A Kakukk Birodalom - Fanfic meme
Cím: Fanfic meme
Fandom: A Kakukk Birodalom (saját)
Megjegyzés: Ismét egy kis ötletelős műhelymunka A Kakukk Birodalomhoz. Valamennyi dal a Within Temtation-től van, ezért csak a címeket írtam fel.
Figyelmeztetés: Mint a múltkor: nem tudom, a lenti ötletekből mennyit fogok felhasználni a történet írásakor, de előfordulhat, hogy a lenti szösszenetekből idővel spoilerek lesznek. Akit ez zavar, az ne olvasson tovább. :)
Szabályok:
1) Válassz egy fandomot/párosítást/szereplőt.
2) Indítsd el a zenelejátszódat véletlenszerű lejátszás módban.
3) Minden dalra írj egy rövid ficet. Ne csalj! Ne lépj át számokat, és csak addig írd, amíg a dal tart.
4) Készíts 10 ilyen drabble-t, és postold!
1) Final Destination
Kavargott a hó. A világ csupa örvénylés volt, szűk egyszerre, és egyszerre tágasan sötét. Egyszerre tűnt mozdulatlannak és velejétől rázkódónak, mintha a föld legmélyén is kavargott volna a vihar.
Nem láttak semmit sem, és nem hallottak mást a szél sikoltásain túl, mégis megérezték a közeledőket a viharban. Vadászok voltak, ellenségek voltak, közeledtek, és nem lehetett látni a jöttüket.
Mogorva összehúzott szemekkel, pattanásig feszült inakkal kémlelte a szürkés, kásás kavargást, de nem látott semmit. Nem látta az őrzők vigyázó, nagy tömegét, és nem látta Hajnal lebbenő alakját. Az emlékezete elé tudta idézni, ahogy ingó léptekkel nekiindul a hóesésben, küzd és karcsú testét szinte dobálja a szél, és a gyomrába savas félelem gyűlt a képtől, de akárhogy kutatta, nem látta.
Egy újabb sikoltás, ezúttal egyértelműen nem a szélé, és Mogorva ellökte magát a fagyott földtől, szembeszegülve a parancsoló erejű viharnak.
Morgott és fenyegetően kiáltott már akkor, mikor még nem látott senkit sem, az árnyak pedig szétlebbentek, mire utolérte volna őket.
De Hajnal ott feküdt a földön, fehéren, soványan és törötten. De élt, és ott volt.
2) The Other Half Of Me
A hajsza gyors volt és kegyetlen, ősidőktől ismert, és mégis olyan édesen izgató, rángó és gyors, mint egy fiatal lány teste tavasszal.
Senki nem tanulja tanítómesterektől a vadászatot, a tanítómester maga a vadon, maga a vad és az éjszaka.
Ezért Mogorva sosem fogadta el azok hívó szavát, akik arra kérték, tanítsa a gyermekeiket vadászni. Mogorva sosem törődött a gyermekekkel, habár született tőle jó pár a birodalomban.
Miú türelmes tanítómester volt, de ami a vadászatot illeti, ő sem szeretett társakkal járni.
Amikor fiatalabbak voltak, néha vadászott Mogorvával, és Mogorva csodálta a lányt, az erős szökelléseket, a halk sziszegést, és a kegyes gyorsaságot, amivel véget vetett a préda életének.
Mogorva a Boszorkánnyal is vadászott már, de a Boszorkány másképp vadászott, lassan és élvezettel, játékosan, és Mogorva nem szerette nézni, ahogy gyilkolt.
3) Say My Name
- A lány itt maradhat, ha szeretnéd. A gyermekeim jó társai és tanítói lesznek. Gazdag ez a vidék, mindig lesz mit ennie és megóvjuk a tél hidegétől.
