Megérkezett!
Újabb darabbal bővült a cd-kollekcióm. :D Tádámm!
A Hey! Say! JUMP JUMP WORLD című albumának limitált kiadása. :) Olyan jól sikerült kis lemez lett ez, hogy ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy beruházzak rá... :D És bizony majdnem le is maradtam róla, mert Yesasián és Cdjapan-en már out of print! Csodálkoztam is, hogy HMV-n még lehetett kapni. Egyébként én először a Regular Editiont akartam megvenni, de csak pár napja jöttem rá, hogy a limitált meg a sima verzión néhány szám különbözik, azaz utóbbin nincs rajta az Uta Utau, a Spicy meg az Endless Dream. D: De azok nekem valahogy jobban tetszenek, mint a Hana Egao, a Snap és a Single Medley, melyek viszont csak a sima kiadáson lelhetők fel. Szóval rájöttem, hogy nekem mégis a limitált kell, meg annak a borítója is jobban tetszik. X'D És ma meg is érkezett! Teljesen elámultam, hogy a borító három dimenziós! Azaz egyszer a fiúk kedvesen mosolyognak, ahogy fent is látszik, másfelé fordítva a lemezt viszont szemtelenül öltögetik a nyelvüket... :D (Sötétben világító borítójú albumom már volt, de ilyen még nem! XD)
De ha ez esetleg nem tetszene nekünk (szerintem kevés ilyen van), akkor ezt a mozgó képet ki lehet venni, a booklet eleje pedig szokványos, mozdulatlan borítóként funkcionál. Egyébként japán cd-hez méltóan már megint kaptunk hozzá egy erős zöld "szélvédőt", csak hogy legyen mit mindenhova elkeverni és összegyűrni. :'D
Aki eddig még nem sejtette volna, a tokot kinyitva végre ráeszmélhet, hogy milyen eszméletlen, csillivilli módon színes az egész kiadvány.
A vaskos, nehéz bookletet kisebb kihívás úgy kiráncigálni és visszatenni az őt tartó műanyag fülecskék mögé, hogy ne szedjük szét menthetetlenül a füzetke cdtok gerince felé eső sarkait. De sajnos többször is kénytelenek leszünk megismételni ezt a folyamatot, mert a 40 oldalas booklet tele van igazán szép képekkel: virgonckodó és menő darabokkal egyaránt. A srácok például fiatalos vidámsággal ácsorognak az esőben:
Vagy vagánykodva szemeznek a kamerával.
A bookletből arra is rájöhetünk, hogy Chinen kifejezetten szeret reggel hétkor kelni, hisz olyan vidáman mosolyog a vekkerórára; hogy Nakajima még párnán is képes dobolni; hogy Yaotoménak reggel csak arra van ideje, hogy megőrölje a kávébabokat és saját maga forrázza le őket; hogy Arioka kitűnő sonkás tojást tud sütni; vagy hogy Yamada mindig nagyon szomorú, amikor fogat kell mosnia.
