Afternoon delight
Egy rövid fic, ami a szerepjátékunkon alapszik.
Nyomokban Niffet, Klaine-t, Fladet tartalmazhat :)
Egy május végi délutánon a Dalton parkjában ülünk barátaimmal egy hatalmas tölgyfa alatt. Mindenki elfoglalja magát valamivel, és élvezi a hűs szellőt. A nyugodt csendet végül Marcus töri meg.
- Ez a meleg már elviselhetetlen! - nyög fel. Felnézek az ölemben tartott rajztábláról, és látom, ahogy könyvét félredobva elterül a fűben.
-Pedig szerintem itt még elég tűrhető az idő. Árnyék van, fúj egy kicsit a szél, és most legalább az egyenruhát se kell hordani - jegyzi meg Thad, aki Flinthez bújva olvassa a jegyzeteit. Kurt és Blaine a fa törzsének dőlve, hasonló pózban lapozgatják a Vouge legfrissebb példányát.
- Nem hiszem el, hogy nincs melegetek! - hajtja oldalra Marcus a fejét, és az egymást átölelő párokat tanulmányozza. - Nem elég, hogy 30 fok van, ti még egymáshoz is bújtok.
- Mi az Hudson? Savanyú a szőlő? - kérdezi csipkelődve Flint. - Vagy hiányzik valaki? - Marcus arca egyből bíbor színben pompázik, Wilson pedig nevetni kezd.
- Befejeznétek végre? - kérdezem halkan. - Így lehetetlen a rajzolásra koncentrálni.
Látom, hogy Flint épp válaszra nyitná a száját, de Thad finoman megszorítja a kezét, és csendre inti. Halkan sóhajt, majd egy lágy csókot lehel párja halántékára, és visszatér jegyzeteihez. Marcus továbbra is a fűben fekszik, lehunyt szemei és egyenletes szuszogása arról tanúskodik, hogy időközben megadta magát a rátelepedő fáradtságnak. Békés arcát nézve elmosolyodok, és folytatom a rajzot. A következő fél órában nem is hallatszik más, csak a fák lombjának susogása, és alvó barátunk szuszogása.
A csendet azonban egyre közeledő beszélgetés és nevetés töri meg, nemsokára pedig felbukkan Jeff és Matt pár üveg hideg üdítővel, valamint egy doboz sütivel. A szőke arcára egyből mosoly kúszik, ahogy észrevesz, és integetni kezd szabad kezével. A fiúk is felélénkülnek, és félre teszik a magazint meg a jegyzeteket, de Marcust úgy látszik nem zavarja a zaj, békésen szunyókál tovább.
- Hé, Matt! Siess, mert fel kell ébresztened Csipkerózsikát! - mondja kacagva Flint. Matt az alvó srácra néz, gyengéden elmosolyodik.
- Ráfér egy kis pihenés. Miattad pedig biztos nem ébresztem fel Wilson. - Lerakja az üdítőket a fa mellé, és Marcus mellé telepedik.
- Ki kér egy kis nasit? -kérdezi az én imádott szöszim, miközben lehuppan mellém a fűbe, és egy cuppanós puszit nyom az arcomra. - Szia, édes! Mit rajzolsz?
- Csak a srácokat - mondom, miközben előrehajolok, és egy futó csókot lehelek a szájára. - Végre mindenki nyugton maradt addig, amíg felskicceltem őket.
- Nagyon jól sikerült - jegyzi meg, majd a dobozból előkotor egy sütit, és a kezembe adja. - Diós-mazsolás muffin. A kedvenced.
- Köszi! - mondom mosolyogva, és beleharapok a sütibe. A többiek követik a példámat, és hamarosan mármindenki süteményt majszolva beszélget. Kurt épp Rachel és a vajas padló esetéről mesél, amikor Marcus nyöszörögve ébredezni kezd. Matt persze azonnal fölé hajol, és rámosolyog.
- Jó reggelt szépségem! - köszönti, és megcirógatja az arcát. - Jól aludtál?
Marcus csak bólint, majd felkönyököl, és megcsókolja Mattet. A jelenet láttán széles mosoly kúszik az arcomra. Örülök, hogy végül ők ketten egymásra találtak.
- Mi jár abban a csinos kis fejedben? - suttogja Jeff halkan a fülembe.
- Csak ők - bökök fejemmel Matték irányába. - Örülök, hogy végre megtalálták a boldogságot. Mindkettejüknek szükségük volt már valakire, aki őszintén és viszont szereti őket - mosolyodok el, és a szerelmemre nézek. Ő még egy kicsit a pár méterre csókolózó párost figyeli, majd visszafordul hozzám.
- Jól összehozta őket a viszonzatlan szerelem - kacsint rám. - De tényleg jobb, hogy most már egyik sem búslakodik utánad. Így legalább már tőlük nem kell tartanom.
- Soha nem kellett tőlük tartanod - mondom komolyan. - Neked kéne a legjobban tudnod, hogy a lovag soha nem szeretett, és nem is fog mást szeretni a hercegen kívül - csókolom meg szenvedélyesen, ezzel is bizonyítva, hogy számomra tényleg csak ő létezik. Pihegve válunk szét, és Jeff mosolyogva suttogja:
- Tudom. A herceg is örökké szeretni fogja a lovagját.