Mogorva nézte Hajnalt, amint játszik, ahogy elheveredik a porban, ami még utoljára, kétségbeesetten ontotta magából a kora ősz melegét, mellette az apróság táncolt és Szürke vigyázta őket távolról, töprengő odafigyeléssel. Hajnal gömbölyű volt és nyugodt. Ragyogott. A szeme, a teste, az egész lénye nem volt más, mint a hold csillámló mása, ami közéjük hullott, mint egy apró ajándék.
Tudta, hogy Hajnal itt élhet igazán, hogy mellette hallgatag marad csak, apró és jelentéktelen szolgálója.
Mégis, meg akart merítkezni ebben a ragyogásban minden nap, mindig.
Nem tudott igent mondani Miú hívására.
4) Caged
Szürke számára az előző tavasz olyan volt, mintha korokkal ezelőtt esett volna meg, mintha az a vékony bordájú, esetlen léptű fiú, akit minduntalan elvertek, kikacagtak és elkergettek, nem is ő volna. Mintha a gyümölcsfák részegítő illata, a frissen serkent fű puhasága, a rövidülő éjszakák melegsége nem is őt ringatta volna.
A következő tavasz pedig ugyanilyen távolinak tűnt, akkor is, ha a csontjaiban érezte már néha, hogy a tél jégcsapos, rideg állkapcsa hamar elroppan már és hamar eljön a tavasz.
Figyelte Hajnalt, figyelte, ahogy testéről lassan lefoszlik az ősszel alig-alig felvett gömbölyűség, ahogy megvékonyul az arca és a szeme megtelik parázzsal. Figyelte, ahogy az apróság mellé gömbölyödik és melegíti sovány testével, ami már készen várja tavasszal, hogy gyermeket hordjon.
Figyelte Hajnalt, és tudta, ez a tavasz az ő tavaszuk lesz.
5) Forgiven
Hajnal nem emlékezett rá, milyen volt apró, gömbölyű gyermeknek lenni. Nem emlékezett rá, hogy ringatták, betakarták vagy hűvös éjszakákon belehelték kicsi testét. Talán sosem vigyázott rá senki.
Nem emlékezett, milyen volt gyermeknek lenni, és sosem volt még gyermeke.
De az apróság kicsi testével úgy reszketett a sötétben, tágra nyílt szemei lázasan és riadtan úgy keresték a halált és lesték a közeledtét, hogy Hajnalban megpattant valami elrozsdállott húr, megrezdült valami, aminek nem tudott a létezéséről.
Magához ölelte a kicsiny testet, a nyárról énekelt neki, a vadászatról és a tavaszról, mint egy ígéretet, úgy súgta a fülébe a szavakat, úgy ölelte, mintha át tudná vinni magával, át a télen, át a halálon, a tavaszba és a nyárba.
6) In Perfect Harmony
- Látnod kell, milyen a vidék nyáron - mondta Szürke, és a tekintete ábrándosan beleveszett a sötétségbe. Nem a barlang sötét falát nézte, hanem valamit, ami amögött jelent meg. Hajnal nem látta, de nagyon figyelte. - A lugasban gyümölcsök nőnek, a fű akkora, hogy a fejünk sem látszik ki belőle, ha nem akarjuk. A lányok körtáncot járnak, egész nap heverhetsz egy forró kövön a napsütésben, és az apróságok... - Szürke elhallgatott, zavartan, és Hajnal az arcát kezdte fürkészni, nem értette. Szürke nem beszélt a tavaszról. Nem akart a tavaszról beszélni Hajnallal, és különösen nem akart beszélni a tavaszról Mogorva előtt, aki odébb kucorgott a barlangban, barna testét homályba burkolva, a szemét lehunyva. Szürke mégis úgy érezte, hogy Mogorva éberen figyeli őt, minden mozdulatát és minden szavát.
- Mesélj még a nyárról! - kérte Hajnal, és Szürke tétovázott.
Mogorva megmoccant a homályban, és Szürke aggódva kapta felé a tekintetét.
7) Restless
- Én nem tudok varázsolni - mondta szomorúan Hajnal.
