seonsangnim rendszerezni akarja ezeket a papírokat - mutatott egy halomnyi lapra a kezében. - Majd ott találkozunk.
Még egyszer rámosolygott a fiúra, majd tovább sétált, figyelmen kívül hagyva a még mindig kiabáló Taemint. Jungsu már nem is tudta, hogy hányszor utasította vissza a barátai kérését, hogy menjenek közös autóval, de szerencsére azok nem sértődtek meg. Úgy gondolták, hogy neki olyan -hű-de-rohadt-gazdag-testőrei vannak, akik nem engedik, hogy mással menjen, csak azzal az autóval, amit ők készítettek elő. Ők nem tudták, hogy azok a gazdag testőrök egy csapatnyi maffia tag. És nem is akarta, hogy megtudják. Arról sem beszélt nekik, hogy a drága hyungok lenyomoztak mindenkit az iskolából, beleértve a tanárokat és a gondnokokat is.
A barátai pedig különleges bánásmódban részesültek: a Család nem csak a hátterüket ellenőrizte le, profilokat is készített róla, illetve átnézte a telefonszámláikat és a kártyaegyenlegüket. Mindent. Jobban ismerték Jonghyunt, mint a szülei. Vagyis Jungsu kötve hitte volna, hogy a fiú szülei tudtak arról, hogy a drága fiuk múlt hét csütörtök este nyolcmillió wont játszott el. Sok ember úgy tartaná, hogy ez a személyiségi jogok megsértése, de Jungsu értette, hogy ez miért volt szükséges.
Jungsunak engedélyezve volt, hogy néha kiruccanjon a barátaival, ezért pedig hálás volt. Persze, előtte mindent el kellett mondania Yoohwannak, aki a Don által kijelölt ember volt, akinek az volt a feladata, hogy minden veszélytől megvédje Jungsut: azaz a saját testőre. Yoohwan hyungnak kell elintéznie az alapvető biztonsági dolgokat, így Jungsu nyugodtan csatlakozhat a barátaihoz, mint ahogy az átlagos emberek. Kivéve az autók esetében. Nem engedték más autókba ülni, csak a Családéba. De Jungsu pontosan tudta, hogy ennek mi volt az oka. A robbanás óta, Kangin hyung drasztikus lépéseket tett a többiek biztonsága érdekében.
Ez pedig emlékeztette arra, hogy fel kell hívnia Yoohwan hyungot. Jungsu elővette a telefonját és írt egy rövid üzenetet. A válasz szinte azonnal megérkezett: elfogadva.
A tanuló megforgatta a szemeit. Nem számított, hogy mit mondott, Yoohwan hyung mindig ideges volt, köszönhetően Changmin hyungnak, aki valószínűleg szándékosan adott hibás információkat a Család hagyományairól és kommunikációs formáiról.
Két órával később, Jungsu a Red Millsben találta magát a barátaival, ahogy egy hatalmas sajtburgert evett, csilis sültkrumplival és üdítővel. Yoohwan a sarokban állt, és Jungsu örült, hogy a barátai már megszokták a másik vizslató tekintetét. Már akkor feladták, mikor pár hónapja Yoohwan leült melléjük.
- ...és akkor azt mondta, hogy a vizsgákig minden nap korrepetáló órákra kell járnom! El tudjátok ezt hinni? - fújta fel az arcát Jonghyun, ahogy azt mesélte, hogy Han-seonsangnim mennyire szörnyű tanár.
Onew ellopott egy kis csillis sültkrumplit Jungsu tálcájáról, mielőtt beszélni kezdett volna.
- Túl sok időt töltesz a játékcenterben, haver! Ezért kaptál D minuszt algebrából.
- Majd én segítek neked, hyung - nézett együttérzően Taemin.
Ez körülbelül most olyan lehetett Jonghyun számára, mint a korai karácsony. Ezek után a beszélgetés a közeledő vizsgákra terelődött. Pár hónap múlva végre senior lesz mindegyik, ez pedig egy olyan pont az életükben, ahol komolyan el kell gondolkodniuk, hogy mik szeretnének lenni, melyik egyetemre akarnak bejutni, stb. De ez mind várhatott, Jungsu jelenleg boldog volt a barátaival. Végre normális dolgokat is csinálhatott annak ellenére, hogy a kúriában semmi sem volt szokványos.
- Szóval... - szólalt meg Key. - Valami terv a hétvégére?
Minho izgatottnak tűnt.
- Hallottam, hogy nyílt egy jó klub a belvárosban. Szexi lányok, jó piák, bámulatos klub. Az egyik ismerősöm az egyik csapos, azt mondta, hogy pénteken be tudna vinni minket.
- Az, ami az 5. sugárúton van? - ugrott fel Onew. - Az unokatestvérem mesélt róla.
- Aha, az - bólintott Minho, ahogy beleharapott a hagymába.
- Oké, akkor menjünk oda.
- Te is jössz, ugye? - Key Jungsu felé fordult.
- Persze! - válaszolta mosolyogva. Hallotta, hogy Yoohwan felhorkant a sarokban, de mikor ránézett, már ismét unottan állt ott. Jungsu csak vigyorgott, tudta, hogy ismét Yoohwannak kell fedeznie, hiszen arra semmi esély nem lett volna, hogy Jae hyung elengedné egy klubba.
****************************
- Van egy perced?
Kangin felnézett a papírjai közül, ahogy látta, hogy Jungsu kinyitotta az ajtót és besétált a szobába, mintha az övé lett volna. Nem számított, hogy hányszor figyelmeztette a tinédzsert, hogy ez a szoba még mindig tiltott terület volt számára, főleg, ha dolgozott, de Jungsu mindig figyelmen kívül hagyta. Sőt, az sem segített Kanginon, hogy Jungsu volt az egyetlen, aki meg merte szegni a szabályokat. A Don inkább úgy döntött, hogy ismét a jelentésekre összpontosít.
- Ha azt mondom, nincs, békén hagysz?
- Nem! - válaszotla szórakozottan Jungsu. Kanginnak pedig nagy erőfeszítésébe került, hogy ne forgassa a szemeit, mikor Jungsu lehuppant a kanapéra. - Szóval az van, hogy Minho meghívott egy buliba, ami pénteken van. Mehetek?
