Sulikezdős post /hahahaha. no./
Szóval, így egy hónappal a történtek után lehet ideje lenne már valami posztot rittyentenem, bazisok dolog történt velem augusztusban.
Hahaha. No.
Szóval, engedve a nyomásnak, amit Szandi gyakorolt rám, illene írnom arról, hogy teljesítettem a Camp Nano kihívást, vagyis megírtam 60000 szót egy hónap alatt. Hatvanezret. Igazából amíg neki nem ültem ennek a posztnak, és le nem írtam ezt a számot, valahogy nem realizáltam, de...
Ez rengeteg.
Igen, tudom, egy hónapomba telt, hogy rájöjjek, sajnálom!
Szóval, írom a Stigmát, és ha már írom, talán illő lenne kiemelnem végre a homályból - nem mintha azok, akik különben olvassák a blogomat, nem tudnának róla - és beszélni róla egy kicsit. Főleg, ha már Reónak és nekem végre sikerült túllendülnünk a válságon, amibe saját magam taszítottam a gay zombikkal... de erről majd kicsit később.
Szóval, akik esetleg még nem tudnak róla, van ez a... regényem? Kezdeményem? Történetem? ami jobbára a Stigma névre hallgat, és szeretem családregényként emlegetni, de a valóságban urbanscififantasy, ám annyi valóban igaz, hogy egy "család" történetét mutatja be. Három POV karakterem van, Caio, Reo és Maaya, utóbbi lány, előbbi kettő meg egy testvérpár. Mindenféle dolgok történnek velük, ahogy bele kerülnek a történelem sodrába, és közben csomóan meghalnak - lényegében ennyi a történet. Csak úgy esztisen.
Egyébként meg van még csomó másik szereplő is, akiket nagyon szeretek, ezt többnyire úgy fejezem ki, hogy őket is megölöm... nos. Egyébként valóban büszke vagyok magamra, ha szabad ilyet mondanom.
Hatvanezer szó.
--
Más. Még a nagy anime apokalipszis előtt történt...
Mellesleg.
MI AZ, HOGY ANIME APOKALIPSZIS?
Oké, én is tudom, hogy egy csomó animével el vagyok maradva, de mikor nem? Így egy halommal nézek, pedig már nem is nézek egy halommal! És még attól is megfosztanának!!!!!!!! WÁÁÁHHH.
Szóval egy sokként ért, amikor nem lehetett betölteni se a nyaa-t, se HS-t, még rémálmom is volt utána, ne tudjátok meg. De most már minden a régi, elvileg, úgyhogy no panic! A legközelebbi ilyen alkalomra pedig mindenkinek ajánlom a kickass torrentset, mert oda egy-két napos késéssel mindig feltolják a HS dolgait.
Amúgy nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy amúgy mit csináltam az anime apokalipszis előtt.
Két dolog történt: gay zombik és Karl Urban.
Oké, emberek. A GAY ZOMBIK KIRÁLYAK. Ha olyan igazi, ugly sobbingos sorozatra vágytok, akkor nézzétek az In the flesht, mert TÖKÉLETES. TÖKÉLETES.
Karl Urban meg néha megtörténik az emberrel, különösen, ha Star Treket néz, és úgy fél percre képes elfordítani a tekintetét Chris Pine-ról, szóval ennek kapcsán letoltam az Almost Human című tökéletes sci-fi sorozatot, ÉS TE JÓ ÉG. Azt hittem, soha nem leszek már képes rendőrös-nyomozós sorozatot nézni (mindannyian emlékszünk az ezzel kapcsolatos, nézhetetlen japán doramákra, ugye), de komolyan mondom, az Almost Human az really is something else. Amúgy is ez az egész robot téma, meg hogy ki élő, és mi a lélek, és ugh, és KARL URBAN EGYENRUHÁBAN.
Befejeztem. Az Almost Human tökéletes.
Aztán erre még jött egy lapáttal az Outlander, meg a not necessary skótsága, és végem volt.
--
Megint más. Voltunk moziba, és megnéztem a Guardians of the Galaxyt, amiben volt Zoe Saldana és beszélő mosómedve, so you really don't have to ask more. Mellesleg, baromi szórakoztató volt. Komolyan, nem csak ilyen átlag Marvel szinten, hanem úgy egyébként is vicces volt. A karakterek, az egymáshoz kapcsolódó viszonyok, úgy általában a viszonyok, minden. Nagyon tetszett. Jobban, mint a legtöbb Marvel film.