Az apróság félrefordított fejjel nézett rá, értetlenül és derűsen. Kicsi teste gömbölyű volt és szürke, az élet félreismerhetetlen mágiája áradt belőle. Miú sok gyermeke közül alig egynéhánynak mondtak valamennyi varázserőt, de az apróságról hitték, hogy ugyanolyan hatalmas lesz, mint az anyja, ha megéri a tavaszt.
- Mindenki tud varázsolni.
Hajnal fújt egyet, türelmetlenül.
- Én nem. Mondd el, mi a varázslat!
- Nem tudom.
- Akkor honnan tudod, hogy tudok varázsolni? Honnan tudod, hogy te tudsz?
Az apróság elgondolkodott.
- Azt mondják.
- Mondják? Hát még sosem varázsoltál?
- Majd tavasszal varázsolok.
- Mit varázsolsz?
Az apróság az ég felé fordította a fejét, mint aki valami olyasmit figyel, ami nincs ott.
- Életet varázsolok.
8) The Cross (Acoustic)
A Boszorkány megvetően nézte Hajnalt. A lány a földön feküdt, fehér testét bemocskolta a sár és a vér, tépett volt, sovány és nyomorult. Addig akarta gyötörni, míg a csillámos varázslat le nem foszlik róla teljesen, míg apróra kucorodva, összetörten nem vekszik előtte. Most itt volt, és a Boszorkány nem értette.
Csak egy gyenge kölyök volt, ahogy azelőtt is. A csípője keskeny, a szeme fakó, a tekintete riadt.
Nem értette, Mogorva mit látott benne. Nem értette, mi van meg ebben a satnya kölyökben, ami őbenne nincs meg, hogy miért kell Mogorvának, amikor ő nem.
Miú, igen, Miút értette. Gyűlölte érte, meg akarta ölni érte, felszabdalni a testét és kiteríteni a csürhéje elé, mint a leölt prédát. Miú méltó ellenfele volt.
De ez a semmi kis kölyök?
A Boszorkány nem értette, és annál jobban gyűlölte Hajnalt.
9) The Promise
Az évszakok változását alig lehet megérezni. Egy reggel csípősebben fúj a szél, és már a csontjaidban érzed az őszt. Megfájdul a csontod és éhségről álmodsz, hát tudod, hogy a tél közeleg. A hó alól felbukkan egy lila virág, és tudod, hogy itt a tavasz és születéseket ígér. Egy lány lassabban kezd járni, az oldala kigömbölyödik, és tudod, hogy eljött a nyár. De az évszakok változása csak sejthető, úgy libben el előtted, mint az álom, sosem éred tetten.
A korok mások, a korok élesen váltják egymást. Megszületik egy későn jött gyermek, nagy, átlátszó szemekkel, véres kis csomóban, és tudod, hogy a varázslat jött a világba, a változás ígéretével. A seregek dühödten söpörnek végig a vidékeken, az alvó vadon a tavasz helyett a vérről álmodik.
A korok mindig vérrel váltakoznak.
10) See Who I Am
Hajnal támadott.
Sokat tanult, de nem gondolt erre. Nem gondolt az apróság játékos táncára, nem gondolt arra, hogyan leste Mogorva lépteit, hogyan leste Szürke szökelléseit. Nem gondolt mindarra, amit tanult.
Ilyen a vadászat. Nem a tanítómesterek tesznek harcossá, hanem az éjszaka, a vér szaga, és a halál fenyegetése.
Akkor is, ha a prédára vadászol, hogy áldozhass a holdnak és enni tudj, és akkor is, ha a fajtádra vadászol. Az élet sokféleképp követeli meg a maga áldozatát.
Hajnal támadott, mélyről jött erővel, a lelke mélyéből gyúrt gyűlölettel. Olyan haraggal, amit nem ismert azelőtt.
Vér fröccsent körülötte, és halál kísérte.
Mogorva bámulta, és tudta, hogy eljött az, aminek el kellett érkeznie.
