NEWS - Chankapaana kislemez értékelés
Mindenki nagy várakozásokkal tekintett a NEWS visszatérése felé. Yamapi és Ryo kiválásával a rajongók egy része már el is temette a csapatot, a Nyűszü azonban él és virul, és ezt új, nagyszabású kislemezükkel próbálják bebizonyítani, több-kevesebb sikerrel. A lemez elég sokféle kiadásban kapható a korlátozott példányszámú "összdíszkiadástól" kezdve a kisebb limitált verziókon át a mezei regularig, a lényeg azonban az, hogy összesen kaptunk hat új dalt, melyből talán kettő az, ami maradandó élményt is nyújt.
Én is meglepődtem. Azt hittem, hogy ilyen hosszú szünet után a zeneszerzőik összekapják magukat végre és rittyentenek egy olyan lemezt, hogy az ember úgy érezze, hogy angyalkák simogatják selyemkendőkkel a fülcimpáját, a végeredmény azonban elkeserítően vérszegény lett.
01. チャンカパーナ (Chankapaana): A lemez egyetlen igazán jó daláról van szó. Tipikus NEWS stílusú, jókedvű dal, azonnal mosolyt csal az ember arcára virgonc zenei betéteivel. Nem az a szélsőségesen kitörő vidámságú szám (ergo ne valamiféle Kanjani-féle őrültködést képzeljünk el), inkább kicsit szolid, visszafogott. Ilyen nagyszerű dalhoz pedig hozzá hasonlóan beteg klip is jár: a videóban a NEWS-tagok egyszerre játszák el a tévében a The Olds és a The News nevezetű együtteseket. Nevükhöz méltóan az első csapat tagjai retro ruházatban és környezetben parádéznak, a másik banda tagjai viszont őrülten divatosak és csinosak, és természetesen imponálnak is a tévéképernyő előtt egész eddig rémesen unatkozó kislánynak... :D Sztárokat kifigurázó hülye interjúk, rózsák és vagányul táncoló fess fiatalemberek... :D 10/10
02. Starry: Koyama szólója egészen elképesztő hatással van az emberre. A dal kezdete után másfél perccel a hallgatók 90%-ának feje a vállára billen, esetleg koppan az asztalon, ajkaik közül pedig jóízű horkolás hallatszik mind és mind hangosabban. Csodálatos, nem? 3,5/10, mert nem hallgathatatlan, sőt, olykor érdekes dallamfoszlányokat is felmutat, de ha valami fantáziátlan és átlagos, akkor ez a dal az.
03. ヴァンパイアはかく語りき (Vampire wa Kakukatariki): Shige dala egész érdekes. A dal egyik felében mormog valamit összevissza ("sexy sex", aszongya... XD), aztán meg nagyon durván szétautotune-ozott refrén következik. Koyama szólójánál mindenképp izgalmasabb, de egész időtartama alatt szorosan a föld felett lebeg és képtelen felemelkedni. Egysíkú és átlagos. A végén a vérfarkasüvöltés és Shige ördögi vámpírkacaja a dal legjobb pillanatai. Ha a vérünket nem is, a lemez zenei minősége terén érzett pozitív várakozásaink egy részét egész biztosan kiszívta belőlünk Shige. 5/10
04. PeekaBoo...: Massu teljesített a legjobban, de komolyan. A Shige által megkezdett bulizós vonalat követi, és amúgy nem olyan nagy szám, de a többi borzasztóság mellől kiemelkedik valamilyen szinten. Van benne valamennyi fantázia, sőt még élet is! A refrén például kellemesen ugribugri, bár én nem PeekaBoo-nak, hanem PeekaChoo-nak neveztem volna el a dalt. :D 6/10
05. Addict: Én azt nem értettem soha, hogy ha egyszer Tegoshinak olyan jó hangja van, miért nem tud normálisan énekelni? Gyakran úgy csinálja, mint egy csaj, ráadásul a "szexbomba szupersztár" fajtából... (Olykor Subaru jut róla eszembe, aki folyton úgy remegtet, mint egy kecske, de még az is hallgathatóbb, mint Tegoshi áriázása. No offense, Kanjani rajongók.) Itt amúgy néha olyan hangokat produkál, hogy egy apró, ám annál gonoszabb hangocska folyton azt kérdezgeti a fejemben, hogy Tegoshi egész biztosan színjózan volt-e a dal felvételekor. Félelmetes... Amúgy a szám a lemez jobban sikerültjei közé tartozik. Massuénál nem tetszetősebb, de Koyamáét magasról alázza. 5,5/1006. フルスイング (Full Swing): A regular edition B-side nótája erős közepes. Igazából a refrén a legrosszabb az egészben: maga a dal egész ígéretesen indul, a refrén viszont annyira szétesett érzést nyújt, hogy nagyon csúnyán lehúzza az egészet. Amúgy meg semmi különös, inkább átlagos dalról van szó. 5/10
Nekem csalódást okozott ez a lemez. Olyan sokáig pihengettek a fiúk, igazán összehozhattak volna nekik egy olyan visszatérést, hogy még a falak is beleremegnek, de a végeredmény közepes szintű lett és szinte semmi újat nem hozott. Elszomorító.