Már ezek után is egészen elkényeztetve érezheti magát egy rajongó, de még mindig nincs vége! Dvd is van. Bizony az is! Először is megleshetjük, hogy hogy készültek a booklet képei, aztán a tagok az album számainak készüléséről beszélnek. Ebből rájöttem, hogy Inoonak még egy átlag japánhoz képest sincs érzéke az angolhoz, tekintve hogy szerinte a "hero" szót úgy kell kimondani, ahogy írják, a "together forever" kifejezést pedig még senki más szájából nem hallottam ilyen rettentő kiejtéssel ("cügedzá hoevá"). :'D Végignézhetjük, ahogy Nakajima és Okamoto őrültködnek a mikrofon előtt (így születtek az Uta Utau viháncolós részei), meg azt is, ahogy Yamada a nyakkendőjébe kornyikál, de a hatalmas közönségsikert arató mutatványt a világért sem ismételné meg. XDDDD
Látszik, hogy sok gondot fordítottak az albumra. A zenei részéről már lelkendeztem egy sort nem is olyan régen, de vizuális téren is igazán igényes és jókedvű lett. Elképesztően örülök neki, ez lett a kollekcióm egyik legmesésebb darabja. :D
A Hey! Say! JUMP JUMP WORLD című albumának limitált kiadása. :) Olyan jól sikerült kis lemez lett ez, hogy ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy beruházzak rá... :D És bizony majdnem le is maradtam róla, mert Yesasián és Cdjapan-en már out of print! Csodálkoztam is, hogy HMV-n még lehetett kapni. Egyébként én először a Regular Editiont akartam megvenni, de csak pár napja jöttem rá, hogy a limitált meg a sima verzión néhány szám különbözik, azaz utóbbin nincs rajta az Uta Utau, a Spicy meg az Endless Dream. D: De azok nekem valahogy jobban tetszenek, mint a Hana Egao, a Snap és a Single Medley, melyek viszont csak a sima kiadáson lelhetők fel. Szóval rájöttem, hogy nekem mégis a limitált kell, meg annak a borítója is jobban tetszik. X'D És ma meg is érkezett! Teljesen elámultam, hogy a borító három dimenziós! Azaz egyszer a fiúk kedvesen mosolyognak, ahogy fent is látszik, másfelé fordítva a lemezt viszont szemtelenül öltögetik a nyelvüket... :D (Sötétben világító borítójú albumom már volt, de ilyen még nem! XD)
De ha ez esetleg nem tetszene nekünk (szerintem kevés ilyen van), akkor ezt a mozgó képet ki lehet venni, a booklet eleje pedig szokványos, mozdulatlan borítóként funkcionál. Egyébként japán cd-hez méltóan már megint kaptunk hozzá egy erős zöld "szélvédőt", csak hogy legyen mit mindenhova elkeverni és összegyűrni. :'D
Aki eddig még nem sejtette volna, a tokot kinyitva végre ráeszmélhet, hogy milyen eszméletlen, csillivilli módon színes az egész kiadvány.
A vaskos, nehéz bookletet kisebb kihívás úgy kiráncigálni és visszatenni az őt tartó műanyag fülecskék mögé, hogy ne szedjük szét menthetetlenül a füzetke cdtok gerince felé eső sarkait. De sajnos többször is kénytelenek leszünk megismételni ezt a folyamatot, mert a 40 oldalas booklet tele van igazán szép képekkel: virgonckodó és menő darabokkal egyaránt. A srácok például fiatalos vidámsággal ácsorognak az esőben:
Vagy vagánykodva szemeznek a kamerával.
A bookletből arra is rájöhetünk, hogy Chinen kifejezetten szeret reggel hétkor kelni, hisz olyan vidáman mosolyog a vekkerórára; hogy Nakajima még párnán is képes dobolni; hogy Yaotoménak reggel csak arra van ideje, hogy megőrölje a kávébabokat és saját maga forrázza le őket; hogy Arioka kitűnő sonkás tojást tud sütni; vagy hogy Yamada mindig nagyon szomorú, amikor fogat kell mosnia.
Már ezek után is egészen elkényeztetve érezheti magát egy rajongó, de még mindig nincs vége! Dvd is van. Bizony az is! Először is megleshetjük, hogy hogy készültek a booklet képei, aztán a tagok az album számainak készüléséről beszélnek. Ebből rájöttem, hogy Inoonak még egy átlag japánhoz képest sincs érzéke az angolhoz, tekintve hogy szerinte a "hero" szót úgy kell kimondani, ahogy írják, a "together forever" kifejezést pedig még senki más szájából nem hallottam ilyen rettentő kiejtéssel ("cügedzá hoevá"). :'D Végignézhetjük, ahogy Nakajima és Okamoto őrültködnek a mikrofon előtt (így születtek az Uta Utau viháncolós részei), meg azt is, ahogy Yamada a nyakkendőjébe kornyikál, de a hatalmas közönségsikert arató mutatványt a világért sem ismételné meg. XDDDD
Látszik, hogy sok gondot fordítottak az albumra. A zenei részéről már lelkendeztem egy sort nem is olyan régen, de vizuális téren is igazán igényes és jókedvű lett. Elképesztően örülök neki, ez lett a kollekcióm egyik legmesésebb darabja. :D