Feb 22, 2010 14:48
Ezt nem fogjátok elhinni, ilyen mindig csak velem történik.
Felszállok a metróra a nyugatiban, gondoltam leülök arra a két megállóra, amit megyek, nem is voltak sokan, szóval mindenkinek volt hely.
Szembe velem ül egy idősebb néni (80 és halál közt), már mióta felszálltam fixíroz...
Nem figyeltem rá, hallgattam a zenét, keresztbe tettem a lábamat, és olyan Peggy Bundy féle fel-le mozgatásban nyomattam az ütemet.
Egyszer csak látom, a néni beszél. Hozzám. Rám néz.
Kiveszem a fülemből a zenét:
-Elnézést, nem érettem! Lenne szíves megismételni?
-Ne rázzad a lábad, mert az emberek nem férnek el, és minek ülsz, olyan fiatal vagy?!
---OMFG--- Hagyok időt a feldolgozásra, nekem is kellet egy püczi...----
-Óh, elnézést! Ön szerint a fiatalság nem fáradt? A maga nyugdíjáért és ingyenes orvosi ellátásáért gürizik! Üljek esetleg az Ön arcára?
A néni nagyon döbbent arcot vágott (meg az a pár ember is, aki hallotta), és én kurvára elégedett voltam magammal. :) Ha megöregszem, lőjetek le. Most már biztos vagyok benne, nem akarok ilyen lenni.:D
Megyek, holnap előadást tartok az illegális drogokról. Van egy pár.:D
real life