Semmi baj
csak szeretném leírni, hogy ma szar napom volt. Nem akartam felkelni. És tegnap se. És valószínűleg holnap sem akarok. Tegnap olyan istentelenül szar idő volt, hogy örültem, hogy nem kellett dolgoznom, csak akkor nem tudom, miért kellett bemennem. De három óra múlva már jöhettem is haza, és bebújtam az ágyba és olvastam a nagyon jó könyvemet. A ma reggel szarabb volt. Durvábban görcsölt a hasam, mint ahogy szokott, pedig nálam az a normális, ha puszta kézzel ki akarom tépni a méhemet. Soha nem veszek be gyógyszert, inkább próbálom túlélni, és tényleg volt már olyan, hogy sírva-vinnyogva fetrengtem az ágyon, és könyörögtem mindenkinek, hogy szúrjon hasba, mert nem bírom tovább. És ma eljutottam arra a pontra, hogy majdnem bevettem egy cataflamot. Komolyan gondolkodtam rajta, hogy beteget jelentek, mert megmozdulni sem bírok. Ennyire szar volt a reggel. De aztán túléltem a napot. Sikeresen elkerültem a srácot, aki bár ne érdeklődne utánam, és most már biztosan feltűnt neki is, hogy kerülöm. De a Tescos srác megint a nap fénypontja volt, és már tudom a nevét is (oké korábban is tudtam, mert leolvastam a kitűzőjéről, de most már hivatalosan is tudom, mert elmondta).
Az olyan napokon, mint a mai, elgondolkodom rajta, hogy miért is nem műtetem ki az egész izét magamból, úgyse akarok gyereket...
És most legszívesebben bemásznék az ágyba, a takarók alá, és olvasnám a másik nagyon jó könyvemet, és nem bújnék ki egy hétig, de még posztot kell írnom a hidegben.
Az olyan napokon, mint a mai, elgondolkodom rajta, hogy miért is nem műtetem ki az egész izét magamból, úgyse akarok gyereket...
És most legszívesebben bemásznék az ágyba, a takarók alá, és olvasnám a másik nagyon jó könyvemet, és nem bújnék ki egy hétig, de még posztot kell írnom a hidegben.