Bomlás Pt. 1
Ez a világ sokkal rosszabb és nehezebb, mint amilyennek azt valójában elképzeljük. Teljesen más, mint ahogy a szüleink nevelnek minket. Egy burokban nevelkedünk fel (és igen, mindenki), és pofán basz az egész ha hirtelen kirobbanunk. Főleg ha előtte elkúrunk mindent... *taps taps taps* ...és amikor úgy döntünk, hogy változtatunk a dolgokon, minden csak egyre rosszabb lesz... minden a visszájára fordul. Ellened fordul szinte a létező összes rokonod, lenéznek az emberek, és nem értik, hogy miért csináltad. Kapod a folyamatos basztatásokat amiatt, amit tettél, de még mindig próbálod tartani magad és nem akadsz ki akkor sem, amikor közlik veled, hogy igazából lehet hogy még tervben sem voltál. Aztán szép kis rózsaszín bogyókat kezdesz el szedni, mert azzal töltöd a napjaidat h elindulsz otthonról és sétálsz a csípős őszi levegőben a gondolataiddal arra amerre éppen jól esik. Leülsz egy padra, eszel egy csokit és csak nézel ki a fejedből, közben azon gondolkozol, hogy milyen szar minden, de nincs elég erőd arra, hogy megöld magad, mert félsz, és még az empátia is túlteng benned. Aztán amikor kicsit kezdenek rendbejönni a dolaid, valami mindig beüt és visszaránt - mert nem, ennyi idő még nem volt elég ahhoz hogy újra erőre kapj, hogy el tudj siklani a mindennapi baszogatások felett és ne foglalkoztasson többé az az érzés, hogy nem érzed magad többé a családod részének. Még ahhoz sincs erőd, hogy tönkre tedd magad.
Eljön a karácsony, utállod az egészet, pont azért mert nem érzed azt, hogy része lennél egy olyan közösségnek ami felnevelt valamikor. Felmész a szobádba és egyedül töltöd az egész éjszakát némi kaja és whisky társaságában, de nem iszod le magad, mert unalmas. És ez még csak a szűk "családi" karácsonyi vacsora volt, a neheze még hátra van. De arról fogalmad sincs, hogy mennyire... mert amikor már ott vagy, és tényleg egy kis békére lenne szükséged, akkor még ezerszer rosszabbul esik, hogy még ezen a kibaszott napon is ugyanazt kell hallgatnod. Hát akkor meg hol van a szeretet ünnepe? Egy ideig tűrsz, hagyod elmenni a füled mellett a szavakat, de egy idő után már soknak érzed. Felálsz könnyes szemekkel az asztaltól és halkan annyit mondassz: "Boldog Karácsonyt". Kinnt beülsz a kocsiba és leszarsz mindent. A szemeid tele vannak könnyel és nem látsz semmit, de ennek ellenére nyomod a gázt ahogy csak bírod, és akkor sem ijedsz meg, amikor egy szűk balos alul kormányzása után fél méter választ el az ároktól. Miért ijednél meg ha egyszer úgy érzed, hogy semmi veszteni valód nincs? Aztán amikor a motorzúgás és adrenalin hatására a gyűlöletet kihajtottad magadból, betölatsz egy kis utcába, leállítod a motort és felrántod a hangerőt. És csak sírsz. Szabályosan zokogsz a kocsiban...
Várod a szilvesztert, mert le szeretnéd zárni ezt az undorító évet, de van valami ami miatt nem érzed már a szívedet sem a helyén. Úgy mész bele, hogy mégis tartod magad, mert fizikailag éppen szét van a szervezeted, és nem tudsz inni. Kellően készen állsz egy DJ pult mögött, mert a Zene az, ami még a Te távoli és összetört világodban is képes - ha nem is tartósan - de egy ideig békét teremteni. Feldob az az érzés, hogy az embereknek tetszik amit csinálsz, hosszú idő után először érzed azt, hogy van értelme a létezésednek (ha más nem, legalább 1 éjszakára). Éjfélkor boldogan búcsúztatod el az újévet, mert boldogsággal tölt el az, hogy lezárhatod ezt a nagy kalap szart, még akkor is ha legbelül tudod, hogy ez is csak egy nap volt és nem fog semmi változni. De reménykedsz, mert a reményt nem vehetik el tőled soha...
Harangszó, himnusz és egy eltűnt ember a társaságból. Szó nélkül vállalkozol a keresésére, mert hiába nem ismered annyira, mégis félted. Túlteng benned az empátia és szeretsz segíteni az embereken. Legtöbb esetben Rajtuk tudsz is...
[Folyt.]
Eljön a karácsony, utállod az egészet, pont azért mert nem érzed azt, hogy része lennél egy olyan közösségnek ami felnevelt valamikor. Felmész a szobádba és egyedül töltöd az egész éjszakát némi kaja és whisky társaságában, de nem iszod le magad, mert unalmas. És ez még csak a szűk "családi" karácsonyi vacsora volt, a neheze még hátra van. De arról fogalmad sincs, hogy mennyire... mert amikor már ott vagy, és tényleg egy kis békére lenne szükséged, akkor még ezerszer rosszabbul esik, hogy még ezen a kibaszott napon is ugyanazt kell hallgatnod. Hát akkor meg hol van a szeretet ünnepe? Egy ideig tűrsz, hagyod elmenni a füled mellett a szavakat, de egy idő után már soknak érzed. Felálsz könnyes szemekkel az asztaltól és halkan annyit mondassz: "Boldog Karácsonyt". Kinnt beülsz a kocsiba és leszarsz mindent. A szemeid tele vannak könnyel és nem látsz semmit, de ennek ellenére nyomod a gázt ahogy csak bírod, és akkor sem ijedsz meg, amikor egy szűk balos alul kormányzása után fél méter választ el az ároktól. Miért ijednél meg ha egyszer úgy érzed, hogy semmi veszteni valód nincs? Aztán amikor a motorzúgás és adrenalin hatására a gyűlöletet kihajtottad magadból, betölatsz egy kis utcába, leállítod a motort és felrántod a hangerőt. És csak sírsz. Szabályosan zokogsz a kocsiban...
Várod a szilvesztert, mert le szeretnéd zárni ezt az undorító évet, de van valami ami miatt nem érzed már a szívedet sem a helyén. Úgy mész bele, hogy mégis tartod magad, mert fizikailag éppen szét van a szervezeted, és nem tudsz inni. Kellően készen állsz egy DJ pult mögött, mert a Zene az, ami még a Te távoli és összetört világodban is képes - ha nem is tartósan - de egy ideig békét teremteni. Feldob az az érzés, hogy az embereknek tetszik amit csinálsz, hosszú idő után először érzed azt, hogy van értelme a létezésednek (ha más nem, legalább 1 éjszakára). Éjfélkor boldogan búcsúztatod el az újévet, mert boldogsággal tölt el az, hogy lezárhatod ezt a nagy kalap szart, még akkor is ha legbelül tudod, hogy ez is csak egy nap volt és nem fog semmi változni. De reménykedsz, mert a reményt nem vehetik el tőled soha...
Harangszó, himnusz és egy eltűnt ember a társaságból. Szó nélkül vállalkozol a keresésére, mert hiába nem ismered annyira, mégis félted. Túlteng benned az empátia és szeretsz segíteni az embereken. Legtöbb esetben Rajtuk tudsz is...
[Folyt.]