Nyomokban Niffet, Klaine-t, Fladet tartalmazhat :)
Egy május végi délutánon a Dalton parkjában ülünk barátaimmal egy hatalmas tölgyfa alatt. Mindenki elfoglalja magát valamivel, és élvezi a hűs szellőt. A nyugodt csendet végül Marcus töri meg.
- Ez a meleg már elviselhetetlen! - nyög fel. Felnézek az ölemben tartott rajztábláról, és látom, ahogy könyvét félredobva elterül a fűben.
-Pedig szerintem itt még elég tűrhető az idő. Árnyék van, fúj egy kicsit a szél, és most legalább az egyenruhát se kell hordani - jegyzi meg Thad, aki Flinthez bújva olvassa a jegyzeteit. Kurt és Blaine a fa törzsének dőlve, hasonló pózban lapozgatják a Vouge legfrissebb példányát.
- Nem hiszem el, hogy nincs melegetek! - hajtja oldalra Marcus a fejét, és az egymást átölelő párokat tanulmányozza. - Nem elég, hogy 30 fok van, ti még egymáshoz is bújtok.
- Mi az Hudson? Savanyú a szőlő? - kérdezi csipkelődve Flint. - Vagy hiányzik valaki? - Marcus arca egyből bíbor színben pompázik, Wilson pedig nevetni kezd.
- Befejeznétek végre? - kérdezem halkan. - Így lehetetlen a rajzolásra koncentrálni.
Látom, hogy Flint épp válaszra nyitná a száját, de Thad finoman megszorítja a kezét, és csendre inti. Halkan sóhajt, majd egy lágy csókot lehel párja halántékára, és visszatér jegyzeteihez. Marcus továbbra is a fűben fekszik, lehunyt szemei és egyenletes szuszogása arról tanúskodik, hogy időközben megadta magát a rátelepedő fáradtságnak. Békés arcát nézve elmosolyodok, és folytatom a rajzot. A következő fél órában nem is hallatszik más, csak a fák lombjának susogása, és alvó barátunk szuszogása.
A csendet azonban egyre közeledő beszélgetés és nevetés töri meg, nemsokára pedig felbukkan Jeff és Matt pár üveg hideg üdítővel, valamint egy doboz sütivel. A szőke arcára egyből mosoly kúszik, ahogy észrevesz, és integetni kezd szabad kezével. A fiúk is felélénkülnek, és félre teszik a magazint meg a jegyzeteket, de Marcust úgy látszik nem zavarja a zaj, békésen szunyókál tovább.
- Hé, Matt! Siess, mert fel kell ébresztened Csipkerózsikát! - mondja kacagva Flint. Matt az alvó srácra néz, gyengéden elmosolyodik.
- Ráfér egy kis pihenés. Miattad pedig biztos nem ébresztem fel Wilson. - Lerakja az üdítőket a fa mellé, és Marcus mellé telepedik.
- Ki kér egy kis nasit? -kérdezi az én imádott szöszim, miközben lehuppan mellém a fűbe, és egy cuppanós puszit nyom az arcomra. - Szia, édes! Mit rajzolsz?
- Csak a srácokat - mondom, miközben előrehajolok, és egy futó csókot lehelek a szájára. - Végre mindenki nyugton maradt addig, amíg felskicceltem őket.
- Nagyon jól sikerült - jegyzi meg, majd a dobozból előkotor egy sütit, és a kezembe adja. - Diós-mazsolás muffin. A kedvenced.
- Köszi! - mondom mosolyogva, és beleharapok a sütibe. A többiek követik a példámat, és hamarosan mármindenki süteményt majszolva beszélget. Kurt épp Rachel és a vajas padló esetéről mesél, amikor Marcus nyöszörögve ébredezni kezd. Matt persze azonnal fölé hajol, és rámosolyog.
- Jó reggelt szépségem! - köszönti, és megcirógatja az arcát. - Jól aludtál?
Marcus csak bólint, majd felkönyököl, és megcsókolja Mattet. A jelenet láttán széles mosoly kúszik az arcomra. Örülök, hogy végül ők ketten egymásra találtak.
- Mi jár abban a csinos kis fejedben? - suttogja Jeff halkan a fülembe.
- Csak ők - bökök fejemmel Matték irányába. - Örülök, hogy végre megtalálták a boldogságot. Mindkettejüknek szükségük volt már valakire, aki őszintén és viszont szereti őket - mosolyodok el, és a szerelmemre nézek. Ő még egy kicsit a pár méterre csókolózó párost figyeli, majd visszafordul hozzám.
- Jól összehozta őket a viszonzatlan szerelem - kacsint rám. - De tényleg jobb, hogy most már egyik sem búslakodik utánad. Így legalább már tőlük nem kell tartanom.
- Soha nem kellett tőlük tartanod - mondom komolyan. - Neked kéne a legjobban tudnod, hogy a lovag soha nem szeretett, és nem is fog mást szeretni a hercegen kívül - csókolom meg szenvedélyesen, ezzel is bizonyítva, hogy számomra tényleg csak ő létezik. Pihegve válunk szét, és Jeff mosolyogva suttogja:
- Tudom. A herceg is örökké szeretni fogja a lovagját.