A Don az előtte terpeszkedő fiúra nézett és egy kicsit büszke volt rá. Jungsu már felnőtt, és teljesen különbözik attól a gyerektől, akit még a bunkerben talált. Bár a fiú még mindig nagyon sovány volt, de jól nézett ki. Nagyon selymes és puha világosbarna haja volt, amit jó volt megérinteni, sápadt bőre, ami akkor sem barnult le, ha órákat töltött a napon, és persze: a csodálatos mosolya, ami mindenkit levett a lábáról, veleértve Kangint is. Tegyük hozzá a kis gödröcskéket is, ami miatt a legkülönlegesebb mosolya volt.
Jungsu egy Szöul belvárosában lévő magániskolában volt másodéves. Jaejoong sikeresen meggyőzte a Dont, hogy engedjét Jungsut normális dolgokat is megtapasztalni, így két évnyi magántanulás után beíratták az iskolába. Igaz, Jungsu jóval idősebb volt az osztálytársainál, de ez volt a legkevesebb. A kedves volt, mindenki szerette őt; habár nagyon csintalan is, de ez érthető volt annyi minden után, amin keresztül ment. Hamarosan pedig már barátnője is lesz.
Vagy barája; nem lenne csoda, hiszen Jungsu egy olyan házban élt, ahol rengeteg tesztoszterontúltengéses meleg férfi élt. Ennek ellenére jó srác volt. Még mindig nagyon ragaszkodott Jaejoonghoz és Yunhohoz, de néha Kangin segítségét is kérte, főleg akkor, ha nem kapott valamire engedélyt. Úgy tűnt, ez is egy ilyen alkalom volt.
- Miért engem kérdezel? Yunhot és Jaejoongot kellene, nem engem.
- De a főnökük vagy! - mutatott rá Jungsu. - Ha igent mondasz, akkor nem ellenkezhetnek. Parancsold meg nekik!
- Melyik az a Minho, és miért hívott meg?
Jungsu egy diadalittas vigyort küldött Kanginnak, aki alig tudta elrejteni a mosolyát.
- A barátom, így természetesen meghív. Szóval... mehetek?
**************************
- Junsu, biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte óvatosan Yoohwan, amikor az autóban ültek. Útban voltak az új belvárosi klub felé, de Jungsu egyáltalán nem figyelt az idősebb szavaira. Próbálta lebeszélni a fiatalabbat, főleg azután, hogy meghallotta a klub nevét, de Jungsu hajthatatlan volt.
Trouble -ez volt a klub neve- ezúttal a szó szoros értelmében bajt jelentett Yoohwannak. Persze, a klub tényleg új és menő volt, az új "az", de egyben ez volt Kangin legújabb klubja is. Biztos volt benne, hogy a Don nem tudta, hogy ezek a kiskorúak ide fognak jönni, különben nem engedte volna el Jungsut sem. Yoohwan úgy hitte, hogy halott lesz, ha a Don megtudja valahogy. Arról ne is beszéljünk, hogy Jaejoong és Yunho mit fog csinálni.
Jungsu csak vállat vont.
- Túl sokat aggódsz, hyung. Csak szórakozunk egy kicsit, nem mintha ez lenne az első.
- Ígérd meg, hogy nem rúgsz be és egy óra előtt eljövünk, oké?
- Igen, igen, megígérem. - Jungsu a szemeit forgatta. - Oh, nézd, megjöttünk! - ugrott ki izgatottan az autóból, és a barátaihoz ment, akik már mind rá vártak.
Yoohwan keresztezte az ujjait és már mindenkihez imádkozott, hogy Jungsu ne keveredjen bajba. Próbáljuk a jó oldalát nézni, gondolta. Legalább nem a Choi Család egyik klubjába mentek vagy valami. Odament a nagydarab kidobóhoz, aki felismerte őt és bólintott nekik, majd beengedte őket. Más szóval, szavak nélkül is megegyeztek, hogy a kidobó senkinek nem fog erről beszélni, főleg nem a Donnak. Szerencsére, Jungsu nem vette észre a feszültséget, mivel még mindig hevesen vitatkozott egy online játékról Minhoval.
Tizenöt perc múlva már mind bent voltak, Jungsu pedig ámuldozva nézett körül. Minho nem hazudott, mikor azt mondta, hogy a klub nagyon népszerű, hiszen most is tele volt emberekkel. Szerencsére találtak egy helyet a sarokban, és Minho barátja megígérte, hogy az első kört ingyen kapják. Yoohwan próbált nem grimaszolni, mikor nézte, hogy mindenki egy húzásra megitta a tequilát, de Jungsu csak rávigyorgott.
- Ne aggódj, hyung! Tessék, idd meg! - mondta, ahogy egy pohárral a testőr elé lökött.
- Munka közben nem iszom - ingatta a fejét a testőr.
- Oh, ugyan már! - kezdte Key. - Ember, neked is el kéne lazulnod, semmi nem fog Jungsuval történni, főleg nem itt.
- Ellenkezőleg, nagyon is sok minden történhet.
- Komolyan, haver, te szoktál egyáltalán mosolyogni? - forgatta Jonghyun a szemeit. Mikor Yoohwan nem válaszolt, csak egy törődj-a-magad-dolgával nézést küldött a fiú felé, Jonghyun felállt. - Hozok még piát. - A fiú a bár felé vette az irányt.
- Táncolok egy kicsit - mondta hirtelen Jungsu. - Hyung, ne kövess!
Yoohwan felsóhajtott. Tudta, hogy kissé idegesítette Jungsut, hogy nem fogadta el az alkoholt és az, hogy nem engedte el magát. Nem az, hogy nem értette, hogy mi járt a fiatalabbak fejében. Azzal ellentétben, amit az emberek gondolnak, nem olyan jó dolog, ha egy testőr követ mindenhova. Ezen kívül, Jungsu egy tinédzser volt; ez egy olyan korszak mindenki számára, hogy ellenkeznek a szüleikkel, próbálnak menőnek tűnni, de neki ott volt Yoohwan, aki mindig keresztbe tett neki. Habár, Jungsu soha nem panaszkodott, elfogadta a sorsát, hogy nem csinálhat Yoohwan nélkül semmit. De néha előtörnek belőle a pubertáskori érzelmek.
- Én is megyek vele - jelentette ki Onew, Yoohwan pedig küldött felé egy hálás pillantást. Onew elég felelősségteljesnek tűnt, és annak ellenére, hogy fiatalabb volt Jungsunál, Yoohwan kicsit megkönynebbült. Amúgy is, Yoohwan szemei mindig Jungsun voltak, szóval ha bármi gyanúsat kiszúr, egyből közbe tud lépni.