Fandom: A Kakukk Birodalom (saját)
Megjegyzés: Ismét egy kis ötletelős műhelymunka A Kakukk Birodalomhoz. Valamennyi dal a Within Temtation-től van, ezért csak a címeket írtam fel.
Figyelmeztetés: Mint a múltkor: nem tudom, a lenti ötletekből mennyit fogok felhasználni a történet írásakor, de előfordulhat, hogy a lenti szösszenetekből idővel spoilerek lesznek. Akit ez zavar, az ne olvasson tovább. :)
Szabályok:
1) Válassz egy fandomot/párosítást/szereplőt.
2) Indítsd el a zenelejátszódat véletlenszerű lejátszás módban.
3) Minden dalra írj egy rövid ficet. Ne csalj! Ne lépj át számokat, és csak addig írd, amíg a dal tart.
4) Készíts 10 ilyen drabble-t, és postold!
1) Final Destination
Kavargott a hó. A világ csupa örvénylés volt, szűk egyszerre, és egyszerre tágasan sötét. Egyszerre tűnt mozdulatlannak és velejétől rázkódónak, mintha a föld legmélyén is kavargott volna a vihar.
Nem láttak semmit sem, és nem hallottak mást a szél sikoltásain túl, mégis megérezték a közeledőket a viharban. Vadászok voltak, ellenségek voltak, közeledtek, és nem lehetett látni a jöttüket.
Mogorva összehúzott szemekkel, pattanásig feszült inakkal kémlelte a szürkés, kásás kavargást, de nem látott semmit. Nem látta az őrzők vigyázó, nagy tömegét, és nem látta Hajnal lebbenő alakját. Az emlékezete elé tudta idézni, ahogy ingó léptekkel nekiindul a hóesésben, küzd és karcsú testét szinte dobálja a szél, és a gyomrába savas félelem gyűlt a képtől, de akárhogy kutatta, nem látta.
Egy újabb sikoltás, ezúttal egyértelműen nem a szélé, és Mogorva ellökte magát a fagyott földtől, szembeszegülve a parancsoló erejű viharnak.
Morgott és fenyegetően kiáltott már akkor, mikor még nem látott senkit sem, az árnyak pedig szétlebbentek, mire utolérte volna őket.
De Hajnal ott feküdt a földön, fehéren, soványan és törötten. De élt, és ott volt.
2) The Other Half Of Me
A hajsza gyors volt és kegyetlen, ősidőktől ismert, és mégis olyan édesen izgató, rángó és gyors, mint egy fiatal lány teste tavasszal.
Senki nem tanulja tanítómesterektől a vadászatot, a tanítómester maga a vadon, maga a vad és az éjszaka.
Ezért Mogorva sosem fogadta el azok hívó szavát, akik arra kérték, tanítsa a gyermekeiket vadászni. Mogorva sosem törődött a gyermekekkel, habár született tőle jó pár a birodalomban.
Miú türelmes tanítómester volt, de ami a vadászatot illeti, ő sem szeretett társakkal járni.
Amikor fiatalabbak voltak, néha vadászott Mogorvával, és Mogorva csodálta a lányt, az erős szökelléseket, a halk sziszegést, és a kegyes gyorsaságot, amivel véget vetett a préda életének.
Mogorva a Boszorkánnyal is vadászott már, de a Boszorkány másképp vadászott, lassan és élvezettel, játékosan, és Mogorva nem szerette nézni, ahogy gyilkolt.
3) Say My Name
- A lány itt maradhat, ha szeretnéd. A gyermekeim jó társai és tanítói lesznek. Gazdag ez a vidék, mindig lesz mit ennie és megóvjuk a tél hidegétől.