/Az év legjobb szuperhős mozija számomra még mindig az X-men, de valószínűleg soha nem leszek képes nem az X-men javára dönteni, úgyhogy whatever, nem számít a véleményem./
Mellesleg, az augusztus az ilyen szuperhősös volt, mert megnéztem az Amerika Kapitány második részét. Soha nem titkoltam, hogy nem kifejezetten rajongtam az elsőért, úgyis mondhatnám, hogy egyáltalán nem tetszett. Nem a karakterek miatt, tho, de akkor sem. Szóval emiatt kb. semmi elvárásom nem volt a második részt illetően és... I loved it. Amerika Kapitány karaktere nekem még mindig túl hős, olyan értelemben, hogy egyszerűen féltem ekkora igazságérzettel, mert egyszerűen az emberek csak nem alkalmasak arra, hogy ilyen hősük legyen... na jó, az emberek 95%-a nem alkalmas rá. De erről órákig tudnék beszélni, és nem akarok. Chris Evans tökéletes választás volt, szóval úgyis whatever, főleg mióta hugi elmondta, kik jelentkeztek még.
Ó. És shippelem őket Natashával.
Még mindig szuperhősök, de el kezdtem olvasni a Young Avengers képregényeket, és they're awesome.
--
Csak megemlítem, de augusztusban volt ez a... crushom Tatsun. Well. Erről nem mindig merek beszélni nyilvánosan. De egyszerűen...
HAVE YOU EVER SEEN TATSU'S EYECOLOR? CAUSE IT'S BEAUTIFUL.
--
Anyuékkal voltunk a hétvégén Szilvásváradon. Well, anyunak mostanában elég sok minden összejött, és ő javasolta, hogy menjünk el valahová, mivel ha neki rossz, általában nekünk se jó, szóval csaptunk ilyen családi napot, kisvonattal, hegymászással, ősember barlanggal meg étteremmel, meg amit akartok.
Jó volt, I love my family.
--
Előtte meg volt itt Vik és Dóri, szóval, happy~~~~ <33
Hahaha. No.
Szóval, engedve a nyomásnak, amit Szandi gyakorolt rám, illene írnom arról, hogy teljesítettem a Camp Nano kihívást, vagyis megírtam 60000 szót egy hónap alatt. Hatvanezret. Igazából amíg neki nem ültem ennek a posztnak, és le nem írtam ezt a számot, valahogy nem realizáltam, de...
Ez rengeteg.
Igen, tudom, egy hónapomba telt, hogy rájöjjek, sajnálom!
Szóval, írom a Stigmát, és ha már írom, talán illő lenne kiemelnem végre a homályból - nem mintha azok, akik különben olvassák a blogomat, nem tudnának róla - és beszélni róla egy kicsit. Főleg, ha már Reónak és nekem végre sikerült túllendülnünk a válságon, amibe saját magam taszítottam a gay zombikkal... de erről majd kicsit később.
Szóval, akik esetleg még nem tudnak róla, van ez a... regényem? Kezdeményem? Történetem? ami jobbára a Stigma névre hallgat, és szeretem családregényként emlegetni, de a valóságban urbanscififantasy, ám annyi valóban igaz, hogy egy "család" történetét mutatja be. Három POV karakterem van, Caio, Reo és Maaya, utóbbi lány, előbbi kettő meg egy testvérpár. Mindenféle dolgok történnek velük, ahogy bele kerülnek a történelem sodrába, és közben csomóan meghalnak - lényegében ennyi a történet. Csak úgy esztisen.
Egyébként meg van még csomó másik szereplő is, akiket nagyon szeretek, ezt többnyire úgy fejezem ki, hogy őket is megölöm... nos. Egyébként valóban büszke vagyok magamra, ha szabad ilyet mondanom.
Hatvanezer szó.
--
Más. Még a nagy anime apokalipszis előtt történt...
Mellesleg.
MI AZ, HOGY ANIME APOKALIPSZIS?
Oké, én is tudom, hogy egy csomó animével el vagyok maradva, de mikor nem? Így egy halommal nézek, pedig már nem is nézek egy halommal! És még attól is megfosztanának!!!!!!!! WÁÁÁHHH.
