Drabblék: Stargate Atlantis
És az elmaradhatatlan Atlantiszos röpkék :) Köztük egy McShep is, amely az egyik kedvenc dalom alapján született.
Az évek súlya
Gyerekek! De hiszen ők még csak gyerekek! üvöltök magamban, miközben végignézek rajtuk. Gyerekek... Mint Ford. És mégis milyen felelősség van a vállukon. Mint egy száz évesnek. Hiszen meg kell védeni a falut azzal, hogy 25 évesen feláldozzák magukat. Pedig ez milyen botorság! És nem hallgatnak ránk, az idősebbekre, a tapasztaltabbakra. Félnek tőlünk. Mert öregek vagyunk. Mind esztelenek, szűklátókörűek, csak Keras nem. Remélem Rodney mihamarabb megjavítja azt a ZPM-et, és akkor rendben lesz minden, normális életet élhetnek, nem kell félniük a lidércektől, nem kell felesleges áldozatokat hozniuk. De ha nem... Akkor velük halunk mi is sóhajtom, miközben a villogó fényt nézem…
Inspired by Childhood's end (SGA 1x06)
Otthon
Haza akarok menni. Csak haza akarok menni...
Nyugodjak meg, mondják, először vegyem be a pirosat. Lehet, jobb lenne. Mert nem hiszem, hogy már nem szeretsz többé. Miért jobb nálam az a nő?
Hosszú idő eltelt már, de nem vagyok jobban. Nem érdekel, mit mondanak az orvosok, nem vagyok jobban. A tömeg összefolyik előttem, már nem látlak, csak az érzés maradt, a fájdalom. Egyedül vagyok. Miért játszottál velem?
Nyugodjak meg, mondják, először vegyem be a pirosat... Egész éjjel vezettem, azt se tudom, tegnap hol voltam, csak nézem a hidat. Vissza fogok menni dolgozni, de nem érdekel... csak haza akarok jutni... Veled...
Egy pici McShep, inspired by Bobaflex - Home
Remények
- Repültem már olyan madarakkal, amikkel sokkal nehezebb volt ennél elbírni.
Hát igen, ez Sheppard… - gondolom magamban vigyorogva, Larrin is ezt mondta.
- Csodálom, hogy Larrin nem mondta…
Ó, dehogynem mondta… de ezt még véletlenül se árulom el, mert a lelkemre kötötte, ne tegyem.
- Larrin sosem hozott szóba a mai nap előtt. - megpróbálok hangomba közömbösséget csempészni.
- Tényleg? Sohasem? - kérdezi csalódottan. Ezek szerint mély benyomást tett rá. Szerintem összeillenének, bár ha ez a két erős jellem összetalálkozik, lehet, ott kő kövön nem maradna. De legalább nem lennének egyedül. Mert a vezetés, akármekkora csoportról is van szó, magányos dolog.
Inspired by SGA, S5x11 Lost Tribe, Katana Labrea
Az évek súlya
Gyerekek! De hiszen ők még csak gyerekek! üvöltök magamban, miközben végignézek rajtuk. Gyerekek... Mint Ford. És mégis milyen felelősség van a vállukon. Mint egy száz évesnek. Hiszen meg kell védeni a falut azzal, hogy 25 évesen feláldozzák magukat. Pedig ez milyen botorság! És nem hallgatnak ránk, az idősebbekre, a tapasztaltabbakra. Félnek tőlünk. Mert öregek vagyunk. Mind esztelenek, szűklátókörűek, csak Keras nem. Remélem Rodney mihamarabb megjavítja azt a ZPM-et, és akkor rendben lesz minden, normális életet élhetnek, nem kell félniük a lidércektől, nem kell felesleges áldozatokat hozniuk. De ha nem... Akkor velük halunk mi is sóhajtom, miközben a villogó fényt nézem…
Inspired by Childhood's end (SGA 1x06)
Otthon
Haza akarok menni. Csak haza akarok menni...
Nyugodjak meg, mondják, először vegyem be a pirosat. Lehet, jobb lenne. Mert nem hiszem, hogy már nem szeretsz többé. Miért jobb nálam az a nő?
Hosszú idő eltelt már, de nem vagyok jobban. Nem érdekel, mit mondanak az orvosok, nem vagyok jobban. A tömeg összefolyik előttem, már nem látlak, csak az érzés maradt, a fájdalom. Egyedül vagyok. Miért játszottál velem?
Nyugodjak meg, mondják, először vegyem be a pirosat... Egész éjjel vezettem, azt se tudom, tegnap hol voltam, csak nézem a hidat. Vissza fogok menni dolgozni, de nem érdekel... csak haza akarok jutni... Veled...
Egy pici McShep, inspired by Bobaflex - Home
Remények
- Repültem már olyan madarakkal, amikkel sokkal nehezebb volt ennél elbírni.
Hát igen, ez Sheppard… - gondolom magamban vigyorogva, Larrin is ezt mondta.
- Csodálom, hogy Larrin nem mondta…
Ó, dehogynem mondta… de ezt még véletlenül se árulom el, mert a lelkemre kötötte, ne tegyem.
- Larrin sosem hozott szóba a mai nap előtt. - megpróbálok hangomba közömbösséget csempészni.
- Tényleg? Sohasem? - kérdezi csalódottan. Ezek szerint mély benyomást tett rá. Szerintem összeillenének, bár ha ez a két erős jellem összetalálkozik, lehet, ott kő kövön nem maradna. De legalább nem lennének egyedül. Mert a vezetés, akármekkora csoportról is van szó, magányos dolog.
Inspired by SGA, S5x11 Lost Tribe, Katana Labrea