Szerencsétlenségére, a szerencse aznap nem az ő oldalán állt. Minden reménye darabokra hullott, mikor nagy hangzavart hallott a táncparketten, pontosan ott, ahol húsz percig Jungsu táncolt; egy verekedés tört ki.
*****************************
Egy óra múlva Yoohwan előtt egy nagyon magas, mérges és szigorú Yunho állt. Megijedt, úgy érezte magát, mint egy iskolás kölyök, aki valami bajba keveredett. De igazából ennél nagyobb bajba kötve hitte, hogy bárki is kerülhetett.
Úgy tűnt, hogy néhány részeg seggfej fogdosni próbálta Onew-t, és Jungsu, jó barátokhoz híven próbálta megvédeni. Ehhez adjuk hozzá a szörnyű hangulatot, mikor mindenki elveszítette az eszét a táncparketten. Kármokások tömkelegét lehetett hallani, de annak a seggfejnek a barátai is odamentek. Yoohwan nem ért oda időben, mivel nem tudott olyan hamar áttörni a nagy tömegen, így Jungsu gazdagabb lett egy felrepedt szájjal, és pár horzsolással.
Pár nagydarab kidobó is ott termett, akik megragadták azt a seggfejt és a barátait, és kidobták őket a klubból. Habár, a klub és a Kim Család szabályai alapján ezt jelenteniük kellett a biztonsági felvétellel csatolva, így egy perc múlva már mindenki tudott az egészről. Yoohwan reménykedett benne, hogy a főbb tagok nem nézik át azokat a jelentésüket, de a legrosszabb rémálma vált valóra, amikor aznap este a Consigliere, azaz Siwon, átnézte a felvételeket. Mikor kiszúrta a verekedést, természetesen egyből felismerte Jungsut.
Egy telefonhívás a Donnak, és Yoohwan sorsa ott van megpecsételve.
Szerencséjére, Kangin egy üzleti találkozón volt, így nem tudott eljönni, viszont helyette Jaejoongot és Yunhot küldte. Yoohwan nem tudta eldönteni, hogy melyik lehet a félelmetesebb: maga a Don vagy a dühös szülők. De elnézve a jelenlegi helyzetet, azt kívánta, bárcsak Kangin jött volna.
Yunho határozottan egy nagyon félelmetes alak, mikor mérges. Nem kiabált és káromkodott addig, amíg elment a hangja, mint ahogy Heechul szokott, nem tört-zúzott és dobált asztalokat, ahogy Kangin. Csak karbatett kezekkel állt és úgy nézett Yoohwanra, a szemeiből pedig olyan szintű düh áradt, hogy az ember a saját halálát kívánta menekvésként. Yoohwan szerint ez volt a legfélelmetesebb kifejezési forma a haragra.
A fiatalabb kelletlenül megköszörülte a torkát.
- Sajnálom, ami ma történt, uram. Figyelmetlen voltam.
Néhány gyötrelmes pillanat múlva Yunho is megszólalt végre.
- Nem értem, miért olyan nehéz megértenie a helyzetét?
Yoohwan tudta, hogy ez egy költői kérdés volt, így bölcsen hallgatott. Nem az ő dolga volt, hogy megmondja a véleményét, ha meg akarta tudni az igazságot, akkor Jungsuval kellett beszélnie. Yoohwan csak egy testőr volt, akinek az a feladata, hogy megvédje Jungsut, ma pedig hibázott.
- Nem téged hibáztatlak - mondta Yunho. - Neki kell megértenie a helyzetét. Biztos vagyok benne, hogy te mindent megtettél... de őszintén, ez az első alkalom, hogy egy night clubba jött?
- Yunho, nem szabad a védelmezettem ügyeiről beszélnem.
- Biztosíthatlak róla, hogy nem lesz semmi komolyabb baja. Oké, lehet, hogy Jaejoong megbünteti vagy valami, de ez minden. Nem lesz élve eltemetve.
- Értem én, de akkor sem szabad beszélnem erről - ismételte meg Yoohwan. Az idősebb vetett rá egy pillantást, így Yoohwan úgy érezte, hogy ezt részletesebben is el kell magyaráznia. - Hyung, nem tudom akkor megvédeni, ha a hátam mögött csinál dolgokat. De nem szabad erről beszélnem.
Az orvos felsóhajtott.
- Igazad van, sajnálom - túrt bele a hajába és járkálni kezdett a szobában. Végül a kanapé előtt megállt és leült. A szoba másik végében lévő zárt ajtóra pillantott, ami mögött komoly beszélgetés folyt Jaejoong és Jungsu között. Eddig nem kiabáltak, így talán ezt jó jelnek lehetett venni.
********************************
Jungsu duzzogva nézett Jaejoongra, aki csak összeszűkült szemekkel méregette őt. A fiatal fiúnak felrepedt a szája és volt pár zúzódás az arcán, de Yunho elláta a sebeit, mielőtt Jaejoong elrángathatta volna a fiút egy komoly beszélgetésre.
- Akkor még egyszer, miért csináltad?
- Fogdosta Onew-t!
- Nem ezt! - szólt közbe Jaejoong. - Arra gondoltam, hogy mi a fenét kerestél ott? Sőt, a szonda kimutatja, hogy ittál!
- Igen, és? - fordult el a fiú, és motyogni kezdett.
- Tudod, hogy még mindig kiskorú vagy.
- Hyung, tudom! - kiabálta mérgesen. - Tudom, hogy kiskorú vagyok még, nem vagyok hülye, és akkor mi van?
A regényíró a homlokát masszírozta, mintha egy újabb fejfájás tört volna rá.
- Tudod, hogy ez milyen komoly dolog? Kiszöksz, iszol, klubokba jársz, mi lesz a következő? Megölhetnek, ugye tudod? A Kim Családdal élsz egy fedél alatt, sokan keresnek és váltságdíjat követelnek érted. Máris elfelejtetted, mikor a Kang Család elrabolt?
- ... nem.
- Akkor miért csinálod?
- Azért, mert ezt akarom, oké? Azt akarom csinálni, amit a barátaim, olyan nehéz megérteni? - Jungsu könyörögve nézett a gyámjára. - Tudom, hogy nem vagyok átlagos, oké? Én vagyok az egyetlen gyerek, akit az apja egy kibaszott bunkerbe zárt! Ennek ellenére, normális dolgokat akarok csinálni, mint a barátaim... új dolgokat akarok kipróbálni velük. Lehet, hogy sok hülyeséget és idióta dolgot csinálok, de ez az, amit akarok.
