Home sweet home
Azért látom most már kellemesebben a helyzetet, mert aki ismer, tudja,
hogy mennyire utálok repülni. Sok gyógyszer kell és nagy fáradtság, hogy
ne kapjak pánikrohamot.
Sebaj, holnap újra repülni kell, ezúttal haza, azt hiszem tegnap le volt
zárva a reptér a durva havazás miatt, suliba se mennek az emberek, dolgozni
sem, csúsznak az utak. Így lesz izgalmas hazajutni megint. Folytatván, amit
elkezdtem: hazaértünk majdnem pontosan éjfélre. Reggel 8 után pár perccel
indult a vonat, nem kell fejszámolómuvésznek lenni, hogy mindenki lássa, az
bizony sok-sok feleslegesen eltöltött óra volt a reptéren. Megyünk be az ajtón,
az az mennénk be, ugyanis szobaadónk lánya(továbbiakban cafka) ott állt az
ajtóban és éppen nagyon érzelmes búcsút próbált venni egyhetes barátjától.
Sajnos mi pont akkor értünk haza, rohadt szemét emberek. Tudta, hogy nem
sikerült hazajutnunk, de annyi nem telett volna tole, hogy sajnálom, ez tök
szar lehet. Meséljetek mi volt.. Nos, de nem ez a lényeg. Szegénykém anyukája
nevelte, mindent megkapott, azt a szót, hogy nem, nem ismeri, túlkompenzált
kicsi lelkem tegnap töltötte be amúgy a 19-et, s elso félévén van túl az
egyetemen. nem hülyegyerek. Muvtörit tanul, lenne közös témánk, de nem tudom
honnan szármázó mély megvetéssel néz ránk. Gondolom zavarja, hogy mi is ott
élünk, abban a házban, sot fizetünk érte. Abba már bele sem gondol, hogy lehet
anyu az egyetemet pont ezért tudja kifizetni neki.
Szóval kis bevezeto után: fáradtak vagyunk, persze nem pakolunk ki, csak nem
hisszük el, hogy megint otthon vagyunk, hirtelen lelkesedést vált ki belolem,
hogy van egy pár sörünk.. amikor is hajnali 1-kor kisasszony nekiáll fozni. Mi
a konyha felett lakunk, szar a szigetelés, tényleg minden kis zajt meghallunk,
o persze rámol, kis lábos, nagy edény, jénai, reszelo mittudomént pakol elo,
mondanom sem kell, baromi büdös, amit foz. Egy órával korábban eltávozó barátja
újra csenget kettokor. Itt a történetben meg kell jegyeznem, hogy a fiatalember
egy hete beköltözött a házba, ott eszik, iszik, naponta kétszer zuhanyzik, s
anyuka nem mer, nem mond semmit, csak magában mérgelodik és mindenkinek panaszkodik,
csak a drága egy szem lányának nem említené meg, hogy a helyzet kínos, továbbá
vannak bérlok, akik nem véletlenül kérik meg oket hajnali ketto fele minden nap,
hogy halkítsák már le a zenét stb. A kisasszony még egy jellemvonását tökéletesen
bemutatja a következo eset is: elozo, rendes, aranyos barát úgy tudja, hogy egy
nappal késobb jön haza, mert kis cafkánk új barátjával akar lenni "bonyodalmak"
nélkül. Másnap, amikor már régi barát is úgy gondolja, hogy itthon van, s szegényke
furcsállja, hogy miért nem hívta fel a kis cafka, megjelenik 11-kor 10 perces
elozetes bejelentés hatására. Nos anyuka észbekap és o az, aki közli új baráttal,
hogy ugyan legyen már olyan kedves és menjen el, mert itt van még egy lezáratlan
ügy. Mondanom sem kell a régi barát nem ért semmit, o alszik cafka ágyában fent,
cafka alszik nappaliban lent. Amint másnap elhagyja a területet kb. negyed óra
sem telik el új barát újra megjelenik..
Nos, de vissza az eredeti szálhoz.. tehát anyuka kipenderítette a fiatalembert
21-én, mondván, hogy az édesanyja jön haza és ha meglátja, hogy itt az unokának,
csak úgy, itt van egy fiatalember mindig, nos o ezt nem akarja. Érdekes, amúgy
nem mer semmit sem mondani, de erre hivatkozik, a lánya nem gondolta úgy, hogy
bármi probléma is lehetne ebbol. 78 éves nagyi miért is bontránkozna meg ezen, igaz?
