A nagy visszatérés
Öhm, a cím költői dolgokat sejtet magában, de semmi költői nincs benne.
Esküszöm nektek, tanultam előre a vizsgaidőszakra, és hogy lekopogjam, eddig elővizsgám sikerült, még jövő hét szerdára marad 2, ha azok sikerülnek, akkor így csak 4 tárgyam marad májusra, meg a szigorlat. És vége, diplomamunka, államvizsga. Kész.
De basszus. Én úgy elúsztam. Beteg is voltam, nyűgös is, melóztam, gyakorlaton voltam, meg minden, semmire nem volt időm. Pedig annyi hasznosat szerettem volna csinálni. Könyvet olvasni, filmeket nézni (az idejét nem tudom megmondani, mikor láttam House-t), bulizni, csak úgy lenni, bárányfelhőket enni. De nem.
Ehelyett, ingáztam Pest és Vác között, melóztam, róttam a köröket, mint valami elfuserált gólya.
Nem nagyon olvastam senki LJ-t, elnézést kérek… Rossz vagyok. Dorgáljatok meg!:D
A napokban azt is észrevettem, hogy öregszem. Jobban megnéztem magam a tükörben és tényleg. Csak úgy, HUSS elszaladt feledtem az idő. Ezt igazából viccnek szántam, de kezdek megrémülni az élettől, attól, hogy a saját lábamra álljak, 10 órákat dolgozzam. Ajj, nem tudom. Semmit sem tudok.
De egyet biztosan tudok, az én ráncaim nem a bánattól vannak, hanem attól, hogy rengeteget mosolygom, mindezek mellett is. Van aki/ami boldoggá tesz maradéktalanul. Igazából, ennek kellene örülnöm, hogy mindig van valami, aminek örülhetek.
És nem dühöngök azért, mert öregszem, van akinek ez sem sikerül…:D
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit. Tipikus. Barom vagyok, tudom. De néha elfáradok, és ebben van a kulcs. Kicsit több időt kell szakítanom magamra, nem szétszakadni mások miatt…
Na jó, nem stresszellek titeket magammal, meg magamat sem, megyek tanulni, abból lehet valami hasznom....
Csók és könny…
Esküszöm nektek, tanultam előre a vizsgaidőszakra, és hogy lekopogjam, eddig elővizsgám sikerült, még jövő hét szerdára marad 2, ha azok sikerülnek, akkor így csak 4 tárgyam marad májusra, meg a szigorlat. És vége, diplomamunka, államvizsga. Kész.
De basszus. Én úgy elúsztam. Beteg is voltam, nyűgös is, melóztam, gyakorlaton voltam, meg minden, semmire nem volt időm. Pedig annyi hasznosat szerettem volna csinálni. Könyvet olvasni, filmeket nézni (az idejét nem tudom megmondani, mikor láttam House-t), bulizni, csak úgy lenni, bárányfelhőket enni. De nem.
Ehelyett, ingáztam Pest és Vác között, melóztam, róttam a köröket, mint valami elfuserált gólya.
Nem nagyon olvastam senki LJ-t, elnézést kérek… Rossz vagyok. Dorgáljatok meg!:D
A napokban azt is észrevettem, hogy öregszem. Jobban megnéztem magam a tükörben és tényleg. Csak úgy, HUSS elszaladt feledtem az idő. Ezt igazából viccnek szántam, de kezdek megrémülni az élettől, attól, hogy a saját lábamra álljak, 10 órákat dolgozzam. Ajj, nem tudom. Semmit sem tudok.
De egyet biztosan tudok, az én ráncaim nem a bánattól vannak, hanem attól, hogy rengeteget mosolygom, mindezek mellett is. Van aki/ami boldoggá tesz maradéktalanul. Igazából, ennek kellene örülnöm, hogy mindig van valami, aminek örülhetek.
És nem dühöngök azért, mert öregszem, van akinek ez sem sikerül…:D
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit. Tipikus. Barom vagyok, tudom. De néha elfáradok, és ebben van a kulcs. Kicsit több időt kell szakítanom magamra, nem szétszakadni mások miatt…
Na jó, nem stresszellek titeket magammal, meg magamat sem, megyek tanulni, abból lehet valami hasznom....
Csók és könny…