Jaejoong nem mondott semmit.
- Tudom, hogy dühös vagy, hyung, és sajnálom, hogy aggódnod kellett... - motyogta Jungsu, miközben a földet nézte. Ő nem akart senkit magára haragítani, de biztos volt benne, hogy Yoohwannak most akadnak problémái Yunhoval. Becsukta a szemeit és próbálta visszatartani a könnyeit. Elvégre egy középiskolás volt, nem sírhatott.
- Hé. - A lágy suttogásra Jungsu Jaejoong aggódó szemeibe nézett.
Jaejoong a fiatal fiú előtt térdelt, úgy nézte az arcát, és felismerte, hogy a fiú már megbánta az egészet, így ő sem volt már mérges. Pontosan tudta, hogy mi járhatott a másik fejében, és jobban aggódott amiatt, hogy emlékezett azokra az időkre, amikor be volt zárva. Jungsu soha nem beszélt róla, így Jaejoong azt feltételezte, hogy a fiú talán elfelejtette.
Azok a dolgok tökéletesen érthetőek voltak, amiket Jungsu mondott. Ezek csak a tapasztalatszerzés részei, minden középiskolás ezt csinálta. Jungsunak csak különleges élete volt, de ez nem jelentette azt, hogy nem tehetett semmi hétköznapit. Habár még mindig meg kellett értenie a sajátos nevelését, ez pedig megnehezítette a dolgokat, de ha engedelmeskedik, akkor minden egyszerűbb lesz. Csak engedelmeskednie kellett. Őszintén, ez volt minden, amit Jaejoong kért.
- Sajnálom, hogy kiabáltam veled - törte meg a csendet Jaejoong. - Nem kellett volna. De a következő alkalommal, ha ki akarsz menni, szólj nekünk, rendben? Csak mondd el az igazat és ne viselkedj így. Elengedünk majd, ha olyan van. Meg kell értened, hogy mivel velünk élsz, veszélynek vagy kitéve. - Jungsu csendben maradt, amit az író jó jelnek vett. - Azt akarjuk, hogy úgy élj, mint egy normális gyerek, Kangin ezért tesz meg mindent, hogy biztonságban legyél. Tudja, hogy neked sokkal veszélyesebb teljes felügyelet nélkül mászkálnod, mint a barátaidnak.
- Igazad van, hyung... - suttogta Jungsu. - Tényleg sajnálom. - harapdálta az ajkait. - Kangin hyung mérges rám?
- Még nem beszéltem vele, de nem hinném, hogy az lenne. Talán csak pár napig nem fog foglalkozni veled.
- Értem. - A tinédzser nagyot nyelt.
- Most pedig... - Jaejoong most már ismét normális hangon beszélt hozzá. - Van még valami, amit tudnom kellene? Köldökpiercing, tetoválás, pornó?
A "pornó" szó hallatára Jungsu csak grimaszolt egyet, ezt pedig Jaejoong is észrevette. Jungsu csak védekezően vállat vont és ismét felfújta az arcát.
- Hyung, ne nézz így! Mindenki olvassa. Pornó, playboy és ilyenek...
Jaejoong tátott szájjal bámult a tinédzserre.
- Kérlek, mondd, hogy nem drogozol!
- Err....
- Oh, istenem!
- Csak marijuana volt! És csak egyszer, esküszöm!
------------------------------------
T/N: Íme, a következő fejezet. Szerintem már sokan vártatok erre.
Páros: KangTeuk
Többi páros: Heechul x Hangeng, Yunho x Jaejoong, Yesung x Ryeowook, Siwon x Kyuhyun
Műfaj: kaland/romantikus/angst
Korhatár: PG-13, később NC-17
Felhívás: férfi x férfi kapcsolat, kissé durva nyelvezet
Egyéb: A Super Junior az SM Entertainmenthez tartozik
Megjegyzés: Maffia AU. Kangin nem számít arra, hogy talál egy gyereket miközben megtámadja a rivális családot. Szintén nem számít arra, hogy a gyerek olyan valaki lesz, akire a leginkább kincsként tekint.
T/N: A fanfiction nem az enyém, csak fordítom. Az írás sharl tulajdona! A fordítás a szerző engedélyével készül.
fejezetek: { 1 / 2 / 3 / 4 / 5 / 6 / 7 / 8a / 8b / 9 / 10 / 11 / 12 / 13 / 14 / 15 / 16 / 17 / 18 / 19 / 20 / 21 / 22 }
12. fejezet
Jungsu akkor kezdett rájönni, hogy valójában kik is az őrangyalai, mikor középiskolás volt.
Épp a folyosón sétált, mikor egy ordítást hallott. Azonnal ahhoz az ajtóhoz rohant, amire Ryeowook hyung mindig azt mondta, hogy messzire kerülje el. A kíváncsi Jungsu résnyire kinyitotta az ajtót, beleskelődött, de a szemei nagyra nyíltak a látványra.
A szoba közepén egy férfi volt, aki felláncolva lógott. Hangeng hyung egy korbácsot fogott, Heechul hyungnál egy kés volt, míg Yesung hyung nyugodtan állt a sarokban és onnan szemlélte az eseményeket.
- Mikor kínoznak, főleg olyan emberek, mint mi, nincs esélyed. Levághatom minden ujjadat, egészen addig, amíg már csak a csonka lábadon vagy a térdeiden állsz. Megkérhetem Hangenget, hogy addig üssön a korbáccsal, amíg darabokra nem hasad a hús a hátadon. Melyiket akarod először kipróbálni? - hallotta Heechul suttogását, miközben a kést szinte már érzékien hútza végig a férfi combján.
Jungsu, miután a férfi szörnyülködve felhörgött, elrohant. Csak szaladt és szaladt, egészen addig, amíg el nem érte a kis faházat, amit még Yunho hyung csinált pár évvel korábban, és ott is maradt vacsoráig; túlságosan is meg volt ijedve, hogy bármit is csináljon. Kangin hyung volt az, aki megtalálta, de nem kérte meg Jungsut, hogy jöjjön ki onnan. Ehelyett ő mászott fel hozzá, és rengeteg mennyiségű ennivalót és két pokrócot is vitt magával. Mikor ismét reggel lett, minden olyan volt, mint régen, és már Jungsu sem félt többé.
