(no subject)
mit mondjak, agyhalott lettem, szinte.
ráadásul a vonat, amivel kijöttem az egyetemre szépen lerobbant. már kezdtem megnyugodni, h mégis minden rendben lesz, mert elkészültem a közepes minőségű beszámolómmal (az elmúlt évek alatt megtanultam, h nem csak a tökéletes munkát lehet kiadni a kezedből). de aztán újra elkapott a pánik, h mi van, ha mégsem írják alá az indexet, mert annyira rossz lett..
legjobb menekülési útvonalat pánikesetben Anikó jelenti, de mivel neki vodás és t-mobile-os száma volt egész sokáig nem volt elérhető, tehát én egyre jobban pánikoltam, már nehezen vettem a levegőt... szörnyű! végül azért sikerült elérni és bár tényleg csak ugyanazt mondta el, mint amit Timi és Móni, mégis attól nyugodtam meg, h ő mondta.
Beoltatta magát H1N1 ellen, Janka is megkapta a szuriját. tehát 2 hét múlva, mire kialakul a védettség újra találkozhatunk. személy szerinte alig várom!! mikor pedig Szabadságligetre értünk letettük, mert úgy is mindjárt elmegy a térerőm az alagút miatt, neki pedig amúgy is a kiscsaládot kell megetetni. Tök felesleges volt, mert lerobbantunk. előre semmit nem haladtunk, csak hátra volt képes menni az a szép siemens vonat, de azt is csigalassan és szakaszokban. a vezető pedig ide-oda rohangált a két kocsi között. kb. 40 perc alatt visszavánszorogtunk Vörösvárra. Ott át kellett szállni a Nyugatiból utánunk egy órával induló vonatra. Közben kellemesen eltársalogtam egy velem utazó nővel. És magamhoz is tértem kissé a 40 perc alatt, mert az adrenalinszintem az egekbe szökött az idegtől.
Lemásztam a Cathiba, leadtam a papírokat és már csak reménykednem kell, hogy minden rendben lesz vele, aláírják és azt mondják, menj csak tanítani. Nem tudom elképzelni anyám milyen csalódott lenne, ha nem mehetnék.
a következő vonattal vissza pestre, aztán haza, ha lesz erőm, ha nem, akkor csak holnap reggel....
ennyi röviden.
ráadásul a vonat, amivel kijöttem az egyetemre szépen lerobbant. már kezdtem megnyugodni, h mégis minden rendben lesz, mert elkészültem a közepes minőségű beszámolómmal (az elmúlt évek alatt megtanultam, h nem csak a tökéletes munkát lehet kiadni a kezedből). de aztán újra elkapott a pánik, h mi van, ha mégsem írják alá az indexet, mert annyira rossz lett..
legjobb menekülési útvonalat pánikesetben Anikó jelenti, de mivel neki vodás és t-mobile-os száma volt egész sokáig nem volt elérhető, tehát én egyre jobban pánikoltam, már nehezen vettem a levegőt... szörnyű! végül azért sikerült elérni és bár tényleg csak ugyanazt mondta el, mint amit Timi és Móni, mégis attól nyugodtam meg, h ő mondta.
Beoltatta magát H1N1 ellen, Janka is megkapta a szuriját. tehát 2 hét múlva, mire kialakul a védettség újra találkozhatunk. személy szerinte alig várom!! mikor pedig Szabadságligetre értünk letettük, mert úgy is mindjárt elmegy a térerőm az alagút miatt, neki pedig amúgy is a kiscsaládot kell megetetni. Tök felesleges volt, mert lerobbantunk. előre semmit nem haladtunk, csak hátra volt képes menni az a szép siemens vonat, de azt is csigalassan és szakaszokban. a vezető pedig ide-oda rohangált a két kocsi között. kb. 40 perc alatt visszavánszorogtunk Vörösvárra. Ott át kellett szállni a Nyugatiból utánunk egy órával induló vonatra. Közben kellemesen eltársalogtam egy velem utazó nővel. És magamhoz is tértem kissé a 40 perc alatt, mert az adrenalinszintem az egekbe szökött az idegtől.
Lemásztam a Cathiba, leadtam a papírokat és már csak reménykednem kell, hogy minden rendben lesz vele, aláírják és azt mondják, menj csak tanítani. Nem tudom elképzelni anyám milyen csalódott lenne, ha nem mehetnék.
a következő vonattal vissza pestre, aztán haza, ha lesz erőm, ha nem, akkor csak holnap reggel....
ennyi röviden.