Sincrea - Glass no namida
Click to viewA Hangod, a hazugságod
Mennyi alkalommal elfojtották szívemet
Hiszen én még emlékszem ajkaidra [amik]
Bűnei és fájdalmai belém vésődtek
Megszökve az édes éjszaka csendjében
A telefon hirtelen megszólal
És te - kit én szorosan magamhoz öleltelek -
nevetve írod: "Minden rendben van"
Mindig féltem, attól hogy elveszíthetlek (de)
Minden szavadat elfogadtam, a hazugságaidba kapaszkodva.
Üveg könnycseppek, mik felszáradtak a szerelemben
Hányszor is ontotta őket a szívem
Nem akartam semmi mást, csak az igazságot,
Azt akartam, hogy csodálatosan csapj be.
Azaz arc süllyedt el a némaságban
A szívem aggodalmasan dobogott
De én csak egy egyszerű tréfaként kezeltem,
mint egy buta pletykát.
Még ha az álmaim eltűnnek holnap
Még ha ez csak egy mulandó pillanat
Ez az, amit mi együtt figyeltünk
Számomra az örökkévalóságnak tűntek
A Hangod, a hazugságod
Mennyi alkalommal elfojtották szívemet
Hiszen én még emlékszem ajkaidra [amik]
Bűnei és fájdalmai belém vésődtek
A forró nyári nap égette az aszfaltot
Elolvasztva a valóságot, a forrólevegő valóságává vált
Nincs több hazudozás, hazug szavak, hazug szavak,
most már elég lesz
Nem akarok többet.
Üveg könnycseppek, mik felszáradtak a szerelemben
Hányszor is ontotta őket a szívem
A hangod, a hazugságaid
A fájdalom még nem törlődött ebből a szívből
Egy igaz szerelmet akartam látni
Mert se álmaim, se jövőm nem volt még.