Budapest, Budapest, te csodás...
Ma is metróztam. Érdekes, nekem itt születnek meg a legjobb gondolataim. Lehet, ha metróval átszelhetném a Földet, írhatnék egy könyvet. :) (Mivel nem szeretem, ezt már említettem, mindig más dolgokkal kell elfoglalnom magam, szóval zenehallgatás közben gondolkozom az élet értelméről. Még nem találta meg, de ha valaki tud olyat, amit én még nem, az írjon.)
Emberek, ember sereg vett körül. Gondolom, akik munkából jövet-menet, gyerekek suliból, öregek a vásárlásból etc. Dugig volt a nagy kék kígyó.
Egy 20-as éveinek elején járó roma származású hölgy, karján kb. 1 1/2 éves gyermekével pénzt koldult a metrón. Ezzel a lendülettel már volt is mire figyelnem! (Ugye senki sem látott még ilyet? Ez nem terjedhet el úgy, mint az aluljáróban való zenélés, vagy a 4 elemet egy százasért! UGYE?) Senki rá sem hederített. (Ez így szokott lenni, mivel senkinek sincs, senki nem ad.) Két megálló között elkezdett kiabálni, hogy rajta ITT senki sem segít, milyen gaz dolog ez stb. (de most nagyon szépen fogalmaztam és kultúráltam) Mivel néma megbeszélés után, a tömeg nem foglalkozott vele, leszállt. /tudni kell, a szerencsétlen kölök átaludta, anyja Blaha Lujzát megszégyenítő akcióját és 15 másodperc hírnév utáni bukását/
2 órával később mentem vissza, ua. útvonal, metró. Roma hölgy, alvó kölök, hiszti, nincs pénz, leszállás.
Nem hittem el. Déjá vu érzésem volt. Először reménykedtem, hátha a Mátrix. De nem. Ez így volt.
Le vagyok sújtva. Hova tartunk? Mert, ha ilyen rohamos léptekkel elindultunk a lejtőn, nem lesz megállás. Küzdhetünk, de sosem érjük utol Nyugat-Európát...-.-
Csak, hogy ne legyen ennyire pesszimista a post, ajánlok három nagyon jó dolgot.
Michael Scott két könyvét (összefüggő): Az Alkímista és A Halottidéző.♥
Éssss, a Valkűr című filmet. (Nem azért mert Tom Cruise játszik benne, hanem a story miatt)
Emberek, ember sereg vett körül. Gondolom, akik munkából jövet-menet, gyerekek suliból, öregek a vásárlásból etc. Dugig volt a nagy kék kígyó.
Egy 20-as éveinek elején járó roma származású hölgy, karján kb. 1 1/2 éves gyermekével pénzt koldult a metrón. Ezzel a lendülettel már volt is mire figyelnem! (Ugye senki sem látott még ilyet? Ez nem terjedhet el úgy, mint az aluljáróban való zenélés, vagy a 4 elemet egy százasért! UGYE?) Senki rá sem hederített. (Ez így szokott lenni, mivel senkinek sincs, senki nem ad.) Két megálló között elkezdett kiabálni, hogy rajta ITT senki sem segít, milyen gaz dolog ez stb. (de most nagyon szépen fogalmaztam és kultúráltam) Mivel néma megbeszélés után, a tömeg nem foglalkozott vele, leszállt. /tudni kell, a szerencsétlen kölök átaludta, anyja Blaha Lujzát megszégyenítő akcióját és 15 másodperc hírnév utáni bukását/
2 órával később mentem vissza, ua. útvonal, metró. Roma hölgy, alvó kölök, hiszti, nincs pénz, leszállás.
Nem hittem el. Déjá vu érzésem volt. Először reménykedtem, hátha a Mátrix. De nem. Ez így volt.
Le vagyok sújtva. Hova tartunk? Mert, ha ilyen rohamos léptekkel elindultunk a lejtőn, nem lesz megállás. Küzdhetünk, de sosem érjük utol Nyugat-Európát...-.-
Csak, hogy ne legyen ennyire pesszimista a post, ajánlok három nagyon jó dolgot.
Michael Scott két könyvét (összefüggő): Az Alkímista és A Halottidéző.♥
Éssss, a Valkűr című filmet. (Nem azért mert Tom Cruise játszik benne, hanem a story miatt)