Most már tudta, hogy teljesen más volt, mint a többi iskolatársa. Nem voltak szülei, de ott volt tíz férfi, aki gondoskodott róla, a számtalan testőrről nem is beszélve. Amíg a többiek valószínűleg lakásokban és családi házakban élt, ő addig egy hatalmas kúriában, valahol a város közepén, ahol a biztonság és a védelem sokkal erősebb volt, mint az elnöki palotában. De a többi gyerek nem tölti az életének első éveit egy bunkreben, mint ő.
A közhiedelemmel ellentétben, emlékezett arra, mikor rosszabbul bántak vele, mint a kutyákkal. Emlékezett a hideg éjszakákra, amikor penészes kenyeren és vizen élt, hogy túlélje. Még napfényt sem látott, csak egy apró ablak volt ott, ahol levegőhöz jutott. Képtelen volt rá, egyszerűen nem tudta elfelejteni azokat a napokat.
De azt a napot sem, mikor először találkozott a Donnal, Kangin hyunggal, aki megmentette az életét.
Ez pedig elég ok volt arra, hogy figyelmen kívül hagyja azt, hogy kik is a többiek, azt, hogy piszkos munkájuk van és embereket ölnek, kínoznak. Gyakorlatilag a barátai voltak azok a rosszfiúk, akikről a könyvekben és a képregényekben olvasott.
De törődtek vele, és olyan mértékű törődést mutattak egy nem kívánt árva felé, mint senki más, és ez elég volt Jungsunak. Fontos szerepet játszott az életében, hogy az úgynevezett szülei jobban szerették, mint bárki mást.
*****************************
- Jungsu!
Jungsu megfordult és megállt útban a zeneterem felé, és azt figyelte, ahogy Taemin teljes sebességgel száguld felé a folyosón. A fiú fáradtan kapkodta a levegőt, ahogy odaért a barátjához, Jungsu pedig elmosolyodott. A barátja nem volt egy átlagos középiskolai tanuló. Túl fiatal volt az osztálytársaihoz képest, mivel annyira okos volt, hogy pár évett ugrott a tanulmányaiban, és olyan volt, mint egy gyerek; valószínűleg ezért volt oda érte minden lány, beleértve a tanárokat is.
- Hello, Taemin! Mi újság?
A fiatal fiú még pár percig mindig a levegőt kapkodta, mielőtt megszólalt volna.
- Néhányan iskola után a Redsbe megyünk. Nincs kedves neked is jönni? - A Reds az a Red Mill, egy nagyon népszerű gyorsétterem a diákok körében. Nagyon jó hamburgereket szolgáltak ki, különféle formában és elfogadható áron, ezért hamar kedvenccé vált a tanulok szemében.
- Persze. Írok Yoohwannak és majd ott találkozunk, oké?
- Jöhetsz velünk is.
Jungsu szélesen elvigyorodott.
- Hidd el, szeretnék, de a többiek nagyon mérgesek lesznek, ha kitalálják.
- Oh, ugyan már! - duzzogott Taemin. - Minho elhozza az apja Mercedesét, nagyon jó lesz!
- Nem mehetek - nézett bocsánatkérően a barátjára. - Ráadásul van még pár dolgom, amit el kell intéznem. Han-seonsangnim rendszerezni akarja ezeket a papírokat - mutatott egy halomnyi lapra a kezében. - Majd ott találkozunk.
Még egyszer rámosolygott a fiúra, majd tovább sétált, figyelmen kívül hagyva a még mindig kiabáló Taemint. Jungsu már nem is tudta, hogy hányszor utasította vissza a barátai kérését, hogy menjenek közös autóval, de szerencsére azok nem sértődtek meg. Úgy gondolták, hogy neki olyan -hű-de-rohadt-gazdag-testőrei vannak, akik nem engedik, hogy mással menjen, csak azzal az autóval, amit ők készítettek elő. Ők nem tudták, hogy azok a gazdag testőrök egy csapatnyi maffia tag. És nem is akarta, hogy megtudják. Arról sem beszélt nekik, hogy a drága hyungok lenyomoztak mindenkit az iskolából, beleértve a tanárokat és a gondnokokat is.
A barátai pedig különleges bánásmódban részesültek: a Család nem csak a hátterüket ellenőrizte le, profilokat is készített róla, illetve átnézte a telefonszámláikat és a kártyaegyenlegüket. Mindent. Jobban ismerték Jonghyunt, mint a szülei. Vagyis Jungsu kötve hitte volna, hogy a fiú szülei tudtak arról, hogy a drága fiuk múlt hét csütörtök este nyolcmillió wont játszott el. Sok ember úgy tartaná, hogy ez a személyiségi jogok megsértése, de Jungsu értette, hogy ez miért volt szükséges.
Jungsunak engedélyezve volt, hogy néha kiruccanjon a barátaival, ezért pedig hálás volt. Persze, előtte mindent el kellett mondania Yoohwannak, aki a Don által kijelölt ember volt, akinek az volt a feladata, hogy minden veszélytől megvédje Jungsut: azaz a saját testőre. Yoohwan hyungnak kell elintéznie az alapvető biztonsági dolgokat, így Jungsu nyugodtan csatlakozhat a barátaihoz, mint ahogy az átlagos emberek. Kivéve az autók esetében. Nem engedték más autókba ülni, csak a Családéba. De Jungsu pontosan tudta, hogy ennek mi volt az oka. A robbanás óta, Kangin hyung drasztikus lépéseket tett a többiek biztonsága érdekében.
Ez pedig emlékeztette arra, hogy fel kell hívnia Yoohwan hyungot. Jungsu elővette a telefonját és írt egy rövid üzenetet. A válasz szinte azonnal megérkezett: elfogadva.
A tanuló megforgatta a szemeit. Nem számított, hogy mit mondott, Yoohwan hyung mindig ideges volt, köszönhetően Changmin hyungnak, aki valószínűleg szándékosan adott hibás információkat a Család hagyományairól és kommunikációs formáiról.
Két órával később, Jungsu a Red Millsben találta magát a barátaival, ahogy egy hatalmas sajtburgert evett, csilis sültkrumplival és üdítővel. Yoohwan a sarokban állt, és Jungsu örült, hogy a barátai már megszokták a másik vizslató tekintetét. Már akkor feladták, mikor pár hónapja Yoohwan leült melléjük.
- ...és akkor azt mondta, hogy a vizsgákig minden nap korrepetáló órákra kell járnom! El tudjátok ezt hinni? - fújta fel az arcát Jonghyun, ahogy azt mesélte, hogy Han-seonsangnim mennyire szörnyű tanár.
