idén.
üszkve három hónap telt el az idei évbõl, máris úgy érzem meg tudnék tölteni egy könyvet az élményeimmel. olyan ez, mint amikor hetekig, hónapokig nem történik semmi az emberrel, aztán egyszercsak, egy nap leforgása alatt annyi információt kapsz, hogy alig gyõzöd felfogni. nem kifejezetten jók vagy rosszak, inkább csak váratlanok.
próbálok kiemelni egy-egy ilyen momentumot az elmúlt hónapjaimból, de nem megy. voltam lenn, nagyon lenn, voltam fenn is párszor, de mindez csupán emlék mára, amibõl -jobb esetben- végre tanulok.
és hamár a tanulásról van szó; így huszonhárom év után örülnék neki, ha végre szíveskednék a mában élni, nem pedig folyamatosan visszavágyni a múltba. köszönom, hogy leírhattam, remélem meg is hallgatom már végre magam.
és igen, bebizonyosodott megint, az észre érdemes hallgatni, nem a szívre. jó lenne ha végre meg is jegyezném.
nem kedvelem a szívem, túl sokat akar állandóan, és sosem éri be azzal ami van.
ja, és azt is díjaznám továbbá, ha kifejlõdne már az egészséges önzõségem, és nem keseríteném meg a saját életem azzal, hogy a barátaim, ismerõseim, vagy az épp aktuális kiszemelt herceg kedvére teszek, hanem az én, saját boldogságomat helyezem elõtérbe, és eljutok odáig, hogy amit teszek -bármi is legyen az- azt magamért teszem. én én én!
ettõl függetlenül jól vagyok, igen. (jelen pillanatban legalábbis.)
bármi is történjen, ezt az évet a magamévá teszem, kisajátítom, kihozom belõle a legjobbat és az enyém lesz, ha törik, ha szakad.
várjunk csak... már az enyém.
próbálok kiemelni egy-egy ilyen momentumot az elmúlt hónapjaimból, de nem megy. voltam lenn, nagyon lenn, voltam fenn is párszor, de mindez csupán emlék mára, amibõl -jobb esetben- végre tanulok.
és hamár a tanulásról van szó; így huszonhárom év után örülnék neki, ha végre szíveskednék a mában élni, nem pedig folyamatosan visszavágyni a múltba. köszönom, hogy leírhattam, remélem meg is hallgatom már végre magam.
és igen, bebizonyosodott megint, az észre érdemes hallgatni, nem a szívre. jó lenne ha végre meg is jegyezném.
nem kedvelem a szívem, túl sokat akar állandóan, és sosem éri be azzal ami van.
ja, és azt is díjaznám továbbá, ha kifejlõdne már az egészséges önzõségem, és nem keseríteném meg a saját életem azzal, hogy a barátaim, ismerõseim, vagy az épp aktuális kiszemelt herceg kedvére teszek, hanem az én, saját boldogságomat helyezem elõtérbe, és eljutok odáig, hogy amit teszek -bármi is legyen az- azt magamért teszem. én én én!
ettõl függetlenül jól vagyok, igen. (jelen pillanatban legalábbis.)
bármi is történjen, ezt az évet a magamévá teszem, kisajátítom, kihozom belõle a legjobbat és az enyém lesz, ha törik, ha szakad.
várjunk csak... már az enyém.