Granger és a kákalag
Eredeti cím: Granger's Grindylow
Író: alisanne
Fordító: Fairy
Szavak száma: 100 x5
Rating: G
Kihívás: Készült a snupin100, #395: Kákalag témára
Páros: Perselus Piton/Remus Lupin
Jogok: Minden jog J. K. Rowlingot és a vele szerződésben álló filmstúdiókat illeti, az írónak és a fordítónak semmilyen haszna sem származik eme történetből.
Engedély: van
Az eredeti történet itt található:
http://alisanne.insanejournal.com/1796746.html ~~~~~~~
Granger és a kákalag
~~~~~~~
- Betörni a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályra kész őrültség - mérgelődött Perselus.
- Már csináltam ilyet - vigyorgott Potter a hoppon keresztül.
- Segítséggel - motyogta Perselus.
- Ezért segít Hermione is. Senki sem fog tőle kérdezősködni. Egyfolytában csak kákalagos dolgokkal foglalkozik.
- Granger is részt vesz benne? - húzta fel a szemöldökét Perselus. - Ki nem segít nekünk?
- Ron - felelte Potter. - Ő, a mi… alibink. Ha szükség lenne rá.
Lupin, aki Persleus mellett görnyedt a kandalló előtt, a homlokát ráncolta. - Mit mondott?
Potter arca pirosabb volt, mint amennyit a tűz számlájára lehetett írni. - Hogy ő, hmm, velünk van.
- Velünk? - pislogott Lupin. - Oh!
Perselus tudta, hogy Potter mindig elérte, hogy figyelmet kapjon.
~~~~~~~
Betörni a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályra, Lupinnal összebújva Potter láthatatlanná tévő köpenye alatt, szürreális volt.
- Védelem, Harry - suttogta Granger, mikor a lift a kilencedik emeletre vitte őket. - És mindenki maradjon rejtve, amíg az irodámban vagyunk.
Ilyen közel Lupinhoz, nos… Perselus testében reakciókat váltott ki, amitől a séta… kínossá vált.
- Jól vagy? - suttogta Lupin.
- Shh! - sziszegett Potter. - Erre. Hermione irodája itt van a kákalag szobor mögött.
Perselus összehúzta a szemöldökét, de mielőtt rákérdezhetett volna Granger kákalag megszállottságára, már oda is értek a nő irodájához.
- Tessék - intett Hermione az asztal felé. - Akkor vizsgáljuk meg Lupin professzort.
~~~~~~~
- Miért kákalagok? - motyogott Perselus, a Granger irodájában szétterített tengerészeti könyvekre utalva.
Potter vállat vont. - Hermione azt mondja, hogy ők is jogokat érdemelnek. Petíciót akar benyújtani, hogy a sellők ismerjék el őket értelmes lényekként.
Perselus felsóhajtott. Van, ami soha nem változik.
- Megvan - jelentette be Granger. - Milyen okos.
Perselus megpördült, Lupinra nézett, aki úgy látszott jól van. Felsóhajtott. - Ó?
Granger felemelt egy kis korongot. Perselus próbálta kivenni, de elég homályos volt. -Felhasználták az időnyerő technológiát és elrejtették egy másik időben.
Perselus pislogott. Ez okos volt. - Nem fogja elárulni, hogy kivetted?
- Nem - vigyorodott el Granger, amitől Perselus megborzongott. - Akkor szórakozzunk egy
kicsit.
~~~~~~~
- De te, nem a jogaikért harcoltál? - kérdezte Perselus, mikor Granger egy kákalag kezébe adta a kis korongot. Miután elhagyták a Minisztériumot, a Roxfortba hoppanáltak. Ettől Perselus ideges lett.
Granger felsóhajtott. - De igen. A sellők félreértettek és adtak egyet, háziállatnak. Én… tanítom őt.
Perselus felhorkantva nyelte vissza a megjegyezni valóját, mikor Lupin és Potter is élesen felé néztek. - Ez nagyon… időigényesnek hangzik.
- Nagyon. Amúgy mindig megjelenik, mikor hívom, vagy ilyesmi. - A kákalag elúszott és a nő elvigyorodott. - Szeretném látni, amikor elkapják őt.
- Valóban - vigyorodott el Perselus is. - Egész jó mardekáros lett volna belőled.
- Köszönöm - mosolyodott el Hermione.
~~~~~~~
- Többé már nem tudnak nyomon követni? - kérdezte Lupin, azt a karját dörzsölve, amiben a korong volt.
Granger bólintott. - Elkerülheted az aurorokat.
- Hacsak nem én vagyok az - szólt közbe Potter. - És még akkor is, ha másokkal vagyok, be kell, hogy vigyelek.
- Értem - bólintott Lupin, majd Perselusra nézett. - Nem tervezem, hogy elköltözzek onnan, ahol most élek. A házigazdám… igazán rendkívüli.
Perselus megnyugodott. - Nem kellene valahol máshol folytatnunk ezt a beszélgetést? Végtére is, az aurorok jöhetnek megkeresni Granger kákalagát, és én nem szeretnék magyarázkodni az ittlétemről.
- Az baj - szólalt meg egy új hang. - Mert én várom a magyarázatodat, Perselus.
Folytatás:
Szövetségesek gyülekezője