Onew ellopott egy kis csillis sültkrumplit Jungsu tálcájáról, mielőtt beszélni kezdett volna.
- Túl sok időt töltesz a játékcenterben, haver! Ezért kaptál D minuszt algebrából.
- Majd én segítek neked, hyung - nézett együttérzően Taemin.
Ez körülbelül most olyan lehetett Jonghyun számára, mint a korai karácsony. Ezek után a beszélgetés a közeledő vizsgákra terelődött. Pár hónap múlva végre senior lesz mindegyik, ez pedig egy olyan pont az életükben, ahol komolyan el kell gondolkodniuk, hogy mik szeretnének lenni, melyik egyetemre akarnak bejutni, stb. De ez mind várhatott, Jungsu jelenleg boldog volt a barátaival. Végre normális dolgokat is csinálhatott annak ellenére, hogy a kúriában semmi sem volt szokványos.
- Szóval... - szólalt meg Key. - Valami terv a hétvégére?
Minho izgatottnak tűnt.
- Hallottam, hogy nyílt egy jó klub a belvárosban. Szexi lányok, jó piák, bámulatos klub. Az egyik ismerősöm az egyik csapos, azt mondta, hogy pénteken be tudna vinni minket.
- Az, ami az 5. sugárúton van? - ugrott fel Onew. - Az unokatestvérem mesélt róla.
- Aha, az - bólintott Minho, ahogy beleharapott a hagymába.
- Oké, akkor menjünk oda.
- Te is jössz, ugye? - Key Jungsu felé fordult.
- Persze! - válaszolta mosolyogva. Hallotta, hogy Yoohwan felhorkant a sarokban, de mikor ránézett, már ismét unottan állt ott. Jungsu csak vigyorgott, tudta, hogy ismét Yoohwannak kell fedeznie, hiszen arra semmi esély nem lett volna, hogy Jae hyung elengedné egy klubba.
****************************
- Van egy perced?
Kangin felnézett a papírjai közül, ahogy látta, hogy Jungsu kinyitotta az ajtót és besétált a szobába, mintha az övé lett volna. Nem számított, hogy hányszor figyelmeztette a tinédzsert, hogy ez a szoba még mindig tiltott terület volt számára, főleg, ha dolgozott, de Jungsu mindig figyelmen kívül hagyta. Sőt, az sem segített Kanginon, hogy Jungsu volt az egyetlen, aki meg merte szegni a szabályokat. A Don inkább úgy döntött, hogy ismét a jelentésekre összpontosít.
- Ha azt mondom, nincs, békén hagysz?
- Nem! - válaszotla szórakozottan Jungsu. Kanginnak pedig nagy erőfeszítésébe került, hogy ne forgassa a szemeit, mikor Jungsu lehuppant a kanapéra. - Szóval az van, hogy Minho meghívott egy buliba, ami pénteken van. Mehetek?
A Don az előtte terpeszkedő fiúra nézett és egy kicsit büszke volt rá. Jungsu már felnőtt, és teljesen különbözik attól a gyerektől, akit még a bunkerben talált. Bár a fiú még mindig nagyon sovány volt, de jól nézett ki. Nagyon selymes és puha világosbarna haja volt, amit jó volt megérinteni, sápadt bőre, ami akkor sem barnult le, ha órákat töltött a napon, és persze: a csodálatos mosolya, ami mindenkit levett a lábáról, veleértve Kangint is. Tegyük hozzá a kis gödröcskéket is, ami miatt a legkülönlegesebb mosolya volt.
Jungsu egy Szöul belvárosában lévő magániskolában volt másodéves. Jaejoong sikeresen meggyőzte a Dont, hogy engedjét Jungsut normális dolgokat is megtapasztalni, így két évnyi magántanulás után beíratták az iskolába. Igaz, Jungsu jóval idősebb volt az osztálytársainál, de ez volt a legkevesebb. A kedves volt, mindenki szerette őt; habár nagyon csintalan is, de ez érthető volt annyi minden után, amin keresztül ment. Hamarosan pedig már barátnője is lesz.
Vagy barája; nem lenne csoda, hiszen Jungsu egy olyan házban élt, ahol rengeteg tesztoszterontúltengéses meleg férfi élt. Ennek ellenére jó srác volt. Még mindig nagyon ragaszkodott Jaejoonghoz és Yunhohoz, de néha Kangin segítségét is kérte, főleg akkor, ha nem kapott valamire engedélyt. Úgy tűnt, ez is egy ilyen alkalom volt.
- Miért engem kérdezel? Yunhot és Jaejoongot kellene, nem engem.
- De a főnökük vagy! - mutatott rá Jungsu. - Ha igent mondasz, akkor nem ellenkezhetnek. Parancsold meg nekik!
- Melyik az a Minho, és miért hívott meg?
Jungsu egy diadalittas vigyort küldött Kanginnak, aki alig tudta elrejteni a mosolyát.
- A barátom, így természetesen meghív. Szóval... mehetek?
**************************
- Junsu, biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte óvatosan Yoohwan, amikor az autóban ültek. Útban voltak az új belvárosi klub felé, de Jungsu egyáltalán nem figyelt az idősebb szavaira. Próbálta lebeszélni a fiatalabbat, főleg azután, hogy meghallotta a klub nevét, de Jungsu hajthatatlan volt.
Trouble -ez volt a klub neve- ezúttal a szó szoros értelmében bajt jelentett Yoohwannak. Persze, a klub tényleg új és menő volt, az új "az", de egyben ez volt Kangin legújabb klubja is. Biztos volt benne, hogy a Don nem tudta, hogy ezek a kiskorúak ide fognak jönni, különben nem engedte volna el Jungsut sem. Yoohwan úgy hitte, hogy halott lesz, ha a Don megtudja valahogy. Arról ne is beszéljünk, hogy Jaejoong és Yunho mit fog csinálni.
Jungsu csak vállat vont.
- Túl sokat aggódsz, hyung. Csak szórakozunk egy kicsit, nem mintha ez lenne az első.
- Ígérd meg, hogy nem rúgsz be és egy óra előtt eljövünk, oké?
- Igen, igen, megígérem. - Jungsu a szemeit forgatta. - Oh, nézd, megjöttünk! - ugrott ki izgatottan az autóból, és a barátaihoz ment, akik már mind rá vártak.