Szóval egy sokként ért, amikor nem lehetett betölteni se a nyaa-t, se HS-t, még rémálmom is volt utána, ne tudjátok meg. De most már minden a régi, elvileg, úgyhogy no panic! A legközelebbi ilyen alkalomra pedig mindenkinek ajánlom a kickass torrentset, mert oda egy-két napos késéssel mindig feltolják a HS dolgait.
Amúgy nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy amúgy mit csináltam az anime apokalipszis előtt.
Két dolog történt: gay zombik és Karl Urban.
Oké, emberek. A GAY ZOMBIK KIRÁLYAK. Ha olyan igazi, ugly sobbingos sorozatra vágytok, akkor nézzétek az In the flesht, mert TÖKÉLETES. TÖKÉLETES.
Karl Urban meg néha megtörténik az emberrel, különösen, ha Star Treket néz, és úgy fél percre képes elfordítani a tekintetét Chris Pine-ról, szóval ennek kapcsán letoltam az Almost Human című tökéletes sci-fi sorozatot, ÉS TE JÓ ÉG. Azt hittem, soha nem leszek már képes rendőrös-nyomozós sorozatot nézni (mindannyian emlékszünk az ezzel kapcsolatos, nézhetetlen japán doramákra, ugye), de komolyan mondom, az Almost Human az really is something else. Amúgy is ez az egész robot téma, meg hogy ki élő, és mi a lélek, és ugh, és KARL URBAN EGYENRUHÁBAN.
Befejeztem. Az Almost Human tökéletes.
Aztán erre még jött egy lapáttal az Outlander, meg a not necessary skótsága, és végem volt.
--
Megint más. Voltunk moziba, és megnéztem a Guardians of the Galaxyt, amiben volt Zoe Saldana és beszélő mosómedve, so you really don't have to ask more. Mellesleg, baromi szórakoztató volt. Komolyan, nem csak ilyen átlag Marvel szinten, hanem úgy egyébként is vicces volt. A karakterek, az egymáshoz kapcsolódó viszonyok, úgy általában a viszonyok, minden. Nagyon tetszett. Jobban, mint a legtöbb Marvel film.
/Az év legjobb szuperhős mozija számomra még mindig az X-men, de valószínűleg soha nem leszek képes nem az X-men javára dönteni, úgyhogy whatever, nem számít a véleményem./
Mellesleg, az augusztus az ilyen szuperhősös volt, mert megnéztem az Amerika Kapitány második részét. Soha nem titkoltam, hogy nem kifejezetten rajongtam az elsőért, úgyis mondhatnám, hogy egyáltalán nem tetszett. Nem a karakterek miatt, tho, de akkor sem. Szóval emiatt kb. semmi elvárásom nem volt a második részt illetően és... I loved it. Amerika Kapitány karaktere nekem még mindig túl hős, olyan értelemben, hogy egyszerűen féltem ekkora igazságérzettel, mert egyszerűen az emberek csak nem alkalmasak arra, hogy ilyen hősük legyen... na jó, az emberek 95%-a nem alkalmas rá. De erről órákig tudnék beszélni, és nem akarok. Chris Evans tökéletes választás volt, szóval úgyis whatever, főleg mióta hugi elmondta, kik jelentkeztek még.
Ó. És shippelem őket Natashával.
Még mindig szuperhősök, de el kezdtem olvasni a Young Avengers képregényeket, és they're awesome.
--
Csak megemlítem, de augusztusban volt ez a... crushom Tatsun. Well. Erről nem mindig merek beszélni nyilvánosan. De egyszerűen...
HAVE YOU EVER SEEN TATSU'S EYECOLOR? CAUSE IT'S BEAUTIFUL.
--
Anyuékkal voltunk a hétvégén Szilvásváradon. Well, anyunak mostanában elég sok minden összejött, és ő javasolta, hogy menjünk el valahová, mivel ha neki rossz, általában nekünk se jó, szóval csaptunk ilyen családi napot, kisvonattal, hegymászással, ősember barlanggal meg étteremmel, meg amit akartok.
Jó volt, I love my family.
--
Előtte meg volt itt Vik és Dóri, szóval, happy~~~~ <33