Mogorva nézte Hajnalt, amint játszik, ahogy elheveredik a porban, ami még utoljára, kétségbeesetten ontotta magából a kora ősz melegét, mellette az apróság táncolt és Szürke vigyázta őket távolról, töprengő odafigyeléssel. Hajnal gömbölyű volt és nyugodt. Ragyogott. A szeme, a teste, az egész lénye nem volt más, mint a hold csillámló mása, ami közéjük hullott, mint egy apró ajándék.
Tudta, hogy Hajnal itt élhet igazán, hogy mellette hallgatag marad csak, apró és jelentéktelen szolgálója.
Mégis, meg akart merítkezni ebben a ragyogásban minden nap, mindig.
Nem tudott igent mondani Miú hívására.
4) Caged
Szürke számára az előző tavasz olyan volt, mintha korokkal ezelőtt esett volna meg, mintha az a vékony bordájú, esetlen léptű fiú, akit minduntalan elvertek, kikacagtak és elkergettek, nem is ő volna. Mintha a gyümölcsfák részegítő illata, a frissen serkent fű puhasága, a rövidülő éjszakák melegsége nem is őt ringatta volna.
A következő tavasz pedig ugyanilyen távolinak tűnt, akkor is, ha a csontjaiban érezte már néha, hogy a tél jégcsapos, rideg állkapcsa hamar elroppan már és hamar eljön a tavasz.
Figyelte Hajnalt, figyelte, ahogy testéről lassan lefoszlik az ősszel alig-alig felvett gömbölyűség, ahogy megvékonyul az arca és a szeme megtelik parázzsal. Figyelte, ahogy az apróság mellé gömbölyödik és melegíti sovány testével, ami már készen várja tavasszal, hogy gyermeket hordjon.
Figyelte Hajnalt, és tudta, ez a tavasz az ő tavaszuk lesz.
5) Forgiven
Hajnal nem emlékezett rá, milyen volt apró, gömbölyű gyermeknek lenni. Nem emlékezett rá, hogy ringatták, betakarták vagy hűvös éjszakákon belehelték kicsi testét. Talán sosem vigyázott rá senki.
Nem emlékezett, milyen volt gyermeknek lenni, és sosem volt még gyermeke.
De az apróság kicsi testével úgy reszketett a sötétben, tágra nyílt szemei lázasan és riadtan úgy keresték a halált és lesték a közeledtét, hogy Hajnalban megpattant valami elrozsdállott húr, megrezdült valami, aminek nem tudott a létezéséről.
Magához ölelte a kicsiny testet, a nyárról énekelt neki, a vadászatról és a tavaszról, mint egy ígéretet, úgy súgta a fülébe a szavakat, úgy ölelte, mintha át tudná vinni magával, át a télen, át a halálon, a tavaszba és a nyárba.
6) In Perfect Harmony
- Látnod kell, milyen a vidék nyáron - mondta Szürke, és a tekintete ábrándosan beleveszett a sötétségbe. Nem a barlang sötét falát nézte, hanem valamit, ami amögött jelent meg. Hajnal nem látta, de nagyon figyelte. - A lugasban gyümölcsök nőnek, a fű akkora, hogy a fejünk sem látszik ki belőle, ha nem akarjuk. A lányok körtáncot járnak, egész nap heverhetsz egy forró kövön a napsütésben, és az apróságok... - Szürke elhallgatott, zavartan, és Hajnal az arcát kezdte fürkészni, nem értette. Szürke nem beszélt a tavaszról. Nem akart a tavaszról beszélni Hajnallal, és különösen nem akart beszélni a tavaszról Mogorva előtt, aki odébb kucorgott a barlangban, barna testét homályba burkolva, a szemét lehunyva. Szürke mégis úgy érezte, hogy Mogorva éberen figyeli őt, minden mozdulatát és minden szavát.
- Mesélj még a nyárról! - kérte Hajnal, és Szürke tétovázott.
Mogorva megmoccant a homályban, és Szürke aggódva kapta felé a tekintetét.
7) Restless
- Én nem tudok varázsolni - mondta szomorúan Hajnal.