Tehát hajnali kettokor, két óra kínkeservés különlét után visszajön, mert a cafka
szerint megajándékozzák egymást karácsonyra.. nincs tekintettel arra, hogy anyjának
holnap sokat kell vezetnie, hogy elmenjen nagyiért, tényleg nagy ívben leszarja,
hogy két hihetetlenül fáradt és csalódott ember van a lakásban, o most foz és
ajándékoz, mindenki tehet neki egy szívességet. Amikor már 3-kor nagyon szívesen
aludnék, még mindig nagy a zaj. Akkor szólok az anyukának, hogy ne haragudjon, de
ilyen zajban nem lehet pihenni és mi nagyon fáradtak vagyunk. O megpróbál majd
beszélni velük. Nyitva hagyom az ajtót, komolyan majd felrobbanok, s közben
közvetítek A-nak, hogy mirol beszélnek lent. Amikor épp azt mondom, hogy anyuka
azt mondja: tényleg rendes emberek, nem kéne ezt csinálnotok. Az volt az a pont,
amikor Anál is elszakadt a cérna. Hogy komolyan ezzel kell magyarázni, hogy hajnali
háromkor miért kéne kusssssssban maradni? Lerohan, eros hangon közli, hogy ekkora
zajban nem lehet pihenni. Cafka nem mer ránézni, csávó sem, mint a kisgyerekek, ha
rosszat tesznek. Nos a feljön a szobába, mi történik? Hajnali négyig folytatódik
a hangoskodás, amikor is egy hatalmas ajtóbecsapással közli a kisasszony, hogy
elhagyták a konyhát, most már nincs miért hisztizni. Nekem sem kell több, lemegyek,
hagyok egy üzenetet: milyen kedves toled, hogy felhívtad a figyelmünket az
ajtóbecsapással arra, hogy elhagytátok a konyhát. Igazán nagyon figyelmes gesztus.
Másnap azt gondolná az ember, legalább egy kicsit magába szálltak a fiatalok.
Persze hogy nem. Miért nem? Mert anyu eltüntette az üzenetet és közölte, hogy nagyon
kedves tolünk, hogy kiálltunk mellette, de reggel, ha nagyi meglátná ezt az üzenetet,
akkor nagyon kiakadna. Nem, nem errol van szó, kedves anyuka, nem akarod, hogy bárki
is beletaposson a te kicsi, aranyos, kedves lányod önérzetébe.. de hát mit lehet erre
mondani, tenni? Persze, megértem.
Tehát jó lett volna az, hogy másokkal ellentétben ugyan hazajutunk nagynehezen
szentestére, saját ágyban aludjuk azt a két napot amíg újra útrakelhettünk, de
most komolyan: erre hazamenni? Még ezt is elviselni minden áldott nap? Ha szerencsénk
lesz, akkor pont nem találkozunk szombaton, mert neki korán kéne aludnia, hétfon
egyetem, vasárnap hosszú út áll elotte, mi meg jobb esetben is éjfélre érünk haza..
A vak is azt mondta, hogy meglátjuk..
hogy mennyire utálok repülni. Sok gyógyszer kell és nagy fáradtság, hogy
ne kapjak pánikrohamot.
Sebaj, holnap újra repülni kell, ezúttal haza, azt hiszem tegnap le volt
zárva a reptér a durva havazás miatt, suliba se mennek az emberek, dolgozni
sem, csúsznak az utak. Így lesz izgalmas hazajutni megint. Folytatván, amit
elkezdtem: hazaértünk majdnem pontosan éjfélre. Reggel 8 után pár perccel
indult a vonat, nem kell fejszámolómuvésznek lenni, hogy mindenki lássa, az
bizony sok-sok feleslegesen eltöltött óra volt a reptéren. Megyünk be az ajtón,
az az mennénk be, ugyanis szobaadónk lánya(továbbiakban cafka) ott állt az
ajtóban és éppen nagyon érzelmes búcsút próbált venni egyhetes barátjától.
Sajnos mi pont akkor értünk haza, rohadt szemét emberek. Tudta, hogy nem
sikerült hazajutnunk, de annyi nem telett volna tole, hogy sajnálom, ez tök
szar lehet. Meséljetek mi volt.. Nos, de nem ez a lényeg. Szegénykém anyukája
nevelte, mindent megkapott, azt a szót, hogy nem, nem ismeri, túlkompenzált
kicsi lelkem tegnap töltötte be amúgy a 19-et, s elso félévén van túl az
egyetemen. nem hülyegyerek. Muvtörit tanul, lenne közös témánk, de nem tudom
honnan szármázó mély megvetéssel néz ránk. Gondolom zavarja, hogy mi is ott
élünk, abban a házban, sot fizetünk érte. Abba már bele sem gondol, hogy lehet
anyu az egyetemet pont ezért tudja kifizetni neki.