Összpontszám és százalék: 35/60 ---> 58,3%
Én is meglepődtem. Azt hittem, hogy ilyen hosszú szünet után a zeneszerzőik összekapják magukat végre és rittyentenek egy olyan lemezt, hogy az ember úgy érezze, hogy angyalkák simogatják selyemkendőkkel a fülcimpáját, a végeredmény azonban elkeserítően vérszegény lett.
01. チャンカパーナ (Chankapaana): A lemez egyetlen igazán jó daláról van szó. Tipikus NEWS stílusú, jókedvű dal, azonnal mosolyt csal az ember arcára virgonc zenei betéteivel. Nem az a szélsőségesen kitörő vidámságú szám (ergo ne valamiféle Kanjani-féle őrültködést képzeljünk el), inkább kicsit szolid, visszafogott. Ilyen nagyszerű dalhoz pedig hozzá hasonlóan beteg klip is jár: a videóban a NEWS-tagok egyszerre játszák el a tévében a The Olds és a The News nevezetű együtteseket. Nevükhöz méltóan az első csapat tagjai retro ruházatban és környezetben parádéznak, a másik banda tagjai viszont őrülten divatosak és csinosak, és természetesen imponálnak is a tévéképernyő előtt egész eddig rémesen unatkozó kislánynak... :D Sztárokat kifigurázó hülye interjúk, rózsák és vagányul táncoló fess fiatalemberek... :D 10/10
Click to view02. Starry: Koyama szólója egészen elképesztő hatással van az emberre. A dal kezdete után másfél perccel a hallgatók 90%-ának feje a vállára billen, esetleg koppan az asztalon, ajkaik közül pedig jóízű horkolás hallatszik mind és mind hangosabban. Csodálatos, nem? 3,5/10, mert nem hallgathatatlan, sőt, olykor érdekes dallamfoszlányokat is felmutat, de ha valami fantáziátlan és átlagos, akkor ez a dal az.
03. ヴァンパイアはかく語りき (Vampire wa Kakukatariki): Shige dala egész érdekes. A dal egyik felében mormog valamit összevissza ("sexy sex", aszongya... XD), aztán meg nagyon durván szétautotune-ozott refrén következik. Koyama szólójánál mindenképp izgalmasabb, de egész időtartama alatt szorosan a föld felett lebeg és képtelen felemelkedni. Egysíkú és átlagos. A végén a vérfarkasüvöltés és Shige ördögi vámpírkacaja a dal legjobb pillanatai. Ha a vérünket nem is, a lemez zenei minősége terén érzett pozitív várakozásaink egy részét egész biztosan kiszívta belőlünk Shige. 5/10
04. PeekaBoo...: Massu teljesített a legjobban, de komolyan. A Shige által megkezdett bulizós vonalat követi, és amúgy nem olyan nagy szám, de a többi borzasztóság mellől kiemelkedik valamilyen szinten. Van benne valamennyi fantázia, sőt még élet is! A refrén például kellemesen ugribugri, bár én nem PeekaBoo-nak, hanem PeekaChoo-nak neveztem volna el a dalt. :D 6/10
05. Addict: Én azt nem értettem soha, hogy ha egyszer Tegoshinak olyan jó hangja van, miért nem tud normálisan énekelni? Gyakran úgy csinálja, mint egy csaj, ráadásul a "szexbomba szupersztár" fajtából... (Olykor Subaru jut róla eszembe, aki folyton úgy remegtet, mint egy kecske, de még az is hallgathatóbb, mint Tegoshi áriázása. No offense, Kanjani rajongók.) Itt amúgy néha olyan hangokat produkál, hogy egy apró, ám annál gonoszabb hangocska folyton azt kérdezgeti a fejemben, hogy Tegoshi egész biztosan színjózan volt-e a dal felvételekor. Félelmetes... Amúgy a szám a lemez jobban sikerültjei közé tartozik. Massuénál nem tetszetősebb, de Koyamáét magasról alázza. 5,5/1006. フルスイング (Full Swing): A regular edition B-side nótája erős közepes. Igazából a refrén a legrosszabb az egészben: maga a dal egész ígéretesen indul, a refrén viszont annyira szétesett érzést nyújt, hogy nagyon csúnyán lehúzza az egészet. Amúgy meg semmi különös, inkább átlagos dalról van szó. 5/10
Nekem csalódást okozott ez a lemez. Olyan sokáig pihengettek a fiúk, igazán összehozhattak volna nekik egy olyan visszatérést, hogy még a falak is beleremegnek, de a végeredmény közepes szintű lett és szinte semmi újat nem hozott. Elszomorító.
Összpontszám és százalék: 35/60 ---> 58,3%