meadows.
van egy szoba, aminek van egy ajtaja. ha becsukod magad mogott, egy napos, kellemes-huvos reten talalod magad, egy szines pokrocon hevereszve, mikozben szivoszallal szopogatod a karamellas-csokis-vaniliafagyis jeges, habos-babos kavet.
es sikerul nem tudomasul venni, hogy odaat tul hangosak a zajok, es orjitoen vakitoak a fenyek. nem, nem hogy nem veszed tudomasul, nem is gondolsz ra, hogy van egy vilag, ami rossz, ami tele van gonddal, bajjal, felreertessel.
az ajton cirka bukkel de erthetoen all: solstice
magamra akarom csukni az ajtot, bezarkozni orokre es elhajitani a nemletezo kulcsot, a nemletezo boldogsag-vegtelenbe.
ne huzz viszza, ne huzz vissza, kerlek ne!
es sikerul nem tudomasul venni, hogy odaat tul hangosak a zajok, es orjitoen vakitoak a fenyek. nem, nem hogy nem veszed tudomasul, nem is gondolsz ra, hogy van egy vilag, ami rossz, ami tele van gonddal, bajjal, felreertessel.
az ajton cirka bukkel de erthetoen all: solstice
magamra akarom csukni az ajtot, bezarkozni orokre es elhajitani a nemletezo kulcsot, a nemletezo boldogsag-vegtelenbe.
ne huzz viszza, ne huzz vissza, kerlek ne!