Szóval kis bevezeto után: fáradtak vagyunk, persze nem pakolunk ki, csak nem
hisszük el, hogy megint otthon vagyunk, hirtelen lelkesedést vált ki belolem,
hogy van egy pár sörünk.. amikor is hajnali 1-kor kisasszony nekiáll fozni. Mi
a konyha felett lakunk, szar a szigetelés, tényleg minden kis zajt meghallunk,
o persze rámol, kis lábos, nagy edény, jénai, reszelo mittudomént pakol elo,
mondanom sem kell, baromi büdös, amit foz. Egy órával korábban eltávozó barátja
újra csenget kettokor. Itt a történetben meg kell jegyeznem, hogy a fiatalember
egy hete beköltözött a házba, ott eszik, iszik, naponta kétszer zuhanyzik, s
anyuka nem mer, nem mond semmit, csak magában mérgelodik és mindenkinek panaszkodik,
csak a drága egy szem lányának nem említené meg, hogy a helyzet kínos, továbbá
vannak bérlok, akik nem véletlenül kérik meg oket hajnali ketto fele minden nap,
hogy halkítsák már le a zenét stb. A kisasszony még egy jellemvonását tökéletesen
bemutatja a következo eset is: elozo, rendes, aranyos barát úgy tudja, hogy egy
nappal késobb jön haza, mert kis cafkánk új barátjával akar lenni "bonyodalmak"
nélkül. Másnap, amikor már régi barát is úgy gondolja, hogy itthon van, s szegényke
furcsállja, hogy miért nem hívta fel a kis cafka, megjelenik 11-kor 10 perces
elozetes bejelentés hatására. Nos anyuka észbekap és o az, aki közli új baráttal,
hogy ugyan legyen már olyan kedves és menjen el, mert itt van még egy lezáratlan
ügy. Mondanom sem kell a régi barát nem ért semmit, o alszik cafka ágyában fent,
cafka alszik nappaliban lent. Amint másnap elhagyja a területet kb. negyed óra
sem telik el új barát újra megjelenik..
Nos, de vissza az eredeti szálhoz.. tehát anyuka kipenderítette a fiatalembert
21-én, mondván, hogy az édesanyja jön haza és ha meglátja, hogy itt az unokának,
csak úgy, itt van egy fiatalember mindig, nos o ezt nem akarja. Érdekes, amúgy
nem mer semmit sem mondani, de erre hivatkozik, a lánya nem gondolta úgy, hogy
bármi probléma is lehetne ebbol. 78 éves nagyi miért is bontránkozna meg ezen, igaz?
Tehát hajnali kettokor, két óra kínkeservés különlét után visszajön, mert a cafka
szerint megajándékozzák egymást karácsonyra.. nincs tekintettel arra, hogy anyjának
holnap sokat kell vezetnie, hogy elmenjen nagyiért, tényleg nagy ívben leszarja,
hogy két hihetetlenül fáradt és csalódott ember van a lakásban, o most foz és
ajándékoz, mindenki tehet neki egy szívességet. Amikor már 3-kor nagyon szívesen
aludnék, még mindig nagy a zaj. Akkor szólok az anyukának, hogy ne haragudjon, de
ilyen zajban nem lehet pihenni és mi nagyon fáradtak vagyunk. O megpróbál majd
beszélni velük. Nyitva hagyom az ajtót, komolyan majd felrobbanok, s közben
közvetítek A-nak, hogy mirol beszélnek lent. Amikor épp azt mondom, hogy anyuka
azt mondja: tényleg rendes emberek, nem kéne ezt csinálnotok. Az volt az a pont,
amikor Anál is elszakadt a cérna. Hogy komolyan ezzel kell magyarázni, hogy hajnali
háromkor miért kéne kusssssssban maradni? Lerohan, eros hangon közli, hogy ekkora
zajban nem lehet pihenni. Cafka nem mer ránézni, csávó sem, mint a kisgyerekek, ha
rosszat tesznek. Nos a feljön a szobába, mi történik? Hajnali négyig folytatódik
a hangoskodás, amikor is egy hatalmas ajtóbecsapással közli a kisasszony, hogy
elhagyták a konyhát, most már nincs miért hisztizni. Nekem sem kell több, lemegyek,
hagyok egy üzenetet: milyen kedves toled, hogy felhívtad a figyelmünket az
ajtóbecsapással arra, hogy elhagytátok a konyhát. Igazán nagyon figyelmes gesztus.
Másnap azt gondolná az ember, legalább egy kicsit magába szálltak a fiatalok.
Persze hogy nem. Miért nem? Mert anyu eltüntette az üzenetet és közölte, hogy nagyon
kedves tolünk, hogy kiálltunk mellette, de reggel, ha nagyi meglátná ezt az üzenetet,
akkor nagyon kiakadna. Nem, nem errol van szó, kedves anyuka, nem akarod, hogy bárki
is beletaposson a te kicsi, aranyos, kedves lányod önérzetébe.. de hát mit lehet erre
mondani, tenni? Persze, megértem.
Tehát jó lett volna az, hogy másokkal ellentétben ugyan hazajutunk nagynehezen
szentestére, saját ágyban aludjuk azt a két napot amíg újra útrakelhettünk, de
most komolyan: erre hazamenni? Még ezt is elviselni minden áldott nap? Ha szerencsénk
lesz, akkor pont nem találkozunk szombaton, mert neki korán kéne aludnia, hétfon
egyetem, vasárnap hosszú út áll elotte, mi meg jobb esetben is éjfélre érünk haza..
A vak is azt mondta, hogy meglátjuk..