Yoohwan keresztezte az ujjait és már mindenkihez imádkozott, hogy Jungsu ne keveredjen bajba. Próbáljuk a jó oldalát nézni, gondolta. Legalább nem a Choi Család egyik klubjába mentek vagy valami. Odament a nagydarab kidobóhoz, aki felismerte őt és bólintott nekik, majd beengedte őket. Más szóval, szavak nélkül is megegyeztek, hogy a kidobó senkinek nem fog erről beszélni, főleg nem a Donnak. Szerencsére, Jungsu nem vette észre a feszültséget, mivel még mindig hevesen vitatkozott egy online játékról Minhoval.
Tizenöt perc múlva már mind bent voltak, Jungsu pedig ámuldozva nézett körül. Minho nem hazudott, mikor azt mondta, hogy a klub nagyon népszerű, hiszen most is tele volt emberekkel. Szerencsére találtak egy helyet a sarokban, és Minho barátja megígérte, hogy az első kört ingyen kapják. Yoohwan próbált nem grimaszolni, mikor nézte, hogy mindenki egy húzásra megitta a tequilát, de Jungsu csak rávigyorgott.
- Ne aggódj, hyung! Tessék, idd meg! - mondta, ahogy egy pohárral a testőr elé lökött.
- Munka közben nem iszom - ingatta a fejét a testőr.
- Oh, ugyan már! - kezdte Key. - Ember, neked is el kéne lazulnod, semmi nem fog Jungsuval történni, főleg nem itt.
- Ellenkezőleg, nagyon is sok minden történhet.
- Komolyan, haver, te szoktál egyáltalán mosolyogni? - forgatta Jonghyun a szemeit. Mikor Yoohwan nem válaszolt, csak egy törődj-a-magad-dolgával nézést küldött a fiú felé, Jonghyun felállt. - Hozok még piát. - A fiú a bár felé vette az irányt.
- Táncolok egy kicsit - mondta hirtelen Jungsu. - Hyung, ne kövess!
Yoohwan felsóhajtott. Tudta, hogy kissé idegesítette Jungsut, hogy nem fogadta el az alkoholt és az, hogy nem engedte el magát. Nem az, hogy nem értette, hogy mi járt a fiatalabbak fejében. Azzal ellentétben, amit az emberek gondolnak, nem olyan jó dolog, ha egy testőr követ mindenhova. Ezen kívül, Jungsu egy tinédzser volt; ez egy olyan korszak mindenki számára, hogy ellenkeznek a szüleikkel, próbálnak menőnek tűnni, de neki ott volt Yoohwan, aki mindig keresztbe tett neki. Habár, Jungsu soha nem panaszkodott, elfogadta a sorsát, hogy nem csinálhat Yoohwan nélkül semmit. De néha előtörnek belőle a pubertáskori érzelmek.
- Én is megyek vele - jelentette ki Onew, Yoohwan pedig küldött felé egy hálás pillantást. Onew elég felelősségteljesnek tűnt, és annak ellenére, hogy fiatalabb volt Jungsunál, Yoohwan kicsit megkönynebbült. Amúgy is, Yoohwan szemei mindig Jungsun voltak, szóval ha bármi gyanúsat kiszúr, egyből közbe tud lépni.
Szerencsétlenségére, a szerencse aznap nem az ő oldalán állt. Minden reménye darabokra hullott, mikor nagy hangzavart hallott a táncparketten, pontosan ott, ahol húsz percig Jungsu táncolt; egy verekedés tört ki.
*****************************
Egy óra múlva Yoohwan előtt egy nagyon magas, mérges és szigorú Yunho állt. Megijedt, úgy érezte magát, mint egy iskolás kölyök, aki valami bajba keveredett. De igazából ennél nagyobb bajba kötve hitte, hogy bárki is kerülhetett.
Úgy tűnt, hogy néhány részeg seggfej fogdosni próbálta Onew-t, és Jungsu, jó barátokhoz híven próbálta megvédeni. Ehhez adjuk hozzá a szörnyű hangulatot, mikor mindenki elveszítette az eszét a táncparketten. Kármokások tömkelegét lehetett hallani, de annak a seggfejnek a barátai is odamentek. Yoohwan nem ért oda időben, mivel nem tudott olyan hamar áttörni a nagy tömegen, így Jungsu gazdagabb lett egy felrepedt szájjal, és pár horzsolással.
Pár nagydarab kidobó is ott termett, akik megragadták azt a seggfejt és a barátait, és kidobták őket a klubból. Habár, a klub és a Kim Család szabályai alapján ezt jelenteniük kellett a biztonsági felvétellel csatolva, így egy perc múlva már mindenki tudott az egészről. Yoohwan reménykedett benne, hogy a főbb tagok nem nézik át azokat a jelentésüket, de a legrosszabb rémálma vált valóra, amikor aznap este a Consigliere, azaz Siwon, átnézte a felvételeket. Mikor kiszúrta a verekedést, természetesen egyből felismerte Jungsut.
Egy telefonhívás a Donnak, és Yoohwan sorsa ott van megpecsételve.
Szerencséjére, Kangin egy üzleti találkozón volt, így nem tudott eljönni, viszont helyette Jaejoongot és Yunhot küldte. Yoohwan nem tudta eldönteni, hogy melyik lehet a félelmetesebb: maga a Don vagy a dühös szülők. De elnézve a jelenlegi helyzetet, azt kívánta, bárcsak Kangin jött volna.
Yunho határozottan egy nagyon félelmetes alak, mikor mérges. Nem kiabált és káromkodott addig, amíg elment a hangja, mint ahogy Heechul szokott, nem tört-zúzott és dobált asztalokat, ahogy Kangin. Csak karbatett kezekkel állt és úgy nézett Yoohwanra, a szemeiből pedig olyan szintű düh áradt, hogy az ember a saját halálát kívánta menekvésként. Yoohwan szerint ez volt a legfélelmetesebb kifejezési forma a haragra.
A fiatalabb kelletlenül megköszörülte a torkát.
- Sajnálom, ami ma történt, uram. Figyelmetlen voltam.
Néhány gyötrelmes pillanat múlva Yunho is megszólalt végre.
- Nem értem, miért olyan nehéz megértenie a helyzetét?
Yoohwan tudta, hogy ez egy költői kérdés volt, így bölcsen hallgatott. Nem az ő dolga volt, hogy megmondja a véleményét, ha meg akarta tudni az igazságot, akkor Jungsuval kellett beszélnie. Yoohwan csak egy testőr volt, akinek az a feladata, hogy megvédje Jungsut, ma pedig hibázott.