Az apróság félrefordított fejjel nézett rá, értetlenül és derűsen. Kicsi teste gömbölyű volt és szürke, az élet félreismerhetetlen mágiája áradt belőle. Miú sok gyermeke közül alig egynéhánynak mondtak valamennyi varázserőt, de az apróságról hitték, hogy ugyanolyan hatalmas lesz, mint az anyja, ha megéri a tavaszt.
- Mindenki tud varázsolni.
Hajnal fújt egyet, türelmetlenül.
- Én nem. Mondd el, mi a varázslat!
- Nem tudom.
- Akkor honnan tudod, hogy tudok varázsolni? Honnan tudod, hogy te tudsz?
Az apróság elgondolkodott.
- Azt mondják.
- Mondják? Hát még sosem varázsoltál?
- Majd tavasszal varázsolok.
- Mit varázsolsz?
Az apróság az ég felé fordította a fejét, mint aki valami olyasmit figyel, ami nincs ott.
- Életet varázsolok.
8) The Cross (Acoustic)
A Boszorkány megvetően nézte Hajnalt. A lány a földön feküdt, fehér testét bemocskolta a sár és a vér, tépett volt, sovány és nyomorult. Addig akarta gyötörni, míg a csillámos varázslat le nem foszlik róla teljesen, míg apróra kucorodva, összetörten nem vekszik előtte. Most itt volt, és a Boszorkány nem értette.
Csak egy gyenge kölyök volt, ahogy azelőtt is. A csípője keskeny, a szeme fakó, a tekintete riadt.
Nem értette, Mogorva mit látott benne. Nem értette, mi van meg ebben a satnya kölyökben, ami őbenne nincs meg, hogy miért kell Mogorvának, amikor ő nem.
Miú, igen, Miút értette. Gyűlölte érte, meg akarta ölni érte, felszabdalni a testét és kiteríteni a csürhéje elé, mint a leölt prédát. Miú méltó ellenfele volt.
De ez a semmi kis kölyök?
A Boszorkány nem értette, és annál jobban gyűlölte Hajnalt.
9) The Promise
Az évszakok változását alig lehet megérezni. Egy reggel csípősebben fúj a szél, és már a csontjaidban érzed az őszt. Megfájdul a csontod és éhségről álmodsz, hát tudod, hogy a tél közeleg. A hó alól felbukkan egy lila virág, és tudod, hogy itt a tavasz és születéseket ígér. Egy lány lassabban kezd járni, az oldala kigömbölyödik, és tudod, hogy eljött a nyár. De az évszakok változása csak sejthető, úgy libben el előtted, mint az álom, sosem éred tetten.
A korok mások, a korok élesen váltják egymást. Megszületik egy későn jött gyermek, nagy, átlátszó szemekkel, véres kis csomóban, és tudod, hogy a varázslat jött a világba, a változás ígéretével. A seregek dühödten söpörnek végig a vidékeken, az alvó vadon a tavasz helyett a vérről álmodik.
A korok mindig vérrel váltakoznak.
10) See Who I Am
Hajnal támadott.
Sokat tanult, de nem gondolt erre. Nem gondolt az apróság játékos táncára, nem gondolt arra, hogyan leste Mogorva lépteit, hogyan leste Szürke szökelléseit. Nem gondolt mindarra, amit tanult.
Ilyen a vadászat. Nem a tanítómesterek tesznek harcossá, hanem az éjszaka, a vér szaga, és a halál fenyegetése.
Akkor is, ha a prédára vadászol, hogy áldozhass a holdnak és enni tudj, és akkor is, ha a fajtádra vadászol. Az élet sokféleképp követeli meg a maga áldozatát.
Hajnal támadott, mélyről jött erővel, a lelke mélyéből gyúrt gyűlölettel. Olyan haraggal, amit nem ismert azelőtt.
Vér fröccsent körülötte, és halál kísérte.
Mogorva bámulta, és tudta, hogy eljött az, aminek el kellett érkeznie.