- Nem téged hibáztatlak - mondta Yunho. - Neki kell megértenie a helyzetét. Biztos vagyok benne, hogy te mindent megtettél... de őszintén, ez az első alkalom, hogy egy night clubba jött?
- Yunho, nem szabad a védelmezettem ügyeiről beszélnem.
- Biztosíthatlak róla, hogy nem lesz semmi komolyabb baja. Oké, lehet, hogy Jaejoong megbünteti vagy valami, de ez minden. Nem lesz élve eltemetve.
- Értem én, de akkor sem szabad beszélnem erről - ismételte meg Yoohwan. Az idősebb vetett rá egy pillantást, így Yoohwan úgy érezte, hogy ezt részletesebben is el kell magyaráznia. - Hyung, nem tudom akkor megvédeni, ha a hátam mögött csinál dolgokat. De nem szabad erről beszélnem.
Az orvos felsóhajtott.
- Igazad van, sajnálom - túrt bele a hajába és járkálni kezdett a szobában. Végül a kanapé előtt megállt és leült. A szoba másik végében lévő zárt ajtóra pillantott, ami mögött komoly beszélgetés folyt Jaejoong és Jungsu között. Eddig nem kiabáltak, így talán ezt jó jelnek lehetett venni.
********************************
Jungsu duzzogva nézett Jaejoongra, aki csak összeszűkült szemekkel méregette őt. A fiatal fiúnak felrepedt a szája és volt pár zúzódás az arcán, de Yunho elláta a sebeit, mielőtt Jaejoong elrángathatta volna a fiút egy komoly beszélgetésre.
- Akkor még egyszer, miért csináltad?
- Fogdosta Onew-t!
- Nem ezt! - szólt közbe Jaejoong. - Arra gondoltam, hogy mi a fenét kerestél ott? Sőt, a szonda kimutatja, hogy ittál!
- Igen, és? - fordult el a fiú, és motyogni kezdett.
- Tudod, hogy még mindig kiskorú vagy.
- Hyung, tudom! - kiabálta mérgesen. - Tudom, hogy kiskorú vagyok még, nem vagyok hülye, és akkor mi van?
A regényíró a homlokát masszírozta, mintha egy újabb fejfájás tört volna rá.
- Tudod, hogy ez milyen komoly dolog? Kiszöksz, iszol, klubokba jársz, mi lesz a következő? Megölhetnek, ugye tudod? A Kim Családdal élsz egy fedél alatt, sokan keresnek és váltságdíjat követelnek érted. Máris elfelejtetted, mikor a Kang Család elrabolt?
- ... nem.
- Akkor miért csinálod?
- Azért, mert ezt akarom, oké? Azt akarom csinálni, amit a barátaim, olyan nehéz megérteni? - Jungsu könyörögve nézett a gyámjára. - Tudom, hogy nem vagyok átlagos, oké? Én vagyok az egyetlen gyerek, akit az apja egy kibaszott bunkerbe zárt! Ennek ellenére, normális dolgokat akarok csinálni, mint a barátaim... új dolgokat akarok kipróbálni velük. Lehet, hogy sok hülyeséget és idióta dolgot csinálok, de ez az, amit akarok.
Jaejoong nem mondott semmit.
- Tudom, hogy dühös vagy, hyung, és sajnálom, hogy aggódnod kellett... - motyogta Jungsu, miközben a földet nézte. Ő nem akart senkit magára haragítani, de biztos volt benne, hogy Yoohwannak most akadnak problémái Yunhoval. Becsukta a szemeit és próbálta visszatartani a könnyeit. Elvégre egy középiskolás volt, nem sírhatott.
- Hé. - A lágy suttogásra Jungsu Jaejoong aggódó szemeibe nézett.
Jaejoong a fiatal fiú előtt térdelt, úgy nézte az arcát, és felismerte, hogy a fiú már megbánta az egészet, így ő sem volt már mérges. Pontosan tudta, hogy mi járhatott a másik fejében, és jobban aggódott amiatt, hogy emlékezett azokra az időkre, amikor be volt zárva. Jungsu soha nem beszélt róla, így Jaejoong azt feltételezte, hogy a fiú talán elfelejtette.
Azok a dolgok tökéletesen érthetőek voltak, amiket Jungsu mondott. Ezek csak a tapasztalatszerzés részei, minden középiskolás ezt csinálta. Jungsunak csak különleges élete volt, de ez nem jelentette azt, hogy nem tehetett semmi hétköznapit. Habár még mindig meg kellett értenie a sajátos nevelését, ez pedig megnehezítette a dolgokat, de ha engedelmeskedik, akkor minden egyszerűbb lesz. Csak engedelmeskednie kellett. Őszintén, ez volt minden, amit Jaejoong kért.
- Sajnálom, hogy kiabáltam veled - törte meg a csendet Jaejoong. - Nem kellett volna. De a következő alkalommal, ha ki akarsz menni, szólj nekünk, rendben? Csak mondd el az igazat és ne viselkedj így. Elengedünk majd, ha olyan van. Meg kell értened, hogy mivel velünk élsz, veszélynek vagy kitéve. - Jungsu csendben maradt, amit az író jó jelnek vett. - Azt akarjuk, hogy úgy élj, mint egy normális gyerek, Kangin ezért tesz meg mindent, hogy biztonságban legyél. Tudja, hogy neked sokkal veszélyesebb teljes felügyelet nélkül mászkálnod, mint a barátaidnak.
- Igazad van, hyung... - suttogta Jungsu. - Tényleg sajnálom. - harapdálta az ajkait. - Kangin hyung mérges rám?
- Még nem beszéltem vele, de nem hinném, hogy az lenne. Talán csak pár napig nem fog foglalkozni veled.
- Értem. - A tinédzser nagyot nyelt.
- Most pedig... - Jaejoong most már ismét normális hangon beszélt hozzá. - Van még valami, amit tudnom kellene? Köldökpiercing, tetoválás, pornó?
A "pornó" szó hallatára Jungsu csak grimaszolt egyet, ezt pedig Jaejoong is észrevette. Jungsu csak védekezően vállat vont és ismét felfújta az arcát.
- Hyung, ne nézz így! Mindenki olvassa. Pornó, playboy és ilyenek...
Jaejoong tátott szájjal bámult a tinédzserre.
- Kérlek, mondd, hogy nem drogozol!
- Err....
- Oh, istenem!
- Csak marijuana volt! És csak egyszer, esküszöm!
------------------------------------
T/N: Íme, a következő fejezet. Szerintem már sokan vártatok erre.